Vas Népe, 1978. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

Elvi egyetértésben a hatékonyabb munkáért Pártunk egész tevékenysé­gében meghatározó szerepet játszanak az alapszerveze­­tek. Munkájuk színvonalától nem kis mértékben függ, hogy miként érvényesül tár­sadalmunkban a párt vezető szerepe. Tevékenységüket, jelentőségüket aláhúzta a XI. kongresszus is, amely kiemelte: „A pártmunka színvonalát és eredményes­ségét nagy mértékben az ha­tározza meg, hogy a munka miként halad a végrehajtás első vonalában, az alapszer­vezetekben.” A vezető szerep eredmé­nyes érvényesítése, a politi­kai irányvonal következetes megvalósítása csak úgy le­hetséges, ha a párt folyama­tosan tökéletesíti saját mun­kastílusát. E törekvésnek el­választhatatlan része az a politikai élet fő irányítói és szervezői. Ez azt jelenti, hogy a párt általános érvé­nyű határozatainak szellemé­ben elemzik, vizsgálják te­rületük politikai viszonyait, a felsőbb pártszervek hatá­rozataival összhangban dön­téseket hoznak a megérett kérdésekben és szervező munkával, politikai befolyá­sukkal biztosítják ezek vég­rehajtását. E tevékenységük szervesen beleilleszkedik politikai rendszerünk működésének mechanizmusába. Más szó­val: a pártszervezet az egyenrangúság elve alapján termékeny kapcsolatot tart fenn az adott terület állami vezetésével, s szoros szálak­kal kapcsolódik az egész munkahelyi kollektívához, az ott tevékenykedő társa­dalmi szervezetekhez, moz­galmakhoz. A munkában ki­alakult egymásra utaltság — úgy is fogalmazhatnám: kölcsönös függőség — alap­ján együtt, egyetértésben dönt az adott gazdasági egy­ség vagy intézmény állami vezetőivel a kollektívát érin­tő legfontosabb politikai ter­mészetű, kihatású kérdések­ben. Mint az adott terület kommunistáinak közössége, a szakszervezettel, az ifjúsá­gi szervezettel, a szocialista brigádokkal és más társadal­mi mozgalmakkal való együttműködésen keresztül befolyásolja az egész dolgo­zó kollektívát. Törekszik minél alaposabban megis­merni e kollektíva érdekeit, véleményét, hangulatát, hogy az egész közösség va­lós érdekeinek képviselője szószólója lehessen. A párt­­szervezet ezáltal közvetlen eleme, tényezője a munka­helyi demokráciának; tevé­kenysége alapvető szerepet játszik abban, hogy az­ álta­la képviselt munkahelyi kol­lektíva részt vehessen az irányításban, a döntésekben. Ha így fogalmazzuk meg alapszervezeti munka stílu­sának, módszereinek tovább­fejlesztése. A fejlett szoci­alista társadalom építésé­nek, a reánk háruló politi­kai feladatok megoldásának ez napjainkban lényeges kö­vetelménye. Az alapszervezeteknek sokrétű tennivalóik vannak a párthatározatok valóra váltásában, a végrehajtás megszervezésében és ellen­őrzésében. Mégsem lenne he­lyes szerepüket erre szűkí­te­­ni. Leegyszerűsítő, pontatlan az a — gyakorta emlegetett — megállapítás, amely sze­rint az alapszervezetek arra hivatottak, hogy végrehajt­sák a párt határozatait. Rendeltetésük, hivatásuk több ennél: működési terü­letükön ők a politikai mun­ka, az alapszervezetek szerepét, pontosabban tudják megje­lölni helyüket a politika ki­alakításának és megvalósítá­sának rendszerében. Ez a felfogás egyaránt ösztönöz a határozatok­­pontos és gya­korlatias megvalósítására és a kezdeményezésre, az önte­vékenységre. A pártalapszervezetek többsége a gazdasági élet területén tevékenykedik. Ezért az előbb említett fel­adatkör számukra