Vas Népe, 1980. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-06 / 55. szám

Születésnapom, táján vezetett ismét utam a faluba, melyben bölcsőmet ringatták. Böl­csőmet bizony, mert en­gem még abba fészkel­tek bele világra jöttöm­kor. Szép, álmos-barna diófa bölcső volt, tulipá­nokkal, tubarózsákkal lábtól-fejtől. Negyvenöt karácsony estéjén vágtuk fel apámmal aprófának, hogy ne dideregjen a Kisjézus a fűtetlen szo­bában. Most, hogy deresedő halántékkal apámat fag­gattam a temetőben, hogy s mint megyen a világ odaát, eszembe ju­tott, hogy meg kellene keresnem Bába nénit is, aki világra segített. Ott porlad valahol a közel­ben , esztendők óta, de senki sem tudta megmu­tatni a sírját. Aki oly sok emberpalántát muta­tott fel élete során szer­tartásos mozdulattal a fénynek, az a lenti sötét­" ben jóvátehetetlenül ma­gára maradt. Leányanya volt Bába néni, mint hi­vatásában annyian má­sok. Nagy­ erős fiát nem a meggondolatlanság, ha­nem a csontjaiba is bele­­meszesedő álszemérem kergette a határon túlra, ahova nem követhette to­vább szégyene. Nagyon egyedül maradt nélkü­le Bába néni, hiszen a többi szál is úgy elsor­vadt körülötte, akár az elvágott köldökzsinór. Ma már sírja sincs. Si­óva tűntél, Bába­­** néni, s hova tűn­tek mind a csupa-fekete, görnyedt falusi asszo­nyok, kispadon teveferél­­getők, sövény felett rizs- Asszonyok gálódók, erkölcs-csőszök és örök megbocsájtók? Gyógyfüves nénék, temp­lomi előimádkozók, kocs­maajtóban tehetetlenke­­dők, jéghártyás folyóvíz­ben gyolcsot fehérítők, szántó­ vető, disznóölő, szájban gyermekeledelt csócsáló, istenfélőn­ is­­tenkáromló hadiözve­gyek? Bele kell borzonganom a gondolatba, hogy egyi­­kük-másikuk alig járt túl a negyvenen, amikor mi már a vénasszonyt lát­tuk benne. Mentségünk­re szolgálhat talán, hogy még a dajkamesék is csupán az elformátlano­dott, idős asszonyok tisz­teletére kapattak bennün­ket. „Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítot­tál” — mondja a boszor­kány a vándorló sze­génylegénynek, s miért ne hinnénk, hogy valóban jól esik neki a megtisz­teltetés? Miért is félnénk hatalmától, ha tudjuk a varázsigét? A­z első nő, akinek a ** hatalmát a való­ságban is megcsodáltam, szovjet katonalány volt. Egy piros meg egy sárga zászlócskával vezényelte vitézül az össze-összetor­­lódó harci járműveket a felszabadulás körüli he­tekben. Társai sok archív felvételen szerepelnek, kis szerencsével talán őt magát is megpillanthat­nám újra valami sárguló fényképen. Nos, ez a lány nem tűnt szépnek, sőt ki­fejezetten csúnyácska volt, távol a negyvenes évek légies filmcsillagai­tól. De ahogyan tette a dolgát, abban volt vala­miféle felemelően gyö­nyörű, méltóságteljes és tiszta. Láttam lányokat később körmös­ traktorok nyer­gében zötykölődve, szé­pek voltak-e, már nem tudom. Megbámultam társaikat toronydaruk fülkéiben, figyeltem is­mét másokat, amint ejtő­ernyők margarétáin szál­lingóztak alá az égbolt­ról, találkoztunk boltok pultjának két oldalán, vasúti kocsikban és isten­­háta mögötti szövetkeze­tek fóliasátraiban. Ápol­tak engem kórházban hónapokon át, hajnaltájt, az