Vas Népe, 1979. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-25 / 172. szám
f Áll a Párducok tanyája Napközi, ahol mindig történikvalami Napközit szervezett július —augusztusra a TANÉP. Az építők Tóth Károly utcai sporttelepén szinte elveszik a negyven gyerek. Van bőven tér, lágy fű, megmászható fa, versenyfutáshoz salak, labdához teniszpálya, kosárpálya és van terem, társalgó rossz időre. Megvolt mindez tavaly is. Miért álljon egész nyáron kihasználatlanul? A kérdést az építők szakszervezetének megyei bizottsága tette fel. A döntést a vállalatokra bízta. Tavasszall úgy látszott, hogy a VASÉP, a TANÉP és az Építőipari Szövetkezet együttműködtet napközit. Elérkezett a tanév vége. Bár a TANÉP már látta, hogy a társvállalatok megmaradnak a hagyományos gyermeküdültetési formáknál (egy hét Balaton, egy-két napos kirándulás, családos beutaló az üzemi nyaralókba), nem lehetett visszakozni. Negyvennél több gyereket írattak be az akkor csak névileg létező vállalati napközibe a szülők. A napközis busz július 2- án megtette az első körutat Szombathelyen. Negyven- negyvenkét gyereket hozvisz azóta is. Kaposvári Györgyné eladó, Apró Attila népművelő, Varga Gábor az építők sportkörének elnöke intézi a tábor ezernyi dolgát. Tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak a gyerekek. A szülők 4 forintot fizetnek naponta, a másik 18-at a vállalat. A tavaszi kommunista szombat bevételéből látják el a tábort. A napközis nyár körülbelül 70 ezer forintba kerül. Dávid Judit másodéves matematika—orosz szakos főiskolás és Kiss Péter rajz —földrajz szakos tanár foglalkozik a gyerekekkel júliusban. — Szabadiok vagyunk, vakáció van, ezt érezzék a gyerekek — tervezték a programot, a napirendet. Nem azt jelenti, hogy magukra hagyják a gyerekeket, csináljanak, amit akarnak, bár a kötetlenségbe beleférne. A pályán, a táborban azonban mindig történik valami. Lehet választani és főleg, lehet versenyezni. Reggel 8-ra a táborba érnek a gyerekek. Ha álmosak is, ha húzódoznak is, nyolckor egy kört kell futniuk. Aztán már nem kell biztatás, kilencig nem is hagyják abba a játékos versenyeket, a váltókat. Voltak a lovasiskolában, az élményekről a rajzok tanúskodnak. Hamarosan az arborétumba, majd a repülőtéri vitorlásokhoz mennek. Rendeztek számháborút és ki mit tud-ot, versekkel, dalokkal és sok bohóckodással. Két-két fiú és lánycsapatra osztva élik a maguk, életét a gyerekek. Saját búvóhelyet építettek. Megtámadták a másikét, öszszevesznek és békülnek, szövetkeznek és ádáz ellenfelek lesznek szokásaik és a csapatjáték sorsolási szeszélye szerint. Ottvasni, társasjátékot játszani a közös sátor oltalma alatt is, a társalgóban is lehet. A játékban mindig részt vesznek a pedagógusok. Legalább úgy élvezik a mozgást, a versenyt, mint a gyerekek. Csak a figyelmük oszlik meg jobban. Igazságot tenni a pingpongozok között, ránézni a teniszezőkre, követni a fára mászóikat. — Tanár bácsi, mit gyűjtöttem? — Iván Gyula jósága, bája csak az idegent téveszti meg. Gyula a legnagyobb kópé, nem is titkolja viselt dolgait és a „változó” bejegyzést a magatartási rovatban. Most volt elsős, észrevenni a nagy zajt és a gyanús csendet, szóval felelni a gyerekekért nekik kell. A szülők a vállalati ebédlőben várják a csoportot. Sok a kicsi gyerek, az