Vas Népe, 1980. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-06 / 209. szám
mm Fura fölvételek... amelyeket nem akartunk elküldeni Egri János „Lehet egy kérdéssel több? " című televíziós műsorának. Ha mégsem jöttek volna rá, megmondjuk: kéményseprő keféket és halomba rakott vödröket ábrázolnak. Fatr- Karzmarsky Zoltán 4 vas NÉPE A veleméri református temető fejfáinak védelme Néprajzunk, népművészetünk kipusztulástól leginkább veszélyeztetett tárgyi emlékei közé tartoznak a református temetők fejfái. Ez a magyarázata annak, hogy mostanában gyakran olvashatunk megmentésük érdekében írt felhívásokat, tanulmányokat és könyveket. Az ilyen féltés hangzik ki Nagy Dezső alapvető munkájából, melyben hazánk és az Erdély református temetőiből félezernél több fejfát mutat be rajzokban, hogy szemléltesse népművészeti értéküket, ugyanakkor felhívja a figyelmet: keressük meg azokat a fejfákat, amik még megvannak, hogy megörökíthessük, bemutathassuk és megszerettessük azokat is, melyek ismeretlen temetőben várják felfedezésüket és megmentésüket az utókor számára. Ide tartoznak az őrségi Velemér község református temetőjének igen régi néprajzi, népművészeti és idegenforgalmi szempontból ugyancsak jelentős fejfái is. Éppen ezért megmentésük érdekében történő, különösebb nehézséget nem jelentő, áldozatot nem igénylő teendők tovább már nem halaszthatók, mert néhány év múlva eltűnnek, s helyüket az egyre szaporodó műkő sírjelek foglalják el Egyes kutatóknak az a véleménye, hogy a reformáció kezdeti ideje óta állítják a halottak sírjára, vagyis a reformáció hazai elterjedésével megszűnt a kereszt alakú sírjel s ezt váltotta föl a faragott fejfa. De vannak olyan feltételezések is, hogy a reformáció térhódítása felújította a még az előtt hazánkban itt-ott szokásban volt pogánykori eredetű fejfás temetkezést s így ezekben a fejfákban a kereszténység előtti néphagyomány részbeni továbbélését láthatjuk. A veleméri református temető, a műemléktemplom közvetlen közelében az ottani kocsiút és az erdő között terül el félszáznál több meglevő, de egyre fogyó fejfával. A szél és madarak jóvoltából az erdőből a sírokra hullott magokból kelt tizennégy hatalmas akác, valamint három 80 és 100 cm átmérőjű öreg vadcseresznyefa is mutatja e sírjelek magas korát. Közülük a legrégebbieket annak idején nem látták el felírással, de később már megjelentek a változatos formájú oszlopos, majd a táblás fejfák a halottra vonatkozó bevésett adatokkal és díszítő motívumokkal. Utóbbiak közt leggyakoribb a bevésett sírhalomból kiemelkedő szomorúfűz, letört ág csonkjával, ami a családtag elvesztését, elhalálozását, az ebből folyó gyászt, szomorúságot jelképezi. A fejfákon láthatunk még hatágú csillagot, az elhalt távozását jelentő stilizált repülő madarat, de főleg két, összetartozó, egybekapcsolt szívet ábrázoló díszítőelem sok változatát az elhalt házastárs sírja fölé állított fejfán. Mindezek az őrségi nép művészetének kedves megnyilvánulásai, melyek nekünk vasiaknak igen becsesek, még akkor is ha nem olyan díszesek, mint az erdélyi vagy a Somogy és Baranya megyei református temetők fejfái. Számba kell venni a temető idegenforgalmi jelentőségét is. A XIII. század végén épült szomszédos műemléktemplomot sok kül- és belföldi kiránduló felkeresi. Ezek a temetőt is megtekintenék, ha annak legrégibb részéről a gyomos füvet, csádét és tüskét nemcsak évente kétszer, hanem folyamatosan eltávolítanák és ezáltal a fejfák környékét állandóan járhatóvá tennék. A fejfák megmentése és az idegenforgalomba való bekapcsolása érdekében feltétlen szükséges a temetőnek műemléki védettsége, mint ahogy a szatmárcsekei református sírkert védelmét is biztosították. Veleméri vonatkozásban a Műemléki Felügyelőség, az Idegenforgalmi Hivatal, az összevont községek Tanácsa, a helyi lakosság, a Református Egyház bevonásával és