Vas Népe, 1976. december (21. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-01 / 284. szám
Expressz ó Luis Echeverria mexikói elnök, akinek ravatali ideje szerdán jár le, hétfőn levélben közölte a Biztonsági Tanács soros elnökével, hogy jelölteti magát az ENSZ főtitkári tisztségére. Ír Szovjet repülőgép szerencsétlensége. Vasárnap a seremetyevói repülőtér körzetében lezuhant az Aeroflot szovjet légitársaság Moszkvából Leningrádba tartó menetrendszerű repülőgépe — közölték Moszkvában. A katasztrófa okait külön bizottság vizsgálja. A szovjet kormány részvétét fejezte ki a halálos áldozatok hozzátartozóinak. Prágában kedden aláírták az 1977. évi árucsereforgalomról és fizetésekről szóló magyar— csehszlovák jegyzőkönyvet, magyar részről Tordai Jenő, külkereskedelmi miniszterhelyettes, csehszlovák részről Premysl Strougal külkereskedelmi miniszterhelyettes. Szovjet-amerikai gazdasági kapcsolatok (Folytatás az 1. oldalról) nem kétszerese az 1974. évi színvonalnak. Azok a hátrányos megkülönböztetéseket jelentő kereskedelmi és hitelkorlátozások azonban, amelyek az Egyesült Államok kongresszusa fogadott el a Szovjetunióval szemben, kihatással lesznek a szovjet —amerikai kereskedelem további fejlődésére. A Szovjetunió külkereskedelmi minisztere kijelentette, hogy a kereskedelmet mentesíteni kell minden olyan elemtől, amelynek semmi köze a kereskedelmi tevékenységhez. William Simon, az Egyesült Államok pénzügyminisztere beszédében hangsúlyozta az amerikai—szovjet kereskedelmi és gazdasági tanács munkájának fontosságát. Mint rámutatott, a tanács jelentős szerepet tölthet be az amerikai—szovjet kereskedelem kiszélesítésében és elmélyítésében. Az új amerikai kormányzatnak — jegyezte meg William Simon — szoros együttműködést kell kialakítania a kongreszszussal, hogy törvényhozásiúton valósítsák meg az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kereskedelmigazdasági együttműködés érdekeinek megfelelő módosításokat. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kedden vacsorát adott a Kremlben abból az alkalomból, hogy Moszkvában most tartja negyedik ülését az amerikai—szovjet kereskedelmi és gazdasági tanács. A vacsorán beszédet mondott Leonyid Brezsnyev és William Simon, az amerikai —szovjet kereskedelmi és gazdasági tanács tiszteletbeli igazgatója, az Egyesült Államok pénzügyminisztere. „Azt szeretnénk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között valóban tartós békés kapcsolatok alakuljanak ki, népeink és az egyetemes béke érdekében, s nem valamely harmadik országok kárára” —, jelentette ki beszédében Leonyid Brezsnyev. A Szovjetunió politikája az atomháború veszélyének csökkentésére, végsősoron teljes kiküszöbölésére, a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, az államok közötti békés együttműködés fejlesztésére irányul —, hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára. Emlékeztetett az erre vonatkozó szovjet javaslatokra. „Indítványainkat tettekkel alátámasztva, nemrég újból csökkentettük katonai költségvetésünket” —, mondotta Leonyid Brezsnyev. Leonyid Brezsnyev a továbbiakban kijelentette: nagyra értékeljük azt, amit a mi két országunk közösen tett az atomiháború veszélyének enyhítése érdekében. A szovjet-amerikai kapcsolatok általános normalizálásának folyamatában az utóbbi években megfelelő figyelmet fordítottak a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokra is— folytatta az SZKP KB főtitkára, majd értékelve a kölcsönös áruforgalom eddigi fejlődését, így folytatta: Készek lennénk fokozni az Egyesült Államokkal a gazdasági, műszaki és ipari együttműködést, beleértve a kompenzációs üzleteket is, számos iparágban. Ez azonban természetesen akkor lesz lehetséges, ha az Egyesült Államokban, felszámolják a Szovjetunióval szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetést a kereskedelem és a hitelnyújtás területén. Az EGK-csúcstalálkozó határozatai Hágában kedden délután befejeződött a kilenc közös piaci állam kormányfőinek idei harmadik tanácskozása. Az EGK tanácskozásának ülését ezúttal, szinte teljes egészében a gazdasági kérdéseknek szentelték. Érdemi megállapodást azonban nem értek el, csupán elvi egyetértésre jutottak néhány kérdésben. , A kormányfők kénytelenek voltak megállapítani, hogy a gazdasági fellendülés visszatértébe vetett korábbi reményeik korántsem váltak be teljes mértékben 1976. második felében a gazdasági fejlődés ismét lelassult, a munkanélküliek száma emelkedett, az infláció növekedésének üteme alig csökkent. A jövő évi terveket veszélyezteti a nyersanyagok és mindenekelőtt a nyersolaj árának várható emelkedése — bár ezt a tanácskozáson elfogadott nyilatkozat nem említi meg ebben a formában. A kormányfők végül is a Közös Piac gazdasági szolidaritásának megerősítését javasolták a válság ellenszeréül a következmények csökkentése érdekében. A szolidaritás megnövelésével kapcsolatos állásfoglalás magában foglalja Schmidt bonni kancellár követeléseit a nagyobb gazdasági fegyelemre vonatkozóan. Az energiagazdálkodás területén a kormányfők — elsősorban Giscard d’Estaing javaslatára — takarékossági intézkedéseket helyeztek kilátásba. Nem jött létre végső döntés az ülésen az angol mezőgazdaságnak, illetve élelmiszer-behozatalnak nyújtott támogatás mértékéről, amely rendkívül nagy terheket ró a közös kasszára. A hágai csúcstalálkozó hosszas vita után általános nyilatkozatot fogadott el a Nyugat-európai Politikai Unió tervéről, az úgynevezett Tindemans-jelentésről. A határozat szerint mind belső vonatkozásban, mind pedig a külpolitikában folyamatosan növelni kell a kilenc tagállam „szolidaritását”. A nemzeti szuverenitás csökkentésének sokat vitatott kérdéséről a nyilatkozat igen óvatosan fogalmaz. A hatáskörök „folyamatos átadásáról” beszél a nemzetek feletti közös piaci testületeknek. A földrengés által súlyos károkat szenvedett török falvakból még mindig tömegesen menekül a lakosság. (Vas Népe képtávíró) Huang Huát Kína kedden este hivatalosan bejelentette, hogy az ország állandó ENSZ-nagykövetét, Huang Huat visszahívták állomáshelyéről. Huang Hua sorrendben a nyolcadik kínai nagykövet, aki rövid idő leforgása alatt visszatér Pekingbe. A kínai főváros diplomáciai köreiben ez a szokatlan mozgás széles körű találgatások tárgya, kivált azután, hogy kellőképpen még meg nem erősített hírek szerint magát a külügyminisztert, Csiao Kuan-huát hivatalában támadások érik. A visszahívott nagykövetek nagyobbik része igen fontos posztokon, nyugat-európai fővárosokban, NATO-országokban, illetve Tokióban dolgozott. Pekingben nem tartják kizártnak, hogy egyikük éppen a külügyminiszteri cím várományosa. Ebben az összefüggésben gyakorta említik Huang Huat is, habár sokan úgy tudják, hogy a 66 éves diplomata egészségi okok miatt végleg visszavonul. Huang Hua a Kínai Népköztársaság egyik legtekintélyesebb diplomatája. Sok éven át a néhai Csou En-laj miniszterelnök közvetlen külpolitikai tanácsadójaként dolgozott, később nagykövet volt Kairóban és Ottawában. A „kulturális forradalom” idején ő volt az egyetlen kínai nagykövet, akit „átnevelésre” nem hívtak vissza. A kínai ENSZ-missziót annak megalakulása óta ő vezette. Hat-hét éves korában semmit sem tudott a kódexekről, a corvinákról, Gutenberg nevét is jóval később ismerte meg. Játszott a könyvekkel. Gyermeki fantáziájának megfelelően átkötötte a családban fellelhető könyveket: a borítókra mesefigurákat ragasztott, hogy szebb legyen. Nem messze tőlük lakott egy bácsi, akit Iván Jánosnak hívtak. Egyszer betévedt hozzá, s elcsodálkozott, mert ez az ember ugyanazt csinálta, amit ő. Iván János könyvkötő mester volt, s a fiúcska ettől kezdve rendszeres vendége lett. — Hát ez