Vas Népe, 1981. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
A rokkantak nemzetközi évéről? A szobrászok egy olyan emlékmű létrehozásán f áradoznak, amely emléket állít majd a második világháború rokkantjainak is; a megváltozott munkaképességűeknek átalakítják a zarkatázi kastélyt; idén ismét megszervezték a rokkant gyerekek üdültetését... A karácsonyfa kigyúló fényében, a szeretet ünnepén sokan gondolunk idén rájuk is. Többet tudunk róluk, sokat tettünk értük. 1981-ben ügyük közüggyé vált. Kampány volt ez az év? A kötődés szálai csak mostanra szóltak? Nyugodt szívvel kérdezhetjük-e, hogy megvalósulnak Peter Marshall szavai: „Rokkantságunk ne legyen se szégyen, se büszkeség, hanem az élet ténye, mint az időjárás, vagy a rózsa.” Horváth György festő: Szerintem kampány, de jó értelemben vett kampány volt ez az év. A mi szocialista brigádunk eddig iskolákat patronált, a rokkantakról jóformán semmit sem tudtunk. Elmentünk itt, Kőszegen az öregek napközi otthonába, ott kértünk címeket. Hat, nehéz anyagi körülmények között élő család lakását festettük ki, ajtókat, ablakokat mázoltunk 497 órai társadalmi munkában, mintegy 19 ezer forint értékben. Az év nélkül talán soha nem is jutott volna ez eszünkbe. Igazán jó érzés, hogy ezt a munkát olyanokra fordítottuk, akiknek valóban szükségük volt rá, akiknek egy jó szó is olyan sokat ér. Itt a városban híre ment, hogy mit csinálunk, ismeretlen, egészséges emberek szólítottak meg az utcán, menjünk hozzájuk is. Az emberek kapva kapnának a fizetés nélküli munkán! Németh Teréz rokkant nyugdíjas: Tizenhat éves koromban gyermekparalízist kaptam, azóta rokkant vagyok. Nekem igazán sokat jelentett ez az év, mert a szombathelyi ingatlankezelő vállalat dolgozói teljesen díjmentesen korszerűsítették lakásunkat. Huszonkilenc éve vártam rá, de csak most, ebben az évben mertem kérni. Nagyon hálás szívvel gondolok a segítő emberekre. Nyolcvan éves édesanyámmal együtt élek ebben a lakásban, mindkettőnknek sokkal kényelmesebb így. Réczeg József művezető: Gyakran úgy hallom, mozgássérültek éve. Pedig az érzékszervi,és értelmi fogyatékosok, meg a csökkentmunkaképességűek is a rokkantak közé tartoznak ! Egyébként azt tapasztalom, hogy az egészséges emberek egy része lenézi őket, de a többség — talán éppen ennek az évnek köszönhető —, együtt érez velük. Megtudták: ugyanolyan emberek, mint mi. Még egy hasznát látom, a nemzetközi évnek, az összefogást. A munkahelyemnek szerződése van a mozgássérültek megyei egyesületével. Folyamatosan javítjuk, karbantartjuk kocsijaikat, de ha újat készítünk, akkor azt csak közös munkával tudjuk két másik vállalattal, mert a motorikus részét nem tudjuk elkészíteni. Dr. Dalos János jogász: A mozgássérültek egyesületében sokszor beszélünk arról, jó volt ez az év, felfigyeltek ránk, jelentős erkölcsi, anyagi és társadalmi segítséget kaptunk. Nem is győzzük eléggé megköszönni. De lesz folytatása? Nem csak szalmaláng? Én a Mozgássérültek Országos Szövetségének vezetőségi tagja is vagyok, tudom, maradt éppen elég gondunk. Például az ortopéd cipő. Ezt a szakmát az ötvenes években törölték a szakmák névjegyzékéről, már most is nehezen kapunk cipőt. Másrészt jelentős gond az is, hogy a rokkantak még mindig nem tudják, hogy a társadalombiztosítás terhére mennyi mindenhez hozzájuthatnak, még mindig egyéni partizánakcióval próbálnak sok mindent kiverekedni maguknak. Vagy mondjam azt is, nagyon kevesen tudnak közülük az egyesületünk érdekvédelmi jellegéről? Kovács Károlyné főelőadó: Mindig is hittem az emberekben eleve meglévő jószándékban. Az év nekem ezt igazolta. Társadalmi munkában a tejüzem vöröskeresztes titkára