Vas Népe, 1977. április (22. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-19 / 90. szám
V. országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) alapján értékelték a szocialista brigádmozgalom tevékenységét és állást foglaltak a mozgalom további, minőségi fejlesztésében.. Az állásfoglalásban a tatanácskozás küldöttei a mozgalom nevében magukénak vallják pártunk politikáját, az MSZMP XI. kongresszusán kitűzött célokat, a fejlett szocialista társadalom építésének programját. A szocialista brigádmozgalom előrehaladásának legfőbb feladataként jelöli meg az állásfoglalás, hogy a mozgalom tevékenysége a termelésben a művelődésben és a közéletben egyaránt fejlődjön. Ez megköveteli a munkafegyelem javítását, a felelősség növelését, a kezdeményezőkészség tömegméretű kibontakoztatását. A szocialista brigádmozgalom többet tesz és még többet akar tenni a kötelességnél. Példát mutat, a munkában pontosságra, fegyelemre, minőségre, takarékosságra , a haladóra, az újra törekszik, s arra, hogy megszűnjön a lazaság,, a pazarlás, a társadalmi tulajdon megkárosítása. A szocialista brigádok jelenlétének tükröződnie kell a munka minőségének javulásában, a tervek teljesítésében, a határidők betartásában, a munkához való szocialista viszony fejlődésében. Az állásfoglalás felhívja a brgrádokat, hogy segítsék“ a gazdálkodás hatékonyságának javulását, vegyenek részt a munka- és üzemszervezésben, az újítómozgalomban, gyarapítsák szakmai ismereteiket. Szerezzenek érvényt a gazdálkodást előrevivő kezdeményezéseik, javaslataik megvalósulásának. Segítsék saját munkaterületükön és környezetükben az anyaggal, az energiával, a berendezésekkel, a munkaidővel és a munkaerővel való ésszerű takarékos gazdálkodást. Növeljék a munka biztonságát, óvják egymás egészségét, javítsák munkakörülményeiket. A tanácskozás résztvevői úgy ítélik meg, hogy mindenütt, ahol lehetséges, az értelmiségi munkakörökben is meg kell szervezni a szocialista brigádokat. Hangsúlyozzák azonban, hogy nem a forma az elsődleges, hanem az, hogy az értelmiségi dolgozók is szervezettebben és következetesebben vegyenek részt a szocialista brigádmozgalom céljainak megvalósításában. A továbbiakban az üzemi, a munkahelyi demokrácia érvényesülésének jelentőségét hangsúlyozza az állásfoglalás, kiemelve, hogy társadalmunkban szükség van minden dolgozó gondolatára, javaslatára, véleményére. A tanácskozás arra kéri a szocialista brigádokat, hogy következetesen éljenek jogaikkal, mondják el véleményüket és javaslataikat, igényeljék a választ, és kérjék számon a szükséges intézkedéseket. Használják fel az üzemi demokrácia fórumait is arra, hogy erősödjék a kollektivitás, az egymás iránti felelősség, a munka szerinti értékelés és elismerés, a józan kritikai szellem. Az országos tanácskozás küldöttei szükségesnek tartják, hogy a szocialista brigádok gyorsabban lépjenek előbbre a közösségi gondolkodásban, a művelődésben, életük szocialista módon való alakításában. Tegyenek többet a szocialista emberi értékek megbecsüléséért és terjesztéséért. A szocialista brigádoknak kötelességük szakmailag és politikailag állandóan továbbképezni magukat. Ennek folyamatos egyéni tervét is ki kell dolgozniuk. Ugyanakkor szorgalmazniuk kell az alapműveltség megszerzését, indokolt esetben a még magasabb szintű továbbtanulást. A kulturális vállalásokat pedig mindenütt ahhoz igazítják a brigádok, hogy ki hol tart a szakmai tudás, a