Vas Népe, 1980. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-06 / 157. szám
Restaurált királynői viseletek Mária királyné ruhája — A hímzések, viseletek a korszak jellemzői A Magyar Nemzeti Múzeumban található az ország egyik leggazdagabb textilgyűjteménye. Nemcsak a történeti múlt emlékeit őrzik, konzerválják itt, de a ma tipikus ruhatárából is szemrevaló kollekciót tudnak bemutatni. Gyűjtési körük igen széles. „Mindent gyűjtünk, ami tipikus egy korszakra — mondja Földiné dr. Dózsa Katalin, a gyűjtemény vezetője. Viseleteket, hímzéseket, szőnyegeket, vagy aminek az anyaga textil, azt itt megtalálhatjuk. Ha egy-egy korszak jellegzetes darabjai neves személyekhez vagy eseményekhez is kötődnek, különösen becses darabjai gyűjteményünknek! A történelmi vagy neves személyek tárgyai, ruházatuk szinte az élő személyiség jelenlétét, „létezését” valószínűsítik számunkra, akár a kiállítások vitrinjeiben, akár a kinyílt szekrényajtók gondosan letakart fogasai alól előbukkanó öltözeteiben, így csodálhatjuk meg Kossuth kormányzói atilláját, amelyet 1848—49-ben viselt, Deák Ferenc hímzett bőrtárcáját, vagy Erzsébet királyné fekete selyem ruhaderekát, melyet a véres dráma idején viselt. A 12 ezer darabból álló gyűjtemény a hímzésektől a szőnyegekig, a gyerektakaróktól a zászlókig, uszályfogótól a zsebkendőtartóig és a kesztyűtágítóig, a ruhadíszítő ékszerekig mindent magába foglal, ami kapcsolatban áll a divattal, a lakáskultúrával. Számos nagysikerű nemzetközi kiállítás is bizonyítja a gyűjtemény gazdagságát. — „De nem okoz-e gondot ennek a sok különféle textíliának a tárolása?” — kérdem Dózsa Katalintól. — „Valóban igen rossz körülmények között voltunk eddig. Évekig kellett raktározási gondjaink megoldására várni. A múzeumi főosztály két és félmilliós beruházása most teljesen korszerű raktárt rendezett be. Nagyobb gondunk most már az, hogy nincs megfelelő restaurátorműhelyünk”. Beszélgetésünk színtere, a szűk restaurátori szoba, rögvest elárulja, hogyegyik alapvető feltételük is hiányzik: a tér. A ruhák olykor 8 méter széles kerületű aljakkal nehezen tisztíthatók, kezelhetők, ezekről a problémákról szól Sipos Enikő restaurátor, aki 13 éve dolgozik a szakmában. „Elvben nincs is hely nagyobbszabású restaurálásokra, ezért gyakran „albérletbe” kényszerülünk, például az Iparművészeti Múzeum restaurátorműhelyébe. A textilrestaurálás igen öszszetett feladat. A munka több fázisra oszlik. Tisztában kell lenni a kémiai eljárásokkal és biztos anyagismerettel kell rendelkezni.” Mikor afelől érdeklődöm, van-e jelenleg olyan munkája, amin keresztül közelebbről is megismerhetnénk e szakma nehézségeit és szépségeit. Sipos Enikő egy köteg fotót vesz elő. A képeken Mária királyné (II. Lajos király felesége) menyasszonyi ruháját láthatjuk. 