Vas Népe, 1979. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

„,hogy mik vannak?! „JUBILEUMI” ÜNNEPSÉG Winnipeg (Kanada) egy la­kójának ismét a bíróság előtt kellett számot adnia cseleke­detéért. Mindig részegség és rendbontás miatt kellett a bíróság előtt megjelennie. Amiikor tizedik alkalommal vonta­k felelősségre e cseleke­dete miatt, a bíró a „jubile­um” tiszteletére jog helyett kegyelmet gyakorolt és futni hagyta a bűnöst. Másnap is­mét elő­vezették — azért, mert szabadonbocsátását ki­adósán megünnepelte. CSIGAPOSTA Corte korzikai városban egy banktisztviselő 1973-ban egy levelet dobott a postalá­dába ügyfele részére, öt év múlva a levél most megérke­zett a címzetthez, aki Corte­­től 25 km-re lakik egy köz­­ségben. A boríték a „leg­újabb” számlakivonatot tar­talmazta. TÉVES ETIKAI MAGATARTÁS Dublinban a helytelen hi­vatali magatartás miatt szol­gálata alól felmentettek egy anyakönyvvezetőt. Hivatali szobájában a következő mon­dást függesztette ki: „Az ember tapasztalatlan­ságból nősül, türelmetlenség­ből válik és emlékezőtehet­ség hiánya miatt házasodik újra.” EGÉRPUSZTÍTÓ SZER Washingtonban a parla­mentben levő egerek kiirtá­sára szakértők nehezen emészthető, sajtízű pattoga­tott kukorica, erősen szénsa­vas italok vagy oltott mész kiszórását javasolják. Prox­­mire szenátor beleegyezett, hogy mindezen javaslatokat komolyan meg fogja vizsgál­ni. Addig is egérfogókat he­lyeztetett el. Agyváltoztatás Egy madridi betörőn ,mi­után betört egy lakásba és ott ékszert és készpénzt tulajdo­nított el, fáradtság lett úrrá. Lefeküdt egy ágyra, hogy egy pillanatig pihenjen, de elaludt. Amikor a lakástu­lajdonos késő éjszaka haza­tért, felfedezte a „vendéget”, akinek zsebeiből kicsüngött a zsákmány. Riasztotta a rendőrséget, a betörőnek egy másik alvóhelyet utaltak ki. INGYENES REPÜLŐÚT Akarata elleni légiúton vett részt egy zágrábi repü­lőtéri munkás. Kollégái vé­letlenül egy járat rakodása után bezárták a gép pogy­­gyászterébe. A­­belgrádi le­szállás után a „potyautas” ismét elhagyhatta a gépet. DÖNTŐ HELYZET Darwinban (Ausztrália) egy feleség minden este fel­tette a kérdést férjének: „TV-t akarsz, vagy engem?” Egy év után a férj döntött­­ a válás mellett. A bíró hely­benhagyta keresetét, a fele­ség „lelki kegyetlensége” mi­att. „GENTLEMAN”­KÖLCSÖNZŐ Egy jó üzleti szellemű lon­doni hölgy 4 fontos „kölcsön­zési” díj ellenében egy estére egyedülálló nőknek szórako­zás céljából „tökéletes gent­­lemanokat” kölcsönöz. Ezek különböző korú úriemberek, akik illemtani oktatáson vet­tek részt és kötelezniük kell magukat, hogy a hölgyet nem látogatják meg lakásukon. 1979. január 28. Vasárnap Megnescsíkk­al a könyv«o»»»tlo­retlen Harc a létért A könyvtárakat új mód­szerrel próbálják megóvni a könyvlopásoktól: a mágnes­csapdával. Egy aacheni diák igen jól felszereltnek bizonyult. Szo­bájának 3 falát borította a tekintélyes kézikönyvtár, összesen 30 000 márka érté­kű könyvek, amelyeket mind lopott. Amikor rajtakapták, ki­jelentette, hogy fárasztó volt neki állandóan a könyv­tárakba rohangálni. Ez szo­katlan eset, nem annyira a vétség, mint inkább a köny­vek tömege miatt. A jelenség éppen annyira a nyilvános kézikönyvtárak ismerői az egyetemek, mint a nyilvános kézikönyvtárak számára. Az amerikai egye­temi könyvtárak évente a könyvállomány 2—10 száza­lékának eltűnésére számí­tanak, az NSZK-ban azon­ban még csak becslések sin­csenek a könyvlopásokra. A jövőben elektromágne­ses rendszerrel próbálják megvédeni a könyvállo­mányt. A könyveket 3 mil­liméter széles és 70 milli­méter hosszú különleges fé­mötvözetből készült csík­kal látják el. Ha valaki ti­tokban a nadrágjába, vagy máshová rejti el az ilyen könyvet, akkor az ellenőrző sáv átlépésekor a könyvtár kijáratánál felhangzik a sí­poló hang. E biztosítás nélkül na­gyon ritkán sikerül elcsípni valakit. Gyakran a kellő sze­mélyzet hiányzik, mert néha ahhoz, hogy