Vas Népe, 1977. április (22. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

A celldömölki járás lendü­letesen fejlődő községe Vö­­nödk. A táj, amelyen­ elterül a Cser nem éppen gazdag. A kavicsos, homokos talaj nem a legideálisabb. Lakói mégis évről évre gazdagod­nak. Legalábbis ezt igazolja a község képe. La­ssan las­san eltünedeznek a régi há­zak, hogy helyüikben mo­dern, új épületek emelked­jenek. A házak nagy részét nem is a közeli Sitke kövei­ből építik, hanem az ország más tájairól, többek között a Balatonfe­lvidékről szállí­tott nemesebb építőanyagból. A falut büszkén mutatja be Patyi László, a vönöcki közös községi tanács elnöke. A múlt évben­ 750 ezer fo­rintos költséggel belvízren­­dezési feladatokat oldottak meg. A Cserről lefolyó víz ugyanis gyakorta okozott károkat. Két árokrendszert alakítottak ki, kövezett pa­takmeder ezentúl jól elveze­ti a csapadékot. Gazdagodott a község egy új vegyesbolttal és egy pos­taépülettel is. Szükség volt rá, mert korábban mindkét üzlet mostoha körülmények között tevékenykedett. — Népszerű és látogatott a művelődési otthon — mondja az elnök, — érthető te­hát, ha nagy gondot for­dítunk rá. Ta­valy 250 ezer forintos költséggel felújítot­tuk a tetőszerkezetet. S ha már a művelődési otthonnál tartunk, hadd mondjam el: az idén épülő két szolgálati lakás közül az egyiket éppen a művelődési otthon vezetője kapta.­­ — De mást is tettünk az elmúlt évben. Portalanításra előkészítettük a Petőfi Sán­dor, a Táncsics Mihály és a Ság­vári Endre utcákat. Eb­ből a munkából derekasan kivette részét, a lakosság is. A társadalmi munka értékét is beleszámolva, utakra száz­ezer forintot fordítottunk. Hol tornázzanak télen a gye­rekek? Ilyen kérdés foglal­koztatta a szülőket. Mivel pénzforrásaink kötötték, tornaterem építésére nem is gondolhattunk. De azért, ha csak ideiglenesen is, meg­oldottuk ezt is. Az iskola egyik tanterméből tornaszo­bát alakítottunk ki — mind­ezt nyolcvanezer forintból. Ez utóbbiakról már Már­kus László vb-titkár be­szél. — Az idén tovább folytat­juk Vönöck fejlesztését. Táv­lati terveinkben — mint az ötödik 5 éves terv legna­gyobb célkitűzése — a törpe­vízmű megépítése szerepel. Az idén megfuratjuk a ku­tat, a továbbiakban pedig megépítjük a vezetéket. A Kemenesszentmártoni Út­­törő termelőszövetkezet se­gítségével Sportpályát alakí­tunk ki, s tovább folytatjuk az utcák portalanítását. — És a társközségek? Mer­­sevát és Kemenesszentmár­­ton? A szót ismét az elnök ve­szi át. — Róluk sem feledkeztünk el. Tavaly Merseváton befe­jeztük a törpevízmű építését. Az idén 350 ezer forintos költséggel felújítjuk az isko­lát. Utakat portalanítunk, s mintegy 200 méter hosszú szilárd burkolatú járdát épí­tünk. A hatszáz lakosú köz­ségben egyébként hét lakás épül az idén. Legkisebb lé­lekszámú községünk a há­romszáz lakost számláló Ke­­menesszentmárton. Itt a leg­nagyobb munka a község­­rendezés. El kell tüntetni a falu mellett — részben a községben is — ma még meglevő, egészségtelen, sze­met bántó pocsolyát, nádvi­lágot. Már töltik a majdani tavacskát, kialakítják az árokrendszert, helyet készí­tenek elő az újabb lakások­nak. A termelőszövekezet se­gítségével épül, és még az idén átadják a nyolc laká­sos társasházat. Ebben a kö­zös gazdaság ifjú házassai kapnak majd otthont. Emel­lett utcákat rendezünk, épí­tünk. Csupán erre a célra másfél milliót költünk. Mindazt, amit a három köz­ségről elmondtam, a lakos­ság megértése, társadalmi munkája nélkül, nem való­sulhatott volna meg. Leg­alábbis ennyi idő alatt. A lakosság támogatására ter­mészetesen a jövőben is na­gyon számítunk. Valóban a közösség ereje, a közös összefogás néha a legnehezebb feladatok meg­oldását is lehetővé teszi. Zentai Pál fotó: Jákfalvi Elemér Vönöcki utcakép. A szalmatetős, rogyadozó ház mellett már magasodik a kétszintes, modern, garázzsal készülő lakóház, mely bármelyik városban is megállná helyét. Az Állatorvos korsiss kiszúrni A gü­mőkórmentes szarvasmarha állományért Őrimagyarósdon és Szőcén néhány portán „pozitívan reagáltak” a szarvasmarhák a gümőkór vizsgálatra, az­az kiderült, hogy fertőzöt­tek. A gümőkórral fertőzött állatokat „kiszűrik”, leérté­kelik. A fertőzöttség mint­egy 10—12 ezer forintos ér­tékcsökkenést jelent a tulaj­donosnak. Sokan ezért tarta­nak az állatorvosi vizsgálat­­tól, félnek a nagy veszteség­től. — Az állatorvos szakmai és hivatásbeli kötelessége kiszűrni a fertőzött állatokat. Megjelölésük, — a gazdák szóhasználatával: „kicsípé­sük” — egyúttal azt is je­lenti, hogy ezekre az álla­tokra forgalmi korlátozás , vonatkozik — mondja dr. Kovács János, a Vas megyei Állategészségügyi Állomás igazgatója. — Mi történik velük? — A jószág csak húsként értékesíthető. Ha vemhes, akkor a megyei elkülönítő telepre, Lukácsházára kerül. A jószágok ott leellenek, a borjút megmentik. A tehe­net levágják. 1970. óta mű­ködik a lukácsházi telep. A szigorú elkülönítés és a forgalmazás korlátozása nem öncélú. A megye szarvas­­marhaállományának 99 szá­zaléka gümőkórmentes. Ezt a 99 százalékot — ez több mint százezer szarvasmarhá­nak felel meg Vas megyé­ben — védi az állatorvosi kar és az állategészségügyi szolgálat, így tehát az Őrimagyarós­­don és Szőcén működő állat­orvosok is kötelességüket tel­jesítik. Ők sem tehetnek en­gedményt, nem lazíthatják az állategészségügyi előírá­sokat. Hat portán találtak fertőzött állatokat. Mivel egy-egy portán tucatnyi szarvasmarha is lehet, (egyé­nileg gazdálkodókról, szak­szövetkezeti tagokról van szó) nem lebecsülendő a ve­szély. — Mi a teendőjük az ilyen állatok gazdáinak? — Mielőbb meg kell sza­badalniok fertőzött jószá­guktól. Nem tehetnek mást, mert nem kapnak kedvezmé­nyeket a jövőben. (Például a tejnél literenként 30 fillér, vágóállatnál 50 fillér, hízott bikánál kilónként egy forint ,1 felár. Megyénkben az em­lített felárak összege évente mintegy 30 millió forintra rúg.) Vas megyében 1963 óta végzik szervezetten a gümő­kórral fertőzött állatok ki­cserélését. A nagyüzemek tehenenként 12 ezer forint támogatást kapnak. Az idén például a csákánydoroszlói tsz tehénállományát mente­sítik 8,5 millió forintos költ­séggel. A csereakcióra az utóbbi 14 évben megyénk­ben több mint 70 millió fo­rintot költöttek. A társadalmi és népgazda­sági érdekeken kívül export­érdekek is fűződnek a gü­mőkór mentesítéséhez. 1980- ra akarják befejezni a teljes kiszűrését. Jelenleg a ház­táji és kisegítő gazdaságaik­ban az érdekelt tulajdonosok megnyerésével és egyetérté­sével kívánják mielőbb fel­számolni a fertőző gócokat. (Kék) avas népe A Minisztertanács napi­rendjének évente visszatérő témája a munkavédelem, melynek eredményeit és fo­­gyaté­kosságait a kormány­zat és a szakszervezetek szá­­montartják, szükség esetén intézkednek, s rendszeresen ellenőrzik a dolgozók egész­ségét, testi épségét szolgáló jogszabályok végrehajtását. A segítő, ellenőrző munká­nak, s mindenekelőtt a mun­kakörülmények javulásának köszönhető, hogy hosszabb ideje csökkenőben van a balesetek és foglalkozási megbetegedések száma. Mint a minisztertanács csütörtöki ülésén megállapí­totta, a javulás 1976-ban is folytatódott, bár annak üte­me sajnos lassult. Tavaly 2 százalékkal kevesebb baleset, ezen belül 10,4 százalékkal kevesebb halálos és 1,3 szá­zalékkal kevesebb csonkulá­sos baleset fordult elő, mint 1975-ben. A javuló tendencia azonban sehol nem adhat okot megnyugvásra, mert még mindig csaknem 120 ezer üzemi baleset fordult elő tavaly. Csak viszonylago­san jelent eredményt, hogy például a járművek keve­sebb sérülést okoztak, mint korábban, mert így is az üzemi halálos baleseteknek 44 százalékát idézték elő. Az égés, a robbanás, a mérge­zés okozta halálos balesetek pedig éppenséggel gyakorib­bakká váltak. Feltűnően sok sérülés adódik tárgyak és személyek eséséből; ezek