injekciót hozó éjsza­kás nővér kialvatlan ar­cán ki kereste volna a karbantartott bajt az em­berség helyett? T­isztelem a női szép­­­­séget, mely sok csodát termett már ezen a földön, s amelyet oly sokáig csupán fennma­radásunk varázsos esz­közének tekintettek. Ma­radjon csak szent tovább­ra is mindnyájunk szá­mára az anyaság fogal­ma, szókincsünket, gon­dolataink kifejezési rend­szerét nevezzük anyanyelv­nek, s legyen anyaföldün­kön a sírkert is, mely végül befogad. De korunk nőideálja — s be nem vallottan apáinké is ez volt már — a küzdő­társ, a jóból-rosszból részt vállaló és részt kö­vetelő asszony, a maga teljes emberségében. Vállveregetésnél ma­gasabb ranggal, ünnepi hóvirágcsokornál tartósabb érdemekkel. Kulcsár János Mai műsor GYŐRI RÁDIÓ nuDio KOSSUTH RADIO 8.27 Operaáriák. — 8.45 Szer­pentin. — 9.44 Muzsika Zsuzsika meséi. — 10.05 Dominó. — 10.35 Könyvszemle. — 12.45 Zenemú­zeum. — 13.56 Magyar remek­írók. — 14.26 Filmzene. — 14.36 Kósa György: Karinthy-kan­tá­ta. — 15.10 Kóruspódium. — 15.29 Csiribiri. — 16.05 Fúvószene. — 16.16 Délutáni Rádiószín­ház. — 17.07 Körmikrofon. — 17.32 Dvor­zsák: Vin. szimfónia. — 18.30 Esti Magazin. — Tudósítás az országgyűlés ülésszakáról. — 19.30 Ifjúsági Rádiószínpad. — 20.07 Operarészt. — 20.35 Az Esti Magazin különkiadása. — 21.15 Beethoven-műveik. — 22.30 Nép­dalok. — 22.50 Gazdaságpolitikai m­agazin. — 23.10 Orosz szerzők zenekari művei. PETŐFI RADIO 8.05 Cimbalomzene. — 8.33 Ghánai zene. — 8.40 Operettda­lok. — 9.00 Örökzöld dallamok. — 12.33 Mezők, falvak éneke. — 12.55 Melléküzemágak. Riport. — 13.25 Gyermekek könyvespol­ca. — 13.30 Kórusművek. — 14.00 Válogatott perceink. — 16.35 Idősebbek hullámhosszán. — 17.30 Segíthetünk? — 18.33 Hét­végi panoráma. — 19.55 Sláger­lista. — 20.33 A 04 , 05 , 07 jelen­ti. — 21.05 Visszatekercselés... — 21.15 Könnyűzene. — 23.15 Klasszikus operettekből. 3. MŰSOR 9.00 Iskolarádió. — 9.30 Mo­zart­művek. — 10.23 Operarészl. — 11.05 Kórusművek. — 11.50 Herbert von Karajan vezényel. — 13.07 Tánczene. — 14.00 Ope­rarészl. — 15.00 Vonós kamara­zene. — 16.00 Zenei Lexikon. — 16.20 Muzsikáló fiatalok. — 16.50 Popzene sztereóban. — is.oo Külpolitikai dokumentumműsor. — 18.33 Fúvószene. — 19.05 For­dulók a líra történetében. — 19.35 Magyar zeneszerzők. — 20.25 Bach, d-moll partita. — 20.50 Töltsön egy órát kedvencei­vel. — 21.59 Schubert-művek. 17.00 Műsorismertetés, hírek. — 17.05 Ugyanaz, másképp. Vi­lágslágerek feldolgozásaiból. — 17.15—17.20 Üzemi­ lapszemle. — 17.30 Ballagó évek, nyugdíj­asok műsora. — 17.45 Operett dalla­mok magyar szerzők műveiből. — 18.00—18.30 Nyugat-dunántúli krónika — esti muzsika — prog­ramjavaslat — legfrissebb híre­ink — időjárás.­ ­KUStfflaud BUDAPEST 8.00 Tv-témna. — 8.05 Földrajz 8. o. (14.20). — 9.05 Környezetis­meret 3. o. (14.55). — 10.05 Élő­világ 6. o. (15.20). — 10.35 A kéz öt ujja. 9. 1. — 11.20 Orosz nyelv 6. o. (15.50). — 16.10 Nap­köziseknek — szakköröknek. — 116.35 Erzsébeti emberek. Dok.­­film. — 17.15 Tv-börze. — 17.25 Perpetuum mobile. — 18.10 Az Országházból jelentjük... — 19.10 Tv-téma. — 19.15 Esti mese. — 19.30 Tv-híradó. — 20.00 A vadon világa. Finn film. — 20.25 Szige­tek az óceánban. Kanadai film.