segítségével minden nehézség nélkül elvégezhetők a védettségelőfeltételeként megkívánt kisebb munkák. Ennek megszervezését és a védettségi eljárás elindítását eredményesen intézhetné a közelmúltban megalakult Őrségi Barátok Köre. Csaba József Beszprémi Józsefnéről egy díj ürügyén Könnyebb egy tűt megtalálni a szalmakazalban, mint Beszprémi Józsefné, népi iparművészt, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előadóját. Mert Babi néni — így ismerik megyeszerte — állandóan úton van, mire- 1 emberi, amost avatott faragóháznál értük el. Stílusosan, hisz az ő teremtő lelkes akarata, szervezési zsenialitása, ember- és hivatásszeretete is beleépült ebbe a házba, bár a vele való találkozást más szorgalmazta. Augusztusi 9-én vette át Mezőkövesden Dunántúlról másodikként, a megyében az elsőként a Kis Jankó Bori díjat a XIV. Országos Hímző Emlékpályázatra beküldött rábaközi falvédő tervezéséért. — Ketten mentünk, ketten kaptuk, a tervet kivitelező Kálmán Tibornéval, aki gyermekkorában az én szakkörömbe járt. Gyesen volt, megkeresett, megtetszett neki a tervem, is kivarrta. A zsűri a változatos öltéstech■nikát, a fehér hímzést, s a hímzőfonalból elkészített vert-csipkés lezárást díjazta. A Népi Iparművészeti Tanács szeretné megvásárolni gyűjteményébe, a darab most még Mezőkövesden van ... örül a díjnak, bár nem ez az első. 1973-ban hirdették meg először az Amatőr Országos Népművészeti Pályázatot Nyíregyházán, már ekkor a pályázat bronz fokozatát kapta, aztán az ezüstöt, az aranyat, s tavaly a legnagyobb díjat, a Gránátalmát vette át: ebből minden műfajban csak egyet adnak. S tavalyelőtt ugyancsak Mezőkövesden kapott első díjat, amelyre a koronát a mostani Kis Jankó Bori, Mezőkövesd leghíresebb „íróasszonyáról” elnevezett díj tette fel. Csornán született, de harminc éve Vas megyében, Sárváron él. Volt gondnok szociális otthonban, dolgozott a helyi művelődési házban, a könyvtárban, a család és a munka mellett nem volt idő kézimunkázni. — Az akkori szakreferens, dr. Kővári Ferencné küldött el 1962-ben Budapestre tanfolyamra — idézi a kezdetet. Azt szerette volna, hogy az ügyes kezű lányok és asszonyok szép, eredeti motívumokkal díszítsék otthonaikat, legyen több szakkör, több értő ember. Aztán vezettem én gyermek, ifjúsági és felnőtt szakkört, jártam a járást és vonzáskörzetet, szívügyemmé vált a díszítőművészet. 1975 tavaszán rendeztük meg az első megyei kiállítást, csak Nyugat-dunántúli anyagból, nagyon jól sikerült. Ebben az évben vettem át hivatalosan is ezt a szép területet a megyei művelődési központban ... Voltak már kézimunkaszakkörök, kiállítások, de hiányoztak a faragók. Pályázatot hirdettek, s ekkor derült ki: mennyi ügyes, tehetséges faragó van a megyében! Meg is alakították stúdiójukat, egy zsűrizés alkalmával megnyerték vezetőnek Péterfy László szobrászművészt, s 1976-ban már itt, Velemben tanulni és dolgozni kezdtek. A továbbképzések emlékét őrzi a sárkányos kapu, a kopjafák, az ereszes pad, a híd, s most ez, a zömmel társadalmi öszszefogással épített faragóház. Sárváron gyermekjátékokat faragtak a játszótérre, s hasonlót terveznek ide, a ház köré is. összekovácsolódott csapat, igazi együttes a faragóstúdió tagsága, országos hírű, más művészeti ágakat is vonzó. Hisz vannak már kosarasok, szövők, a legközelebbi terv: kemencét építeni a fazekasoknak — a korongoló helyét már kinézték. S mindennek a mozgatója, „kovásza” Beszprémi Józsefné. Túl a nyugdíjkorhatáron, ilyen aktívan hogyan győzi energiával, idővel? — Ez egy életforma, amelyet azért élhetek, mert mindhárom gyermekem ki- , röppent már hazulról, nem kell az órát néznem: jaj, hazaérek-e? Nem vár senki, járhatom a területet, az utazást már megszoktam, hisz öt éve Sárvárról járok be naponta Szombathelyre. Aztán olyan lelkes segítőtársaim, kollegáim, barátaim vannak, akikkel örömmel lehet együtt