Vas Népe, 1979. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

Hogyan dolgoznak a kőszegi körzeti portalapszerezetek ? . Az elemzés során a vezető párttestület két fontos sajátosságból indult ki. Az egyik: e körzeti pártalapszervezetek tagjainak többsége idős ember, régi kommunista, akik több évtizedes mozgalmi tapasztalatokkal rendelkeznek, a város, a lakóterület politikai viszonyait jól ismerik, ezért minden lényeges politikai feladat végrehajtásakor számítani lehet rájuk. A másik sajátosság viszont, hogy — éppen a magas átlagéletkor miatt — az e pártszervezetekhez tartozók többségének egészségi állapota, teherbírása nem mindig hasonlítható össze a munkahelyi pártszervezetekben tevékenykedő párttagokéval. Azaz: amennyire fontos az, hogy a város pártéletének irányítói a lakóterületi politikai munkában nagyon, komolyan számítsanak rájuk, annyira szükséges az is, hogy a pártmegbízatásokataz itteni kommunistáiknak valóban „testre szabottan”, az egyéni teherbíró képességet figyelembe véve adják. A párt-vb megállapíthatta: a három körzeti pártalapszervezet szervezeti élete rendszeres. Taggyűléseket kéthavonta, vezetőségi üléseket havonta tartanak. A három alapszervezet munkájának összehangolása céljából évente egy-két alkalommal közös vezetőségi ülést is tartanak. Eredményesen szervezik a vitaköröket, politikai fórumokat és a különböző tematikus előadásokat. A pártmegbízatások általában a sajátos politikai feladatokhoz igazodnak, a lakóterületi politikai munkával kapcsolatos határozatok végrehajtását szolgálják. A lakossággal való rendszeres kapcsolat tartását megkönnyíti, hogy a körzeti pártszervezetekhez tartozó kommunisták, köztül sokan tanácstagként, lakóbizottsági, népfrontbí zotfcsá® tagként, illetve aktívaként tevékenykednek. Két évvel ezelőtt a városi pártbizottság még azt volt kénytelen megállapítani, hogy a körzeti pártszervezetek munkáját egyfajta befelé fordulás jellemzi, e pártszervezetek tagjai néha túlzottan belső pártkérdésekkel foglalkoznak. Úgy tűnik, azóta megszívlelték ezt a figyelmeztetést: lényegesen többet foglalkoznak az egész lakosságot érdeklő várospolitikai kérdésekkel a pártrendezvényeken is, úgyszintén a lakosság körében is. S ami ugyancsak lényeges: nem csupán maguk: igyekeznek jobban tájékozódni, hanem tovább is adják a megszerzett információt, városfejlesztő és -szépítő társadalmi munkára szervezik az embereket, kezdeményezik az ellátás és a szolgáltatások javítását. Mivel a lakóterületi munka fejlesztése nem kizárólag a s körzeti alapszervezetek feladata, igen fontos, hogy e pártszervezetek megfelelő kapcsolatot alakítsanak ki a témában érdekelt szervekkel. Ilyen kapcsolatot a tanáccsal és a népfrontszervekkel a lakó- és az utcabizottságok tagjainak újjáválasztásakor, sőt más akciókban is sikerült már kialakítani. A továbbiakban eztrendszeressé kellene tenni, s különösen fontos lesz a megfelelő együttműködés kialakítása az elkövetkező tanácsválasztások időszakában. Csak helyeselni lehet, hogy a körzeti pártszervezetek a pártcsoportokat a jövőben tanácstagi körzetenként tervezik kialakítani. A lakóterületi politikai munka végzéséhez jó feltételeket teremthet a területi pártklub is. Ezt a kedvező lehetőséget azonban ez ideig csupán részben sikerült kihasználni Az előadások szervezése jónak mondható, rendszeres klubéletet azonban mind ez ideig nem sikerült kialakítani. A klubélet kialakításáért a körzeti pártalapszervezeti vezetőségeknek az eddiginél többet kell tenniük: a vezetőségi tagoknak az ezzel kapcsolatos szervező munkában is jobban részt kell venniük, s személyes részvételükkel is elő kell segíteniük a klubélet fellendítését. A városi párt -végrehajtóbizottság a körzeti pártalapszervezetek lakóterületen végzett politikai munkáját a korábbinál szervezettebben értékelte. Arra ösztönözte e pártszervezetek tagjait, hogy legyenek még kezdeményezőbbek a lakóterületi tennivalókat illetően, tartsanak rendszeres kapcsolatot a területükön élő tanácstagokkal, szükség