Vas Népe, 1980. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

Egy sikersportág reményei Rajt előtti beszélgetés Hegedős Csabával Vasárnap már a küzdőtér veszi át a fősze­repet Moszkvában. A szombati megnyitó után tizennégy sportág legjobbjai kezdik meg vetélkedésüket, sőt az első versenyna­pon már öt aranyérem is gazdára talál: lesz két úszódöntő, a súlyemelésben a lepkesú­­lyúak vetélkednek, egy-egy szám pedig ke­rékpározásban és sportlövészetben is befeje­ződik. Az első napon kezdik meg küzdelmüket a kötöttfogású birkózók is akik tavaly a San Diego-i világbajnokságon három arany- és egy ezüstérmet nyertek. Olimpiai küldöttségünk megérkezésekor a Seremetyevo—II. repülőtéren sikerült néhány szót váltanom dr. Hegedűs Csabával, a ma­gyar birkózók szövetségi kapitányával. A századik magyar olimpiai aranyérem birto­kosa 1979. január 1-én kezdte meg műkö­dését a válogatott élén, s már az első évben nem mindennapi sikereket ért el, hiszen a két világversenyen —, hogy mást ne is em­lítsünk — öt aranyérmet szereztek a ma­gyar birkózók, közöttük például Kovács Ist­ván révén az első szabadfogású világbaj­noki címünket is. — Van ennek valamilyen titka? — Soha nem tartottam magam csodatévő­nek. Egyszerűen csak voltak tapasztalataim saját birkózókoromból, s most igyekeztem mindazt megvalósítani, amit én hiányosság­nak éreztem. A titok, ha ez egyáltalán ti­toknak mondható, csupán annyi, hogy a mai birkózáshoz fantasztikus állóképesség kell, erő, tudás és tapasztalat. A legfonto­sabb feladatomnak legelőször azt tartottam, hogy el tudjam hitetni a versenyzőkkel: a mindennapi edzésekhez is rendkívül nagy akaraterőre van szükség, s hogy minden percben lebegjen a szemük előtt az a vég­ső, nagy cél, amelyet közösen tűztünk ki a magyar birkózás elé, és amelyet minden­áron meg akarunk valósítani. — A birkózószakemberek szerint igen jók a magyar birkózók moszkvai esélyei... — Azt hiszem, hogy a tavalyi világbaj­nokság után ebben a véleményben nincs udvariasság. Mi úgy készültünk fel, hogy minden egyes percünkről számot tudunk ad­ni, nem töltöttünk tétlenül egyetlen percet sem. Tiszta tehát a lelkiismeretünk, de ez önmagában még nem minden, ez nem old fel minket az alól, hogy az eredményről a szőnyegen kell beszámolnunk, s hogy most van szükség minden többleterőre. Most kell a nagy teljesítmény! Úgy érzem, harcra edzett, megkeményített csapat készül erre a nagy teljesítményre. — Beszéljünk a nyitónapról... — Tóth Pista, Növényi és az 1973-ban vi­lágbajnoki bronzérmet nyert Seres Ferenc kezdi a versenyt vasárnap és ebben a há­rom súlycsoportban kedden lesz a döntő, a világbajnok Tóth esélyei igen jók, hi­szen olyan ellenfelekkel áll majd szemben, akik ellen az elmúlt időszakban kifejezet­ten jó mérleggel bír, nemcsak a világverse­nyeken, hanem a rangot adó nemzetközi viadalokon is gyakran győzte le őket. Nö­vényi, ha lehet ennyit elárulnom, az én egyik titkos esélyesem. Tavaly a világbaj­nokság döntőjében annyira megszorította az addig biztosan vezető svéd világ- és Euró­­pa-bajnok Frank Anderssont, hogy az le­vegőt is alig kapott. Nos, Növényi azóta szinte hihetetlen energiával készül arra, hogy sikerüljön legyőznie a nagy ellenfelet. Hihetetlenül erős, és fantasztikus akarat dolgozik benne. Mindenképpen ő a jövő embere ... Szekeres István Magyar vezetők látogatása az olimpiai faluban Magyar közéleti szemé­lyiségek: Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Korom Mi­hály, az MSZMP KB titkára és Méhes Lajos, az MSZMP budapesti pártbizottságának első titkára, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai szombaton délelőtt látoga­tást tettek az olimpiai falu­ban, a versenyzők lakóhe­lyén. A vendégeket elkísérte dr. Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete. A magyar vendégeket Bu­da István államtitkár, az OTSH elnöke és az olimpiai falu több vezetője köszön­tötte. Megtekintették a falu úgynevezett nemzetközi ré­szét, ahol a kulturális köz­pont, az éttermek, üzletek vannak, majd felkeresték a magyar olimpiai küldöttség szállását. Buda István tájé­koztatót adott a sportolók felkészüléséről, az utóbbi na­pok munkájáról. A vendégek megnézték a sportolók szál­­ásául szolgáló lakásokat és nagy szeretettel kívántak jó munkát, sok sikert a verse­nyek résztvevőinek. Maróthy László, a KISZ KB első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja felkereste a Moszkva közelé­ben az olimpiai játékok ifjú vendégeinek táborát és talál­kozott az ott levő magyar fiatalokkal is. Olimpiai nap Csillebércen Olimpiai napot tartottak szombaton csillebérc la­kói: a moszkvai olimpiai játékok nyitányát Európa, Ázsia, Afrika és az amerikai kontinensen több mint 30 országának gyermekei köszöntötték a béke és barát­ság nemzetközi úttörőtáborban. Csaknem a moszkvai eseményekkel egyidőben so­rakozott fel a tábor főterén 1200 magyar és külföldi úttörő. A nemzetek zászlói között először lengeti a szél az afganisztáni, a kambodzsai és a laoszi gyere­kek hazájának zászlaját. Meggyújtották a sport és az ifjúság lángját, amelyet, nyomában a gyereksereg­gel staféta vitt a sportpályára, „az olimpiai megnyitó ünnepségre”. Az olimpiai himnusz hangjai közben vonták fel az olimpia zászlaját Csillebércen. Mindjárt utána emlékeztetve arra, hogy a nemzetközi olimpiai bizottságnak 146 állam a­­tagja, ugyanennyi galamb röppent fel, majd színes léggömb-felhő emelkedett a magasba, s megkezdődött a táborozók közös gimnasz­tikai bemutatója. Az úttörő és haladó gyermekszerve­zetek küldöttei a „hivatalos” megnyitó után kispályás labdarúgásban, kosár-, kézi- és zsinórlabdában mérték össze erejüket. Az úttörőtáborban „olimpiai sportág­nak” tekintették a gólyaláb-mászástól a görkorcso­lyáig a gyerekek körében legnépszerűbb játékokat is. Az elkövetkező napokban is folytatódnak a spor­tos játékok. A három hétig Csillebércen táborozók el­zarándokolnak a Farkashegyre is, ahol szellemi és ügyességi versenyekben idézik föl az olimpiák törté­netét. Az elkövetkező napokban az úttörővasúton és a libegőn a tábor környékével ismerkednek a pajtások. Felkeresik Budapest nevezetesebb helyeit is. A hatal­mas parkban sok-sok dalos, táncos program várja őket. Július 26-án megrendezik az „állatok farsang­ját", a jelmezes karnevál táncosaitól lesz hangos a Nagyerdő. Huszonkilencedikén szolidaritási vásárt nyitnak, este békemenettel és politikai dalfesztivállal fejezik ki a nemzetek gyermekeinek békevágyát. 1980. július 20. Vasárnap Mi volt eddig? Az 1898. évi első, újkori olimpiától, az 1978-as mont­reali játékokig bezárólag változó lett az olimpiai nyi­tány ideje. Egyetlen, éspedig az 1952. évi — magyar szem­pontból méltán kedves olim­pia — kezdődött pontosan azon a napon, mint a moszk­vai: július 19-én. Magyarország sportkiváló­ságai csak az 1920. évi ant­werpeni olimpiáról hiányoz­tak. Moszkvában minden ed­diginél nagyobb létszámú magyar csapat vonul fel. Az eddigi eredmény dicséretes, a 105 arany, a 94 ezüst és a 116 bronzérem az olimpiák összetett eredményrangsorá­ban az „elit cso­portba” he­lyezi Magyarországot. Sportműsor VASÁRNAP Fürst Kupa: atlétikai és kis­pályás