és munkafelelőse vagyok, tapasztaltam: bármilyen segítséget kértem, a legnehezebben kezelhető ember is azt mondta, ez igazán jó helyre megy, így egyik brigád patronálja a mozgássérült gyerekek klubját, a másik egy rokkant házaspárt, és még sorolhatnám. Az év szerintem egy mozgalmat indított el, amelyben 1981. arra volt jó, hogy észrevegyük őket. Géczi László, a közlekedésrendészet nyugdíjas vezetője: Sokan kérdezték tőlem ebben az évben — testileg ép emberek is —, miért ez a nagy igyekezetem a mozgássérültek ügyében ? Legtöbbször tömören válaszoltam: emberségből. Ritkábban, vagy amikor a kérdés ironikus volt, bővebb magyarázatot adtam: „képzeld magukat az őhelyzetükbe!” Mielőtt nyugdíjba mentem, munkám során, a közlekedési balesetek helyszínén sok egészséges ember rokkanttá válását tapasztaltam. Jól ismerem az ilyen emberek hátrányos helyzetét, ezért ennek könnyebb elviseléséért küzdök évek óta. Ezt javaslom embertársaimnak — a rokkantak éve után is. 10 VAS NÉPE Válaszolnak az illetékesek Soron kívül Tegyék láthatóvá ! e címmel közöltük lapunk november 29-i számában a szombathelyi, Kossuth Lajos utca 15. számú ház egyik bérlőjének levelét. A panasz alapján a Szombathelyi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója vizsgálatot indított. Eredményéről a következőkben tájékoztatta szerkesztőségünket. A lakás bérlője tavaly augusztus 5-én bejelentette a területileg illetékes házkezelőségen, hogy bérleményében nincsenek meg a lakhatás feltételei. A házkezelőség soron kívül vizsgálatot végzett a lakásban és a bejelentést megalapozottnak találta. A szükséges munkákat azonban a cikk megjelenéséig csak részben végezték el, vállalati dolgozó mulasztása miatt. A vállalat igazgatója a dolgozót fegyelmileg felelősségre vonta és elrendelte a munkák soron kívüli elvégzését, tette, hogy a 13. és a 14. emeleten a két lift reteszeli egymást, ebből a pozícióból csak akkor mozdulnak, ha valaki „felugrik” a 14-re és személyesen indítja el őket. Az Ingatlankezelő Vállalat igazgatójának válasza szerint, a karbantartó felvonószerelőknek nem volt tudomásuk az említett reteszelési problémáról, így a javítások alkalmával az ilyen jellegű hibát nem is keresték. Az olvasói levélből nyert értesülés alapján a felvonókat több napon keresztül vizsgálták és sikerült a hibát megtalálni, illetve kijavítani. „Az ügy kapcsán meg kell jegyezni, hogy a felvonók járószékében levő kezelőtáblán az év során többször észleltünk olyan szakavatatlan személy által végzett „átkötést”, amely miatt a felvonó üzeme leállt. Ilyenre nem is gondolva, az egyébként jó felkészültségű szerelőink a hibát csak hosszas kísérletezés után tudták behatárolni. Ezúton is megragadoa az alkalmat és kérem a felvonókat használó bérlőinket, hogy az üzemmenettel kapcsolatos észrevételeiket a házfelügyelő útján, vagy a 12-380-as telefonszámon jelezzék, mert így a felvonók indokolatlan üzemszünetét csökkenteni tudjuk.” Idézzék a hibát Szombathelyen, a Petőfi Sándor utcában levő 14 emeletes toronyházban két lift is üzemel, ezek működését kifogásolta Gergelits Miklós olvasónk. Levelében megemlí A hős kis Trabant Az ember néha van úgy, hogy tudat alatt elraktározott vizuális élményei akkor jutnak élesen a tudat fókuszába, amikor helyzete azonos, vagy éppenséggel sem azonos azzal, ami a tudata alatt rögződött. Sokszor láttam azokat a falragaszokat, amelyeken ez a jelmondatszerű szöveg áll: „Járművel vagy gyalog, az úton társak vagyunk.” Jelentőségét igazában december 13-án, vasárnap fogtam fel, amikor a 84- es úton váratlanul „lerobbantam” az autómmal. Feleségem és két gyermekem megható bizalommal figyelte, hogy kínlódok a hiba