Vas Népe, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
Kívül fényes,belül... Panaszáradat egy lakógyűlésen Szombathely, Bejczy utta 1.—3. Modern épült, alul tágas, impozáns kirakatuk, amelyen magott irodák húzódnak meg, felül öröklakások. Harminchat egy-két-háromszobás otthon, harminchat megvalósult álom. OTP segédlettel épült, egy-egy lakás — az állami támogatáson kívül, amelyet az OTP kapott székházára — még így is átlagosan 330 ezer forintba került. Sok pénz. Kigazdálkodni, összegyűjteni, megtakarékoskodni iszonyúan sok. Azt hinné az ember, hogy ezért a pénzért olyan lakáshoz jutottak a tulajdonosok, amely minden kritikát kibír. Sajnos — mint ez a vasárnapi lakógyűlésen kiderült — egyáltalán nem így van. Szántó már (kénytelenek voltaiok) hozzászóltuunk ahhoz, hogy egy-egy újonnan készült épület akadzisa után vannak olyan hiányosságok, amelyek gondosabb munkával elkerülhetők lettek volna. A megállapítás alól nem kivétel a fent említett 36 lakásos társasház sem. Néhány a súlyosabb hibák közül: a második és harmadik emeleti függőfolyosókon nem lehet közlekedni, ugyanis lassan egy hónapja lesz hogy a csapdászok bezárultak, kinyitni lehetetlenség. Az említett és más ajtók közül szinte mindenütt lehullott már a vakolat. Olyan bejárati ajtó is akad, amelyik tokostól lazult meg, s kieséssel fen veket. Hatalmas — látványnak valóban szép — ablakokat terveztek a lakásokra. De ahol éppen nincs erkély, ott se nyithatók és tisztíthatók. Általában baj van a nyílászáró szerkezetekkel, amelyek szinte kivétel nélkül rosszul működnek, nem töltik be rendeltetésüket. A harmadik emelet hat lakásában például gyakran előfordul hogy nincs elég meleg, rosszul működnek a radiátorok. (Szakemberek szerint állítólag itt az egész fűtésrend- szer hibás.) Több lakásban már most „önálló életet” élnek ,egyes parkettadarabok, meggörbülnek, felszakadnak. Ami viszont sajátságos hibája a háznak, és amit a lakók egyöntetűen hiányolnak, kifogásolnak. Mindenekelőtt azt, hogy senki nem tudja a lakásért kifizetett nem kevés összeget, hogyan használta fel az OTP, illetve a beruházó és kivitelező. A pénzintézet ugyanis részletes árkalkulációt nem hajlandó adni a lakoknak, noha ezt többen határozottan követelték. Szóvá tették azt is, hogy náa az épület Bejczy utcai bejáratához is készült a kukás edények tárolására szolgáló helyiség, mégis az udvaron lévő, egy eredetileg más célokra épült épületrészbe kell hordani a szemetet. Az OTP képviselője a lakógyűlésen a KÜJÁL-ra hivatkozott. Az tiltotta volna meg a Bejczy utcai bejáratnál lévő helyiségben a szemétápolást. (A Köztársaság tér felőli bejáratnál ugyanakkor megengedte) Munkatársunk felhívta a a KÖJÁL illetékesét, akitől azt a választ kapta, hogy a KÖJÁL csak az egészségügyi követelmények szem előtti tartásához ragaszkodik és még véletlenül sem tiltotta meg az eredeti kukatároló használatát. érdekes, hogy az említett helyiség most jelenleg az OTP tulajdoné-* képezi, valamint az is, hogy az épület elkészülte után a Ktt7*áTQ neát* téri al doblakm rámak. Itt állítólag trafik lesz. Szembetűnő, hogy az épüleeben nincs huxfelügyelői lakás. Az OTP képviselője a lakógyűlésen azt mondta, hogy ilyet nem is terveztek. Nem szokás másutt sem. Ezzel szemben a Beruházási Vállalat képviselője határozottan állította, hogy eredetileg szerepelt a tervben. Ezt látszanak igazolni a kapukon kívül elhelyezett csengők is, amelyek jelenleg sehová nem csengenek, valamint az OTP megbízottjának egy lakógyűlésen elhangzott kijelentése: azért adják el a házfelügyelői lakást, hogy azt ne a többi lakónak kelljen megfizetnie. Mivel kaputelefon nincs. valamint csengőhálózatot nem szereltek? a bejáraton kívülre és a lakásokba. í? ’ kénytelenek éjjel. nappal po'h'a hagyni a kapukat. Ugyanis az épületben hat lynnc is InVik. .or-iá-u bármikor beteghez hívhatnak. B Eddig a történet. A teljes kép kedvéért azonban még hozzá kell azt is tennünk, hogy a lakók a bírósághoz akarnak fordulni igazságuk keresésével. Tanulságos