labdarúgás 8.30-tól, Rum. Labdarúgás, MNK I. forduló: Nemesrempehollós—Balog­­unyom, (szombathelyi járás já­tékvezetői), Rádóckölked—Ják, Takács I., Boba—Gérce, Árvai, Körmendi KSK—Rönök (Horvát­­nádalja), Saly, Ikervár—Csem­­peszkopács, Schaffer, Olaszfa —Gersekarát (Pácsony), Pártosi, Pankasz—Kondorfa (szombat­­helyi járás jv.), Nemeskolta— Meggyeskovácsi, Kósik, Vas­­asszonyfa—Vasegerszeg, Szabó J., Torony—Nárai, Grubics, Hegyhátszentjakab—Magyar­lak, Horváth J., Felsőcsatár— Szh. Postás (Szhelyi járás jv.). A mérkőzések 17 órakor kez­dődnek. — Nyári TOTO Kupa, nyugati csoport: sárvári Vasas Kőszegi LATEX, 17.00, László. VflSNEPE Vasárnapi olimpiai tv-műsor A Magyar Televízió sportosz­tálya vasárnaptól már a hely­színi közvetítésekkel számol be a XXII. Nyári Olimpiai Játékok versenyeiről Moszkvából. Az el­ső nap tv-műsora a következő: 1. műsor: 8.55—13.00 óráig rész­letek a 100 km-es országúti ke­rékpáros csapatversenyről, úszás selejtezők, részletek az öttusa lovaglásról, közvetítés a Ma­gyarország—Románia vízilabda mérkőzésről, részletek a kötött­fogású birkózás selejtezőiről. 1. műsor: 15.55—18.40-ig: ököl­vívás (közte Deramits mérkő­zése), részletek a férfi torna kötelezőiről, részletek az öttusa lovaglásról, közvetítés a Ma­gyarország—Kuba női kosárlab­da mérkőzésről, részletek a Magyarország—Lengyelország férfi kézilabda mérkőzésről. 2. műsor: 18.40—20.50-ig, rész­letek az 52 kg-os súlyemelők versenyéről, közvetítés két úszódöntőről és középdöntőkről, részletek a férfi torna kötelező gyakorlatairól. 1. műsor: 20.55—kb. 23.00, ösz­­szefoglaló a nap eseményeiről. Évek óta nincs világver­seny szombathelyi súlyemelő nélkül. Sőt jobbára ketten voltak a világ és Európa­­bajnokságokon. Antalovits Ferenc és Rehus Uzor György. Méghozzá egy súly­csoportban versengtek. A klubban is és a válogatott­ban is. Hónapokkal ezelőtt úgy tűnt, mindketten ott lesznek Moszkvában. Az eredmény ismert: a félne­hézsúlyban Baczakó Péter és Antalovits Ferenc képvi­seli a magyar súlyemelést. A tatai edzőtábor a szo­kottnál üresebb. Érthető, hi­szen látogatásunk napján kelt útra a magyar küldött­ség, csupán néhányan ma­radtak, ők később repülnek Moszkvába. Antalovitsot ke­ressük, s az első ember aki­vel találkozunk Rehus. Süt­kérezik a napsütésben, a szomszédos padon egyik nagy riválisa, Baczakó Pé­ter ül. Majd kicsattannak az erőtől. — Megyek a Tóniért, biz­tosan őt keresitek — szólal meg Rehus. — Én „csak” válogatott vagyok, az olim­piára nem megyek ... Mosolyog, de némi kese­rűséget lehet felfedezni te­kintetén. Montreálban­­ne­gyedik lett, most itthonról nézi az eseményeket. Ilyen­kor nem tud megszólalni az ember, a másodpercek per­ceknek, a percek óráknak tűnnek. Kegyetlen dolog volt a repülőjegy megszer­zése, a két klubtárs egymás ellen harcolt, hiszen a ki­lencven kilósok súlycsoport­jában Baczakó tűnt biztos utazónak. Rehus vagy Anta­lovits — ez volt a kérdés. Még mindig hallom: ... az olimpiára nem megyek ... Rehus töri meg a csendet. ■— Akkor keltsük fel együtt Tónit — Antalovitsot így hívják súlyemelő berkekben — már vár benneteket. Las­san haladunk felfelé a lép­csőn. A kopogásra tornászokra jellemző gyorsasággal ug­rik le ágyáról a Haladás 90 kilós válogatottja. Nem sok­kal előtte jött vissza Buda­pestről, az olimpiai kül­döttség búcsúztatásán a ké­sőbben indulók is ott vol­tak. Rehus csak sorozatos marasztalás után ül le, nem ő a fontos — mondja. Nézem a két fiút, s fel­idéződnek az év mindent el­döntő versenyei. Meissenben a Kék Kardok dobogóján Antalovits 360 kilót