idézik elő a baleseteknek 45 százalékát. Ez mindenképpen összefügg a fegyelmezetlen­séggel, a rendetlenséggel, a­ szervezetlenséggel, s nem utolsó sorban a primitív anyagmozgatási megoldások­kal, amelyeknek megváltoz­tatása a válla­ltak feladata. A foglalkozási megbetege­dések egy-egy év kedvezőt­len jelensége ellenére­­ fo­kozatosan visszaszorulnak, tavaly 5,7 százalékkal keve­sebb esetben fordultak elő, mint egy évvel korábban, s 21,4 százalékkal mérséklőd­tek az olyan foglalkozási megbetegedések, amelyek keresőképtelenséggel járnak. Ritkább a keszonmegbetege­­dés, a növényvédőszerek okozta ártalom, s érződnek azoknak a műszaki intézke­déseknek a hatásai is, ame­lyekkel a hallás­csökkenés­nek igyekeznek elejét venni. Bár továbbra is gyakori, de a korábbinál kevesebb a bőr­megbetegedés. Viszont több a szilikózisos megbetegedés, ami főként a bányászok kór­­összetételének változásával függ össze, de szerepe van ebben annak is, hogy elég mindig nem eléggé hatéko­nyak a szilikózis megelőzését szolgáló műszaki és szerve­zési intézkedések. A balesetek legsúlyosabb következményei az emberi tragédiák. Nem elhanyagol­ható azonban az üzemi bal­esetek anyagi kihatása sem. Balesetek miatt­ a dolgozók tavaly 2,3 millió (kettő egész háromtized millió) napot töl­töttek táppénzes állomány­ban, ennek táppénzköltsége elérte a 185 millió forintot. Üzemi baleset miatt naponta átlagban körülbelül 8 ezer dolgozó hiányzik munkahe­lyéről, ami csupán az ipar­ban évi 1,6 miliárd forint termelési kiesést jelent. A súlyos balesetek rendszerint visszavezethetők a vállalati belső ellenőrzés hiányossá­gaira, a munkavédelmi szem­lék rendszertelenségére, ala­csony színvonalára, egyes dolgozók fegyelmezetlenségé­re, a vezetés közömbösségé­re. Mint a Minisztertanács megállapította, a fejlődés iránya kedvező ugyan, de az eddiginél többet kell tenni a balesetek megelőzésére. Le kell küzdeni azt a jelensé­get, amikor a munkavédelmi szabályok betartását „bürok­ratikus okvetetlenkedésnek” tekintik, amely akadályozza a termelést, a beruházást. Nem létezhet termelés mun­kavédelem nélkül, dolgozni csak biztonságban, egészsé­ges munkakörülmények kö­zött lehet. A Minisztertanács felhív­ta a minisztériumokat és a megyei tanácsokat, hogy az év folyamán vizsgálják meg a munkavédelemről 1971-ben hozott kormányhatározat végrehajtásának helyi ta­pasztalatait, s tegyenek in­tézkedéseket a munkavéde­lem fejlesztésére. Valameny­­nyi minisztérium és főható­ság gondoskodjék a munka­­védelmi előírások megtartá­sáról, különösen a súlyos, tö­meges balesetek megelőzésé­ről. Nagyobb gondot kell for­dítani a közlekedési, a tár­gyak és személyek eséséből adódó, valamint az égés, rob­banás, mérgezés okozta bal­esetek csökkentésére. Külö­nösen vonatkozik ez az élel­miszeriparra, a gépiparra, az építő- és építőanyagiparra, a vegyiparra, a szállító- és hír­közlő hálózatra. A Minisztertanács tudomá­sul vette, hogy az országos munkavédelmi bizottság 1977-ben megvitatja a beru­házásokkal kapcsolatos mun­kavédelmi tevékenységet, a csoportos munkásszállítás megoldásának kérdéseit, az egyéni védőfelszerelések el­látásában tapasztalható gon­dokat, a szilikózissal és a foglalkozási fertőzésekkel kapcsolatos helyzetet, a SZÖVOSZ területéhez tar­tozó gazdasági egységek munkavédelmi irányításának kérdéseit, valamint az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal el­nökének jelentését a bizton­sági előírások felülvizsgála­tának tapasztalatairól, a ja­vasolt módosításokról. A moszkvai olimpiára Az Egyesült Izzó nagyszabású termékbemutató kiállítást rendezett Moszkvában és elnyerte az 1980. évi olimpiai hivatalos szállítója címet. A vállalat xenonlámpa üzeméből szállít jelentős mennyiségű ter­méket az olimpiára. Képünkön a xenonlámpa alkatrészeinek össze­építését és a minőségvizsgálatot látjuk. (MTI-fotó: Gara István) ■1977. április 10. Vasárnap

Next