Vas Népe, 1979. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-25 / 172. szám

f Áll a Párducok tanyája Napközi, ahol mindig történik­­valami Napközit szervezett július —augusztusra a TANÉP. Az építők Tóth Károly ut­cai sporttelepén szinte elve­szik a negyven gyerek. Van bőven tér, lágy fű, megmász­ható fa, versenyfutáshoz sa­lak, labdához teniszpálya, ko­sárpálya és van terem, tár­salgó rossz időre. Megvolt mindez tavaly is. Miért áll­jon egész nyáron kihaszná­latlanul? A kérdést az építők szakszervezetének megyei bizottsága tette fel. A dön­tést a vállalatokra bízta. Tavasszall úgy látszott, hogy a VASÉP, a TANÉP és az Építőipari Szövetkezet együtt­működtet napközit. Elérke­­zett a tanév vége. Bár a TAN­ÉP már látta, hogy a társvállalatok megmarad­nak a hagyományos gyer­meküdültetési formáknál (egy hét Balaton, egy-két napos kirándulás, családos beutaló az üzemi nyaralók­ba), nem lehetett visszakoz­ni. Negyvennél több gyere­ket írattak be az akkor csak névileg létező vállalati nap­közibe a szülők. A napközis busz július 2- án megtette az első körutat Szombathelyen. Negyven- negyvenkét gyereket hoz­­visz azóta is. Kaposvári Györgyné eladó, Apró Attila népművelő, Va­rga Gábor az építők sportkörének elnöke intézi a tábor ezernyi dol­gát. Tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak a gyerekek. A szülők 4 forintot fizetnek naponta, a másik 18-at a vállalat. A tavaszi kommu­nista szombat bevételéből látják el a tábort. A napkö­zis nyár körülbelül 70 ezer forintba kerül. Dávid Judit másodéves matematika—orosz szakos főiskolás és Kiss Péter rajz —földrajz szakos tanár fog­lalkozik a gyerekekkel jú­liusban. — Szabadiok vagyunk, va­káció van, ezt érezzék a gyerekek — tervezték a programot, a napirendet. Nem azt jelenti, hogy ma­gukra hagyják a gyerekeket, csináljanak, amit akarnak, bár a kötetlenségbe belefér­ne. A pályán, a táborban azonban mindig történik va­lami. Lehet választani és főleg, lehet versenyezni. Reggel 8-ra a táborba ér­nek a gyerekek. Ha álmosak is, ha húzódoznak is, nyolc­kor egy kört kell futniuk. Aztán már nem kell bizta­tás, kilencig nem is hagyják abba a játékos versenyeket, a váltókat. Voltak a lovas­iskolában, az élményekről a rajzok tanúskodnak. Hama­rosan az arborétumba, majd a repülőtéri vitorlásokhoz mennek. Rendeztek szám­háborút és ki mit tud-ot, versekkel, dalokkal és sok bohóckodással. Két-két fiú és lánycsapatra osztva élik a maguk, életét a gyerekek. Saját búvóhelyet építettek. Megtámadták a másikét, ösz­­szeveszne­k és békülnek, szö­vetkeznek és ádáz ellenfelek lesznek szokásaik és a csa­patjáték sorsolási szeszélye szerint. Ottvasni, társasjáté­kot játszani a közös sátor oltalma alatt is, a társalgó­ban is lehet. A játékban mindig részt vesznek a pedagógusok. Legalább úgy élvezik a moz­gást, a versenyt, mint a gye­rekek. Csak a figyelmük osz­lik meg jobban. Igazságot tenni a pingpongozok kö­zött, ránézni a teniszezőkre, követni a fára mászóikat. — Tanár bácsi, mit gyűj­töttem? — Iván Gyula jó­sága, bája csak az idegent téveszti meg. Gyula a legnagyobb kópé, nem is titkolja viselt dolgait és a „változó” bejegyzést a magatartási rovatban. Most volt elsős, észrevenni a nagy zajt és a gyanús csendet, szóval fe­lelni a gyerekekért nekik kell. A szülők a vállalati ebéd­lőben várják a csoportot. Sok a kicsi gyerek, az