1928-ban vásárolták meg Máriacellből, eddig csak állagmegóvás céljából végeztek rajta javításokat, az első komoly restaurálásra most kerülhet sor. Az 1500-as évek első évtizedeiből származó ruhát alaposan megviselték az évszázadok. Eleve nagy gondot okoz, hogy hogyan tudják alábélelni megfelelő anyaggal, hiszen egészen más alapanyagú szöveteket használnak ma már. De nem közömbös az sem, milyen varrófonalat, festéket használnak. Ezeknek az anyagoknak a megszerzéséhez valóságos társadalmi összefogásra volt szükség, hiszen a gyárakban kellett megrendelniük a megfelelő anyagokat, így például a Goldberger és a Lőrinci Fonó textilüzemei ingyen, térítés nélkül járultak hozzá e nemzeti kincset érő jelentős ruhadarab restaurálásához. A képeken teljes pompájában láthatjuk a ruhát, itt a műhelyben már csak darabjaiban csodálhatjuk meg az aranyszállal átszőtt zöld selyemanyagot. A restaurátor évszázadok halványuló kezemunkáját varázsolja újjá, élővé, nem kis feladatot és felelősséget vállalva. Macht Ilona Mária királyné esküvői ruhája Sípos Enikő és Kralovánszky Mária restaurátorok XVII. századi hímzett bársony nyereg fitns NÉPE Mraságod azt kérdi, van-e nálunk üzemi demokrácia? Már hogyne volna! Meg hogy én mibe szólhatok bele itt a munkahelyemen? Hát sok mindenbe. Nem akarok dicsekedni, de ha végighallgatna egy-egy parázs vitát, tátva maradna a szája! Uram, nálunk mindenki őszintén fogalmazhat, bírálhat, a haja szála se görbül, sőt a főnökeink egyenesen kedvelik azt, aki bátran, keményen kiáll az igazáért, nem fojtjákbelé a szót. Példát is mondjak?. .. Kis türelmet... Itt volt, kérem, tavasszal a Nyulasi-ügy!... Emlékszik, ugye? Mikor olyan nagy csinnadrattával a Fradi sztárja viszszatérnt ,a zöld gyepre! Uram, én őszintén véleményt mondtam erről az ügyről, fogalmazhatok Úgy is, hogy beolvastam a főnöknek, aki civilben nagy Fradiszurkoló, és nem lett semmi bajom! Ha jól emlékszem, egy osztályértekezleten akasztottuk össze a bajuszt a Nyilasi miatt. Ja, igen! A munkahelyi gondok kapcsán azt is szóvá tettem, hogy a férfi mosdóban hetek óta nem működik a zuhanyzó, lavórban mosdunk, de a főnök letorkolt, ne üssem bele mindenbe az orrom, azért van a gondnokság, majd intézkednek. És tudja, hogy a főmérnökkel min kaptam öszsze? Egy szombat esti televízióműsoron. A főmérnök az egekig magasztalta, nekem nem tetszett, parázs szóváltás kerekedett köztünk. Látja, itt vagyok, semmi bajom, pedig a vita végén már ordítottunk is. Igaz, a főmérnök azért pöccent be, mert neki is szóltam a zuhanyzók miatt, és pulykavörös lett, amikor szóba hoztam, hogy lavórban kell mosakodni, de hát istenem, megszoktuk, tudjuk, a főmérnök eléggé vehemens természet. Uraságod el sem hiszi, hogy ezek után meghívtak egy, fontos tanácskozásra. Ha nem volna nálunk üzemi demokrácia, hogy szólhatnék én bele a vállalat dolgaiba, nem igaz? Méghozzá olyan jelentős kérdésekkerültek terítékre, mint az idei bérfejlesztés, a termékszerkezetátalakítás, a gazdaságtalan termékek viszszaszorítása meg még egy sereg tennivaló. Micsoda szenvedélyes vita volt ott, uram! Még én is szót kaptam! Igaz, másnap a szakszervezeti titkár elcsípett a folyosón, hogy kár volt a férfi mosdóban elromlott zuhanyzóik kérdését kiélezni, de hát én előre nem tudhattam, hogy a felügyeleti szerv képviselői is ott ülnek a tanácskozáson. S tudja, hogy ki az én állandó vitapartnerem? Uraságodnak elárulom: Lancsalics kartárs, a főosztályvezetőnk. Gondolta volna? Hát ilyen magasszintű nálunk a vállalati demokrácia! A jó múltkor például arról vitatkoztunk, hogy Petőfi Sándornak miért kellett elmennie