Vas Népe, 1976. december (21. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-29 / 307. szám

Párbeszéd Szabó Magdával Az írói sors mindig vala­hol ott kezdődik: azon a tá­jon, ahol az ember szeme először nyílik rá a világra, ahol először hallja azokat a szavakat, amelyekből vala­mikor majd megszületik a mű. — Szülőföldjéről hozott-e, kapott-e megtanulhatatlant Szabó Magda? — Két megyét hoztam: a hajdúsági tájegységet, apám hazáját, s Békést, a Kőrö­sök vidékét, anyám szülő­földjét. Mindketten Deb­recenbe kerültek, össze­házasodtak. Ebből a kusza képletből lettem, s hoztam őket mindmáig magammal. A múltkoriban Gyulán jár­va tíz házanként bizonyta­lankodtam : csupa új utca­név fogadott. De egyszer­­ csak megütötte a fülemet egy mondat: „Olyan egy­szálból volt lánykorában, s most, hogy asszony, egészen dübbenés”. S ott állt egy­szerre előttem: apám. Visz­­szahozta egy mondat az egy­kor volt időkből. Ez a tanul­­hatatlan szókincs bővült ké­sőbb a hajdúsági szavakkal. — S tartozik-e megíratlan könyvvel ennek a tájnak, az otthoniaknak?­­— Epikai adósságom van, de ebből törlesztek rövide­sen. Anyám történetét írom meg, dokumentumregény­­ben. — Az a szép fényes nap című hangjátéka, majd drá­mája meglepte hallgatóit, nézőit szándékos anakro­nizmusaival, sajátos törté­nelemszemléletével. Hősei egyetlen mondatban ezer esztendőt szökkennek elő­­re-hátra... — Az a fiatal lány, aki voltam, feljött’ Budapestre egy kapukulccsal, egy nagy kenyérrel és egy színdarab­kézirattal. S azonnal ellop­ták a kenyeret meg a kéz­iratot. Azt az első drámát már sose tudtam megírni. De az a lány sok mindent megért azóta. A háború múltán úgy lábadozott az ember, mint egy nagy mű­tét után. Még akkor is, ha nem tartozott az üldözöttek közé. Idő kellett, hogy ma­gamhoz térjek. Meg kellett írnom személyes mondani­valómat a vidékről. Aztán tudomásul kellett vennem, hogy Pesten élek. S amikor erről is elmondtam „ma­gánüzenetemet”, szerettem volna nagyobb egységet boncolni. Először csak ki­sebb körben kezdtem vizs­gálni a magyar történelmet. Fanny-darabomban, A­rab­ban azt írtam meg, mikép­pen lép színre egy magyar író a korai időkben. A Szemlélők kifejezetten po­litikai regény volt, ha úgy tetszik: pamflet. Mert a tör­ténelmet nem történetnek tekintettem, hanem képlet­nek, amelyben világosan látni a konstrukciót. Törté­nelmi alaphelyzet elemzésé­­séből született Az a szép fé­nyes nap című drámám. Ez majdnem természettudomá­nyos írás: kémia, biológia, matematika. A személyek körül fúvó szelek áramlatai szintén mások, mint koráb­ban, amikor szenvedélyt vagy katarzist próbáltam ábrázolni. Persze ehhez is el kellett múlni az ifjúság­nak, hogy az ember józanul, önmaga és a helyzet síratá­­sa nélkül szóljon hőseiről. — A távolságtartás és az igazi ökonómia tehát a ta­pasztalt író tulajdonsága? — Annak a nemzedéknek vagyok a tagja, melynek fejlődésébe egy nem szeren­csés művelődéspolitikai áramlat beleszólt. Tíz esz­tendeig hallgattam. Ha ak­kor tudomásul vesszük, hogy az egyik író ilyen alkatú, a másik olyan, ki a faluról ír, ki a munkásokról, ki pedig az általa ismert világ pusz­tulásáról, harmonikusabban fejlődhettünk volna vala­mennyien. Fiatalnak lenni persze nem annyi, hogy va­lakinek kék a szeme. Az ifjúság csak egy ideig tart. De ami jó: megmarad. A tehetség a rosszat ledobja. Mi is úgy kezdtük, ahogy a maiak: amikor annak ide­jén zölden és rettegve meg­ismertem Schöpflin Aladárt, még olyan nyafogó verseket írtam, mint egy beteg macska. Sosem felejtem el, mit éreztem, amikor az a csodálatos öregember meg­jegyezte: egy szót sem ért az egészből... Ma már tu­dom: természetes, hogy mindez így volt. Fölnőttünk, s a mi generációnk is ho­zott valamit. Így van ez most is: új születik. Mert minden friss raj újat hoz. Azt vallom: idős vagy fia­tal — dolgozzék mindenki a maga módján. — Nincs ok tehát aggoda­lomra? — Aggodalmaim közéleti­ek. Mérhetetlen mennyiségű adatot kell beletáplálni a gyerekekbe, mert a kompu­terek századában élünk. S szükséges is ez az ismeret­tömeg, ha azt kívánjuk, hogy utódaink ne legyenek idegenek a jövendőben. Ám eközben egyre több humán ismeret kiszorul. Pedig a nagy gondolatokat mégis­csak az írók, művészek köz­vetítették. Hogy fogják mindezt nélkülözni a min­ket követők? Már most ne­héz tudomásul vennem, hogy gyermekeink a legna­gyobb versek jelentős ré­szét nem is ismerik. Tételes oktatás helyett igazi peda­gógus egyéniségek kellené­nek, akik az irodalom sze­­retetét plántálják tanítvá­nyaikba. Hogy levegyék a polcról azt is, ami nem kö­telező. Hogy ne csak a Szó­zatot olvassák, hanem a költő korát, kortársait is. A magvetőket, akik a forra­dalmat előkészítették. Hogy ne csupán a forradalom technológiáját, makettjét tudják. Hogy megértsék a forradalmi folyamatot. Azt az időt is, amikor nem lő­nek. Mert az Anyám tyúk­ja is forradalmi vers: az volt, amikor Petőfi megírta. Disztichonok évadján egy­­szercsak azt mondta „Ejh, mi­­a kő”! — Végezetül a szokásos kérdés: a már említett do­kumentumregényen kívül min dolgozik? — A tatárjárással foglal­kozom. Említettem: szere­tem a történelmi alaphely­zeteket. Most az újjáépítés érdekel. A helyzet, amely­ben az embernek úgy kell megindulnia, hogy jó­formán partnere sincs. A fele nem érti, a fele nem akarja. IV. Béla család­jában mindenki szent volt. Csak ő nem. Ő „csupán” dolgozott... De hát a munka érdemi részétől még igen távol vagyok. Ilyenkor hó­napokig csak olvasok, olva­sok. Azt­án majd várok, hogy mindezt elfelejtsem. Mert írni csak így tudok. Sikerül-e, s miképpen? Most még csak az bizonyos, ha megírom: dráma lesz, szín­padi dráma. Nádor Tamás 1976. december 29. Szerda Kőszeg­i csontba faragva Ki hinné, mire jó egy ki­mustrált fogorvosi fúróké­szülék? Nos, nem kevés le­leményességre, találékony­ságra, s mellette persze bi­zonyos elhivatottságra, ki­fejlett szépérzékre, kéz­ügyességre, s mindenek fe­lett tehetségre van szükség, hogy valaki apró, miniatűr csontfaragványok nélkülöz­hetetlen kellékeként hasz­nálja. Amint azt Feigl Lajos ta­nár teszi Kőszegen. Hai­ból — ahogy ő mondja,­­puszta kedvtelésből. Bár a hófehér kis miniatúrák, amikből egy vitrinrevalót szemlélünk a családi otthon legféltettebb zugában, talán többet mondanak értékben, mint egyéb átlag