Vas Népe, 1982. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-14 / 86. szám

Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.27 Hangos, zenés olvasó­könyv. — 8.57 Tudomány és bűnüldözés. — 9.12 Operaáriák. — 9.48 Nemzetközi mesefesztivál. — 10.05 Irodalmi rejtvényműsor. — 10.35 Hegale — Mesterházi La­jos hangjátéka. — 11.28 Cheru­bini: D-dúr szimfónia. — 12.45 Magvetők. — 13.05 Operasláge­rek. — 13.35 Dzsesszmelódiák. — 14.20 Miska bácsi levelesládája. — 15.03 Fauré,­e-moll szonáta. — 15.28 Iskolák — őrsök — ba­rátok. — 16.05 Kritikusok fóru­ma. — 16.15 Szimfonikus zene. — 17.05 Engedje el a fantáziá­ját! — Vajda Zsuzsa műsora. — 17.30 Pátria — népzenei hangle­mezsorozat. — 17.44 Fjodor Sal­­japin énekel. — 19.15 Kilátó. — 20.00 Farkas Ferenc: A bűvös szekrény. Kétfelvonásos vígope­­ra. — 21.30 Külpolitikai klub. — 22.30 Zemléni Kornél zongorázik. — 23.30 Szimfonikus táncok. PETŐFI RADIO 8.05 Munkásmozgalmi dalok. — 8.55 Idősebbek hullámhosszán. — 9.30 Válaszolunk hallgatóinknak. — 9.45 Népdalok. — 10.00 Zene­­délelőtt. — 11.35 A Szabó család. — 12.05 Cigánydalok. — 12.35 Tánczenei koktél. — 13.30 Zenei rejtvények fiataloknak. — Ket­tőtől négyig . .. zenés délután. — 14.00 Daloló, muzsikáló tájak. — 14.35 Slágermúzeum. — 15.38 Német Tamás zongorázik. — 15.53 Könnyűzene vibrafonra. — 16.00 Nahát! Radnóti László mű­sora. — 16.40 Fiataloknak! — 17.30 ötödik sebesség. — 18.35 Zenei Tükör. — 19.05 Népi mu­zsika. — 19.45 Közvetítés a Vasas —FTC labdarúgó-mérkőzésről. — 20.50 Beatzene. — 21.35 Rádió­színház. — 22.53 Verbunkosok. — 23.20 Millöcker operettjeiből. 3. MŰSOR 9.00 Külföldi táncdalok. Szt. — 9.40 Zenekari muzsika. Szt. — 11.05 Kamaramuzsika. Szt. — 12.35 Spanyol dalok. Szt. — 13.07 Magyar Irodalmi Arcképcsarnok. Örkény István. — 13.27 A BBC­ nemzetközi kórusversenye. Szt. — 13.59 Wagner: Az istenek al­konya. Háromfelvonásos zene­­dráma előjátékkal. Szt. — 16.02 A Syrius együttes felvételeiből. Szt. — 16.40 Öt földrész zenéje. — 16.55 Zenés játékokból. Szt. — 17.30 Ligeti András és Takács Nagy Gábor hegedül. Szt. — 18.30 Operaáriák. Szt. — 19.05 Beethoven: Hr. (Eroica) szimfó­nia. Szt. — 20.00 Madrigálok. Szt. — 20.15 Külföldi tudósoké a szó. — 20.30 A Beatles együttes fel­vételei. — 21.26 Szolcsányi György zongorázik. — 22.38 A Lézerofónia című előadás zené­je. Szt. — 23.08 Zenei panoráma. Szt. GYŐRI RADIO 17.00 Műsorismertetés. Hírek. Telefonszám: 12-722. — 17.05 Szerdai szerpentin. — 17.40 Nők Magazinja. Rigó Jánosné műso­ra. — 18.00—18.30 Nyugat-dunán­túli krónika. Esti muzsika — Időjárás. BUDAPEST 8.03 és 14.30 Iskolatévé. Fizi­ka (8. o.). — 9.05 és 15.10 Föld­rajz (5. o.). — 9.50 és 10.00 Stop! — 10.00 Delta. — 10.25 A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl, csak fecseg. Francia film (ism.). — 11.45 Lehet egy kérdéssel több? — 14.00 Szülők iskolája, xni/10. — 15.40 Min­denki iskolája. Kémia. — 16.25 Erdősor utca 19. NDK-tévéfilm.. — 18.05 „... Testvéri megértés.” — 19.15 Esti mese. — 19.30 Tv­híradó. — 20.00 Valahol Orosz­országban. Tévéjáték. — 21.10 A hét műtárgya. — 21.15 Hatvan­hat. — 22.15 Dixi tanár úr (ism.). — 22.40 Tv-híradó. 2. MOSOK 20.00 Falusi esték. — 21.00 Tv­­híradó. — 21.20 Autó-motorsport. — 21.45 Képmagnósok, figye­lem! POZSONYI MŰSOR 18.00 Autósok, motorosok. — 19.30 Híradó. — 20.00 NSZK— Csehszlovákia válogatott labda­rúgó-mérkőzés.