elsősmásodikos, van aki csak ősztől iskolás. Nehéz a tálcát vinniük, a húst sem sikerül egyedül összevágniuk. A Párducok és az Apacsok múlt heti búvóhelye közül csak a Párducoké áll még. A Vidámság és a Donald Kacsa nevet választó lánycsoportok is megunták már az első rejtekhelyét. (Igen, mert a fiúik ellopkodták a tobozdíszeket! — Ti meg be akartatok jönni a rejtett kapun, a jelszót meg nem tudtátok!) De ez már a múlt, nem fontos. A lényeg, a következő kosármeccs. Jutka köré gyűlnek a lányok, Péterhez sorakoznak a fiúk. — Úgyis a fiúk győznek — mondják a kislányok, de azért abbahagyják az ugrálást, a hintázást, lemásznak a fáról és ordítva biztatják a kosarazókat. Szülők mesélték, hogy amióta működik a tábor, gyerekükkel nincs gond reggelenként. Már hatkor felöltözik, útra kész, nehogy lekésse a napközibuszt. És úgy jön haza délután, hogy türelmetlenül várja a reggelt. Sok gondi van egy ilyen táborral. Előre kiszámíthatatlan gondok is, pénzbe is kerül. Nyilván meglenne a vállalat a gyereknevelés nélkül. Az idén alapított napközi azonban nem marad egynyári érdekesség. A tábor életét, a szervezést figyelemmel kíséri az építőik szakszervezetének megyei bizottsága. A napközit ugyanis nem lehet abbahagyni a szülők, "a gyerekek miatt. A résztvevők körének bővítése, a társvállalatok bevonása lesz a következő év feladata. Kérdeztük a gyerekeket, ötödik-hatodik osztályosokat is, akik több nyarat töltöttek már napköziben, miért jó ez a tábor? — Mert itt kevesen vagyunk. — Mert olyan helyesek a tanárok. —• Mert olyan érdekeseket csinálunk. — Mert sokszor lehet győzni — sorolta Mogyorósi Ági, Tölgyesi Zoli, Török Mónika, Tihanyi Kinga, Horváth Szilvia, Tóth Éva, Gál Gyöngyi. Szombathelyen nemcsak az építőknek van szép, szabad sportpályája. A gyermekév tiszteletére nemcsak a TANÉP szervezett plusz műszakot. Mondhatják azt is, nem a gyárak dolga a gyerekek elhelyezése. Azt is, hogy adja minden üzem a 60—70 ezer forintot a városi napközinek, teremtsenek ott jobb körülményeket. Csakhogy ezer gyereknek egy tömegben nem lehet ugyanazt nyújtani, mint negyvennek, hatvannak vagy száznak. Mi legyen hát a jövő? Több üzemi napközit vagy egyetlen városit ? A szombathelyi napközi irányítói nem vagy-vagy formában teszik fel a kérdést. Bár lenne több üzemi napközi , kívánják. Az 1100 gyerek helyett akkor (nagyon jó esetben) 800-at íratnának a városligetibe. A TANÉP napközijével felvették a kapcsolatot. Vihetik az építők gyerekeit a városi napiközi strandjára. A sportversenyek, szellemi vetélkedők közös rendezése, a kölcsönös vendégfogadás, táborlátogatás csak színesítené a gyerekek nyári életét. Ez a mértékadó vélemény. Budai RózsaFotó: Horváth László Tihanyi Kinga a Vidámság csapat búvóhelyének csak nyomát tudta megmutatni. A lányok összevesztek, a rejtekhelyet fölszámolták. Sokkal érdekesebb egy csiga. 