tartalmi­lag mindenekelőtt a gazda­ságpolitika megvalósítását, a gazdasági kérdések megoldá­sára irányuló fáradozást je­lenti, abban ölt testet. Tanulságos megvizsgálni, kiket tesznek általában fe­lelőssé a pártszervezetekben a különféle gazdasági ter­mészetű határozati, munka­tervi pontok megvalósulásá­ért. Leginkább mérnököket, technikusokat, agronómuso­­kat, közgazdászokat, ver­senyfelelősöket és így to­vább. A magyarázat, az in­dok általában az, hogy ne­kik ez munkaköri kötelessé­gük is, így a pártmunkában is ők tudnak vele a legjob­ban foglalkozni. Úgy véle­kednek tehát, hogy az ilyen feladatokat legcélszerűbb szakemberekre bízni. A hatékonyság előtérbe kerülése a gazdaságszervező pártmunkában is fokozódó hozzáértést, szakértelmet igényel. Az említett felfo­gással mégis vitába kell szállnunk. A pártszervezet­nek a gazdasággal kapcsola­tos tevékenysége nem lehet csupán a kommunista gazda­sági vezetők, szakemberek feladata. A pártmunkában ugyanis a gazdasági felada­tok közül elsősorban azokat célszerű és helyes kiválasz­tani, előtérbe állítani, ame­lyek politikai természetűek. Ezek olyan kérdések,­­ame­lyek megoldása egyaránt igényli a konkrét szervezést és az emberek gondolkodá­sának alakítását, vagyis a politikai munkát. Ebben pe­dig az alapszervezet min­den tagjának megvan a ma­ga helye, szerepe, teendője. Így mutatkozik meg a mindennapi gyakorlatban az, hogy a pártszervezet a gaz­dasági, gazdaságpolitikai fel­adatok megoldását elvi-poli­tikai eszközökkel irányítja. Az elvi irányítást azonban nem lehet, nem­ szabad szembeállítani a konkrétság­gal, az operativitással. Nem mondhatjuk, hogy ez vagy az — mert a kettő együtt kell hogy jellemzője legyen az alapszervezeti munkának. Hiszen ezen a szinten az el­vi kérdések is mindig konk­rét formában merülnek fel, s konkrét megoldást igényel­nek. A konkrétság követelmé­nye azonban nem jogosít­vány arra, hogy a pártszer­vezetek a gazdasági vezetők helyett, illetve a gazdasági vezetés módszereivel és esz­közeivel dolgozzanak. Át­menetileg például megold­hatnak gondokat, ha maguk sürgetik és politikai kapcso­lataikkal élve megszerzik a feldolgozás számára a hiány­zó nyersanyagot. De tartósan mégis csak a hatáskörileg ületékes gazdasági vezetők­től kell igényelniük a meg­oldást, szükség esetén felvet­ve akár a személyes felelős­séget is az esetleges mulasz­tásokért, kapcsolatának tartalmát is. Nemegyszer úgy teszik fel a kérdést, hogy ki vezet az adott területen, ki kinek van alárendelve. Úgy vélem, már­­magának a kérdésnek ily módon való feltevése is helytelen. Igaz, akadnak ob­jektív és szubjektív okok, amelyek ilyen „optikát” ad­hatnak a kérdésnek. Az egyszemélyi vezetés konkrét és határozott intézkedések­ben fejeződik ki, a pártszer­vezet elvi-politikai irányító tevékenysége viszont általá­ban kevésbé „kézzelfogható”. Ez olyan látszatot kelthet, hogy a munkaterület igazi „gazdája” a gazdasági, in­tézményi vezető, s a pártve­zetés mögéje szorul. E lát­szatot csak erősíti, ha pél­dául a felsőbb pártszerv képviselője is mindig az igazgatót vagy az elnököt keresi meg a munkával ösz­­szefüggő kérdésekben, s nem a párttitkárt, a pártvezetősé­get. Valójában azonban itt nincs, nem lehet szó valami­féle egyirányú alárendelő­­désről A pártszervezet mint kollektíva és annak válasz­tott vezetősége, tisztségvise­lői nincsenek a munkahelyi vezetőnek alárendelve, az nem utasíthatja őket