Vas Népe, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

Kívül fényes,belül... Panaszáradat egy lakógyűlésen Szombathely, Bejczy utta 1.—3. Modern épü­lt, alul tágas, impozáns kirakatuk, amelyen ma­­gott irodák húzódnak meg, felül öröklakások. Harminchat egy-két-h­á­­rom­szobás otthon, har­minchat megvalósult álom. OTP segédlettel épült, egy-egy lakás — az állami támogatáson kívül, amelyet az OTP kapott székházára — még így is átlagosan 330 ezer forintba került. Sok pénz. Kigazdál­kodni, összegyűjteni, meg­takarékoskodni iszonyú­an sok. Azt hinné az ember, hogy ezért a pénzért olyan lakáshoz jutottak a tulajdonosok, amely min­den kritikát kibír. Saj­nos — mint ez a vasár­napi lakógyűlésen kide­rült — egyáltalán nem így van.­­ Szántó már (kénytelenek voltaiok) hozzászólt­uunk ah­­hoz, hogy egy-egy újonnan készült épület akadzisa után vannak olyan hiányosságok, amelyek gondosabb munká­val elkerülhetők lettek vol­na. A megállapítás alól nem kivétel a fent említett 36 lakásos társasház sem. Néhány a súlyosabb hi­bák közül: a második és harmadik emeleti függőfo­lyosókon nem lehet közle­kedni, ugyanis lassan egy hónapja lesz hogy a csapd­ászok bezárultak, kinyitni lehetetlenség. Az említett és más ajtók közül szinte min­denütt lehullott már a va­kolat. Olyan bejárati ajtó is akad, amelyik tokostól la­zult meg, s kieséssel fen ve­ket. Hatalmas — látvány­nak valóban szép — abla­­kokat terveztek a lakások­ra. De ahol éppen nincs er­kély, ott se nyithatók és tisztíthatók. Általában baj van a nyílászáró szerkeze­tekkel, amelyek szinte kivé­tel nélkül rosszul működ­nek, nem töltik be rendel­tetésüket. A harmadik eme­let hat lakásában például gyakran előfordul hogy nincs elég meleg, rosszul működnek a radiátorok. (Szakemberek szerint állító­lag itt az egész fűtésrend- szer hibás.) Több lakásban már most „önálló életet” élnek ,egyes parkettadara­bok­, meggörbülnek, felsza­kadnak. Ami viszont sajátságos hi­­bája a háznak, és amit a lakók egyöntetűen hiányol­nak, kifogásolnak. Mindenekelőtt azt, hogy senki nem tudja a lakásért kifizetett nem kevés össze­get, hogyan használta fel az OTP, illetve a beruházó és kivitelező. A pénzintézet ugyanis részletes árkalkulá­ciót nem hajlandó adni a lak­oknak, noh­a ezt többen határozottan követelték. Szóvá tették azt is, hogy ná­a az épület Bejczy ut­cai bejáratához is készült a kukás edények tárolására szolgáló helyiség, mégis az udvaron lévő, egy eredeti­leg más célokra épült épü­letrészbe kell hordani a sze­metet. Az OTP képviselője a lakógyűlésen a KÜJÁL-ra hivatkozott. Az tiltotta vol­na meg a Bejczy utcai be­járatnál lévő helyiségben a szemét­­ápolást. (A Köztár­saság tér felőli bejáratnál ugyanakkor megengedte) Munkatársunk felhívta a a KÖJÁL illetékesét, aki­től azt a választ kapta, hogy a KÖJÁL csak az egészségügyi követelmények szem előtt­i tartásához ra­gaszkodik és még véletlenül sem tiltotta meg az ere­deti kukatároló használa­tát. érdekes, hogy az emlí­tett helyiség most jelenleg az OTP tulajdoné-* képezi, valamint az is, hogy az épület elkészülte után a Ktt7*áTQ neát* téri al dob­lakm rám­ak. Itt állítólag trafik lesz. Szembetűnő, hogy az épü­lee­ben nincs huxfel­ügyelői lakás. Az OTP képviselője a lakógyűlésen azt mondta, hogy ilyet