dolgozni. Hiszen a népművelés kollektív munka, ezt egyedül csinálni nem lehet... Veszpréminé az az ember, aki ha nem vezet tanfolyamot, nem épít faragóházat, nem szervez továbbképzést, s nem járja éppen a területet ... akkor is talál munkát. Motívumokat gyűjt, a kedves nyugat-dunántúliakat, közismertebb nevükön rábaközieket. — A múzeumok raktárai a kincsesbányáim, a területen sajnos már alig-alig találni. Jártam Veszprémben, Esztergomban, a Néprajzi Múzeumban, Keszthelyen, Mosonmagyaróváron, mindenütt szívesen mutatták meg textilgyűjteményüket, egyedül a Savaria Múzeum zárkózik el érthetetlenül előlünk ... Sajnálatos kivétel ... Állunk a faragóház előtt, ahová szeptember végén várja lelkes csapatát, nagy családját, a faragókat. Itt áll, de jelen van minden olyan otthonban, amelyet lakói igényes ízléssel béleltek ki, s akiknek a népművészet tiszta forrásából meríteni ő segített, segít. Szakály Éva fotó: Czika László Rimma KOSSUTH RADIO 8.27 Lányok, asszonyok. .. — 8.52 Népdalcsokor. — 9.30 Fejezetek a szocialista irodalom történetéből. — 10.05 Thomas Mann és a muzsika. — 10.50 Operettfelvételek. — 11.14 A sárga telefon. Vészi Endre hangjátéka. — 12.20 Zenei anyanyelvünk. — 12.30 Magyarán szólva. . . — 12.45 A lipcsei Gewandhaus zenekara játszik. — 13.23 Emberi dolgok. . . — 14.00 Két otthon között. Riport. — 14.10 Bangó Margit cigánydalokat énekel. — 14.30 A Falurádió műsora. — 15.05 Új zenei újság. — 15.40 Kórusművek. — 16.00 168 óra. — 17.30 A hegedű virtuózai. — 18.40 A hibernált ügy. Vészi Endre hangjátéka. — 19.23 Népi zene. — 19.54 Puccini: Pillangókisasszony. 3. felv. opera. — 20.59 Látogatóban a románoknál. — 22.15 Szabó Csilla zongorázik. — 23.15 Yehudi Menuhin hegedül. — 0.10 Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05 A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének énekkara énekel. — 8.20 Tíz perc külpolitika. — 8.33 A Rádió Kabarészínházának múzeumi hónapjai. — 9.43 Válaszolunk hallgatóinknak. — 10.00 Szombat délelőtt. — 12.00 A vietnami kultúra hete. — 12.33 Népi zene. — 13.30 Kórusok. — 14.00 Harminc perc rock. — 14.36 Orvosi tanácsok. — 14.40 Térzene a budai Várban. — 15.10 Operett- és daljátékrészletek.— 15.42 Robi, Tóbi és a Töfröcsó. Fantasztikus rádiójáték gyermekeknek. — 16.33 Pophullám. — 17.35 Gyógyító düh. — 18.00 Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. — 18.53 Tánczene. — 19.13 Közv. a Vasas—FTC bajnoki labdarúgó-mérkőzésről. — 20.38 Közkívánatra! — 22.00 Szombat esti diszkó. — 23.10 Slágermúzeum. 3. MŰSOR 8.08 Új operalemezeinkből. — 9.52 Töltsön egy órát kedvenceivel! — 10.42 Az Állami Orosz Énekkar Csajkovszkij-felvételeiből. — 11.05 Zenekari muzsika. — 12.34 Reneszánsz kórusmuzsika. — 13.07 Noktürn. Rafael Alberti versei. — 13.27 Kamarazene. — 14.43 Vétek. Rádiójáték. — 15.30 Harminc nerc beat. — 16.00 Kritikusok fóruma. — 16.10 Zenekari muzsika. — 17.30 Ezek enyémek. Juhász Gyula versei. — 17.35 Dzsesszfelvételekből. — 18.15 Operaegyüttesek. — 19.05 Beethoven-felvételek. — 20.00 A háborúnak vége. — 20.30 Szimfonikus zene. — 22.14 A hét zeneműve. — 22.50 Napjaink zenéje. GYŐRI RADIO 17.00 Műsorismertetés, hírek. — 17.05 Hétvégi jegyzet. — 17.10 Tánczenei koktél hallgatók kívánságára. — 17.35—17.40 A héten történt. Heti eseményösszefoglaló. — 18.00—18.30 Információk — sport — muzsika. mensuraeto BUDAPEST 7.55 Tv-torna. — 8.00 Iskolatv. — 9.15 Mese, mese, márka. — 9.40 Kiskutya, nagykutya. Ismeretterjesztő film. — 10.10 Columbo. — 11.40 Találd meg a dalod. Szovjet zenés film. — 15.05 Csak gyerekeknek! — 15.30 Csata fekete-fehérben. — 15.50 Az emberiség hajnala..— 16.40 Hírek. — 16.45 Tájak, városok, emberek. — Afganisztán. — 17.20 A kengyelfutó gyalogkakukk, legújabb kalandjai. — 17.40 „Szülőföldemen”. — 18.20 Egymillió fontos hangjegy. — 18.40 Vasas—Ferencváros bajnok 1980. szeptember 6. Szombat