bizony régen volt — emlékezik Váci György az ország ma egyik leghíresebb könyvkötő mestere. — Azóta megtudtam, hogy a könyvkötésnél csakugyan nincs szebb mesterség a világon. A szemével, arcának tükrével is beszél. Az első pillanattól kiderül, hogy nemcsak mestere, de szerelmese is a könyvnek. Csoda-e, hogy amikor befejezte a polgári iskolát, a tapasztaltabbak javaslatára Vácra költözött Kiskunhalasról, hogy elérje szíve vágyát. Egy aránylag kicsi nyomdában kitanulta a könyvkötést. Szombathelyen, a tanárképző főiskola aulájában találkoztunk. Küldetése volt, az intézet könyvtára ugyanis kiállítást rendezett, amelyen a könyvkötészet történetéből adtak ízelítőt, s a vállalkozáshoz meghívták a szakma kiváló mesterét. Váci György örömmel jött Szombathelyre. A martonvásári, a kiskunhalasi, az esztergomi és a kiskőrösi bemutatkozás után immár az ötödik helyre, ahol érdeklődéssel várták. A tárlókban, az üvegtáblák mögött ekkorra már elrendezték a gazdag anyagot, a mester azonban még az utolsó pillanatokban is izgalommal járt-kelt, itt-ott igazított valamin. — Mi a célja a kiállításnak? — Elsősorban bemutatni a könyvkötészet történetét, de nem titkoltan az is, hogy megszerettessük a fiatalokkal ezt a szép szakmát. — Mondjon valamit róla. — Az egyik legszebb és legrégibb mesterség. Az emberiség sok egyéb mellett ennek köszönheti, hogy meg tudta őrizni írott emlékeit. A kódexeket, az ősnyomtatványokat, a könyvek mai őseit a könyvkötők mentették meg az időnek. S a szakma lényegében semmit nem változott, évszázadokon át ugyanazt teszi, és ez a szép benne. A gépesítéssel persze forradalmasodott. Az elefántcsontfaragásos, díszes fémkötéseket a bőr váltotta fel. A középkori aranyozást kis Szakma is szorította a selyem, majd a reneszánsz a veret nélküli egyszerű borítót hozta divatba. A gépesítés óta a félbőr, a vászon és újabban a műanyag hódít. Váci György műhelyében azonban lényegében a legősibb fogásokkal, a kézművességi századok alakította ügyességével történik ma is a kötés. E mesterség alapvető célja nem új értékek létrehozása elsősorban, hanem a régiek megmentése, konzerválása. A sérült könyveket, ősnyomtatványokat restaurálja, újítja fel eredeti szépségüknek megfelelően. Emellett persze vállal új kötést is, főleg sokszorosított jegyzőkönyveket, közlönyöket. Megrendelője számos megyei tanács, sőt az Országház is. Nemrégen az angol követségnek aranyozott egy könyvet, korábban a japánoknak képes albumokat. — Mennyi ideje dolgozik a szakmában? — A könyvkötősnél nincs szebb mesterség a világon — vallja Váci György. . Libanon Bejrúti megfigyelők feltételezik, hogy hamarosan sikerül felszámolni a libanoni béketerv végrehajtásának két fő akadályát. Az egyik az ország déli részét fenyegető izraeli veszély, a másik a polgárháborúban részt vett felek némelyikének szembehelyezkedése a kairói csúcstalálkozónak azzal a döntésével, hogy mindenkinek be kell szolgáltatnia a nehézfegyvereket. Az AFP keddi helyszíni tudósítása szerint úgy tűnik, hogy Eliasz Szárkisz libanoni államfő és George Lane amerikai ügyvivő hétfői megbeszélése nyomán kezd rendeződni az arab biztonsági erők Dél-Libanonban való bevonulásának kérdése. Lane állítólag arról tájékoztatta a libanoni államfőt, hogy Izrael többé nem kifogásolja „ jelképes arab erők bevonulását Dél-Libanon konkrétan meghatározott körzeteibe”. Élarmínte- esztendeje : “ mm kot m m mmyimm.yNm m mm.W m mm ■ mm ■ - «7Íilntoil j* MC|Cf><S7 9 zaj leien «* H a majd évszázad múlva írja történész-toll a szocialista jövendőért harcba induló első szabad magyar esztendők históriáját, szólni kell a népi kollégistákról is. Ha forrásanyag után kutat a búvárkodó, kezébe akadhat a Bolyai Természettudományi Kollégium egyik vezetőségi ülésének félévzáró jegyzőkönyve is. Olvassa majd a kései utód, hogy a diákvezetőség napirendi javaslatát Pál