9Mec»ro&»a&H«sty Születés: Katovics Miklós és Gulyás Katalin leánya: Nóra Ágnes, Balogh József és Horváth Katalin leánya: Katalin, Tamás József és Marácz Ágnes fia: Zoltán, Lakihegyi István és Czettler Ibolya Irma fia: Kornél István, Simon Zoltán László és Patyi Margit fia: Balázs Zoltán, Kiléber Miklós és Grámán Katalin fia: Zoltán, Bognár László és Mihály Éva fia: László Zoltán, Bátyi Tibor és Fazekas Katalin fia: Balázs, Szalai László és Fodor Zsuzsanna fia: László, Buús Tibor és Rudolf Márta leánya: Krisztina, Németh István és Seres Margit leánya: Csilla, Humli Tamás és Kocsis Jolán fia: Tamás, Gábriel László és Suba Magdolna leánya: Lívia, Oszkó Miklós és Angler Klára leánya: Veronika, Németh István és Hajmási Erzsébet fia: Péter, Hubay Gábor és Kovács Katalin leánya: Katalin Gabriella, Kaiser Gyula és Kiss Erzsébet leánya: Valéria, Rimányi Péter és, Senyei Erzsébet leánya: Krisztina, Vidos Péter és Nyári Terézia leánya: Szabina, Takács Károly és Vörös Rozália leánya: Anita, Varga Zoltán és Németh Márta fia: Zoltán, Nagy Endre és Horváth Gizella leánya: Enikő, Ásó László és Gombás Mária fia: Gábor, Fábián József és Szovák Lívia leánya: Anita, Lencz Ferenc és Benkő Márta leánya: Ingrid. Biró Ferenc és Koós Márta leánya: Eszter, Szekér János és Szendi Erzsébet fia: Zoltán. Szélinger László és Rezes Anna leánya: Anita, Stieber Csaba és Déry Edit fia: Csaba, Novák Ferenc és Kovács Mária fia: Arnold, dr. Molnár Zoltán Miklós és Varga Mária Márta leánya: Mária Melinda, Szén György és Gombás Anna fia: György, Séllei László és Pasits Mária fia: László Szilveszter, Szalay Géza és Németh Mária fia: Szabolcs, Auer Ferenc és Farkas Ágnes leánya: Krisztina. Farkas Miklós és Kajcsos Mária leánya: Beatrix. Odor János és Tőke Katalin leánya: Agnes. Peresztegi László és Ohrimelda Mária leánya: Petra, Gregorits Ottó és Bencsik Katalin leánya: Eszter.Máté László és Varga Margit leánya: Szabina. Sebestyén András és Kovács Judit leánya: Brigitta, Steffek Albin István és Kónya Judit fia: Albin István, Scheer Péter és Markovics Erzsébet Ilona leánya: Andrea. Házasság: Horváth Zoltán és Felkai Judit Irén, Papp Árpád és Kovács Mária, Lóránth Gyula és Adravecz Erika, Wolf István és Takács Jolán Ilona, Czeglédy Dezső és Ágh Mária, Virág István Péter és Herczeg Ildikó, Miletics István és Szigeti Beatrix, Megyeri Jenő és Herczeg Magdolna, Bognár Ernő és Csupor Márta, Varga Imre és Szerdahelyi Rita Ilona, Takács Imre Gábor és Lengyel Katalin, Spiegler Tibor és Simola Mária, Somogyi Miklós Dezső és Cziczer Mária, Horváth János és Vincze Jolán, Nagy Gyula és Erőss Rozália, Dávid József és Miletics Gyöngyi, Burkon András és Palik Erzsébet, Vincze Péter és Tóth Gizella, Lökkös György József és Neményi Mária Szilvia. Halálozás: Horváth Péter, Ridavits Lajosné sz. Mészáros Gizella, Kozmán Jánosné sz. Mölcs Mária, Németh Nándor, Baráth Pálné sz. Görög Mária, Rambala Józsefné sz. Kádár Julianna, Kántor Lajosné sz. Kiss Mária, Horváth Istvánné sz. Németh Karolina, Németh Ferencné sz. Tóth Brigitta, Halmosi Károlyné sz. Kolecz Mária, Belső Géza, Wágner Ferencné sz. Darvas Jolán, Nagy János, Giczi Lajosné sz. Czapary Irma, Dékány Ferencné sz. Pelzmann Mária, Németh Ferencné sz. Nagy Irén, Anton János, Sebestyén Ernőné sz. Szabó Irén, Podobnyik Lajosné sz. Kovács Margit, Wunderler Ferenc, Molnár János, Fodor Lajosné sz. Hringyel Mária, Stocker Erzsébet, Ács Imre, Cseh László, Nagy Sándor, Déri Józsefné sz. Tarsol Teréz, Csordás Ferencné sz. Csapó Gizella, Horváth Józsefné sz. Kovács Mária, Németh Imre, Mészáros Hugóné sz. Schwartz Ilona, Dugmonits János, Vikman Mihályné sz. Néki Teréz, Kocsis Józsefné sz. Szekér Erzsébet, Kiss Imréné sz. Orbán Mária. Anyakönyvi hírek 1979. július 25. Szerda Születés: Horváth János és Czirók Katalin leánya: Katalin Margit, Hermann György és Csikós-Nagy Margit leánya: Judit, Király Lajos és Egresi Éva leánya: Mónika, Bokor János és Halász Gyöngyi leánya: Eszter, Németh József és Fülöp Edit fia: Tamás, Kálmán Lajos és Czeglédi Terézia fia: Krisztián, Lumniczer Tamás és Lakatos Julianna leánya: Szabina, Somogyi László és Pauer Piroska leánya: Melinda Zsuzsanna, Szíjártó Gusztáv és Horváth Piroska leánya : Violetta. Horváth Lajos ésHorváth Rozália leánya: Rozália. Kopfensteiner Attila és Horváth Mária leánya: Eszter Mária, Lakatos István és Németh Mária fia: Gábor, Pallósi György és Bódi Katalin fia: Gábor György, Németh József és Böröcz Erzsébet fia: Gergely, Dávoti János és Csonka Magdolna fia: László. Németh Sándor és Mudri Katalin leánya: Hajnalka. Horváth József és Meszlarics Ilona fia: Zoltán, Túri László és Rácz Piroska fia: László István, Viczmándi József és Samu Ildikó leánya: Ildikó Mária. Házasság: Szibler András és Varga Gyöngyi. Berger Ferenc és Horváth Ildikó, Horváth Gábor Tibor és Udvardy Edit Magdolna. Halálozás: Pető Géza, Papp Jánosné sz. Szabó Rozália, Biró Rozália, Horváth Gyula, Vágó Kálmánné sz. Szili Terézia Margit. Szeret teniszezni, még jobban • Humorizálni Bárdy György a Sportházban Megítélt a szombathelyi Művelődési és Sportház nézőtere az elmúlt szombaton. Többnyire harminc, negyven évesek tapsoltak lelkesen Kovács Katinak, s kísérő együttesének, az Univerzálnak. A sok ének és zeneszám után rendhagyó produkció következett: népszerű színművészünk, Bárdy György tűnt fel a színpadon. A közönség hálásan jutalmazta szellemes poénjait, Balatóniától egészen Örkény egyperceséig . . . De hogyan került Bárdy ebbe a műsorba? Az ORI előnyben részesíti a tiszta műfajokat: ha tánczene, legyen végig tánczene, ha próza, akikor végig próza. A közönség nem nagyon szereti, ha menetközben „áthangolják”. A mostani áthangolás viszont sikerült. S ez az előadónak köszönhető. Mert Kovács Kati valóban méltó vetélytárs. — Az igazság az — válaszolt kérdésünkre Bárdy, — hogy ezt a műsort főleg Kati miatt vállaltam. Remek ember, igen jól kijövünk egymással. Pontosabban: a kétórás produkcióban kiegészítjük egymást. Igazolja ezt eddigi koncertjeink sorozata, mindenhol megnevezettük a közönséget. — Pedig a mostani poénok nagy részét már ismerte a közönség. Történetesen a rádiókabaréból... — Szeretek rögtönözni, de alapvető szabály, hogy ez biztosra épüljön. Jelen esetben a balatoni számon volt a gerinc, erre találtam ki a csattanókat. Egyébként a pillanatnyi helyzet, hangulat, a közönség viselkedése dönt el mindent. Ha nem jönnek be a csattanók, akkor valamit elszúrtam, vagy a közönség mást vár. A Sportházban nem volt ilyen gondom: a közönségnek volt tehetsége észlelni a finomságokat... Például egy skét vaskosabb viccen nem derültek annyira, mint a nemrég elhunyt kiváló író, Örkény István egypercesem. Ennek igen örülök, mert Örkény révén sikerült egy kis irodalmat is becsempészni a műsorba... — Hogyan készül? — Nappalaim nagyrészét a teniszezés tölti ki. Itt említeném meg egy régi szombathelyi barátom, Asbóth József nevét, aki döntős volt egykoron Wimbledonban. Sajnos, Jóska jelenleg súlyos beteg .. . Szóval, a teniszezés is egyfajta