Vas Népe, 1982. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

A honvédelmi nevelés helye a tanulóifjúság oktatásában Az 1976. évi I. törvény a honvédelemről 22. paragra­fusa 3. pontjában előírja a tanulóifjúság honvédelmi oktatását az általános isko­lák 7. és 8. osztályában, éven­ 6 órában,­ a középfokú és felsőfokú oktatási intézmé­nyekben tanévenként 20 órá­ban. A honvédelmi nevelés cél­­kategória jellegéből, a neve­lés, oktatás, képzés minden területén érvényesülő meg­határozott (általános és sa­játos) irányultságából, a minden oldalú személyiség­­fejlesztéssel való összefüggé­seiből az alábbi következte­téseket vonhatjuk le. Az iskolák a nevelés, ok­tatás, képzés komplex folya­mataiban arra törekszenek, hogy a szocialista erkölcs normái a tanulók erkölcsi tulajdonságaivá váljanak. Ezen erkölcsi elvek és nor­mák: a szocialista hazasze­­■ rezet és proletár internaci­onalizmus, a szocialista hu­manizmus, az igazság szere­tete, a munkához való vi­szony és a szocialista fegye­lem. A hazaszeretet érzése szo­cialista társadalmi ren­dünk szeretetével olvad ösz­­sze. Annak a társadalmi rendnek a szeretetével, amely megváltoztatta szülőföl­dünk, hazánk arculatát, azt szocialista nemzetté váló né­pünk hazájává tette. Egyértelmű, hogy a hata­­lomra került proletariátus­nak, éppen a hatalom meg­tartása érdekében, gondos­kodnia kell a honvédelem­ről, ha nem akarja vívmá­nyait kiszolgáltatni a nem­zetközi ellenforradalom­ erő­inek, a burzsoáziának, amely a szocializmus, a társadalmi haladás megsemmisítésére törekszik fegyveres eszkö­zökkel is. A szocialista ha­za, a szocialista társadalmi rend védelme abból a kül­ső, objektív tényből követ­kezik, hogy a hatalomra ju­tott­­munkásosztály — még a szocialista világrendszer létrejötte , és fejlődésének időszakában is — kénytelen számolni a­ kapitalizmus lé­tével, szocialistaellenes, agresszív törekvéseivel, s fel kell készülnie a nemzet­közi imperializmus lehetsé­ges támadásának visszave­résére. A honvédelmi (polgári védelmi) ismeretek a hon­védelmi nevelés szerves ré­szét képezik, mert azoknak a speciális ismereteknek és azoknak a speciális jártas­ságokat, a készségeket kiala­kító tevékenységformáknak a rendszere, amely a taní­tási órákon, az ezekhez kap­csolódó iskolán belüli és is­kolán kívüli nevelési for­mákkal biztosítható. A Művelődési Minisztéri­um az egységes követelmé­nyek érdekében kiadta a honvédelmi oktatás tanter­vét. Ez tartalmazza: a hon­védelmi oktatás célját és feladatát, az óratervet, a tantervi témaköröket,­a tan­tervi témakörök részletes le­írását osztályonkénti bon­tásban, a honvédelmi verse­nyek elméleti és gyakorlati feladatait, a verseny érté­kelését, minősítését és meg­határozza a szükséges tan­eszközöket. A megyei polgári védelmi parancsnokság az oktatáshoz az alábbi taneszközöket tud­ja rendelkezésre bocsátani. Könyvek: általános polgá­ri védelmi ismeretek, ház­tartások és háztáji gazda­ságok tkv-védelme, polgári védelmi kiskönyvtár I—IV. kötet, polgári védelmi folyó­irat (előfizetés alapján). Polgári védelmi plakátso­rozat 1—40 számig. Diafil­mek, ipergőfilmek (MMIK). Gyakorló eszközök: AM­BU-barba, prac­oplast sebi­­mitációs készlet. (A Latin­ka Sándor Gépipari Szak­­középiskolától vehető át.) Légúti, metszet, kötszerek. A megyei polgári védelmi parancsnokság előadói a szaktanárok és osztályfőnö­kök részére megyei összevo­násban az alábbi témakö­rökből előadásokat tartanak: A polgári védelem célja, fel­adatai ; A tömegpusztító fegyverek hatásai; A lakos­ság riasztása; Kitelepítés; Helyi védelem; A lakosság egyéni védelme,­­szükségvé­­dő eszköz­ök; Élelmiszerek védelme. A megyei polgári védelmi parancsnokság a megyei mű­velődésügyi osztállyal együttműködve eddig is eredményesen segítette a honvédelmi (polgári védel­mi) nevelés munkáját és a továbbiakban is minden se­gítséget megad annak még eredményesebbé tételéhez. Horváth János Úttörőgárdisták a megyei szemlén. Villanófényben könnyű. Emlékei közt tal­lózva ezeket mondja: — Sok lemondás és fáradság van mögöttem és a családom mögött. A több tudás áldo­zatokat követel, de az isme­retek bővítése nélkül a kí­vánt színvonalon nem tud­tam volna­ ellátni az újabb és újabb követelményekkel járó feladatokat. Ezért vé­geztem egyszer három-há­­romhónapos­, két alkalom­­mal, egy-egyéves szakmai tanfolyamot és szereztem meg levelező úton a gépész­technikusi szakképesítést. Simon őrnagy pontosan tudta, hogy a szakmai tu­dás csak a politikai isme­retekkel együtt igazán teljes és hathatós, ezért terveiben a kettő mindig együtt sze­repelt. — Az előre tervezett mun­kát azonban megzavarta né­hány nem várt esemény is — emlékszik vissza. — Ilyen volt az 1956-os dunai árvíz, 1965-ben a megyénk egy részét sújtó áradások. A mentési munkákban , mind­kettőnél aktívan közremű­ködtem. De nem volt köny­­nyű az 1956-os ellenforradal­mi események utáni időszak sem, amikor a város polgá­ri védelmét szinte újra kel­lett szervezni. Mindezekért bizonyára kárpótoltak azok a sikerél­mények, amelyek egy-egy felkészítő időszakot lezáró, vagy jubileumi évfordulót méltató bemutató gyakorla­tok során jutott osztályré­széül, hiszen azok műsza­ki jellegű megoldásain am­bícióval és sikerrel dolgo­zott. Ezt az ambíciót és annak eredményeként megmutat­kozó sikeres munkát számos kitüntetéssel és elismerés­sel honorálták. Tulajdono­sa a Haza Szolgálatáért Ér­demérem két arany és egy ezüst fokozatának, megkapta a Közbiztonsági Érem ezüst fokozatát, két Árvízvédel­mi Emlékérmet is a magáé­nak mondhat. Van négy Szolgálati Érdemérme, mind­ezeken túl számos erkölcsi és anyagi elismerésben is részesült. — 1953 óta vagyok párt­tag — mondja. Az ezzel járó feladataimat az MSZMP Vas megyei Tanácsa Appa­rátusi Bizottságának és­ Fe­gyelmi Bizottságának tagja­ként végzem. A szabad időm nagy részét családom és két kis unokám körében töltöm. Kívánjuk,­ sokéig. .. vas HÍRE Bizonyára sokan ismerik Simon István őrnagyot ol­vasóink közül, hiszen egy év híján három évtizedet töltött eddig a korábbi lég­oltalom, a mai polgári vé­delem szolgálatában, s ez idő alatt, munkája során széles és maradandó­ kap­csolata alakult ki a megye lakosságával. Azokkal, akik­nek élete és javai, védelmé­­re szentelte életét. A kitűnő képességű­ kato­na 1953-ban a Szombathe­lyi Pamutipar légoltalmi törzsparancsnokaiként in­dult ezen a pályán. 1955 feb­ruárjától 1962 novemberéig Szombathely város polgári védelmi törzsparancsnoka, hogy aztán a megyei pa­rancsnokság műszaki főtiszt­jeként folytassa elhivatott munkáját. A három évtized alatt megtett út felfelé a pályán­ nem volt sem egyszerű, sem A c­él: ezerszázalékos termelékenység Robotok az NDK-ban A Német Szocialista Egy­ségpárt X. kongresszusának dokumentumai, és a követ­kező öt esztendő tervei vi­lágosan utalnak az ipari robotok gyártására. Arról van szó, hogy az egészségre ártalmas, monoton és nehéz fizikai munkát a­ gépeknek kell elvégezniük és az em­bernek a termelésben az­ őt megillető helyet kell elfog­lalnia. Az NDK iparában 1985- ben már 45 ezer robotot kell alkalmazni. Rangos fel­adat ez, hiszen Japánban a­­több éves fejlesztési idő­szak után 1982-ben még mindig csupán 14 ezer ro­bot működik. Évezredek óta kísérője az embernek a robotról, az olyan technikai „lényről” kialakult elképzelés, amely felszabadítja a dolgozókat a kellemetlen, egyhangú és nehéz munkától. Ez az ál­modozás tükröződik sok nép­­mondáiban és meséiben, például a „palackba zár­t