Lénárd, a beszámolót meg Szekér Gyula mondta el, s nyilván gondos szorgalommal jegyzi cédulára — hogy a névmutató összeállítás idején majd könnyebben boldoguljon —, miként haladt tudományos pályán, közéletben a következő évtizedekben a későbbi Kossuth-díjas akadémikus meg a vegyészmérnökből lett kormányelnökhelyettes. Ha a NÉKOSZ-történet ma még csak részleteiben megírott lapjai elkészülnek, nyilván világossá válik, miért írhatta 1948-ban Lukács György: „Semmi kétség: a népi kollégiumi mozgalom létrejötte és fejlődése demokráciánk egyik legnagyobb tette a kultúra megújítása terén”. Két nevet említettünk az előbb. Bárki megkeresheti a „Ki kicsoda?” életrajzi lexikonban a nevek mögött felsorakozó szűkszavú, mégis sokatmondó adatsort kereshet harmadik, tizedik, ötvenedik hasonló pályaképet is, egy egész nemzedék java fiatalját nevelte, indította el — akárcsak az idézett kettőt — nép, ország, szélesebb közösség, szocialista holnap szolgálatára a népi kollégiumok mozgalma. Kádár János, a József Attila kollégium egykori pártfogótestületi elnöke mondta: „a népi kollégiumok megalapítása fontos politikai tett volt, mert tömörítette azokat a munkás- és parasztfiatalokat, akikre a néphatalom támaszkodni kívánt”. a kollégiumi mozgalom gondolata még a felszabadulás előtt megszületett és gyökeret vert; első hívei már akkor megtalálták a jó utat, a haladás, a baloldali egység, majd az antifasiszta harc útját. Éppen a minap szólalt meg a „századunk” egyik részletében a képernyőn — fájdalom, már élete egyik utolsó megnyilvánulásaként — a kollégista kezdet egyik tevékeny embere, Sípos Gyula, a költő. Az a Sipos Gyula, aki egyetemi hallgatóként, Győrffy-kollégistaként 1941. nagy antifasiszta megmozdulásán, a Kossuth-mauzóleum előtti tüntetésnél az egyetemi ifjúság koszorúját vitte. Az ő kortársai, elvtársai, barátai voltak nem sokkal később az ellenállás hű harcosai, a felszabadulás után a születő népi hatalom első mindeneset a munkásmozgalom régi harcosainak oldalán, a földosztók és új igazságok bátor hirdetői, a mély illegalitásból a szabadság napfényére lépő kommunisták pártjának hűséges katonái. S egyúttal: az utánuk következő nemzedék népi kollégiumi mozgalmának mentorai. Visszaemlékezések egyszerűségükben is gyönyörű mondataiból ismerjük a „kollégiumfoglaló, honalapító” elsők tanuló és és oktató-tanító lázát, a legtöbbször üres, tört ablakú épületekben otthont és mindjárt közösséget is teremtő ifjú emberek igaz, őszinte hevületét. A fényes szelek fénylő tekintetű nemzedéke indult el a népi kollégiumok születésével 1946-ban és volt három éven át — igaz, ifjúi túlzásokkal, hol szektás hibákkal, hol meg narodnyik balfogásokkal — a felszabadulás utáni ifjúsági mozgalom egyik, lendületes politikai munkát végző rétege. Néhány évvel később — amikor az 1949-ben feloszlatott NÉKOSZ munkáját először értékelték reálisan — a párt politikai bizottsága úgy beszélhetett a mozgalomról, mint amely egyes hibái ellenére is egészséges hajtása volt a magyar kommunista ifjúsági mozgalomnak, s amely pozitív szerepet játszott az új szocialista értelmiség nevelésében. Évszázad múlva születő történelemkönyv gondolatával kezdtük az emlékezést — ám a jelen, a NÉKOSZ születésének harmincadik évfordulója mai szép szót, mai elismerést kíván azoknak a három évtizeddel ezelőtti kollégistáknak, akik közül szinte mindenki választott munkaterülete fontos, számontartott embere lett. Akkoriban, három évtizede akadtak néhányan az idősebb nemzedékek fiaiból, akik „egy kicsit túlságosan is csak politikacentrikusnak” tekintették a népi kollégisták mindennapjait, egész tevékenységükben csak ezt vették észre. Azóta tudjuk — három évtized bizonyítja —, hogy éppen ez, a harcos politikai állásfoglalás vállalása szolgált javukra tudományos szakmai munkájukban is. G. M. Megrendelői 1976. december 1. Szerda