Vas Népe, 1970. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-20 / 298. szám

Könyvtárosok számvetése A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár fubileumi évkönyvéről A föld új művesei... Egy szalagavató ünnepségen — a Vépi Mezőgaz­dasági Gépészképző Szakiskolán — figyeltem fel rájuk. Több mint százan álltak ünneplősen oktatóik, nevelőik előtt. A tanulmányi időtök lejárt — mondta az igazgató — már csak a szakvizsgátok van hátra. Rövidesen az a nap is eljön, amikor megkapjátok a bizonyítványt, s az intézet falai közül véglegesen kiléptek az életbe. A gya­korlatokon már eddig is bizonyítottátok, hogy hasznosan töltöttétek el a három évet. Készüljetek szorgalmasan a vizsgákra is, s most pedig az ünnepség után mulassatok jól. Az igazgató szavai után nem sokkal szétnyílt a füg­göny, s a színpadon feldübörgött a tánczene. A fiúk egymás után kérték táncra az Oladi Mezőgazdasági Szak­iskolából érkezett vendéglányokat. Gyönyörűséggel néztem a táncoló párokat, s ha nem tudtam volna hol vagyok önözésükről, mozgásukról, s az egész lényükből áradó biztonságukból eszembe sem jutna, hogy ezek a fiatalok a legősibb tevékenység: a földművelés, a növénytermesztés új — o modem idők követelményeinek megfelelő — művesei. — Nem tudok betelni velük. Szinte magam is fel­­emelkedek mintha szárnyakat adna a zene, ott keringek, csapongók örömük pirosló máglyája körül. Aztán mégis odaképzelem őket a földekre, ahol zu­hog a napfény, vagy az eső, langyos szél simogat, vagy vihar csapkod, porzik a föld, vagy tengelyig érő sár ra­gad a gépekre. Ott látom ezeket a divatos öltözékü fiúkat — persze már olajosán, sárosán, vagy porosán — a gépmonstrumokon. Alattuk 50—100 lóerő, egy egész ménes dübörög. Szántanak, fogasolnak, vetnék, kaszál­nak, gyűjtenek, aratnak. Termelnek. Művelik a földet, de az ő művességük a falu öregjeinek valóságos csoda, mert egymaguk — illetve a gépjükkel — száz és száz ember keze és ereje helyett dolgoznak. Ők azok, akik a földre görnyedő parasztot felemelik, kiegyenesítik. Talán ezért is van az, hogy a falun épülő új házak magasabbak let­tek, hiszen a föld felé görbülő parasztnak jó volt (!) a földbe töppedt szalmatetős kunyhó is. Dübörög a zene. Most ez kell a szívüknek, lábuk­nak, kislányt ölelő erős karjuknak. Mire kitavaszodik majd, a gép dübörög alattuk... — Valahol itt kezdődik az ember felszabadulása — súgja fülembe egy tanár, aki szintén gyönyörűséggel nézegeti szórakozó fiait. — Hát... igen — bólintok — ezekben a fiatalokban már nyoma sincs annak a szorongásnak, bátortalan, suta, vagy darabos mozdulatoknak, ami néhány évvel ez­előtt oly jellemző volt a falusi fiatalokra. E zek már a föld új művesei... — dávid — Mennyi pénz egymillió farint? Az új székház birtote­­bavételének ünnepén a nyomda is letette aján­dékát a könyvtárosok asz­talára: megjelent — impo­nálóan szép köntösben — a Berzsenyi Könyvtár 1969/70 évi, i ubileumi évkönyve. Több mint 15 fv terjede­lemben fényképekkel es összehasonlító táblázatok­kal illusztrálva, német nyel­vű tartalma ismertetőMkél ellátva közöl jónéhány hé­zagpótló tanulmányt. Sorrendben ás a kötet eleién áll. fon tossá gát te­kintve is elsőkén* kínálko­zik említésre Takács Mik­lós igazgató áttekintése a megye könyvtárügyének a felszabadulás óta élteit ne­gyedszázadáról. A gyűjte­ményes munkák szerzőinek örök „gúzsbakötője”. a