Vas Népe, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-20 / 92. szám

Kapiller Imre választási beszéde Molnaszecsődön (Folytatás az 1. oldalról) akik a legfőbb termelő erő utánpótlásáról gondoskod­nak. A termelőszövetkezeti mozgalom további­ fejlődé­sének perspektíváiról szól­va megemlítette, hogy a molnaszecsődi termelőszö­vetkezet határában a IV. öt­éves tervben fejeződik be a vízrendezés, ami minden bi­zonnyal jótékony hatással lesz a szövetkezeti gazdál­kodásra. A tsz-tagok és az ipari munkások helyzetét illetően nagyon érdekes összehason­lítást tett. Elmondotta: az igazság az, hogy a termelő­szövetkezeti tagok jövedelme nagyrészt már elérte az iparban dolgozókét. A mun­kakörülmények azonban a termelőszövetkezetekben többnyire még rosszabbak. E téren még komoly tenni­valók vannak. A gondokról és igényekről, azok kielégítéséről szólva hangoztatta: igényeket meg­fogalmazni mindig köny­­nyebb, mint kielégíteni őket. De a reális igények ki­elégítéséért mindenkinek tennie kell. Olyan esetek­ben, amikor országos meg­oldást egyszerre nem lehet találni, a helyi megoldások is sokat segíthetnek. Példa­ként említette: előbb-utóbb országosan több anyagi esz­közt kell fordítani az idős tsz-tagokról való gondosko­dásra. Addig is azonban, míg ez megvalósulhat, min­den termelőszövetkezeti üzem saját erőből is gon­doskodjék jobban saját öreg­jeiről. A képviselőjelölt beszédét a gyűlés elején szavalt vers szép soraival fejezte be: „Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni, de tenni, tenni kell!” A jó hangulatban lezajlott gyűlésen többen felszólaltak. Rádóczi Antal, a választóke­rület másik képviselőjelöltje hangoztatta: a választási elő­készületek során a választók egyöntetűen helyeselték a X. pártkongresszus határozatait. Szólítsunk most munkára mindenkit a határozatok va­lóra váltásáért. Berger József tsz-tag az alapító tsz-tagok és az öregek nagyobb megbe­csülését, Szakály Gyula nép­frontbizottsági elnök a köz­ség egyik utcájának megja­vítását. Németh László osz­­tag a Rába szabályozását sür­gette, Rege József tanító pe­dig függetlenített népművelőt kért. Takács László, a járási pártbizottság első titkára nagy tetszéssel fogadott felszólalá­sában a többi között arra kérte a molnaszecsődieket, tekintettel arra, hogy — igaz, egy programmal — a válasz­tókerületben két képviselője­lölt indul, válasszák majd azt, aki szimpatikusabb, akit al­kalmasabbnak tartanak nagy­szerű céljaink, programunk megvalósítására. Lőrincz Károly Tengerentúli nö­vényi termékek újabb importja Vasárnap is nagy volt az áruforgalom a gyékényes­ határállomáson. A növényvé­delmi szolgálat gyékényes­ kirendeltsége mintegy száz vagon Indiából, USÁ-ból és más tengerentúli országból érkezett árut: dohányt, gya­potot, citromot, narancsot, takarmányfehérje kiegészítő anyagot, földi dió­darát vizs­gált meg. Ebben az eszten­dőben a gyékényes­ határ­állomáson át eddig több mint 4600 vagon, 24 féle növé­nyi termék érkezett hazánk,­ba a tengerentúli országok­ból. A kétezredik lakó a múlt év október 2-án történt. A sárvári vagongyár­­építkezésen a lakatosok hozzáfogtak, hogy áthelyezzék a csőállványt. Többen voltak, kézi erővel kezdték tolni a tá­kolmányt. Aztán egy pillanat műve volt az egész: a cső­állvány teteje nekiütődött a magasfeszültségű vezetéknek. A lakatosok közül kettő szörnyethalt. Egyikük Zsankó Vilmos alsóújlaki fiatalember, a VASÉP dolgozója... ★ A vasárnap derűje ját­­** szik az arcokon. A