Vas Népe, 1982. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-21 / 44. szám

Az edző Tóth Géza nem más, mint a Haladás súly­emelőinek mestere. A szak­embert Aján Tamás, a Nem­zetközi Súlyemelő Szövetség főtitkára tavaly júliusban szkmai előadásokra Egyip­tomba küldte. A válogatott két tagjának szakvezetője­­ként a kubai út újabb elis­merés. Az elismerés pedig Tóth Gézán kívül a szom­bathelyi súlyemelő életnek is szól és ez nem kis dolog. — Nem ritka a vendég a szerkesztőségben, most mégis mindenki rácsodálkozik. Ki­nézünk az ablakon, hogy va­lóban tél van-e, hiszen Tóth Géza napbarnítottan érkezik. Télből ment a kubai nyárba, s a nyárból visszarepült a magyar télbe. — így igaz, télikabátban szálltunk be a gépbe, s egy óra múlva Berlinben voltunk — emlékezik. — Ott egy órát vártunk, majd irány Kanada, de jobb ha elfelejtjük az ot­tani leszállást. Hóvihar volt, de szerencsésen földet ér­tünk. Innen még újabb öt­órás útunk volt Havannáig, összesen tizenhatot töltöttünk a levegőben. Még annyit: amikor Havannába értünk, fiatalabbak lettünk hat órá­val, ennyi az időeltérés. — Havannában szálltak meg? — Nem, de a repülőtéren kedves ismerős fogadott ben­nünket. A tolmáccsal együtt ott volt a magyar labdarúgó edző Ivanics Tibor is, aki negyedik éve edzősködik a baráti szigetországban. Tőlük tudtuk meg, hogy autóbusz­­szal megyünk tovább, a vég­állomás Santa Clara. Hat­órás utazás következett a 200 ezer lakosú városig, ponto­sabban az onnan 3 kilomé­terre fekvő üdülőhelyig, Las Gagosig. Ez indián falut je­lent, de egyáltalán nem az indiánoknál megszokott élet­­körülményeket. Sőt. Egzoti­kus környezetet, fürdőszobás, légkondicionált, sízá­rt­ást. Eu­ Újsághír: Hazaérkezett Ku­bából, a Manuel Suarez em­lékversenyről a négyfőnyi ma­gyar csapat, Duska Emil csa­patvezető, Tóth Géza edző és két válogatott súlyemelőnk, Mandzák Bertalan és Hlavati András. G­VESNÉPE ÉPÍTKEZŐK FIGYELEM! Értesítem T. vá­sárlóimat, hogy ÉPÍTŐANYAG kiskereskedésemet február 22-én megnyitom. Kaphatók: —­­ kisméretű,­­ nagyméretű 6-os, 10-es válaszfal­­téglák, — cement, — mészhidrát, — oltott mész (zsák­ba kiszerelve is), — csempék, — já­rólapok, — bitu­men, — kátrány­papír. Minden áruféle­séget házhoz szál­lítunk. Kapható még: háztartása, tüzelőolaj. Nagy tételben kedvez­ményes házhoz­szállítás. Mórocz Károly, építő- és tüzelő­anyag kiskereske­dő, Szombathely, Vörös Zászló­­ u. 86. (Herény) (2388) ­ Manuel Suarez emlékversenyen Tóth Géza Kubában járt rópai színvonalú kiszolgálást. A szállodák indián sátrak alakjait idézik, köralakú tég­laépületek ezek, s kívül náddal vannak bevonva. Az üdülőterületen 28—35 fokos meleg volt, fürdési és napo­­zási lehetőségek, mindenfelé állandóan szólt a zene. A növényzetet meg nehéz el­mondani, valami csodálatos pálmaligetnek tűnő dolog az egész. — Mi volt a program? — A felsorolásból kitűnik, hogy­ mi mindent lehetett csinálni. Kötött program az volt, hogy délután négy óra­kor edzhettünk, s mindennap este nyolckor volt a verseny. Egy nap két súlycsoport küzdelmei zajlottak. Hat or­szág emelői voltak ott, egyik nemzet sem a legjobbjaival jött. Általában idényeleji formák jellemezték