ter­jedelmi korlátozás ezen az íráson is érezteti hatását 3 csak a legjelentősebb ten­denciákat mutatja be, csak a legalapvetőbb problémák­ra utalhat Takács Miklós írása, de így is gondolko­dásra késztet, következte­tések levonására nyújt al­kalmat. Rendkívül izgalmas — s hosszú időn át eléggé mos­tohán kezelt — területre ka­lauzol bennünket dr. Kun­tár Lajos „Olvasókörök és ^népkönyvtárak Vas megyé­ben” című munkája. Szel­lemesen — nem kevés elhi­tető erővel — származtatja megyénk olvasóköreinek vál­tozatos történetét a magyar jakobinusok mozgalmából. Meggyőzően állítja, hogy Vas megye első olvasóköre a kő­szegi értelmiségiek jakobinus szellemű titkos társasága volt. melybe nem kisebb em­berek tartoztak, mint a Mar­­tinovics-perban halálra ítélt és kivégzett Sigray Jakab! Igen tiszteletreméltó mun­kát végzett a tanulmány szerzője a vidéki olvasókö­rök. majd a két világháború közötti falusi egyletek, illet­ve a népkömyvtári mozgalom iratainak feldolgozásával, gondos elemzésével. Túlzás nélkül mondhatjuk forrásér. tékűnek ezt a tanulmányt, s adhatunk hangot annak a kí­vánságnak. hogy megyénk művelődéstörténetéből mind több részterületet szeretnénk A HATÄR LEGMOZGÉ­KONYABB része mindig a belterület és a zártkert. Itt van a legtöbb adás-vétel, cse. re, öröklés, egyszóval tulaj­donváltozás. És itt a leggya­koribb. hogy ezek a változá­sok a gyakorlatban megtör­ténnek ugyan, de adminiszt­rálásuk már elmarad. Az il­lető megvette ugyan a föl­­decskét. ki is fizette, de az átírásért már sajnált illetéket fizetni. Meghalt a tulajdonos, utódai szétörökölték a teliket, de ugyancsak takarékossági okokból a hatósági öröklési eljárást nem folytatták le. A telekkönyv dolga az len­ne. hogy a tulajdonviszonyo­kat pontosan tükrözze. Az említett okok miatt azonban évtizedek alatt sok különb­ség támad a valóságos tulaj­doni viszonyok és ezek leltá­ra. a telekkönyv között. Be­porosodott ez a fontos nyil­vántartás. A kormány most elhatároz­ta, hogy „leporolja” a telek­könyvet, ellenőrizteti, hogy a nyíl van tartás mennyiben egyezik, vagy mennyiben tér a közeljövőben hasonlóan fel­dolgozva látni! Milyen lesz megyénk ta­nácsi könyvtárhálózata a szá­zad végére? Tóth Gyula ke­resi a választ erre a kérdés­re. „Településkultúra és könyvtárhálózat” című mun­kájában. Problémafelvetése nagyon is indokolt hiszen a mind erőteljesebbé váló urbanizációs folyamat a könyvtárügy szervezetét sem fogja érintetlenül hagyni. Ha meggondoljuk, hogy még erő­sen falusias jellegű, városok­­ban és nagy településekben szegény Vas megye lakossá­gának is mintegy kétharmada városi polgár lesz a század­­fordulóra, akikor még in­kább átérezzük a jelentősé­gét ennek a kérdéskörnek, és örömmel üdvözöljük Tóth Gyula alapos, átfogó jellegű dolgozatát. Czigorúan a tények vi­** lágában maradva, biz­tos kézzel és nagyon korrekt módon elemzi a Berzsenyi Könyvtár felnőtt olvasóit ki­szolgáló csoport munkáját Rózsa Béla .,A felnőttek ol­vasószolgálatának 10 éve” cí­mű tanulmányában. Kimutat­ja, hogy miként hat társa­dalmi életünk alakulása az olvasási kultúrára, másrészt arra is kitér, hogy a könyvtár­­munka mennyiben tud visz­­szahatná a maga sajátos esz­közeivel a társadalmi folya­matokra Külön, nagy eré­nye Rózsa Béla munkájának a nagymennyiségű bizonyító anyag a mellébeszélést kizáró statisztikai adattömeg mely okos1 rendszerezése folytán