Vas Népe, 1976. május (21. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-20 / 118. szám

Haydn-emlékek­­s közös tavunk (Burgenlandi jegyzetek) Félidőben az „Egymásért, klubvetélkedő Huszonhárom szombathelyi ifjúsági klulb — 16 üzemi és 7 lakóterületi — nevezett be még az év elején arra a ve­télkedőre, amely egész év­ben tart, s amelyet azzal a céllal, szándékkal hirdettek meg, hogy konkrét, közös forgatókönyv alapján segít­sék, folyamatossá tegyék a klubéletet, a közösségek érezzék saját képességeiket, mások erejét, a vetélkedő jelszava értelmében egymá­sért, együtt tartalmasai! tölt­sék el szabadidejüket. Közel ezer fiatalt aktivizált ez a változatos, hangulatos ver­seny, amely félidejéhez ér­kezve már látleletet ad ar­ról: érdemes volt-e, mit tet­tek eddig a közösségek, ho­gyan tovább...? A hat teljesített program alapján a jeletilegi sorrend a következő: első a Marku­­sovszky Kórház, második az Ipari Szakmunkásképző In­tézet, harmadik a REMIX, negyedik a szőllősi klub, ötö­dik a Cipőgyár klubja, hato­dik Ólad, hetedik Perint... és így tovább. A nevezés el­lenére nem vesz részt a kö­zös munkában a Pamutipar, a I7-es VOLÁN, valamint a Vendéglátó és Szálloda Vál­lalat közössége, s döcög a klubélet a VASÉP ifjúsági klubjában. (Furcsa „érdekes­ség”, hogy éppen itt nem tar­tották meg a KISZ kongresz­­szusi programot, ahonnét pe­dig két küldöttet is indítot­tak a kongresszusra!) A vetélkedő meghirdetői és kéabantartói, a városi ta­nács művelődésügyi osztálya, a KISZ városi bizottsága s a Művelődési és Snortház s a vetélkedőiben konkrétan közreműködő közművelődési intézmények, szervek min­den klubnak egyforma segít­séget adnak. Sok klub a vetélkedőnek köszönheti a nevét. Mert az első fordulóban — a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont támogatásával — név­adót vagy emlékműsort kel­lett tartani. A névadókra ^kiállítást, emlékműsort, kö­zös programot készítettek, s a már névadóval rendelkező közösségek az üzem, a tele­pülés történetét dolgozták fel, s szintén műsorral emlé­keztek a névadóra. Hasonlóképp jó hangulat­ban zajlott le a városi ta­nács szakszervezeti bizottsága által patronált képviselővá­lasztás, ahol játékos vetélke­dőn a közéleti szereplést gyakorolhatták a fiatalok. Jogászok alkották itt a zsű­rit. A Tanárképző Főiskola hallgatóinak vitavezetésével rendezték meg a Nagy Lajos emlékiműsorcl'.cat. amelynek a televízió klubéletbe való hasTinos bekapcsolása volt a „mögöttes” célja. S az ered­mény? A könyvtárak nem győzték irodalommal, még a beszélgetések után sem! Egy időben tartották a KISZ kongresszussal párhu­zamosan a klubok kongresz­­szusi vetélkedőjét, ezen szin­tén leleményességükről, ví­­takészségükről adtak jó ké­pet a fiatalok. Majális (ter­mészetesen vetélkedővel), film- és színház előadássoro­zat kirándulás, az ifjúsági klubok negyedik Spartaki­­ádja, névadó vagy esküvő rendezése, kiállítás az éves munkáról — ezek a még hátralevő programok, ame­lyek során még sok pontot lehet szerezni a fődíjaikért. Az igazi díj azonban a for­dulók egyéni, jó hangulata, a folyamatos közösségi szel­lem megterem tőd ése. az a konkrét segítés, amelyet annyi helyről élveznek a klubok. Félidőiben is el­mondhatjuk, hogy érdemes volt a vetélkedőt megszer-. vezni, hiszen a hibákból és az eredményekből egyfor­mán sokat tanulhatnak a vezetők, a közösségek — igazi műhelymunka ez, egy­másért, együtt...! Szakály Éva Az Eszterházy család vál­tozatos és ellentmondásos történetéből most ne említ­sük az árnyoldalakat, in­kább a gazdagságuk s mű­vészetpártoló hajlamaik ré­vén mind osztrák mind ma­gyar szempontból értékes ha­gyatékukat. A kismartoni (eisenstadti) Eszterházy kas­tély, ahol ma a" tartományi kormány székel," s több régi díszteremben a régi magyar történelemre vonatkozó fest­mény, feljegyzési műkincs lát­ható, a XIV. században még vízivár volt, majd a XVII. században Eszterházy Pál építtette át Carlo Martino Carlones tervei alapján barokk jellegűvé, ezt pedig 1800 körül a neves