műveltség, a közösségi emberré válás útján. A szocialista emberré, szocialista brigáddá válás folyamatában az eredmények különbözőek, és a sikerek mellett helyenként hiányosságokkal is találkozni. A szocialista brigádmozgalom munkájának minőségi fejlesztése megkívánja a formális vonások elleni határozott fellépést, mert a bürokrácia, a formalitás elfásítja és béklyóba köti az öntevékenységet, a kezdeményezőkészséget. Szükséges, hogy növekedjék a brigádok száma, de most arra kell a figyelmet összpontosítani, hogy a meglevő brigádok kellő segítséggel eleget tegyenek vállalásaiknak és csökkenjen az igazolatlan mulasztások, a fegyelemsértések száma, szüntelenül növekedjék a jó minőségű áruk aránya, erősödjék a szocialista közgondolkodás és a művelődés. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozzák, hogy a szocialista brigádok tevékenységét megítélni csakis munkájuk minősége, a brigádtagok fegyelme, magatartása, nem pedig a megtett vállalások mennyisége alapján lehet. A formalizmus elleni harcban a brigádok igénylik a munkahelyi vezetők nagyobb segítségét, a bürokratikus jelenségek felszámolását. Nem szabad megengedni, hogy a dolgozók nemes törekvéseinek érvényesülését formális vállalásokkal és értékelésekkel, a szocialista címek odaítélésének felszínességével fékezzék. Befejező részében az állásfoglalás lelkesen üdvözli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kibontakozott széleskörű munkaversenyt, amellyel munkásosztályunk, termelőszövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk kívánja köszönteni a nagy ünnepet. A kezdeményezés egyben kifejezi a magyar munkások szocialista hazafiságát és proletár nemzetköziségét. A tanácskozás örömmel állapítja meg, hogy a csepeli példa nyomán indult mozgalom széles nemzetközi visszhangot váltott ki, amelyben kifejezésre jut a szocialista országok munkásainak közös érdeke és felelőssége. A szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása arra kér minden brigádot, brigádvezetőt és brigádtagot, hogy állásfoglalását tanulmányozzák, és beszéljék meg brigádértekezleten az állásfoglalás megvalósításából adódó saját tennivalóikat. Kiváló Brigádja egy csoport összetétele. Újak jönnek, a régiek elkerülnek máshova. Szakály János, a régi brigádvezető január elsejétől nyugdíjas. Leszázalékolták. A kovácsmunka megviseli az embert. Az idősebbek közül néhányan már akkor itt dolgoztak a járműben, amikor a fiatalabbak születtek. Nemzedéki ellentét mégsincs, hiszen ugyanazt akarjuk. Ha jól megy a munka, többet keresünk, nem? A brigádvezető itt valamit elhallgat. Nevezetesen azt, hogy a mindennapi feladatokon kívül is sokat tettek. Például tavaly negyvenhat óra társadalmi munkát végzett minden tagja a brigádnak, pedig ez nem növeli a fizetést. Aztán az újításoknak is van más céljuk is, nemcsak a forintokért csinálják. Az elmúlt ötéves terv minden esztendejében százharmincezer forintot takarított meg a vállalat ötleteikkel, sikeres elgondolásaikkal. Tavaly kétszázharmincezret takarítottak meg az anyagon, negyvenezret a tüzelőolajon. Tanulni kell — tudják ezt a brigád tagjai. Mindenki elvégezte az általános iskolát, többen már itt, a munka mellett, munka után. Négyen ezen a módon szereztek szakmunkásbizonyítványt, Kovács István pedig érettségit a gépipariban. Valamennyien szervezett politikai oktatásban vesznek most is részt. Lakatos László tanácstag, Kovács Géza a Haladás Énekkar tagja, van aktív sportolójuk is. Tehát sokat tettek és tesznek munkahelyükön kívül is. Az üzemben teljesített munkát nem könnyű betűkkel visszaadni. Igazából talán csak az érti meg nagyszerűségüket, akinek konkrét tapasztalatot jelentenek ezek a szavak: nagykalapács, izzó fém, fogók, a prések zaja. Még ma is embertelenül nehéz foglalkozás a rugókovácsoké, és roppant balesetveszélyes. Utoljára mégis öt éve történt csak baj, szerencsére az sem volt komoly. A MÁV Szombathelyi Járműjavító Üzemének Petőfi Sándor szocialista brigádja minden elnyerhető címet elért. Említettük, 1961 óta vesznek részt a brigádmozgalomban. Azóta a nevezetesebb dátumok a brigád életében: 1972-ben a MÁV Kiváló Brigádja cím; 1975-ben a Közlekedés, Posta és Hírközlés Kiváló Brigádja; és 1977. április 15-e óta a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet is viselhetik. kr Fotó: Horváth László 1977. április 19. Kedd Ülésezik a Duna Bizottság Április 18. és 28. között Budapesten tartja 35. ülésszakát a Duna Bizottság. A nemzetközi szervezet 10 napos tanácskozását hétfőn dr. Vaclav Moravec nagykövet, a Duna Bizottság elnöke ünnepélyesen nyitotta meg a szervezet Benczúr utcai székházában. Az ülésszak munkájában nagykövetek vezetésével részt vesznek a tagállamok — Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Románia és Szovjetunió — delegációi továbbá az NSZK közlekedési minisztériumának szakértői, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az ENSZ európai gazdasági bizottságának képviselői, valamint a nemzetközi távközlési egyesület és az adéra bizottság megfigyelői. A tanácskozáson nautika, navigációs vízügyi, pénzügyi, jogi és egyéb, a mai hajózás körülményeinek javításával, a fontos nemzetközi víziút közlekedésének fejlesztésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Az ülésszak idején a tagállamok szakértői a követelményeknek megfelelően kiegészítik a dunai hajózásra vonatkozó alapvető rendszabályokat. Tárgyalnak a tolóhajózással kapcsolatos kísérletek módszerének minden tagországba való egységes alkalmazádsáról, valamint az ily módon közlekedő hajóegységek elektromos berendezéseinek egységesítésére vonatkozó ajánlásokról. Az ülésszakon meghallgatják dr. Fekete Györgynek, a bizottság titkársága igazgatójának beszámolóját a nemzetközi szervezet két ülésszak közötti tevékenységéről, a legutóbbi tanácskozáson elfogadott tervek teljesítéséről, és meghatározzák a következő időszak munkatervét. Végül foglalkozik a bizottság a dunai konvenció alapján Belgrádban 1948. augusztus 18-án létrehozott nemzetközi kormányközi szervezet 30 éves jubileumának előkészítésével Diákszínpad ügyben Lassan egy hónapja lesz, hogy végignéztük Celldömölkön a vasi diákszínpadok megyei bemutatóját. Tudósítottunk is az eseményekről, az együttesek megkapták az okleveleket és amelyik kérte a minősítést, a zsűri rendező-elnöke nagyközönség előtt és külön szakmai beszélgetésen értékelte részletesen a produkciókat — minden úgy nézettki, hogy rendben van. A tények valóban ezek voltak — ez történt. De úgy látszik, valami más is. Egy olyan kedélyhullámzás, amely a felszín alatt még mindig dolgozik, esetleg készen arra,hogy rossz irányba terelje a közhangulatot, a diákszínpad-mozgalmat. Ezért elevenítek fel most néhány dolgot a találkozóból, bizonyítva, hogy jobb először önmagunkba nézni, mindkét szemünket és fülünket kinyitni, a helyszínen kérdezni és vitatkozni, mint kerülő utakon