Vas Népe, 1975. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-08 / 6. szám

Krónikaírók, néprajzkutatók fóruma a Vasi Honismereti Közlemények Régóta igényelt, várt ki­adványt vehetnek kézbe a tárgyi és a szellemi hagyo­mányok gyűjtői, a népi kul­túra tisztelői. 1974. utolsó napjaiban megjelent a Vasi Honismereti Közlemények. Múzeumi, levéltári raktá­rakban, fiókok mélyén hal­mozódnak az évek, évtize­dek kutatásainak eredmé­nyei, a tanulmányok, a nép­rajzi, a honismereti pályáza­tok díjazott alkotásai. Lel­kes gyűjtők kedvetlenedtek el időnként a visszhangtalan­­ságtól. Minden szakmai to­vábbképzésen, pályázati ered­ményhirdetésen elhangzott a kérdés: mi lesz a dolgoza­tok sorsa? Mi lesz a legidő­sebbektől megmentett mon­dákkal, balladákkal, a szo­kásokat, játékokat, ráolvasá­sokat megörökítő feljegyzé­sekkel? Az emlékét is feled­jük az ősi mesterségeknek, a földművelés, az állattartás évszázados módjainak? Mit tudunk, mit érzünk akkor a szülőföld múltjáról? Minden­ki számára hozzáférhetővé kell tenni a néprajzkincset, legyen ott a könyvtárak pol­cain, lapozhasson bele min­den érdeklődő a tanulmá­nyokba — ez volt az elvi ál­láspont. A most kiadott vas­kos folyóirat már a megva­lósulás módját jelzi. Aligha van olyan település a megyében, amelynek törté­netéről ne készült volna kró­nika, amelynek szájhagyo­mányairól ne jegyzett volna le valamit a néprajzgyűjtő. Ezután már időről időre az olvasók elé kerülhetnek a pályázatokra beküldött dol­gozatok, a friss tanulmá­nyok Bőséges a forrás, amelyből a Vasi Honismere­ti Közlemények anyaga ösz­­szeállítható. Sokszínű, változatos anya­gú az első szám. Formálód­nak a rovatok. A Műhelyben a szombathelyi Derkovits­­kultusz kialakulásáról, a ma­­gyarszombatfai fazekasság történetéről, a bozsoki isko­latörténeti kiállításról talál­ható elemzés Mihály Mária, Bárdosi János, illetve B. Dorner Mária tollából. De a gyűjtőszenvedélyről szóló lí­rai vallomás is ebben a ro­vatban kapott helyet. A Helyismereti adattár látszik a leginkább eleget tenni az eredeti igényeknek, azzal, hogy elsőként a tavalyi nép­rajzi pályázat egyik díjnyer­tesének Guttmann Miklós­nál a dolgozatát közli. Az Ács­házaspár Rábagyarmat népi ételeit, illetve keresztelői, la­kodalmi és temetési hagyo­mányait dolgozta fel élveze­tes stílusban. Ritkasága a szellemi néprajznak a tréfás sírfelirat. Laky Rezső ad közre bőséges válogatást sa­ját feljegyzéseiből Külön csoportba gyűjtöt­ték az irodalmi hagyomá­nyok után nyomozó anyago­kat. A kiadvány legszebb írása ebben a rovatban ol­vasható. Szerdahelyi Pál Weöres Sándor csöngei évei­nek tanúit szólaltatja meg. A gyermek és az ifjúkor elevenedik meg a költő taní­tóinak, iskolatársainak lírai visszaemlékezéseiben. Jó kezdeményezés a szakkö­röknek bemutatkozási, meg­szólalási lehetőséget adó ro­vat létrehozása. Ebben a számban a körmendi közép­iskolában és a kollégiumban évekig sikeresen működő honismereti körökről, a diá­kok érdeklődésének irányítá­sáról, a szakkörvezetés gond­jairól szól Szabó László írá­sa. Az 1974-ben elindított pe­riodikának az idén két kö­tetét jelenteti majd meg a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ. A Hazafias Népfront megyei honismereti bizottságának irányításával elsősorban a műkedvelő nép­rajzosok fóruma lesz a ki­advány. A társadalmi mun­kában írt és összeállított