építő­mester Charles Moreau klasszicizálja. Napóleon helyett... A hangversenyterem ol­dalfalain magyar királyok arckép-freskói valamint ne­ves magyar vezérek portréi láthatók, egyik oldalszobá­ban pedig, ahol a nagy át­rendezés következtében (szí­ves elnézést kér az idegen­­vezető a „felfordulásért”) egy ritkaságra hívják fel a fi­gyelmet: Canova nemes vo­nalú művére, egy márvány női szoborra, amelyről meg­tudjuk, hogy eredetileg Na­póleon első feleségének ülő­szobája lett volna, ha éppen befejezés előtt fel nem bom­lott volna a házasság... A megrendelő már nem ér­deklődött a mű iránt, s így Canova és a burgenlandi mű­barátok szerencséjére jött az új megrendelő: Eszterhá­zy... Joseph Haydn neve és mű­ve ugyancsak elválasztha­tatlan az Eszterházyakétól. Magyar oldalon a fertodi kastélyban, burgenlandi ré­szen pedig a kismartoni kastélyban s a Haydn-ház­­ban (itt, rendezték be a mú­zeumot) ápolják az „Évsza­kok” s más híres művek alkotójának emlékét. A sok kézirat, s egykori tárgy, zeneszerszám mellett érde­kes az a kamarazenei asz­tal, amely körül Haydn ide­jében ültek és muzsikáltak a kamaraegyüttesek — Esz­­terházán. Mauzóleum A hálás utókor — mint il­lik — márvány mauzóleu­mot emelt a nagy zeneszerző emlékének, ahova földi ma­radványait Bécsből vissza­szerezve elhelyezték. A ko­ponya nélkül, mert azt, mint jóval később kiderült, tudo­mányos célokra leválasztot­ták a testről, s a „Bécsi Ze­nebarátok Társasága” egy üvegdobozban őrizte. így az 1809-ben elhunyt Haydnt 1954-ben követte koponyája az 1832-ben emelt kismartoni mauzóleumba. A Neusiedler-See, nálunk ismert nevén a Fertő tó burgenlandi oldalán tavasz­­szal kezdődik az idegenfor­galmi nagyszezon. Motoros­­hajok, vitorlások, kisven­déglők, halászcsárdák, mo­dern éttermek, camping-he­­lyek várják, hívják a hazai és külföldi vendégeket, s ígérnek hangulatos (helyen­ként magyaros fűszerekkel és cigányzenével változatos) időtöltést. A tóról szólva elmond­hatnánk, hogy kereken 320 négyzetkilométer vízfelüle­tének nagyjából a három­negyede burgenlandi, egyne­gyede magyar felségterület, észak-déli hosszúsága 36 ki­lométer, szélessége 7 és 12 km, a nádövezet pedig kör­ben 2 és 5 km között válta­kozik. A purbachi kikötő­ből is széles nádövezeten át vágott víziút vezet a nyílt tótükörre. Az osztrák belpolitikai élet sok egyéb eseményétől han­gos, így az utóbbi időben kissé elcsendesedett a tó­gát javaslat körüli élénk és néha viharos véleménycsere. A gát-hívek szerint az ide­genforgalom fellendítése megköveleti, hogy Mörbisch és Illmitz között gáttal, s a gáton egy úttal összekössék Burgenland egyéb tájait a magyar oldalra eső tócsü­csökkel (Seewinkel). A vízi paradicsom hívei, a környe­zetvédők eddig erélyesen megtorpedóztak minden ilyen kísérletet. Cigányzene Egy másik vita még csak most verte az első burgen­landi hullámait: a többnyel­vű helységnévtáblák ügyé­ben, de eddig sem a horvát, sem a magyar kisebbség nem kapcsolódott be a „hely­ség névtábla konfliktus” csatározásaiba. így aztán az is természetes, hogy a Neu­siedler-See, azaz a Fertő közelében fekvő horvát lak­ta falucska, Oslip híres-ne­vezetes vendéglőjének (Storchmühle — gólyamalom) udvarán három magyar ru­hás cigányzenész zendít rá a vasi delegáció érkeztekor a talpalávaló dallamra. Ezzel a látogatás véget ért. A tárgyalássorozat is. A megegyezés szerint a bur­genlandiak legközelebb a kőszegi szimpozionra majd ősszel a búcsúi határátkelő megnyitására küldenek de­legációt. Helsinki után, a jószom­szédság jegyében az is ter­mészetes, hogy egymás mellett élésünk továbbra is békés, megértő maradjon. Bertalan Lajos Titkos kártya­barlang Kétmilliós bűntény Szökési terv nyugatra Rin-tin-tin. Az idősebb mozirajongók még talán em­lékeznek erre a „csoda ku­tyára”, amely a húszas esz­tendők végén, a ‘harmincas esztendők elején jónéhány film főszerepét játszotta. Most egy magyar kutya; Kántor, amely előbb két ró­la szóló könyv (írta Szamos Rudolf) hőseként lett nép­szerű, ötrészes televíziófilm­­sorozat