a ver­senyt, a csepeli Mandzák Bertalan középsúlyban össze­tettben második lett. A 100 kilósok között Hlavatinak nem volt szerencséje, helye­­zetlen maradt. — Milyen volt a rendezés? — Világbajnokságokon megszokott színvonalú. A kö­zönség hozzáértő, naponta 1000—1200 ember jelent meg. A hazaiak közül dobogóra lépett az olimpiai- és világ­bajnok Nunez valamint Ecsevike és a bolgár Alek­­szandrov. — Végig Santa Claraban volt a küldöttség? — Hazafelé egy napot a csodálatos Havannában töl­töttünk. Kulturált világváros benyomását kelti, egymást váltogatják a paloták. Elvit­tek bennünket a Santa Ma­ria tengerpartra, kristály­­tiszta, kék színű volt a víz. Sajnos a vízben Mandzukot megcsípte egy medúza, de szerencsére hamar kapott in­jekciót, így nem lett nagyobb baj. — Milyenek a kubai em­berek? — Jókedvűek, barátságo­sak, melegszívűek. Öltözékük nyárias, elégedettek. — A visszautazás is vi­szontagságos volt? — Nem, inkább csodálatos. A DC—10-es Ibéria fedélze­tén 270-en ültünk. Madrid­ban, a tranzitban töltöttünk egy napot, aztán — Zürichen keresztül — irány Budapest. Elég sokat utaztam, de a kubai a legszebb emlékek közé kerül. Kolombus jól választott, amikor felfedezte. A verseny névadója, Ma­nuel Suarez, fél éve halt meg. Hosszú éveken keresztül irá­nyította a szigetország súly­emelő válogatottját. Keze alatt nőtt igazi klasszissá Urrutila, Ecsevike és Nunez is. A négytagú magyar kül­döttséggel Tóth Géza is a volt kitűnő szakember emlékének adózott. Bodor Ferenc sn­ombaton történt Egy ponttal nyert a Körmend Körmendi Dózsa-MTE—Csepel 89:88 (42:42). — Kör­mend, 800 néző, NB. I-es férfi bajnoki kosárlabda-mérkőzés, vezette: Bolgár, Harsányi. Körmend: Szen­drei (8), Fodor P. (10), Trümmer (14), Szilávik (38), Bebes (15), csere: Török (4), Sípos (—). Edző: Patonay Imre.­­ Csepel: Steier (5), Morgen (14), Cukorka (28), Megyeri (12), Székely (19)* csere: Csepregi (—), Tamasi (10). Edző: Németh László. A hazai csapat először a 9. percben vezetett, de szünet után is le kellett dolgoznia hátrányát. A 24. percben a bírók ellen tüntettek a nézők. Az utolsó perc hallatlanul izgal­mas volt, de egypontos előnyét tartani tudta a Körmend. Bravúros győzelem! ★ ZTE—Sabaria 2:1 (0:0). — Safranke úti pálya, 400 né­ző, előkészületi labdarúgó-mérkőzés, vezette: Szemes. ZTE: Balázs — Pecsitis, Mihalecz, Kerekei, Major (Gass) — Simon,­ Soós (Sipos), Fehér, Csepr­egi — Takács, Péter. Sabaria: Pálinkás — Vámos, Tóth, Szőnye (Gáncs), Var­ga L. — Kratochwilli (Nevalovits), Derdák (Bancsi­cs), Jáger L. — Jäger­ S. (Bölcsvölgyi), Gombás, Horváth Z. (Meskó). — Góllövők: Gass, Takács illetve Gombás. a labdarúgó MMK-ért Ma Dorogon a Haladás A Magyar Népköztársasági Kupában a 16 közé jutásért már szerdán megkezdőd­­ek a küzdelmek. A területi bajnok­ságban szereplő Répcelaki Bányász sikerrel vette a szerdai akadályt, továbbjutott Balatonfüreden. Az izgalmakat csak fokozta, hogy a répcelaki csapat büntetőrúgásokkal harcolta ki a továbbjutást. Ma a másik vasi együttes próbál szeren­csét, az NB I-es Haladás Dorogba látogat. Ott is a 16 közé jutás a cél. A zöld-fehérek már tegnap elindultak, s az éj­szakát Esztergomiban