Vas Népe, 1975. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-08 / 6. szám
Krónikaírók, néprajzkutatók fóruma a Vasi Honismereti Közlemények Régóta igényelt, várt kiadványt vehetnek kézbe a tárgyi és a szellemi hagyományok gyűjtői, a népi kultúra tisztelői. 1974. utolsó napjaiban megjelent a Vasi Honismereti Közlemények. Múzeumi, levéltári raktárakban, fiókok mélyén halmozódnak az évek, évtizedek kutatásainak eredményei, a tanulmányok, a néprajzi, a honismereti pályázatok díjazott alkotásai. Lelkes gyűjtők kedvetlenedtek el időnként a visszhangtalanságtól. Minden szakmai továbbképzésen, pályázati eredményhirdetésen elhangzott a kérdés: mi lesz a dolgozatok sorsa? Mi lesz a legidősebbektől megmentett mondákkal, balladákkal, a szokásokat, játékokat, ráolvasásokat megörökítő feljegyzésekkel? Az emlékét is feledjük az ősi mesterségeknek, a földművelés, az állattartás évszázados módjainak? Mit tudunk, mit érzünk akkor a szülőföld múltjáról? Mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni a néprajzkincset, legyen ott a könyvtárak polcain, lapozhasson bele minden érdeklődő a tanulmányokba — ez volt az elvi álláspont. A most kiadott vaskos folyóirat már a megvalósulás módját jelzi. Aligha van olyan település a megyében, amelynek történetéről ne készült volna krónika, amelynek szájhagyományairól ne jegyzett volna le valamit a néprajzgyűjtő. Ezután már időről időre az olvasók elé kerülhetnek a pályázatokra beküldött dolgozatok, a friss tanulmányok Bőséges a forrás, amelyből a Vasi Honismereti Közlemények anyaga öszszeállítható. Sokszínű, változatos anyagú az első szám. Formálódnak a rovatok. A Műhelyben a szombathelyi Derkovitskultusz kialakulásáról, a magyarszombatfai fazekasság történetéről, a bozsoki iskolatörténeti kiállításról található elemzés Mihály Mária, Bárdosi János, illetve B. Dorner Mária tollából. De a gyűjtőszenvedélyről szóló lírai vallomás is ebben a rovatban kapott helyet. A Helyismereti adattár látszik a leginkább eleget tenni az eredeti igényeknek, azzal, hogy elsőként a tavalyi néprajzi pályázat egyik díjnyertesének Guttmann Miklósnál a dolgozatát közli. Az Ácsházaspár Rábagyarmat népi ételeit, illetve keresztelői, lakodalmi és temetési hagyományait dolgozta fel élvezetes stílusban. Ritkasága a szellemi néprajznak a tréfás sírfelirat. Laky Rezső ad közre bőséges válogatást saját feljegyzéseiből Külön csoportba gyűjtötték az irodalmi hagyományok után nyomozó anyagokat. A kiadvány legszebb írása ebben a rovatban olvasható. Szerdahelyi Pál Weöres Sándor csöngei éveinek tanúit szólaltatja meg. A gyermek és az ifjúkor elevenedik meg a költő tanítóinak, iskolatársainak lírai visszaemlékezéseiben. Jó kezdeményezés a szakköröknek bemutatkozási, megszólalási lehetőséget adó rovat létrehozása. Ebben a számban a körmendi középiskolában és a kollégiumban évekig sikeresen működő honismereti körökről, a diákok érdeklődésének irányításáról, a szakkörvezetés gondjairól szól Szabó László írása. Az 1974-ben elindított periodikának az idén két kötetét jelenteti majd meg a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. A Hazafias Népfront megyei honismereti bizottságának irányításával elsősorban a műkedvelő néprajzosok fóruma lesz a kiadvány. A társadalmi munkában írt és