Vas Népe, 1975. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-23 / 46. szám

Olvasónaplónk Kortársunk, Novomesky Babits Mihály több mint 700 oldalas, nagy összefoglaló műve, Az európai irodalom története szót sem ejt közvetlen szomszédainkról. Kosztolányi Dezső kitűnő érzékkel fordított kínai és japán verseket, olyan mennyiségben, hogy külön könyvben adta ki őket. Ugyanakkor az idegen költők antológiájának két kötetében egyetlen szlovák verset sem találunk Hasonló a helyzet Szabó Lőrinc felülmúlhatatlan Örök barátaink-jával: 1800 oldalán nem jutott hely szlovák költőnek. Műfordítás-irodalmunk élő klasszikusa, Weöres Sándor Indiába Belső-Ázsiába, Bizáncba, Izlandba kalauzolja olvasóit A lélek idézése bravúros ezer oldalán, de a szlovákokkal ő is éppolyan mostohán bánik, mint elődei. A példákat még fájdalmas bőséggel sorolhatnánk, de inkább ne tegyük. Sok-sok évvel ezelőtt körülbástyáztuk magunkat a vélt „kultúrfölény” kínai falával, amely fölött csak a távoli csúcsokra látunk mindmáig, s közben nem szűnünk meg sajnálkozni irodalmunk visszhangtalan voltán, bezártságán, diaszpóra-jellegén. E fal rombolásamég mindig népszerűtlen feladat, pedig egyre sürgetőbb, ha látni és láttatni akarunk. Széles kapuk talán még nem, de ablakok egyre gyakrabban tárulnak a falakon. Hogy csak kettőt említsünk: nemrégiben jelent meg —az író születésének 100. évfordulója alkalmából — Jankó Jesensky „Demokraták” című politikai szatírája a pozsonyi Madách Könyvkiadónál, s a szlovák prózaírásnak ebből a klasszikus művéből 2300 példány a mi Európa Könyvkiadónk számára készült a magyar— csehszlovák közös könyvkiadási egyezmény keretében. Másodiknak, hasonló együttműködés eredményeként, Laco Novomesky válogatott versei láttak napvilágot magyar nyelven, tisztelgésül a 70. születésnapját ünneplő költő előtt. Ismerjük meg kortársunkat és barátunkat, Novomeskyt, akiről Szalatnai Rezső 1930-ban ezt írta a Korunk hasábjain: „Laco Novomesky Wolkerral világnézeti és harcvonali rokonságban van. Kevés szavú költő, aki mindent fogalmakkal akar érzékeltetni. Prága, Pozsony, Budapest és Mährisch Ostrau között kóborol, kocsmaasztaloknál beszélget önmagával, munkásokkal, kamaszlányokkal barátkozik rimbaud i kamaszsággal és mai szívvel... Novomesky verskötete volt a legegységesebb szlovák költeménykötet, mely a háború után megjelent..”. Újabb negyvenöt év távlatából kissé már túlhaladottnak érezzük a rimbaud-i párhuzamot. Élete, művei és erkölcsisége alapján inkább a szlovák Lengyel Józsefet véljük megtalálni Novomeskyben, még akkor is, ha nem prózát, hanem verset, nagyon kimunkált verset ír. Apja szabómester volt Szencen, ő maga Budapesten végezte el a gimnázium alsó tagozatát, majd a Pozsony melletti Modorban a tanítóképzőt. Szellemi fejlődésében jelentős szerep jutott a magyar kultúrának. Példaképéül azt a Jankó Kralt választotta, aki 1848- ban szembeszállt a magyar szabadságharc ellen a Kamarillával szövetkező szlovák értelmiséggel, s Petőfi, Táncsics barátja volt Novomesky is éppen Petőfiről írt kitűnő tanulmányt, lefordította szlovák nyelvre Kosztolányi „Édes Anná”ját, s meleg barátság fűzte Kassák Lajoshoz. 