elsős­­másodikos, van aki csak ősztől iskolás. Nehéz a­ tál­cát vinniük, a húst sem sikerül egyedül összevágni­uk. A Párducok és az Apacsok múlt heti búvóhelye közül csak a Párducoké áll még. A Vidámság és a Donald Kacsa nevet választó lány­csoportok is megunták már az első rejtekhelyét. (Igen, mert a fiúik ellopkodták a tobozdíszeket! — Ti meg be akartatok jönni a rejtett ka­pun­, a jelszót meg nem tud­tátok!) De ez már a múlt, nem fontos. A lényeg, a kö­vetkező kosármeccs. Jutka köré gyűlnek a lányok, Pé­terhez sorakoznak a fiúk. — Úgyis a fiúk győznek — mondják a kislányok, de azért abbahagyják az ugrá­lást, a hintázást, lemásznak a fáról és ordítva biztatják a kosarazókat. Szü­lők mesélték, hogy ami­óta működik a tábor, gye­rekükkel nincs gond regge­lenként. Már hatkor felöltö­zik, útra kész, nehogy lekés­­se a napközibuszt. És úgy jön haza délután, hogy tü­relmetlenül várja a reggelt. Sok gondi van egy ilyen táborral. Előre kiszámítha­tatlan gondok is, pénzbe is kerül. Nyilván meglenne a vállalat a gyereknevelés nél­kül. Az idén alapított nap­közi azonban nem marad egynyári érdekesség. A tá­bor életét, a szervezést fi­gyelemmel kíséri az építőik szakszervezetének megyei bizottsága. A napközit ugyanis nem­ lehet abbahagy­ni a szülők, "a gyerekek mi­att. A résztvevők körének bővítése, a társvállalatok bevonása lesz a következő év feladata. Kérdeztük a gyerekeket, ötödik-hatodik osztályoso­kat is, akik több nyarat töl­töttek már napköziben, mi­ért jó ez a tábor? — Mert itt kevesen vagyunk. — Mert olyan helyesek a tanárok. —• Mert olyan érdekeseket csinálunk. — Mert sokszor lehet győzni — sorolta Mo­gyorósi Ági, Tölgyesi Zoli, Török Mónika, Tihanyi Kin­ga, Horváth Szilvia, Tóth Éva, Gál Gyöngyi. Szombathelyen nemcsak az építőknek van szép, sza­bad sportpályája. A gyer­mekév tiszteletére nemcsak a TANÉP szervezett plusz műszakot. Mondhatják azt is, nem a gyárak dolga a gyerekek el­helyezése. Azt is, hogy adja minden üzem a 60—70 ezer forintot a vá­rosi napközinek, teremtse­nek ott jobb körülményeket. Csakhogy ezer gyereknek egy tömegben nem lehet ugyanazt nyújtani, mint negyvennek, hatvannak vagy száznak. Mi legyen hát a jövő? Több üzemi napközit vagy egyetlen városit ? A szombathelyi napközi irányítói nem vagy-vagy for­mában teszik fel a kérdést. Bár lenne több üzemi nap­közi , kívánják. Az 1100 gyerek helyett akkor (na­gyon jó esetben) 800-at írat­nának a városligetibe. A TANÉP napközijével fel­vették a kapcsolatot. Vihe­tik az építők gyerekeit a vá­rosi napiközi strandjára. A sportversenyek, szellemi ve­télkedők közös rendezése, a kölcsönös vendégfogadás, tá­borlátogatás csak színesítené a gyerekek nyári életét. Ez a mértékadó vélemény. Budai Rózsa­Fotó: Horváth László Tihanyi Kinga a Vidám­ság csapat búvóhelyének csak nyomát tudta meg­mutatni. A lányok össze­vesztek, a rejtekhelyet föl­számolták. Sokkal érdeke­sebb egy csiga. 