készülődés nálam, szellemileg frissít. A konkrét műsorra pedig kemény munkával és mindig nagy izgalommal készülök. — Mondana valamit terveiről ? — Nemrég megtiszteltetés ért. A moszkvai Művész Színház főrendezője, Jefremiov, meghívott egy dráma egyik főszerepére. A Vígszínházban pedig egy angol vígjátékban kaptam szerepet. Novemberben Garas Dezsővel csinálunk — úgy hiszem, nagyon jó — műsort, a televízió számára. A címe: Egy ház a körúton, kozma A létező televíziók legjobbika? Milyenek a televízió drámai és opera műsorai? Kik és miért nézik, miért szidják, vagy dicsérik? — erről vitatkozott június végén. Veszprémben a IX. Tévétalálkozó alkalmából több száz alkotó, kritikus és a közönség. A versenyprogramban bemutattak 22 tv-filmet és operát, láthattunk 11 hazai ősbemutatót, s a nemzetközi fesztiválokon díjat nyert külföldi tv-filmekből válogatást. Részt vehettünk szakmaitanácskozásokon és közönség találkozókon. A versenytőrnőket a nagyközönség az elmúlt évben, láthatta a képernyőn. S a nagytekintélyű zsűri döntése után a legjobbaknak ítélt alkotásokat újra megnézheti. Ha ugyan kíváncsi rá. Mert a zsűri döntése, a díjak nem mindig a közönségnek legjobban tetsző filmeket illették. S ez természetes is. Mert ha a közönség által legkedveltebb, legnézetteb tv-alkotások kapnának díjakat — egészen más kategóriában kellene kiírni a versenyt is —, mondjuk krimiik, humoros műsorok, sorozatok, kívánságműsorok kategóriájában (ami talán nem is lenne teljesen fölösleges!). A Tömegkommunikációs Kutatóközpont adatai szerint 1978 első felében az alábbi műsorokat nézték meg legtöbben: — az Abigél című magyar sorozatot, a Bűvész amerikai filmsorozat A macska című epizódját, a Kurtizánok tündöklése és bukása francia sorozatot, a Nők kérték a kívánságműsort, és a Tetthely című NSZK-krimisorozatot. A legmagasabb tetszésindexet elért műsorok ugyanebben az időben a következők voltak: Műkorcsolya VB Jégtánc, Frédi és az oroszlán, a Casablanca című amerikai, a Meseautó és a Kölcsönkért kastély című magyar filmek. De vajon ki kell-e elégítenie a televíziónak a közönségigényt? Lehet-e cél, hogy olyan műsorok készüljenek, amelyek mindenkinek(?!) tetszenek? Hiszen, az olcsó, hatásvadász, kommersz filmekkel könnyű lenne kielégíteni a legalacsonyabb igényeket, nagy nézettséget elérni. A művészetnek hivatása, hogy miközben ismereteket közvetít — esztétikai élményt nyújtson, katharzist okozzon. A jó művek igényeket keltenek, ízlést formálnak, új szépségeket láttatnak meg. A televíziós művek alkotóinak — ha lehet — még nagyobb a felelősségük, mint más művészetek képviselőinek. Hiszen ország-világ látja, amit produkálnak. E milliós nézőtábor pedig könnyen felemelhet, megdicséítheti érdemtelenül. S a nézettség már tekintélyt is teremt, félrevezetően művészi ranggal illetheti a silány alkotást. A baj csak akkor kezdődik, ha önelégült alkotók és felében-harmadában sikeredett művek mindenáron, való dicséretet vindikálnak. Amikor statisztikákkal, népszámokkal vélnek minősíteni. Akik hangoztatják, s maguk el is hiszik, hogy a miénk a létező televíziók legjobbika. Műalkotáshoz csak alázattal lehet közeledni — tanították a régi rómaiak. De azt is, hogy a műalkotás csak művészi alázat révénszülethet. S a művészt csak műve alapján illeti tisztelet. K. M.