Vas Népe, 1977. április (22. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-20 / 91. szám
Tavaszi tudósítás a celldömölki kórházból Kórházba senki nem szeret menni sem betegként, sem látogatóként, de én magát a kórházat látogattam meg. Nevéhez mostanában nem fűződik semmiféle nagyszabású rekonstrukció vagy egyéb más szenzáció, a celldömölki kórház valamiről mégis híres. A hangulatáról, családias légköréről. Tavaly volt százéves, ám a kor csak részben látszik rajta. Százhuszonöt ággyal, sebészeti, szülészeti, nőgyógyászati, belgyógyászati és fertőző osztályokkal várja a rászorulókat. Nagyon szép zöldövezetből bukkannak elém a pavilonok, s a napjainkban épült új nagykórházak minden igényt kielégítő korszerűségét rugalmas építkezésekkel, költöztetésekkel, a műszerpark állandó frissentartásával pótolják. Az ágyszám vagy húsz éve nem változott, de helyileg, szinte házilag sok mindent tettek azért, hogy javítsák a betegellátást, az itt dolgozók munkakörülményeit. Jelenleg például a szülészetet és a sebészetet bővítik 36 négyzetméternyi alapterülettel, társadalmi összefogással. A rendelőintézettel és a kórház területén levő vérellátó alközponttal együtt 175 dolgozója van a kórháznak, s a törzsgárda tagok száma 146. A kórház jelenleg 125 ágyát 121-en szolgálják ki ebből 61 szakképesített, köztük 42-en három műszakban dolgozó ápolónők. Az elmúlt öt esztendőben az időnkénti csábítás ellenére nem hagyta el a kórházat egyetlen egészségügyi dolgozó sem. Sőt, korszerűbb intézményekből, így Budapestről, Szombathelyről, Ajkáról kértek itt állást. Pedig a fizetés nem magas. A nővérek alapbére 1300 forinttól 1800 forintig terjed, erre jön a beosztás szerinti ágypótlék — ez 290 és 390 forint között mozog. Van korszerűbb kórház, munkahely másutt is lenne — hiszen ott a Keripar, a Kesztyűgyár, a Tsz — a nővérek, a dolgozók mégis maradnak évekig, évtizedekig. Vajon miért? Csupán hivatásszeretetből? Vagy van valami más is...? Szalóki Gyuláné szb titkár tizenkilenc éve dolgozik itt s ezt mondja: — Nálunk az üzemi demokrácia nem szólam. Minden javaslat a legalsóbb szintről indul el, s minden szakszervezeti gyűlésünkön visszatérő alapmotívum a jobb betegellátás és a munkakörülmények további javítása. De a titok nyitja talán abban rejlik, hogy itt mindenkinek van távlata, jövője. Saját magunk által nevelt gárdával dolgozunk. Van, aki 17 évesen idejött takarítónőnek, ma már nővér, nővérből műtősnő vagy anaesthesiológus lett, medikusból belgyógyász főorvos. Nálunk a szakmán, a hivatáson belül mindenki megvalósíthatja álmait, önmagát. És a példákat lehet sorolni. A hajdani négyórás kisegítő ma szakács — itt szerzett érettségit. Aki már szakképesítéssel került ide, melléje újabbat, vagy újabbakat szerzett. A szombathelyi Entzbruder Dezső Szakközépiskolából minden évben jönnek friss erők: a járásban, vagy éppen Celldömölkön laknak, s a pályakezdéshez kitűnő talaj a kétszeresen otthoni környezet. S a munka mellett ők is tanulhatnak kedvük, érdeklődésük szerint. A tanulási kedvre jellemző, hogy 1967-től 1976-ig negyvenöten szereztek munka mellett valamilyen szakképesítést. — Mi nem hirdetünk megállást soha szakkáderek számára — mondja dr. Marosfalvy Ferenc igazgató-főorvos, egyúttal a vérellátó vezetője is. — Az új státuszra magunk képezzük ki az