Vas Népe, 1980. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-26 / 199. szám
Felelős tervezés Tervezni, de hogyan? Hiszen olyan keveset tudunk a VI. ötéves tervről, s e nélkül puszta találgatás lenne vállalati elképzeléseinket papírra vetni. Nem ritkán hallani efféle megállapításokat még mostanában is. Legutóbb, a szegedi közgazdász vándorgyűlésen hasonlóképpen vélekedett egyik nagyvállalati igazgatónk: „Mi nem ugrálhatunk kényünkre-kedvünkre. Kötnek az államközi szerződések, megállapodások. Végleges tervszámok nélkül nem is érdemes mozdulni ...” Nem érdemes? Gondolom, nem szó szerint értette ezt a nagyvállalati vezető, hiszen a nélkül nem is boldogulhat, gazdálkodhat cége, ha nem hangolja össze napi és távolabbi feladatait. Viszonylag stabil célrendszer — azaz stratégia, éppen úgy nem hiányozhat eszköztáraiból, mint mondjuk a piaci konjunktúra helyzetképe. Annyi bizonyos — azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy a központi tervek alapját képezik a vállalati tevékenységnek, s a tervezésnek is. Inkább az a kérdés: igaz-e, hogy a terv hivatalos meghirdetése előtt. „Nem lehet semmit tudni?” Ma már ez semmiképpen nem igaz. Tény, a terv akkor lesz hivatalos és nyilvános, ha a tervezési munkálatok befejeződtek és azt az Országgyűlés elfogadja. Előreláthatóan erre az esztendő vége felé kerül sor. És addig? Nos, addig sem kell — sőt szabad várni, a vállalati tervek — elképzelések megfogalmazásával. Hiszen — utalva előbbi megállapításunkra —, a legfontosabb kereteket, irányadatokat, folyamatokat már világosan látni lehet. A XII. Kongresszus határozata, maga a kongresszus mondanivalója eligazító értékű volt; utána rendkívül fölgyorsult a központi tervezés, mi több — nyilvánosságra kerültek a tájékoztató jellegű, vállalati tervezéshez jó alapot adó elképzelések. A gondok forrása szemléleteti eredetű, illetve abból származik, hogy még ma sem tisztázódtak bizonyos vélemények , fogalmak. Egyesek kifejezetten tagadják az önálló vállalati stratégia szükségességét, állítván, hogy ekkora önállóságot nem bír el gazdálkodási rendszerünk. A másik szélsőséges nézet a minden központi tényezőtől független tervezést hangsúlyozza. (Aki azt hiszi, hogy mindez csupán elméleti jellegű elmélkedés — téved, — nagyon is szorosan kapcsolódik a mindennapi gazdálkodáshoz.) Tény — akár ez, akár amaz okból — általában nem készülnek több lehetőséggel számoló tervvariánsok, kevés az ésszerű kockázatot is magában foglaló, de ennek megfelelő eredménnyel kecsegtető elképzelés. A legtöbb vállalati terv a múltat idézi, s nem ritkán szürke, mechanikus áttétele az irányító tárca tervének. Megjegyzendő — sok esetben éppen azért, mert az irányító minisztérium addig „konzultálta” a vállalattal a tervet, mígnem teljesen átalakította ... A bizonytalan, arcnélküli, csak a „felsőbbségnek” készített vállalati terv éppen úgy alkalmatlan az életre, mint az országos lehetőségeknek fittyet hányó, egyénieskedő törekvés. Arra van szükség, hogy a népgazdasági adottságok, a világpiaci és külkereskedelmi lehetőségek tudatában a vállalat megkeresse a boldogulás számára és a népgazdaság számára egyaránt legkedvezőbb módjait, önálló legyen abban, s megfelelően vállalkozó szellemű, hogy miként lehet javítani a gazdálkodási eredményt, és alkalmazkodó a közös társadalmi célok tiszteletben tartását illetően. Matkó István 4 VASNÉPE Takarékosság a cementtel Nem is oly rég csak a fogyókúrázók számítgatták, hogy hány kalóriát fogyasztanak naponta. Ma már nem ütközünk meg azon sem, ha összehasonlítást olvashatunk arról, hogy mennyi energia szükséges 1 kg sertés, marha, vagy csirkehús előállításához. És minél drágább lesz az energia — már csak a lehetséges megtakarítás miatt is — annál több terméknél kényszerülünk megvizsgálni, hogy mennyit tartalmaz ezen természeti erőforrásból. Nincs ez másként az építőipar anyagainál sem. Ezúttal vegyük példának a cementet, és leggyakoribb felhasználási módját a betont. A Norvég Betonszövetség összehasonlító adatai szerint: 1 tonna acél előállításához 700 liter, ugyanannyi tégláéhoz 200, míg cementéhez 130 liter olaj szükséges. Ha a cementből betont keverünk, és funkcionálisan nézzük, hogy azonos igénybevételnél mennyi az acél, a tégla és a betonszerkezet energiaigénye, az előbbi arányok akkor is igazak maradnak, így várhatóan tovább növekszik a beton alkalmazási köre, tehát méginkább fontos, hogy az egységnyi mennyiségbe ne kerüljön több cement annál, mint amenynyi feltétlenül szükséges. Hazánkban az idén körülbelül 12 millió köbméter betont állítanak elő. Igaz, hogy ennek nagyobb hányada ma már különböző betonüzemekben készül — innen szállítják az építési helyekre, valamint az előregyártókba — de ennek ellenére nem csak a maradéknál (a kisüzemeknél, a magánépítőknél) lehetne cementet megtakarítani. Az ÉGSZI Gyorsjelentés egyik múlt évi száma beszámol arról, hogy a budapesti betonüzemek átlagosan 16,7 százalékos cement-túladagolással dolgoznak. E többlet mintegy 40—50 forinttal drágítja a beton minden egyes köbméterét. Miért van ez így — szükségszerű-e a többlet-felhasználás, vagy nemtörődömség okozza? A cement tulajdonképpen speciális ragasztóanyag. A kavics és a homokszemeket — szaknyelven az adalékanyagot — köti össze. Annál kevesebb kell belőle, minél kisebb a ragasztandó felület, vagyis ha a nagy kavicsok közti űrt kisebb kavicsok töltik ki, így a cementnek valóban csak ragasztania kell, nem pedig adalékanyagot pótolni. Ráadásul így lesz erősebb a beton, mivel a túladagolt cement — a vastagabb ragasztó anyag — nemhogy növeli, ellenkezőleg inkább csökkenti a szilárdságot. Mindebből az következik, hogy a homokos kavicsot osztályozni kell, majd a betontechnológus előírja, hogy melyik szemnagyságú — szaknyelven frakciójú — anyagból, mennyi kell 1 köbméter betonba. Az optimálisan előkészített adalékanyaghoz azután újra csak a technológus által előírt cementmenynyiséget kell hozzá adagolni. Ha minden ilyen egyszerű, akkor miért fogyasztanak a szükségesnél több cementet a betongyárak?Mert a magánépítőknél ez „természetes”, hiszen ők ritkán juthatnak osztályozott kavicshoz. (Először is, kevés tzemben található megbízható, vizes osztályozó berendezés. Gyakoribb a vibráló rostokkal működő úgynevezett száraz rendszerű osztályozó, amely a nedves adalékanyagot már nem választja szét tökéletesen, így a betontechnológus a rosszabb körülményeket veszi alapul a receptúrák összeállításánál. Persze létezik „elismert” többletfelhasználás is — de a gazdaságosságot ilyenkor is vizsgálni kellene. Például, ha a technológia folyós betont kíván, akkor a hígítás történhet vízzel és vegyszerrel is. Ha vízzel teszik, akkor a szilárdság miatt növelni kell a cementadagot. Kérdés, hogy mi olcsóbb: a pótlólagos cement vagy a plasztifikáló vegyszer? A kérdés: mi olcsóbb: a betongyárak technológiájának tökéletesítése, a munkafegyelem megkövetelése vagy az elpocsékolt cement megfizetése? Az évi 12 millió köbméter beton, megszorozva a 40— 50 forint többletköltséggel 500—600 millió forintot jelent. N. K. G. II Dunaújvárosi Papírgyárban A Dunaújvárosi Papírgyár Hullámpapír gyáregységében az idén kilencvenötezer tonna hullám-alappapírt és több mint negyvenkétezer tonna hullámpapír terméket gyártanak. Új gyermekszoba bútor ■ Fehérvárról Pilis, összerakható, elemes, színes fólia borítású ifjúsági búzo család készült el a székesfehérvári Bútoripari Vállalatnn Az új bútorból nemcsak a hazai üzletekbe, hanem külföldre is szállít a gyártó cég. ■ / JT-]. W« M #: 7© I / 0M ^ 'fff ff Kertbarátok Rumban A ház körüli kertészkedésnek régi hagyományai vannak, főleg falun, ahol ehhez kedvezőbbek az adottságok. Újabban azonban a városok környékén is szaporodik a munkáskertek, hobbikertek száma, s a cél nem csak a család zöldség- és gyümölcsszükségletének megtermelése: sokaknak jelent pihenést a növények körüli foglalatosság, friss levegőt, kikapcsolódást a napi munka után. A hobbikertészek némelyike csupán saját örömére termel — szinte minden praktikus cél nélkül — ma már alig ismert hajdan volt fűszernövényeket, másoknál pedig már a gyanúja sem merülhet fel, hogy csupán a család számára, saját szükségletre termelnének: a fóliasátrak ontják magukból a primőröket. A két szélsőség között azonban ott a kistermelők egyre népesebb tábora, akik maguknak, saját