töltötték. A Bányász szerda óta várja a hétfői sorsolást, remél­hetőleg a kalapba a Haladás neve is bekerül. A felvétel a Balatonfüred—Répcelak összecsapáson ké­szült, Horváth E. N­. óriási helyzetet hagy ki. Mö­götte egyik füredi védő, jobbra pedig Wittinger. (Szarka Sándor felvétele) Atlétika - Haladás - „A” kategória (Mindenki akarta, csak a legilletékesebbek egyike nem? Igaz ez?) Akarták-e, akarják-e a Haladás VSE vezetői, a me­gye sportvezetői az atlétika szerelmesei azt, hogy az egyesület atlétikai szakosz­tálya az „A” kategóriás be­sorolást elnyerje? Két évvel ezelőtt is ez volt, ma is ez a válasz: igen. Ezért váltottak ki minden bizonnyal az atlétika ese­ményeit figyelemmel kísé­rők körében meglepetést és jogos felháborodást azok a kijelentések, amelyek a VAS NÉPE 1982. február 14-i, vasárnapi számában a „Ke­­rekasztal-beszélgetés atléti­káról” címmel megjelenő cikkben erre vonatkoztak. A cikk olvasója — ennek alapján — különösebb erő­feszítés nélkül három kö­vetkeztetésig eljuthatott. Mégpedig: a megye sport­vezetői alapvető udvarias­­sági szabályokat sértettek meg két ízben is; nem volt szívügyük a szakosztály fel­jebb sorolása, ezzel össze­függő munkájukat hanyagul végezték; végül pedig az, hogy a Haladás VSE atléti­kai szakosztálya feljebb so­rolásáról a végső döntés a MASZ vezetőinek itteni lá­togatása alkalmával szüle­tett meg. A leírtak alapján jogosnak tűnik tehát az el­marasztalás és a kritika. A szakosztály helyzetének megítélésével, a kategóriába sorolással összefüggő ese­mények, történetek valós le­folyásával és a kiemelés fel­tételeivel kapcsolatos rövid összegezéssel szeretném, ha a megnyugvás érzése alakul­na ki mindazokban, akiket az atlétika megyei élvonalá­nak sorsa érdekel. Nem valószínű, hogy az ország 19 megyéjének sport­vezetői közül egy is szándé­kosan, vagy figyelmetlenség­ből elmulasztaná, — sőt, mi több — akadályozná egy „B” kategóriába sorolt sportegyesületi szakosztály „A” kategóriába való előre­lépését, főleg akkor, ha azt eredményei is alátámasztják. Vas megye sem kivétel ez alól. Ezért bántó, jó­indu­latának egyáltalán nem mondható, hogy a nyilatko­zók a megyei sportvezetők ezzel összefüggő munkáját az egész megye előtt felelőt­len és megalapozatlan kije­lentésekkel, nem a valóság­nak megfelelően festik le, pont azok, akiknek módjuk és lehetőségük nyílna az el­lenkezőjére. A Szombathelyi Haladás VSE atlétikai szakosztályá­ban — sok gonddal, nehéz­séggel küzdve — eredmé­nyes munka folyik hosszú idő óta. Ezért, valamint kö­rülményeik és feltételeik alapján megérlelődött a dön­tés: e szakosztály legyen a megye atlétikai életének „fellegvára”, „A” kategóriás szinten. Továbbá, hogy az ennek kialakítására, elérésé­re, valamint megtartására irányuló erőfeszítések döntő hányada is közvetlenül ide irányuljon. Sportfejlesztési progra­munkban is ezt fogalmaztuk meg és hagytuk jóvá 1979- ben. 1980 elején, amikor a kategóriába való be-, illetve átsorolásokat készítettük elő a sportegyesületekkel, a Ha­ladás VSE-vel is ennek je­gyében mérlegeltük a hely­zetet Együttesen úgy ítéltük meg, hogy megalapozott az „A” kategóriába való átso­rolás, mert a körülmények, eredmények