embereket. Évek óta becsüljük, ismerjük egymást, s ha szakkáder kell, megkérdezzük egyik vagy másik dolgozónkat: lenne-e kedve itt és itt továbbtanulni? S mire ott az új státusz, ott a szakképzett ember is, a miénk... A tanuláshoz nemcsak kedv kell, energia, idő is. Sokszor kell utazni előadásokra, vizsgákra,konzultációkra. Hogyan oldják meg ezt főleg a három műszakban dolgozó nővérek? Úgy, hogy vállalják egymás helyettesítését. Jelenleg Szombathelyen három nővér tanul tovább, ketten a budapesti Orvostovábbképző Intézet főiskolai szakoktatói karára járnak. Egymás tehermentesítése itt természetes. Pedig ez a munkakör nagy felelősséggel jár, állandó jelenlétet követel: az évi betegforgalom 3500, ebből hétszáz sebészeti műtétet végeznek, ötszáz a szülések száma, 150 a nőgyógyászati műtéteké , az ágykihasználás 92 százalékos! A terhességmegszakítások száma 450-ről 128-ra csökkent, s a csecsemőhalandóság mutatója is csak 1,5 százalék. Mindez elsősorban a szakkáderek lelkiismeretes, jó munkájának köszönhető. A kórház csinosításával, bővítésével együtt gondoskodnak a szociális körülmények javításáról is. A társadalmi munkában 1950-ben épített volt étkezde ma nővérszállás,, ebédlőnek a vérellátó szép termét használják közösen. A nővérek átlag életkora 35—38 év. Nemcsak szakmailag, társadalmilag is jelesre vizsgáznak. Ezt a szülészet és a sebészet két főorvosa dr. Tamás Antal és dr. Tamás Endre mondja, egyikük az szb elnöke, másikuk a 19 tagú pártszervezet titkára. Itt mindenkinek van valami kicsi, de lényeges társadalmi funkciója. Gyarmati Istvánné, Magda madam a kórház egyik legrégibb dolgozója: — A szülészeti osztály megnyitásakor, 1946-ban kerültem Celldömölkre. Volt egy vaságyam, éjjel-nappal ügyeletben voltam. Ma saját házamban lakom, s az osztályon nyolc szülésznőnk van. Kétszer csábítottak máshová, egyszer 1951-ben az Egészségügyi Minisztériumba nővéroktatónak, 1957-ben pedig Ajkára. Ahogy akkor nem mentem ma sem mennék semmiért. Harminc éves a törzsgárda tagságom, imádom a munkámat, vezető szülésznő vagyok, s ha belépek a kórház kapuján máris jól érzem magam. Még az ifjúsági parlamenten is felszólaltam: rossz szót ne halljak a fiatalokra, hiszen olyanok, amilyenekké mi neveljük őket... Sipogy Gyuláné 20 éves törzsgárdatag, két gyermek mellett is szerzett műtős szakképesítést: — Nagyon jó a kollektívánk, még a gyermekgondozásit sem vettem ki, vágytam vissza. A húgom is itt dolgozik A műtőben én vagyok a „sokgyerekes”, munkatársaimtól minden segítséget megkapok, azért tűrök helytállni itt is, otthon is. 480 forinttal kezdtem, ma 2470 forint a fizetésem. Másutt talán többet is megkeresnék, de én innét, „hazulról” semmi pénzért nem mennék... Császár Józsefné négyórás takarítónőként kezdte, most ápolónő, a napokban kapja kézhez szakképesítését: — Eredetileg is ápolónő szerettem volna lenni, az utam mégis hosszú volt idáig. A többiek segítése nélkül soha nem valósult volna meg az álmom; én mindent ennek a kórháznak, az ittenieknek köszönhetek... Nevek, arcok, itt beteljesült életutak... Az épületek előtt szépen gondozott virágágyások bontanak rügyet. Én mégis a gyökeret, a megtartó, közösségformáló erőt érzem itt, ebben a celli tavaszban. Szakály Éva A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül első helyen említjük Lenin