Vas Népe, 1972. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-02 / 52. szám

A VERSENY MEGKEZDŐDÖTT A vevőnek az első hely dukál SOKÁIG — TUDJUK — sajátos verseny folyt a pia­con: versengve siettünk a boltba, ha hírét vettük, hogy egy-egy hiányzó árucikk most éppenséggel kapható. Az idősebbek emlékeznek még a verseny időszakonként változó célpontjaira; előbb a liszt, a cukor volt az, majd a kétes históriai hírnévre szert tett lódenkabát.. A­­ gazdaságirányítás re­formjának egyik legfontosabb célja volt a vetélkedés meg­fordítása, pontosabban: an­nak a gazdasági, piaci alap­­helyzetnek a megteremtése, amelyben éppenséggel ér­tünk, vásárlókért, a mi ke­gyeinkért verseng az ipar, a külföldi árut szállító külke­reskedelem és a bolt A szak­nyelv sajátos fogalmat is te­remtett ennek a — sportkife­jezéssel szólva — helyese­rés támadásnak a leírására: ve­vőpiacnak, a vevőpozíciók erősítésének nevezte. Kérdés: hol tart ez a hely­csere, érzékelhető-e valóban a tett színhelyén, az üzleti pultoknál a változás? Ha tárgyilagosan összegez­zük mindennapos vásárlói ta­pasztalatainkat, kétséget ki­záróan igennel felelhetünk a kérdésre, bár — amint je­lezzük majd — nem kevés megszorító jellegű fenntar­tás is kötődik a válaszhoz. Annyi azonban bizonyos: az áruellátás általános javulása, a hiányok fehér foltjainak csökkenése, a kiskereskedel­mi forgalom tavalyi kilenc százalékos emelkedése ma­­gában foglalja a vevőpozíciók erősödését, az intenzívebb értékesítési versenyt is. ■ Érdemes közelebbről szem­­ügyre venni a pályát — a gazdasági mezőnyt —, ame­lyen ez a verseny mind hatá­rozottabban kibontakozik. Fontos mindenekelőtt néhány félreértést tisztázni ezzel ösz­­szefüggésben; általános hie­delem ugyanis, hogy a vevő­kért, az értékesítésért folyó vetélkedés egyetlen, kizáró­lagos formája, ha azonos gyártmányt, fogyasztási cik­ket több — egymással kon­­kurráló — vállalat állít elő. Tagadhatatlan, hogy egész sor ágazatban a piaci vissza­jelzésnek, az egymással szem­bekerülő áruk közvetlen ha­tásainak ez a direkt módsze­re hasznos, célravezető, s tegyük hozzá: akadnak is ilyen termékek nálunk. Elég talán példaként a mosósze­rek, piperecikkek valóban ér­zékelhető — és a vevők szá­mára árban, minőségben, vá­lasztékban alakot öltő — közvetlen vállalati versenyé­re utalnunk Mindemellett a fogyasztó helyzetét egész sor más, a gazdasági szak­kérdésekben avatatlanok szá­mára kevésbé szembetűnő versengési módszer erősít­heti. KÉZENFEKVŐ mindenek­előtt a külföldi áruk, az im­port fogyasztási cikkek ebből a szempontból is jótékony hatására utalni, s az a le­hetőség, hogy a kereskede­lem önálló devizakerettel rendelkezik — azaz külföl­dön is megvásárolhatja a szükséges árucikkeket — két­ségkívül erősíti ezt a hatást. (Talán nem árt közbevető­­leg megjegyeznünk, hogy az idén — miközben a külkeres­kedelmi mérleg egyensúlyát erősítve mérsékeljük az im­portot —, a kereskedelem fo­gyasztási cikk beszerzési ke­retei egészében nem csök­kennek.)­­ Az importhatások mellett voltaképpen a verseny fon­tos — sorrendiben alighanem az élvonal­ba helyezhető — tényezője egyfelől az, hogy a termelő és az értékesítő vállalatok az árueladás gyors emelésében érdekeltek, más­felől pedig, hogy a­ jövedel­mek növekedésével a bolti kereslet mind színvonalasabb lesz és erőteljesen differen­ciálódik. Ha megfejtjük ezt a gazdasági rejtvénynek hangzó állítást, előtűnik an­nak a változó-fejlődő piaci szerkezetnek a képe, amely­nek egyik oldalán — az ér­dekeltség hatására — beom­lik az áru, a