Vas Népe, 1981. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-28 / 253. szám
Magánügy-e gyermekünk nevelése? A kérdésfeltevésre egy megtörtént eset késztet. 1981. október 23-án a 16- os jelzésű autóbuszon játszódott le a következő eset: A zsúfolásig megtelt autóbuszon egy hirtelen fékezés következtében az egyik álló utas egyensúlyát veszítette, és a mellette ülő — helyesebben az ülésen térdelő — 4—5 év körüli gyermekre esett, illetve reá dőlt. A gyermeknek természetesen semmi baja nem esett, de a hölgy — ahogy ez illik — igen udvariasan és kedvesen elnézést kért a gyermektől. A hallottak jóleső érzéssel töltöttek el (pedig a „tehetetlenségi erő” első fázisa engem talált el, az ütközést ez már csökkentette). Iigen, így kell viselkedni! — gondoltam magamban. Emberszámba kell vennünk a gyermekeket is, csak így lehet őket ránevelni az emberi együttélés kulturált szabályaira. Ha a felnőtt követi el a hibát neki éppen úgy kell lerendeznie a gyermekkel, mint ahogy ezt mi felnőttek megköveteljük magunknak. A meglepetés azonban csak most ért! A gyermek rendkívüli magabiztonsággal a következőképpen reagált a hölgy udvarias szavaira: „Véletlen vagy nem véletlen, az mindegy. Vigyázott volna, akkor nem esik rám!” — és haragos tekintettel mérte végig a mellette álló felnőttet. Néhány másodpercig nem tudtam felocsúdni, a hölgynek ehhez még hosszabb időre volt szüksége. — Sokat járok gyerekekközött, hivatásomból is következik, hogy ismerem ennek a korosztálynak a lelki sajátosságát, ilyen reagálásra azonban nem számítottam. Éreztem, hogy szólni kell, hogy kedves, szeretetteljes figyelmeztetéssel rá kell döbbenteni a helyes magatartásra. Igyekeztem is rövidesen megfogalmazni ezt, hangsúlyozva, hogy bizonnyal vele is megesett már, hogy valakit meglökött, de ha udvariasain elnézést kért, többé senki sem neheztelt ezért. Utaltam arra is, hogy jobb volna ülni az ülésen és nem térdelni, mert így biztonságosabb. (Hogy a cipője esetleg beszennyezi a huzatot, arról nem szóltam.) Erre előrelép a gyermek édesanyja és udvariatlan hangvétellel kijelenti, hogy nem kér tanácsot senkitől a neveléshez. S míg ingerülten mondogatja ezt, egy újabb fordulat következik. A gyermek váratlanul a tömegben belém öklözött, s amikor odébbléptem, hogy ezt megakadályozhassam, gyermekektől ritkán látott „egyezményes jeleket” mutogatott, az utasok nem kis megrökönyödésére. Az eset iskolapéldája annak, hogyan indul el egy láncreakció, hogy milyen mélyre tud süllyedni egygyermek, aki önmagától még nem képes megítélni hogy mi a jó és mi a rossz. A történetbe ekkor kapcsolódott bele az autóbusz fékezésétől egyensúlyát vesztett hölgy, azt remélve, hogy helyes irányba tudja terelni a szülői felelősségéről teljesen megfeledkezett anyát. Próbálta megértetni vele, hogy milyen rosszat tesz ezzel gyermekének. Hogy fog ez a gyermek beilleszkedni az iskolai közösségbe, milyen lesz majd viszonya társaihoz, tanítóihoz, ha az anya egy ilyen minimális tűrő- és alkalmazkodási képességet sem alakít ki benne, sőt még egy