hatalmas bérház lakói las­­san-lassan megszokják egy­mást. Fél éve sincs még, hogy beköltöztek. A közép­magas, csinos asszonyka fe­kete ruhában áll a­ gáztűz­hely mellett. Szemében ria­dalom, kíváncsi aggodalom­mal fogadja a látogatót. Ta­lán azóta van így, hogy ak­kor fölkeresték. A községi tanács elnöke és a vállalat személyzeti osztályvezetője vitte a hírt. — Üljön le asszonyom, szüksége­m lesz az erejére ... — Így mondta a galambősz férfi. S az asszonyka csak állt, nem tudott leülni, se mozdulni. Az nem lehet igaz! Néhány órával azelőtt váltak el Vilmostól. Jókedvvel, ki­tűnő hangulatban indult a munkahelyére... — Borzalmas volt — csuk­lik el még most is a hangja. — Azt hittem nem élem túl. Egy hétig se enni, se inni nem tudtam. De aztán erős­nek kellett lennem. A kislá­nyom felhőtlen arcát néz­tem, de mintha a férjem bíztatott volna mosolyával... Szombathelyen, az Engels utcai új ház egyik első eme­leti lakásán beszélgetünk. A Derkovits Városrész kétezre­dik lakása ez. Eredetileg úgy tervezték, hogy csinnad­rattával, látványos ünneplés­sel költöztetik majd be a kétezredik lakót. Hadd ün­nepelje a városrész ezt a fontos állomást. Hogy nem úgy lett, annak az a súlyos tragédia az oka. A vállalat vezetősége ugyanis úgy dön­tött, hogy a kétezredik la­kást a szerencsétlenül járt lakatos özvegyének és kislá­nyának juttatja. S­zépen berendezett la­­­kás. A falon képek, az ifjú páré is. A vitrinben könyvek. A művészet­törté­neti sorozat, az Új magyar lexikon a hiányzó három kö­tettel. Még a férj rendelte meg a sorozatot... Mert na­gyon szeretett böngészni, szabad idejében mindig a könyveket bújta. A kis szo­bában óriás, fekete hajú ba­ba a rekamién. Marika kap­ta apuka munkatársaitól. Kedves, szép az ajándék, de a kislány inkább a másik­kal játszik szívesebben: a szőke alvóbabával. Azt még az apuka hozta ... — Meséljen, hogyan ter­vezték az életüket? — Gyerekkorunktól ismer­tük egymást. Mikor kimarad­tunk az iskolából, szinte már akkor eljegyeztük egymást. Irigyelték a faluban, milyen szépen élünk! Úgy tervez­tük, hogy beköltözünk Szom­bathelyre. Az volt az ál­munk, a reményünk. De majd csak akkor, ha a szü­lők már nem lesznek. Mert fájt volna otthagyni őket. Vilmos tizenkilenc éves hú­ga pár évvel azelőtt halt meg — hirtelen. Azt is ne­hezen viselték el a szülők. Aztán jött ez a tragédia ... N­­ét évi házasságuk így ** ért véget. A vállalat szép temetést rendezett a ha­lottaknak. Aztán gondosko­dott a családról. Előbb ki­utaltatta ezt a szép lakást. A költözködésben a lakatos­üzem dolgozói, Vilmos egy­kori barátai segítettek. A brigád régi szokása: minden évben vesznek egy hízott sertést, s együtt ünnepelve amolyan bankettfélét ren­deznek. A múlt év végén el­maradt a bankett. Az össze­gyűjtött pénzt odaadták Zsankónénak. A kislány bundát, babát kapott... A VASÉP gondoskodott arról is, hogy Zsankóné munkához jusson. Az asztalos üzemben helyezték el, a függönyvarró részlegnél dolgozik, nyolc fo­rint az órabére. Lehetővé tették számára, hogy mindig egy műszakban dolgozzék, így jut idő arra, hogy Mari­kát elvigye az iskolába, s este érte menjen. Férje után özvegyi járulékot kap. Anya­gi gondjuk nincs. — Mindent, mindent a vál­lalatnak köszönhetek — só­hajt az asszonyka. — Nem tudom, mihez kezdtem vol­na, ha nem ilyen embersé­gesek. A seb így könnyeb­ben gyógyul, érzem, hogy férjem barátai mellettünk állnak. I­gen. Arról is gondos­­­kodnak, hogy Vilmos emlékét sírkő is őrizze. A