lenne, ha a NEB is foglalkozna ezzel az üggyel. Mindenki előtt világos, hogy az állam egymagában nem képes elegendő lakóházat építeni. Mindenképpen támogatni kell azokat tehát, akik saját erőből, akár OTP kölcsönnel, maguk építenek, vagy építtetnek családi, társasházakat, vásárolnak öröklakásokat. A fent említett példa — amelyhez sajnos, sok hasonló akad még — bizony nem ösztönzi a vállalkozó kedvet. A jövőben sokkalJobban meg kell szervezni a lakók mindenre kiterjedő, részletes tájékoztatását, hogy tudják, mire költik a pénzüket.. Továbbá közös megbeszélés nélkül nem szabad kész tények elé állítani őket. Aztán az sem elhanyagolható, hogy a lakók pénzükön milyen munkát kapnak, mert nem lehet igaz az, hogy egy-egy ablakot, ajtót nem lehet becsületesen megtervezni és felszerelni. Mindenképpen elítélendő a lakásépíttetők nehéz munkával megtakarított pénzével ennyire lelkiismeretlenül bánni. Zentai Pál 1971. január 14. Csütörtök Elseje óta ingyenes csecsemőkelengye helyett készpénzsegély A kormány 1007 1970. számú határozata ez év január elsejétől az ingyenes csecsemőkelengye juttatását megszüntette és helyette készpénzsegély bevezetését, rendelte el. A határozat értelmében a betegségi biztosítási szolgáltatásokra jogosult szülő nőnél újszülött gyermeke részére — csecsemőkerengye vásárlására — 400 forint készpénzsegélyt kell folyósítani. A kormány a segély folyósítását a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalta. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy üzemi kifizetőhellyel rendelkező vállalatoknál dolgozók részére az üzemi kifizetőhely, minden más dolgozó részére pedig a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság (Szombathely, Alkotmány utca 30.) folyósítja a kézpénzsegélyt. A betegségi biztosítás keretébe nem tartozó szülő nőnek (például: akinek férje sem biztosított), különös méltánylást érdemlő esetben, a lakóhely szerint illetékes városi vagy községi tanács javaslatára, a Megyei Társadalombiztosítási Bizottság (Szombathely Széchenyi utca 4—6 ) adhat engedélyt a készpénzsegély kiutalására. A határozat értelmében a 400 forint készipénzsegélyt szülés után kell folyósítani. Ikerszülés esetén a segély kétszeres összegbe jár. Ha a szülő nő anyasági segélyre is jogosult a csecsemőkelengye segélyt az anyasági segéllyel együtt utalják ki. A segély azonban csak akkor jár, ha az anya a terhesség alatt legalább háromszor orvosi vizsgálaton megjelent. Az új jogszabályt 1971. január elseje után benyújtott igényekre alkalmazzák. (Remény) Kisebb acetiléngáz-robbanás a Borsodi Vegyikombinátban A Borsodi Vegyikombinát PVC gyárának karbamidacetilén üzemében kedden robbanás történt. Az acetilén fejlesztő berendezésből kiszivárgott gáz a légtérbe jutva — eddig még meg nem állapított okokból — berobbant. A karbamidacetilén fejlesztő készülék a robbanás pillanatában indítás alatt volt. A robbanás következtében az üzemrész tartó-vasszerkezete közötti téglafal kidőlt, s mintegy nyolcszor nyolc méteres tetőszerkezet tönkrement. Ezenkívül a légnyomástól a közelben levő gyárrészlegek ablakai betörtek. Technológiai berendezésekben nem esett kár. Az acetilénfejlesztő berendezés sem sérült meg. Az épület falán elhelyezett csővezetékeket, valamint a feljáró vaslépcsőt és a téglafalat a robbanás részben leszakította. A robbanástól három dolgozó megsérült és közülük kettő már elhagyta a kórházat. Gömze György készülékkezelő azonban súlyosabb sérülést szenvedett. A károk kijavítását, az ablaküvegek pótlását szerdán reggel mindenütt megkezdték és a berendezések újbóli üzembehelyezéséig mintegy negyven tonna vinilklorid vegyianyag termelés kiesésével számolnak a kombinát vezetői. A rendőrség és a vállalat szakértők bevonásával a vizsgálatot jelenleg még folytatja. VAS NÉPE Csirkék tűzhalála A héten kétszer is hírt adott lapunk csirkék tűzhaláláról, pontosabban csibenevelőkben keletkezett tűzről. A tűz okát kideríteni illetékesek feladata. (Dolgoznak is rajta). A tényhez