9Mec»ro&»a&H«sty­­ Születés: Katovics Miklós és Gulyás Katalin leánya: Nóra Ágnes, Balogh József és Horváth Katalin leánya: Katalin, Tamás József és Marácz Ágnes fia: Zol­tán, Lakihegyi István és Czett­­ler Ibolya Irma fia: Kornél Ist­ván, Simon Zoltán László és Patyi Margit fia: Balázs Zoltán, Kiléber Miklós és Grámán Kata­lin fia: Zoltán, Bognár László és Mihály Éva fia: László Zoltán, Bátyi Tibor és Fazekas Katalin fia: Balázs, Szalai László és Fo­dor Zsuzsanna fia: László, Buús Tibor és Rudolf Márta leánya: Krisztina, Németh István és Se­res Margit leánya: Csilla, Humli Tamás és Kocsis Jolán fia: Ta­más, Gábriel László és Suba Magdolna leánya: Lívia, Oszkó Miklós és Angler Klára leánya: Veronika, Németh István és Haj­­mási Erzsébet fia: Péter, Hubay Gábor és Kovács Katalin leánya: Katalin Gabriella, Kaiser Gyula és Kiss Erzsébet leánya: Valéria, Rimányi Péter és, Senyei Erzsé­bet leánya: Krisztina, Vidos Pé­ter és Nyári Terézia leánya: Szabina, Takács Károly és Vörös Rozália leánya: Anita, Varga Zoltán és Németh Márta fia: Zoltán, Nagy Endre és Horváth Gizella leánya: Enikő, Ásó Lász­ló és Gombás Mária fia: Gábor, Fábián József és Szovák Lívia leánya: Anita, Lencz Ferenc és Benkő Márta leánya: Ingrid. Biró Ferenc és Koós Márta leánya: Eszter, Szekér János és Szendi Erzsébet fia: Zoltán. Szélinger László és Rezes Anna leánya: Anita, Stieber Csaba és Déry Edit fia: Csaba, Novák Ferenc és Kovács Mária fia: Arnold, dr. Molnár Zoltán Miklós és Varga Mária Márta leánya: Mária Me­linda, Szén György és Gombás Anna fia: György, Séllei László és Pasits Mária fia: László Szil­veszter, Szalay Géza és Németh Mária fia: Szabolcs, Auer Ferenc és Farkas Ágnes leánya: Krisz­tina. Farkas Miklós és Kajcsos Mária leánya: Beatrix. Odor Já­nos és Tőke Katalin leánya: Agnes. Peresztegi László és Ohr­imelda Mária leánya: Petra, Gregorits Ottó és Bencsik Kata­lin leánya: Eszter.­­Máté László és Varga Margit leánya: Szabi­na. Sebestyén András és Kovács Judit leánya: Brigitta, Steffek Albin István és Kónya Judit fia: Albin István, Scheer Péter és Markovics Erzsébet Ilona leánya: Andrea. Házasság: Horváth Zoltán és Felkai Judit Irén, Papp Árpád és Kovács Mária, Lóránth Gyula és Adravecz Erika, Wolf István és Takács Jolán Ilona, Czeglédy Dezső és Ágh Mária, Virág Ist­ván Péter és Herczeg Ildikó, Mi­­letics István és Szigeti Beatrix, Megyeri Jenő és Herczeg Mag­dolna, Bognár Ernő és Csupor Márta, Varga Imre és Szerdahe­lyi Rita Ilona, Takács Imre Gá­bor és Lengyel Katalin, Spiegler Tibor és Simola Mária, Somogyi Miklós Dezső és Cziczer Mária, Horváth János és Vincze Jolán, Nagy Gyula és Erőss Rozália, Dávid József és Miletics Gyön­gyi, Burkon András és Palik Er­zsébet, Vincze Péter és Tóth Gizella, Lökkös György József és Neményi Mária Szilvia. Halálozás: Horváth Péter, Ri­­davits Lajosné sz. Mészáros Gi­zella, Kozmán Jánosné sz. Mölcs Mária, Németh Nándor, Baráth Pálné sz. Görög Mária, Rambala Józsefné sz. Kádár Julianna, Kántor Lajosné sz. Kiss Mária, Horváth Istvánné sz. Németh Karolina, Németh Ferencné sz. Tóth Brigitta, Halmosi Károlyné sz. Kolecz Mária, Belső Géza, Wágner Ferencné sz. Darvas Jo­lán, Nagy János, Giczi Lajosné sz. Czapary Irma, Dékány Fe­rencné sz. Pelzmann Mária, Né­meth Ferencné sz. Nagy Irén, Anton János, Sebestyén Ernőné sz. Szabó Irén, Podobnyik La­josné sz. Kovács Margit, Wun­­derler Ferenc, Molnár János, Fodor Lajosné sz. Hringyel Má­ria, Stocker Erzsébet, Ács Imre, Cseh László, Nagy Sándor, Déri Józsefné sz. Tarsol Teréz, Csor­dás Ferencné sz. Csapó Gizella, Horváth Józsefné sz. Kovács Mária, Németh Imre, Mészáros Hugóné sz. Schwartz Ilona, Dug­­monits János, Vikman Mihályné sz. Néki Teréz, Kocsis Józsefné sz. Szekér Erzsébet, Kiss Imréné sz. Orbán Mária. A­nyakönyvi hírek 1979. július 25. Szerda Születés: Horváth János és Czirók Katalin leánya: Katalin Margit, Hermann György és Csi­­kós-Nagy Margit leánya: Judit, Király Lajos és Egresi Éva leá­­nya: Mónika, Bokor János és Halász Gyöngyi leánya: Eszter, Németh József és Fülöp Edit fia: Tamás, Kálmán Lajos és Czeg­­lédi Terézia fia: Krisztián, Lum­­niczer Tamás és Lakatos Julian­na leánya: Szabina, Somogyi László és Pauer Piroska leánya: Melinda Zsuzsanna, Szíjártó Gusztáv és Horváth Piroska leá­nya : Violetta. Horváth Lajos és­­Horváth Rozália leánya: Rozália. Kopfensteiner Attila és Horváth Mária leánya: Eszter Mária, La­katos István és Németh Mária fia: Gábor, Pallósi György és Bódi Katalin fia: Gábor György, Németh József és Böröcz Erzsé­bet fia: Gergely, Dávoti János és Csonka Magdolna fia: László. Németh Sándor és Mudri Kata­lin leánya: Hajnalka. Horváth József és Meszlarics Ilona fia: Zoltán, Túri László és Rácz Pi­roska fia: László István, Vicz­­mándi József és Samu Ildikó leánya: Ildikó Mária. Házasság: Szibler András és Varga Gyöngyi. Berger Ferenc és Horváth Ildikó, Horváth Gá­bor Tibor és Udvardy Edit Mag­dolna. Halálozás: Pető Géza, Papp Jánosné sz. Szabó Rozália, Biró Rozália, Horváth Gyula, Vágó Kálmánné sz. Szili Terézia Mar­git. Szeret teniszezni, még jobban • Humorizálni B­árdy György a Sportházban Megítélt a szombathe­lyi Művelődési és Sport­ház nézőtere az elmúlt szombaton. Többnyire harminc, negyven éve­sek tapsoltak lelkesen Kovács Katinak, s kísérő együttesének, az Univer­­zálna­k. A sok ének és ze­neszám után rendhagyó produkció következett: népszerű színművészünk, Bárdy György tűnt fel a színpadon. A közönség hálásan jutalmazta szelle­mes poénjait, Balatóniá­­tól egészen Örkény egy­perceséig . . . De hogyan került Bárdy ebbe a mű­sorba? Az ORI előnyben részesíti a tiszta műfajo­kat: ha tánczene, legyen végig tánczene, ha próza, akikor végig próza. A kö­­zönség nem nagyon­ szere­ti, ha menetközben „át­hangolják”. A mostani áthangolás viszont sike­­rü­lt. S ez az előadónak köszönhető. Mert Kovács Kati valóban méltó ve­télytárs. — Az igazság az — vá­laszolt kérdésünkre Bár­dy, — hogy ezt a műsort főleg Kati miatt vállal­tam. Remek ember, igen jól kijövünk egymással. Pontosabban: a kétórás produkcióban kiegészít­jük egymást. Igazolja ezt eddigi koncertjeink so­rozata, mindenhol meg­nevezettük a közönsé­get. — Pedig a mostani poénok nagy részét már ismerte a közönség. Tör­ténetesen a rádiókabaré­­ból... — Szeretek rögtönözni, de alapvető szabály, hogy ez biztosra épüljön. Je­len esetben a balatoni számon volt a gerinc, er­re találtam ki a csattanó­kat. Egyébként a pillanatnyi helyzet, hangulat, a kö­zönség viselkedése dönt el mindent. Ha nem jön­nek be a csattanók, ak­kor valamit elszúrtam, vagy a közönség mást vár. A Sportházban nem volt ilyen gondom: a kö­zönségnek volt tehetsége észlelni a finomságokat... Például egy­ skét vasko­sabb viccen nem derültek annyira, mint a nemrég elhunyt kiváló író, Ör­kény István egypercese­m­. Ennek igen örülök, mert Örkény révén sike­rült egy kis irodalmat is becsempészni a műsor­ba... — Hogyan készül? — Nappalaim nagyré­sz­ét a teniszezés tölti ki. Itt említeném meg egy régi szombathelyi ba­rátom, Asbóth József ne­vét, aki döntős volt egy­koron Wimbledonban. Sajnos, Jóska jelenleg sú­lyos beteg .. . Szóval, a teniszezés is egyfajta