másik oldalon pedig — az elemi szükségle­teket már kielégítve —, a válogató, szigorú sorrendet tartó, jót és újat kereső fo­gyasztó áll! Ebből a képlet­ből pedig a verseny sajátos módozatai is következnek; az például, hogy ha egy-egy árucsoportban nem elégítik ki elfogadható áron és mi­nőségben a keresletet, ak­kor az átterelődik a másik árucsoportra, s az­ előbbiben csökken az értékesítés, kö­vetkezésképp: a termelővál­lalatok is figyelembevevő jel­zést kapnak a mérséklődő megrendelések alakjában. BIZONYÍTÉKUL egyetlen példát említünk: a ruházati kereskedelem forgalma 1971- ben, az előző évek 5—7 szá­zalékos növekedése helyett, mindössze 2 százalékkal, te­hát a tervezettnél jóval mér­sékeltebben nőtt. Ha a ru­házati kereskedelem szakem­bereivel beszélünk, szívesen indokolják ezt az időjárás szeszélyeivel, noha ez aligha magyarázza a forgalom emel­kedési ütemének harmadára csökkenését. A valóság má­sutt — az áruk versenyében — keresendő­ abban, hogy nem alakult ki az a bolti kí­nálat, amely ösztönözte vol­na a vásárlásokat, helyette tehát a tervezettnél gyorsab­ban nőtt például a tartós fo­gyasztási cikkek, általában a műszaki iparcikkek forgal­ma. Magyarán tehát: a vá­sárló — önálló hatalomként — nem fogadta el azt az árukínálatot, amit az ipar felajánlott —, és vásárlásai­val másra „szavazott”. Dön­tését — a csökkenő rende­lésállományban —, jócs­kán érzékeli az idény né­hány ruházati vállalatnál. Mindez korántsem értendő úgy, mintha a gazdaságirá­nyításnak eredendő célja: az általános érvényes „vevőpi­ac” már megvalósult volna. Ehhez, sok egyéb mellett, az is szükséges, hogy a nyere­ségérdekeltség feltételeinek fokozatos szigorításával, az állami támogatások mérsék­lésével a termelő és értékesí­tő vállalatok a múltnál sok­kal jobban rászoruljanak a vevő kegyeire, mégis inkább kényszerüljenek a kereslet rugalmas és folyamatos kö­vetésére. Annyi azonban bi­zonyos: a verseny immár fo­lyik, és a versengés módsze­­res-keretei kialakultak. A ha­szon pedig, talán mondanunk sem kell, a miénk, vevőké T. A. ­ Már 44 kilogramm a fejadag Lábatlan ontja a vékonypapírt­­K­i­lincs papírhiány Magyarországon Osváth Laura, az MTI tu­dósítója írja: Elértük az európai átlagot: 1971-ben már 44 kilogramm volt hazánkban az egy főre jutó papírfelhasználás. Egy­bevetve­ ezt a tíz évvel ez­előtti 27—28 kilogrammos fejadaggal, valóban jelentős fejlődésről adhattak számot az iparág egészét képviselő papíripari vállalatnál. Elmondották a vállalat központjában, hogy a papír általában ma már nem hi­ánycikk Magyarországon, sőt van, amiből már több is fogyhatna a jelenleginél. Nem papírhiány az oka, ha az étkezéshez nem kapunk papírszalvétát, ha véletlenül az üzletben nem adnak a kenyérhez papírt, a gyü­mölcshöz zacskót. Csomagoló­papírból, iskolai papíráruk­ból sincs hiány, teljes a vá­laszték. Az iskolafüzetek gyártásánál csak famentes papírt használnak, s így ter­mékük minden igényt kielé­gít Általában elmondható: a boltokban, üzletekben min­den papíráruból annyi van, amennyit a belkereskedelem rendel, s ha itt-ott éppen hi­ányzik egy cikk, annak leg­többször a rendelés késedel­me vagy elmaradása az oka Az ipar ugyanis egyre nö­vekvő mennyiségeket ter­­mel. Az idén várható ter­mékmennyiség megközelíti a 300 000 tonnát (1960-ban 140 000 tonna hazai papír ké­szült, az utóbbi 12 év alatt tehát megkétszereződött pa­píriparunk teljesítménye). A Lábatlani Papírgyár — amely 3 és fél milliárd forin­tos beruházást igényelt — már csaknem teljes kapaci­tással dolgozik. Ez