— 20.50 Labdarúgó Kupanap. — 21.30 Zenei körkép. — 22.30 Mexikói jegyzetlapok. — 23.00 Tv-híradó 3. 2. 18.55 Osztályfőnöki óra 7—3. o. — 10.30 Tv-híradó. — 20.00 Kár, hogy bestia. Olasz film. — 21.30 Tv-híradó 2. — 21.55 A világ nagy hegyei. POZSONYI MŰSOR 9.00 Iskola-tv. — 9.30 Tudomá­nyos kommunizmus. — 10.00 A Nagy Honvédő Háború 18. rész. — 10.50 Vérdíj Kovpak fejére szovjet film. — 12.25 Hírek. — 15.35 Hírek. — 15.50 Iskola-tv.— 16.15 Maria Turkova világa. Dok.-film. — 16.45 Egy fiatal századparancsnok munkájáról. — 17.00 Pionírhíradó. — 17.20 Pio­nírmagazin. — 18.00 Tv-magazin. — 18.40 Esti mese. — 18.50 Idő­járásjelentés. — 19.00 Tv-híradó 1. — 19.30 Az apám is ez volt. Szórakoztató műsor. — 20.25 Példás anyós. Tv-játék. — 21.25 A rendőrség naplójából. — 21.30 Tv-híradó 2. — 22.00 A hulladék­­hő felhasználásáról. — 22.21 A labdarúgó kupamérkőzések tük­re. — 23.05 Hírek. 2. 17.50 Hírek. — 18.05 Olimpiai vetélkedő műsor 6. r. — 18.55 Felkészülünk a spartakiádra. — 19.00 Orosz nyelvtanfolyam. 24. lecke. — 19.30 Hét kérdőjel. Tv­­nézők vetélkedője 2. r. — 20.15 V. Novak élete és munkássága. Portréfilm. — 21.05 Természet­védelmi film. — 21.45 Kurtizánok tündöklése és... — 22.45 Tv-híra­dó­­. JUGOSZLÁV MŰSOR 17.10 Magyar nyelvű tv-napló. — 17.45 Mérleg pontos méréshez — gyermekműsor. — 18.15 Tu­dományos intézeteink. — 18.45 Eurogol. — 19.15 Rajzfilm. — 19.27 Ma este bemutatjuk. — 20.00 Speciális adás Veljko Vlahovic halála évfordulója. — 20.30 Külpolitika. — 21.05 Szóra­koztató zene. — 22.20 Robert Schumann: II. szimfónia C- dúrban. 2. 17.30 Dok.-film. — 18.45 Ta­pasztalatok. — 19.16 Idegenfor­galmi szemle. — 20.00 Hagyják nyitva a Tv-készüléket. — 22.30 Huszonnégy óra. OSZTRÁK MŰSOR 9.30 Francia nyelvlecke kez­dőknek. — 10.00 Iskola-tv. A tör­ténelemkutatás módszerei. — 10.30 Ziegfeld görl. Revüfilm. — 17.25 Don és Peter. Kisfilm. — 17.30 Öt barát. Filmsorozat. — 17.55 Jó éjszakát gyerekek. — 18.00 Tv-konyha. — 18.30 Mi. — 19.00 Osztrák képek. — 19.30 Tv­­híradó. — 20.15 Jane Eyre. Film. — 22.00 Esti sportműsor. 2. 18.00 Orosz nyelvlecke kezdők­nek. — 18.30 A művészet útjain: etruszk földön. — 19.15 Tv-galé­­ria. — 19.30 Tv-híradó. — 20.15 Riportműsor: Keresztkérdések. — 21.15 Kuglói — tv-kabaré. — 21.50 Tíz előtt tíz: Időszerű po­litikai műsor. — 22.20 Club 2. VUI02EB Savaria: Akiket a forró szen­vedély hevít 4, 6, 8. Mini: Kinek a törvénye de. 10, 5, 7. 1980. március 6. Csütörtök Villanófényben Chrudinák Alajos A riportert, a Magyar Te­levízió külpolitikai osztá­lyának vezetőjét természete­sen nem kívánjuk bemu­tatni. Köztudomású, egyi­ke azoknak, akikre érdemes a képernyőre figyelnünk. Nem csupán honi elfogultsá­gunk mondatja ezt, a friss nemzetközi elismerés is bi­zonyítja: Háború a Szaha­rában­ című munkája a mon­­te-carlói tévéfesztivál ri­­port-dokumentumfilm ka­tegóriájában nagydíjat ka­pott. Nem akármilyen elis­­­­merés ez, hiszen a televíziós világversenyek sorában az első helyen jegyzik a rivié­­ráit. — A zsűri külpolitikai szerkesztőségünk módszerét ismerte el. Azt a gyakorla­tunkat, hogy egy adott nem­zetközi, vagy helyi konflik­tusban minden érdekelt felet megszólal­tatunk. Jó néhány éve vallom : ha szembesítjük a két- vagy többféle érvelést, tisztességesebben, pontosab­ban, tárgyilagosabban, meg­győzőbben körüljárhatunk egy-egy témát, mintha a ne­künk nem tetsző helyett csak összefoglaló narrátorszöve­get adunk. Így készült pél­dául a Kadüzenet nélküli háború Afrika szarván, a Harcok, a „Magányos céd­rus” országában, vagy az Invázió című filmünk. S ugyanígy ez a legutóbbi, a Háború a Szaharában. A né­ző ebben, nemcsak esemé­nyeket látott, elmondták vé­leményüket a nyugat-szaha­­raiak, s elmondták a ma­rokkóiak is. A nézetek szin­te úgy ütközhettek, mint a harcmezőn: szikrázva, drá­maian. A közönség pedig a látottak, hallottak alapján eldönthette, kinek ad iga­zat — Elfogulatlanul közelít tehát mindkét félhez? Ho­gyan jut akkor kifejezésre szemlélete, meggyőződése, elkötelezettsége egy-egy kérdésben? — Ki állíthatná, hogy nin­csenek fenntartásaim, elő­ítéleteim? Természetesen, én sem lehetek igazán ob­jektív. Nem vagyok ítész, csak kérdező, szembesítő, s ha kell, oknyomozó ripor­ter. Ám ehhez nem kell köd­be borult tekintettel elítél­nem, megbélyegeznem azt, amivel-akivel esetleg nem értek egyet De azonosulnom sem kell — még azokkal sem, akikkel részben, vagy egészében egy véleményen vagyok. Bizonyos távlatból és magyar szemmel látom tehát azt ami történik, s így próbálom érzékelni és értékelni az érveket-ellen­­érveket. A kérdéseimben, ellenvetéseimben vagy éppen egyetértő hallgatásomban is megfogalmazódhat hogy erről vagy arról, hogyan vé­lekedem. Azt pedig termé­szetesen a néző is észreve­szi, ha a kérdezett csűri­­csavarja a szót, vagy netán valótlanságot állít. Szaha­­ra­tfilmünkben például a marokkói parlament elnöke ellenérvek helyett azt taná­csolta: foglalkozzam ant­ropológiával, hogy eldönt­­hessem, ki dél-, közép-, vagy észak-afrikai. Azt viszont egyszerűen letagadta, hogy Mahibesz városa elesett sőt, még annak város voltát is kétségbe vonta. S amikor té­nyekkel megcáfoltam, meg­int csak indulatos vádas­kodásokkal próbálta he­lyettesíteni a bizonyító ér­veket. Úgy gondolom, a ma­ga rovására volt indulatos. — Ha élet-halál kérdésé­ben nem hangzanék majdnem cinikusan, azt mondanám: nagyfeszültségű térségek­ben, háborús összeütközé­sekben kedveli a kiélezett drámai szituációkat, a konf­liktushelyzeteket. Csakugyan „színház az egész világ?” — Úgy hangzik ez, mint­ha az én kedvem szerint „feszülne”, vagy enyhülne a világ.­­Ez persze képtelen­ség, és megvallom: cseppet sem nyugtalanít a nyugalom. A világban azonban, sajnos, számos feszültség-góc ta­lálható. A tisztulásiban, a gyógyulásiban az is segíthet valamicskét, ha mi, külpo­litikai riporterek idejében, s lehetőleg minél pontosabb diagnózist adunk. Ha el­mondjuk, hogyan tud fizi­kailag, lelkileg létezni, mondjuk a nyugat-szaharai, vagy akár a marokkói ern­te a sivatagi háborúban. A nézők úgy érzékelik iga­zán a válsághelyzetet, a vi­lágpolitikát, ha nemcsak