Vas Népe, 1980. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
|§ i | lg Kérdez: Nagy Péter |pWjj 888881 jggBfli ® / m | | «r « y, « ? a ^ A \Sffl ■& 1 wH 1 I I i Wr~J 1 a | W $$||||§ Az iskolai öltözködésről? Elmúlt már az idő, amikor az iskolák, különösen a gimnáziumok egyenruha, diánsapka viselését írták elő a diákjainak. Kötöttségek természetesen vannak ma is: az általános iskolában az úttörő ing, a középiskolákban az ünnepélyekre előírt, esetleg csak elvárt ünnepi öltözet, hétköznaponként az iskolaköpeny. A szokások, az előírások iskolánként változnak. A megfelelő öltözék beszerzése sokszor mégis gondot jelent. Nem mindig kapni olyan szoknyát, blúzt, öltönyt de még köpenyt sem, ami a gyereknek, szülőnek egyaránt tetszik és az iskola igényeinek is megfelel, ugyanakkor elérhető az ára is. Az évnyitók, iskolai ünnepélyek napján nem egy hirtelen megnyúlt kamaszt látni, amint sután feszengenek az „ünneplő ruhában”. Látszik rajtuk, alig várják, hogy fölcserélhessék a kényelmes farmerral, a hétköznapi nadrággal. De nem örvend nagy népszerűségnek az egyéni ízlést, a divatkövetést ,elrejtő iskolaköpeny sem. Az iskolai öltözködés előírásairól, szokásairól kérdeztük meg a diákok, szülők, kereskedők és pedagógusok véleményét. Fotó: Horváth Pál Molnár László, gimnáziumi tanuló. Negyedikes vagyok a Nagy Lajos Gimnáziumban. Nálunk nincsen meghatározva, milyen legyen az ünnepélyeken viselt ruha. Annyit kérnek, hogy az alkalomnak megfelelően öltözzünk föl. Ez a sötét öltöny nem tetszik különösebben, de amikor vettük, ez volt. Sokkal szívesebben viselnék valami világosabb színűt, az is lehet ünnepélyes. A köpeny az kötelező az iskolában. Nem okoz gondot, mert csak bent van rajtunk, a tanítás után az iskolában hagyjuk, az utcán nem járunk abban. Egyébként is praktikus viselet, ha másért nem, a sok zseb miatt, elfér bennük minden szükséges holmi. Major Sándor: A lányom most kezdi az első osztályt az Orlayban. Nem írták elő az ünneplő ruhát, sötét szoknyában és fehér blúzban ment a tanévnyitóra. A köpeny az kell. Találtunk megfelelőt, volt a boltokban választék. Olyat vett, amilyen neki tetszik, mert a nyári keresetéből vásárolta meg az iskolába szükséges holmikat,a köpenyt is, ezért nem is szóltunk bele, milyet választ. Kiss János áruház igazgatóhelyettes: Itt, a Borostyánkőben van köpeny bőven. Sokkal többet rendeltünk a várt igénynél. A kamasz öltönyökből is van választék. Tudunk adni több féle színűt és mintájút. A mérettel valóban baj szokott lenni, elméletben nagyon jó a konfekció méretskálája, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyikből szállítanak is. A lányoknál a fehér blúzzal a legtöbb iskola megelégszik, de van matrózblúzunk is. Előfordul persze, hogy az iskola olyat kér, amit a kereskedelem nem tud teljesíteni. Előírják mondjuk a zöld tornaruhát, az ipar meg nem gyárt, csak feketét és bordót. Jó lenne, ha a pedagógusok előbb eljönnének megnézni, mit lehet kapni és annak alapján határoznák meg az öltözékeket. Lengyel Marianna tanuló: Harmadikos vagyok a Rudasban. Nálunk az osztálynak kell megegyezni az ünnepi öltözetben. Mi a sima fehér blúzra szavazunk, mert azt bármikor föl lehet venni, de mit tehetünk, ha a szülők beleegyeznek a matrózblúzba. A köpeny? Az kötelező. Ki lehet bírni, az utcán úgysem hordjuk. Meg abban is van divatos, csak kicsit utána kell járni. Most az ujjatlan, az elején, zsebén fodros köpeny a legdivatosabb. Persze, ha nem lenne kötelező, nem hordanánk a köpenyt. Simon Gyuláné. Első osztályba ment most a kislányom, a Petőfibe. Az igazgató azt mondta a szülőknek, nem baj, ha régi, sokszor mosott köpenye van a gyerekeknek, csak legyen. Ünneplő ruha az elsősöknek csak kisdobos avatás után lesz kötelező: sötétkék szoknya és fehér úttörőblúz. De jobb időben megvenni, mert amikor mindenki azt keresi, bizony sokat kell utána mászkálni. Nekem szerencsém van, mert a lányokat könnyebb és olcsóbb változatosan, csinosan öltöztetni mint a fiúkat. Havasi Jenő, a Derkovits általános iskola igazgatója: Nem ragaszkodunk a sötét öltönyhöz, szoknyához. Jöhet a gyerek farmerban is, ha még nem kopott, szakadt. Nem várhatjuk el a szülőktől, hogy évente vegyenek egy sötét ruhát, amit öt-hat alkalommal vesz föl a gyerek a tanév folyamán. Azt szoktuk kérni, hogy az úttörő inget vegyék meg, az egységesebb, és jobban áll rajta a nyakkendő, az úttörő jelvények. A köpenyt nálunk is előírja a házirend, ragaszkodunk is hozzá. Szerintem praktikus viselet és állítom, nagy választékban és nem túl drágán be is lehet szerezni. 10 ÜNNEPE Minél jobb reklám... Immár fél évtizede, hogy visszajáró vendége vagyok családommal a csodálatos büki gyógyfürdőnek. Az idén is két hetet töltöttünk ott és elmondhatom, hogy évről évre szebbnek és forgalmasabbnak látom. A gyógyfürdő dolgozói mindent elkövetnek, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Az új uszodát tisztaságával, környéke szépségével, csak dicsérni lehet, igen nagy vonzerő. A gyógyfürdő viszont megérdemelné a munkaerőhiány miatt a tökéletesebb gépesítést. Ha a fürdő vezetősége ezt saját erőből és hazai gépekkel megoldani nem tudja, úgy az illetékes fórumoknak kellene megtalálni a lehetőséget, hogy segítsen a külföldi gépek beszerzésében. Gondolok itt a külföldön jól bevált univerzális parkgondozó gépre, medencetisztítóra, de a gyógyfürdő vezetői jobban tudják, hogy mire volna szükségük. Amíg a gyógyfürdő vezetői és dolgozói a fürdő még jobb és szebb kialakításán, látogatottságának és hírnevének növelésén munkálkodnak, erőfeszítéseiket hátráltatja a kereskedelem és a vendéglátás lemaradása. A fürdő területén mindössze egy II. osztályú étterem működik, de borsos árakkal, és napokon keresztül mindig ugyanazon ételekkel. Az eltöltött két hét alatt az étlapon soha nem szerepelt olcsó étel, főzelék, kifőtt tészta. A közel 40 forintos menüről azt gondolja az étlap olvasója, hogy bőséges, jó ebédet eszik majd. Igen, ha a menüt gyermekének kéri. Kevés a kiszolgáló létszám, főleg csúcsidőben. Azonban őszintén meg kell mondani, ha drágán is, de van néhány ételféleség, mely ízletes, sőt mennyiségileg is kielégítő. A többinek is ilyennek kellene lenni. A fürdő területén levő élelmiszer kereskedelmi vállalati pavilon hivatva lenne ellátni az éttermen kívül rekedt, vagy állófogyasztást igénylő vendégeket. Hatalmas felirat hirdeti, hogy zöldség-gyümölcs, de ezeket soha nem lehetett kapni. Az előző évekhez viszonyítva nagyon romlott az áruválaszték, és az árusítás színvonala. A vásárlónak a vásárlásért köszönetet mondani nem érdekük. Ennek ellentéte az előcsarnokban levő áfész bolt. Kicsiny volta miatt — bár igen jó az ellátást — csak nehezen bír megbirkózni a vendégek rohamaival. A dolgozók magatartása minden dicséretet megérdemel. Van még egy étterem, a Vadvirág, mely olcsóbb ételeivel, változatosabb és udvariasabb vendéglátást nyújt. Kár, hogy a fürdőtől távol esik. Szólnom kell a III. osztályú Aranyhordó étteremről, ahol szinte első osztályú a kiszolgálás, változatos, jó minőségű, bőséges ételekkel. Hogy tudják ezt csinálni, ez az ő titkuk. A jó vendéglátás külföldi vagy belföldi előfeltétele pedig a jó vendéglátás, a jó étkeztetés, a választékos kereskedelmi ellátottság, hogy a látogatók ne keserű szájízzel távozzanak. Semmilyen reklám nincs olyan átütő erejű, mint a szájról szájra továbbadott jó vagy rossz vélemény. J. Z. Budapest Válaszolnak az illetékesek Nem nélkülözhető az emberi figyelem Lapunk augusztus 24-i számában jelent meg Dráma, tanulsággal című írásunk, melyre dr. Horváth Lajos vasútigazgató válaszolt. Véleménye szerint a cikk néhány olyan megállapítást tartalmaz, amely nagy valószínűséggel nem lehet helytálló, másrészt rontja a közút-vasút kereszteződésben elhelyezett fénysorompónak, mint technikailag biztonságosnak a hitelét, és bizonyos közlekedési ismeretek hiányára is utal. „Az ilyen fénysorompók építésének egyik fontos alapszabálya, hogy a leglassúbb közúti jármű (lovaskocsi) és a pályára engedélyezett legnagyobb sebességgel közlekedő express vonat összeütközését is biztonsággal kizárja. A kérdéses időpontban Vép—Szombathely között egy nehéz és hosszú tehervonat közlekedett, amely a fénysorompó behatási pontjától a sorompó felé levő térközjelzőnél feltartóztatta a nála gyorsabban közlekedő mozdonyvonatot. A tehervonat után a fénysorompó — helyesen — nem váltott villogó felár fényre, hisz már útban volt felé a mozdonyvonat. A tehervonat alacsony sebessége miatt azonban időközben lejárt a sorompó zárvatartási ideje a tíz perc, ezért a sorompó automatikusan sötétre váltott. A fénysorompó működését Szombathelyen a forgalmi szolgálattevő ellenőrizte, észlelte a zavart és a két vonat beérkezése után a zavart előírásszerűen feloldotta. A KRESZ szerint a fénysorompó fehér villogó fénye nem a szabad áthaladást hanem csupán a fénysorompó üzemi fes állapotát jelzi. Az átjáróban történő áthaladás minden esetben a közúti járművezetők személyes felelőssége. Kérjük tehát a közúton közlekedők figyelmét és türelmét. Amíg a szintbeni közút-vasút kereszteződések léteznek, a cikkben említett helyzet sajnos előadódhat, de dráma ebből csak akkor lehet, ha a gépjárművezetők elfeledkeznek a veszélyes üzemből fakadó személyes felelősségükről. Természetesen nem zárhatjuk ki a berendezések meghibásodását sem, hiszen egyes elemei igen nagy igénybevételnek vannak kitéve, bár minden lehető eszközzel törekszünk a zavarok kiküszöbölésére.” ★ A fénysorompók hitelét senki sem vonja kétségbe. Ugyanakkor adódhatnak helyzetek, amikor a mégoly biztonságos technika sem nyújt védelmet. Az említett napon, helyzetben, a fénysorompó üzemszerűen kapcsolt ki, a tehervonat után. De honnan is tudhatná az autós, hogy kellő várakozás és tehervonat után, sötét lámpa esetében — mozdony jön? Ismételjük — a válaszlevélből is kiderült —, a vasutat nem érheti elmarasztalás. Viszont dicséret illeti az autósokat, akik — egy Trabant kivételével — bár mozdonyra nem számítottak, mégsem indultak el, pontosan a KRESZ ismeretében, a „vak lámpa" okán. Ami az újságíró közlekedési ismereteit illeti, el kell mondanunk: ő állt elöl a sorban, s a második mozdony áthaladtáig meg sem mozdult. Látta viszont a furakodó Trabantot, s azt is, hogy milyen riadtan tolat vissza, a nem várt mozdony elől — ez valóban dráma volt. Tanulság, véleményünk szerint: a legbiztonságosabb technika sem pótolhatja az ember figyelmét. Munkánk a számok tükrében Valami eldugult című írásunkra Novák Ernő, a Szombathelyi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója a következő tájékoztatást adta. „A Kun Béla út 1. szám alatti Fiatal Házasok Otthonában, a 224. számú lakásban volt mosdószifon dugulás. A szifondugulás megszüntetése a hatályos jogszabályok szerint, a bérlő kötelezettsége. A berendezési tárgyakban keletkezett meghibásodásokat célszerű az észleléskor a házfelügyelőnek bejelenteni. A házfelügyelő azonnal választ ad, hogy a javítás kinek a feladata. Mivel a hiba közvetlenül az I. házkezelési osztálynak lett bejelentve, a hibafelvevő köteles lett volna a rendszeresített nyilvántartásba azt bejegyezni. Ez a kialakult gyakorlat. A bejegyzés alapján tudott volna intézkedni a hibaelhárító csoport művezetője. A bejelentés megtörténtét nem vitatom, a hibafelvevőt mulasztása miatt felelősségre vontam, attól függetlenül, hogy a hibaelhárítás nem tartozott a vállalatra. A bérlő szabadságának letelte után ismételten felhívta a házkezelési osztályt, és a műszaki előadóval tárgyalt. Bejelentette, hogy a mosdó bekötése nem jó, ezért kiállították a munkalapot és intézkedtek a munka elvégzéséről. Azonban ennek megtörténte előtt a bérlő újból telefonált és közölte, hogy a bejelentett munkát nem kell elvégezni. A glosszában írtak szerint, a házkezelőség műszaki előadója olyan tájékoztatást adott, hogy „nem kell mellreszívni a dolgot, van hatéves ügyünk is, amit a közelmúltban tudtunk csak orvosolni”. Vállalatunk az azonnali beavatkozást igénylő munkák bejelentését soron kívül kivizsgálja, és a szükséges munkákat 3 napon belül elvégzi. A halaszthatókra is igyekszünk 90 napon belül sort keríteni. A házkezelési osztályok műszaki csoportjai havonta készítenek statisztikai jelentést a bejelentett és kivizsgált, valamint az elkészült munkákról. Tehát a műszaki előadónak ismerni kell mindig a tényleges helyzetet. Mivel felelőtlen és a valóságot nem fedő egyéni véleményt mondott, ezért fegyelmileg felelősségre vontam. A vállalat gazdasági vezetésének és egész kollektívájának az a törekvése, hogy a bérlők bejelentéseit a legrövidebb időn belül orvosolja, ami nem kis megterhelést jelent. Csak néhány szám: tavaly 5484, az idén június 30-ig 2633 azonnali beavatkozást igénylő hiba lett kivizsgálva és a munka elvégezve. A halasztást tűrök száma tavaly 5489, az idei első félévben 2141 , ezek a számok igazolják, hogy megfelelő szervezettség nélkül kollektívánk képtelen lenne feladatát ellátni. Az említetteken kívül végzi még vállalatunk a tervszerű karbantartási és felújítási munkák saját vállalkozásban történő kivitelezését is. Évek óta gondot jelentett, hogy a munkaidő után és a munkaszüneti napokon történt meghibásodások bejelentését csak az első munkanapon tudtuk fogadni. E gond megoldása érdekében szerződést kötöttünk a Víz- és Csatornamű Vállalattal, a hibaelhárítás elvégzésére. A bejelentés módját körlevélben ismertettük a házfelügyelőkkel, és minden állami lakóépületben kifüggesztettük a bérlők tájékoztatására. Tehát a leírtakból is megállapítható, hogy a bérlőktől kapott információkeldugulása’ nem jellemző”. Nehéz, de szép munka volt Az Őrségben is befejeződött a kenyérgabona aratása. Az idei szeszélyes időjárás mostohán viselkedett velünk. Országunknak több mint egyharmad részét elemi csapások sújtották. Sajnos ennek áldozatául esett a szépnek ígérkező termés egy része. Az elemi csapás az Őrséget, a mi tájegységünket elkerülte. Viharkár erre is pusztított, de a jégverés a kenyerünket, az „életet” megkímélte. A termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek erőgépei, a korszerű kombájnok segítségével, kevés emberi munka igénybevételével sikerült betakarítani a termést. Az aratás ma is a legszebb munkák egyike. Az emberiség ősidőktől fogva ösztönös boldogságot érzett, mikor learatta, szerencsésen betakarította egész évi fáradságos munkájának gyümölcsét, a kenyérgabonát. Régen az aratás megkezdése és befejezése ünnepnek számított a paraszt emberek életében. Ünnepi eledelt ettek és áldomást ittak. Pedig a legfárasztóbb, a legnehezebb munka volt, mégis boldogan végezték. Az aratás minden egyes mozzanata fizikai megerőltetést jelentett az aratóknak. Főleg az első kaszásnak kellett a nagy erő a gabona lekaszálásához. Úgy tartották, hogy munkája a kazánkovácséhoz hasonló. Mégis mindig vígan, nótaszóval dolgozott öreg és fiatal a búzatáblákon. Még az uradalmakban a régi summások is jókedvűen végezték az aratást, cséplést, mert a kenyeret becsülték, melyet kincsnek tekintettek. Mi öregek még emlékezünk rá, hogy gyerekkorunkban ha véletlenül leejtettünk egy szelet kenyeret, felvettük és megcsókoltuk. Mi tudtuk igazán értékelni, mert abból sem volt mindig elég. De talán azért is, mert kemény munkával jutottunk hozzá. Mert nem volt elég learatni, utána mentünk a cséplőgép mellé. Itt a nagy melegen kívül a por is kínozta a gép mellett dolgozókat. Kora hajnaltól késő estig dolgoztunk megállás nélkül, de szívesen tettük. Mindez már a múlté, a mi gyerekeink csak elbeszéléseinkből ismerik. S talán nem is értik, miért tudunk minderről ma is lelkesen mesélni... Avas Kálmánné Pankasz 1980. szeptember 7. Vasárnap