1923-ban nőscsészhallgatónak jelentkezett a pozsonyi egyetemre két évvel később pedig belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba. Mozgalmi munkáját az újságírásban találta meg: minden bizonnyal a világ legfiatalabb főszerkesztője volt, amikor huszonkét esztendős fejjel a párt központi lapjánál Klement Gottwald hülyébe lépett. Szerkesztői munkáján kívül is szenvedélyesen politizált, verseket, esszéket, tanulmányokat írt 1938-ban részt vett a szlovák írók trencsénteplici antifasiszta találkozóján. Mint újságíró, napilap- és folyóirat-szerkesztő, kapcsolatot tartott a csehszlovákiai magyar Sarlóval is, sőt politikai tüntetéseket szervezett Major István kommunista képviselő mellett, amikor azt a kosúti sztrájk után bíróság elé állították. Amikor Hitler lerohanta, Csehszlovákiát, s „önálló” szlovák államot kreált saját képére és hasonlatosságára, Novomeskyt az ulavai internáló táborba hurcolták. Szabadulása után a párt illegális központi bizottságának tagjaként előbb Londonba Beneshez, majd Moszkvába Klement Gottohildhoz utazott titokban, hogy egyeztessék a szlovák nemzeti felkelés terveit. Amikor pedig Besztercebányán 1944 augusztusában kitört a felkelés, Novomesky a vezetők között volt. A felszabadulás után több magas tisztséget töltött be, s munkája annyira lefoglalta, hogy évek hosszú során át nem is írt verseket. 1950- ben a „burzsoá nacionalizmus" koholt vádjával megfosztották tisztségeitől, 1951- ben kizárták a pártból, majd letartóztatták. Legközelebbi barátját, Clementist ártatlanul kivégezték, ő maga az SZKP huszadik kongresszusa után szabadult. Az 1963- as év hozta meg számára a teljes rehabilitációt, sorra jelennek meg könyvei, 60. születésnapján pedig Állami Díjjal és a „Nemzeti művész” címmel tüntették ki. Költészetének megítélésében minden bizonnyal Ija Ehrenburg jutott legközelebb az igazsághoz, amikor tanulmányában az alábbiakat írta: „Fet, Rilke vagy Saint- John Perse verseit olvasva, alig törődünk a költők életével — ez az irodalomtörténészek dolga Laco Novomesky azok közé az írók közé tartozik, akiknek költeményét nem lehet elválasztani személyes lététől, sőt korunk történetétől Korunk nagy költőjének tartom Novomcskyt, de nem csupán versei vonzanak, hanem élete is — nem választhatom külön ezeket.” Ízig-vérig realista, kemény, szigorú költészet ez, talán egy kissé túlzottan is illúziótlan. Ahogy újságcikkeit a lírikus hevületével vetette papírra, úgy verseiben is megőrizte az újságíró objektivitását Líra és publ veisztika egyébként sem zárja ki egymást: gondoljunk csak a mi Ady Endrénkre, akinek az életművében éppolyan jól megfért a kettő egymás mellett, mint Novomeskynél. A felszabadulás előtt azzal vállalt aktív történelmi szerepet, hogy harcolt a fasizmus ellen, stömöríteni próbálna a haladás erőit A legutóbbi években, évtizedekben a szocializmus igenlése, a szenvedélyes igazságkeresés, az átélt szörnyűségek után a kollektív gyógyulás követelése hatja át verseit Legjellemzőbb rá talán az, amit ő maga „megtervezett hit"- nek nevezett , íme egy rövid részrét abból a nyilatkozatból, amelyet 1966 áprilisában mondott el: „Képtelen vagyok felállni és mondani: nézzétek, milyen gyönyörű a jelen, hurrázva előre a jövő felé! Képtelen vagyok megénekelni és magasztalni Gyakran az az érzésem, hogy többet hittünk, mint amennyit elérhettünk, többet ígértünk, mint amennyit adhattunk Ennek ellenére meggyőződésem, hogy helyesen választott útról volt és van is szó. Elvezet .Valahova, bármennyire sáros legyen, s bármilyen aszfaltozott utak legyenek is körülötte. Nem azért mert szocialista ország vagyunk, és igazunknak kell lenni. Sok oka van igazunknak. Történelmiek és mostaniak, olyanok melyek a cseh és szlovák történelemben és jelenünkben, valamint a köröttünk élő világban gyökereznek.. Én a világban szerzett tapasztalataim alapján nem ismerek jobb megoldást a problémákra mint a szocialistát. Arról van szó, hogy meg kell találnunk a helyes utat amely a valóságos szocializmus valóságos megvalósításához vezet Ez általában nem könnyű dolog, nem is volt, és nem is lehet könnyű. De ismerjük: arcod verejtékével keresd mindennapi kenyeredet...