főszereplőjeként lép Rin-tin-tin nyomába. Törté­netek elevenednek meg a le­gendás nyomozó kutyáról és gazdájáról, Csupatiról, a ta­lálékony rendőr-őrmesterről. Mi a különbség Rin-tin-tin és Kántor között? A magyar kutya nem rendelkezik hihe­tetlen tulajdonságokkal és amit tud, azt annak köszön heti, hogy gazdája és idomí­­tója, a fáradhatatlan Csupati sokat foglalkozik vele. Nagy türelemmel, emberséges módszerekkel tanítgatja. Az őrmester a filmben erről így beszél: — Korbács ... ? Barátom a korbács lealáz... a bot, a korbács, a puska erőszaka még a kutyát is csak alatto­mos, alázatra kényszeríti. De, mérkőzz vele azonos feltéte­lekkel ... Test a test ellen. Csupati puszta kézzel és jó szóval igyekezett beidomi­­tani a hozzá került Kántort. Először egy gyufásdobozt rejtett el valahol, majd ar­ra bíztatta a tanulékony ál­latot, hogy keresse meg és hozza vissza a gazdájához. Azután mind nehezebb fel­adatok következtek. — Sokszor megcsodáltam a rendőrkutyák ügyességét — 'mondta a televíziáfilm-soro­zat felvétele közben Madaras József, aki Csupati őrmestert játszotta, — Láttam, amint ezek az állatok magas palán­kon másznak át, letepemek egy embert. anélkül, hogy közben megsebeznék. De csak most, a szerep tanul­mányozása közben és főleg akkor, amikor megismerked­tem ezeknek a kutyáknak az idomítóival, akkor tudtam meg, hogy aMk mindezekre a gyakorlatokra meg tudják tanítani ezeket az állatokat sokkal több elismerést érde­melnek, mint tanítványaik. Csak aki jelen volt á Kántor című filmsorozat .fel­vételeinél, csak az tudja, hogy milyen fáradságos munka előzte meg, amíg a négylábú szereplő megtette, amit Nemere László rende­ző kívánt tőle. Az egyik leg­nehezebb jelenetben a rend­­őrkutya felugrik az autó te­tejére, amelyben egy bűnöző pórbál menekülni. A ko­csi úttalan-iúiíakon robog, de Kántor ügyesen egyensú­lyoz és nem esik le. Amikor az autó elakad a nehéz te­repen, a rabló, akit „alvilá­gi” társai „Dzsekidnek ne­veznek, gyalog próbál mene­külni, kezeiben egy pénzes­táskával, a kutya leugrik az autó tetejéről és leteperi. Ebben a pillanatban megér­kezik a rendőrség kocsija, elsőként Csupati őrmester száll ki (belőle. A bűnöző csuklóján bilincs csattan. Így végződik a filmsorozat negyedik része, amelynek Téli történet a címe. Hosszú heteken át Buda­pesten és vidéken, műterem­ben és külső színhelyeken .folytak a felvételek. A sze­repek gyakran nehéz fizikai feladatok elé állították a színészeket. Ha szabad egyáltalán ilyen összehasonlítást tenni, a színészek helyzete bizo­nyos szempontból nehezebb volt, mint a Kántort játszó farkaskutyáé. Egyetlen kutya ugyanis nem bírta volna, hogy kora reggeltől késő es­tig engedelmeskedjék a ren­dező, az operatőr és nem utolsó soriban a Csupati őr­mestert alakító Madaras Jó­zsef utasításainak. Ezért mindig két „Kántor” volt a felvételek színhelyén. Kántor mindenesetre ezzel a televíziófilm-sorozattal el­indulhat az eddiginél széle­sebb nyilvánosság, népszerű­ség útján. Akár versenyre is kelhet Rin-tin-íinnel. Koordináló testület a munkásmüvelödés fejlesztésére Vállalati művelődési bizottságok megalakítását java­solta a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a kezdemé­nyezéssel az Országos Közművelődési Tanács elnöksége is egyetértett. Vállalati művelődési bizottságokat a mi­nisztériumi és tanácsi irányítású iparvállalatoknál, épí­tőipari-, közlekedési-, hírközlési-, kereskedelmi- és élel­miszeripari vállalatoknál, mezőgazdasági üzemeknél, va­lamint intézményeknél hoznak létre. Ezek a bizottságok segítik majd a vállalatok vezetését, gazdasági-társadalmi szervezeteit a hatékony művelődési tevékenység kialakí­tásában. Az Országos Közművelődési Tanács elnöksége felkér­te a SZOT elnökségét: a KISZ KB-val, az OKT titkársá­gával és a Kulturális Minisztériummal együttműködve május 31-ig egészítse ki a vállalati művelődési bizottsá­gok működését meghatározó irányelveket. 1976. május 20. Csütörtök vas nepe s

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék