Vas Népe, 1980. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-14 / 267. szám

AttitoStrels és profile PortfelhoSoilleKgole ex n­yeregben A napokban hozták nyil­vánosságra, hogy jövőre Niz­zából, a francia Riviera egyik ismert városából raj­tol a Tour de France, a vi­lág legnagyobb, legjelentő­sebb országúti kerékpáros versenye. Ebben az eszten­dőben a Majna melletti Frankfurtban szálltak nye­regbe a porfelhők lovagjai, hogy elinduljanak a hagyo­­­mányos cél, Párizs felé. A rajt évente változik, a váro­sok egymással versengenek a megtiszteltetésért. Mint ahogyan Walmainn a frank­furti főpolgármester nyíltan megmondta, a kétéves készü­lődés legalább kétmillió már­kájukba került, aminek fele a szervezők zsebébe vándo­rolt, de a nyugatnémet vá­ros még ilyen áldozatok árán is keresett az üzleten. A „Tour”, a francia ke­rékpáros körverseny a nem­zetközi sportélet egyik leg­nagyobb, legjövedelmezőbb üzleti vállalkozása. A kerék­pár meghonosodását, elter­jedését követő évtizedek­ben, 1903-­ban írták ki első alkalommal, így azután ért­hető, hogy manapság, a tele­víziós közvetítések jelenlegi népszerűségének időszaká­­ban június utolsó hetétől július közepéig az érdeklő­dés középpontjában áll, Franciaország egyik nagy „intézményének” tekintik. Évről évre csak a legkivá­lóbb másfélszáz, ma már hi­vatásos versenyző indulá­sára van lehetőség. A rész­vétel költségeit vállaló nagy autógyárak és márkák, Re­nault, Puch, Peugeot, DAF együttesei éppúgy rajtol­nak, mint a különféle ná­lunk kevésbé ismert gyárak — TÉKA, KELME, Miko- Mercier és a többiek — csa­patai. Ezekben a­­ csapatok­ban különleges törvények uralkodnak. Az egy-egy már­ka istállójából rajtoló tíz-tíz kerékpáros számára ponto­san meghatározzák a felada­tokat. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek „szent köte­lessége” a bajnokjelölt, az esélyes segítése, támogatása, útjának egyengetése. Termé­szetesen ezeknek a segítők­nek is kiváló kerékpárosok­nak kell lenniük, hiszen se­gíteni csak az tud, aki bírja a legjobbak iramát. Az iram, a megterhelés pedig félelme­tes. A csupán két pihenő­nappal könnyített huszonkét szakasz távjának végössze­ge megközelíti a négyezer kilométert — míg a Béke­versenyen, a legnagyobb amatőr verseny résztvevői­nek „alig” kétezer kilomé­tert kell teljesíteni — s a profikra közben még három irdatlan meredek hegység, a Pireneusok, a Vogézek és az Alpok „megmászása” is vár. Ilyen hihetetlen erő­kifejtést kívánó küzdelem­ben azután érthető, hogy szükség van a csapattársak segítségére.­­Nem hiába mon­dogatják, hogy csak az le­het nagy versenyző, aki szenvedni is tud a nyereg­ben ... A kerékpárosok egyébként élő hirdetőoszlopként ta­possák a pedált. Csapatbe­li hovatartozásuktól függet­lenül, de természetesen fő­nökeik engedélyével tucatnyi céget, készítményt reklámoz­nak mezeiken. Az összetett versenyben vezető kerékpá­ros a hírek szerint napon­ként ötezer dollár jutalmat kap a sárga trikón viselt egyetlen feliratért. S a Tour de France, ha minden két­séget kizáróan a legnagyobb kerékpáros viadal is, de csak egyetlen esemény a zsúfolt versenynaptárban. Az ame­rikai földrészen is gyors ütemben terjedő kerékpá­ros lázról nem is beszélve Európában is egymást érik a nagy viadalok. A legjob­bak jelenleg már évente ■több, mint negyvenezer ki­lométert hagynak maguk mögött, s ennek nagyobbik felét versenyben teljesítik. A francia mellett az olasz és a svájci körverseny tar­tozik a legjelentősebbek kö­zé, míg télen a csarnokodban rendezett hatnapos viadalok a legnépszerűbbek. Hat na­pon és hat éjszakán, azaz 144 órán át