— 22.05 Ez történt 24 óra alatt. — 22.15 Beszélgetés házassági problémákról. JUGOSZLÁV MŰSOR 16.00 Videooldalak. — 16.10 Hí­rek. — 16.15 A mese ideje. Gyer­mekműsor. — 16.45 Jugoszláv kosárlabda-bajnokság. — 18.15 Tv-naptár. — 19.15 Rajzfilm. — 19.21 Reklám. — 19.27 Ma este. — 19.30 Tv-napló. — 19.55 Rek­lám. — 20.00 Szórakoztató szer­da. — 21.30 Komolyzene. — 22.15 Tv-napló. 2. MŰSOR 18.45 Nem kötelező. Dokumen­tumadás. — 19.27 Ma este. — 19.30 Tv-napló. — 19.55 Reklám. — 20.00 Találkozás. Kulturális adás. — 20.45 Zágrábi körkép. — 20.45 Huszonnégy óra. — 21.00 Reklám. — 21.05 A Szarajevói kisszínpad és kísérleti színpad fesztivál, egy színházi előadás. OSZTRÁK MŰSOR 9.35 Francia nyelvlecke. — 10.05 Iskolatelevízió. — 10.35 Chandar, a fekete leopárd. Ame­rikai film (ism.). — 17.00 Gyer­mekműsor. — 17.30 Wickie és az erős emberek. Rajzfilmsoro­zat. A titokzatos kincs. — 17.55 Jó éjszakát gyerekek. — 18.00 Rendőrségi ügyelet 1. Filmsoro­zat. — 18.30 — Mi — családi műsor. — 19.00 Osztrák képek. — 19.30 Tv-híradó. — 20.15 A cirkusz világa. Amerikai film. — 22.25 Hírek. 2. MŰSOR 18.00 Tájak és emberek. — 19.30 Lau Grant. Filmsorozat. — 19.30 Tv-híradó. — 20.15 Szerdai kulturális híradó. — 21.05 Város­­fejlesztés — riportműsor. — 22.20 Ferry Radax sorozat (2.) — 22.45 Ludwig Wittgenstein: Film. — 23.30 Hírek. Savaria: A nők városa I—n. 10. (a Minimoziban) */­ 6. 8. Vuk 4. Mini: Galibea az állatkertben 5. Casanova I—H. 7. A MŰVELŐDÉSI ÉS SPORTHÁZ MŰSORA Feydeau: TÖKFILKÓ vígjáték a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház előadása — Somlay Al bér­letben. (5681) 1982. április 14. Szerda Látogatóban Stefi néninél Ipar utca 11. Kopottas ferencvárosi bérház, vala­honnan a húszas-harmincas évekből. Jellegtelen homlok­zat, belül függőfolyosók fut­ják körbe minden emeleten a szűk­­világítóudvart. A gangon a huzat viaskodik a főzelékszaggal. József Attila nagy proletár-verseinek bár­melyike születhetett volna ebben a környezetben, de nem ő, hanem egy vele ro­kon géniusz: Dési Huber István élte ebben a házban utolsó éveit. És itt lakik a harmadik emeleten mind­máig a művész özvegye, Dé­si Huberné Sugár Stefánia, akiről talán nem tudja min­denki, hogy a képzőművé­szettel és a haladó mozgal­makkal már házassága előtt is „vérségi” kapcsolatban állt, hiszen édestestvére an­nak a Sugár Andornak, aki a Szocialista Képzőművé­szek Csoportjának tagjaként festett szociális tendenciá­jú, i.erős koloritú, expresszio­nista képeket, s aki éppen a mi megyénkben, Sárváron vált a fasizmus áldozatává 1944-ben. Ugyanabban az esztendőben, amelyben Dé­si Huber István is alul ma­radt a gyilkos kórral vívott küzdelmében, még halálával is halhatatlan vers meg­írására ihletve a költő-kor­­társat, Radnóti Miklóst: „a dolgozók nehézkes népe föl­dobott, — / csodálatos ron­csát a szörnyű tenger, / hű voltál hozzá, s hozzád az kegyetlen, / de megtanul majd, s többé nem felejt el.” Nem feledjük, és szerető figyelemmel kísérjük „a mi Stefi nénink” életét is; azét, aki férjének nagyszerű élet­művéből a mi képtárunknak adományozott úgyszólván minden értékes alkotást, ami a birtokában maradt. Most, mielőtt becsönget­nénk, mégis zavarban va­gyunk kissé. Öltönyünket igazgatjuk, nyakkendőn­kön babrálunk, hiszen kül­detésben járunk: azért jöt­tünk, hogy köszöntsük Stefi nénit 85. születésnapja al­kalmából. A megyei tanács, megyei múzeumi szervezet, kiállítási intézmények nevé­ben dr. Bándy Gábor fő­igazgató jött, a szombathe­lyiek megbízásából Elek Ti­bor tanácselnök-helyettes köszönti a város díszpolgá­rát, a Dési Huber István ne­vét viselő általános iskola 900 kisdiákja és a nevelők üdvözletét Nagy Tibor igaz­gató hozza. A Szombathely Képtárépítő Egyesület vi­rágait,­­jókívánságait dr. Gonda György államtitkár, az Egyesület elnöke juttatta el az ünnepeltnek. — Igazán meglepődtem, amikor minden felöl jönni kezdtek a köszöntök — pi­ronkodik Stefi néni. — Higgyétek el, én valóban nem dicsekedtem senkinek sem azzal, hogy már 85 éves vagyok... Szemmel látható, hogy nem mi érkeztünk elsők­ként: az asztalkák, polcok roskadoznak a virágoktól, de még­­a padlóra is jut teli váza szép számmal. Túlságosan sokáig dolgozott Stefi néni a gyermek- és ifjúságvédelemben ahhoz, hogy szívébe ne zárja az egymást követő nemzedékek sora. Egykori neveltjei kö­zött ''nagyjából egyforma arányban találhatók az „ut­ca emberei” és olyan nevek, amelyeknek a hallatára min­denki felkapja a fejét. Az minden­esetre közös ben­nük, hogy Stefi nénit sem az egyik, sem a másik nem felejtette el. Közvetlenül előttünk a Pedagógusok Szakszerve­zetének Országos Elnöksé­gétől jártak itt: a „Szakszer­vezeti Munkáért” kitüntetés arany fokozatát hozták a születésnap ürügyén, de sok évtizedes munka elismeré­séül. — Ma már csak az lenne a feladatom a szakszervezet­ben, hogy a nyugdíjas pe­dagógusok otthonaival tö­rődjem, de az utóbb időben bizony már ezzel is nehezen birkózom meg. Mind gyak­rabban jönnek rossz napja­im, heteim, s egyre ritkáb­ban mozdulok ki a házból. Azért, ha tehetem, most is csak villamoson, meg bu­szon utazom. Sok olyan gyermekem van, aki külde­ne értem kocsit bármikor, dehát... Elhallgat, s a teafőzőhöz tipeg, amelyben már zubog­ni kezd a víz. Előttünk illa­tozik a friss kávé is, apró sütemény­­kínálja magát, püspökkenyér aránylik ke­cses porcelántálakon. És sehol, egy porszem, talán nem is láttam még ennyire példásan tiszta lakást, pe­dig itt még nem fordult meg háztartási alkalmazott. Csillog-villog a gyönyörűen faragott parasztlóca is, amelyen a háziasszony ül: az öreg pad éppen száz esz­tendős a rápingált felirat tanúsága szerint. — Igyekeztem elfoglalni magamat, mindig teszek-ve­­szek valamit. Félek a te­hetetlenségtől. Van egy ked­ves barátnőm — ismert írónk özvegye — akinek egyre súlyosabb emlékezet­kihagyásai vannak. Igen sajnálom szegényt, és nem szeretnék magamnak olyan öregséget, mint az övé ... A falakat festmények bo­rítják, Dési Huber István alkotásai; az anyag jórészt már a leendő Szombathelyi Képtáré. Itt függ a „Kék­sapkás önarckép”, a „Pihe­nő szénbányász” szénrajz­­változata, az 1937-es kelte­zésű „Keserves”, a művész expresszív időszakából szár­mazó „Megriadt tehén” és még számos alkotás. Stefi néni együtt gyönyörködik velünk, aztán „el is árul” valamit. — Nemrégiben ajándé­koztam a szentesi Koszta­­múzeumnak egy építőmun­kást ábrázoló, szép szénraj­zot, egy temperát és néhány rézkarcot abból, amit még a magaménak mondhatok. Azzal jöttek hozzám, hogy vásárolni szeretnének, de ti tudjátok a legjobban, hogy én nem adok el képet... Tudjuk. Nem ad el, csak ajándékoz, ha értelmét lát­ja, nagyvonalúan, bőkezű­en. Azt viszont még szeret­nénk megkérdezni, hogy mikor látogat el a­­leginkább