Vas Népe, 1972. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-14 / 164. szám

­ Határidő előtt egy évvel megkezdi termelését az új forgácslap üzem. Fotó: —je— Csőkígyók fészkében Két hét múlva próbaüzemel a Nyugat-magyarországi Fűrészek 1-es üzeme Aki látta Antonioni Vörös sivatagját, önkénytelenül a film vad színekben tobzódó gyári jeleneteire gondol, ami­kor belép a hatalmas üzem­be : a monumentális gépso­rokból derékvastagságú csö­vek, vezetékek nyúlnak ki, egymásra tekerednek. Moz­dulatlanul összefonódó tes­tük átveszi a bekapcsolt gép rezgő mozgását. Az ember még­sem érzi magát kicsi­nek, védtelennek itt az „óri­ás kígyók fészkében”, mert minden az ő akaratára mű­ködik. A tetőről meleg sárga fény hull a csarnokba, ját­szik hangulatunkkal a szín­dinamika. Kész „színművé­szet” megtalálni a technoló­giai sorrendet: a gőzvezeték piros, a pneumatika kék, sárga a vegyszer, különböző árnyalatok jelbeszédeiből ol­vasnak a mérnökök, techno­lógusok, szakmunkások. Befejeződött Szombat­helyen a Nyugat-Ma­gyaror­­szági Fűrészek 310 millió fo­rint összegű rekonstrukciós programja, két hét múlva kezdődhet a próbaüzemelés. Az igazgatói utasítást már két hónappal ezelőtt kiad­ták: __próbajáratás 39 na­pig, ... négyszakaszos fel­fejlődés, ... alap,­segéd és üzemanyagok, villamosener­gia, víz és egyéb energiahor­dozók, ... gyártásközi ellen­őrzés. ... létszám: 34 gép­kezelő, 25 betanított­ munkás, ... összesen 91 a műszaki, fizikai, adminisztratív indu­ló állomány ... Most üresen járnak a gé­pek, de két hét múlva az aprítótér behordó szalagjaira tölgy, cser és nyárfa „moz­gószőnyeg” borul. Overáb­a öltözött mérnökök, mechani­kusok, ellenőrző mérésekkel vizsgáztatják a Hombak Z. aprítógépet. Figyelik az elő­tolási sebességet, a forgács­vastagságot. Óránként kilenc tonna anyagot dolgoz fel a gépóriás. Következik a forgácselőké­szítő tér: ez a szárító gép­egység és a porleválasztó te­lep az üzem „forró égöve”. 400 C° hőmérsékleten lép be az anyag, s 125 C°-nál távo­zik. Óránként 10 tonna fa hagyja itt víztartalmának je­lentős részét. A gyártási folyamat har­madik stációja a légsodrásos osztályozó, valamint mű­gyantafelhordó. Majd a lap­­képző gépsor következik a térítőktől a csillagfordítóig. Percenként 7,4 méter hosszú (19 milliméter vastagságú) forgácslap kerül le a végter­mék szalagról. Feltűnő a gépi berendezé­sekhez beosztott irányító, ke­zelő, kiszolgáló munkások aránya: például az első sza­kaszban a hat gépkezelő mel­lett három betanított mun­kás, egy lakatos és egy vil­lanyszerelő dolgozik. Hason­lóan magasabb szintű szak­­képzettséget kívánnak a töb­bi konstrukciók is. A próbaüzemelést csopor­tonként egy-egy mérnök ve­zeti, akik a közelmúltban két hétig tartózkodtak az NSZK- beli Bahre cégnél és Auszt­riában, ahol a legmodernebb forgácslapüzemek technoló­giáját tanulmányozták. Amikor 1970. szeptemberé­ben lebontották az elörege­dett I-es forgácslapüzem L alakú épületének falait, 95 embert érintett a kapun be­lüli munkaerő-vándorlás Többségét a II-es üzembe irányították. Akkor itt áttér­tek a négy műszakra. Néhá­ny­an a panelt, a parketta gyártó üzemet választották, voltak akik a TMK-műhely­­ben, vagy a fűrésztelepen kaptak munkát. Elérkezett a visszaáramlás ideje. Nem mindenki választotta a visz­­szatérést. Indok: nem akar­ják felcserélni a két műsza­kot háromra, továbbá az új csarnokba „belépési enge­délyt” csak a szakmai to­vábbképzésen résztvevők kaphatnak, akik vállalkoztak a magasabb, szintű gyártási ismeretek , elsajátítására 120-an jelentkeztek külön­böző területekről, főleg a fiatalok körében vonzó az új munkahely. A csarnok gépi berendezéseinek álló­­eszközértéke negyed milliárd forint, tehát termelés felfu­tás