szerint hívják meg őket taggyűléseikre, vezetőségi üléseikre, a kommunista tanácstagok munkájának megfelelő értékelésével, a lakó- és utcabizottságokkal való kapcsolat további erősítésével is készüljenek fel a közelgő tanácsválasztásokra. S amit mindezideig még nem sikerült megvalósítaniuk: alakítsanak ki rendszeres kapcsolatot a lakóterületen élő, de munkahelyi pártszervezetekhez tartozó kommunistákkal, időnként hívják meg őket is, úgyszintén a KISZ és a népfront aktivistáit is pártrendezvényeikre, s minden olyan lakóterületi ügyben, amelyikben ez kívánatos, az összes érdekelt szerv képviselőivel együtt alakítsák ki a közös álláspontot, hangolják össze a tennivalókat, hogy ezt követően valóban együtt tévéténykedhessenek. A városi párt-végrehajtóbizottság Véleménye szerint Kőszegen a körzeti pártalapszervezeteknek az elkövetkező időben fő figyelmüket a fejlesztési tervekre, a várospolitikai, ellátási és szolgáltatási feladatokra, a közrend és a közbiztonság javítására, a társadalmi munkákra és városszépítő akciókra, a gyermekjátszóterek hálózatának fejlesztésére, a tömegsportmozgalomra és a közművelődéssel összefüggő feladatok jó elvégzésére célszerű fordítani. Azt, amit a körzeti pártszervezetekhez tartozó másfél száz kommunista megtehet e feladatok végrehajtásában, senki más nem képes elvégezni. Akkor sem, ha a lakóterületi munka természetesen továbbra sem kizárólag az ő feladatuk. Lőrincz Károly min. 11,11 mi mt Politikai munka ■ 1 ám Ijt Álaíh ■ ■ ■CliktJIü« WllICrlI Százötvenöt párttag három körzeti pártalapszervezetben. A százötvenöt kommunista közül 115 nyugdíjas, többük egészségi állapota már nem a legjobb. És mégis: azok, akik e három pártalapszervezetet alkotják, összességükben igen jelentős tényezői Kőszegen a lakóterületek politikai életének. Mit tesznek a lakóterületi politikai munka fejlesztéséért e körzeti alapszervezetek? Mennyire érzékelik a lakóterület gondjait, problémáit, mennyire meghatározó módon vesznek részt az ott jelentkező politikai feladatok ellátásában? Ezt vizsgálta-elemezte legutóbb a kőszegi városi párt-végrehajtóbizottság. fogadása Körmenden gyei bizottsága nevében dr. Cvitkovits Ignác, városi népfrontbizottsági elnök üdvözölte. — Ezeréves történelmünk során soha ilyen nagyszerű célok megvalósítását nem tűzte még célul ifjú nemzedék, amelynek történelmi küldetése, hogy folytassa apáik művét, a szocializmus építését, és védelmezze annak eredményeit. Ezt a célt szolgálják a bevonuló fiatalok abban a nagy közösségben, amelyet a Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres erői alkotnak — mondotta beszéde elején. Idézte történelmi múltunk nagy példáit, és azok követésére buzdította a fiatalokat. Felhívta a figyelmüket a katonaélet sajátosságaira, nehézségeire, de rámutatott arra is, hogy pártunk és kormányunk, parancsnokaik állandó gondoskodásakíséri munkájukat. Beszédét a katonaeskü szavaival fejezte be és sok sikert kívánt szolgálatuk során. A bevonult fiatalok nevében Szöllősi György szólt. — Készültünk a katonai szolgálatra, várjuk feladatainkat — mondotta a többi között és ígérte, hogy tudásuk legjavát adva védelmezik szocialista hazánk államhatárait. Édesapja, Szöllősi Emil, a Haladás egykori kitűnő játékosa a szülők nevében búcsúzott fiaiktól. — Elköszönünk, de nem búcsúzunk, mert mindig veletek vagyunk — mondotta. — Álljatok helyt, nem lesztek egyedül, számíthattok ránk, itthon maradottakra. És amíg ti a haza szolgálatában teljesítitek kötelességeteket, mi ugyanazt tesszük a szocializmus építésében. A körmendi általános iskolák úttörői Petró Andrea szavaival köszöntötték, a bevonattakart, majd aprócska kisdobosok virágot adtak át üdvözlésül. A határőrkerület parancsnoksága nevében Gauder József őrnagy vette át a bevonataikat, előremutató beszéd kíséretében. — Közös cselekvéssel, együtt oldjuk meg az államhatáraink őrizetében reánk háruló feladatokat — hangsúlyozta. — Ehhez az kell, hogy a milliós értéket képviselő fegyverek és technikai eszközök kezelését kiválóan elsajátítsák, és állandóan tudatában legyenek annak, hogy szolgálatuk során emberéletekért felelősek. A szülőket arra kérte, hogy találkozásaik során buzdítsák fiaikat kitartásra, kötelességteljesítésre. Az ünnepség Kiss István alezredes záró szavai után az Internacionálé hangjaival ért véget. (V) Szöllősi György: várjuk feladatainkat... 