egyáltalán nem váliik fárasz­tóvá vagy áttekinthetetlen­né. hanem tájékoztat, érvel, meggyőz. Vajon hány vasi könyv­barát tudja, hogy a Berzse­nyi Könyvtár gyűjteményé­ben megtalálható a Corpus Juris 1584-es nagyszombati kiadása. Werbőczy Tripártitu­­ma, Mikes törökországi le­velednek első. Kultsár István -féle kötete, vagy éppen Ti­tus Livius Historiuim ab urba conditajának 1554-es. fehér disznóbőrbe kötött ki­adása? Sok más mellett ezekről is olvashatunk Kra­­jevszky Gizella „A megyei könyvtár gyűjteményének ki­el a valóságos helyzettől. A munkát a belterületen és a zártkertekben végzik el. kül­területen csak kivételesen, például tanyatelkek esetében. Az egyeztetést a földhiva­talok hivatalból és hivatalban végzik. Harminc nappal előbb közhírré teszik ugyan az érdekelt községben, de ahol a nyilvántartás és a bir­toklás egyezik, ott a tulajdo­nost külön nem is értesítik. Ha azonban eltérés van, ak­kor a tulajdonost behivat­ják. a helyzetet tisztázzák és rendezik. Alkalom lesz ez arra. hogy a sok elhanyagolt adminiszt­rációt most bepótolják az ér­dekeltek. Ennek különböző lehetőségei lesznek. Aki vásárolta a földet, most bemutathatja az adás­vételi szerződést. Ha ilyen nincs, akkor nyilatkozatot kérhet a volt tulajdonostól, hogy ő csakugyan megvette a földet. Ennek azonban fel­tétele, hogy az illető földda­rab már három esztendő óta a sajátja legyen. Nagyjából ugyan ez vonat­alakítása és feltárása 1952— 1969” című dolgozatában. A nagy gonddal összeállított ta­nulmány ismerteti a könyv­tár különböző gyűjteményeit, a beszerzésre fordított össze­geket. a gyűjtemények feltá­rását, a katalógusokat, s ál­talában mindazt amit könyv­tári szakembernek és átlag­olvasónak egyaránt hasznos tudnia. Tizennyolc év gyűj­teményszervező munkájáról ad számvetést szépen, kultú­ráltan. Fontos problémával: pa­rasztságunk könyvtári ellá­tottságával foglalkozik Pethő Gyula írása: .,A szombathe­lyi járás községi könyvtárai­nak fejlődése”. A felszaba­dulástól napjainkig követi nyomon a falusi könyv­tármunka változásait, állan­dóan növekvő szerepét tár­sadalmunk életében. Ismer­teti a hálózat kiépítésével já­ró problémákat, a könyvtá­ri viszonyok alakulását, a könyvállomány, az olvasók, a kölcsönzési forgalom ala­kulásának legfontosabb mu­tatóit. örvendetes hogy ta­nulmánya végén ezt a követ­keztetést vonhatja le: „Az el­múlt időszakban tisztázódott a könyvtárak helyének, sze­repének fontossága a társa­dalom életében, kirajzolódtak a könyvtárral szemben tá­masztható követelmények és láthatóvá vált a jövő könyv­tári fejlődésének útja is .. Az évkönyv továbbá ré­széiben Dalmi Kálmánná ér­tekezik a fényképek gyűjtésé­ről és tárolásáról. Puskás Sándomé foglalkozik a gyer­mekek könyvtári ellátásának gondjaival, végül Bánó Zsu­zsa időrendben összeállított, hasznos repertóriumát talál­juk Vas megye könyvtár­ügyének irodalmáról. Az egyes tanulmányok ** szerzőin kívül elismerés illeti a kötet összeállítóját, Ta­kács Miklós könyvtárigazga­tót. az igényes műszaki szer­kesztésért pedig dr. Kun tár Lajost. Az ízléses, szép borí­tólapot Sziráczky Gyula ter­vezte. a szép nyomdai kivi­telezés pedig a Vas megyei Nyomdaipari Vállalatot di­cséri. I Kulcsár János kozik az örökségekre. Ha volt végrendelet, azt be kell mutatni. Ha nem volt. akkor most kell lebonyolítani a ha­gyatéki eljárást, de ennek is feltétele, hogy az