felfedezésével, esetleg megjavításával, de egyikünk se gondolt arra, hogy az nem fog sikerülni, s az arra közlekedő autósok segítségére szorulhatunk. Rövid idő múlva azonban dermedten — a szó igazi értelmében is, mert akkor is igen hideg volt — döbbentünk rá, hogy az úton maradunk. Dermedtségünk belső érzéssé fokozódott, amikor azt tapasztaltuk, hogy a bennünket elkerülő autósok, bár látták, hogy feleségemmel együtt erőlködve toljuk a kocsit, ügyet sem vetettek ránk. Egyszeresak megállt mellettünk egy Trabant Munkásruhába öltözött vezetője, miután ő is hiába próbálta megjavítani a makacs Skodát, magától értetődő természetességgel fogott bennünk vontatókötélre, s cipelt Szombathelyig. Nem Trabantnak való feladat, de hősiesen állta a próbát mindaddig, amíg biztos helyen letett bennünket. Mire megköszöntük volna a gazdájának, amit értünk tett, már el is tűnt. De tudjuk a rendszámát. Az egyik gyerek csavarhúzóval felkarcolta egy Vas Népe margójára: Ul 68—13. Közeleg a karácsony. Köszönetül hadd kívánjuk a hős kis Trabant gazdájának, legyen nagyon boldog szerettei körében, és tudja azt, hogy azóta mindig és majd a karácsonyfát körülállva is hálával és szeretettel gondolunk rá, mint az önzetlen emberszeretet beszédes példájára. Iszak Sándor és családja, Szombathely Cikkünkhöz szóltak hozzá Nem érdemes felújításra? Terítéken az üzemi koszt című írásukhoz kívánunk néhány szót hozzáfűzni. Hosszú idő óta étkezünk az „Ételgyárban”. Egyetértünk a cikkíró azon megállapításával, hogy a régi , épületben lelkiismeretes munka folyik. Kitűnő kosztot kapunk. A fűszerezésnél tekintettel vannak, a dolgozók arra, hogy az itt étkezők és az ételt hazavivők többsége gyermek vagy idős ember. Az alkalmazottak kedvesek, udvariasak. Meglepett bennünket a hír, hogy a konyha megszűnik, hiszen több száz ember étkeztetési gondját oldották meg azeddigi üzemeltetésével. A megszüntetés helyett nem lenne érdemesebb egy alapos felújítással tovább működtetni? 35 nyugdíjas aláírása Munkánkért kaptuk Különös kiválóság címszó alatt, az újságíró megkérdőjelezte a Patyolat csomagokra ragasztott „Kiváló mosás” embléma mindenkori alkalmazásának helyességét. A Vas megyei Patyolat Vállalat igazgatója válaszában a következőkről tájékoztatta szerkesztőségünket. „A „Kiváló mosás” jel használatát az 1980. évi mosási minőség eredményeként négy szalonunk kapta meg. Az idén is rendszeres minőségi ellenőrzést tartott a Központi Szolgáltatásfejlesztési Kutatatóintézet, a minőségi jel használatának jogosságáról. A vizsgálati eredmények továbbra is fenntartják e szalonokban a „kiváló mosás” jel alkalmazását. Tehát a minőségi jelet nem azért használjuk, mert sok van belőle és jut mindenre — ahogy az újságíró megjegyezte —, az a mosás minőségét bizonyítja. Mi a munkánkért az elismerést másoktól kaptuk meg, nem önmagunkat tüntetjük ki, s nem kell „ráragasztással” megtámogatni végzett munkánkat.” — írta a vállalat igazgatója. Leveleinkből A fedettuszoda megnyitásakor bezárták a Malom utcai tisztasági fürdőt. Az új fürdő gőz része, ahol feltehetően lehet majd tus alatt szappannal, egyszerűen tisztálkodni, továbbra is várat magára. A Malom utcai régi fürdőben volt egy három tussal ellátott helyiség. Talán nagyobb költség nélkül meg lehetne oldani, hogy az egyik kádfürdő helyiségből a kád eltávolításával zsuhanyozótálcát építenének be és felszerelnének két-három álló tust. Így jobban szolgálná az uszoda a fürdőszobával még nem rendelkező idősebb vendégek érdekét. Tóth Lajos Szombathely ★ Szombathelyen a Vörösmarty utca és a Lenin út sarkán, közvetlenül a trafik mellett a ház falán volt egy postaláda. Évtizedek óta a környék