Va­si Honismereti Közlemények ezer példányban jelent meg. Hamarosan eljut a megye művelődési intézményeibe, könyvtáraiba. (bdi) A magyarszombatfai fazekasház a gerencsérség emlékeit őrzi. * Fotó: Jákfalvi MIT HALLUNK - MIT LÁTUNK? RÁDIÓ KOSSUTH RADIO 8.22 Zenekari muzsika. — Köz­ben: 9.de Don Quijote 24. folyt. — 10.05 Nyitnikék. — 10.40 El­füstölt milliók. I. — 10.50 Lan­tos István zongorázik — 11.30 A Szabó család — 12.20 Ki nyer ma? — 12.35 Tánczene — 13.20 Népdalok. — 13.52 Válaszolunk hallgatóinknak _ 14.07 Balla­dáink világa. I. — 14.30 Nőkről nőknek — 15.10 Harsan a kürt­szó — 15.4­5 Operettdalok. — 30.05 Kóruspódium­. — 16.19 El­füstölt milliók I. — 16.39 Régi magyar muzsika. — 17.20 Ver­senyművek. — 17.45 Elfüstölt milliók HI _ 13.00 Előadás Vá­ci Mihályról. — 18.20 A zongo­raművészet első aranykora. — 39.25 Nótaest. — 20.115 Mikrofon­­közelben: Rafael. — 20.35 Az év emberei — 21.23 Örökzöld dal­lamok — 22.20 A dzsessz vilá­ga. — 23.20 Operettrészletek. — 0.10 Éji zene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05 Népdalok. — 9.03 Kön­nyűzene —­ 9.35 Megjelenés előtt — 11.55 Néhány perc tu­domány. — 12.00 Barokk muzsi­ka — 12.40 Házunk táj­a. — 13.03 Áriák — 13.40 Orvosi tanácsok — Kettőtől hatig. . . Zenék dél­után. — 18.20 A csodatevő Hamsiásék. — 19-16 Glinka, Ruszlán és Ludmilla útfelv. opera — Közben: 20 25 Kis ma­gyar néprajz — Közben: 21.15 Versek. GYŐRI RADIO 17.30 Műsorismertetés, hírek. — 17.3­5 Ritmus és dallam. — * 17.55 Nők tíz perce — 18 06 Tíz perc tangó - 18.15 Nyugat­, dunántúli tálak a magyar iro­dalomban. őrség — 18.26 Nóta­csokor. — 18.45 Nyugat-dunán­túli krónika. TELEVÍZIÓ BUDAPEST 9.25 Delta. 9.55 Német nyelv a k.-isk.-nak __ 10.20 Tréfa csi­nálok Mb. angol film (ism.). — 11.55 Játék a betűkkel — 12 20 örökség Magyar paraszt-búto­rok. — 17.23 Hírek. - 17.30 A kőkorszaki emberek nyomában. I. — 17.55 Lippai dobbal, ének­szóval. . . — 18.35 Hol vagytok, ti régi játszótársak? — 19.10 Kö­zönségszolgálat. — 18.15 Esti me­se _ 19.30 Tv-híradó. — 20.00 Vacsora a hadiszálláson. Tv­­játé­k. — 21.45 Nyitott boríték. — 22.25 Tv-híradó 3. 2. 20.00 Városok, művek. NSZK- filmsorozat.­­ — 20 30 Nézetek a gyermeknevelésről I. rész. — 20.55 Tv-híradó 2. — 21.15 A spanyol tv könnyűzenei műsora — 21.45 K’tány a hintán. Mb. szovjet film. POZSONYI MŰSOR 8.30 Tv-híradó — 9­00 Gyer­mekeknek. — 15.45 Hírek. — 15.50 Az élet keletkezése — 16.26 Publicisztika. — 17.00 Ke­rületeink hangj­a — 1810 Autó­motor revü. — 18.40 Dalok. — 19.00 Tv-híradó. — 10 ’O Publi­cisztika. — 20.00 Kedves megle­petések. Olasz film — 21 56 Tv­­híradó — 22.10 Musicaviva — 22.40 Saj­tószemle. JUGOSZLÁV MŰSOR 16.35 Magyar nyelvű tv-napló. -- 17.30 Távcső. — ’ani a Vaj­daságon át — 18.15 Nini mu­zsika — 18.36 Tudományos stú­dió — 19 15 Pajzfilm — 20 00 Szerelemből élni. Jugoszláv já­tékfilm. — 21.30 Arcképek Sken­­der Kulenovic. — 22.31l A világ a háborúban Angol dokumem­tum­s­orozat. 2. 20.0­0 Amerre a vaddisznók jár­­nak. Drámasorozat. — 21.00 Hu­szonnégy óra — 21.15 Tv-tárca. — 21.45 Szomjas föld. Filmso­rozat. — 22.35 Kaméleon. Ba­lett. OSZTRÁK MŰSOR 10.00 Iskola-tv. Emlékeztető kalendárium. — 10.30 Új mate-­­­matika. — 11 GO Műszakban dol­gozóknak. Ruha teszi az em­bert (film, ism.). — 16.30 Szán­kó-kaland — 17.10 Gyermekmű­sor. — 17.40 Antenna — Nem­zetközi Ifjúsági Magazin.