Vas Népe, 1974. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-11 / 8. szám

Segédmunk­ásokat és BETANÍTOTT GÉPMUNKÁSOKAT veszünk fel MEZŐGÉPGYÁR, SZOMBATHELY, Színyei M. Pál u. 39. (245) MAS fitmt Sopronból jelentjük Itt tanyázik a H­­adás terem,ocshan 17:15 Egy hete, hogy az NB I-es csapatok elkezdték a felké­szülést az 1973—74-es baj­nokság második félévére. Az alapozásnak a Haladás is ne­kilátott. Hévíz és Harkány­­fürdő után idén Sopronban ütöttek tanyát a szombathe­lyiek. Ott töltöttünk egy na­pot, hogy a csapat készülő­déséről, a hangulatról tájé­koztassuk olvasóinkat. Kedden este 10 óra után „belopakodtunk” a Hotel Lo­­komotívba. Az első ember akivel találkoztunk a máso­dik emeleten, szombathelyi volt. Németh András, üzlet­vezető helyettes, aki pillana­tok alatt elmondotta, hogy milyen volt az aznapi edzés­adag. Kicsit ők is kaptak be­lőle, mármint a Szálló dol­gozói, mert egy kosármecs­­csen találkoztak a Haladás válogatottal. Nem tudta a pontos eredményt megmon­dani, de nagyon kikaptak az Ekler vezérelte csapattól. Azt hittük, csak úgy tudnak ko­sarazni mint focizni — je­gyezte meg tréfásan az üz­letvezető helyettes, aztán na­gyon ,,ráfáztunk”. Beszélgetésünknek az ve­tett véget, hogy a kisebb hangzavarra kijött szobájá­ból a mester, Thomann An­tal. — Már azt hittem, hogy a játékosok nem tudnak alud­ni csodálkoztam volna a mai sok munka után — , élcelődött az edző, a napi munkára utalva.­­ — A takarodót jöttünk le­ellenőrizni — válaszolt Laki László ügyvezető elnök. Ho­gyan lehet az, hogy fél li­kor a vezérkar még nem al­szik? Mi nem fáradhatunk el, folytatta a párbeszédet Thomann. Hogy a Lokomotív Szálló az átadás után fél évvel már jól menő üzlet, bizonyítja az is, hogy nem kaptunk szál­lást. Szerencsére a Fenyves­ben még volt üres hely, si­ettünk pihenni, hogy másnap ott lehessünk a rajtnál. 9 Ébresztő — „kínzó mű­sor" A napirend szerint fél nyolckor van ébresztő. Dé­lelőtt terep, délután tornate­rem a műsor. Szerdán fordít­va volt. Az SVSE tornater­me a Szálló szomszédságá­ban van, a két épület össze­épült. Nagysága közel akko­ra, mint a Safrankó úti Szombathelyen. A szerdai volt a hetedik nap a határ­menti városban. Tíz órára gyülekeztek, aztán 20 perces bemelegítéssel kezdtek a fi­úk. Kulcsár, Mursits és Do­bány hiányzott, előbbi két játékost hazaengedték hiva­talos ügyben. Dobány pedig orvoshoz ment, felszúrták a fülét. Bokor arcüreggyulladá­sa meggyógyult, így ott volt a többiek között. Negyven perces erősítő gyakorlat volt a további program. Ugyan­csak izzadott a társaság a kézi súlyzókkal a „Thomann-. turmix” alatt. Fehérvári — aki közel három kilót lea­dott — alatt kisebb víztócsa lett a verejtékből. A „kínzóműsor” — annak tartják a fiúk — után foci következett,­­5 fős csapatok­­k­al. Itt nagy kedvvel moz­gott mindenki, a játékot Ek­ler edző vezette, a jégko­ronghoz hasonló teremfoci szabályok szerint. A kemény­ség is hasonlított a jéghoki­hoz. Csak laposan lehetett a labdát továbbítani, aki fel­emelte az ellen szabadrúgás járt, sőt fekvőtámaszt is nyomhatott jutalomként. Fő­leg a Farkas—Fehérvári ak­ciók voltak látványosak, de a másik csapatban is feltűnt Szarka gólerőssége.