hobby-ter­­mékek. Domborművek, emblé­mák, címerek, cégérek, meg­örökített városképek, mű­emléki házsorok, épületek öltenek változatos formát négyszögletes, kerek vagy ovális keretbe foglalva né­hány centiméternyi felüle­ten. Mi minden fér bele egy gyufásskatulya nagyságú, si­mára egyengetett csontlap­ba!... A bűbájos Jurisics tér csaknem teljes terjedel­mében. Vagy éppenséggel egész Kőszeg panorámája — madártávlatból nézve. A hírneves várkapitány csalá­di címere, mint finoman ki­varrt kézimunka, s mellette a hősi vár egy-egy bástya­tornya, saját tervezésű stí­lusos barokk motívumokkal övezve, szinte elvész a te­nyérben. Egy-egy színfoltja, ékessége, szimbóluma a vá­rosnak, mely kifogyhatatlan bőséggel kínálja, adja a té­mát. Ahogy csodáljuk az ap­rócska művészi alkotásokat, mintha képeskönyvet néze­getnénk, vagy az ódon hely­színeket járnánk! Minden, minden itt van egy csokor­ban, ami jellegzetes, szép, hangulatos, szíve-lelke en­nek a kisvárosnak. — No azért van még pó­tolni való — mondja a „mester”. — Itt vannak pél­dául a csodálatos szépségű kapuk, az öreg házakon. Egyedi, messzi évszázadok­ból fennmaradt becses em­lékek. Ereklyék! Lehetne őket nem megörökíteni ? Ezekre készülök most. S aztán jön a gimnázium ju­bileuma, a városalapítás nagy évfordulója ... Feigl Lajos ősrégi kőszegi dinasztia leszármazottja. Kézműves, fafaragó, kötél­verő foglalkozást űztek a dédszülők, még régebbi ősök. Nyomdász­ volt az édesapa. Műhelyében készült a hely­beliek évtizedeken át kedves lapja, a „Kőszeg és Vidé­­nc Ci­m­ici ’s nyomdásznak indult. Ott, az ólomba, linós­ba, fémbe vésett klisék ad­ták talán egészen ifjúkor­ban a kedvet, fejlesztették a tehetséget a kései művész­kedéshez. A sors úgy hozta, hogy mégis a tanári hivatást vá­lasztotta. 30 éve pedagógus. A Kisegítő iskola és Neve­lőotthonban tanít szülővá­rosában. Minden igyekeze­te, hogy a kis nebulókban minél előbb felébressze a vonzalmat minden iránt, ami szép, művészi, esztétikailag megragadó. Járja velük na­ponta a hegyvidéket, közö­sen gyűjtik, amit a termé­szet szinte maga formált késszé: kivetett szőlőtőkék egy-egy érdekes darabját, fagyökerek, törzsek „életre­­kelt” ember- és állatfigurá­it.Ezermester. Díszdobozo­kat, falikarokat, sőt komp­lett szobagarnitúrát is ké­szített már intarziás bera­kással. Egy kisváros, Kőszeg ih­letett művésze, szerelmese, megörökítője. Csontba ál­modja szülővárosát. Első­ként. Mert előtte nem tette meg senki...Lakatos Ferenc Futó- Tákfalvi Elemér Alkotás közben ... Ké­­szül a díszes csontékszer, Kis csokor a miniaturákból. Mint finoman kivarrt kézimunka... Jurisics Miklós egykori címere — néhány centiméternyi­­ nagyságban. Mai műsor RÁDIÓ KOSSUTH RADIO C.27 Szoc. brigádok akadémiája. — 8.57 Zenés képes könyv. — 9.12 A színháztörténész mondja. — 9.27 Kórusok. — 10.05 Hófehér­ke. Mesejáték. — 10.40 válaszo­lunk hallgatóinknak. — 10.55 Ze­nekari muzsika. — 12.35 Táncze­ne. — 13.20 Riport. — 13.40 Népi zene. — 14.03 Ezeregy délután. — 14.38 Siklósi várfesztivál. III. — 15.10 Az indiánoknál. — 15.35 Egy pálya vonzásában. — 15.50 Film­zene. — 16.10 Daloló, muzsikáló tájak. — 