megajándékozottakhoz, má­sodik pátriájába, Vas me­gyébe? — Mint már említettem, igen nehezen mozdulok ki hazulról, még Sopronba, vagy Mátraházára is, pedig ez a két hely igen jót szo­kott tenni az egészségem­nek. Talán augusztus máso­dik felében azért eljutha­tok egy kis időre Bozsokra is, amelyet nagyon kedve­lek. Akkor talán lesz kire rábíznom társaimat, ezt a két cicát is, akiket már nem hagyhatok gondozó nélkül, hiszen „macska-kronológia” szerint úgyszólván egyidő­sek velem, s egyikük bete­geskedik is az utóbbi idő­ben ... Búcsúzóul még elkérünk egyet azokból a műhely­fo­tókból, amelyeket a tévések vettek fel a készülő Dési Huber portréfilm előkészí­tése során, majd szokvá­nyos, de nagyon szívből fa­kadó szavakkal köszönünk el: — Még sok további, bol­dog születésnapot éljen meg Stefi néni erőben, egész­ségben, és lássuk viszont mielőbb Vas megyében is! Kulcsár János Ha itt a vasárnap Lakótelepi gyerekek beszámolói (2.) Az unalom. Sokáig tart, amíg a gyerekek megta­nulják feltalálni magukat, érdekesen, hasznosan eltöl­teni a szabad időt. Van fel­nőtt, akinek élete végéig sem sikerül elsajátítania ezt a tudományt, de ha el sem kezdjük a lehetőségek megmutatását, akkor biztos a csőd. Az iskolák, a mű­velődési házak sokat tesz­nek, még többet tehetnek, hogy a barkácsolás, a mo­dellezés, a kézimunkázás, az éneklés, a munka örömére, az egyéni erőfeszítés élmé­nyére vezessék a gyereke­ket. De a fő minta a család. A gyerek számára az a ter­mészetes, ami a családban szokás. Jobb az óvodában? A sok egyéni kivétel, biztató példa mellett álljon itt most néhány figyelmez­tető adat: egész nap a la­kásban tartózkodott azon a februári vasárnapon az ál­talános iskolások 49 száza­léka, az óvodások kéthar­mada. Az óvodások unat­koztak is, a megkérdezett gyerekek 25 százaléka állí­totta ezt. Az iskolásoknak csak 10 százaléka panasz­kodott unalomra. — Az óvodások unalmá­ért a szülők felelősek, a ki­csinyek erősen kötődnek szüleikhez — magyarázza ,a helyzetet Takács Lajosné. A gyerek szerint is: „Sze­retném óvodai barátomat meghívni, jókat játszani, de anyu nem engedi meg. Szeretnék az anyukámmal társasjátékozni, de nem ér rá. Moziba is elmennék, de nem visznek el.” Legszívesebben a nagymamával... A kicsinyek beszámolói megerősítik, hogy nőtt a nagyszülők szerepe a gyer­meknevelésben. Megható, ahogy a nagymamákról, nagypapákról beszéltek. Az iskolások húsz százaléka állította, hogy szeretne be­kapcsolódni a házi munká­ba, de válaszaik szerint csak 2,5 százalékuk vett részt benne. A nagyszülők­nél más a helyzet, ők tud­nak együttdolgozni az uno­kákkal. Több az idejük, na­gyobb a türelmük hozzá, tanúsítják az óvodások: „Nagymamánál fánkot sü­töttünk. Azt mondja, hogy csak velem tud jó fánkot sütni.” „Legszívesebben a nagymamával mosogatok” — így a másik. — Sokan beszélnek ma a családok válságáról, a generációk elhidegüléséről. Vizsgálatunk azokat erősí­ti, akik velünk együtt azt vallják, hogy a nagycsaládi kapcsolat napjainkban talán még erősebb, mint valaha volt — állítja Takács Lajos­né, a felmérés vezetője. — A 2815 általános iskolásból ezernél többen említették a nagyszülőket és mind pozi­tív érzelemmel. Nyolcadikos fiúk írták: „A nagymamánál voltunk. A papával szenet hordtunk fel és egész nap beszélget­tünk.” „A nagymamánál szeretek lenni, mert ott van kutya és sokat lehet vele játszani. Meg