csinált, Rehus öttel kevesebbet. A magyar bajnokságon Rehus neve mellé 360, Antalovits­­nál 367 kiló került a jegy­zőkönyvbe. Kettőjük versen­gését ez döntötte el Antalo­vits javára. A vasak, a ki­lók, a mázsák. Igazi férfias csata, a vesztes is büszke le­het. De mégsem az — ért­hetően nem. — Tóni megvert, de to­vábbra is nagyon jó bará­tok maradtunk, a verseny az más — szólal meg ismét Rehus Gyurka. Antalovits közben­­ felöltö­zik, méghozzá olimpiai dísz­­tje. Világos zakó és sötét nadrág a férfiak formaruhá­ja, mintha háziszabóval vá­ratta volna. Antalovits Ferenc a Haladás súlyemelő sportjának olimpiai követe 1953. július 9-én született Csepregen. 15 éve emel súlyt, 1970 óta Szombathelyen. 168 centi magas 90 kiló, nős. Két­szeres magyar bajnok, 1977-ben Európa-bajnoki negyedik, egy évvel később világbajnoki bronz­érmes. Ott volt Montreálban is, erre azonban nem szívesen em­lékezik, kiesett. — Mi lesz most Feri? — Ezt igazán nehéz len­ne megjósolni. Valószínű ebben a súlycsoportban in­dul a sportág egyik legki­emelkedőbb egyénisége, Da­vid Rigert. Az eredmények alapján Alekszandrov kö­vetkezik majd Baczakó Peti és én. Misser az­ ismert okok miatt nem lesz ott. Ha min­denki megcsinálja legjobb­ját, ez lehetne a sorrend, de előre nem tudni mi jön közbe. A szakvezetés pont­szerző helyre vár, szeretnék 370 kiló közelében lenni, az­tán majd elválik, hogy ez melyik helyre elég. —A szűkebb pátriát, Vas megyét is képviseled. — A lovas Horváth Zoli­val ketten leszünk Vas me­gyéből az olimpián. Ilyen nagy versenyen az egész or­szág szorít az emberért, de gondolom odahaza fokozot­tabban. Ez is serkenteni fog, szeretnék jó eredménnyel hazamenni a Rohonci úti emelő terembe. — Végig együtt készülte­tek, s most szor nem lehet ott. — Nagyon sajnálom, őt, de a kettőnk közti versen­gés eldöntése után is szó volt utazásáról. Azt mond­ták, hogy egy súlycsoport­tal feljebb indul, 100 kiló­ban 370-es pontszerző lehe­tett volna. Aztán a debre­ceni Varga és Sólyomvári indul százban. De jó is lett volna, ha Uzorral ketten képviseljük a Haladást. Rehus tekintete keménnyé változik. Nem is tudja ma­gába fojtani véleményét. — Most már csak Te emelj jól az olimpián, aztán kezdődik elölről a harc. 34 éves vagyok, de továbbra sem adom fel, addig ver­­senyzek, amíg a nemzetközi szintet teljesíteni tudom. Nem akarok nagy szavakat mondani, de jövőre­­ csi­nálok 370-et. Csak a vállam jöjjön teljesen rendbe, most pihentetem egy kicsit. Orvos Andrást és Horváth Józsefet, a két edzőt keres­sük. Egyikük sincs a tábor­ban, indulásra készülnek. Stark vörös feje tűnik fel az udvaron, a tábor végén serdülő röplabdás lányok játszanak. Lemegyünk a súlyemelő terembe is, oda a vívó Kolczonay kukkant be, Komatits üdvözletét adjuk át, ő viszonozza. Az uszodá­ban mindössze egy vendég van, a tó partján pedig hor­gászok hada. Jót sétálunk, próbálunk témát váltani, de az olimpia küszöbén ez már nagyon nehéz. Kemény hónapok vannak a súlyemelő válogatott mögött. Ja­nuár óta csak hétvégeken jö­hettek haza Tatáról. Rehus Uzer György most pihenni készül, kőszegi otthonában szurkol a társakért a képernyő előtt. An­talovits Ferenc pedig pénteken Baczakóval repülőgépre ül, hogy egyik legnagyobb versenyének dobogóján bizonyítson. Kezet rázunk mindket­tőjükkel, a szorításból nem­csak az erő érződik. Bodor Ferenc (Czika László felvételei) Látogatás a tatai edzőtáborban Barátok maradtak Antalovits megy, Rehus nem Tónikám emeli jól Moszkvában, szorítok. A tatai uszoda látképe, itt is mindennapos vendégek vol­tak a súlyemelők. 11

Next