16.30 Kórus. — 16.43 Kander. Kabaré. Részi. — 17.07 Munkánk szolgálat. — 17.35 Hall­gassunk operát. — 18.15 Könyv­szemle. — 19.15 Irodalmi est Komlón. — 20.00 Nótacsokor. — 20.48 Kis magyar néprajz. — 20.53 Emlékezés Pablo Casalsra. — 22.20 Mozambiki jegyzet. — 22.30 Dzsessz. — 22.45 A dadogós gyer­mekekről. — 23.00 Zenekari mu­zsika. — 0.10 Táncdalok. PETŐFI RADIO 8.65 A Stúdió 11. felv. — 8.33 Fúvószene. — 8.50 slágermúzeum. — 9.33 Operettrészletek. — 11.33 A Szabó család. — 12.00 Népi ze­ne. — 12.33 Operaegyüttesek. — 13.33 Zene gyermekeknek. Kettő­től — ötig. . . Zenés délután. — 17.00 Az Ifjúsági Rádió órája. — 18.00 Riport. — 18.10 Népi zene. — 18.33 Népszerű dallamok. — 19.38 Rock. — 20.08 Előadás. — 20.33 Ez is, az is. . . — 22.32 Her­­vé, Lili. Operett. GYŐRI RADIO 17.00 Műsorismertetés, hírek. — 17.05 Slágereink voltak 1976-ban. I. — 17.30 Nők tíz perce. — 17.40 Énekegyüttesek műsorából. — 18.00 Nyugat-dunántúli krónika. — 18.15 Nóták, csárdások. — 18.27 Hírösszefoglaló. TELEVÍZIÓ BUDAPEST 8.29 Tévétorna. — 8.35 Szünidei matiné. Mihály úr kalandjai. 7. — 9.05 És sem vagyok itthon. 7. — 9.15 Stan és Pan, 11 és 12­­. — 9.25 A gyermekek kint játszanak. Mb. bolgár film. — 10.55 Delta. — 11.20 A szerelem és Mr. Lewisham. 1. — 12.05 Játék a betűkkel (ism.). — 15.33 Hírek. — 15.40 Melyiket az ötezerből. — 15.55 Labdarúgó Képes Sport Teremkupa (Rába— Videoton és Vasas—O. Dózsa). — 17.35 Természetbarát. — 18.00 Ro­mán est. Románia ma. Kisfilm összeállítás. — 19.00 Esti mese. — 19.20 Tévétorna. — 19.30 Tv-hír­­adó. — 20.00 A banditák alkonya. Mb. román film (14 éven felüli). — 21.35 Szórakoztató zene. — 22.05 Látogatóban Mihail Benicunál. — 22.35 Tv-híradó 3. 18.28 A tv szabadegyeteme. — 19.30 Tv-híradó. — 20.00 Gitáris­kola kezdőknek. 9. — 20.15 Euró­pai képek: Granada. — 20.45 Pa­ganini: D-dúr hege­dűverseny. — 21.15 Tv-híradó 2. — 21.35 Tizen­egy több mint három. Tv-film. JUGOSZLÁV műsor 17.10 Magyar nyelvű tv-napló. — 17.45 Kis világ gyermekhíradó. — 18.15 Tudomány. — 18.45 Szó­rakoztató zene. — 20.00 Válogatás szerdán. — 20.55 Arcképek: Mika Spiljak. — 22.00 A világ körülöt­tünk. OSZTRÁK műsor 9.00 A tulipiros autóbusz. — 9.30 Michel Lönnebergából. Film­sorozat. — 10.00 Nevessünk együtt. Stan és Pan. —• 17.00 Ki­csinyek műsora. — 17.55 Jóéjsza­kát gyerekek. — 18.00 Chicago Teddybór és társai. Filmsorozat. — 18.30 Mr. Családi műsor. — 19.00 Osztrák képek. — 19.30 Tv­­híradó, kultúra, sport. — 20.00 Negyven kocsi vadnyugat felé. Western paródia. — 22.20 Hírek, sporthírek. 2. 17.30 Mi lehetnék én? — 18.00 Francia nyelvtanfolyam. — 18.30 Az évszázad művészete. — 19.10 Arcok és tájak. — 20.00 Irodalmi műsor. — 20.45 Két zeneszerző egy mű. — 21.30 Tv-híradó 2. Kul­túra. — 22.00 A dzsungel titka (film). A Rádió és TV a műsorváltoz­tatás jogát fenntartja. MOZI Savaria: Szigorú kamaszkor (csehszlovák, de. 10, fél 4). Francia kapcsolat (amerikai, 3/1 8, 8). Meteorológiai gyorsmérleg az ó-évrtől Gyakori manapság a pa­nasz, hogy megváltozott az időjárás: nincs igazi nyár, tél, felborult az időjárás egyensúlya. Áll-e ez 1976-ra? — kérdeztük a Meteorológiai Intézetben Szalma Jánosnét, az Éghajlati Tájékoztatási Osztály munkatársát. — Egyáltalán nem — hang­zott a válasz. 