szeretek a nagymamával beszélget­ni.” Tenni valamit és beszél­getni. Olyan lehetetlen kí­vánságok ezek? Két műsor közt egy kis tanulás — A gyerekek kényszerű­ségből és nem érdeklődésből nézik ilyen túlzott mérték­ben a tévét — ez a véle­ménye Takács Lajosnénak. Tapasztalatok, gyerekvéle­mények erősítik szavait. A tévézés népszerűségében benne van, hogy jók a tele­vízió­­gyermekműsorai. De a gyerekek vasárnapi 4—6 —9 órás tévézésében nem­csak a koruknak megfelelő adások szerepelnek. A felmérés szerint a 9— 14 évesek átlagosan napi 3,6 órát ülnek a képernyő előtt. 12 százalékuk öt órát, hét százalékuk 6 óránál is többet. Nézte az este nyolc­kor kezdődő filmet az isko­lások fele, az óvodások negyven százaléka. A film az Oklahoma olaja volt, a legtöbb gyerek hétfőn azt írta, hogy nem tetszett, unalmas volt. A pedagógusok nem ta­gadják, hogy a tévének az érdekesség, az ismeretek bősége miatt alig van ver­senytársa a műveltség köz­vetítésében. De a tévéhez igazított napirend ellen til­takoznak, mert szétforgá­csolja a gyerek idejét. Ta­nulásra két műsor közt sza­kítanak egy kis időt. Emi­att is, még az este 10-ig tar­tó tévézés miatt is fárad­tak, figyelmetlenek a gyere­kek a hétfői tanítási na­pon. Takács Lajosné azt taná­csolja: —^*Jft|zülők töreked­jenek arra, ,hogy a tanulás­ra szánt időt a gyerek egy tömbbe használja fel. Túl sokszor fordult elő a napi­rendekben a „tanultam” szó, a szülő is azt látja, hogy tankönyv van a gye­rek előtt, az eredmény azon­ban nincs arányban a lát­vánnyal, mert kapkodva, fi­gyelmetlenül foglalkozik a leckével a gyerek. A tévé­hez igazított napirend mi­att semmire sem marad elég idő, se­ játszásra, se tanu­lásra. Testvérek, szülők, nagyszülők Mi a tanulság? Közhely­számba menő igazság: a gyerekeket nem lehet az is­kola, a művelődési ház, a mozi és úgy általában a társadalom gondjaira bíz­ni. Szüleiktől függnek, a családi példa meghatáro­zó számukra akkor is, ha kevés pozitív tartalma van az együttlakásnak. — Nagyon kevés szülő játszott gyermekeivel azon a vasárnapon. Vajon meny­nyi idő jut erre hétköznap? A szülők anyagilag sokat adnak gyermekeiknek, de talán nem gondolnak arra, hogy közös élmények, csalá­di játszások nélkül a leg­szebb lakás sem tart össze, a legdrágább játék is ,csak pillanatnyi unaloműző­?­ A felmérés adatai több gfaf­­eggtéssel is szolgáltak ige­nfontosabb: a gye­rmék nem alszanak eleget, csupán 35 százalékuk nem nézhette este 10-ig a tévét. A másik: nagyon kevés játszási lehe­tőséget, hobbit ismernek a lakótelepi gyerekek. Egy­két százalékuk volt csak uszodában, moziban, játszott kutyával, papagájjal. Hiá­nyoznak a gyűjtőszenvedé­lyek, a barkácsolás, a sakk, a sport, a rejtvényfejtés. Ezért vallom, hogy legsür­gősebb pedagógiai teen­dőnk a szülők meggyőzése, befolyásolása, a szabadidős szokások gazdagodását ettől várhatjuk — összegezte be­nyomásait Takács Lajosné. Hajlandók vagyunk kul­turális intézményekre, moz­galmi szervezetekre, sport és turisztikai hivatalokra hárítani a hétvégi pangás felelősségét. Van is benne igazság: kínálhatnának a mainál több lehetőséget. De ne feledjük a gyerekek be­számolóiban vissza-vissza­­térő motívumokat: beszél­gettünk, fánkot sütöttünk, az autót bütyköltük, szenet hordtunk, fociztunk... jól telt a nap. Barátok, testvé­rek, szülők, nagyszülők minden pozitív példa mö­gött. (vége)­­ Budai Rózsa

Next