— 1801 Francia nyelvtanfolyam — 18.25 Jóéjszakát gyerekek. — 18 30 Tv­­konyha. — 19.06 Osztrák kének — 19 30 Tv-híradó és kultúra — 20 06 Six Art. — 20.15 ... . És így énekelnek ők­ Karin­ti­ában — 21.05 A munka világa és a munka joga. — 22.50 Tv-híradó 2. 18 30 Új matematika. — 19 O0 Úi utakon a növényvédelem. — 19.30 Tv-híradó é­s kultúra. — 20 06 Tudományos hmek _ 20­09 Környezetünk — 20­15 Argibesk Film — 2156 Tv-ism­ét­lések • Osztrák képek — Tv-híradó és kultúra. A Rádió és TV a műsorvál­toztatás jogát fenntartja. A SZOMBATÉT­VI MOZIK műsora Sav­ari­a • A dunai hajós­­ma­gyar de 10. hu. fél 4, (­6 este 8). Béke: Az édes szó? Szabad­ság I—n. (szovjet­­). 1915. január 8. Szerda A képernyőn láttak irodalmi történetek A színház, a film, a tele­vízió mind gyakrabban for­dul nemes „nyersanyagért” a klasszikus szépprózához. Találkoztunk már teljesen félresikerült adaptációkkal is, főként olyankor, amikor egy-egy híres regényt „dra­matizáltak” színpadra a biz­tos siker reményében, és biz­tos bukás lett a dologból, mert a mű „örökbe fogadói” nem tisztelték, vagy nem is­merték eléggé a két — egy­mástól merőben eltérő — műfaj, a széppróza és a drá­ma belső törvényeit. Szeren­csére az ellenkező előjelű példáknak sem vagyunk hí­jával: kitűnő tévéjátékok ké­szültek egy-egy rövidebb lé­legzetű sds prózai remek­műből, hozzáértő szakembe­rek munkája nyomán. Ezek közé­ tartozik a múlt héten látott novella-feldolgozás. A kínai kancsó is, melyet Kosztolányi Dezső elbeszélése nyomán Nádasy László és Ranódi László vitt képernyőre. A kispolgári magatartás, gondolkodás­mód tragikomédiája ez, cseppben a tenger. Épp ez a cseppbe­sűrítés adja leg­főbb értékét: tömör, feszes, félreérthetetlen. Az eredeti novellából egyetlen monda­tot, egyetlen szót sem lehet­ne elhagyni, vagy akár hoz­zátenni anélkül, hogy ará­nyait meg ne bontanánk,é­s vonatkozik ez a tévé­játék­ra is, mely nem hosszabb időben, mintha Kosztolányi kis remekét olvasná fel va­laki. Egyébként úgyis majd­nem ez történik: a szenve­dő „hősök” egyike, a fiatal­­asszony meséli el egy kis cukrászda asztalkája mellett a család egykori, féltett kin­csének, az ódon kínai vázá­nak méltóságteljes életét és méltatlan elmúlását. Mert a váza természete­sen eltörik, egy igen neve­zetes­­.­Batpon, amikor is Jjfe,­ vág Martiny, az előkelőn, enervált milliomos megtisz­teli személyes látogatásával a nyomorgó kis banktisztvi­selőt, ezzel is honorálva a félszeg emberke szolgálatait. A vázát maga lovag Martiny töri el, egy véletlen mozdu­lattal, s bár távozóban öt­ven pengőt tesz az előszoba asztalára a nemlétező „sze­mélyzetnek”, az már fel sem merül gondolataiban, hogy a váza ellenértékét megfizesse. A kárvallottak nem is mernek célozni erre, hiszen „a gazdag embert egészen úgy tisztelik, úgy imádják, mint az istent”, de ahogy az idő múlik, egyre türelmetlenebbül, mind acsarkodóbb dühvel várják a jóvátételt. Ez természete­sen elmarad, s a férj már el­jut a felforgató gondolatok­kal való kacérkodásig is, ám végül osztályos társainak jó szokása szerint, feleségé­vel együtt azzal vigasztaló­dik, hogy a féltett vázát mégiscsak egy milliomos törte el, nem más, nem „akárki”... Csodálkoztunk volna ha az elnyűtt, boldogtalan fia­talasszony szerepét nem Tö­­rőcsik Marira osztja a ren­dező. Rá osztotta, s Törő­­csik ezúttal is remekelt