semmi­A pártszervezet alapvető feladata minden ilyen prob­léma jelentkezésekor, hogy a tartós megoldás útjait ke­resse, egyengesse. Ez csak akkor lehet eredményes, ha a problémákat marxista mó­don vizsgálják, vagyis nem feledkeznek meg a valóságo­san érvényesülő és a cselek­vést meghatározó érdekek­ről. A párthatározatok elfo­gadtatása és megvalósítása csak úgy lehetséges, ha eközben állandóan munkál­kodnak azon,­­hogy az egyéni és csoportérdek összhangba kerüljön az általános ér­dekkel, kifejezze azt. Ha ezek között figyelemre mél­tó, lényeges az eltérés, ak­kor a megoldás céljából je­lezniük, kezdeményezniük kell. Kialakulhat ilyen hely­zet például a termelési szer­kezet átalakítása kapcsán, amely egy sor helyen új kö­vetelményeket támaszt, a munkahely, a munkakör megváltoztatását, esetleg új szakma elsajátítását is igényli. Az ilyen esetekben a népgazdasági érdek érvé­nyesítése körültekintő mun­kát igényel, amelynek lénye­ges eleme a különféle érde­kek feltárása, összehangolá­sa, rangsorolása. A gyakorlatban tehát a politikai és a szakmai fel­adatok nem határolódnak el élesen egymástól. A kettő összekapcsolódása, kölcsö­nös feltételezettsége határoz­za meg féle döntés, állásfoglalás meghozatalára. Ha a mun­kahelyi vezető tagja pár­tunknak, a párt életében semmivel sincs több joga, mint bármely más párttag­nak, s kötelességei is azono­sak. De akár párttag, akár pártonkívüli, mint a mun­káshatalom megbízottja po­litikai felelősséget visel a gondjaira bízott területen­ folyó munka egészéért. S ezt a felelősséget nemcsak a fel­sőbb szervek előtt viseli, hanem az adott egység kol­lektívája előtt is. E felelős­ség elsősorban nem formá­lis jogi keretek között érvé­nyesül, hanem mindenek­előtt abban testesül meg, hogy a vezetőnek élveznie kell az ott működő párt­­szervezet politikai bizalmát. Az alapszervezet tehát nem úgy érvényesíti helyi­leg a párt vezető szerepét, hogy csorbítja a munkahelyi vezető jogkörét, önállóságát, s­őt megkerülve vagy ő el­lenére intézkedik olyan kér­désekben, amelyek megoldá­sa reá tartozik, az ő fel­adatköre, hatásköre. A párt állásfoglalásainak érvénye­sítésében számára a legfőbb eszköz a politikai bizalom kifejezésre juttatása. Megad­ja ezt a bizalmat minden vezetőnek, amíg azok a párt politikája alapján, annak szellemében dolgoznak, és megvonja mindazoktól, akik nem így végzik munkájukat. Márpedig e politikai biza­lom nélkül senki sem tölt­het be vezető tisztséget, be­osztást. Népköztársaságunk­ban ezt minden állami szerv, intézmény tekintetbe veszi és szem előtt tartja. Ha így értelmezzük ezt a kérdést, azt kell monda­nunk: megvannak a szüksé­ges feltételek ahhoz, hogy a pártal­apszer­vezetek be­töltsék hivatásukat, meg­feleljenek rendeltetésüknek. A tapasztalatok arról tanús­kodnak, hogy tevékenysé­gük e feltételek között mind eredményesebb. Egyre több részükről a jó kezdeménye­zés, ötlet, elgondolás, s ezek támogatásra is találnak. Erősödő öntevékenységük fontos szerepet játszik ab­ban, hogy továbbra is ered­ményesen oldjuk meg a fej­lett szocialista társadalom építésében előttünk álló poli­tikai feladatokat. Jakab Sándor az MSZMP KB osztályvezetője , a pártszervezet és a munkahelyi vezetés forgalmának szabályozásáról részére kedvező, mert sok fölösleges utánjárástól men­tesíti az érintetteket Azt jelenti, hogy az állampolgár ha egyszer beadta a földhi­vatalhoz — mellékleteivel együtt — a szerződést jóvá­hagyásra, utána minden to­vábbi tennivaló­­ hivatalból intéződik egészen a befeje­zésig, azaz a telekkönyve­­zésig. Újságíró: — Hogyan tör­ténik ennek gyakorlati vég­rehajtása? Kocsis Elemér: — A me­ző- és erdőgazdasági ingat­lan megszerzésére vonatkozó szerződést a föld átruházá­sának engedélyezése céljá­ból a föld fekvése szerint illetékes járási (és városi) földhivatalhoz kell beadni. Illetékmentes beadványban kell kérni a föld átruházá­sának engedélyezését. A ké­relemhez csatolni kell az eredeti szerződést, annak 4 példányú másolatát, a föld­tulajdoni nyilatkozat egy példányát, a megszerezni kí­vánt föld forgalmi értékét tanúsító adó- és értékbizo­nyítványt, valamint az in­gatlannyilvántartásba (telek­­könyvbe) való bejegyzéshez szükséges okiratokat. A földhivatal az engedélyezési kérelmet megvizsgálja és ha az átruházást nem lehet en­gedélyezni, a kérelmet hatá­rozattal elutasítja. Ha az át­ruházás engedélyezésének nincs akadálya, a szerződés valamennyi példányának zá­radékolásával engedélyezi az­t. Újságíró: — Milyen egy­szerűsítést tartalmaz a jog­szabály a lakó- és üdülőtel­kek ingatlanforgalmában Ügyintézése során? Kocsis Elemér: — Lakó­ház, üdülő, telek átruházása esetén a szerződés eredeti példányát, annak másolatát 2 példányban, a teleknyilat­kozatot 2 példányban, a for­galmi értéket tanúsító adó- és értékbizonyítványt, vala­mint a járási földhivatalhoz címzett bejegyzés iránti ké­relmet, az illetékhivatalhoz kell beadni. Az illetékhiva­tal a vagyonátruházási és eljárási illeték kiszabása után a bejegyzés iránti ké­relmet, az eredeti szerződést és annak másolatát, a telek­nyilatkozat egy példányát és a bejegyzéshez szükséges esetleges egyéb iratokat megküldi a járási földhiva­talnak. Az új szabályozás gyor­sítja az ügyintézést, az ál­lampolgárokat mentesíti a különböző hivataloknál való személyes eljárástól. Egyben közérdek is, hogy ingatlan­szerzés esetén minden arra jogosult az ismertetett ren­delkezéseknek megfelelően járjon el. Udvardy Gyula 1978. április 1. Szombat Jól láttak, de... Bizonyára jól szemmel követték húsvétkor a nemzetközi autóstalálkozó eseményeit azok, akik a várfalat nevezték ki ide­iglenes nézőtérré. Mint az képünkön is látható, az élelmes fiatalok minden­féle korlát, kapaszkodó nélkül ácsorognak a lám­pa magasságáig érő kes­keny falon. Az építkezés állványzatát használták fel arra, hogy minél elő­nyösebb „nézőpontból” láthassák a gépkocsik mutatványait. A baleset­veszély annyira nyilván­való, hogy további rész­letezése szükségtelen. Ba­leset nem történt, ám mégis szót kell emelnünk. Kőszegen nem először és nem utoljára rendeznek autósversenyt, autóstalál­kozót, s a nagy tömeg miatt bizonyára máskor is kakasütőt keresnek majd a fiatalok. Szombathelyen a Hala­dás sporttelepén hasonló gondokkal küszködtek a rendezők. Gyakran for­dult elő, hogy a nézők - az álló lelátót övező be­tonkorláton ültek (sőt álltak.) Szombathelyen a rendezők betiltották ezt az önveszélyes kakasütőt. A legközelebbi kőszegi autóstalálkozó (vagy más esemény) alkalmával ha­sonló módon léphetnének közbe a rendezők, vagy az általuk megbízottak. A legsikeresebb rendez­vényre is súlyos árnyat vetne egy baleset, nem is szólva a saját meggondo­latlanságából szenvedő fél esetleges káráról, sé­rüléséről. —kt— Fotó: T. I. Szólam Én szilárd elvi alapon állok! (Lakatos Ferenc rajza) vas népe.

Next