örökös már legalább három esztendő óta a föld valóságos birtokosa legyen. Némileg nehezebb a hely­zet. ha a földdarab telek­könyv szerinti tulajdonosa is­meretlen helyen tartózkodik. A mai, valóságos tulajdonos úgynevezett elbirtoklás út­ján ezesetben is megszerez­heti a tulajdonát igazoló te­lekkönyvi végzést, azonban ennek feltétele, hogy a föld­résznek már legalább tíz esztendeje birtokosa legyen. A birtoklást a tanáccsal, illetve tanukkal kell igazol­tatni. A FÖLDHIVATAL REND­TEREMTÉSI eljárása jogokat nem sérthet. Tehát most nem adományoznak földeket, csupán a valóságos viszonyo­kat legalizálják. Ha például az örökösök még pereskednek, akkor a földhivatal az ügy­höz hozzá sem nyúl. A föld-Kántor az iskolában Az iskolában tulajdonkép­pen nem Kántor jelent meg, hanem az író, Szamos Rudolf A gencsapáti úttörőcsapat ké­résére látogatott el a Kán­tor nyomoz című nagy sikerű regény szerzője, csütörtökön délután a pajtások közé. 230 gyerek várta tanáraik társaságában és a szerencsé­sebbek egy-egy Kántor könyvvel, amelyet természe­tesen dedikációra készítettek elő. A találkozón kiderült, hogy Szamos Rudolf nem­csak „a kutyák nyelvén ért”, de a gyerekekén is. A majd­nem kétórás beszélgetést, amelyben a pajtások kérdé­sek özönét zúdították az író­ra, barchowba játékkal kezdték és fejezték be. Ki kellett találniok, hogy az író mire gondolhatott, amikor a zsúfolt terembe lépett. A fő­díj, egy gumibot utánzatba szorított rágógumi sorozat volt Azzal a szigorú meg­hagyással, hogy a szerencsés nyertes kínálja meg a leg­több kérdést feltevőt is, Szamos Rudolfnak a gye­rekek előtt „vallania” kellett arról, hogy Kántor halála óta melyik a kedvenc ku­tyája. hogyan ismerkedett meg Kántorral, megtörtént-e mindaz, ami a könyvben szerepel, és természetesen arról is lesz-e folytatás. Kiderült, a folytatás már készül. A televízió filmre vi­szi Kántor történetét és 1971 első negyedében forgatni kezdik. A szerző pedig Kán­tor a nagyvárosban címmel megírta a második kötet első lapjait. S talán az sem érdektelen sok olvasónk szá­mára, hogy a Kántor nyomoz című könyv májusban 40 ezer példányban második ki­adásban is megjelenik. — sz — hivatal végzését m’ás esetek­ben viszont perrel lehet meg­támadni. Az elmulasztott adminiszt­rációért büntetést fizetni most nem kell és a földhivatal el­járása is ingyenes. Viszont pótlólag meg kell fizetni az annak idején megspórolt át­írási, vagy örökösödési ille­téket. Mégpedig kamatmente­sen. de az ingatlan mai ér­tékének arányában. Ellentétes eset is előfordul­hat. Ha ugyanis egy földrész­letet valamikor államosítot­tak de erről okmányt nem állítottak ki illetve ha álla­mosítani kellett volna, de az elmaradt, alkkar most ezt is pótolják. FONTOS MÉG TUDNI, hogy ez a rendelkezés a ko­rábbi jogszabályokat nem vál­toztatja meg. Ismeretes, hogy nálunk egy magyar állampol­gárnak maximálisan 1600 négyszögöl, illetve 6000 négy­zetméter személyi földtulaj­dona lehet. Ennél több ak­kor sem lehet ha most a valóságos tulajdonában álló földet írnának a nevére, de ezzel a területtel személyi földtulajdona az egy holdat már meghaladná. Ez alól csupán a főhivatású, egyéni­leg dolgozó parasztok jelen­tenek kivételt. Földeaki Béla A napokban Horváth Ká­roly, a HERBÁRIA Vas me­gyei felügyelője sugárzó büszkeséggel közölte, hogy a Vas megyei gyógynövény­gyűjtés történetében az idén először