kell a nyeregben ülni a páros egyik résztve­vőjének, amíg a másik a körpálya belsejében elhe­lyezett alkalmi tábori ágyon úgy-ahogy kipihenheti ma­gát. A nézők közben fújják a szivarfüstöt, a szeparékban pezsgővel koccintanak, míg­­lent a teknőben nyomni kell a pedált. S a jelenlegiek sze­rint nincs is olyan nagyobb nyugat-európai város, ahol ne rendeznének ilyen hatna­post. A pályaversenyek ha­gyományaira, színes kavar­gására jellemző, hogy a két háború közötti időszak szá­guldó riportere Egon Erwin Kisch még egy ilyen Berlin­iben rendezett hatnaposról írta egyik leghíresebb beszá­molóját. S ezek után talán az is érthető, hogy a sport­ágak közül egyedül a kerék­pározásban létezik két elis­mert nemzetközi szervezet. Az UCI (Union Cycliste In­­ternazionale) és a FIAC (Federation Internazionale Amateur de Cyclisme) elnö­ke közös az olasz Adriano Rodond személyében, de a profik Genfben, az amatőrök pedig Rómában székelnek. A „Giro” és a „Tour”, azaz az olasz és a francia körver­seny történetében pedig ed­dig még csak három kerék­páros győzött egy esztendő­ben, mégpedig az olasz Fa­­usto Coppi (1949 és 1952), a francia Jacques Anquetil (1954) és az utolérhetetlen belga Eddy Merckx (1970, 1972 és 1974). „Ha nem jönnek új arcok, új igazi bajnokok, öt év múlva meghal a Tour” — mondták a szakértők, írták a lapok. A jövő idény azon­ban érdekes változásokat ígér. A Giro szervezői ugyan­is nyílttá kívánják, tenni versenyüket, azaz szeretnék ha amatőrök, a szocialista országok­­legjobbjai is indul­nának. A moszkvai olimpia 4000 méteres egyéni üldöző­versenyének három érmese, a svájci bajnok Dill­ Bundi, a második francia Bondue és a harmadik, azóta több pro­fi világrekordot hajtott dán Oersted pedig máris a hiva­tásosok között nyomja a pe­dált ... V. D. Eddy Merckx belga versenyző áthalad a célvonalon, és ez­zel megnyeri a Tour de France nemzetközi profi országúti kerékpáros verseny 14. szakaszát. 6 VASNEPE Hírek az MLSZ-be! A november 19-i londoni Anglia—Svájc világbajnoki selejtezőt az MLSZ megfi­gyelőjeként Szepesi György elnök és Mezey György, a válogatott edzője tekinti meg. A november 19-i Lengyel­ország B—NDK B válogatott­­mérkőzést Tátrai vezeti. Nemzetközi feladatot ka­pott Palotai Károly is, aki a december 10-i Torino— Grasshoppers UEFA Kupa visszavágón tevékenykedik. Segítői Kuti és Büki lesznek. Országos döntő Szolnokon A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a téeszek dolgozói számára tavaly­ első ízben rendezte meg szabad téren a TOT kupa versenye­ket. Az akkori közel 100 ez­res részvétel adta az ötle­tet, hogy ez évben terem­sportágakban is meghirdes­sék a TOT kupát. A községi és területi versenyekről fel­jutók részére a TOT novem­ber 15—16-án Szolnokon a megyei TESZÖV és TSH közreműködésével rendezi meg az országos döntőt. A helyi versenyeken, rajthoz állt több tízezer in­dulóból szervező bizottság az országos döntőbe 93 csapat nevezését fogadta el. Az ün­nepélyes megnyitó a tiszali­­geti sportcsarnokiban 15-én 8.30 órakor lesz, s ugyancsak itt rendezik az asztalitenisz versenyeket, míg a sakkozók az Aranyiakat étteremben, a tekézők pedig a MÁV pá­lyán mérik össze tudásukat. A versenyeken csak olyan téesz-tagok és alkalmazottak indulhatnak, akik ebben az évben szakszövetségi bajnok­ságban nem szerepeltek. Birkózás Úttörők sikere Tizenegy egyesület 168 versenyzője két napig küz­dött a helyezésekért Zala­egerszegen, az úttörő A­B kötöttfogású birkózó Göcsej Kupán. A verseny fölényes szombathelyi sikerrel zárult, a Göcsej Kupa a Rohonci útra került. Meg kell említe­ni az Ikervári Fiúnevelő SK versenyzőinek jó szereplését is. Eredmények: A-kategória: 32 kg: 3. Prácser A. — 35 kg: 1. Pusztai Tamás, 3.Sza­­konyi Zs. — 38 kg: 1. Ko­máromi Levente, 3. Baranyai J. — 49 kg: 1. Gróf Róbert, 3.