brigád most erre gyűjti a közös pénzt. A család, a ro­konok, az ismerősök néha felkeresik, ne érezze magát úgy egyedül az özvegy. A la­kótelep kétezredik lakója. Annak a nagy családnak egy tagja, amelyet a vállalat kol­lektívája jelent, azé a kö­zösségé, melynek ereje ki­apadhatatlan. Pósfai H. János 1971. április 20. Kedd Kezelési tanácsadás a műbőr ruházati cikkekhez A műbőr felsőruházati cikkek — kabátok, zakók, kosztümök szoknyák — vá­lasztékának és forgalmának növekedésével egyidőben nő a vásárlói reklamációk szá­ma is. A kifogások, a rek­lamációk felülvizsgálata so­rán a Kermi megállapította, hogy a jogos panaszokra leg­többször a vásárlók kellő tá­jékoztatásának hiánya ad okot. A termelők, — import esetén pedig a belföldi meg­rendelők— ugyanis általában elmulasztják a szükséges tá­­jékozatást. A kiskereskede­lem is ritkán hívja fel a vásárló figyelmét, hogy a divatos műbőr ruházati cik­kek gondosabb kezelést igé­nyelnek, és rövidebb élettar­­tamúak, mint a természetes bőrből készült hasonló cik­keik. A vásárlók érdekeinek védelme, a tájékoztatás hiá­nyából adódó reklamációk elkerülése érdekében belföl­dön a hagyományos prc mű­bőrökön kívül műirha, mű­velni a műantilop anyagok, a polluretán filmrétegű lakk­szerű műbőrök, illetve az ezekből készült termékek is csak megfelelő eligazítással, kezelést, használati tájékoz­tatással együtt hozhatók for­galomba. Az import cikke­ket, vagy az import anyag­ból készült termékeket egy­részt ugyancsak érvényes elő­írás szerint — júliustól a kiskereskedelem csak hasz­nálati, kezelési utasítással hozhatja forgalomba. Az útt­roli soproni nemzetközi találkozójáról Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország úttörőinek har­madízben megrendezett ta­lálkozója szombaton kezdő­dött Sopronban. A külföldi pajtások vasárnap délelőtt Győr-Sopron Vas, illetve Komárom megye fiataljaival a soproni textiles sporttele­pen ügyességi számokban mérték össze erejüket. Ez­után autóbuszba ülve meg­látogatták a fertődi kastélyt, a fertőrákos­ barlangszínpa­dot. Utasai voltak a nagy­cenki múzeumvasútnak is. Ede fél nyolckor a több­száz úttörő fáklyás felvonu­lást tartott Sopron­ főutcáin. A tűztoronyból pedig a Fe­nyő téri általános iskola út­törőinek fúvószenekara adott hangversenyt. Irodalomtörténeti vándorgyűlés A Magyar Irodalomtörté­neti Társaság az idén a vá­rossá nyilvánításának 700. évfordulóját ünneplő Győrött rendezte meg vándorgyűlé­sét, amelynek harmadik nap­ján, vasárnap a városi ta­nács dísztermében „Irodalom és tömegkommunikáció” címmel folytattak vitát az ország minden részéből össze­­sereglett irodalmárok. Boldizsár Iván, a Magyar Pen Club elnöke előadásá­ban, főleg a televízió és az irodalom viszonyával foglal­kozott. Ezután Szablyár Fe­renc, a rádió irodalmi osz­tályának szerkesztője, Szűcs Andor, a televízió irodalmi és drámai főosztályának ve­zetője, Z. Szabó László ta­nár, a TIT Győr-Sopron me­gyei irodalmi osztályának tit­kára, valamint Nagy Andor főiskolai adjunktus. Eger vá­ros Tanácsa művelődésügyi osztályának vezetője fejtette ki véleményét az irodalom és tömegkommunikáció kap­csolatáról. VAS N­EPE Fogtak a padok Tegnap reggel vagy tízen is kerestek telefonon. Vala­mennyi hívó ugyanarról pa­naszkodott: a Probst cirkusz nyújtotta „plusz-cirkuszról”. Mi az a „többlet” amit po­rondon kívül produkált a neves együttes rendezősége? Megjelölte vendégeit! A szó legszorosabb értelmében, méghozzá kék színnel. Teg­nap