tömegközlekedési eszközön is az agresszivitásra és az emberek gyűlöletére „neveli”! Az esetet megelőzően sok-sok iskolaigazgatóval és pedagógussal éppen arról tanácskoztunk, miként lehetne az iskolának a szülői ház okozta nevelési és művelődési hátrányokat megszüntetni, legalábbis az indulási esélyegyenlőtlenséget csökkenteni. Ami az autóbuszon ezután történt, ahogy a fiatal anya a nála sokkal komolyabban gondolkodó és a gyermek sorsáért felelősséget érző utastársára rátámadt, ahogy ott viselkedett, az mindannyiaink felháborodását vonta maga után. Többen hangosan megjegyezték: „Az ilyen szülő nem jön el a szülői értekezletre sem, ahol megtanulhatná, hogyan kell a gyermekeket nevelni!” Bennem a gyermek iránti sajnálkozás és szánalom fogalmazódott meg. Ő nem tehet róla, hogy édesanyja olyan magatartási beidegződéseket alakít ki benne, amelyek anttihiuimánusak, amelyek a szocialista neveléssel ellentétesek. Tehet-e ő róla, hogy nem tudja, mi a szeretet, a szép szó, a megbocsátási készség? Ebben az ő vevőkészüléke teljesen érzéketlen. Miilyen lehetett ennek a gyermeknek az első három éve, a szoros anya—gyermek kapcsolat kialakításának, az érzelmek elmélyülésének periódusa? S milyen lesz a későbbi élete, ha ezután is ilyen hatások érik? Van-e joga a szülőnek a társadalom erkölcsi normáival ellentétesen nevelni gyermekét? Magánügy-e a gyermek nevelése? A kérdésekre adandó válasz egyszerű nem! Minden szülőnek erkölcsi felelőssége, hogy olyan nevelésben részesítse gyermekét, hogy felnőve be tudjon illeszkedni a társadalomba, és annak hasznos tagjává váljon. Ehhez a gyermeknek is joga van! Bízzunk abban, hogy ez a fiatal anya az autóbuszról leszállva — talán elgondolkozik ezeken az alapvető kérdéseken. Gyermeke nevelésében elkövetett hibái ma még visszafordíthatók, holnap azonban már nem, s ez pár év múlva neki lesz a legkellemetlenebb. Takács Lajosné dr. falak. docens 7. Mindenki fél... Nem sokkal azután, hogy Berlinben 1938-ban megkezdődött a „Négy pajtás” forgatása, észrevettem, mi történik Németországban. A filmet Carl Froelich rendezte, egy fölöttébb bátortalan ember. A stúdió atmoszféráját azonnal megérzi az ember. A berlini atmoszféra minden volt, csak nem jó — és nemcsak a stúdióban. Az ember mindenhol úgy érezte, hogy figyelik, kényelmetlenül, megrémítve. Carl Froelich egy napon elvitt magával egy sportrendezvényre. Valószínűleg hatni akart rám. Óriási, fényárban úszó stadion volt, tele zászlókkal és sisakos rohamcsapatokkal. És végül megjelent Hitler, kislányok vették körül, akik virágcsokrot nyújtottak át neki. Hitler megsimogatta az arcukat és megcsókolta őket. Ilyen jeleneteket még ma is lehet látni a régi filmhíradókban. Az emberek felemelték a karjukat Hitler üdvözlésére. Körülnéztem, és alig tudtam felfogni, mi történik. Froelich azt súgta nekem, hogy nekem is fel kell emelnem a karomat Hitler üdvözlésére, és én azt válaszoltam: „Miért? Nélkülem is egészen jól csinálják!” „Maga bolond! Ezt meg kell tennie! Figyelnek minket!” — súgta, de most már nagyon izgatottan. „Ki figyel minket? Mindenki Hitlert nézi!” — véltem nyugodtan. „Engem figyelnek. Mindenki ismer itt. Nehézségeim lehetnek maga miatt. Mindannyiunkat ellenőriznek. Nagyon óvatosnak kell lennie mindenben, bármit mond vagy csinál. Itt nem tréfálnak. Mindez keserűen komoly.” Éreztem, hogy Carl Froelichnek igaza van az intelmeivel. Mindenhol kényszert alkalmaztak. Egyik nap partnerem, Hans Schinker félrevont, és azt mondta: „Tudod, Ingrid, nem nagyon vagyunk boldogok azért, ami Németországban történik. De mit tehetünk? Hol kezdjük? Mindennap eltűnnek emberek. Aki tiltakozik, az nemcsak a saját életét teszi kockára, hanem a családjáét és barátaiét is. Tudjuk, hogy a zsidók nagy veszélyben vannak, de azokkal is így van, akik ellenszegülnek. Olyan hírek járják, hogy az embereket táborokba viszik. Milyen táborokba? — kérdezik, de nem kapnak választ. És az ember kérdezni is alig mer, mert fél a választói is. Egész Németország megbénult a félelemtől. Mindenki fél, és halálosan meg van rettenve.” Mikor befejeződött a film, elhagytam Németországot. Könnyű szívvel tettem, mert tudtam, hogy állapotos vagyok. Carl Froelich sietett befejezni a jeleneteket, mert a hasam egyre nagyobb lett, és mert félt, hogy Goebbels meghívhat teára, amit én elutasítanék. Következik: 8. AZ INTERMEZZO UTÁN AMERIKA 1981. október 28. Szerda Hétköznapi félelmeink Yosisarian kapitány a 22- es csapdájának egyik jelenetében így szól, látva a szikla felé közelítő, öngyilkos vadászgépet: — Szegény Doki. Mire sajnálatának „tárgya” élénken tiltakozik: — De hiszen itt állok melletted! A kapitány ismét: — Szegény Doki. Miután becsapódik a gép, a Doki szólal meg elsőnek: — Szegény Doki. A regény szerzője, Joseph Heller e jelenettel érzékelteti : nem a Doki személye az igazán fontos, azon a gépen bárki ülhetne. Így senkinek sem adhat felmentést, hogy éppen más ül. Azaz: olyan egymásrautaltságban élünk, hogy a lényegi történések alól senki sem vonhatja ki magát. Ebből pedig egyenesen következik, hogy korunkban elképzelhetetlen a kívülálló szerep. E bonyolult lét, illetve élethelyzet konkrét megjelenítésére az abszurd látszik leginkább alkalmasnak. Heller még némi iróniát, humort csempész történeteibe, Mrozek, Ionesco és Beckett már ezt is mellőzi. Csupasz formákkal dolgoznak, náluk az ember — a színész — tárgy. Ami ugyan él, mozog, ritkán még beszél is, de semmi több. Lehangoló világ az abszurd világa. De sajnálatosan sok lehangoló elem található létező világunkban is. Amiből az abszurd merít, amiből építkezik. Nem feltétlenül kell mindent elfogadnunk, amit sugall, de akadnak megszívlelendő dolgok. A Ferrum Színpad amatőrszínjátszói ez utóbbiakat kívánták a nagyközönség elé tárni, nemrég bemutatott, Szemtanúk című darabjukkal a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Sokan voltak kíváncsiak produkciójukra, arra a nyolc rövid képre, amit a fentebb említett szerzők, illetve nagyrészt Rózewicz darabjaiból ollóztak össze. Török Gábor rendező az előadás előtt kijelentette: nem egyfajta divat