1979. augusztus 1. Szerda Szintvonalak helyett színvonalat! A nagykaliberű bűnözők kesztyűben dolgoznak, mert tudják, az ujjlenyomat valamely személy azonosításának kiváló eszköze, sőt, egyes országokban a személyi igazolványok egyik fontos adata. Azt figyelve, hogy a pincérek nem egy vendéglőben (másodosztályú helyeken is!) miként szedik össze az üres poharakat, az ember óhatatlanul kacérkodni kezd a gondolattal: itt biztosan nem lenne nehéz dolga a rendőrségnek a nyomokat illetően. Nem kellene attól félnie, hogy nyomtalanul eltűnnek. A kiváló ujjlenyomatok jól odaragadnak ugyanis a poharak belső falához. Még attól sem rettennek vissza, ha néhány csepp hideg vízzel esetleg jól nyakon öntik őket. Mikor az öblítést végző a poharakat szájukra fordítja , a víz lecsorog (nem mindig!), a nyomok maradnak. Képzeljük csak el, milyen erősen bele kell markolni a hagyományos korsóba, ha mindegyik kezükben ötöt-hatot visznek egyszerre. Bizony megvan a maguk súlya. A korsónak persze füle is van, de hát van emberség is a világon! Nem lehet valakit (a korsók különösen érzékeny lelkek!) csak úgy a fülénél fogva a jéghideg zuhany alá ráncigálni, mert az fáj — vagy a pincérnek a szíve, akinek emiatt esetleg egypár fordulóval többet kell megtennie naponta. Szemünket, szépérzékünket bántja, ha összetapogatják a politúrozott bútort, a ragyogóan tiszta ablaküveget. Aki szereti a szép fotókat, tudja, hogyan kell megfogni a képet, hogy ne csináljon belőle térképet. Tessék csak közelebbről megfigyelni egy valamirevaló ujjlenyomatot! Akár fényképen, bútoron, üvegen vagy máshol. Ugye, mennyire hasonlít a domborzati viszonyokat ábrázoló szintvonalas térképekhez?! És mi vajon milyen képet vágnánk, vágjunk, ha kicsit alaposabban szemügyre vennénk, vesszük az összetapogatott, szint(!) vonalas poharakat?! A nem is olyan ritkán előforduló látvány nemcsak az ember szépérzékét sérti, hanem meglehetősen gusztustalan is! De minek is kell ilyen csekélységért zsörtölődni? Örüljünk neki, hogy még a teli poharakat nem ezzel a módszerrel hozzák ki, hát nem igaz? (mukics) Házi szemét Ketten vitatkoznak s az egyiknek nincs igaza. De mint annyiszor, most sem az történik, ami ésszerű volna, hogy az egyik meggyőzi a maga igazáról amásikat, hanem csak az idegek benzolodnak. A dolgok maradnak a régiben, holnap is van nap, holnap is kell vitatkozni... E meddő viták naponkénti főszereplői a kukások, hivatalos nevükön szemétgyűjtők. A városszéli utcákban, családi házak előtt zajlik a perpatvar. A lakó állítja, hogy a szemetet el kell vinni, a Szemétgyűjtő állítja, hogy csak a házi szemetet kell elvinnie és sorolja mi tartozik ide, megmutatja mi mindent fog itthagyni. Előadja, aki tudja hányadszor, hogy a nagy vasdarabok tönkreteszik a szemétgyűjtő autó lengőlapátjait, hogy a kiskertből összehordott gazt, levél- és gyökérmaradványt, az építkezésből visszamaradt nagy tömegű törmeléket, a kis állatok trágyáját ne tegyék a kukába. Hiába. Amit egyik nap otthagynak, azt harmadnap újból megtalálják ...A kukába jól betömköd- Víz, gyömöszölve, hátha, így nagyobb szerencsével jár a háztulajdonos. És a meddő vita újból fellángol... Pedig nem szőrszálhasogatásról van szó, mert egy fél vödör törmelékért senki se áll le vitatkozni, pár csomó fűért sem, de ha nagyobb mennyiségű gyűlik föl, arra lehet kocsit kérni külön is. Igaz, hogy külön pénzt kell érte fizetni, de egyszer-egyszer olcsóbb lenne az idegtépő vitánál. Aki pedig tisztán akar látni házi szemét ügyben, olvassa el a házi jogtanácsadó erről szóló füzetét..! —íria— Szálasok, mondások (14.1 „Aki nem tud arabusul...” (Lakatos Ferenc karikatúrája)