a sablonban, nem először és nem is utoljára. Hihető, igaz volt Haumann Péter szoron­gó, tekintély-bódulatú kis­embere is, Darvas Ivánnál lovagibb és martinibb lo­vag Martinyt el sem tud­nánk képzelni. Veres Péter „Ember volt ő, aki a leg­szebb magyar karrierben sem vesztette el lába alól a földet, s a gerincét a testé­ből... — hangzottak Németh László szavai abban a szív­szor­ítóan szép műsorban, amely a Magyar Remekírók című sorozat keretében Ve­res Péter emlékét idézte. Nekünk akik kortársai le­hettünk, mindmáig szokat­lan, s alighanem élethos­­­sziglan megszokhatatlan ma­rad, hogy az ország „Péter bácsijának” már csak emlé­kéről beszélhetünk. Hogy a műsor sugárzására éppen születésnapja adott alkal­mat, még csak tovább növeli bennünk a szorongást A négyelemis cselédfiú, az egy­kori kiskondás, majd nap­számos, pályamunkás, akit századunk egyik legművel­tebb emberfőjeként­ tart­hattunk számon, a volt had­ügyminiszter, többszörösen Kossuth-díjas író egy kissé rokona, családtagja is vala­mennyiünknek. Mindig, minden levélre válaszolt, gondos kézírással, akkor is, amikor már műveit albán, arab, bolgár, cseh, finn, francia, kínai, koreai, len­gyel, német, olasz, orosz, perzsa, román, spanyol, szlo­vák, ukrán nyelven ismerte a világ, s akkor is, amikor testi ereje fogyatkozni kez­dett. Szép és gazdag élet volt a Péter bácsié; jóváte­hetetlen kár, hogy pontot tett a végére a halál. Most, a műsorban viszont­láthattuk őt egy korai tévé­felvételről, s jelképesnek is érezhettük szavait, amelyek­kel akkor a nézőktől búcsú­zott: „Időm a végére jár­. Időtlenül velünk marad mégis. Örülnünk kell, hogy a képre, mely bennünk él, újabb vonásokat vázoltak fel a tévé segítségével az író özvegyének szomorkás, köny­­nyes-mosolygós emlékezései, Németh László, Palotai Er­zsi és Móricz Virág szavai, Somogyi Árpád szobrászmű­vész igen emberi elbeszélé­se, vagy éppen Illyés Gyula mesterien megkomponált szövege, melyet Sinkovits Imre mondott el: „Szerette a meleget, a fényt, a világosságot”. — Ha el nem hangzik, akkor is ki­derült volna a műsorból. Köszönet érte — a már em­lítetteken kívül — Domokos Mátyásnak, aki a forgató­­könyvet írta, Borús Rózsa k szerkesztettek-ée- Gróbel An­­­na'-'öGé Patfőrnek.' - '■ Áldozott az irodalomnak a Petőfi rádió is, mégpedig nem akármilyen színvona­lon. Krúdy fantázia címmel mutatta be azt a hangjátékot, amelynek ren­dezője, Török Tamás és fő­szereplője, Latinovits Zol­tán 1974-ben a Kritikusok Díját kapta. „Sok évvel ezelőtt lakott Pesten egy fuvolás, aki bű­bájt augusztusi csillag­port, érett szilvafák és októberi jánoshegyi szőlővenyigék illatát, karácsonyfa szagát, húsvéti tojás ízét és boldog­talan költők magányos epe­­ked­ését fuvolázta az asszo­nyok fülébe...” Ez az írás nem szerepelt a műsorban. 1919-ben pub­likálta Krúdy a fuvolásról szóló novelláját „Szén fi­a címmel, figyelmet alig-alig keltve, s mi is csupán azért teszünk róla említést, mert alapos a gyanúnk, hogy a szóban forgó fuvolás nem lehet más, mint maga a szerző, Krúdy Gyula. Ennek a fuvolaszónak a képi meg­fogalmazása majdhogynem reménytelen vállalkozás: a néhány évvel ezelőtt készült Krúdy-filmet is csupán al­kotóinak zsenialitása (nem utolsó sorban a címszerep­lő Latinovits Zoltán remek­lése) mentette meg az elke­rülhetetlennek tűnő bukásá­tól. Krúdy a szavak, a ki­mondott