háromkötetes Válogatott Műveinek újbóli kiadását; a három kötet az orosz és a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb kérdéseivel foglalkozó írásokat, a lenini életmű legjelentősebb dokumentumait tartalmazza. Mariano Constante visszaemlékezéseinek kötete a Vörös évek, kifejező az alcíme: Guernicától Mauthausenig. Második, átdolgozott kiadásban látott napvilágot Búza Márton munkája, Az üzemi demokrácia fejlesztésének kérdései címmel. Az Akadémiai Kiadó megjelentette Nagy László: A szövetkezeti jog alapkérdései című monográfiáját. Most került a könyvesboltokba A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1850—1870 című vaskos kötet Sándor István szerkesztésében, amely tanulmányokat és adatokat közöl a Kárpát-medence etnográfiájához. A bibliográfiai kötet szinte keresztmetszetét adja Magyarország 1848—49-es szabadságharc leverését követő két évtizedének. . .z Irodalomtörténeti Füzetek sorozat új kötete Szuromi Lajos tanulmánya, amely József Attila Eszmélet című versének gondolatgazdag elemzését s a mű megszületésének körülményeit tartalmazza. A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig című művészettörténeti monográfia Haulisch Lenke hozzáértő munkája; a kötetet sok szép, részben színes reprodukció egészíti ki. A Szépirodalmi Könyvkiadó az Olcsó Könyvtárban jelentette meg Gárdonyi Géza egyik legnépszerűbb történelmi regényét, A láthatatlan embert. Kerényi Grácia Csupa boldogság című könyve regényminiatűröket, kisprózákat, stílusparódiákat közöl. Kiállításában is szép a Magyar Helikon új kötete Eustache le Noble egykori munkája: Rákóczi fejedelem históriája avagy az elégedetlenek háborúja az ő vezérlete alatt. Néhány verseskötetet is érdemes megemlíteni: Kálnoky László: Farsang utóján, Galambosi László: A forrás lányai, Balogh László: A kilencedik vízesés. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg a népszerű így élt... sorozatban Fekete Sándor könyve, az így élt a szabadságharc költője. Petőfi Sándor élete — saját műveiben, kortársi emlékezésekben és egykorú képekben. Móra Ferenc bűbájos ifjúsági regénye a Kincskereső kisködmön új kiadását Lengyel Dénes rendezte sajtó alá s látta el bevezetővel. új könyvek 1977. április 20. Szerda Milyen kár... Kalandfilm tartja izgalomban a gyerekeket: Zorró, a feketeálarcos, népért küzdő hős figurája. Ott van kint a jólsikerült plakát az utcán, a mozi bejáratánál — nemcsak a filmre csábítva... — Anyu! Szerezz nekünk ilyen Zorró plakátot .— könyörög két kis nebuló az imént látott film izgalmaitól még átfűtötten. — Nem tudok gyerekek — próbálkozik észérvekkel a mama. — És az apu? — hátha tud? — ácsingózik tovább a vágy a gyermekszívekben. — Ugyan, gyerekek, tudjátok, hogy osztályvezető a papa, honnét szerezne? Mire a kisebbik felsóhajt: — Milyen kár, hogy nem plakátragasztó...! —Igén A celldomölki Képtárépítők Baráti Köre Derkovits Gyula életének, munkásságának megismertetését kezdeményezte az üzemekben. Április 28-án este 6-kor a Kemenesaljai Művelődési Központban nyolc üzem egy-egy brigádja részvételével rendeznek vetélkedőt Derkovits életművéből. A baráti kör értékes jutalmakat ajánlott fel a nyerteseknek, képzőművészek alkotásait vihetik munkahelyükre a legjobbak. Képünkön: a díjak, festmények, kerámiák, hímzések a celldömölki fő tér üzletének