ké­szülődés nálam, szellemi­leg frissít. A konkrét műsorra pedig kemény munkával­ és mindig nagy izgalommal készülök. — Mondana valamit terveiről ? — Nemrég megtisztel­tetés ért. A moszkvai Mű­vész Színház főrendezője, Jefremiov, meghívott egy dráma egyik főszerepére. A Vígszínházban pedig egy angol vígjátékban kaptam szerepet. Novem­berben Garas Dezsővel csinálunk — úgy hiszem, nagyon jó — műsort, a televízió számára. A cí­me: Egy ház a körúton, kozma A létező televíziók legjobbika? Milyenek a televízió drámai és opera műsorai? Kik és miért nézik, miért szidják, vagy dicsérik? — erről vitatko­zott június végén. Veszprémben a IX. Tévétalálkozó alkal­mából több száz alkotó, kritikus és a közönség. A versenyprogramban bemutattak 22 tv-filmet és ope­rát, láthattunk 11 hazai ősbemutatót, s a nemzetközi fesz­tiválokon díjat nyert külföldi tv-filmekből válogatást. Részt vehettünk szakmai­­tanácskozásokon és közönség találkozó­kon. A versenyt­őrnőket a nagyközönség az elmúlt évben, lát­hatta a képernyőn. S a nagytekintélyű zsűri döntése után a legjobbaknak ítélt alkotásokat új­ra megnézheti. Ha ugyan kíváncsi rá. Mert a zsűri döntése, a díjak nem mindig a közönségnek legjobban tetsző filmeket illették. S ez termé­szetes is. Mert ha a közönség által legkedveltebb, legnézet­­teb tv-alkotások kapnának díjakat — egészen más kategó­riában kellene kiírni a versenyt is —, mondjuk krimiik, hu­moros műsorok, sorozatok, kívánság­műsorok kategóriájá­ban (ami talán nem is lenne teljesen fölösleges!). A Tömegkommunikációs Kutatókö­zpont adatai szerint 1978 első felében az alábbi műsorokat nézték meg legtöb­ben: — az Abigél című magyar sorozatot, a Bűvész amerikai filmsorozat A macska című epizódját, a Kurtizánok tündök­lése és bukása francia sorozatot, a Nők kérték a kívánság­­műsort, és a Tetthely című NSZK-krimi­­sorozatot. A legmagasabb tetszés­­indexet elért műsorok ugyaneb­ben az időben a következők voltak: Műkorcsolya VB Jégtánc, Frédi és az oroszlán, a Casa­blanca című amerikai, a Meseautó és a Kölcsönkért kastély című magyar filmek. De vajon ki kell-e elégítenie a televíziónak a közönség­igényt? Lehet-e cél, hogy olyan műsorok készüljenek, ame­lyek mindenkinek(?!) tetszenek? Hiszen, az olcsó, hatásva­dász, kommersz filmekkel könnyű lenne kielégíteni a leg­alacsonyabb igényeket, nagy nézettséget elérni. A művészetnek hivatása, hogy miközben ismereteket közvetít — esztétikai élményt nyújtson, katharzist okozzon. A jó művek igényeket keltenek, ízlést formálnak, új szép­ségeket láttatnak meg. A televíziós művek alkotóinak — ha lehet — még na­gyobb a felelősségük, mint más művészetek képviselőinek. Hiszen ország-világ látja, amit produkálnak. E milliós néző­tábor pedig könnyen felemelhet, megdicséíthet­i érdemte­lenül. S a nézettség már tekintélyt is teremt, félrevezetően művészi ranggal illetheti a silány alkotást. A baj csak akkor kezdődik, h­a önelégült alkotók és fe­­lében-harmadában sikeredett művek mindenáron, való di­cséretet vindikálnak. Amikor statisztikákkal, népszámokkal vélnek minősíteni. Akik hangoztatják, s maguk el is hiszik, hogy a miénk a létező televíziók legjobbika. Műalkotáshoz csak alázattal lehet közeledni — tanítot­ták a régi rómaiak. De azt is, hogy a műalkotás csak mű­vészi alázat révén­­születhet. S a művészt csak műve alap­ján illeti tisztelet. K. M.

Next