­­ Pavelkovics Cs. — 53 kg: 2. Imre L. — 58 kg: 1. Prácser László. — + 58 kg: 1. Petronics Gyula (Ikervár). B-kategória, 35 kg: 1. Bo­kor Sándor, 2. Holdosi T. (Ikervár). — 38 kg: 3. Ta­kács I. — 45 kg: 1 Pavelko­vics László, 2. Kőhalmi J., 3. Németh F. — 53 kg: 2. Takács G., 3. Pradalits­­ R. — 58 kg: 1. Perenyei Mik­lós, 2. Károlyi P. (Ikervár). — 63 kg: 1. Mersics János, 3. Bertha S. (Ikervár). — 68 kg: 2. Petronics T. (Iker­vár), 3. Markó Árpád. — + 68 kg: 1. Purgai Ferenc. (Ahol egyesületet nem jelöl­tünk mindannyian a HSI versenyzői.) A NOB elnöke Franciaországban Juan Antonio Samaranch, a NOB spanyol elnöke meg­választása óta első hivatalos látogatására Franciaország­iba utazott, ahol fogadta őt Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök. A beszél­getés során Samaranch ki­jelentette: 100 százalékosan derűlátó abban, hogy az 1984-es Los Angeles-i játé­kokon teljes lesz a részvétel. Samaranch, a NOB igaz­gatója Monique Berlioux, valamint a francia olimpiai bizottság két tagja Maurice Herzog és Jean de Beaumont társaságában járt a francia államfőnél. Látogatásait de­cember elejétől Londonban, Tuniszban és Los Angeles­ben folytatja. Hogy Francia­­országban „kezdett”, azt az olimpiai mozgalom atyja, Pierre de Coubertin iránti tiszteleteként határozta el. ★ A NOB elnökének véle­ménye szerint az asztalitenisz felkerülhet az 1988-as nyári játékok programjába, ha a sportág nemzetközi szövetsé­ge mérsékeli igényeit. Ar­ról lehetne ugyanis csak szó, hogy a férfi és a női egyes­ben döntenék el az olimpiai érmek sorsát. Búcsúfellépés Angliában Finnország sporttörténeté­nek egyik legnagyobb alakja, a sokszor már Nurmihoz ha­sonlított Lasse Viren végle­ges búcsúra szánta el magát, utolsó versenyét ez év no­vember 22-ére tervezi. Az AFP hírügynökség értesülése szerint az 1976-os montreali, s az azt megelőző münche­ni olimpia ötezer és tízezer méteres futóversenyének győztese az angliai Gateshe­ad városát választotta bú­csúfellépése színhelyéül, s döntésében nyilvánvalóan befolyásolta az ott sorra ke­rülő viadal meghívója, aki nem más, mint a brit Bren­dan Foster, Wiven egykori nagy ellenfele. A finn kivált­ságot elkíséri a szigetország­ba honfitársa a moszkvai tízezres ezüstérmes Maanin­­ka, s rajthoz áll a nyugatné­met Hildenbrand, a montre­ali ötezr­es döntő bronzér­mese, brit színekben pedig McLeod, Muir és Black. Sört ivott, virágot osztogatott­­ Nastase-show Londonban Sok mindent megengedett már eddig is magának Ilie Nastase a kiváló román teni­szező, de amit a minap kez­dődött londoni viadal nyitá­nyán tett az minden eddigit felülmúlt. Nastase a világranglista hetvenedik helyezettje az 51. helyen álló amerikai Sandy Mayer ellen lépett pályára. Utóbbi két játszmában 7:5, 6:3-ra győzött, viszont a kö­zönség mégis inkább a ro­mánt tapsolta. Nastase aki már nyert Rómában, Pá­rizsban, s az Egyesült Álla­mokban is nemzetközi baj­nokságot, meg győzött a „mesterek tornáján” is, ez­úttal főként színészi képessé­geit csillogtatta. A 35 esztendős játékost viselkedéséért természetesen bírálja az angol sajtó, de a közönség egyáltalán nem ha­ragudott, sőt nagyszerűen szórakozott rajta színésze­ket is megszégyenítő „elő­adásáért”. Az egész azzal kezdődött, hogy rákiabált egy jegysze­dőre, aki amikor Nastase szervált beengedett a nézőtér­re egy szurkolót. Utána rosz­­szallta, hogy a csarnokban levő étteremből túl nagy zaj hallatszik be a pályára. Az­után elfogadott egy korty sört az egyik nézőtől, majd cserénél különféle pózokba állt be a fotósok kérésére. Az első játszma után oda­ment az eredményjelzőhöz, s megfordította a számokat, hogy azok az ő vezetését mutassák, végül a pálya mellett levő virágosládák­ból vörös szegfűt tépett le, s az egyik vonalbírónak oda­nyújtotta, aki két labdát megadott a javára. Nastase kifogásolta, hogy Mayer túl sokat készülődik a szervái előtt, s követelte a 30 másodperces szabály betartását. A közönség ez­után vele együtt hangosan számolta a múló időt... — Nem találok kivetniva­lót Nastase viselkedésében — mondta az amerikai a mérkőzés után —, de az biztos, hogy ellenem többet így nem fog viselkedni... Ki a legerősebb? A Német Demokratikus Köztársaságban keresik a legerősebb ipari tanulót. Nem tévedés, az országban ezúttal a szakmunkás-utánpótlás körében indult nagy­szabású vetélkedés több sportágban is, s a döntőkre jövő év márciusában kerül sor Berlinben. Ügyesség, kitartás és erő — aki ezek közül mind­hárommal rendelkezik, nagy eséllyel veheti fel a versenyt „az ország legerősebb ipari tanulója” címért. A mozgalom nem új, pontosan tízéves hagyománya van. Népszerűségét jól tükrözi a következő összeha­sonlítás. Míg 1970-ben 26 ezren indultak a különbö­ző versenyeken, tavaly meghaladta a 420 ezret a rajt­hoz állók száma. S aligha tűnik merésznek az a jóslat, hogy a most kezdődött öthónapos versenysorozaton is­­mét rekordot jelent az indulók tömege. Persze az ország ipari tanulói — és nem utolsó­sorban tanulólányai — már jóelőre megkezdik a fel­készülést a várva várt rendezvénysorozatra. A külön­böző gyárakban és üzemekiben, szakiskolákban a sza­badidőben használható kondíció- és úgynevezett „erő­­termek” állandóan zsúfoltak, s hasonló a labdajátékok pályáinak telítettsége is.­­ S a mozgalom nemcsak a szakmunkástanulók körében terjed, hanem „átcsap” más területekre is. Az NDK néphadseregében például lassan már szintén hagyományai lesznek „a legerősebb ,ifjúkatona” cí­mért indított versenyeknek. Teke Körmenden a KISZ-bizott­­ság a városi és járási sport­felügyelőséggel közösen, az Edzett Ifjúságért mozgalom keretében tekeversenyt ren­dezett. A férfiaknál tizen­nyolc, a nőknél öt három fős csapat indult. A férfi csapa­tok között első lett a kör­mendi heverőüzem, máso­dik a Bartók Béla lakótelep, harmadik a Területi KISZ I. csapata, negyedik helyen a Rönök végzett. Egyénileg a sorrend: I. Darázs János, Horváth K., Vaspöri R. A nők versenyében a Pedagó­gus II. végzett első helyen, a Rönök a második, a harma­dik helyet a körmendi Ci­pőgyár csapata szerezte meg. Az egyéni verseny győztese Koppel Erika, második Kreznerics M., harmadik Szukics É. Szarvasra utaztak Csütörtök délelőtt­­az MLS­Z-­ben gyülekezett a lab­darúgó válogatott keret. A számbavétel után kiderült: mindenki egészséges, meg­kezdheti a készülődést a no­vember 19-i, hallei, NDK— Magyarország válogatott mérkőzésre. A Mészöly Kálmán vezette gárda a délutáni órákban Szarvasra utazott és péntek­től már ott folytatja az in­tenzív előkészületet. Az első napon két edzés lesz, majd szombaton mérkőzés követ­kezik a helyi NB II-es együttessel. A válogatott ezt követően visszatér Buda­pestre és a keddi elutazásig a margitszigeti úszókollégi­­umban tartózkodik. Angliai szorítókban . Csütörtökön Angliába uta­zott a jó erők­ből álló ma­gyar junior ökölvívó válo­gatott. Az első mérkőzést pénte­ken Milton Keyes-ben ren­dezik meg, majd három nappal később a fiatalok Londonban is összecsapnak. 1980. november 14. Péntek

Next