­­No nem a kapuban, hanem elől ahol több alkalommal is betalált. Az eredmény 17:15 lett a Farkas-féle csapat javára Gyors gyúrás volt a közel kétórás foglalkozás után, az­tán ebéd és fél kettőkor a Milan—Ajax meccs a tévé­ben. Szerencsénk volt, hiszen a Grazi televízióban színesben láthattuk a Szuper Kupa döntőjének első mérkőzését. Az egész vezérkar és a csa­pat is ott volt így kommen­tátorként őket hallgattam. Kulcsár — aki közben meg­érkezett — volt a leghango­sabb, egyáltalán nem tetszett a középpályásnak, hogy a két remek csapat játékosai csak simogatták egymást „Canci” köztudottan nem fél a kemény összecsapások­tól. Fehérvárit Rivera remek trükkjei és Keizer látványos megoldásai ragadtatták el. Ment a „spila”, ugratták is egymást a játékosok, így nem unatkoztunk még akkor sem, amikor néhány percre eseménytelenebb volt a já­ték. Az 1:0-as Milan győzelem­mel végződött találkozó utá­ni hármas sípszó egyúttal a délutáni edzés kezdetét is je­lentette. Távo­lágmérés Zi­gu­ival A szabadban tartott fog­lalkozások speciális terepen zajlanak. A Lővérek emel­kedői erre kitűnő lehetősé­get kínálnak. De az elmúlt napokban már kialakult egy kör és egyenes pálya, ami Thomann edző szerint ezer, iletve 500 méteres. A Zsigu­lival lemértük, alig tévedett az edző, bár a je­lenesük szerint rossz a kocsi kilo­méterórája. Mint megtudtuk, kedd, szerda, csütörtök a csúcs, ezek tehát a „legmelegebb” napok. A Szanatórium melletti Ciklámen út az ötszázas egyenes. • Thoman „Ciklá­men express”-nek nevezte el. Enyhén emelkedik, az egyik végén Thomann, a másikon Hegyi Oszkár szak­osztályvezető és Ekler edző volt a figyelőállásban. 12X500 volt a szerda délutáni adag, minden résztáv végén 1­2 perc pihenővel. Persze az sem volt igazi pihenő, hi­szen a gumikötél nem hagy­ta társtalanul a fiúkat. Álta­lában Sebestyén, Kereki, Hauzer, Horváth Árpád, Bí­ró és Fehérvári volt az élen, de ez csak néhány métert jelentett, mert nem szakadt szét a mezőny. Nem sokkal öt óra előtt ért „végállomás­ra” a Ciklámen, a fiúk siet­tek a szállásra, mert a gyú­rás után többen újra meg­nézték a Milan—Ajax mécs­esét. Vacsora alatt beszélget­tem a fiúkkal, elsősorban azokkal, akik most vannak először ilyen ,,nehéz igába” fogva. Hauzer, Dobány, Se­bestyén és Kereki is el­mondták, hogy nagy kedv­vel végzik a munkát — lát­tuk is a foglalkozásokon — a lehetőséget megkapták, megpróbálnak élni vele. Estére egy kicsit­­ már Thomann Antal is fáradtnak látszott, de készséggel fog­lalta össze az első hét mun­káját: — Ma délután volt a hu­szonnegyedik edzésünk, sab­lonosnak tűnik, de azt mondhatom, hogy nagyon szorgalmasak a fiúk. Az az érzésem, hogy még lehet is terhelni őket, most van a csúcs, de nem fáradt a tár­saság. Mindenki hajt, min­denki ott akar lenni a kez­dőcsapatban és ez jó. A fia­tal kerettagokkal főleg elé­gedett vagyok, többen most vannak először ilyen kemény munkára fogva, de bírják. Persze­­ a régi harcosokra sem lehet panaszom, az ő hozzáállásuk is példás. Az adottságok kitűnőek, a Szál­lóban, a tornateremben és a terepen egyaránt. A szállás­helyünkön Csiszár Imrével, a GySEV Idegenforgalmi és Vendéglátó osztályának ve­zetőjével az élen csupa szombathelyi veszi körül a csapatot. Haladás szurkoló a két főnökhelyettes, Né­meth András és Figder De­zső is. Mire kigondolunk valamit, már teljesítették is. — Az orvosunk dr. Bá­rány Győző 3—4 naponként itt van és ellenőrzi a fiúkat folytatta az edző. Senkivel nincs most már probléma, Dohány is rendbejött Szom­baton hazaengedünk min­denkit, de hétfőn délelőtt már újra edzés lesz Sop­ronban. Úgy érzem a fiúk is azt szeretnék, amit jóma­gam és a