megállapíthas­sák egy könyv kicsempészé­sét, azonnal revíziót kéne tartani, és helyenként még ruhatárosnő sincs, aki a láto­gatók táskáira vigyázna, így mindenki beviheti az olva­sóterembe a dossziéját, és kimenetelkor sem ellenőrzik Főként a joghallgatók lop­nak. A bonni egyetemi könyvtár vezetője bizonyos értelemben meg is érti őket. Ha a 2000 joghallgatónak egyidőben van­­szüksége ugyanarra a drága törvény­­gyűjteményre, akkor még ha a könyvtárban 100 kötet van is, ez valóságos létharccá válik. Elsőként a freiburgi és­­ a giesseni egyetem jogi kara szerelte fel az elektronikus védőrendszert. Megállapítot­ták, hogy az eltűnt könyvek száma azonnal jelentősen lecsökkent. A mágnescsapda felszerelése előtti négy évben a 3000 biztosított kötetből — a könyvtárnak összesen 100 000 kötete van — 264 ve­szett el; a­­mágnescsapda fel­szerelése után csak­ 23. Kezdetben a diákok köré­ben sporttá vá­lt, hogy meg­találják és leszereljék a csí­kot. A könyvkötők azóta a könyv fedelébe hegesztik a fémdarabkákat, és csak a könyv szétszakítása árán­­tá­volítható el. Mindazonáltal Freibu­rg­­bban azóta is majdnem annyi diákot rajtacsíptek, mint ahány könyv korábban el­tűnt, de többnyire büntetle­nek­­maradtak. Akit elkapnak, az azt mondja, hogy nagyon elmerült a gondolataiban. Hozzájárul ehhez az is, hogy egyes olvasók egyálta­lán nem lopnak, hanem egy­szerűen eltávolítják a köte­tet. Elveszik a könyvet a he­lyéről és valamelyik másik polcra állítják, ahol bizonyo­san senki sem fogja keresni, így soha sem lehet kikölcsö­nözni, és a tettes, akinek szüksége van rá, mindig megtalálja, ha azzal akar dolgozni.. Egyes könyvekből gyakran csak kevés példány van. Ez egyes diákok számára ele­gendő ok arra, hogy vizsgá­ra készülés idején biztosítsák a könyvet a maguk számára és a vizsga után visszacsem­pésszék. Ritkán fordul elő az, ami tavaly történt Freiburg­­ban: egy művészetkedvelő az egyetemi könyvtár legér­tékesebb köteteiből több mint 80 000 márka értékű grafikát tépett ki, köztük Gutenberg korából származó fametszeteket és egy 10 000 márka értékű Toulouse-Laut­rec rézkarcot. Ez ellen sem­miféle mágnescsapda sem segít. n­i EK­ SZÉPEI Budapesten, a Hilton Szállóban rendezték meg 1979. di­vatbálját, s megválasztották az év manökenjét és fotó­­modelljét. A képen: András Judit (az év fotómodellje), Sütő Enikő (az év manökenje) és Farkas Márta (manö­­ken második helyezett). Művészi étlapok „Evés közben jön meg az étvágy” — mondja a francia közmondás, s ezt bizonyítja az is, hogy étvágyunkat már az étlap látványa is befolyá­solja. No persze nem olyan értelemben, ahogy­­manapság a legtöbb étteremben az elő­fordul: a sivár étlapon az étel neve mellett feltüntetett szám már a fizetés pillanatát vetíti előre. Az étlap deko­rálása egykor külön művé­szeti ág volt. Még a múlt század végén is romantikus, gyakran egzotikus rajzok­­ke­retezték az étlapon a leve­seit, elő- és főételek sorát. Az étlapok dekorálásának szokása a kontinensről szár­mazott. Színes kártyákkal díszítették a királyok és hadvezérek asztalait, a kirá­lyi menyegzők és az állami bankettek egyik dísze az ét­lap volt. Zenekíséret esetén az ételek sorát a kísérőzene programja követte. Királyi étlapra bukkanni manapság­­már legalább olyan ritka, mint annak ide­jén a királyok asztalán a rák és a fogoly. A Milánó­ban nemrég megrendezett étlap-kiállításon azonban akadt ilyen is. Az étlapokat elsősorban magángyűjtők bocsátották a kiállítás ren­delkezésére. A legfőbb tanul­ság az árak közötti különb­ségben fedezhető föl. Ugyan­azt az ételt egy előkelő ho­telben csaknem hússzoros áron szolgálták fel, s az éte­lek ára az évek során is vál­tozott. Az angol étlapra a humor a legjellemzőbb. Az étlap értékét, a vendéglő te­kintélyét az előkelő nevek is emelték. Egy londoni kávé­­ház büszkesége például az az étlap, amelyet Oscar Wilde látott el kézjegyével. Humor Három nappal a