a segesvári csatába. De az élesebb, politikai témákban is szót k értünk. Hogy példát is mondjak, az iráni túszügyiben azonos volt az álláspontunk, ellenben az 1905-ös orosz polgári forradalom megítélésében már eltérő véleményt hangoztattunk. Emlékszem, egy ilyen vita hevében atyai jóbarátként tanácsolta, hogy ne emlegessem annyit azokat az elromlott zuhanyzókat, napjában egyszer én is kibírom, ha lavórban kell mosakodni, különben is van otthon fürdőszobám, fölösleges ilyen piti dolog miatt a főnökök előtt hőbörögni. ----Egyébként az igazgatóinak is az volt a véleménye, amikor két héttel ezelőtt magához kéretett, hogy nagyon egészséges lavórban mosakodni, annál is inkább, mert a vállalat előtt álló népgazdasági feladatok megoldása nem ezen az egyikét lavóron múlik. Mit kérdezett buraságod? Hogy most mi a helyzet az elromlott zuhanyzókkal? Örömmel Újságolhatom, hogy az igazgató kartárs intézkedett. Tegnap új lavórokat hoztak a férfi mosdóiban! K. Gy. M. Mibe szólhatok bele? Erőszak a képernyőn - Erőszak az életben? Valóban az erőszak iskolája a televízió? Erre a kérdésre nemcsak Nyugaton, de nálunk is meglehetősen ellentmondó válaszok hangzanak el, s még a legkomolyabb, legalaposabb tanulmányok sem jutottak eddig közös nevezőre. Dr. Roumajon, a francia kriminológiai társaság elnöke határozottan állítja egyik tanulmányában, hogy „a film, illetve a tévé befolyását a bűnözés növekedésére még senki sem bizonyította be. A bűnözésre való hajlam kifejlődését sokkal inkább a környezet, a biológiai, az intellektuális, az érzelmi, és a társadalmi hatások váltjákki”. Ugyanakkor 1972-ben dr. Steinsfeld, az amerikai szenátus egyik jelentésében hangsúlyozta, hogy „szerves kapcsolatnak kell lennie a képernyőn látott erőszakos cselekedet s a megtekintést követő magatartásforma között”. 1974 szeptemberében egy elhagyott kaliforniai strandon három 14—15 éves kislány sörösüveggel leütötte barátnőjét. Három nappal korábban ugyanezt a jelenetet főműsoridőben sugározta az NBC tévéadója. 1976- ban Los Angeles utcáján gyerekek felgyújtottak egy alvó csavargót, épp úgy, amint azt pár nappal előbb tévéműsorban látták. 1977- ben Floridában a 15 éves Ronney Zamora, amikor 82 éves szomszédja tetten érte, amint éppen lopni készült lakásában, agyonverte az idős asszonyt, úgy ahogyan azt több ezerszer mutatták a krimikben. Három megtörtént bűneset, amely azoknak nyújt támpontot, akik nagyon is észrevehető kapcsolatot vélnek felfedezni a sokkírozó jelenetek és a kriminológiai bűneset között. Dr. Leyens belga orvos nem érte be csak a következtetések elemzésével, a hetvenes évek elején kísérletet szervezett 13—18 éves ■gyerekek bevonásával. Két, egyenként húsz fős csoportra osztotta az internátusban élő fiúk egyik osztályát. Az egyik csoport számára elsősorban vígjátékokat vetített — A szép amerikaitól a Sebastien-iig, a másik számára csak krimit — a Bonnie és Clyde-tól a Zöméig. Legens naponta mutatott be egy-egy filmet közönségének, több héten át. Azt figyelte meg, hogy az első csoportbelieknél jelentősen fokozódott a munkakedv, javultak az emberi kapcsolatok, a másikban éppen ennek ellenkezője következett be, a fiatalok körében sűrűbbé vált a