1976 normális meteorológiai év volt. Évi át­lagban a középhőmééséklet tizedfoknyira „hozta” a száz­­egynéhányéves átlagot, és a mintegy 50 milliméteres csa­padékhiányt a feltehetően csapadékosabb december pó­tolja. — Természetesen akadtak jócskán meteorológiai anomá­liák, de ilyenek a hivatalos meteorológiai bejegyzések több mint egy évszázados krónikája szerint minden év­ben előfordultak. Mondjuk tehát inkább úgy, hogy né­hány érdekességgel ez az év is gazdagította a meteoroló­giai megfigyelések tárát. Ja­nuár nagyon meleg volt: 12-én — plusz 12,5 fokos hő­mérséklettel — évszázados napi rekord dőlt meg. Tegyük hozzá, hogy a legmagasabb januári hőmérsékletet 1920. január 14-én mérték, plusz 15,1 fokot. — A február szárazságával tűnt ki. A sokéves csapadék­átlagnak csupán 50 százaléka hullott le. Viszont ebben a hónapban volt az év leghide­gebb napja: mínusz 21,4 fo­kot mértek Tiszabecsen. Rendkívül hideg márciust ho­zott a meteorológiai tavasz első hónapja, sokszor került fagypont alá a hőmérő. Már­cius 12-én például Kalocsán két tized híján mínusz 20 fo­kot mértek. Érdekes, hogy a „bolond április” és a vénasszonyok nyara az idén nem hozta iga­zi formáját. Áprilisban nem volt változékony az időjárás; 22 napon át egyfolytában mediterrán tavasz uralkodott, sok esetben plusz 6—8 fokos átlagon felüli hőmérséklettel. A fagyosszentek ugyan idejé­ben megjöttek, de fagyot nem hoztak, csupán süllyedt a hő­mérséklet. Sándor, József, Benedek zsákjukban ezúttal fagyot hoztak, Medárd is cső­döt mondott, hiszen legeső­­sebb hónapunkban, júniusban 23 napon át teljesen felhőt­len, ragyogó napsütést hozott. Július adta az igazi nyarat, ebben a hónapban mérték az évi legmagasabb hőmérsékle­tet : Örkényben 36,9 fokot. (Ez bizony jócskán elmarad az 1950-ben mért pécsi 41,3 fo­kos rekordtól.) A vénasszonyok nyara ké­sett. Szeptember hűvös volt, de október szinte nyári me­leget hozott. Az októberi re­kordok színhelye Túrkeve; itt 1932. október 1-én 32, 19­20, október 31-én pedig mínusz 16,8 fokot mértek. A tizedik hónap az idén jó meleggel rukkolt ki: október 2-án két tized híján 30 fok volt a hő­mérséklet. Mit hoz az új esztendő a meteorológiában ? — A különféle külföldi fél­éves, éves előrejelzések egy­másnak ellentmondóak. Álta­lában hideg, zord telet vár­nak, esősebb júniusi, júliust, és hosszantartó augusztusi kánikulát. Ezekről a várható időjárási periódusokról dr. Ambrózy Pál, a Meteorológiai Intézet igazgatója így beszél: — Az említett távprognózi­sok tudományos szempontból megalapozatlanok. Nem mon­dom, hogy teljesen „ex hasi­­bus” születnek, de a csillagok állásából és a népi hagyomá­nyokból, valamint a valószí­nűségszámításból kihozott hosszútávú „prognózis-telita­lálat” valószínűsége igen cse­kély. Tudományos alapon, mintegy 80 százalékos való­színűséggel megállapított elő­rejelzéseink csupán 1—1,5 hónapra szólnak. Ezek szerint a tél első fele enyhe és csa­padékos lesz. Távolabbi jóslá­sokra, illetve találgatásokra nem vállalkozhatunk. F. T.

Next