nem is tervez­tek. Nem szokás másutt sem. Ezzel szemben a Be­ruházási Vállalat képvise­lője határozottan állította, hogy eredetileg szerepelt a tervben. Ezt látszanak iga­zolni a kapukon kívül el­helyezett csengők is, ame­lyek jelenleg sehová nem csengenek, valamint az OTP megbízottjának egy la­kógyűlésen elhangzott kije­lentése: azért ad­ják el a házfelügyelői lakást, hogy az­t ne a többi lakónak kell­­­­jen megfizetnie. Mivel kaputelefon nincs. valamint csengőhálózatot nem szereltek? a bej­ára­ton kívülre és a lakásokba. í? ’ kénytelenek éjjel. nappal po'h'a hagyni a kapukat. Ugyanis az épületben hat lyn­nc is InVik. .or-iá-u bár­mikor beteghez hívhatnak. B Eddig a történet. A teljes kép kedvéért azon­ban még hozzá kell azt is tennünk, hogy a la­kók a bírósághoz akar­nak fordulni igazságuk keresésével. Tanulságos lenne, ha a NEB is fog­lalkozna ezzel az üggyel. Mindenki előtt vilá­gos, hogy az állam egy­magában nem képes ele­gendő lakóházat építe­ni. Mindenképpen támo­gatni kell azokat tehát, akik saját erőből, akár OTP kölcsönnel, maguk építenek, vagy építtet­nek családi, társashá­za­kat, vásárolnak örökla­kásokat. A fent említett példa — amelyhez saj­nos, sok hasonló akad még — bizony nem ösz­tönzi a vállalkozó ked­vet. A jövőben sokkal­­Jobban meg kell szer­vezni a lakók mindenre kiterjedő, részletes tájé­koztatását, hogy tudják, mire költik a pénzüket.. Továbbá közös megbe­szélés nélkül nem sza­bad kész tények elé ál­lítani őket. Aztán az sem elhanyagolható, hogy a lakók pénzükön milyen munkát kapnak, mert nem lehet igaz az, hogy egy-egy ablakot, ajtót nem lehet becsületesen megtervezni és felsze­relni. Mindenképpen el­ítélendő a lakásépíttetők nehéz munkával megta­karított pénzével ennyi­re lelkiismeretlenül bán­ni. Zentai Pál 1971. január 14. Csütörtök Else­je óta i­­ngyenes csecsemőkelengye helyett készpénzsegély A kormány 1007 1­970. szá­mú határozata ez év január elsejétől az ingyenes csecse­mőkelengye juttatását meg­szüntette és helyette kész­­pén­zsegély bevezetését, ren­delte el. A határozat értelmében a betegségi biztosítási szolgál­­tat­ásokra jogosult szülő nő­nél újszülött gyermeke ré­szére — csecsem­őker­engye vásárlására — 400 forint ké­szpénzsegélyt kell folyósí­tani. A kormány a segély folyósítását a társ­ada­lom­biz­tosítási szervek hatáskörébe utalta. Gyakorlatilag ez­ az­t jelenti, hogy üzemi kifizető­­hellyel rendelkező vállala­toknál dolgozók részére az üzemi kifizetőhely, minden más dolgozó részére pedig a Megyei Társadalombi­ztosítási Igazgatóság (Szombathely, Alkotmány utca 30.) folyó­sítja a kéz­­pén­zsegél­yt. A betegségi biztosítás ke­retébe nem tartozó szülő nő­­nek (például: akinek férje sem biztosított), különös mél­tánylást érdemlő esetben, a lakóhely szerint illetékes vá­rosi vagy községi tanács ja­vaslatára, a Megyei Társa­dalombiztosítási Bizottság (Szombathely Széchenyi utca 4—6 ) adhat engedélyt a ké­sz­­pénzsegély kiutalására. A határozat értelmében a 400 forint készipénzsegélyt szülés után kell folyósítani. Ikerszülé­s esetén a segély kétszeres összegbe jár. Ha a szülő nő anyasági segélyre is jogosult a csecsemőkelen­­gye segélyt az anyasági se­géllyel együtt utalják ki. A segély azonban csak akkor jár, ha az anya a terhesség alatt