lakói oda hordták küldeményeiket, nem kellett a postára menni. A Vörösmarty utcában folyó útépítéskor a postaláda lekerült a falról, de nagyon reméljük, nem véglegesen — írják a Vörösmarty utca lakói. az Oktató-nevelő tevékenységet segítették . Az ÉDÁSZ Üzemigazgatósága Ferraris szocialista brigádjának tagjai tavasztól őszig szabadnapjaikat a Rumi Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon területén töltötték. Az intézet foglalkoztató kertészetében a megviselt légvezeték helyett a különböző, fogyasztóhelyekig földkábelt fektettek le és elvégezték az ezzel összefüggő összes munkát. Társadalmi munkájuk értéke 75 ezer forint. A szocialista brigád által végzett munka értéke jelentős hozzájárulást jelent intézetünk működtetéséhez és fenntartásához, tanulóink ellátásához. Ezen felújításra szánt összeget az oktató-nevelő munka egyéb tárgyainak beszerzésére fordíthatjuk, például az osztályok bútorzatára, írásvetítőre, játékokra. Munkájukkal tanulóink nevelését, a jobb körülmények között élést és intézetünk zavartalan energia ellátását segítették elő. Jelentős erkölcsi érték tanulóinknak az a tapasztalata, hogy az intézeten kívüli dolgozók, a Ferraris szocialista brigád tagjai törődnek velük és segítik őket. A brigádnak oly „természetes” vállalása nálunk a másokon való segíteni akarást, az önzetlenségre nevelést segítették elő. A személyes jó példa az értelmi fogyatékos gyerekeknek különösen fontos. A brigád tagjainak kitartó, szorgalmas munkája élményt jelentett gyermekeinknek. Köszönjük segítségüket! Szabolcsi Győző igazgató Ma is élnek művei Lapjukban néhány hónapja megemlékeztek a kaposvári születésű és ott elhunyt Rippl-Rónai festőművész születésének 120. évfordulójáról. Novemberben minden nap nagy figyelemmel forgattam a Vas Népét, vártam, hogy néhány sorban megemlékeznek a szombathelyi születésű és a szalézi templom kriptájában nyugvó Tóth István szobrászművészről. Nevezett szobrászművész szerepel a néhány éve megjelent Művészeti Kislexikonban, a régi Révai lexikon pedig így írt róla: „Tóth István szobrász, született Szombathelyen, 1861. november 9-én. A bécsi akadémián, Zumbusch iskolájában végezte tanulmányait 1882—89- ig, 1890-ben telepedett le Budapesten. Első emlékszerű műve a nagyváradi Szent László szobor volt, melyet Schlauch bíbornok megbízásából készített, ugyancsak az ő bőkezűsége folytán készítette a váradi székesegyház főoltárát carrarai márványból, úgyszintén a radnai templom főoltárát, továbbá a Szaniszló szoboremléket, az állandó országházhoz 5 király és 7 allegorikus szobrot. Hunyadi János emlékszobrát 1903-ban a budai Halászbástyán helyezték el. 1907-ben leplezték le Szombathelyen Horváth Boldizsár szobrát, 1910-ben a Szily emlékszobrot, 1914-ben a szentesi Kossuth-szobrot. Bosszú című szoborművét a Szépművészeti Múzeum őrzi. 1920-ban megkapta az állami kis aranyérmet Déli pihenő című szoborművére. Tóth István alkotta a szegedi székesegyház portikusának és belsejének márványból való szobrait, domborműveit, ugyanitt Révai Miklós reliefjét a Nemzeti Pantheonban. Meghalt 1934-ben.” Ezekhez a lexikális anyagokhoz tartozik: a nagyváradi Szent László szobor az ottani püspöki palota elé áthelyezve, ma is áll. A budapesti Halászbástya alatti parkban van Polipölő című szobra, a Nemzeti Galériában található Vízhordó lány című nagyon szép kis bronzszobra. Ezenkívül a sárvári templom előtti téren látható egy első világháborús emlékműve: lovon rohamra induló, kardjával előre mutató huszár szobra. Úgy gondolom, ez a művész is megérdemli, hogy emlékezzünk rá, tekintettel ma is élő műveire. Tóth István Sitke, Kossuth u. 21. 1981. december 24. Csütörtök