összeállított Vasi Honismereti Közlemények ezer példányban jelent meg. Hamarosan eljut a megye művelődési intézményeibe, könyvtáraiba. (bdi) A magyarszombatfai fazekasház a gerencsérség emlékeit őrzi. * Fotó: Jákfalvi MIT HALLUNK - MIT LÁTUNK? RÁDIÓ KOSSUTH RADIO 8.22 Zenekari muzsika. — Közben: 9.de Don Quijote 24. folyt. — 10.05 Nyitnikék. — 10.40 Elfüstölt milliók. I. — 10.50 Lantos István zongorázik — 11.30 A Szabó család — 12.20 Ki nyer ma? — 12.35 Tánczene — 13.20 Népdalok. — 13.52 Válaszolunk hallgatóinknak _ 14.07 Balladáink világa. I. — 14.30 Nőkről nőknek — 15.10 Harsan a kürtszó — 15.45 Operettdalok. — 30.05 Kóruspódium. — 16.19 Elfüstölt milliók I. — 16.39 Régi magyar muzsika. — 17.20 Versenyművek. — 17.45 Elfüstölt milliók HI _ 13.00 Előadás Váci Mihályról. — 18.20 A zongoraművészet első aranykora. — 39.25 Nótaest. — 20.115 Mikrofonközelben: Rafael. — 20.35 Az év emberei — 21.23 Örökzöld dallamok — 22.20 A dzsessz világa. — 23.20 Operettrészletek. — 0.10 Éji zene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05 Népdalok. — 9.03 Könnyűzene — 9.35 Megjelenés előtt — 11.55 Néhány perc tudomány. — 12.00 Barokk muzsika — 12.40 Házunk tája. — 13.03 Áriák — 13.40 Orvosi tanácsok — Kettőtől hatig. . . Zenék délután. — 18.20 A csodatevő Hamsiásék. — 19-16 Glinka, Ruszlán és Ludmilla útfelv. opera — Közben: 20 25 Kis magyar néprajz — Közben: 21.15 Versek. GYŐRI RADIO 17.30 Műsorismertetés, hírek. — 17.35 Ritmus és dallam. — * 17.55 Nők tíz perce — 18 06 Tíz perc tangó - 18.15 Nyugat, dunántúli tálak a magyar irodalomban. őrség — 18.26 Nótacsokor. — 18.45 Nyugat-dunántúli krónika. TELEVÍZIÓ BUDAPEST 9.25 Delta. 9.55 Német nyelv a k.-isk.-nak __ 10.20 Tréfa csinálok Mb. angol film (ism.). — 11.55 Játék a betűkkel — 12 20 örökség Magyar paraszt-bútorok. — 17.23 Hírek. - 17.30 A kőkorszaki emberek nyomában. I. — 17.55 Lippai dobbal, énekszóval. . . — 18.35 Hol vagytok, ti régi játszótársak? — 19.10 Közönségszolgálat. — 18.15 Esti mese _ 19.30 Tv-híradó. — 20.00 Vacsora a hadiszálláson. Tvjáték. — 21.45 Nyitott boríték. — 22.25 Tv-híradó 3. 2. 20.00 Városok, művek. NSZK- filmsorozat. — 20 30 Nézetek a gyermeknevelésről I. rész. — 20.55 Tv-híradó 2. — 21.15 A spanyol tv könnyűzenei műsora — 21.45 K’tány a hintán. Mb. szovjet film. POZSONYI MŰSOR 8.30 Tv-híradó — 900 Gyermekeknek. — 15.45 Hírek. — 15.50 Az élet keletkezése — 16.26 Publicisztika. — 17.00 Kerületeink hangja — 1810 Autómotor revü. — 18.40 Dalok. — 19.00 Tv-híradó. — 10 ’O Publicisztika. — 20.00 Kedves meglepetések. Olasz film — 21 56 Tvhíradó — 22.10 Musicaviva — 22.40 Sajtószemle. JUGOSZLÁV MŰSOR 16.35 Magyar nyelvű tv-napló. -- 17.30 Távcső. — ’ani a Vajdaságon át — 18.15 Nini muzsika — 18.36 Tudományos stúdió — 19 15 Pajzfilm — 20 00 Szerelemből élni. Jugoszláv játékfilm. — 21.30 Arcképek Skender Kulenovic. — 22.31l A világ a háborúban Angol dokumemtumsorozat. 2. 20.00 Amerre a vaddisznók járnak. Drámasorozat. — 21.00 Huszonnégy óra — 21.15 Tv-tárca. — 21.45 Szomjas föld. Filmsorozat. — 22.35 Kaméleon. Balett. OSZTRÁK MŰSOR 10.00 Iskola-tv. Emlékeztető kalendárium. — 10.30 Új mate-matika. — 11 GO Műszakban dolgozóknak. Ruha teszi az embert (film, ism.). — 16.30 Szánkó-kaland — 17.10 Gyermekműsor. — 17.40 Antenna — Nemzetközi Ifjúsági Magazin.