azonban szeretném hozzátenni magánvéleményemet amiről úgy tartom nem elszigetelt, s talán még idejében is hangzik el. A broyler csirkenevelés 5—7 esztendős múltra tekint vissza megyénkben. Ennyi idősek azok a létesítmények is, zömében a magtárpadlásos istállók padlásterei, melyeket e célra igénybe vettek elektromos berendezésekkel és egyéb a korszerű neveléshez szükséges génekkel felszereltek. Még ott is, ahol a soron következő karbantartást mindig és lelkiismeretesen elvégezték, „végét járják” a berendezések. Értéküket tekintve valószínűleg amortizálódtak már, de ami használhatóságukat illeti is, erősen csökkent értékűek. Rövidzárlatok, egyéb elektromos meghibásodás, amiknek egyik amásika tüzet is előidézhet bizonyára gyakrabban adódik majd. Ez a dolog műszaki része. Vele szorosan összefügg egy gazdaságpolitikai tény, nevezetesen, hogy a baromfipiacon dekonjunktúra van, vagy legalábbis kezdődik. A baromfitenyésztés távolról sem hoz akkora hasznot, mint néhány esztendeje. A takarmány-fölhasználás, a fajtamegválasztás, a nevelőhelyek műszaki állapota döntő súllyal esnek latba ráadásul most kellene sorra kerülni a nagyobb műszaki felújításoknak, esetleg a berendezések teljes cseréjének is. Nem könnyű ügy, de a döntéseknek nem szabad addig húzódniuk, hogy a tüzek, zárlatok és egyéb kárt, bajt okozó műszaki meghibásodások általánossá váljanak. Mert ezek az ügyek nem viszik előre a csibenevelés gazdaságosságát, ráadásul további értékeket, s emberéleteket is veszélyeztetnek. . (szanad) Már az újságot is... Anekdota-gyűjteményekben elő-elő bukkan még a néhai gróf esete, aki szerette volna jobbágyait a burgonyatermesztésre rákaparni, de azoknak ingyen sem kellett a szokatlan gumó, s egyszerűen a szemétdombra hajigálták a drága vetőburgonyát. A gróf ekkor cselhez folyamodott: csőszökkel kezdte őriztetni saját krumpliföldjeit, mire a nemrég még vonakodó parasztok az utolsó szemig ellopták a termést, s bizonyára meg is ették jóízűen. A következő évben pedig már az egész falu burgonyát termelt... Hogy mi köze van ennek az újsághoz? Eláruljuk. Nemrégiben a következő felhívás jelent meg egyik új szövetkezeti házunkban a „közvélemény falán”, vagyis a kijáratnál elhelyezett, tetszetős hirdetőtáblán: „Kérem azt a lakótársat, aki ma reggel 8.30 és 9.30 óra között kilopta levélszekrényemből a Film, színház, muzsika új számát, tegye vissza, ha már végzett vele, mert magam is szeretném elolvasni!” Mint értesültünk, a szóbanforgó lap délre visszakerült a levélszekrénybe, az ügy tehát megnyugtató elintézést nyert. Megtudtuk azonban azt is, hogy a háziban, s más házakban is, talán városszerte, általános jelenség a lapok időszakos eltűnése. Nemcsak a képes újságoké, hasonlóan elorozzák a Vas Népét, a Népszabadságot, a Magyarországot, ki-ki a saját kultúrszomjának megfelelőt. Olvasó, sőt újságolvasó nép vagyunk hát; ezt a statisztikák már hosszú évek óta mutatják. Hol vagyunk már az erőszakos lapterjesztési kampányoktól, a munkakezdés előtti Szabad nép félóráktól és társaiktól? Minden állampolgárra számos lappéldány jut naponként, csak nem egészen arányos elosztásban. Némelyekre 5 éS is, másokra még egy sem. A jelek azonban igen biztatóak: aki még nem vásárolja, már az is lopja az újságot! No nem az ára miatt, hiszen világszerte feltűnően olcsónak számítanak a mi hírlapjaink, hanem sportból, kedvtelésből, időtöltésből, vagy a jó ég tudja, hogy miért. Holnap talán már elő is fizetnek rájuk. Kárvallott mai újság-előfizetők: gondoljatok a csalafinta grófra,, meg a krumplijára! — Kár — 3 Elnökök. Az életművész Három elnököt szeretnek bemutatni az olvasónak. Mindhárman a vasi tájon élnek és dolgoznak. Nevüket, lakóhelyüket azért nem írom meg, mert erre megkértek és mert ami velük megesett az más elnökökkel is megtörténhetett volna. A történetük azonban túlmutat személyükön, falujukon.) Pályakezdő fiatal kollégám, amikor először találkozott az elnökkel azt mondta róla: — Ez az ember gyomorbajos. Azok ilyen rossz kedélyűek, mogorvák, beesett arcúak. Gyomorbajos? Az elnök vékony arcú, szikár, hajlott vállú, s mitagadás, kedélye sem társasági. Szigorú, miint a táj, amely nevelte, s ahol 18 esztendeje 300 család akarata az elnöki székbe ültette. A járási párttitkár két esztendeje azt mondta nekem a szövetkezetről: — A Dózsában van fantázia. Ha valalki tíz éve azt mondta volna itt az embernek, hogy mára így élnek futóbolondnak nézik. Most meg?! Az elnök született életművész, a szó legtisztább értelmében. A Nemzeti Bank hitelügyi előadója, amikor a dinamikusan fejlődő gazdaságokról faggattam, a Dózsát ajánlotta. — Az elnököt külön a figyelmébe ajánlom, született pénzügyi zseni. Ki ez a gyomorbajos külsejű, ez az életművész, ez a pénzügyi zseni aki immáron 18 éve elnök. Faggatom. A tájról, s a benne rejlő nem túl biztató lehetőségekről. A pénzügyi koncepciókról, az emberekről, akik négyévenként újraválasztják. Az a gyanúm, nem pénzügyi zseni. Biztosam nem gyomorbajos. S hogy életművész-e? Az asszony, akit a fáiig nyitott kapu mögött találomra szólítok meg, nem tagja a téesznek. — Az elnököt? Már hogyne ismerném?! Tudja, én nem léptem be a Dózsába. kitagosítottak. Itt nem messze — mutat a baromfiudvaron át egy ligetes legelőre — lenne két holdrét éppen ennyi jár nekem. Mondtam is az elnöknek adja ide. Nem lehet Mari néni — mondta, táblában van. A kórság törje fel a tábládat — mondtam, neki talán nem mindegy, ha két holddal kisebb? Azt mondta nem mindegy. Hiába jártam a nyakjára, nem és nem. Ha ő mindenkit megszánna, akkor eloszthatná az egész téeszt. A számtantanár az iskolában azt mondta: — Ahogyan a nagykönyvben megírták a téesz-elnököket. Hogy én ma itt tanítok, ez kizárólag rajta múlott. A feleségem a faüzem bérelszámolója, a fi- Üzem a téeszé. A téesz szolgálati lakásában lakunk. Hogy a tagok mit mondanak? Tizennyolc év alatt hétszer volt vezetőségválasztás. Ellenszavazatot egyetlen egyszer kapott kettőt. S az elnökő mire emlékszik a 18 esztendőből ? Egy levelet, meg egy levélmásolatot tesz elém. Az egyiket nevére küldte a járási tűzoltóparancsnokság, a másikat ő küldte ugyanoda. Döbbenten olvasom a szöveget, amelyben azt kérdezi tisztelettel, mikor kell megkezdenie börtönbüntetésének letöltését. — 1954-ben a kökényes egyik cséplőszérfijében a szemle nem talált elegendő tűzoltó vizet. 200 forintra büntettek érte. Szó nélkül kifizettem volna, míg végig nem olvastam a levelet. Megértem én, hogy formanyomtatvány. De a szöveg 1 .a Pénz be nem fizetése esetén börtönbüntetésre átváltható”. Akkor írtam én ezt a levelet. — mutat a másolatra —, kérdeztem, hol kell letöltenem a büntetést? Másnap a tűzoltóparancsnok személyesen kért elnézést. Elnézem én komám — mondtam neki, de ha egy bordó tűzolóvízért mégis börtönbe kell zárni egy elnököt, akkor csak gyerünk ne késlekedjünk. — Mindig a két kezem munkájából éltem, nem szeretem a hízelgést, a hebehurgyaságot. Talán azért is ragad meg az emlékez©temben csupa negatív né,da ahogyan masuk újságírók ez ilyen történeteket nevelik Tudja mikor én a Dózsába léptem zsúpfödeles házam ajtaján minden ki- és belépésnél le kellett húzni fejemet. Van már tíz esztendeje, elhatároztuk az aszszonnyal élére rakjuk a pénzt és házat építünk, öt esztendeig kuporgattunk. Akkor már elmehettem az OTP-hez a még hiányzó 65 ezerért. Húsvét után költöztünk, megnézheti, három szoba összkomfort, fürdőszoba, parketta. Tavaly ősszel pénzügyi ellenőrzés volt a téeszben. Azt mondja az egyik revizor: .Bocsánat elnök elvtárs, nem szeretném megsérteni, de a kötelesség kötelesség. Szeretném ha megmutatná a házépítés számláit”. Megmutattam Az aszszony valóságos könyvelést vezet, így aztán hiánytalanul el tudtam számolni minden fillérrel Valaki azt írta néhány hivatalnak, ,nézzék meg miből építi az elnök maszek palodáját?” Ezt a két levelet meg a számlálóan is elteszem emlékül. Engem hétszer választottak a nőknek a Dózsában. Ha akarta előszedeni a Jegyzőkönyveket, egyszer kaptam két ellenszavazatot. Szánti Anna