Vas Népe, 1972. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-02 / 52. szám
A VERSENY MEGKEZDŐDÖTT A vevőnek az első hely dukál SOKÁIG — TUDJUK — sajátos verseny folyt a piacon: versengve siettünk a boltba, ha hírét vettük, hogy egy-egy hiányzó árucikk most éppenséggel kapható. Az idősebbek emlékeznek még a verseny időszakonként változó célpontjaira; előbb a liszt, a cukor volt az, majd a kétes históriai hírnévre szert tett lódenkabát.. A gazdaságirányítás reformjának egyik legfontosabb célja volt a vetélkedés megfordítása, pontosabban: annak a gazdasági, piaci alaphelyzetnek a megteremtése, amelyben éppenséggel értünk, vásárlókért, a mi kegyeinkért verseng az ipar, a külföldi árut szállító külkereskedelem és a bolt A szaknyelv sajátos fogalmat is teremtett ennek a — sportkifejezéssel szólva — helyeserés támadásnak a leírására: vevőpiacnak, a vevőpozíciók erősítésének nevezte. Kérdés: hol tart ez a helycsere, érzékelhető-e valóban a tett színhelyén, az üzleti pultoknál a változás? Ha tárgyilagosan összegezzük mindennapos vásárlói tapasztalatainkat, kétséget kizáróan igennel felelhetünk a kérdésre, bár — amint jelezzük majd — nem kevés megszorító jellegű fenntartás is kötődik a válaszhoz. Annyi azonban bizonyos: az áruellátás általános javulása, a hiányok fehér foltjainak csökkenése, a kiskereskedelmi forgalom tavalyi kilenc százalékos emelkedése magában foglalja a vevőpozíciók erősödését, az intenzívebb értékesítési versenyt is. ■ Érdemes közelebbről szemügyre venni a pályát — a gazdasági mezőnyt —, amelyen ez a verseny mind határozottabban kibontakozik. Fontos mindenekelőtt néhány félreértést tisztázni ezzel öszszefüggésben; általános hiedelem ugyanis, hogy a vevőkért, az értékesítésért folyó vetélkedés egyetlen, kizárólagos formája, ha azonos gyártmányt, fogyasztási cikket több — egymással konkurráló — vállalat állít elő. Tagadhatatlan, hogy egész sor ágazatban a piaci visszajelzésnek, az egymással szembekerülő áruk közvetlen hatásainak ez a direkt módszere hasznos, célravezető, s tegyük hozzá: akadnak is ilyen termékek nálunk. Elég talán példaként a mosószerek, piperecikkek valóban érzékelhető — és a vevők számára árban, minőségben, választékban alakot öltő — közvetlen vállalati versenyére utalnunk Mindemellett a fogyasztó helyzetét egész sor más, a gazdasági szakkérdésekben avatatlanok számára kevésbé szembetűnő versengési módszer erősítheti. KÉZENFEKVŐ mindenekelőtt a külföldi áruk, az import fogyasztási cikkek ebből a szempontból is jótékony hatására utalni, s az a lehetőség, hogy a kereskedelem önálló devizakerettel rendelkezik — azaz külföldön is megvásárolhatja a szükséges árucikkeket — kétségkívül erősíti ezt a hatást. (Talán nem árt közbevetőleg megjegyeznünk, hogy az idén — miközben a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát erősítve mérsékeljük az importot —, a kereskedelem fogyasztási cikk beszerzési keretei egészében nem csökkennek.) Az importhatások mellett voltaképpen a verseny fontos — sorrendiben alighanem az élvonalba helyezhető — tényezője egyfelől az, hogy a termelő és az értékesítő vállalatok az árueladás gyors emelésében érdekeltek, másfelől pedig, hogy a jövedelmek növekedésével a bolti kereslet mind színvonalasabb lesz és erőteljesen differenciálódik. Ha megfejtjük ezt a gazdasági rejtvénynek hangzó állítást, előtűnik annak a változó-fejlődő piaci szerkezetnek a képe, amelynek egyik oldalán — az érdekeltség hatására — beomlik az áru, a másik oldalon pedig — az elemi szükségleteket már kielégítve —, a válogató, szigorú sorrendet tartó, jót és újat kereső fogyasztó áll! Ebből a képletből pedig a verseny sajátos módozatai is következnek; az például, hogy ha egy-egy árucsoportban nem elégítik ki elfogadható áron és minőségben a keresletet, akkor az átterelődik a másik árucsoportra, s az előbbiben csökken az értékesítés, következésképp: a termelővállalatok is figyelembevevő jelzést kapnak a mérséklődő megrendelések alakjában. BIZONYÍTÉKUL egyetlen példát említünk: a ruházati kereskedelem forgalma 1971- ben, az előző évek 5—7 százalékos növekedése helyett, mindössze 2 százalékkal, tehát a tervezettnél jóval mérsékeltebben nőtt. Ha a ruházati kereskedelem szakembereivel beszélünk, szívesen indokolják ezt az időjárás szeszélyeivel, noha ez aligha magyarázza a forgalom emelkedési ütemének harmadára csökkenését. A valóság másutt — az áruk versenyében — keresendő abban, hogy nem alakult ki az a bolti kínálat, amely ösztönözte volna a vásárlásokat, helyette tehát a tervezettnél gyorsabban nőtt például a tartós fogyasztási cikkek, általában a műszaki iparcikkek forgalma. Magyarán tehát: a vásárló — önálló hatalomként — nem fogadta el azt az árukínálatot, amit az ipar felajánlott —, és vásárlásaival másra „szavazott”. Döntését — a csökkenő rendelésállományban —, jócskán érzékeli az idény néhány ruházati vállalatnál. Mindez korántsem értendő úgy, mintha a gazdaságirányításnak eredendő célja: az általános érvényes „vevőpiac” már megvalósult volna. Ehhez, sok egyéb mellett, az is szükséges, hogy a nyereségérdekeltség feltételeinek fokozatos szigorításával, az állami támogatások mérséklésével a termelő és értékesítő vállalatok a múltnál sokkal jobban rászoruljanak a vevő kegyeire, mégis inkább kényszerüljenek a kereslet rugalmas és folyamatos követésére. Annyi azonban bizonyos: a verseny immár folyik, és a versengés módszeres-keretei kialakultak. A haszon pedig, talán mondanunk sem kell, a miénk, vevőké T. A. Már 44 kilogramm a fejadag Lábatlan ontja a vékonypapírtKilincs papírhiány Magyarországon Osváth Laura, az MTI tudósítója írja: Elértük az európai átlagot: 1971-ben már 44 kilogramm volt hazánkban az egy főre jutó papírfelhasználás. Egybevetve ezt a tíz évvel ezelőtti 27—28 kilogrammos fejadaggal, valóban jelentős fejlődésről adhattak számot az iparág egészét képviselő papíripari vállalatnál. Elmondották a vállalat központjában, hogy a papír általában ma már nem hiánycikk Magyarországon, sőt van, amiből már több is fogyhatna a jelenleginél. Nem papírhiány az oka, ha az étkezéshez nem kapunk papírszalvétát, ha véletlenül az üzletben nem adnak a kenyérhez papírt, a gyümölcshöz zacskót. Csomagolópapírból, iskolai papírárukból sincs hiány, teljes a választék. Az iskolafüzetek gyártásánál csak famentes papírt használnak, s így termékük minden igényt kielégít Általában elmondható: a boltokban, üzletekben minden papíráruból annyi van, amennyit a belkereskedelem rendel, s ha itt-ott éppen hiányzik egy cikk, annak legtöbbször a rendelés késedelme vagy elmaradása az oka Az ipar ugyanis egyre növekvő mennyiségeket termel. Az idén várható termékmennyiség megközelíti a 300 000 tonnát (1960-ban 140 000 tonna hazai papír készült, az utóbbi 12 év alatt tehát megkétszereződött papíriparunk teljesítménye). A Lábatlani Papírgyár — amely 3 és fél milliárd forintos beruházást igényelt — már csaknem teljes kapacitással dolgozik. Ez évben már 30 000 tonna finom vékonypapírt gyárt — az egészségügyitől a finomabb csomagolópapírokig — mintegy 150—200 féle terméke van. 1972 negyedik negyedében, megkezdik a termelést a Budafoki Kartonlemezgyár új berendezései is. Európai viszonylatban a legkorszerűbb csomagolóeszköz, a mikrohullám-doboz anyagát szolgáltatja majd az épülő nyíregyházi papírfeldolgozó kombinát, ahol 75 000 tonnás termeléssel számolnak. Itt műanyaggal bevont speciális zsákok is készülnek majd Különös jelentősége van a kombinát fekvésének: közel a szovjet és a csehszlovák határhoz, az exportra kerülő almát helyben készülő hullámdobozokba csomagolhatják. Számoltak a fejlődő konzervipar igényeivel is: a nyíregyházi kombinát képes biztosítani mindennemű csomagolóeszközzel való zavartalan ellátását. Az új gépek ez év második felében érkeznek meg Angliából, Franciaországból és az NSZK-ból. Előkészületben a negyedik ötéves terv legnagyobb könynyűipari létesítménye, a már meglevő dunaújvárosi gyár fejlesztésének második lépcsője, a több milliárd forintos beruházással épülő hullámpapírgyár. 1976—77-ben már teljes termeléssel 100 ezer tonna csomagolóanyagot gyárt, s ezzel biztosítja az export szállítmányok hullámdoboz-ellátását. A fejlesztések nyomán az idén már csökken, jövőre pedig teljesen megszűnik a hullámpapír-import, pedig tavaly még körülbelül 35 000 tonnát vásároltunk tőkés országoktól , 7 millió dollárért. Számottevő már a papírexportunk Dunaújváros termékeiből, író-nyomópapírokból, csomagolóanyagokból, hullámalap-papírokból és különféle vékonypapírokból az idén már 40 000 tonnát szállítunk külföldre. A Szovjetunióba, Csehszlovákiába, az NDK-ba, Jugoszláviába és Ausztriába exportálunk nagyobb tételeket. Közügyek, házépítő cigányok és a népfront új bizottsága Rönökön Rönök hatszázkilencven lakosából mintegy százhúsz cigány. Ez a szám a falu összlakóinak majdnem egyötöde. A férfiaknak — szinte kivétel nélkül — állandó munkahelyük van. Dolgoznak a zalaegerszegi Közúti Építő Vállalatnál, Szentgotthárdon a Kaszagyárban, a Faárugyárban és a sütőiparnál. Bejárnak közülük Körmendre a MÁV-hoz, sokan a helybeli és a szomszédos község mezőgazdasági üzemeinek régóta megbecsült munkásai. Idénymunkát az asszonyok is vállalnak. A fiatalok egy része pedig szakmát tanul. Ahogy Virág János, a tanácsi kirendeltség vezetője elmondta, ha lassan is, a cigány lakosok legnagyobb része mind jobban beleilleszkedik a falu életébe. Persze, évszázados előítéletek, jogos vagy vélt sérelmek kavargó káoszában kell szinte nap mint nap rendet teremteni. — Bizalom, megértés és segítés, csak így léphetünk előbbre — mondja a kirendeltség vezetője. Megnyugtató, hogy cigányok is érdeklődnek a község dolgai iránt. Részt vesznek például társadalmi munkákban. A közügyek iránti érdeklődésük nyilvánult meg a közelmúltban lezajlott községi népfront választásokon is. — A jelölő gyűléseken szép számmal vettek részt cigányok — mondja Leopold Ferenc, vezető tanító, a községi népfrontbizottság most megválasztott titkára. A beszámoló is foglalkozott a fönöki cigányok helyzetével, így nem volt meglepetés az a javaslat, hogy cigánytagja is legyen a bizottságnak. A község vezetői is egyetértettek az indítvánnyal, s a választási gyűlés résztvevői is így tartották helyesnek. A 21 tagú vezetőségben Baranyai János és Kalló Géza képviseli a község cigánylakosságát. ★ Nem tudomki nevezte el utcának azt a patak parti dombra kapaszkodó agyagos szurdokot, aminek végén a rönöki cigányok egy része lakik. Ahol az utcának nevezett vízmosás merész balra áttal belevág a dombba, egy fehérre meszelt zöldzsalus ház áll. Tavaly vette saját erejéből Baranyai János. Méltán büszke is rá. A melléképületeket, a kerítést már maga fabrikálta hozzá. Nem találom otthon. — Horváth Elemérékhez hívták fontos megbeszélésre — mondja az asszony. A falu másik szélén, a 8-as műút melletti takaros külsejű házban egy egész tanácskozást találok. Baranyai János véleményét kérik ki Horváthék az akció keretében megkapott 36 ezer forint ésszerű felhasználásához. Az egyik házigazda — mert három család is van a szobakonyhás lakásban — útépítő munkás, brigádvezető. Brigádjuk, melyben több fönöki cigány is dolgozik, tavaly elnyerte a szocialista címet. — Tizenhárman lakunk együtt a két helyiségben. Ha én most hatodmagammal el tudok költözni, mindjárt könnyebben lesznek a többiek — gondolkozik hangosan Horváth Elemér. Baranyai János elmondja, hogy legnagyobb gondjukat a lakáshelyzet, és a szinte járhatatlan út okozza. Az egész falu gondja ezt teszi hozzá. Ha összefogunk, biztos, hogy közösen javítani tudunk a helyzeten. Kalló Gézát sem találom otthon, ő is útépítő munkás. A fagyszabadság utolsó napjait kihasználva a faluban dolgozik. Bővíteni akarja házát, ehhez kell a pénz. ★ A Hazafias Népfront Rönökön újonnan megválasztott községi bizottságába két cigány is bekerült. Mindketten becsületes munkásemberek. Mint annyi más rönöki lakos, ők is szeretik falujukat, örülnek és szívesen dolgoznak azért, hogy épüljön, szépüljön, fejlődjön községük. Azok, akik javasolták őket erre a közéleti tisztségre, megbíznak bennük. Munkájuk nem lesz könnyű, de megéri a fáradságot, mert az egész falu érdekeit szolgálja. Soós Béla A tsz-ek további szilárdításának esztendeje volt a tavalyi Sárváron a TDT főtitkára Küldöit választó értekezlet a sárvári területi szövetségnél Közeleg a termelőszövetkezetek II. országos kongresszusa. Hetek, hónapok óta készülnek rá a megye szövetkezeti gazdaságaiban, így a tsz-ek Sárvári Területi Szövetsége érdekköréhez tartozó nagyüzemekben is. A területi küldöttválasztót tegnap tartották meg Sárváron, a cukorgyár művelődési házában. A mintegy 14—15 ezer tszlagot képviselő küldöttek értekezletén megjelent és felszólalt dr. K. Nagy Sándor, a TOT főtitkára, dr. Mészáros István, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője, dr. Ágoston Ottó, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Lipics János, a tsz-ek Szombathelyi Területi Szövetségének elnöke. Ott voltak a társszövetségek, a Magyar Nemzeti Bank megyei vezetői is. A rendezvénynek kedves színfoltja volt, amikor az elnöklő Horváth Károly a tisztelet és elismerés hangján köszöntötte a termelőszövetkezeti mozgalom három nemzedékének két jelenlevő képviselőjét: a nagy geresd, Takács Istvánt, a szelestei Simon Gyulát, akik mint alapítók léptek a nagyüzemi gazdálkodás útjára, s akiknek fiaik és unokáik is szövetkezeti parasztként folytatják az apák és nagyapák által kezdeményezett életformát. Ezután Lengyel István, a szövetség elnökhelyettese adott számot a 29 tsz-ben lezajlott kongresszusi előkészületekről. Velük kapcsolatban említette meg — amikről Szele Ferenc titkárrészletesen is beszélt — hogy a múlt esztendő a szövetség tag-tsz-ei további erősödésének, szilárdulásának éve volt. Amellett, hogy növekedtek a közös alapok, növekedett az árbevétel, előnyös változás állt be a tevek belső életében. Erősödtek a demokratizmus vonásai s ugyancsak előnyösen változott a választott szervek munkája is. Külön dicséretes hogy gyorsult a tagság ügyeinek intézése, még jobban kidomborodtak a vállalatszerű gazdálkodás jellemzői, és szinte azonos színvonalon érvényesült a tagságban a jog és a kötelesség tudata. A kongresszusra készülve a helyi értekezéseken száz és száz tag hallatta hangját. Ezekről is számot adott a küldöttértekezlet, állást foglalva amellett, hogy azokról a megválasztandó kongresszusi küldöttek is hallassák hangjukat. A szövetkezetek vezetésétől azt kérték: teremtsenek jobb munkafeltételeket a fiataloknak, segítsék őket lakásgondjaik megoldásában. Többen említették, illetve kifogásolták az ipari eredetű anyagok áremelését, különösen az alkatrészek néha indokolatlan drágulását. Szóvá tették továbbá, hogy a háztáji állattartás biztonságát veszélyezteti a tenyészüszök felvásárlásának hiánya . Szele Ferenc titkár a múlt év gazdálkodásának részletes elemzése után az idei legfontosabb tennivalókra, mint például a tsz vezetés erősítésére, a döntések következetes végrehajtására, a pártellenőrzés fontosságára, a jogos igények rendezésére, illetve a kongresszusi határozatok végrehajtására hívta fel a figyelmet. Több felszólalás után megválasztották ■ a kongresszusi küldötteket, s a Termelőszövetkezeteik Országos Tanácsába két tagot jelöltek ki. Küldöttnek: Váradi Lászlónét, a pápóci tsz párttitkárát, Tőke János kemenesszentmártoni, Horváth Károly répcelaki, Szabó József simsasági Kéröss Lajos egyházashetyei Horváth Lajos csényei tsz-elnököt választották meg. A TOT tagjainak sorába Tőke János kemenesszentmártoni és Horváth Károly répcelaki tsz-elnököt javasolták. Udvardi Gyula VAS NffPF Vegytisztítással barátkozik a Fényképész Szövetkezet!... A szombathelyi Fényképész Szövetkezet újító elhatározásáról vettünk hírt: vegytisztító szalon nyitása szerepel a terveikben! Vegytisztító szalon, a Fényképész Szövetkezet égisze alatt. Formailag szokatlan ugyan a dolog, ám közhasznú. Köztudott, hogy ebben az ötéves tervben országos méretekben is, helyiekben is jelentősen ki kell szélesíteni többek között az ilyen fajta szolgáltatásokat. A mosást, vegytisztítást. S ha ők meg tudják oldani, miért ne. A fényképészek előtt három másik szövetkezetét, is megkérdezték a megyében a KISZÖV vezetői, vállalnák-e az új profilt. Helyhiányra, fejlesztési alaphiányra s egyéb hasonlóikra hivatkozva nem vállalták. (Volt a megkérdezettek között olyan szövetkezet is, amelyikben korábban már volt fogtechnikai — az eredeti szakmától teljesen elütő — részlege...) A Fényképész Szövetkezet elnöke kérdésünkre elmondta: megrendelték már az olasz vegytisztító gépet, két gőzvasalót szándékoznak beállítani a Kőszegi utcába tervezett üzletbe. Két-három napos vállalási határidőket említett az elnök, ennyi idő alatt tisztítanák ki a foltos kabátot, nadrágot s egyéb ruhaneműt. Szükség esetén néhány órás átfutási időt sem tartanak elképzelhetetlennek. Egyébként Pápán és Ajkán is működik Szövetkezeti kezelésiben hasonló, ott a Fodrász Ktsz üzemelteti. Itt a harmadik negyedévben akarnak indulni. Érdeklődtünk a Patyolat Vállalatnál is ahol elmondták: tudnak a dologról s ha aJconkurrencia” 700—800 ezer forintos évi forgalmat elér biztos jól jönnek ki. Egyebekben — úgymond — Szombathelyen van akkora igény, hogy rászolgáljon egy újabb tisztítóhelyre. —t— 1972. március 2. Csütörtök