vezérli a társulatot, nem akarnak sokkolni. Színészi játékkal szeretnék bemutatni az elidegene- dés folyamatát úgy, hogy pontosan ettől riasszák el a nézőt. Tény, hogy a lelkes társulat mindent megtett a sikerért. Abszurdhoz illő előadásmód, öltözet, technika. Foroghatott a közönség, mert az egyes képek ellentétes helyszíneken játszódtak. Feltűnt a színészek fegyelmezettsége, törekvésük az egyes jelenetek mondandójának összekapcsolására. „Szeretnék elrepülni” — mondja egy helyütt a jóléti tárgyakkal körülvett, s e tárgyakkal lassan azonosuló nő — de nem repül. „Ostobaság”, adja meg magának a felmentést — „Néha rájön az emberre” — hogy értelmesen változtasson életén. „Magamról akarok beszélni” kiált fel egy másik részben a szereplő, de ez nem érdekel senkit. Mindenki magáról szeretne beszélni, de helyettünk a tárgyak beszélnek. Így kényelmesebb. S e kényelmesség révén még el is hisszük: félelmeink száműzetnek. Ám az utolsó jelenet kegyetlen: az „elsikkasztott” élet végén ott az őrület, előbb kellett volna tenni ellene. Í Mert lehet tenni — ez végül is kiderült a Ferrum előadásából. S kiderült az ezt követő, amatőr színjátszóközönség találkozóból is. Pontosan ez a „ne így élj” felmutatása a nagy érdeme a Ferrumnak. Világos, s ezt nem is tagadják: abszurd színházat csinálnak, de az abszurd filozófiáját nem fogadják el. A világot, s benne az embert megváltoztathatónak tartják, eszközeikkel e változást sürgetik. Tisztességes program. Kozma Gábor Czika László felvételei Szántó György, Pethő Tünde és Sövény László egy jelenetben. Ágoston Anikó és Szántó György — még a próbán. KOSSUTH RADIO 8.27 Diákfélóra. — 8.57 Honegger, III., „Liturgikus” szimfónia. — 9.26 Cigánydalok. — 9.52 Tarka mese, kis mese. — 10.05 Hangos, zenés olvasókönyv. — 10.20 Klarinétnyelven. — 10.35 Szerpentin. — 11.35 Kamaramuzsika. — 12.35 Magvetők. — 12.55 Operaslágerek. — 13.25 Dzsesszmelódiák. — 14.29 Irodalmi rejtvényműsor. — 15.10 Filmzene. — 15.17 Bárdos Lajos vezényel. — 15.28 Iskolák — őrsök — barátok. — 16.10 Kritikusok fóruma. — 16.20 Vokális zene. — 17.07 Követési távolság. Riportműsor. — 17.32 Nótacsokor. — 19.15 Kilátó. — 20.00 Népi muzsika. — 20.35 A kamarazene kedvelőinek. — 21.30 Külpolitikai klub. — 22.20 Tíz perc külpolitika. — 22.30, Mozart-művek. — 22.45 A szépség kutatása. — 23.00 Népdalok. — 23.20 Operettrészletek. PETŐFI RADIO 8.05 Népi muzsika. — 8.20 Tíz perc külpolitika. — 8.33 Idősebbek hullámhosszán. — 9.28 Válaszolunk hallgatóinknak. — 9.43 Sass Sylvia énekel. — 10.00 Zenedélelőtt. — 11.33 A Szabó család. — 12.03 Énekszóval, muzsikával. — 12.33 Tánczenei koktél. — 13.30 Zenei rejtvények fiataloknak. •— Kettőtől négyig. .. Zenés délután. — 14.00 Decs Ágnes énekel. — 14.15 Indulók. — 14.35 Slágermúzeum. — 15.28 Sanzonalbum. — 16.00 Mindenki iskolája. — 16.35 Tudományos könyvespolc. — 16.40 Fiataloknak! — 17.30 Ötödik sebesség. — 18.33 Daloló, muzsikáló tájak. — 18.54 Zenei Tükör. — 19.24 Könnyűzenei újdonságok. —19.45 A beat kedvelőinek. — 20.33 139 660 Automata közönségszolgálat. 