— 1801 Francia nyelvtanfolyam — 18.25 Jóéjszakát gyerekek. — 18 30 Tvkonyha. — 19.06 Osztrák kének — 19 30 Tv-híradó és kultúra — 20 06 Six Art. — 20.15 ... . És így énekelnek ők Karintiában — 21.05 A munka világa és a munka joga. — 22.50 Tv-híradó 2. 18 30 Új matematika. — 19 O0 Úi utakon a növényvédelem. — 19.30 Tv-híradó és kultúra. — 20 06 Tudományos hmek _ 2009 Környezetünk — 2015 Argibesk Film — 2156 Tv-ismétlések • Osztrák képek — Tv-híradó és kultúra. A Rádió és TV a műsorváltoztatás jogát fenntartja. A SZOMBATÉTVI MOZIK műsora Savaria • A dunai hajósmagyar de 10. hu. fél 4, (6 este 8). Béke: Az édes szó? Szabadság I—n. (szovjet). 1915. január 8. Szerda A képernyőn láttak irodalmi történetek A színház, a film, a televízió mind gyakrabban fordul nemes „nyersanyagért” a klasszikus szépprózához. Találkoztunk már teljesen félresikerült adaptációkkal is, főként olyankor, amikor egy-egy híres regényt „dramatizáltak” színpadra a biztos siker reményében, és biztos bukás lett a dologból, mert a mű „örökbe fogadói” nem tisztelték, vagy nem ismerték eléggé a két — egymástól merőben eltérő — műfaj, a széppróza és a dráma belső törvényeit. Szerencsére az ellenkező előjelű példáknak sem vagyunk híjával: kitűnő tévéjátékok készültek egy-egy rövidebb lélegzetű sds prózai remekműből, hozzáértő szakemberek munkája nyomán. Ezek közé tartozik a múlt héten látott novella-feldolgozás. A kínai kancsó is, melyet Kosztolányi Dezső elbeszélése nyomán Nádasy László és Ranódi László vitt képernyőre. A kispolgári magatartás, gondolkodásmód tragikomédiája ez, cseppben a tenger. Épp ez a cseppbesűrítés adja legfőbb értékét: tömör, feszes, félreérthetetlen. Az eredeti novellából egyetlen mondatot, egyetlen szót sem lehetne elhagyni, vagy akár hozzátenni anélkül, hogy arányait meg ne bontanánk,és vonatkozik ez a tévéjátékra is, mely nem hosszabb időben, mintha Kosztolányi kis remekét olvasná fel valaki. Egyébként úgyis majdnem ez történik: a szenvedő „hősök” egyike, a fiatalasszony meséli el egy kis cukrászda asztalkája mellett a család egykori, féltett kincsének, az ódon kínai vázának méltóságteljes életét és méltatlan elmúlását. Mert a váza természetesen eltörik, egy igen nevezetes.Batpon, amikor is Jjfe, vág Martiny, az előkelőn, enervált milliomos megtiszteli személyes látogatásával a nyomorgó kis banktisztviselőt, ezzel is honorálva a félszeg emberke szolgálatait. A vázát maga lovag Martiny töri el, egy véletlen mozdulattal, s bár távozóban ötven pengőt tesz az előszoba asztalára a nemlétező „személyzetnek”, az már fel sem merül gondolataiban, hogy a váza ellenértékét megfizesse. A kárvallottak nem is mernek célozni erre, hiszen „a gazdag embert egészen úgy tisztelik, úgy imádják, mint az istent”, de ahogy az idő múlik, egyre türelmetlenebbül, mind acsarkodóbb dühvel várják a jóvátételt. Ez természetesen elmarad, s a férj már eljut a felforgató gondolatokkal való kacérkodásig is, ám végül osztályos társainak jó szokása szerint, feleségével együtt azzal vigasztalódik, hogy a féltett vázát mégiscsak egy milliomos törte el, nem más, nem „akárki”... Csodálkoztunk volna ha az elnyűtt, boldogtalan fiatalasszony szerepét nem Törőcsik Marira osztja a rendező. Rá osztotta, s Törőcsik ezúttal