évben már 30 000 tonna finom vé­konypapírt gyárt — az egész­ségügyitől a finomabb cso­magolópapírokig — mintegy 150—200 féle terméke van. 1972 negyedik negyedében, megkezdik a termelést a Bu­dafoki Kartonlemezgyár új berendezései is. Európai viszonylatban a legkorszerűbb csomagolóesz­köz, a mikrohullám-doboz anyagát szolgáltatja majd az épülő nyíregyházi papírfel­dolgozó kombinát, ahol 75 000 tonnás termeléssel számol­nak. Itt műanyaggal bevont speciális zsákok is készülnek majd Különös jelentősége van a kombinát fekvésének: közel a szovjet és a cseh­szlovák határhoz, az export­ra kerülő almát helyben ké­szülő hullámdobozokba cso­magolhatják. Számoltak a fejlődő konzervipar igényei­­vel is: a nyíregyházi kombi­nát képes biztosítani minden­nemű csomagolóeszközzel va­ló zavartalan ellátását. Az új gépek ez év második fe­lében érkeznek meg Angliá­ból, Franciaországból és az NSZK-ból. Előkészületben a negyedik ötéves terv legnagyobb köny­­nyűipari létesítménye, a már meglevő dunaújvárosi gyár fejlesztésének második lép­csője, a több milliárd forin­tos beruházással épülő hul­lámpapírgyár. 1976—77-ben már teljes termeléssel 100 ezer tonna csomagolóanyagot gyárt, s ezzel biztosítja az export szállítmányok hul­­lámdoboz-ellátását. A fejlesztések nyomán az idén már csökken, jövőre pe­dig teljesen megszűnik a hul­­lámpapír-import, pedig ta­valy még körülbelül 35 000 tonnát vásároltunk tőkés or­szágoktól , 7 millió dollár­ért. Számottevő már a papírex­­portunk Dunaújváros termé­keiből, író-nyomópapírokból, csomagolóanyagokból, hul­­lámalap-papírokból és külön­féle vékonypapírokból az idén már 40 000 tonnát szállítunk külföldre. A Szovjetunióba, Csehszlovákiába, az NDK-ba, Jugoszláviába és Ausztriá­ba exportálunk nagyobb té­teleket. Közügyek, házépítő cigányok és a népfront új bizottsága Rönökön Rönök hatszázkilencven la­kosából mintegy százhúsz ci­gány. Ez a szám a falu össz­­lakóinak majdnem egyötöde. A férfiaknak — szinte ki­vétel nélkül — állandó mun­­kahelyük van. Dolgoznak a zalaegerszegi Közúti Építő Vállalatnál, Szentgotthárdon a Kaszagyárban, a Faáru­gyárban és a sütőiparnál. Bejárnak közülük Körmend­re a MÁV-hoz, sokan a hely­beli és a szomszédos község mezőgazdasági üzemeinek régóta megbecsült munkásai. Idénymunkát az asszonyok is vállalnak. A fiatalok egy része pedig szakmát tanul. Ahogy Virág János, a ta­nácsi kirendeltség vezetője elmondta, ha lassan is, a cigány lakosok legnagyobb része mind­ jobban beleillesz­kedik a falu életébe. Persze, évszázados előítéletek, jogos vagy vélt sérelmek kavargó káoszában kell szinte nap mint nap rendet teremteni. — Bizalom, megértés és segítés, csak így léphetünk előbbre — mondja a kiren­deltség vezetője. Megnyugtató, hogy cigá­nyok is érdeklődnek a köz­ség dolgai iránt. Részt vesz­nek például társadalmi mun­kákban. A közügyek iránti érdeklődésük nyilvánult meg a közelmúltban lezajlott köz­ségi népfront választásokon is. — A jelölő gyűléseken szép számmal vettek részt cigá­nyok — mondja Leopold Ferenc, vezető tanító, a köz­ségi népfrontbizottság most megválasztott titkára. A be­számoló is foglalkozott a fö­­nöki cigányok helyzetével, így nem volt meglepetés az a javaslat, hogy cigánytagja is legyen a bizottságnak. A község vezetői is egyetértet­tek az indítvánnyal, s a vá­lasztási gyűlés résztvevői is így tartották helyesnek. A 21 tagú vezetőségben Baranyai János és Kalló Géza képvi­seli a község cigánylakossá­gát. ★ Nem tudom­­ki nevezte el utcának azt a patak parti dombra kapaszkodó agyagos