estefelé Szombathely ut­cáin sok-sok kék ülepű em­ber sétált. Nem kis bosszú­sággal mutogattak egymás­ra: „Tessék ő is a cirkusz­ból jön . ..” • Probsték kékre festett ülé­sei ugyanis fogtak. Váloga­tás nélkül férfinadrágot, za­kóaljat, női kosztümöt, mi­ni, midi és maxi szoknyát, gyerekruhát. Ráadásul az úgynevezett ünnepi ruhát, merthogy a cirkuszba látoga­t", azzal is tisztelegtek a porond művészei előtt, hogy „kiöltöztek”. Nem volt sok értelme. Miszerint annak se, hogy előadás végén többen megkísérelték keresni a cirkusz vezetőit, hogy „plusz szolgáltatásukért”, a festékes ruháért reklamáljanak. Mi­vel csak ide-oda küldözget­ték őket, többen úgy dön­töttek: beperlik a cirkuszt az okozott kár megtérítése céljából. Bármilyen jónevű, hírű legyen is egy szórakoztató intézmény, szüksége van a reklámra. „Valahol” e glossza is reklám, de alig­ha hiszem, hogy a Probst cirkusznak ilyenre lenne szüksége ...! — zentai — Limonádé recept nélkül Ha nem ismerném a tör­ténet elbeszélőjét, mesének tartanám az egészet... A szóban forgó ismerős reggel nyolc előtt tíz perc­cel betért Szombathelyen a Nefelejcs nevű büfébe, ahol a pulton ínycsiklandozó bőségben tornyosodott a na­rancs és a citrom. Ez (is) ad­ta az ötletet ahhoz, hogy egy citromos limonádét kérjen. A házilag is elkészíthető üdí­tő ital helyett azonban azt a felvilágosítást kapta, hogy sajnos, nem ismerik a limo­nádé elkészítésének módját. Először tréfának vélte a vá­laszt, de amikor valóban nem kapott a kért nedűből, átment a szomszédos" Vi­dám Étterembe, ahol — cso­dák csodája! — ismerték a limonádé elkészítésének módját, receptjét, s udvari­asan kiszolgálták. A történet tulajdonképpen csak ennyi, a tanulságot ki­ki leszűrheti belőle, s hogy most szóvá tesszük, nem az egyedi eset miatt van! Egy olyan általános, s egyre in­kább elszaporodó jelenségre hívjuk fel a figyelmet, amely minden fogyasztót sért s a társadalmi morált is rombol­ja. Miért csak ott kezdődik a vendég, ahol a blokk egy­­egy rumos feketére, pálinká­ra vagy konyakra s más sze­szes italra szól? Milyen „szakértelmet” igényel egy limonádé elkészítése, s mi­ért ismerik ezt az italt a drágább helyeken, míg az önkiszolgáló rendszerrel dolgozó egységeknél eseten­ként ismeretlen fogalom?! De továbbszőve a gondola­tot: miért nem lehet kapni éjjeli mulatóhelyeinken, ét­termeinkben például a ke­reskedelem által forgalma­zott eredeti — nem szénsav­val dúsított — narancs, cit­rom és egyéb készítménye­ket?! A vendéglátóiparban dol­gozók sokszor panaszkodnak az ittas vendégek viselkedé­sére — nem ok nélkül — de ha valaki beszélgetni, néze­lődni vagy éppen táncolni tér be egy ilyen helyre Szombathelyen a legjobb esetben is csak Colát kaphat és minden választékban szeszes italt... És közben szép plakátokat készítünk az alkoholizmus ellen s szomo­rít statisztikákat hozunk nyilvánosságra. A limonádét különben így kell elkészíteni: egy kevés citrom egy kis cukor felönt­ve szódavízzel.... Mellesleg, most már fil­mekről is ismert jelenet, hogy külföldön szívesen te­szik a vendég elé még kocs­mában is a citromszörpöt, vagy a paradicsomlét... (szakály) ­ A szocialista munkaverseny feltételei ma jobbak, mint bármikor a termelőszövetkezetekben is A MUNKAVERSENY TE­RÉN ma még nem rendel­keznek a termelőszövetkeze­tek olyan gazdag tapasztala­tokkal, mint az ipari üze­mek, de az már vitathatat­lan, hogy kint a földeken is elindult egy egészséges vetél­kedés , termelőszövetkezetek, brigádok