is remekelt a sablonban, nem először és nem is utoljára. Hihető, igaz volt Haumann Péter szorongó, tekintély-bódulatú kisembere is, Darvas Ivánnál lovagibb és martinibb lovag Martinyt el sem tudnánk képzelni. Veres Péter „Ember volt ő, aki a legszebb magyar karrierben sem vesztette el lába alól a földet, s a gerincét a testéből... — hangzottak Németh László szavai abban a szívszorítóan szép műsorban, amely a Magyar Remekírók című sorozat keretében Veres Péter emlékét idézte. Nekünk akik kortársai lehettünk, mindmáig szokatlan, s alighanem élethossziglan megszokhatatlan marad, hogy az ország „Péter bácsijának” már csak emlékéről beszélhetünk. Hogy a műsor sugárzására éppen születésnapja adott alkalmat, még csak tovább növeli bennünk a szorongást A négyelemis cselédfiú, az egykori kiskondás, majd napszámos, pályamunkás, akit századunk egyik legműveltebb emberfőjeként tarthattunk számon, a volt hadügyminiszter, többszörösen Kossuth-díjas író egy kissé rokona, családtagja is valamennyiünknek. Mindig, minden levélre válaszolt, gondos kézírással, akkor is, amikor már műveit albán, arab, bolgár, cseh, finn, francia, kínai, koreai, lengyel, német, olasz, orosz, perzsa, román, spanyol, szlovák, ukrán nyelven ismerte a világ, s akkor is, amikor testi ereje fogyatkozni kezdett. Szép és gazdag élet volt a Péter bácsié; jóvátehetetlen kár, hogy pontot tett a végére a halál. Most, a műsorban viszontláthattuk őt egy korai tévéfelvételről, s jelképesnek is érezhettük szavait, amelyekkel akkor a nézőktől búcsúzott: „Időm a végére jár. Időtlenül velünk marad mégis. Örülnünk kell, hogy a képre, mely bennünk él, újabb vonásokat vázoltak fel a tévé segítségével az író özvegyének szomorkás, könynyes-mosolygós emlékezései, Németh László, Palotai Erzsi és Móricz Virág szavai, Somogyi Árpád szobrászművész igen emberi elbeszélése, vagy éppen Illyés Gyula mesterien megkomponált szövege, melyet Sinkovits Imre mondott el: „Szerette a meleget, a fényt, a világosságot”. — Ha el nem hangzik, akkor is kiderült volna a műsorból. Köszönet érte — a már említetteken kívül — Domokos Mátyásnak, aki a forgatókönyvet írta, Borús Rózsa k szerkesztettek-ée- Gróbel Anna'-'öGé Patfőrnek.' - '■ Áldozott az irodalomnak a Petőfi rádió is, mégpedig nem akármilyen színvonalon. Krúdy fantázia címmel mutatta be azt a hangjátékot, amelynek rendezője, Török Tamás és főszereplője, Latinovits Zoltán 1974-ben a Kritikusok Díját kapta. „Sok évvel ezelőtt lakott Pesten egy fuvolás, aki bűbájt augusztusi csillagport, érett szilvafák és októberi jánoshegyi szőlővenyigék illatát, karácsonyfa szagát, húsvéti tojás ízét és boldogtalan költők magányos epekedését fuvolázta az asszonyok fülébe...” Ez az írás nem szerepelt a műsorban. 1919-ben publikálta Krúdy a fuvolásról szóló novelláját „Szén fia címmel, figyelmet alig-alig keltve, s mi is csupán azért teszünk róla említést, mert alapos a gyanúnk, hogy a szóban forgó fuvolás nem lehet más, mint maga a szerző, Krúdy Gyula. Ennek a fuvolaszónak a képi megfogalmazása majdhogynem reménytelen vállalkozás: a néhány évvel ezelőtt készült Krúdy-filmet is csupán alkotóinak zsenialitása (nem utolsó sorban a címszereplő Latinovits Zoltán remeklése) mentette meg az elkerülhetetlennek tűnő bukásától. Krúdy a