vagy leírt hangok mágiájával érvényesült és érvényesül; ezeknek ő a fe­lülmúlhatatlan boszor­kánymestere farod­almunk­ban. Filmszalagra alig menthet­­ő át, de amikor a hangjá­tékban felcsendül a tabáni és vízivárosi litániák ha­­rangszava, majd nem sok­kal később halljuk ugyan­ezt varrógépre „hangszerelt­ve”, hogy aztán összekeve­redjenek az élet savát-bor­­sát adó zamatok, ételek és nők jó ízei, akkor már tud­juk, hogy Krúdy világában járunk, mégpedig avatott vezetővel. A „Palotai áll­mok” atmoszférájában, Krú­dy Kálmán, a Kandúrnak becézett, úri betyár nagybá­csi emlékei között (Klapka adjutánsa volt Kandúr, az Európa szerte ismert, vak­­merő lovas, aki sohasem tett­­e le a fegyvert, megalázta a „Kossuth” és „Klapka” nevű disznóinak torával pökhendiskedő rozsnyói püs­pököt, s végül bandája élén, tűzharcban esett el), a le­­gendás nagyapa relikviái mellett, a K. und K. tiszte­ket pofozó, daliás Krúdy Gyula, meg a szoknyasuho­­­­gástól könnyekig bolonduló „Rezeda Kázmér” szép élet­­ének közepette. S mi, mo­­dern idők racionális fiai, oly szívesen mélázunk vissza Antóniára Rezeda Kázmért­­al együtt, aki negyedszá­zaddal a cselekmény előtt indult el Antóniához Budat­pestről... Kár, hogy tnol-­­ygtalan, eltérítették illatozó tyúklevesek, "­"ropogós-remek kacsasültek, tormával dúsí­tott ízes marhahúsok! Szerencsére arról a Krú­­dyról már nem esik szó a műsorban, aki 1929. július 8-án, a teljes idegösszeomlás küszöbén, ezt írta naplóját­ba: „Ráday történetét délben, munkaszünetben, 12 óra után kezdtem volna írni a Mars­gitszigeten, lakásomon, a ko­­vácsműhely mellett. Egy ti­­tokzatos ellenség intésére a kovácsműhely udvarán vas­síneket kezdtek kalapálni, minden cél nélkül. Munká­mat abba kellett hagynom. Gyilkosok vesznek körül. Ist­­en kegyelmezzen nekik A kutyahangú ember az emei létén üvölteni kezdett...” Rezeda Kázmérnak nem volt szép élete, de egy-egy kegyes csalással tartozunk, magunknak. A rádió szóban forgó műsora valóban meg­­érdemelte a Kritikusok Dí­ját. Olyan volt, amilyennek ő maga álmodta volna va­laha. Köszönjük a szép illúziót! (Kulcsár) Az új úttörő év programja „Őrizzük a lángot” elne­vezésű országos mozgalmat indít a Magyar Úttörők Szö­vetségének Országos Taná­csa. Alkalmat ad a pajtások­nak arra, hogy az 1970— 76-os úttörő év nagyfontos­­ságú eseményei, évfordulói a szövetség 30. évének leg­értékesebb hagyományai méltóbb helyet kapjanak az úttörő közösségek program­jában. A programban szerepel a gyermekek által kedvelt szá­mos hagyományos verseny: úttörő olimpia, kulturális szemle, tudományos—techni­kai úttörő szemle, s­pa-Y ns?v országos hvék, amely­nek megszervezésénél rém a versei­ZP­, har nem a töme­­ges részvétel lesz a fontos. A szövetség fő célja a kö­vetkező esztendőben: haté­konyabbá tenni a kisdobo­sok világnézeti, politikai, er­kölcsi nevelését, gazdagítani az úttörő tevékenység tar­talmát a játékos, vidám ele­meket. Minden úttörő és kisdobos számára vonzó, erős közösségeket akarnak terem­teni, biztosítani a vita, a be-­­leszólás lehetőségét — a par­lamentek is igényelték ezt —, s erősíteni a felelősséget a saját programjuk végre­hajtásáért. Ezért is fontos ez, mert 1970-ban, a szövet­ség szül­et­és­ének 30. évfor­dulója évében a gyermekek számára érdekes, színi programmal feledhetetlenné akarják tenni az úttörők jubileumát.

Next