kirakatában. KÉPTÁRÉPÍTŐK NAPJA: ÁPRILIS 23 A szombathelyi Képtárépítő Egyesület intéző bizottsága a hét elején összegezte az újabb tennivalókat. A képtárépítés ügyét segítette a márciusi közgyűlés. Azóta százzal nőtt az egyéni tagok száma, 10 szocialista brigád csatlakozott (már 201 a számuk), több intézmény, iskola ajánlott fel rendszeres anyagi támogatást. A megye valamennyi középfokú iskolája indított csapatot az április 2-i szellemi vetélkedőn, amelynek témája Derkovits és Dési Huber életműve volt. A szombathelyi Szépítő Egyesület és a Hazafias Népfront városi bizottsága az orchidea-kiállítás teljes bevételét, 25 ezer forintot utalt át a képtár javára. Bándi Gábor a Vas megyei Múzeumok igazgatója elmondta, hogy a Derkovits—Dési Huber Emlékmúzeumban április közepén megalakult a baráti kör azokból a szocialista brigádokból, amelyek vetélkedőn is bizonyították már érdeklődésüket a két festő iránt. 12 brigád határozta el, hogy havonta összejön az Emlékmúzeumban, ahol filmvetítés, diavetítés, képelemzés elégíti ki képzőművészeti érdeklődését. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Egyetértés szocialista brigádja javasolta, hogy a kör brigádjai saját munkahelyükön adják át tudásukat a többi kollektívának. A szemléltető anyagot a múzeumtól megkapják. A Képtárépítő Egyesület tiszta bevétele a közgyűlés után meghaladta az egymilliót. Felvételét kérte az egyesületbe az uraiújfalui üzemen keresztül a Bábolnai Állami Gazdaság. Évenként 100 ezer forintot ajánlott fel a szombathelyi képtárra. Jelezte csatlakozását a Rába Mezőgazdasági Gépgyár. A Képtárépítő Egyesület tagjai közé továbbra is hívják az egyéni érdeklődőket, a vállalatokat, iskolákat. Folytatódik a baráti körök szervezése. Március 22-én Csepregen alakult meg a társaság. A legnagyobb érdeklődést a celldömölkiek mutatják az ügy iránt. A TIT- től előadókat kértek, április 28-án pedig nyolc üzem csapatának részvételével vetélkedőt tartanak. A téglajegyek iránt nagy az érdeklődés. Az intéző bizottság ezekben a hetekben szerzi meg a kibocsátási engedélyt és megtervezteti a jegyeket. A téglajegyeket már ebben az évben vásárolhatják egyének és közösségek. A képtárépítés történetének szép napja lesz április 23-a. A szombathelyi Járműjavító Üzem kommunista műszakot tart, a teljes bevételt a képtárért ajánlják fel. A Haladás sportegyesület a szombathelyi Haladás— Salgótarján labdarúgó-mérkőzés bevételének 20 százalékát adja a Képtárépítő Egyesületnek. Este a Művelődési és Sportházban Keres Emil ad műsort, a belépőjegyek ára, a művész tiszteletdíja az egyesület anyagi alapját növeli. (b-j) Nemes Attila szobrai a Nemzeti Galériában A szombathelyi származású szobrászművész 31 alkotásával mutatkozik be a Nemzeti Galéria Műhely sorozatának április 13-án megnyílt tárlatán. Egy évtizedes alkotói munkásságának mindhárom korszakából láthat műveket a közönség. Az 1966—1970 között készült Prométheusz, az Ülő nő és a Bőség (mindhárom mészkő) éppúgy helyet kapott a kiállításon, mint az 1970—71-es szakaszból a Múzsa (mészkő) és az Anya (vörös márvány), vagy az 1972 után készültek közül a Történelem sorozat (egy kivételével mind a kilenc andezit) a Felkelő nap háza, a Hegy és a Virág című szobor. A tárlat május elsejéig látható. Képünkön Nemes Attila szobra, az Anyaság. (plan) vas népe.