után a százon felüli lét­számhoz viszonyítva majd­nem negyedmilliós érték jut egy emberre, két és félszer több, mint a régi üzemben. A keresetekben nem lesz eltérés: három-négy hóna­pos begyakorlottság után a dolgozók elérik a II-es üzem négyműszakos átlag­­bérszintjét. Évente 75 ezer köbméter forgácslapot termel majd az I-es, míg elődje 12 ezer­­köb­méter készárut produkált. A terméktöbblet 96 százaléka termelékenységnövekedésből, 4­­ százaléka pedig létszám­­emelkedésből ered. Míg a múltban 1 köbméter forgács­lapot 18,5 óra alatt állítot­tak elő, addig az új gépsoro­kon 4,5 óra lesz az átfutási ideje. Hetek kérdése és határidő előtt egy évvel megkezdi ter­melését az ország legkorsze­rűbb forgácslapüzeme. Ez­zel a Nyugat-magyarországi Fűrészek beruházási prog­ramja nem zárul le: folytat­ják a hat éves II-es üzem felújításával,­­30 írbillió fo­rintból. Elvük: nem szabad várni az elöregedésig, mert az újjászületés sokba kerül! Horváth Anita A táplánszentkereszti szövetkezeti színjátszók sikere Németh Lajos pedagógus irányításával évek óta mű­ködik Táplánszen­tkereszten egy kis kulturális csoport. Tagjai mind fiatalok: a 12 éves Tóth Katitól a „leg­idősebb” 22 éves Horváth Sándorig. Fellépéseik alap­ján nemcsak a községben, hanem megyeszerte ismertek. Egy-egy szövetkezeti napot, nemzetiségi találkozót tet­tek színesebbé előadásaik­kal. A közelmúltban Vas me­gye képviseletében ők utaz­­­tak a SZÖVOSZ, a Népmű­velési Intézet és­ a KISZ Központi Bizottsága által meghirdetett és kétévenként megrendezésre kerülő Justh Zsigmond falusi színjátszó napokra. Az idén Szarvason és a környező művelődési otthonokban rendezték meg e­­­ulturális fesztivált.­­Justh Zsigmond író volt és életé­ben a dohánytermelő pa­rasztok között alakított szín­játszó gárdát. Az ő emléké­re hívják össze kétévenként a falusi műkedvelő csopor­tok találkozóját. Az idén azért választották Szarvast, mert egyben a város újjá­építésének 250. évfordulóját ünnepelte.­ A táplánszentkereszti fia­talok­­ a Szarvas közelében lévő Gádoros Művelődési Otthonában léptek fel. Mik­száth Kálmán: A kántor fia című novellájának dramati­zált változatát adták elő. A zsűri a táplánszentkereszti­­­ek szerepléséért odaítélte a Népművelési­ Intézet, külön­­díját Az oklevél és a díj átadá­sára kis ünnepséget rendez­­tek, melyen a SZÖVOSZ, a Népművelési Intézet és a KISZ Központi Bizottságá­nak oklevelét nyújtották át, és mintegy 600 forint érté­kű könyvet adtak jutalmul a színjátszóknak. Payer József községi ta­­nácselnök közölte, hogy a tanács tervbe vette a Mű­velődési Ház felújítását, így a színjátszók hamarosan méltóbb környezetben ké­szülhetnek újabb szereplé­seikre. F. L. A tanakajdi ÁFÉSZ táplánszentkereszti Jókai ifjúsági együttese átveszi az okle­velet. Fotó: —je— VAS NÉPE Lakásépítés, lakáselosztás Sárváron Minőségi változás a nők helyzetében Sárváron soha nem épült annyi lakás, mint mostaná­ban, mégis úgy tűnik, hogy soha nem volt annyi pana­szos egy-egy fogadóórán la­kásügyben, mint napjaink­ban. Legutóbb a megyei ta­nács elnökét több mint hú­szan keresték meg, s tárták fel „súlyos” lakásgondjukat. A fenti állítás mindegyik ré­sze igaz. Ha a korábbi éve­ket veszjük figyelembe, ak­kor különösen szembetűnő a változás, mégpedig a város javára. A­ legutóbbi eszten­dőkben meggyorsult a lakás­építés Sárváron, s a megkez­dett negyedik ötéves terv számai is igen biztatóak. Az országos lakásépítési prog­ram részeként e járási székhelyen 800 lakást építe­nek, melyből 190 tanácsi rendeltetésű, a többi OTP, társas és egyéb vállalkozás­ban készül. A lakásépítési program végrehajtása igen nagy erő­feszítéseket igényel. A városi tanács azon­ban mindent elkövet, hogy a tervezett lakások