örömükre termelik a hagymát, paprikát, paradicsomot, a káposztaféléket és a különféle gyümölcsöket. De néhol mást is teremnek a kertek, mintegy melléktermékeként az ősi foglalatosságnak. ★ — A gyökeres életmódváltozással együtt sajnos lazultak a közösségi kötelékek is, pedig az igény él bennünk, hogy törődjenek velünk, és törődhessünk másokkal. Csakhogy kevésbé vagyunk egymásra utalva, s kevés az olyan mindennapi téma, amely valamennyiünket érdekelne. Leginkább a közös foglalatosságban rejlett — rejlik ma is — a közösség kialakulásának lehetősége, erre példa a kertbarát körünk története. Rubánovits Attilával, a rumi művelődési ház igazgatójával, és Répás Istvánnal, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnökével beszélgetünk, mindketten alapító tagjai és lelkes támogatói az említett kertbarát körnek. — Ismeretterjesztő szakkört indítottunk 1972-ben — emlékezik vissza a művelődési ház igazgatója —, új fajtákkal, technológiákkal akartuk megismertetni a ház körül kertészkedőket. Magam is termesztek otthon ezt-azt, kísérletezgetni is szeretek — persze csak amolyan amatőr módra — így aztán hamarosan szívügyem lett a szakkör. Az volt a meglepő, milyen sok lett az érdeklődő. Sokszor még napok múlva is vitatták az előadásokon felvetett témákat, az utcán, a baráti, rokoni körben, vagy éppen a kocsmában. Talán ezzel magyarázható, hogy hamarosan kertbarát körré alakultunk. Különböző munkájú, korú és érdeklődési körű emberek tartoznak közénk, csupán egy közös téma volt eleinte: a kert. — Most már szívesen együtt maradunk egy-egy rendezvény után is, no és gyakori vendégek vagyunk egymás portáján — mondja Répás István. — Egyszóval tényleg összebarátkoztunk. Mikor a kiállításunkat szerveztük, szinte egy emberként azon voltunk, hogy kitegyünk magunkért. Mindenki a legszebb termékét hozta, mutatta, magyarázta a látogatóknak, a vendégeinknek. —Tavaly ugyanis magunk rendeztünk egy termékbemutatót — világosít fel Rubánovits Attila —, mivel nem volt a környéken olyan rendezvény, ahol szerepelhettünk volna. Szívesen veszszük, ha valahova meghívnak minket, s ha csak lehet, részt is veszünk minden kiállításon. Sikerélményünk is van, többször kaptunk már oklevelet és különböző díjakat. A pénzt pedig kirándulásokra, látogatásokra költjük, ötletekért, tapasztalatokért járunk a legjobb kertészetekbe és a legügyesebb kistermelőknél, de ha már egy idegen városba vagy községbe látogatunk, mindig megnézzük a múzeumot vagy a helyi nevezetességeket is. Újabban a szakmai előadásokat is igyekszünk úgy szervezni, hogy mellette valon mást, többet is nyújtso szakismereteknél. Mikor pédául a virágok ápolásán volt szó, egy festő magyarázta el különféle virágcsendéletek alapján, hogy hogya látja a művész a virága mit és hogyan tud kifejezi vele. Ugyanakkor a könyvtárban is kerestünk a térihoz illő műveket, így próbáltuk érdekesebbé tenni az estét. Azt tapasztalom, hoggy — a mindenkit érdeki kertészkedés ürügyén könnyebb közel hozni az errberekhez a művészetet is. — Milyen gyakoriak a előadások? — Télen kéthetente tartjuk a foglalkozásokat, de tavasztól őszik csak a köze kirándulásokon vagy rendezvényeken vagyunk valamennyien együtt. Egyébkét nyáron csak alkalomszerűe keressük meg egymást ezér vagy azért... — Mi lesz a következő közös program? — Augusztus 26-tól 29-ig mi is kiállítók leszünk a OMÉK-en, s így persze valamennyien meglátogatjuk vásárt. A legszebb és a legérdekesebb termékeinké visszük, valamennyien nagy gonddal ápoljuk a bemutatóra szánt zöldségeinket, gyümölcseinket. — Szolgálnak-e valamilyen meglepetéssel ? — A 82 éves Horváth Imre bácsi — nyugalmazott tanítónk — saját faragású hordójában házi recept szerin készült vermonthot hoz a bemutatóra. A kertészkedéshe és a kertbarát körhöz anny köze van az italnak, hogy az aromanövények jórészét is maga termeli az Imre bácsi na és minket is megkíná néha a különleges italból. Úgy véljük, jó példa a rumiaké. Jó példa arra, hogy zöldség és gyümölcs mellet közös témát, és még ritkább gyümölcsöt, barátságot is teremnek a ház körüli kertek Ha az utóbbit sem ápoljál kevesebb gonddal, mint növényeket. — Sím — 1980. augusztus 26. Kedd