legalább háromszor orvosi vizsgálaton megjelent. Az új jogszabályt 1971. ja­nuár elseje után benyújtott igényekre alkalmazzák. (Remény) Kisebb acetiléngáz-robbanás a Borsodi Vegyikombinátban A Borsodi Vegyikombinát PVC gyárának karbamid­­acetilén üzemében kedden robbanás történt. Az aceti­lén fejlesztő berendezésből kiszivárgott gáz a légtérbe jutva — eddig még meg nem állapított okokból — be­robbant. A karbamidacetilén fejlesztő készülék a robbanás pillanatában indítás alatt volt. A robbanás következté­ben az üzemrész tartó-vas­­szerkezete közötti téglafal kidőlt, s mintegy nyolcszor nyolc méteres tetőszerkezet tönkrement. Ezenkívül a lég­nyomástól a közelben levő gyárrészlegek ablakai betör­tek. Technológiai berendezé­sekben nem esett kár. Az acetilénfejlesztő berendezés sem sérült meg. Az épület falán elhelyezett csővezeté­keket, valamint a feljáró vaslépcsőt és a téglafalat a robbanás részben leszakítot­ta. A robbanástól három dol­gozó megsérült és közülük kettő már elhagyta a kórhá­zat. Gömze György készü­lékkezelő azonban súlyosabb sérülést szenvedett. A károk kijavítását, az ablaküvegek pótlását szerdán reggel mindenütt megkezd­ték és a berendezések újbóli üzembehelyezéséig mintegy negyven tonna vinilklorid vegyianyag termelés kiesésé­vel számolnak a kombinát vezetői. A rendőrség és a vállalat szakértők bevonásá­val a vizsgálatot jelenleg még folytatja. VAS NÉPE Csirkék tűzhalála A héten kétszer is hírt adott lapunk csirkék tűzhaláláról, pontosabban csibe­nevelőkben­ keletkezett tűzről. A tűz okát kideríteni ille­tékesek feladata. (Dolgoznak is rajta). A tényhez azonban szeretném hozzátenni ma­gánvéleményemet amiről úgy tartom nem elszigetelt, s talán még idejében is hang­zik el. A broyler csirkenevelés 5—7 esztendős múltra te­kint vissza megyénkben. Ennyi idősek azok a létesít­mények is, zömében a mag­­tárpadlásos istállók padlás­terei, melyeket e célra igény­be vettek elektromos beren­dezésekkel és egyéb a kor­szerű neveléshez szükséges génekkel felszereltek. Még ott is, ahol a soron követ­kező karbantartást mindig és lelkiismeretesen elvégez­ték, „végét járják” a beren­dezések. Értéküket tekintve valószínűleg amortizálódtak már, de ami használhatósá­gukat illeti is, erősen csök­kent értékűek. Rövidzárla­tok, egyéb elektromos meg­hibásodás, amiknek egyik a­másika tüzet is előidézhet bizonyára gyakrabban adó­dik majd. Ez a dolog műszaki része. Vele szorosan összefügg egy gazdaságpolitikai tény, ne­vezetesen, hogy a baromfi­­piacon dekonjunktúra van, vagy legalábbis kezdődik. A baromfitenyésztés távolról sem hoz akkora hasznot, mint néhány esztendeje. A takarmány-fölhasználás, a fajtamegválasztás, a nevelő­helyek műszaki állapota dön­tő súllyal esnek latba rá­adásul most kellene sorra kerülni a nagyobb műszaki felújításoknak, esetleg a be­rendezések teljes cseréjének is. Nem könnyű ügy, de a döntéseknek nem szabad addig húzódniuk, hogy a tüzek, zárlatok és egyéb kárt, bajt okozó műszaki meghibáso­dások általánossá váljanak. Mert ezek az ügyek nem vi­szik előre a csibenevelés gaz­­daságosságát, ráadásul to­vábbi értékeket, s emberélete­ket is veszélyeztetnek. . (szanad­) Már az újságot is... Anekdota-gyűjtemények­ben elő-elő bukkan még a néhai gróf esete, aki szerette volna