szurkolók, megtar­tani az NB I-et Szombat­helynek. ★ Egy napot töltöttünk a Haladással Sopronban. Közhelynek tűnik, ha azt­­ írjuk, hogy sokat dolgoz­nak. Évről évre leírjuk ezt a csapatokról, a válogatott­ról, de az eredmény álta­lában elmaradt A komoly alapozás — márpedig a szombathelyiek azt végez­nek — csak akkor tehet eredményes ha évközben sem lazsál a csapat. Bodor Ferenc Művelődési és Sportház, 600 néző. Asztalitenisz Európa Liga-mérkőzés. Nem várt nézősereg előtt • rendezték tegnap délután a két ország válogatottjainak összecsapását. A Himnuszok elhangzása után a csapatok bemutatásakor Berczik Zol­tán szövetségi kapitány vas­­tapsot kapott, a jelenlévők bizonyították azt, hogy a sportág vezetése jó kézben van. A várakozás szerint is biztos volt a magyar együt­tes győzelme, mely végülis sima lett, csupán egy játsz­mát sikerült szomszédaink­nak „elcsípni”. Jónyer—Bauregger 3:1 (21:14, 14:21, 21:10). A ma­gyar versenyző kicsit kien­gedett a másodikban, ezért veszítette el. Gergely—W­einmann 2:0 (21:5, 31:18), Magos—Wagner 2:0 (21:9, 21:12). Magos Jutka köny­­nyed játékkal nyert. Jónyer Klampár—Baureg­ger, Fritz 3:0 (21:15, 21:13). Világbajnok párosunknak nem jelentett akadályt az osztrák kettős. « Jőnyer, Magos—Baurag­­ger, Wagner 2:0 (21:12, 21:15), Jónyer—Weinmann 23 (21:13, 21:18). A találkozó legszínvonalasabb összecsa­pása. Remek ütésváltások­ban biztosan nyert a ma­gyar fiú. Gergely—Bauregger 2:8 (21:17, 21:15) Gergely él­en az osztrák versenyző néha egy-két poénnál vezetett, de ez kevésnek bizonyult. Nyilatkozatok: Berczik Zoltán szövetségi kapitány: Így képzeltük el a mérkő­zés alakulását. Tisztában vagyok azzal, hogy a szom­bathelyi közönség szerette volna látni Csík Mártát a válogatottban, de erre még nem kerülhetett sor. Nálunk nem a nevek számítanak, hanem az eredmények, így Márti előtt is nyitva az út.­Jónyer István: Könnyű győzelem volt, sajnálom az „eladott’ játszmát. Magos Judit: Legutóbb Szombathelyen nem jászokl­tam a Statisztikában. Telje­sen rendben vagyok, a já­ték azonban még vélemé­nyem szerint javításra szo­­rul. —­­ Csak egy játszmát veszítettünk az osztrákok ellen Magyarország—Ausztria 7:0 Erre fiúk — mutatja Thomatnn. Aztán következtek az ötszáz méterek. Balról: Tho­­mann edző, Bokor, Sebestyén, Hauzer, Kerekl (takarva), Kábák, Stiber. Erősítési gyakorlat a teremben kézi súlyzóval. Előtérbe­n Horváth Árpád: Jónyer István, a magyar csapat erőssége. (Horváth Pál felvételei) 6 Olga Korbut tervei Olga Korbut a híres szovjet tornásznő, többszörös olimpiai bajnok és milliók kedvence, a Komszomolszkaja Pravdának adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az idén nem akar szomorú pillanatokat szerezni rajongóinak. A világbajnokságon minden szeren egy-két , eddig még teljesen ismeretlen gyakorlatelemet tervez bemutatni. Ta­valyi szereplését értékelve Olga Korbut beismerte, hogy voltak szomorú pillanatai is az örömteli percek mellett, különösen a londoni európa bajnokságon keserítette el rajongóit, ahol sérülése miatt nem fejezhette be a ver­senyt. Mint Ronald Kuis edző mondotta, Olga eléggé keve­set edzett , tavaly és a rendszertelen edzések sérülésekhez vezettek. Korbut az Universiadén is sérült lábbal állt rajt­hoz.­­ Mint Olga Korbut kijelentette, az idén sokat és kitar­tóan edz és nem akar okot adni a tavalyi jogos szemre­hányások megismétlődésére. OLVASSA A VAS 1974. január 11. Péntek

Next