a követelmények alsó határát meghaladják. Tehát, a sportegyesület vál­lalta a magasabb kategóriá­ba sorolást, annak felelőssé­gét és határozottak voltak ez irányú tervei. A megyei TSH e kérést támogatta és egyértelműen, javasolta tel­jesítését. Az indokokat — egy minden lényeges kér­désre részletes választ adó — előterjesztésben soroltuk fel 1980 júniusában és jut­tattuk el az illetékesekhez. A MASZ vezetőinek 1980. április 25-i látogatása során — amikor a sportegyesület atlétikai szakosztályának el­nökségi ülésén vettek részt, ahol az átsoroláson kívül sok­ más egyéb kérdésről is szó esett, és mindez a megyei TSH hivatali helyiségében zajlott le, — a megyei TSH illetékes vezetőjének, a mód­szertani csoportvezetőnek alkalma nyílt ismertetni ve­lük azt, hogy a hivatal tá­mogatni fogja a sportegye­sület vezetőségének a szak­osztály jövőjét érintő elő­terjesztését. Azt is hangsúlyozta, hogy a sportág megyei fejlesztése során szinte­­minden szerve­zeti intézkedés, anyagi és szellemi erőösszpontosítás közvetlenül, vagy közvetve a Haladás atlétikai szakosz­tálya érdekeit szolgálja most és a jövőben is. Ennél töb­bet még a hivatal elnöke sem tudott volna ígérni és mondani, aki halaszthatat­lan, más irányú elfoglaltsá­ga miatt Fejér megyében tartózkodott. Második, az 1980. évi kategóriába soro­lással összefüggő, Vas me­gyei látogatásról nincs tu­domása. , Nem voltunk jelen azon fórumon, ahol a MASZ il­letékesei 1980-ban az átso­rolási kérelemről véglege­sen döntöttek. Birtokukban volt minden olyan informá­ció, ami ehhez kellett. Le­het, hogy itt­ jártukkor olyan­ látványos, nagy ígéretet vár­tak a megye sportvezetőitől, amely a sportág élvonalát képviselő spot­egyesületnél a feltételeket nagyon gyor­san és látványosan megjaví­totta, döntésüket pedig a sportegyesület számára ked­vezően alakíthatta volna. Akkor is, ma is a valós kö­rülményekkel, eredmények­kel, valamint a fejlesztések­re irányuló anyagi-szellemi lehetőségekkel számoltunk és számolunk. Ha ez elégte­lennek bizonyul és csak ígé­rettel kiegészítve válik meg­alapozottá, akkor félő, hogy elszakadunk a tényektől. A szakosztály 1980-ban a megelőző évi eredményei alapján az ország élvonalbe­li atlétikai szakosztályai kö­zött a 8. helyen állt. Meg­előzött néhány „A” kategó­riást. 1981-ben a 8. helyre, 1982-ben pedig az 5. helyre sorolták. Ezek a tények ön­magukról beszélnek és jó munka végzése révén szü­lettek. Reméljük, hogy 1982- ben, az újabb­­kategóriába soroláskor ezt a töretlen, egyenletes fejlődést a koráb­binál döntőbben figyelem­be veszik. A sportegyesület vezetőivel, a sportág szak­mai irányítóival megbeszél­tük közös tennivalóinkat, ki­alakítottuk egységes állás­pontunkat. A megyei TSH-ban min­dig örömmel fogadták és fo­gadják egy-egy országos szakszövetségből érkezőket. Az elmúlt két év folyamán 14 sportág képviselőivel tár­gyaltunk Szombathelyen. Előreláthatóan ez évben új­ból sor kerül a MASZ ve­zetőivel olyan tárgyalásra, amelynek témája a sport­egyesület kategóriába soro­lása. Nem felelőtlen ígér­getéssel szeretnénk a megye és a sportegyesület számára kedvező döntésüket elősegí­teni, hanem az eredmények, a teljesíthető