szurdokot, aminek végén a rönöki cigányok egy része lakik. Ahol az utcának ne­vezett vízmosás merész bal­ra át­tal belevág a dombba, egy fehérre meszelt zöld­­zsalus ház áll. Tavaly vette saját erejéből Baranyai Já­nos. Méltán büszke is rá. A melléképületeket, a kerítést már maga fabrikálta hozzá. Nem találom otthon. — Horváth Elemérékhez hívták fontos megbeszélésre — mondja az asszony. A falu másik szélén, a 8-as műút melletti takaros kül­sejű házban egy egész ta­nácskozást találok. Baranyai János véleményét kérik ki Horváthék a­z akció kereté­ben megkapott 36 ezer forint ésszerű felhasználásához. Az egyik házigazda — mert há­rom család is van a szoba­konyhás lakásban — útépítő munkás, brigádvezető. Bri­gádjuk, melyben több fönöki cigány is dolgozik, tavaly elnyerte a szocialista címet. — Tizenhárman lakunk együtt a két helyiségben. Ha én most hatodmagammal el tudok költözni, mindjárt könnyebben lesznek a töb­biek — gondolkozik hango­san Horváth Elemér. Baranyai János elmondja, hogy legnagyobb gondjukat a lakáshelyzet, és a szinte jár­hatatlan út okozza. Az egész falu gondja ez­t teszi hoz­zá. Ha összefogunk, biztos, hogy közösen javítani tu­dunk a helyzeten. Kalló Gézát sem találom otthon, ő is útépítő munkás. A fagyszabadság utolsó nap­jait kihasználva a faluban dolgozik. Bővíteni akarja há­zát, ehhez kell a pénz. ★ A Hazafias Népfront Rönö­kön újonnan megválasztott községi bizottságába két ci­gány is bekerült. Mindketten becsületes munkásemberek. Mint annyi más rönöki la­kos, ők is szeretik falujukat, örülnek és szívesen dolgoz­nak azért, hogy épüljön, szé­püljön, fejlődjön községük. Azok, akik javasolták őket erre a közéleti tisztségre, megbíznak bennük. Munká­juk nem lesz könnyű, de megéri a fáradságot, mert az egész falu érdekeit szolgálja. Soós Béla A tsz-ek további szilárdításának esztendeje volt a tavalyi­­ Sárváron a TDT főtitkára Küldöit választó értekezlet a sárvári területi szövetségnél Közeleg a termelőszövet­kezetek II. országos kong­resszusa. Hetek, hónapok óta készülnek rá a megye szö­vetkezeti gazdaságaiban, így a tsz-ek Sárvári Területi Szövetsége érdekköréhez tar­tozó nagyüzemekben is. A területi küldöttválasztót teg­nap tartották meg Sárváron, a cukorgyár művelődési há­zában. A mintegy 14—15 ezer tsz­­l­agot képviselő küldöttek­ ér­tekezletén megjelent és fel­szólalt dr. K. Nagy Sándor, a TOT főtitkára,­ dr. Mészá­ros István, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium főosztályvezetője, dr. Ágoston Ottó, a megyei párt­­bizottság osztályvezetője, Li­­pics János, a tsz-ek Szom­bathelyi­ Területi Szövetségé­nek elnöke. Ott voltak a társszövetségek, a Magyar Nemzeti Bank megyei veze­tői is. A rendezvénynek kedves színfoltja volt, amikor az elnöklő Horváth Károly a­ tisztelet és elismerés hang­ján köszöntötte a termelőszö­vetkezeti mozgalom három nemzedékének két jelenlevő képviselőjét: a nagy ger­esd, Takács Istvánt, a szelestei Simon Gyulát, akik mint alapítók léptek a nagyüzemi gazdálkodás útjára, s akik­nek fiaik és unokáik is szö­vetkezeti parasztként folytat­ják az apák és nagyapák ál­tal kezdeményezett életfor­mát. Ezután Lengyel István, a szövetség elnökhelyettese adott számot a 29 tsz-ben lezajlott kongresszusi előké­születekről. Velük kapcsolat­ban említette­ meg — amik­ről Szele Ferenc titkár­­rész­letesen is beszélt — hogy a múlt esztendő a szövet­ség tag-tsz-ei további erő­södésének, szilárdulásának éve volt. Amellett, hogy nö­vekedtek a közös alapok, nö­vekedett az árbevétel, elő­nyös változás állt