házasság­kötés után Teddel közli a fe­lesége, hogy ha nem hagyja abba az ivást, akkor fakép­nél hagyja. — Pokolian nehéz lesz ne­ked, öregfiú — jegyzi meg a barátja. — Bizony — sóhajt fel Ted, — nagyon hiányzik majd az asszony... ii — Mit csináljunk? — kér­dezi a skót felesége. — Pet­­rik éppen most nyelt le egy shillinget! — Hadd maradjon nála, holnap úgyis születésnapja van. ★ — Szép bundája van, kis­asszony. Biztosan drága volt. — Nem tudom, mennyibe került. A főnökömtől kap­tam. — Csak úgy kapta? Vala­mit csak kellett csinálnia... — Egyáltalán semmit. Csak az ujját kellett egy kicsit felhajtanom. r­óra­rekord A svájci óraipar legújabb szenzációja a szupervékony karóra: a képen látható óra­szerkezet vastagsága mind­össze 1,89 milliméter! Ára vi­szont annál borsosabb , mintapéldányait 50 ezer frankért árulták. De hát aki­nek egy óránál a vastagság számít és nem a pontosság ... ci­edloffsojheexotomii­ii! (E. Várkonyi Péter felvétele) Janisch Miklós tudományos kutató az Állatorvostudományi Egyetem munkatársa, dolgozószobájában mérgeskígyókat gondoz. A négyhetenkénti „méregfejés” anyagát gyógyászati célra hasznosítják. A képen: Janisch Miklós texasi csörgő­kígyóval. Gyermekmúzeum Angliában 1979 a Gyermekek Nem­zetközi Éve, ezekben a hó­napokban a világ minden táján fokozottabb figyelmet szentelnek a gyermekek vi­lágának. A gyerekek mesevi­lága elevenedik meg egy angliai kisváros, Derbyshire egyik legpatinásabb épüle­tének, a Sudburry Hallnak falai között. Az épületben John Hodgson tanár rende­zett be gyer­mekmúzeumot, még a XIX. században. A múzeum egyebek között ősi játékokat, mesefigurákat, szörnyeket és tündéreket rejt. Letűnt korok gyermek­ruháit külön vitrinekben őr­zik. Az idelátogató gyereke­ket Viktória-korabeli ruhák­ba öltöztetve vezetik körbe. A szivárványfüggönyön át­lépve máris a varázstükör előtt találják magukat. Ezt a szobát gyerekek tervezték, a megelevenedő falminták, a kaleidoszkóp, a szépen be­rendezett egérlyuk, s a szi­várványfüggöny fölötti aranyskakas mind-mind fan­táziájuk szülötte. A követ­kező teremben százéves gye­rekszoba hintalóval, babák­kal,­­bölcsővel. Kígyók, lét­rák, halma­játék, társasjáté­kok idézik a Viktória-kort. A szomszédos terem apró látogatói mintha nagyszüleik földrajzórájára csöppentek volna be: keskeny lócákon hátratett kézzel figyelik a sok avitt keflléket a tante­remnek berendezett szobá­ban. A látogatók eleinte el­bűvöl­őnek találják ezt a ta­nítási módszert, az óra után azonban hálásak, hogy a mai, modernebb oktatási rend­szerben tanulnak. De nincs idő ezen tűnődni, mert baba­­házak és babák sorfala kö­zött egy titokzatos kapuhoz érnek. Amint kinyitik, rózsa­illat lengi körül a gyereke­ket, mágikus zene hallat­szik, az elvarázsolt holdfény­­fottyosón bűvös fák, tavak és kastélyok kápráztatják el az apróságokat. Madarak szállnak el a fejek fölött, s a mennyezet a csillagos ég­bolt. Ez már a Szörny biro­dalma. A­­ múzeum egy har­mad részében a Szépség és a Szörny meséje elevenedik meg. Itt már a Szörnnyel is találkozhatunk. Szolgái a de­nevérek, a sötétség lakói. Az oszlopról egy hatalmas sárkány néz le. A Szörny odújából gótikus boltíveken, ijesztő folyosó­kon keresztül fényes terem­be menekülhetünk, ahol ép­pen a Szépség ünnepli me­nyegzőjét a Herceggel. A te­rem fellobogózva, az asztal roskadásig tele. John Hodgson legtaláléko­nyabb segítőtársai a mese­múzeum berendezésében a gyerekek voltak. Hodgson házról házra járt, hogy meg­tudja, milyennek képzelik a gyerekek a Szörnyet, s mi­lyennek a Szépség esküvőjét. John Hodgson szerint a kép­zelet a legfontosabb és a legvarázslatosabb ajándék. Ezt a titkos erőt három sza­bály megtartásával erősít­hetjük: „minduntalan keres­sük a Szépséget; hallgassunk zenét és olvassunk könyvet; rajzoljunk, fessünk, írjunk mesét, s mindezt mutassuk meg másoknak.” Lehet, hogy tanácsait nemcsak a gyere­keknek szánta.

Next