“ Novomesky válogatott verseinek kötetét rangos fordítói gárda — többek között Badó Anna, Káromi árny, Rónay György, Weöres Sándor — ültette át nyelvünkre. Most már csak arra van szükség, hogy méltó költő méltó tolmácsolása méltó fogadtatásra is találjon a hazai versolvasók körében! Kulcsár János megláttam, hogy itt vannak még a puskák. Odasompolyogtam a kupachoz ,és lestem, anya nem lát-e ide, de azt hiszem, nem látott a kertből, ahol ásott Meg is fogtam az egyik puskát, aztán eszembe jutott, amit apa mondott, és mindjárt visszatettem azt a puskát Leültem a kupac mellé és kikotortam belőle egy autóabroncsot Ez jó lesz karikám! — gondoltam — ilyen karikája még a Bear Pistának sem lesz, pedig ő már csúzli gumis pisztolyt is tudott akkor csinálni. Gondoltam, hajtatok is a karikámhoz ötösdrótból egy kergését a Bar Pistával, aki erősebb volt nálam. Félretettem a karikát Sok minden volt még ott a lakásban, de nem mertem hozzányúlni, mert féltem, hogy valami durran. A kupactól valamivel odébb feküdt a zöld pohár. Olyan volt mint otthon a fületlen tejespoharam, csak pléhből volt teteje is volt és volt egy kis karika is a tetején. Föl is vettem mindjárt ezt a zöld poharat Hogy fog örülni az Eintier Gizi, ha viszek neki egy jó homokozó poharat amiban igaziból is lehet főzni. A félretett karikát is fölvettem, a zöld poharat meg a kampójánál fogva ráhúztam az egyik ujjamra és annyira örültem, hogy nekünk most lesz Gizivel egy jó homokozó poharunk. Si- tettem ki az udvarból a ház előtti térre, ahol a nagy diófa int Leültem a nagy diófa alá, letestem a karikát, amihez már csak egy jó kis kergető kell, aztán magam elé vettem a zöld poharat Csavargatni kezdtem a zöld pohár tetejét de nem jött. Próbáltam sokszor, de sehogyan sem jött Nem mozdult a teteje. Akkor aztán lábam közé vettem a zöld poharat, jól összeszorítottam a térdemmel, de még így sem bírtam a tetejével. Gondoltam, elszaladok a Bor Pistáért, ő már másodikas, ő biztosan le tudná csavarni. De mielőtt még elfutottam volna érte, arra gondoltam, megpróbálom nyitani azzal a kis kampóval, amelyik a zöld pohár tetején volt és amelynél fogva lábaltam, ahogy kifelé hoztam az udvarból Mégegyszer a térdem közé szorítottam a zöld poharat és húzogattam rajta azt a kis karikát, az akasztóját Most sem, jött. Akkor már nagyon mérges voltam a zöld pohárra, és sajnáltam az Eintier Gizit, mert ha ezt én nem tudom szétszerelni, nekünk nem lesz soha ilyen jó kis homokozó poharunk, annyi szent Akkor aztán jól megrántottam a kampót.. Pukkant egyet a kezemben. _ekkor gyorsan eldobtam a ' zöld poharat, inkább Úgy magam elé, de nagyon megijedtem. És mindjárt futni kezdtem, irtózatosan futni Azt még hallottam, hogy mintha dörgött volna az ég, aztán már csak arra emlékeztem, hogy a jobb lábam igen birizgált engem, meg aztán nagyon melegem is lett Többre nem is emlék-82S5236L Amikor egy kicsit fölébredtem, egy szobában voltunk, anya hangját rögtön megismertem, ahogy ott sírt Apa nem szólt egy szót sens. A bácsit, aki