be a tev­­ek belső életében. Erősöd­tek a demokratizmus voná­sai s ugyancsak előnyösen változott a választott szervek munkája is. Külön dicsére­tes hogy gyorsult a tagság ügyeinek intézése, még job­ban kidomborodtak a válla­latszerű gazdálkodás jellem­zői, és szinte azonos színvo­nalon érvényesült a tagság­ban a jog és a kötelesség tudata. A kongresszusra készülve a helyi értekezéseken száz és száz tag hallatta hang­ját. Ezekről is számot adott a küldöttértekezlet, állást foglalva amellett, hogy azok­ról a megválasztandó kong­resszusi küldöttek is hallas­sák hangjukat. A szövetkezetek vezetésétől azt kérték: teremtsenek jobb munkafeltételeket a fia­taloknak, segítsék őket la­kásgondjaik megoldásában. Többen említették, illetve kifogásolták az ipari eredetű anyagok áremelését, külö­nösen az alkatrészek néha indokolatlan drágulását. Szó­vá tették továbbá, hogy a háztáji állattartás biztonsá­gát veszélyezteti a tenyész­­üszök felvásárlásának hiá­nya . Szele Ferenc titkár a múlt év gazdálkodásának részletes elemzése után az idei leg­fontosabb tennivalókra, mint például a tsz vezetés erő­sítésére, a döntések következe­­tes végrehajtására, a párt­­ellenőrzés fontosságára, a jo­gos igények rendezésére, il­letve a kongresszusi határo­zatok végrehajtására hívta fel a figyelmet. Több felszólalás után meg­választották ■ a kongresszusi küldötteket, s a Termelőszö­vetkezeteik Országos Tanácsá­ba két tagot jelöltek ki. Küldöttnek: Váradi László­­nét, a pápóci tsz párttitkárát, Tőke János kemenesszent­­mártoni, Horváth Károly répcelaki, Szabó József si­­msasági Kéröss Lajos egyházas­­hetyei Horváth Lajos csényei tsz-elnököt választották meg. A TOT tagjainak sorá­ba Tőke János kem­enes­­szentmártoni és Horváth Károly répcelaki tsz-elnököt javasolták. Udvardi Gyula VAS NffPF Vegytisztítással barátkozik a Fényképész Szövetkezet!... A szombathelyi Fényké­pész Szövetkezet újító elha­tározásáról vettünk hírt: vegytisztító szalon nyitása szerepel a terveikben! Vegy­tisztító szalon, a Fényképész Szövetkezet égisze alatt. For­mailag szokatlan ugyan a dolog, ám közhasznú. Köz­tudott, hogy ebben az ötéves tervben országos méretekben is, helyiekben is jelentősen ki kell szélesíteni többek kö­zött az ilyen fajta szolgál­tatásokat. A mosást, vegy­­tisztít­ást. S ha ők meg tud­ják oldani, miért ne. A fényképészek előtt há­rom másik szövetkezetét, is megkérdezték a megyében a KISZÖV vezetői, vállal­nák-e az új profilt. Helyhi­ányra, fejlesztési a­laphiány­­ra s egyéb hasonlóikra hi­vatkozva nem vállalták. (Volt a megkérdezettek kö­zött olyan szövetkezet is, amelyikben korábban már volt fogtechnikai — az ere­deti szakmától teljesen el­ütő — részlege...) A Fényképész Szövetkezet elnöke kérdésünkre elmond­ta: megrendelték már az olasz vegytisztító gépet, két gőzvasalót szándékoznak be­állítani a Kőszegi utcába tervezett üzletbe. Két-három napos vállalási határidőket említett az elnök, ennyi idő alatt tisztítanák ki a foltos kabátot, nadrágot s egyéb ruhaneműt. Szükség esetén néhány órás átfutási időt sem tartanak elképzelhetet­lennek. Egyébként Pápán és Ajkán is működik Szövet­kezeti kezelésiben hasonló, ott a Fodrász Ktsz üzemel­teti. Itt a harmadik negyed­évben akarnak indulni. Érdeklődtünk a Patyolat Vállalatnál is ahol elmond­ták: tudnak a dologról s ha a­­Jconkurrencia” 700—800 ezer forintos évi forgalmat elér biztos jól jönnek ki. Egyebekben — úgymond — Szombathelyen van akkora igény, hogy rászolgáljon egy újabb tisztítóhelyre. —t­— 1972. március 2. Csütörtök

Next