megépüljenek. Az állami lakásoknál példá­ul azokat a megoldásokat vá­lasztják, amelyek a leggaz­daságosabbak. A Rákóczi la­kótelepen tömbszerűen épül fel 261 lakás. A városre­­konstrukciót szolgáló, vi­szonylag drágább lakásépí­tést — ez egyben a belváros előnyeit nyújtja! — az OTP intézi. Ilyen öröklakásból 376 épülhet fel az említett tervidőszakban. A városi tanács minden segítséget megad a társas és szövetkezeti lakásépítéshez is, támogatja a családiház­építőket A társasház-akció­­ban elkészült eddig húsz la­kás, folyamatban van 56. El­sősorban a foghíjakat építik be új módon. Péntekfaluban 180 lakás építésére alkalmas helyet jelöltek ki. Ide szö­vetkező társasházak épülnek. Jelenleg 30 építtető társaság szerződéskötése van folya­matban- Egyéb állami lakás­ból (amit a vállalatok is tá­mogatnak) 90-et terveztek, s már 37 elkészült, 27 szerve­zés alatt áll. Családi házból előreláthatólag 150 épül a negyedik ötéves terv során. A számok önmagukért be­szélnek: Sárváron tényleg nem épült ennyi lakás ed­dig. A lakásgond mégis nagy. Jelenleg is kétszázon felül van az igénylők száma. A városi tanács kidolgozta a lakáselosz­tás elveit, külön társa­dalmi bizottságot jelölt ki e rendkívül bonyolult feladat ellátására. A bizottság felmérte az igénylők helyzetét, s a szük­ségnek megfelelően alakított­­a ki a sorrendet. A legfon­tosabb elv, hogy az arra leg­­illetékesebbek, a leginkább rászorulók kapják az állami lakásokat Figyelemmel van­nak arra is, hogy a fiatal házasok megfelelő arányban részesedjenek. A városi párt-végrehajtó bizottság tegnapi ülésén töb­bek között a lakásépítést, la­káselosztást tárgyalta. Az építés ütemével, formáival elégedett, az elosztással kap­csolatban sem merült fel ki­fogás. A jelenlegi helyzetből ítélve a jövő évben a legsürgő­sebb lakásigényeket ki tudják elégíteni. Legalább ötven lakásra lesz szükség, hogy a legégetőbb gondokat megszüntethessék. Ugyancsak ezen a vb-ülé­­sen adtak számot a nők hely­zetéről. Az utóbbi hetekben több mint kétezer asszony­­nyal, leánnyal folytattak eszmecserét a pártszerveze­tek aktívái. Tapasztalataik­ról írásos jelentést készítet­tek, a párt-végrehajtó bi­zottság tagjai ennek alapj­án összegezték a legfontosabba­kat A foglalkoztatottaknak több mint egyharmada nő. Az utóbbi években minőségi változás következett be helyzetükben. A korszerű ipartelepítéssel ugyanis nemcsak a foglalkoztatá­suk oldódott meg, hanem választási lehetőséget is kaptak, a munkahelyek számának növekedésével. Az üzemek, intézmények általában megfelelően foglal­koznak a nők gondjaival, problémáival. A Cukorgyár és a Baromfifeldolgozó Vál­lalat különösen példásan hajtja végre az ezzel kap­csolatos párthatározatokat Akad persze hiányosság is. Sok helyen előfordul még, hogy a női munkaerőt a fér­fi munkaerővel nem tartják egyenrangúnak. Szinte álta­lános probléma a nők poli­tikai és szakmai képzettségé­nek hiánya. Még a szakmun­kás utánpótlásban is az ta­pasztalható, hogy a nők ará­nya egyre romlik. A jelentés nagyon helyesen vette számba azokat a ten­nivalókat, amelyek — főleg a második műszak — meg­könnyítését segíthetik. A vá­rosi tanács például ügyesen sáfárkodott az anyagi és egyéb eszközökkel az óvoda­építésben. Ennek köszönhető, hogy nagyon közeli időn be­lül különösebb elhelyezési gondjuk nem lesz a dolgozó anyáknak. A kereskedelem és más szolgáltatás ugyan­akkor még nem segíti eléggé a nőket abban, hogy a napi munkán túl a háztartási te­endőket zökkenőmentesen láthassák el. A végrehajtó bizottság tíz pontban­ foglalta, össze a legfontosabb tennivalókat, s a közeljövőben szélesebb plé­numán — pártbizottsági ülé­sen — ismét napirendre tű­zik a nők helyzetét (pósfai) 1972. július 14. Péntek

Next