in­formációt kapnak, de meg is ismerik azokat, akikkel beszélgetünk. Viselkedésü­ket, gondolkodásukat, re­ményeiket Nem a „téma” a fontos tehát hanem az em­ber, aki a világ veszélyes­ és veszélyeztető térségeiben él. S éppolyan, mint mi va­gyunk. A Polisario Front ka­tonái sem mind hősök te­hát, van köztük határozott és nyílt természetű harcos, és van bizalmatlan is, aki gyanakodva méregeti a ma­­gamforma, messziről jött embert. S a „szerencsétlen foglyok” sem mindig egyér­telműen szerencsétlenek. Egy mondatuk többet el­árulhat előéletükről, mintha pusztán elítélném azt, amit tettek. — S miképpen juthat át a feszültség „drótakadá­lyain”, az alkalmankénti bi­zalmatlanságon, a tényleges határokon a riporter? — Ha csupán farkassze­met néz a hivatallal, a pa­pírokkal, vagy várja a jó­szerencsét, nem sokra jut." Sokat segítenek az újság­író-kollégák, de talán még ennél is többet számít, hogy a harciban, vagy harcközel­­iben állók mindegyike igény­li a sajtót, a tömegtájékoz­tatást; szeretné, ha állás­pontját a közvélemény meg­ismerné. Így volt ez példá­ul Marokkóban is. Front­országban, polgárháborúban az is megeshet, hogy — hiá­ba minden hivatalos enge­dély —, az ember bajba jut. Irániban, Ahwaz városa előtt csaknem meglincseltek, pe­dig teheráni Khameini-bi­­zottsá­gtól volt papírunk. A megszállt nyugat-szaharai Al-Al­mn­iban tehetetlenül és hiába vártunk a rabati jó­váhagyásra, nem tudtuk el­intézni, hogy a katonai ve­zetők fogadjanak. Máskor meg a legváratlanabb mó­don mellénk szegődött a sze­rencse. Szomáliába nem kaptunk vízumot, de a vé­letlen úgy hozta, hogy két órával a miénk előtt szállt le Mogadishuban az a bizo­nyos eltérített Lufthansa­­gép. Gyorsan beütötték út­levelünkbe a pecsétet, s már tuszkoltak is mindenkit ki­felé a repülőtérről, „tisz­tuljon a terep”. Az is elő­fordult, hogy egy-egy or­szágba vízum nélkül „szök­tem” be. Nem tartottam magam a fair play szabá­lyaihoz? Szerintem inkább a diszkrimináció tisztességte­len. Nem vagyok felforgató, sem fenegyerek, csupán egy újságíró, aki tájékoztatni szeretné hazája közvélemé­nyét . Most éppen mit készít, hova készül? És a Televízió külpolitikai osztályának mi­lyen tervei vannak? — Szerkesztőségünk is­mert műsortípusaihoz — Nemzetközi stúdió, Pano­ráma, Kockázat Külpoliti­kai Fórum, Monitor, Parabo­la, Tájak, városok, emberek — Szemtől szembe címmel egy úja­bb csatlakozik. Saj­tókonferencia-szerű kis-Fó­­rum ez: egy-egy neves sze­mélyiség válaszol 4—5 új­ságíró kérdésedre. Nagy mű­sort készítünk az iszlámról, filmet tervezünk az olajter­melő országokról, a haladó arab államok közti nézetkü­lönbségekről, a Perzsa-öböl térségéről, Egyiptom belső életét is ideje lenne alapo­sabban megismernünk. Szer­kesztőségünk természetesen továbbra is készít külpoliti­kai riportokat A hét műso­rába. Végezzük tehát a min­­dennnapi televíziós munkát, s ha kell, útnak indulunk. Azután hazatérünk néhány filmtekerccsel, abban a re­mény­ben, hogy sikerül min­den ellentmondásával együtt rögzíteni: a nyolcvanas években, merre forog a Föld. N. T. A monte-carlói nagy­díj: Arany Nimfa.

Next