akkor fölém hajolt, még soha nem láttam, és azt sem értettem, mit beszél Amikor a lábamtól elhajolt mindig oda mutatott valamit apának, aki bólintott ilyenkor. A bácsi — erre emlékszem, ezt megjegyeztem — azt is , mondta néha nekem, hogy „gyitya, te gyitya..." és nevetett, és a fejét csóválta. Ilyenkor én apámra néztem, nem tudtam, mit kell mondani, de apa nem szólt hozzám, inkább csak nézett Amikor a bácsi végzett apa engem az ölébe vett, és mondta ennek a " nem szürkeruhás bácsinak, hogy köszöni szépen. Nem tudtam, apa mit köszön szépen, én hallgattam és azt sem tudtam, hogy kerül ide apa aki az előbb még halottakat ment temetni a határba. Anya is csak mutogatott a bácsinak és már nem is sírt armyira-E* a bácsi akkor odament a táskáiéihoz, valamit kivett belőle, és odahozta nekem, az apa ölébe. Nem mertem odanéva és csak akkor mertem igáján,amikor már anya is nevetősé*~b volt egy kicsit és azt mondta: — Csokoládé. De nem mertem kibontani. * “ Na U**ye, a BBB a érától sarasait! — mondta az orvos és odatartotta elém az alig borsónyi szilánkot ■— a zöld pohár utolsó darabját Amelyet igen sokáig magamban hordtam. A múlt héten a srácok megint rendezték otthon a lakást A kisebb, a hatéves szaladt a kis dobozzal Benne volt a szilánk... Akkor mondtam el nekik a zöld pohár történetét Zentai Pál: Utca Dubrovnikban 3915. február 1., Tasamas RAGO NOVOMESETI Bölcsesség Ez is bölcsesség, a zsinat előtt térdre esni, meggyónni tévelyt, tévtant, tévedést, hadd hallják a bíborosod, inkább térdre, mint a máglyára rogyva, inkább magunkba rejtve az igazságot, , mint ékszert a dobozba, aztán beismerni magunkban, hogy mégiscsak mozog... Igaz-e, Galilei elvtárs, ez is bölcsesség! De bölcsnél bölcsebb a gyermek, a bátor fiúcska, az a mesebeli balga, ki harsányan elkiáltotta a királyról, hogy nincs is semmi, nincs is semmi rajta. (Rónay György fordítása) Dünnyögés — Fájt-e? —» Istenem, fájt bizony, irgalmatlan, ma nem is tudom már, mi fájt oly nagyon- 3 fok zabolátlan, vaskos rágalom, vagy az a magányos tes-fel a latyakban, sértés, éhezés, vagy megaláztatás, s hogy mindaz hiányzott ami szép volt és csodás..., — Becsaptak álmaid? — Mit érsz ilyen beszéddel! Csak a rossz, a rossz, az csupa fájdalom. S bár velünk így esett csak azt mondhatom , ahol kezdtem rég, most is ott kezdeném al Mint azt a tudós, kit megöl a ragály, melynek nyomára jár. (Garéi Gábor fordítása: TÖNKÖL JÓZSEF: Bódoganya !Te, aki apám voltál, vörös fűzfa. Te, aki anyám voltál, vörös fűzfa~" (Tatátt hősének] elindulnak immár meztelenül a halottak veri bőrüket kemencefüst "aprócsapat duzzad az Újhold-düllő: feltáncol szívükbe a hó lúdszárnyas ruhájú angyalokkal akikért annyiéjt átvirrasztottam kilépnek mosonyukból tornyos ólomból les rám zsíros ég büvigéket mormolok háromfülü lovon hollók alatt hatszirmú fehér fa vak falukból visz a kék pej hozzátok befogadtok ez patkók világítanak szüdarésben iszapot nyeltem arcom s kezem sáros a mindenkit megtáncoltató sípot elveszsettesn csókolnám a madárurat égfényességű szemeit kétfelé szakadt arcát, hé tevecsődör gazdai dobjaid ordítanak elégnek: kígyózik tüzes hasm sztöllpmánybosodat neve látom többéi hollók alatt forrótenger sebesre égett gyerekkor asasfa-gerincü ház , vár a szent-szerda-asszony: vár a Bódogányta-lovam felhorban az első napon kék nyerítés zeng rézerdőben : messze vagy tőlem rozmaring ahol Kusugan Tengra sohase járt: kiencágú vörösfűzfában sírdagálok