egymillió forintnál több értékű füvet, fát virá­got gyűjtőitek össze. Egymillió forint! Nagyüze­­mesedő világunkban jószeri­vel csak akkor veszünk ész­re egymilliós tételt, ha hi­ányzik. Ezért az egymillió forintért pedig az évnek minden szakában gyerekek, ifjak és vének százai járták a határt, az erdőket, mezőket, hajoltak le ki tudja hány ezerszer. A gyógynövényekből mint ahogyan a nevük is előre jelzi, gyógyszereket készíte­nek. Zömében teának hasz­nálható füvek és virágok ke­verékeit, de természetesen nemcsak ezt. Az aranyvesz­­szőt például, amely hozzáér­tők szerint tipikus vasi gyógynövény, senkinek nem jutna eszébe úgy ahogyan leszedi megfőzni. Pedig fel* dolgozva epe-, vese-, hólyag- és májbántalmak ellen, reu­más és izületi fájdalmak el­len, szamárhurut ellen fel­használható. A csarabfüvet sem lehet „azon mód” bevenni, pedig izzasztó, nyugtató és lázcsil­lapító hatású, sok más mel­lett. A nadragulyát egyene­sen bolond növénynek tart­ják. Bizonyára asért, mert mint a Gyógyító növényei? című könyv is írja, erősen mérgező. Iparilag földolgoz­va azonban görcsoldó és fáj­dalomcsillapító gyógyszerek alapanyaga. No de ne állít­sunk össze házipatikát, hi­szen ehhez többnyire a gyógynövénygyűjtők ismere­te is kevés, azért csak az ösz­­szegyűjtést végzik. A gyó­gyítás szolgálatába állításuk már hozzáértő szakemberek dolga. Hogy minél több gyógyszer és gyógyító teafű készü1 hes­sen a természet gazdag tárá­ból. a fogyasztási szövetke­zetek is megmozdultak. Je­lenleg hat szövetkezet 14 fölvásárló helyen veszi át a lelkes gyűjtők munkáját. De Sárváron, Peresznyén, Rum­ban és Zsédenyben magá­nosok is vállalkoztak e mun­kára. Szijj Istvánná, aki Ru­mot és környékét valósággal „fellázította” gyógynövény gyűjtésre, 160—180 ezer fo­rintot gyűjtetett össze csak az idén. A csepregi fogyasz­tási szövetkezet két fölvá­sárló helye 300 ezer forint értékű gyógyszer alapanyagot adott postára Palotai Pál szombathelyi mozdonyvezető vasutas társait szervezi je­lentős sikerrel. Amolyan zsebpénznek is megéri és még segítség is a rászorulók­nak. Most télen nem nagy a forgalom, de azért most is lehet szaporítani a forinto­kat, mert bizony mire az évi millió összejön sok-sok té­telt kell leszámolni. A fa­gyöngy például, amit télen át is korlát'anul átvesznek évén át gyűjthető. Hogy a gyógynövény gyűjtésben mi­lyen nagy összeg az egymil­lió forint, annak bizonyságá­ul hadd írjam ide; a fa­gyöngy nyers kilójáért egy forintot fire'nek. A HERBARIA felügyelője, akit természetesen nemcsak a füvek, fák. hanem a velük összefüggő gazdasági ered­mény is érdekel, pontos sta­tisztikushoz híven, így össze­gezi a gyógynövény gyűjtés idei mérlegét: „November 1* ig a 650 ezer forintos terv­vel szemben egymillió negy­venezer forint értéket szállí­tottunk el. A két hónapban még úgv gondolom 50—60 ezer forintot összehozunk.” Egymillió százezer forint, benne 22 vagon vadgeszte­nye, 225 mázsa aranyvessző, 13 mázsa galagonyavirág, 34 mázsa gyermekláncfű, 340 ki­ló kamilla és ki győzné fel­sorolni. még mi minden. Kis pénzzel is beérők százainak lelkes tábora és sok-sok va­gon gyógyszer alapanyag azoknak, akik bajba jutnak. Mert az év végi számvetés­ből a mPlio me’lett őket sem szabad kihagyni, Szanati Anna „Leporolják“ a telekkönyvet 1970, december 20. Vasárnap VAS NEPE

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék