Vas Népe, 1980. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-06 / 209. szám

mm Fura fölvételek... amelyeket nem akartunk elküldeni Egri János „Lehet egy kérdéssel több? " című televíziós műsorának. Ha mégsem jöttek volna rá, megmondjuk: ké­ményseprő keféket és halomba rakott vödröket áb­rázolnak. Fatr- Karzmarsky Zoltán 4 vas NÉPE A veleméri református temető fejfáinak védelme Néprajzunk, népművésze­tünk kipusztulástól leginkább veszélyeztetett tárgyi em­lékei közé tartoznak a refor­mátus temetők fejfái. Ez a magyarázata annak, hogy mostanában gyakran olvas­hatunk megmentésük érde­kében írt felhívásokat, ta­nulmányokat és könyveket. Az ilyen féltés hangzik ki Nagy Dezső alapvető mun­kájából, melyben hazánk és az Erdély református teme­tőiből félezernél több fejfát mutat be rajzokban, hogy szemléltesse népművészeti értéküket,­­ ugyanakkor felhívja a figyelmet: keres­sük meg azokat a fejfákat, amik még megvannak, hogy megörökíthessük, bemutat­hassuk és megszerettessük azokat is, melyek ismeretlen temetőben várják felfedezé­süket és megmentésüket az utókor számára. Ide tartoz­nak az őrségi Velemér köz­ség református temetőjének igen régi néprajzi, népmű­vészeti és idegenforgalmi szempontból ugyancsak je­lentős fejfái is. Éppen ezért megmentésük érdekében történő, különösebb nehéz­séget nem jelentő, áldozatot nem igénylő teendők tovább már nem halaszthatók, mert néhány év múlva eltűnnek, s helyüket az egyre szaporodó műkő sírjelek foglalják el Egyes kutatóknak az a vé­leménye, hogy a reformáció kezdeti ideje óta állítják a halottak sírjára, vagyis a reformáció hazai elterjedé­sével megszűnt a kereszt alakú sírjel s ezt váltotta föl a faragott fejfa. De vannak olyan feltételezések is, hogy a reformáció térhódítása fel­újította a még az előtt ha­zánkban itt-ott szokásban volt pogánykori eredetű fej­fás temetkezést s így ezekben a fejfákban a kereszténység előtti néphagyomány részbe­ni továbbélését láthatjuk. A veleméri református te­mető, a műemléktemplom közvetlen közelében az otta­ni kocsiút és az erdő között terül el félszáznál több meg­levő, de egyre fogyó fejfá­val. A szél és madarak jó­voltából az erdőből a sírok­ra hullott magokból kelt tizennégy hatalmas akác­, valamint három 80 és 100 cm átmérőjű öreg vadcse­resznyefa is mutatja e sírje­lek magas korát. Közülük a legrégebbieket annak idején nem látták el felírással, de később már megjelentek a változatos formájú oszlopos, majd a táblás fejfák a ha­lottra vonatkozó bevésett adatokkal és díszítő motívu­mokkal. Utóbbiak közt leg­gyakoribb a bevésett sírha­lomból kiemelkedő szomorú­fűz, letört ág csonkjával, ami a családtag elvesztését, elha­lálozását, az ebből folyó gyászt, szomorúságot jelké­pezi. A fejfákon láthatunk még hatágú csillagot, az el­halt távozását jelentő stili­zált repülő madarat, de fő­leg két, összetartozó, egybe­kapcsolt szívet ábrázoló dí­szítőelem sok változatát az elhalt házastárs sírja fölé ál­lított fejfán. Mindezek az őrségi nép művészetének kedves megnyilvánulásai, melyek nekünk vasiaknak igen becsesek, még akkor is ha nem olyan díszesek, mint az erdélyi vagy a Somogy és Baranya megyei református temetők fejfái. Számba kell venni a teme­tő idegenforgalmi jelentősé­gét is. A XIII. század végén épült szomszédos műemlék­templomot sok kül- és bel­földi kiránduló felkeresi. Ezek a temetőt is megtekin­tenék, ha annak legrégibb részéről a gyomos füvet, csádét és tüskét nemcsak évente kétszer, hanem fo­lyamatosan eltávolítanák és ezáltal a fejfák környékét állandóan járhatóvá tennék. A fejfák megmentése és az idegenforgalomba való bekapcsolása érdekében fel­tétlen szükséges a temetőnek műemléki védettsége, mint ahogy a szatmárcsekei refor­mátus sírkert védelmét is biztosították. Veleméri vo­natkozásban a Műemléki Felügyelőség, az Idegenfor­galmi Hivatal, az összevont községek Tanácsa, a helyi lakosság, a Református Egy­ház bevonásával és segítsé­gével minden nehézség nél­kül elvégezhetők a védettség­­előfeltételeként megkívánt kisebb munkák. Ennek meg­szervezését és a védettségi eljárás elindítását eredmé­nyesen intézhetné a közel­múltban megalakult Őrségi Barátok Köre. Csaba József Beszprémi Józsefnéről egy díj ürügyén Könnyebb egy tűt megta­lálni a szalmakazalban, mint Beszprémi Józsefné, népi iparművészt, a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ előadóját. Mert Babi néni — így ismerik megyeszerte — állandóan úton van, mi­re- 1 emberi, a­­most avatott fara­góháznál értük el. Stíluso­san, hisz az ő teremtő lelkes akarata, szervezési zseniali­tása, ember- és hivatásszere­­tete is beleépült ebbe a ház­ba, bár a vele való találko­zást más szorgalmazta. Au­gusztusi 9-én vette át Mező­kövesden Dunántúlról má­sodikként, a megyében az elsőként a Kis Jan­kó Bori díjat a XIV. Országos Hímző Emlék­pályázatra beküldött rábakö­zi falvédő tervezéséért. — Ketten mentünk, ket­ten kaptuk, a tervet kivite­lező Kálmán Tibornéval, aki gyermekkorában az én szak­körömbe járt. Gyesen volt, megkeresett, megtetszett ne­ki a tervem, is kivarrta. A zsűri a változatos öltéstech­­■nikát, a fehér hímzést, s a hímzőfonalból elkészített vert-csipkés lezárást díjaz­ta. A Népi Iparművészeti Tanács szeretné megvásárol­ni gyűjteményébe, a darab most még Mezőkövesden van ...­­ örül a díjnak, bár nem ez az első. 1973-ban hirdet­ték meg először az Amatőr Országos Népművészeti Pá­lyázatot Nyíregyházán, már ekkor a pályázat bronz fo­kozatát kapta, aztán az ezüs­töt, az aranyat, s tavaly a legnagyobb díjat, a Gránát­almát vette át: ebből min­den műfajban csak egyet adnak. S tavalyelőtt ugyan­csak Mezőkövesden kapott első díjat, amelyre a koro­nát a mostani Kis Jankó Bo­ri, Mezőkövesd leghíresebb „íróasszonyáról” elnevezett díj tette fel. Csornán született, de har­minc éve Vas megyében, Sárváron él. Volt gondnok szociális otthonban, dolgo­zott a helyi művelődési ház­ban, a könyvtárban, a csa­lád és a munka mellett nem volt idő kézimunkázni. — Az akkori szakreferens, dr. Kővári Ferencné kül­dött el 1962-ben Budapestre tanfolyamra — idézi a kez­detet. Azt szerette volna, hogy az ügyes kezű lányok és asszonyok szép, eredeti motívumokkal díszítsék ott­honaikat, legyen több szak­kör, több értő ember. Aztán vezettem én gyermek, ifjú­sági és felnőtt szakkört, jár­tam a járást és vonzáskörze­tet, szívügyemmé vált a dí­szítőművészet. 1975 tava­szán rendeztük meg az első megyei kiállítást, csak Nyu­gat-dunántúli anyagból, na­gyon jól sikerült. Ebben az évben vettem át hivatalosan is ezt a szép területet a me­gyei művelődési központ­ban ... Voltak már kézimunka­­szakkörök, kiállítások, de hiányoztak a faragók. Pá­lyázatot hirdettek, s ekkor derült ki: mennyi ügyes, te­hetséges faragó van a me­gyében! Meg is alakították stúdiójukat, egy zsűrizés al­kalmával megnyerték veze­tőnek Péterfy László szob­rászművészt, s 1976-ban már itt, Velemben tanulni és dol­gozni kezdtek. A tovább­képzések emlékét őrzi a sár­­kányos kapu, a kopjafák, az ereszes pad, a híd, s most ez, a zömmel társadalmi ösz­­szefogással épített faragóház. Sárváron gyermekjátékokat faragtak a játszótérre, s ha­sonlót terveznek ide, a ház köré is. összekovácsolódott csapat, igazi együttes a fa­ragóstúdió tagsága, országos hírű, más művészeti ágakat is vonzó. Hisz vannak már kosarasok, szövők, a legköze­lebbi terv: kemencét építe­ni a fazekasoknak — a ko­­rongoló helyét már kinéz­ték. S mindennek a mozgatója, „kovásza” Beszprémi József­­né. Túl a nyugdíjkorhatáron, ilyen aktívan hogyan győzi energiával, idővel? — Ez egy életforma, ame­lyet azért élhetek, mert mindhárom gyermekem ki- , röppent már hazulról, nem kell az órát néznem: jaj, ha­zaérek-e? Nem vár senki, járhatom a területet, az uta­zást már megszoktam, hisz öt éve Sárvárról járok be naponta Szombathelyre. Az­tán olyan lelkes segítőtársa­im, kollegáim, barátaim van­nak, akikkel örömmel