és folyamato­san megvalósuló terveink ismertetésével. Reméljük, ez elég lesz. Nélkülözhetetlen persze az is, hogy az atléti­ka sportegyesületi program­jában résztvevők, az edzők, a megyei szakszövetségi ve­zetők, a sportegyesület irá­nyítói és a sportszakigazga­tási szervek képviselői a korábbinál egységesebb és egyeztetett álláspontot kép­viseljenek mindenkor és mindenütt. A cikk végén az apró be­tűkkel szedett szerzői véle­mény-összesítéshez egy meg­jegyzést fűzök. A megyei TSH soha nem kérte és a jövőben sem kerül erre sor, hogy esetleges mulasztásu­kat, vagy rosszul elvégzett munkájukat ne kritizálják. Azt viszont igen és főleg akkor, amikor egy sokezres példányszámban kinyomta­tott újságban jelenik meg a bírálat, hogy az a valóságos helyzetet­ vegye alapul, az azt leíró pedig erről győződ­jön meg. Déncs János, az MTSH elnöke A hozzászólás által emlí­tett múlt vasárnapi cikkben egy kérdésben arra kértünk választ, hogy az IBV ezüst­érmes Vida József atlétával nincs-e baj. Édesapja a „fe­negyerek” megjegyzést kifo­gásolta. Sportolóknál ez eléggé megszokott megjegy­zés, ezért is tettük idézőjel­be, nehogy valaki félreértse. A Vas Népe írása pontosan ezt az aggályt oszlatta el. Bízunk benne, hogy sikerült. Női röplabda NB I: Folytatás márciusban A röplabdázás első vona­lának második csoportja be­fejezte a keresztjátékot. Szombathelyi szempontból e négy kettős mérkőzés (Deb­recen, TFSE, BVSC, Kapos­vár) magasan a várakozás fölött sikerült. A Haladás ugyanis hét (!) győzelmet szerzett, s mindössze egy­szer kapott ki, összesen öt játszmát vesztett, így lehe­tett az, hogy a tavaszi nyi­tány előtt utolsó helyen ál­ló zöld-fehérek a tizenket­tedik helyen folytatják. A folytatás március máso­dik felében kezdődik, a nyolc csapat újra szembe kerül egymással. Ez azt je­lenti, hogy még hét kettős találkozó vár a résztvevőkre. Van tehát bőven lehetőség javításra, de érhet kellemet­len meglepetés is csapatokat. A folytatásban a Haladás sorrendben a BVSC, Építők,­­ Debrecen, Miskolc, TFSE, Kaposvár és a BÁCSÉP együttesével mérkőzik. Ter­mészetesen ugyanúgy, hétvé­gén mindig kétszer találkoz­nak a csapatok. . A mezőny állása: 9. Építők 10. Debrecen 11. Miskolc 12. Haladás 13. BVSC 14. BACSÉP 15. Kaposvár 16. TFSE 22 13­­ 48:33 35 22 10 12 37:48 32 22­­ 13 34:47 31 22 8 14 31:46 30 22 7 15 311:19 29 22 7 15 28:51 29 22 51724:57 27 22 1 21 16:63 23 Sportműsor VASÁRNAP Kézilabda: Február 23. Kupa, 8 órától, Safrankó úti csarnok. Érdekesebb mérkőzések: 11.40: Tanárképző I.—Szentgotthárd (felnőtt női), 12.25: LTV Pa­mut—Szentgotthárdi Gimná­zium (feri, női), 15.00: öreg­fiúk—Tanárképző (felnőtt fér­fi), 16.40: Celldömölk—öreg­fiúk (femn, ifi), 18130: Sparta­­cus-Styl—H. Lőríncz SE (fein, ifi). Kosárlabda, NB. 1. férfiak: Körmendi Dózsa MTE—SZEOL AK, Il, Nagy K., Hajniss. Vívás: Petschauer Attila em­lékverseny, 8. Szombathely, Zrínyi utcai csarnok. Labdarúgás, területi bajnok­ság, Bakony csoport: Bot­­tyán SE—Kőszeg, Koltai T., MOTIM TE—Spartacus-Styl, Hamar L., Győri Dózsa—Kör­mend, Baranyai I., Ajkai Bá­nyász—Répcelak Gergácz. (A mérkőzések kezdési időpontja 14 óra.) 1982. február 21. Vasárnap

Next