szóbeli, tettbeli agresszivitás. A belga tudós kutatását Jean Cazaneuve cáfolja, az amerikai Felbach és Singer féle felmérésre hivatkozva. Részben ehhez a tévét mentő teóriához kapcsolódik a francia André Akoum, a Sorbonne tanára tanulmányában is (Tömegkommunikáció), amely szerint, ,éppen ellenkezőleg miint azt sokan feltételezik, a filmbeli, tévében, könyvbeli erőszak, nem okoz semmiféle zavart, éppen ellenkezőleg utat teremt a nézőben, az olvasóban amúgyis felhalmozódó agresszivitás veszélytelen levezetésére”. Másképp szólva, a tévékrimikben látott erőszakos cselekedetek többek között jótékony katarzisban oldják fel az emberekben felgyülemlő antiszociális megnyilvánulásokat is... Tulajdonképpen három nézet uralkodik manapság a tévé szerepének megítélésében. Az egyik minden felelősséget rá hárít, a másik ennek az ellenkezőjét hangoztatja, s a harmadik elmélet pedig tagadja bármiféle összefüggés létét fikció és élet, és megélt élet között. Kinek higgyünk? Mit higgyünk? Ismerjük jól a tévé szerepét a politikában, a művelődésben, vagy éppen a publicitásban. Miért éppen abban kételkedjünk, hogy csakugyan hat az erőszak bemutatása a közönségre? De térjünk csak vissza néhány adat erejéig a statisztikáihoz. A mai 18 éves amerikai vagy francia fiatalok átlag heti 15—20 órát töltenek aképernyő előtt. A fiatal mire nagykorú lesz, 14 ezer órányi tévéműsort látott és ebben mintegy 18 ezer gyilkosságot. Ezért mondhatja dr. Liebert, a New York-i egyetem tanára: „nem az öröklés, nem a környezet, sem az iskola, hanem az erőszak-látvány az oka a mai 19 évesek agreszszivitásának, azokénak, akik 9 éves koruktól több órát töltenek a tévékészülékek előtt”. Bármit állítanak is egyes tudósok az erőszak természetéről, az kétségtelen, aki nap mint nap, óráról órára véres gyilkosságokat, lövöldözést, késelést lát, annak egy idő után mindez nagyon is megszokott lesz, ez az, amit egyesek az „erőszak banalizációjaként” emlegetnek. Persze nemcsak a tévé a hibás, hibásak azok a szülők is, akik felügyelet nélkül hagyják gyermekeiket, kiszolgáltatva a tévének. Ma még nem tudjuk minden kétséget kizáróan mérni a képek hatását a tévénéző emberre. A jóérzés azonban az erőszak száműzését, vagy legalábbis visszaszorítását diktálja. Mindenképpen túl kényelmes megoldás lenne a bűnözés kórtüneteit kizárólag a tévére fogni. Hiszen ismerjük csak be, az agreszszivitás bizony már jóval az elektromos úton továbbított kép megszületése előtt is jelen volt... N. Gy. •CaiOnsis Hots Sírosállatok barkácsolója Nem mindennapi szórakozásnak hódol a groszwelkai (NDK Bautzen járás) Franz Grusz. Szabad idejében őskori állatokat formál, amelyeket azután a kertjében helyez el. Sok ügyességre és fantáziára van szükség, amíg egy ilyen őskori szörnyeteg alakot ölt, hiszen csak kevés kép és leírás áll rendelkezésére a nagyságméretek és súlyelhelyezkedés kiszámítására. Szilárd dróthálóból készült, belül üreges testre fröccsend a betont, és ólomból készülnek a fogak. Franz Grusznak körülbelül 500 órára van szüksége amíg egy ősállattal elkészül. Egyelőre 15 . őslényt „készített”, később pedig ősembereket akar megformálni. Az óriásszörny. Készül a drótháló. 1980. július 6. Vasárnap