valótlanságot állítva mérgezni a közvéleményt, vádolni másokat tudtán kívül. Mert a celldömölki találkozóról most már azoknak is van véleménye, akik ott sem voltak, de „kitűnő információval” rendelkeznek... Az első vád a zsűrit érte. Az egyik diákszínpad vezetője éppen a zsűrit felkérő szervnek jelentette be: nem szakemberekből állt a bírálóbizottság. Nos, mondanom sem kell, hogy a zsűri minden egyes tagjának van „jogosítványa” arra, hogy egy produkciót megrendezzen, netán el is bíráljon. S természetesen azt már mondani sem kell, hogy ez a „fúró” nem aranyérmes együttestől jött... Holpert Mária (Celldömölk, Arany János u. 41.) levelet írt, amelyből kitűnik az, hogy részben rosszul tájékozódott az eseményekről, részben elfogult. Az ő kétségeire ezeket mondjuk: a celldömölki együttes mivel kérte a minősítését, s mivel tehetséges diákokból áll, megkapta az országos verseny részvételére jogosító Kiváló címet, elsősorban további munka rugójaként. A zsűri elnöke éppen a félreértések elkerülése miatt nem a nagyközönség előtt adta át ezt a címet, hanem a szakmai megbeszélésen, s ezt indokolta is. Kifogásolja a mezőny legjobbjának, az oladi szakmunkásképző színpadának produkcióját: „mutált a fiúk hangja... nem értették meg maguk sem a nehéz darabot...” — írja. Nos, itt éppen abban remekelt a rendező, hogy a mutáló hangú fiúra olyan szerepet osztott, amely megfelelt figurájának, s ha önmaguk nem is értették, mit csináltak (vajon milyen alapon állítja ezt a levélíró?) mindenesetre jól leplezték, mert számunkra hivatásos együttesnek is dicséretére váló művészi élményt nyújtottak. Ez miért arany, az miért csak bronz? Ez egy helyütt botlott a szövegben mégis .. a másik bezzeg... Hát nem egészségtelen még egy hónap múltán is ilyeneken vitázni olyan fiataloknak, akik hosszú hónapok maguktól ellopott szabad idejét áldozták próbákra, a művészet aktív művelésére? Mások becsmérlésével még senki nem magasztosult fel. Úgy gondolom ezek a találkozók erőpróbára, gazdagodásra szolgálnak még akkor is, ha nem mindenki jut fel a dobogó legfelső fokára. Szakály Éva Hol jár az eszem...? .. .kérdezhetne önmagára a kedves dolgozó, aki a sportigazolványok kitöltésével van megbízva. Mert én is ezt kérdeztem, amikor kezembe véve az igazolványt, a következő adatokat olvastam. Születési hely, év, hó, nap: Szombathely, 1964. június 23 .Itt már a helységnév nem stimmel. Dehát istenem, nem mindegy, hogy valaki az Alföld egyik városában, vagy a Dunántúl másik városában látta meg a napvilágot? Egyesületi tag: 1962. június 23. Hogy, ez hogyan lehetséges, csak a kitöltésért felelős dolgozó tudhatja ... Kiállítás kelte: 1963. június 23. Akárhogy is számolom, egy oldalon három baki. Baki? ez már sokkal több annál. Mondhatom úgy is, lelkiismeretlen munkavégzés. Mert egyszer hibázunk — emberek vagyunk. Különben is az hibázik, aki dolgozik — mondja a ma embere. (Régen ezt következményeik nélkül senki nem mondhatta.) Tévedni és felelőtlenül dolgozni, nem mindegy! Nem tudom mit szólna a kedves dolgozó, ha — tegyük fel — hímzőfonalat kérne és pertligumit kapna. Gondolom, meglenne a véleménye az őt kiszolgáló eladóról. Pedig a csere csak nem odafigyelésből történne. Szögezzük le, az íróasztal mellett épp olyan pontos munkát „illik” végezni, mint bármely más munkahelyen. (takács) Anyagmozgatás — Itt az anyag. Mozogj!... (Lakatos Ferenc rajza) ____________________________________________/ vas népe .