lehet együtt dolgozni. Hiszen a népművelés kollektív mun­ka, ezt egyedül csinálni nem lehet... Veszpréminé az az ember, aki ha nem vezet tanfolya­mot, nem épít faragóházat, nem szervez továbbképzést, s nem járja éppen a terü­letet ... akkor is talál mun­kát. Motívumokat gyűjt, a kedves nyugat-dunántúlia­kat, közismertebb nevükön rábaközieket. — A múzeumok raktárai a kincsesbányáim, a terüle­ten sajnos már alig-alig ta­lálni. Jártam Veszprémben, Esztergomban, a Néprajzi Múzeumban, Keszthelyen, Mosonmagyaróváron, min­denütt szívesen mutatták meg textil­gyűjteményüket, egyedül a Savaria Múzeum zárkózik el érthetetlenül elő­lünk ... Sajnálatos kivétel ... Állunk a faragóház előtt, ahová szeptember végén vár­ja lelkes csapatát, nagy csa­ládját, a faragókat. Itt áll, de jelen van minden olyan otthonban, amelyet lakói igényes ízléssel béleltek ki, s akiknek a népművészet tisz­ta forrásából meríteni ő se­gített, segít. Szakály Éva fotó: Czika László R­imm­a KOSSUTH RADIO 8.27 Lányok, asszonyok. .. — 8.52 Népdalcsokor. — 9.30 Feje­zetek a szocialista irodalom tör­ténetéből. — 10.05 Thomas Mann és a muzsika. — 10.50 Operett­felvételek. — 11.14 A sárga te­lefon. Vészi Endre hangjátéka. — 12.20 Zenei anyanyelvünk. — 12.30 Magyarán szólva. . . — 12.45 A lipcsei Gewandhaus ze­nekara játszik. — 13.23 Emberi dolgok. . . — 14.00 Két otthon között. Riport. — 14.10 Bangó Margit cigánydalokat énekel. — 14.30 A Falurádió műsora. — 15.05 Új zenei újság. — 15.40 Kórusművek. — 16.00 168 óra. — 17.30 A hegedű virtuózai. — 18.40 A hibernált ügy. Vészi Endre hangjátéka. — 19.23 Népi zene. — 19.54 Puccini: Pillangó­kisasszony. 3. felv. opera. — 20.59 Látogatóban a románoknál. — 22.15 Szabó Csilla zongorázik. — 23.15 Yehudi Menuhin hege­dül. — 0.10 Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05 A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének énekkara énekel. — 8.20 Tíz perc külpoli­tika. — 8.33 A Rádió Kabaré­színházának múzeumi hónapjai. — 9.43 Válaszolunk hallgatóink­nak. — 10.00 Szombat délelőtt. — 12.00 A vietnami kultúra he­te. — 12.33 Népi zene. — 13.30 Kórusok. — 14.00 Harminc perc rock. — 14.36 Orvos­i tanácsok. — 14.40 Térzene a budai Vár­ban. — 15.10 Operett- és daljá­tékrészletek.­­— 15.42 Robi, Tóbi és a Töfröcsó. Fantasztikus rá­diójáték gyermekeknek. — 16.33 Pophullám. — 17.35 Gyógyító düh. — 18.00 Körkapcsolás baj­noki labdarúgó-mérkőzésekről. — 18.53 Tánczene. — 19.13 Közv. a Vasas—FTC bajnoki labdarú­gó-mérkőzésről. — 20.38 Közkí­vánatra! — 22.00 Szombat esti diszkó. — 23.10 Slágermúzeum. 3. MŰSOR 8.08 Új operalemezeinkből. — 9.52 Töltsön egy órát kedven­ceivel! — 10.42 Az Állami Orosz Énekkar Csajkovszkij-felvételei­­ből. — 11.05 Zenekari muzsika. — 12.34 Reneszánsz kórusmuzsi­ka. — 13.07 Noktürn. Rafael Al­berti versei. — 13.27 Kamara­zene. — 14.43 Vétek. Rádiójá­ték. — 15.30 Harminc nerc beat. — 16.00 Kritikusok fóruma. — 16.10 Zenekari muzsika. — 17.30 Ezek enyémek. Juhász Gyula versei. — 17.35 Dzsesszfelvéte­lekből. — 18.15 Operaegyüttesek. — 19.05 Beethoven-felvételek. — 20.00 A háborúnak vége. — 20.30 Szimfonikus zene. — 22.14 A hét zeneműve. — 22.50 Napjaink ze­néje. GYŐRI RADIO 17.00 Műsorismertetés, hírek. — 17.05 Hétvégi jegyzet. — 17.10 Tánczenei koktél hallgatók kí­vánságára. — 17.35—17.40 A héten történt. Heti esemény­­összefoglaló. — 18.00—18.30 In­formációk — sport — muzsika. m­ensuraet­o BUDAPEST 7.55 Tv-torna. — 8.00 Iskola­­tv. — 9.15 Mese, mese, márka. — 9.40 Kiskutya, nagykutya. Is­meretterjesztő film. — 10.10 Co­­lumbo. — 11.40 Találd meg a dalod. Szovjet zenés film. — 15.05 Csak gyerekeknek! — 15.30 Csata fekete-fehérben. — 15.50 Az emberiség hajnala..— 16.40 Hírek. — 16.45 Tájak, városok, emberek. — Afganisztán. — 17.20 A kengyelfutó gyalogka­kukk, legújabb kalandjai. — 17.40 „Szülőföldemen”. — 18.20 Egymillió fontos hangjegy. — 18.40 Vasas—Ferencváros bajnok 1980. szeptember 6. Szombat

Next