szavak, a kimondott vagy leírt hangok mágiájával érvényesült és érvényesül; ezeknek ő a felülmúlhatatlan boszorkánymestere farodalmunkban. Filmszalagra alig menthető át, de amikor a hangjátékban felcsendül a tabáni és vízivárosi litániák harangszava, majd nem sokkal később halljuk ugyanezt varrógépre „hangszereltve”, hogy aztán összekeveredjenek az élet savát-borsát adó zamatok, ételek és nők jó ízei, akkor már tudjuk, hogy Krúdy világában járunk, mégpedig avatott vezetővel. A „Palotai állmok” atmoszférájában, Krúdy Kálmán, a Kandúrnak becézett, úri betyár nagybácsi emlékei között (Klapka adjutánsa volt Kandúr, az Európa szerte ismert, vakmerő lovas, aki sohasem tette le a fegyvert, megalázta a „Kossuth” és „Klapka” nevű disznóinak torával pökhendiskedő rozsnyói püspököt, s végül bandája élén, tűzharcban esett el), a legendás nagyapa relikviái mellett, a K. und K. tiszteket pofozó, daliás Krúdy Gyula, meg a szoknyasuhogástól könnyekig bolonduló „Rezeda Kázmér” szép életének közepette. S mi, modern idők racionális fiai, oly szívesen mélázunk vissza Antóniára Rezeda Kázmértal együtt, aki negyedszázaddal a cselekmény előtt indult el Antóniához Budatpestről... Kár, hogy tnol-ygtalan, eltérítették illatozó tyúklevesek, ""ropogós-remek kacsasültek, tormával dúsított ízes marhahúsok! Szerencsére arról a Krúdyról már nem esik szó a műsorban, aki 1929. július 8-án, a teljes idegösszeomlás küszöbén, ezt írta naplójátba: „Ráday történetét délben, munkaszünetben, 12 óra után kezdtem volna írni a Marsgitszigeten, lakásomon, a kovácsműhely mellett. Egy titokzatos ellenség intésére a kovácsműhely udvarán vassíneket kezdtek kalapálni, minden cél nélkül. Munkámat abba kellett hagynom. Gyilkosok vesznek körül. Isten kegyelmezzen nekik A kutyahangú ember az emei létén üvölteni kezdett...” Rezeda Kázmérnak nem volt szép élete, de egy-egy kegyes csalással tartozunk, magunknak. A rádió szóban forgó műsora valóban megérdemelte a Kritikusok Díját. Olyan volt, amilyennek ő maga álmodta volna valaha. Köszönjük a szép illúziót! (Kulcsár) Az új úttörő év programja „Őrizzük a lángot” elnevezésű országos mozgalmat indít a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa. Alkalmat ad a pajtásoknak arra, hogy az 1970— 76-os úttörő év nagyfontosságú eseményei, évfordulói a szövetség 30. évének legértékesebb hagyományai méltóbb helyet kapjanak az úttörő közösségek programjában. A programban szerepel a gyermekek által kedvelt számos hagyományos verseny: úttörő olimpia, kulturális szemle, tudományos—technikai úttörő szemle, spa-Y ns?v országos hvék, amelynek megszervezésénél rém a verseiZP, har nem a tömeges részvétel lesz a fontos. A szövetség fő célja a következő esztendőben: hatékonyabbá tenni a kisdobosok világnézeti, politikai, erkölcsi nevelését, gazdagítani az úttörő tevékenység tartalmát a játékos, vidám elemeket. Minden úttörő és kisdobos számára vonzó, erős közösségeket akarnak teremteni, biztosítani a vita, a be-leszólás lehetőségét — a parlamentek is igényelték ezt —, s erősíteni a felelősséget a saját programjuk végrehajtásáért. Ezért is fontos ez, mert 1970-ban, a szövetség születésének 30. évfordulója évében a gyermekek számára érdekes, színi programmal feledhetetlenné akarják tenni az úttörők jubileumát.