3. MOSOK 9.00 Iskolarádió. — 9.30 Zenekari muzsika. — 11.05 Operaáriák. — 11.40 Szimfonikus könynyűzene. — 12.10 Haydn műveiből. — 13.07 Fehér köpeny. Hámori Vilmos rádiójátéka. — 13.48 Szimfonikus zene. — 15.46 Öt földrész zenéje. — 16.00 Popzene. — 16.40 XVI. századi dallamok. — 17.00 A véges végtelen. — 17.30 Romantikus zongoraművek. — 19.05 Bach-művek. — 20.21 Külföldi tudósoké a szó. — 20.36 Mi újság a magyarországi operaszínpadokon? — 21.36 Henryk Szeryng hegedül. GYŐRI RADIO 17.00 Műsorismertetés. Hírek. — 17.05 Szerdai Szerpentin. (A tartalomból: Filmlevél, Könyvismertetés, Évfordulónaptár, Bemutatjuk ...) Szerkesztő: Szántó Zsóka. — 17.40 Nők Magazinja. Rigó Jánosné műsora. — A műsor telefonszáma: 12 722. — 18.00—18.30 Nyugat-dunántúli krónika — Esti muzsika. — Időjárás. Televízió BUDAPEST 8.00 Tévétémna. — 8.05 és 14.55 Iskolatévé. — 9.05 és 14.30 Földrajz. — 9.30 és 14.15 Magyar nyelv. — 9.50 és 14.10 Stop! — 9.55 Delta. — 10.20 Hölgy kaméliák nélkül. Olasz film. Ism. — 11.55 „Életet az éveknek”. — 12.25 Lehet egy kérdéssel több? — 15.20 Iskolatévé. — 16.05 Zenés egyveleg. — 16.20 Kertünk — udvarunk. — 16.50 Szovjetunió— Csehszlovákia VB selejtező labdarúgó-mérkőzés közvetítése Tbilisziből. — 18.45 Csúzli. Burleszkfilmsorozat. I. — 18.55 A közönségszolgálat tájékoztatója. — 19.10 Tévétorna. — 19.15 Esti mese. — 19.30 Tv-híradó. — 20.00 „A megsebzett bolygó” UNEP— MTV kooprodukciós filmsorozat. xm/3. A megújuló őserdő. — 20.25 „Új” Scotland Yard: Angol bűnügyi tévéfilmsorozat. Charlie, papa. — 21.15 Express I. osztály. — 21.45 Goldoni: A kávéház. Tévéjáték. — 22.40 Tv-híradó. 7. MŰSOR 20.00 Strauss: Rózsalovag. Angol operafilm. — Közben: 21.10 Tv-hiradó. JUGOSZLÁV MŰSOR 16.45 Gyermekműsor. — 17.15 Jugoszláv kosárlabda-bajnokság: Cibona—Partizán. — 18.45 Zenebarátok. — 19.15 Rajzfilm. — 19.27 Ma este. — 19.30 Tv-napló. — 20.00 Szabad szerda. — 21.15 A forradalom alakjai. — 22.00 Tv-napló. — 22.15 Zene kotta nélkül. 2. MŰSOR 17.15 Riport a Partizán—Hajdúk labdarúgó-mérkőzésről. — 18.45 Művelődési műsor. — 19.15 Kulturális szemle. — 19.27 Ma este. — 19.30 Tv-napló. — 20.00 Külföldi Tv-dráma. — 21.35 Zágrábi körkép. — 21.55 Szerelem falusi módra — humoros sorozat. Ism. OSZTRÁK MŰSOR 9.35 Francia nyelvlecke. — 10.05 Iskolatelevízió. — 10.35 Claudine. — Amerikai film. — 17.00 A kincskeresők. Bábjáték. — 17.30 Wickie és az erős emberek. Rajzfilmsorozat. „Jules és Eddie”. — 18.30 MI. — 19.00 Osztrák képek. — 19.30 Tv-híradó. .— 20.15 A nagy Gatsby. Amerikai film. — 22.30 Hírek. .. MŰSOR 18.00 Ország és emberek. — 18.30 Bonanza. Filmsorozat. „Jog és erőszak”. — 19.30 Tv-híradó. — 20.15 Centrál kávéház. — 21.05 Sonnenfelsgasse 11. Egy régi bécsi ház és lakói... — 22.20 Pantomim műsor. — 22.55 Riportműsor. — 23.40 Hírek. Mozi Savaria: I, mint Ikarusz 4, 6, 8. Mini: I, mint Ikarusz 10, Az ártatlan 5, 7. A MŰVELŐDÉSI ÉS SPORTHÁZ MŰSORA: Goldoni: NYÁRI KALANDOZÁSOK — komédia a győri Kisfaludy Színház előadása, Somlay A. bérlet, 19.00 órakor. (15 714)