Vas Népe, 1980. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-25 / 276. szám
Olcsó „beruházás” Jákfán Közösen használják a raktárt Még a szakembereknek is különösnek tűnt első hallásra a jákfai tsz-ben az az ajánlat, hogy az üresenálló raktárukat adják ki ,repce bértárolására. Az említett közös gazdaság végül isbeleegyezett, hogy Vépről, Hegyfaluról, Nemesbődről és Kőszeghegyaljáról odaszállítsák a repcét, amit aztán nyolc hétig tároltak a jákfai raktárban. Szerdán elszámoltak a jákfai tsz-szel és papírra vetették már, hogy a majdnem négyszáz tonna repce alig kéthónapos tárolásáért a forgalmazók százötvenezer forintot fizettek a raktárát bérbeadó közös gazdaságnak. A jelenlegi, raktárban szűkös helyzetben a mezőgazdasági üzemek számára nem lebecsülendő a jákfai vállalkozás sikere. Nem, mert manapságmilliók kellenének egy terménytároló építéséhez. Ennek hiányában azok a közös gazdaságok pedig nem is gondolhatnak egy új építésére. S mint kiderült: nincs is szükség erre, amikor a meglevőket esztendőkön át kihasználják, hasznosítják. Egy gazdasági épület ötven-száz évre készül. Körültekintő hasznosításával önmagát segíti a termelő közös gazdaság, hiszen mint a jákfai esetében látjuk, ha üresen hagyják elmarad a nem csekély bérletidíj. Minden különösebb befektetés nélkül— a raktárosnak így is, úgy is járt a fizetés — pénzt „fiadzott” a jákfai raktár. Az együttműködés olcsó „beruházást” jelentett a repceszállító tsz-eknek, hiszen terményüket megóvták és idejekorán rendeltetési helyére került. Most már kukoricát szárítanak, tárolnak tákfán a partner tsz-eknek. S ha majdbefejeződik a kukoricaszezon, ismét gondoskodnak raktáruk hasznosításáról, hogy szervezik és akarják, hogy jövőre is mindig foglalt legyen araktáruk. Nem mellékes bevételt eredményez mindez a közös gazdaságnak. (MTM) Próbaüzem a kecskeméti bébiételgyárban Még csak próbaüzemben, de már kifogástalan minőségű bébiételeket készítenek a Kecskeméti Konzervgyár legújabb részlegén. Az új gyárrészleg magas fokon gépesített, emberi kéz nem ér a termékhez, valamennyi folyamatot automatikákkal irányítják. Igen nagy gondot fordítanak a sterilitásra, így valamennyi gyártórészleg üvegfallal van elzárva a külvilágtól. Az üvegekbe kétszáz gramm készétel fér, ezeket harminc féle recept szerint készítik. A próbaüzem után évi harmincmillió adag bébiétel lesz a kecskeméti gyár kapacitása. (MTI fotó: Karáth Imre felvétele — KS) A rávizsgálat Drágább, jobb magnókazetták Alig húsz évvel ezelőtt egy világcég, a Philips egy korszakos újdonsággal, világszabadalommal jelentkezett: a magnókazettával. Eltűntek a nagy méretű magnóorsók és a szalagot (az orsókkal együtt) egy alig tenyérnyi dobozra zsúfolták — és azóta is tart a magnókazetta világméretű diadalútja. Alig egy évtized alatt terjedtek el nálunk is a kazettás magnók, — ha nem is mindig tudott lépést tartani a kínálat, az üzletek választéka a kereslettel. Sajnos többé-kevésbé még ma is ez a helyzet — mind a kazettás magnók, mind a magnókazetták választékát illetően. A Nagyítóban, a fogyasztók lapjának novemberi számában a kazetták minőségét vizsgálták. Nyolc kazetta márka tulajdonságaival, minőségével ismerkedhet meg részletesebben az olvasó a kazetta-tesztben. Hat vasoxid szalagos kazetta, és két vas-króm szalaggal töltött kazetta szerepel a tesztben. Valamennyi C—60-as (egy órás játékidejű) kazetta, egy kivételével (ott jelezzük). Ami hiányzik: a krómdioxid kazetta, ami a hazai kereskedelemben nem kapható. Közismert, hogy a különféle típusú szalagok (a három fő csoportja: vasoxid, krómoxid és vas-króm) csak arra alkalmas készüléken szolgáltatják „tudásuk legjavát”. A krómoxid, illetve a vas-króm szalagot csak olyan készüléken érdemes használni, amelyen megfelelő üzemmód is megtalálható. Általános viszont: a vasoxidos szalag. Az ilyen kazetta bármilyen kazettás magnón lejátszható. A nálunk is kapható szalagok minőségi rangsorában első az Agfa SFD I. kazetta, a KIVÁLÓ minősítést kapott. Az persze korántsem állítható, hogy ez rendszeresen kapható lenne. Az NSZK gyártmányú kazetta az árával is toronymagasan kiemelkedik a mezőnyből: 120,— Ft-ba kerül! Ezért a pénzért majdnem hármat kapunk a minőségi rangsorban következő kazettából, a magyar gyártmányú Polimer LH Super kazettából, amelynek ára 48,— Ft. Minősítése-minősége: 10. Bizonyára egyesek meglepődnek az LHS jó szereplésén. Sajnos a Polimer kazettákkal megszaporodnak a gondok, a panaszok. A minőségi rangsorban harmadik az NDK gyártmányú Orno K—60 típusú kazetta. Ez a kazetta is viszonylag olcsó (50,5 Ft-ba kerül) és valamennyi tulajdonságát figyelembe véve is Jó. Elektroakusztikai tulajdonságai azonban nem érik el a Polimer LHS színvonalát. Az Ampex cégnek „aranyosan fénylő” neve van, mégis az a kazetta, amelyhez ez a cég a nevét (és szalagját) adja, bizony igencsak közepes színvonalú. Ára pedigtiszteletet parancsolna: 80 Ft-ba kerül. A minőség és az ár enyhén szólva nincs arányban egymással az Ampex kazettánál. A másik hazai, Polimer gyártmányú kazetta, az LH HiFi ugyancsak gyengén szerepelt — minősítése: GYENGE. Mechanikai tulajdonságait tekintve, igencsak hajlamos a nyúlásra ez a magnószalag, mielőbb utóbb élvezhetetlenné teszi a műsort. Két márkás vas-króm kazetta is szerepel a Nagyító tesztjében, a Sony FeCr és az Agfa Carat FeCr. Előrebocsátható: mindkettő KIVÁLÓ minősítést kapott. (Áruk 140, illetve 120,— Ft.) A Sony szalagja mechanikailag többet tud, többet bír: az Agfa szalag feltételezi az igényes precíz magnó-mechanikát A vas-króm szalagokat csak olyan készülékeken érdemes használni, amelyeken beállítható a megfelelő lejátszási (és felvételi) üzemmód, ezek pedig az igényesebb, drágább kazettás magnó-deck-ek, mint amilyenek a nálunk csúcskészüléknek számító Pioneer CT 506 és a Sanyo RD— 4028 készülékek. Sz. I. 4 VAS KÉPE Felvitte a felvonó „Elmész az országosra, megnyered, kész, mondta a művezetőm. Aztán mikor hazajöttem, mondtam neki, negyedik lettem csak, nem első. Rettentően örült, nem akarta elhinni. A verseny nem is volt könnyű. A gyakorlatin három vezérlési „műhibát” kellett kijavítani egy felvonón. Volt teszt, meg szóbeli is. A győztes 257 ponttal egy mérnök lett. A további helyezéseket minimális különbség döntötte el. Ennek különösebb jelentősége nincs, mert az első hat egyforma elismerést kapott.” (Baranyai István, a Szombathelyi Ingatlankezelő Vállalat felvonószerelője. Harminc éves. — Hol is kezdjem ... Talán 1972-ben, mikor az akkori Rádióvillamossági Ktsz-ből átléptem az Ingatlankezelőhöz. Jogos a kérdés, mi a rokonság a hűtő- és háztartási gépszerelés meg a felvonószerelés között. Hát nem sok. Az, hogy többet akartam, túl általános. Pedig ez az igazság. Az anyagi helyzetem sem volt kielégítő. A hűtőgép meg a lift közti különbség ég és föld, ez nem szorul magyarázatra. Más jelentkező nem volt, felvettek. Próbálom megérteni a gimnáziumból átmentett fizikai ismereteimmel a felvonónak alig nevezhető salakfelvonó és a lakóházi, külső-belső vezérlésű, egyidejűleg több parancsot fogadó felvonó közti fő különbséget. Abban állapodtunk meg: nagy a különbség ... — Fiatal szakma ez, nem képeztek felvonószerelőt a megyében. Segédként kerültem a főnököm mellé, ketten viseltük a gondját tizenegy felvonónak. Gombamódra szaporodtak a liftek, mi is egyre többen lettünk. A szakma elsajátításához mindenkinek egy útja volt: az önképzés. A gyér szakirodalom és a hibajavításból származó tapasztalatok. A főnököm állandóan felszínen tartotta érdeklődésemet az új iránt. Nem hagyott pihenni a babérokon, azaz ha megoldottam valamit. A szakmát megtanulni ma sem lehet másként, minden tapasztalatért meg kell izzadni. S mivel néhány év után újabb és újabb vezérlésű felvonók jönnek, újra és újra meg kell izzadnom nekem is. Aki megelégszik, leáll, pótolhatatlanul elmarad. Ha jön az új technika, mindig valami türelmetlen kíváncsiság fog Liftekről beszélgetünk. Megemlítem, nemrég a Szovjetunióban egy 22 emeletes, finnek által épített szállóban jártam, ahol a lift... Már mondja is a típusát. — Jó képesség, kitartás, érzék, ösztön. Talán ez a legfontosabb. De ezzel sem könnyű. Annak idején néha két-három-négy napig állt a lift, de nem tágítottam. Néhány lakó elsorolta a le- és felmenőimet. Amolyan „csakazértis”-hangulatban próbáltam megkeresni a hiba nyitját. Lehet, hogy nagyképűnek hat, de ma már a lift hangjából, „viselkedéséből”, tudok következtetni a hibára, vagy egyszerűen abból, hol állt meg. Gondolatban előttem van az áramútterv rajza, így vannak a többiek is, akik végigjárták, járják ugyanezt az utat. Az önképző segédfelvonószerelő 1974-ben Budapesten szakmunkásvizsgát tett. 1978- ban csoportvezetővé nevezték ki. — Miért szép? A felvonó veszélyes üzem. Lekopogom, eddig szerencsére egyikünk sem látta kárát ennek. Felelősségteljes is, mert emberek épsége, biztonsága függ a munkámtól. A buszvezető felelősségéhez tudnám hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy mi nem vagyunk ott, mikor működik a gép... Az Ady téren egy évig, a Szűrcsapó utca 24-ben három és fél hónapig állt a felvonó.. . Elértük, hogy sokkal jobb lett a kapcsolatunk a lakókkal. Igyekeztünk, ne menjünk bele meddő vitákba. Egy tanfolyamra jártam, ahol az előadó hétköznapi példákkal illusztrálta: a felvonó épsége sokszor politikai kérdés. Ha reggel rossz a lift, ideges a lakó, mérgét munkatársán, beosztottján, gyerekén tölti ki, s ez tovább gyűrűzik... A felvonófelügyelő negyedévenként ellenőrzi a karbantartást, dönt az üzemben tartásról. Az IKV-nál a versenyen elért sikere alapján Baranyai István kapta meg első ízben ezt a címet. — Tavasszal jelentkezem a Pollack Mihály Műszaki Főiskola épületvillamossági és felvonóskarára. Úgy tudom, a negyedik helyezés nem rossz ajánlólevél... Kósa TamásFotó: Horváth Pál Nem küldtük el a képet a tv Lehet egy kérdéssel több? műsorának. Eláruljuk, a szombathelyi toronyház liftaknájában készült a felvétel. „Húz a mélység” — tartják a liftszerelők. Veszélyes üzem ... el... 1980. november 25. Kedd