és emberek között. Kétségtelen, hogy ennek a vetélkedésnek a hajtóereje ma még elsősorban az anya­gi érdekeltség, de már szám­talan tsz-ben működnek szo­cialista brigádok is, s ezek­ben a közösségekben — mint ismeretes — morális célki­tűzések a mérvadók. Hazánk felszabadulásá­nak negyedszázados évfordu­lója és a X. pártkongresszus tiszteletére indított munka­verseny új lendületet adott a szocialista munkaversenynek. A dolgozók széles tömegei — köztük a termelőszövetkezeti parasztok is — vállalták a tervek túlteljesítését, a ter­mékek minőségének javítását és az új módszerek alkalma­zását. A szombathelyi területi tsz-szövetség elnöksége érté­kelte a tsz-ekben folyó mun­kaverseny múlt évi eredmé­nyeit s megállapította, hogy az jól szolgálta a termelőszö­vetkezetek politikai, társa­dalmi és gazdasági tevé­kenységének erősítését. A területi szövetség elnök­sége mellett működő ver­senybizottságot legutóbb a vasvári tsz hívta meg ta­­­nácskozásra azzal a szándék­kal , hogy a következő ver­senyfeladatok megvitatása után — felhívással szeretne fordulni a megye termelő­­szövetkezeteihez. A X. pártkongresszus ha­tározatai és a IV. ötéves tervből a termelőszövetkeze­tekre háruló feladatok üzemi szintű meghatározása most van folyamatban. A célkitű­zések az eddigieknél feszí­tettebb és intenzívebb gaz­dálkodást követelnek. Az üzemeknek többet és olcsób­ban kell termelni ahhoz, hogy államunk az előirány­zott életszínvonal növelését az élet és munkafeltételek, valamint a szociális és kul­turális körülmények javítá­sát biztosítani tudja. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEKNEK minden eddigi­nél ésszerűbben kell kihasz­nálni erőforrásaikat és fel­tárni belső tartalékaikat. A belső tartalékok és erőforrá­sok feltárásának egyik leg­hatékonyabb eszköze a szo­cialista munkaverseny, mert mozgósító erejéből adódóan a műszaki fejlesztésre, a tech­nológiai fegyelem erősítésé­re, a hiányosságok megszün­tetésére, a politikai és szak­mai műveltség javítására ösztönöz. A termelőszövetkezetek kö­zötti gazdálkodási verseny feltételeit a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa és a területi tsz-szövetség kül­döttgyűlése határozta meg. A területi tsz-szövetség mellett működő versenybi­zottság feladata — a terüle­tek adottságait illetően négy tájegységre bontva — kidol­gozni a területi verseny fel­tételeit, illetve majd a vas­vári tsz felhívásán keresztül elindítani a versenyt. Ismeretes, hogy az orszá­gos versenyben részt vevő tsz-ek, illetve a legjobb ered­ményt elérő gazdaságok ki­tüntetése és jutalmazása az 1009 1968. sz. Korm. határo­zat alapján történik. Vagyis országos szinten minden év­ben 36 tsz kerül kitüntetés­re. Közülük 12-őt kiváló ter­melőszövetkezeti gazdaság 1. címmel, pénzjutalommal és vándorzászlóval tüntetnek ki. 24 termelőszövetkezetnek pe­­di­g Elismerő oklevelet ado­mányoznak. A MEGYEI — területi tsz-ek közötti — verseny fel­­­tételeit és díjait a vasvári tsz felhívásával együtt fog­ ismertetni majd a tsz-szövet­ség, amely javasolja, ha­ addig is — amelyik tsz-k még nincsen — hozzanak l­é­re egy négy tagú verse bizottságot, amelynek eg­­tagja függetlenített üze­­vezető legyen — s egyben verseny bizottság elnöke — a másik tagja pedig , aki a nőbizottság tagja. To­vábbá fel kell kérni az O­ mi pártszervezet vezető-" hogy az alapszervezet jó­soljon egy tsz-tagot a vi­­ságba, s a versenybizott munkájában vegyen részt egy tsz-vezetőségi tag is. D. J.

Next