jobbágyait a burgo­nyatermesztésre rákaparni, de azoknak ingyen sem kel­lett a szokatlan gumó, s egy­szerűen a szemétdombra ha­­jigálták a drága vetőburgo­nyát. A gróf ekkor cselhez folyamodott: csőszökkel kezd­te őriztetni saját krumpli­földjeit, mire a nemrég még vonakodó parasztok az utol­só szemig ellopták a termést, s bizonyára meg is ették jó­ízűen. A következő évben pedig már az egész falu bur­gonyát termelt... Hogy mi köze van ennek az újsághoz? Eláruljuk. Nem­régiben a következő felhívás jelent meg egyik új szövet­kezeti házunkban a „közvé­lemény falán”, vagyis a kijá­ratnál elhelyezett, tetszetős hirdetőtáblán: „Kérem azt a lakótársat, aki ma reggel 8.30 és 9.30 óra között kilopta levélszek­rényemből a Film, színház, muzsika új számát, tegye vissza, ha már végzett vele, mert magam is szeretném elolvasni!” Mint értesültünk, a szó­­banforgó lap délre visszake­rült a levélszekrénybe, az ügy tehát megnyugtató elin­tézést nyert. Megtudtuk azonban azt is, hogy a házi­ban, s más házakban is, ta­lán városszerte, általános je­lenség a lapok időszakos el­tűnése. Nemcsak a képes új­ságoké, hasonlóan elorozzák a Vas Népét, a Népszabadsá­got, a Magyarországot, ki-ki a saját kultúrszomjának megfelelőt. Olvasó, sőt újságolvasó nép vagyunk hát; ezt a sta­tisztikák már hosszú évek óta mutatják. Hol vagyunk már az erőszakos lapterjesz­tési kampányoktól, a munka­kezdés előtti Szabad nép félóráktól és társaiktól? Min­den állampolgárra számos lappéldány jut naponként, csak nem egészen arányos elosztásban. Némelyekre 5 éS is, másokra még egy sem. A jelek azonban igen bizta­tóak: aki még nem vásárol­ja, már az is lopja az újsá­got! No nem az ára miatt, hiszen világszerte feltűnően olcsónak számítanak a mi hírlapjaink, hanem sportból, kedvtelésből, időtöltésből, vagy a jó ég tudja, hogy mi­ért. Holnap talán már elő is fizetnek rájuk. Kárvallott mai újság-előfizetők: gondol­jatok a csalafinta grófra,, meg a krumplijára! — Kár — 3 Elnökök­­. Az életművész­ ­Három elnököt szeret­nek bemutatni az olva­sónak. Mindhárman a vasi tájon élnek és dol­goznak. Nevüket, lakó­helyüket azért nem írom meg, mert erre megkér­tek és mert ami velük megesett az más elnö­kökkel is megtörténhe­tett volna. A történetük azonban túlmutat szemé­lyükön, falujukon.) Pályakezdő fiatal kollé­gám, amikor először talál­kozott az elnök­kel az­t mond­ta róla: — Ez az ember gyomor­bajos. Azok ilyen rossz kedélyűek, mogorvák, be­esett arcúak. Gyomorbajos? Az elnök vékony arcú, szikár, hajlott­ vállú, s mi­­­tagadás, kedélye sem társa­sági. Szigorú, miint a táj, amely nevelte, s ahol 18 esztendeje 300 család aka­rata az elnöki székbe ül­tette. A járási párt­titkár k­ét esztendeje azt mondta nekem a szövetkezetről: — A Dózsában van fan­tázia. Ha valalki tíz éve azt mondta volna itt az ember­nek, hogy mára így élnek futóbolondnak nézik. Most meg?! Az elnök született életmű­vész, a szó legtisz­tább értelmében. A Nemzeti Bank hitel­­ügyi előadója, amikor a di­namikusan fejlődő gazda­ságokról faggattam, a Dózsát ajánlotta. — Az elnököt külön a figyelmébe ajánlom, szüle­tett pénzügyi zseni. Ki ez a gyomorbajos kül­sejű, ez az életművész, ez a pénzügyi zseni aki im­máron 18 éve elnök. Faggatom. A tájról, s a benne rejlő nem túl biztató lehetőségek­ről. A pénzügyi koncepci­ókról, az emberekről, akik négyévenként újraválaszt­ják. Az a gyanúm, nem pénz­ügyi zseni. Biztosam nem gyomorbajos. S hogy élet­mű­vész-e? Az asszony, akit a fáiig nyitott kapu mögött talá­lomra szólítok meg, nem tagja a téesz­nek. — Az elnököt? Már hogy­ne ismerném?! Tudja, én nem léptem be a Dózsá­ba. kitagosítottak. Itt nem messze — mutat a baromfi­udvaron át egy ligetes le­gelőre — lenne két hold­rét éppen ennyi jár nekem. Mondtam is az elnöknek adja ide. Nem lehet Mari néni — mondta, táblában van. A kórság törje fel a tábládat — mondtam, neki talán nem mindegy, ha két holddal kisebb? Azt mond­ta nem mindegy. Hiába jár­tam a nyakjára, nem és nem. Ha ő mindenkit megszán­na, akkor eloszthatná az egész téeszt. A szám­tantanár az isko­lában azt mondta: — Ahogyan a nagykönyv­ben megírták a téesz-elnö­­köket. Hogy én ma itt ta­nítok, ez kizárólag rajta múlott. A feleségem a fa­üzem bérelszámolója, a f­i- Üzem a téeszé. A téesz szol­gálati lakásában lakunk. Hogy a tagok mit mon­danak? Tizennyolc év alatt hét­szer volt vezetőségválasztás. Ellenszavazatot egyetlen egy­szer kapott kettőt. S az el­nök­­ő mire emlékszik a 18 esztendőből ? Egy levelet, meg egy le­vélmásolatot tesz elém. Az egyiket nevére küldte a já­rási tűzoltóparancsn­okság, a másikat ő küldte ugyanoda. Döbbenten olvasom a szö­veget, amelyben azt kérde­zi tisztelettel, mikor kell megkezdenie börtönbünteté­sének letöltését. — 1954-ben a kökényes egyik cséplőszérfi­jében a szemle nem talált elegendő tűzoltó vizet. 200 forintra büntettek érte. Szó nélkül kifizettem volna, míg végig nem olvastam a levelet. Megértem én, hogy forma­nyomtatvány. De a szöveg 1 .a Pénz­ be nem fizetése esetén börtönbüntetésre át­váltható”. Akkor írtam én ezt a levelet. — mutat a másolatra —, kérdeztem, hol kell letöltenem a büntetést? Másnap a tűzol­tóparancsnok személyesen kért elnézést. Elnézem én komám — mondtam neki, de ha egy bordó tűzol­óvízért mégis börtönbe kell zárni egy el­nököt, akkor csak gyerünk ne késlekedjünk. — Mindig a két kezem munkájából éltem, nem sze­retem a hízelgést, a hebe­­hurgyaságot. Talán azért is ragad meg az emlékez©­temben csupa negatív né,da ahogyan masuk újságírók ez ilyen történeteket nevelik Tudja mikor én a Dózsába léptem zsúpfödeles házam ajtaján minden ki- és be­lépésnél le kellett húzni fejemet. Van már tíz esz­tendeje, elhatároztuk az asz­­szon­nyal élére rakjuk a pénzt és házat építünk, öt esztendeig kuporgattunk. Akkor már elmehettem az OTP-hez a még hiányzó 65 ezerért. Húsvét után költöztünk, megnézheti, három szoba összkomfort, fürdőszoba, par­ketta. Tavaly ősszel pénz­ügyi ellenőrzés volt a téesz­­ben. Azt mondja az egyik revizor: .Bocsánat elnök elvtárs, nem szeretném meg­sérteni, de a kötelesség kö­telesség. Szeretném ha meg­mutatná a házépítés szám­láit”. Megmutattam­ Az asz­­szony valóságos könyvelést vezet, így aztán hiánytala­nul el tudtam számolni min­den fillérrel Valaki azt ír­ta néhány hivatalnak, ,néz­zék meg miből építi az el­nök maszek palodáját?” Ezt a két levelet meg a számlálóan is elteszem emlé­kül. Engem hétszer válasz­tottak a­ nőknek a Dózsá­ban. Ha akarta előszedeni a Jegyzőkönyveket, egyszer kaptam két ellenszavazatot. Szán­­­ti Anna

Next