rabszolgáról”, vagy a „szor­gos manókról” szóló me­sékben. A robotkutatás sajátos célokat tűz maga elé. Olyan technikai rendszerekre tö­rekszik, amelyek megenge­dik, hogy az ember csak a­ munka mellett álljon, ügyel­jen, irányítson, karbantart­son és robotja „gépi intelli­genciáját” növelje. Ennek során a robotnak jeleket, mintákat, jelzéseket kell felismernie és feldolgoznia. Elvárják tőle, hogy össze­hasonlításokat­­ végezzen vagy valamit feljegyezzen (tároljon), úgy számítják, hogy körülbelül 1983—1986 között a robot memóriájá­nak a tárolóképessége az emberi agyét is meghaladja. Sokan ismerik a magyar Rubik Ernő professzor ál­tal feltalált hatszínű, bűvös kockát 54 mezejével és a több mint 43­­trillió lehetsé­ges kombinációjával. Egy­­ mai mikrokomputer optikai szenzorokkal elméletileg 12­ millimásodperc, gyakorlati­lag egy „szempillantás” alatt elvégzi a megoldáshoz szükséges 17—50 forgatást. A megoldás közlése­ egy má­sodpercet vesz igénybe, a forgatás gyorsasága ezután már csupán mechanikai probléma. Az NDK ipari üzemeiben beállították a robotok 3. nemzedékének első példá­nyait. A munka termelé­kenységét 470—700 száza­lékra növelték. Arra törek­szenek, hogy a több gépes üzemelési rendszerben ezer százalékkal emeljék a robot munkájának a termelékeny­ségét. A mai robot tömegének 1 százalékát alkotja a mikro­­elektronikus „agy”.­­ Egy ilyen robot tíz ember rutin­munkáját végzi el. Ennyi­ embert szabadít fel érdeke­sebb, több értémet kívánó munkára. A jövő robotjának „megszületését” 1984-re vár­ják. Munkájának termelé­kenysége 10 000 százalékra emelkedik és egyedül 30 klasszikus, vagyis korábbi típusú robotot­­ helyettesít. Az NDK és a Szovjetunió együttműködése révén már készülnek a prototípusok. g. 1. Robottechnika a karikatúra szerint. A téma olyan régi, mint a „gondolkodó gépről való álom”. A sakk-komputer közben valósággá vált. Az azonban, hogy az ipari robot a munkaszünetben alkalmas partnerré válhat egy kis játék­ra, ahogyan az Eulenspiegel rajzolója, Louis Rauwolf látja, valószínűleg örök utópia marad. Mi­ l vítorlázórepülés a motoros indítással Van a repülésnek olyan ága, ahol a pi­lóta saját helyzetfelismerésére és ügyessé­gére számíthat csak, nem „kapaszkodhat” állandóan a rádióirányadókra, a forgalom­irányításra, ez pedig a vitorlázórepülés. A pilóta és a gép a természet erőit hasz­nosítja. A levegőnél súlyosabb vitorlázógé­pet az tartja a levegőben, hogy egyensúly­ban tartó felhajtóerőt hoznak létre. A re­pülőgépnél a felhajtóerő — a madarak re­püléséhez hasonlóan — nem a levegőnél kisebb súly, hanem a gép mozgása követ­keztében jön létre. A vitorlázógépek fő problémája, hogy a repülés elkezdéséhez szükséges sebessé­get és indulási m­agasságot saját erőből nem tudja biztosítani. A legrégibb, ún. gu­­­miköteles indítási módnál a gépet, felvitték egy domboldalra és erős, kétágú gumikö­téllel, mint egy nagy csúzlival kilőtték.­­Ennél az indításnál kényelmesebb és eredményesebb a csörlés. A vitorlázógépet gépkocsimotorral hajtott csörlőaggregát kb. egy kilométer, hosszú drótkötéllel — a sár­kányeresztéshez hasonlóan — vontatja fel a levegőbe. Kellő magasságban a vitorlá­zógép pilótája kioldja a kötelet; ezt rend­szerint traktor viszi vissza a starthelyre a következő gépinduláshoz. „ Nagyobb repülésekhez legcélszerűbb in­dítási mód a repülőgép-vontatás. A moto­ros vontató repülőgép a vitorlázógépet 20— 30 méter hosszú kötéllel vontatja fel. Mi­vel a vontatmány gyakorlatilag tetszés sze­rinti magasságra emelkedhet,­ és az indu­lási helytől messzebb is eltávolodhat, könnyebben és biztosabban találhatói­ meg a vitorlázógép fennmaradását biztosító emelőáramlatok. Most arról érkezett hír, hogy egy angol pilóta a képen látható Napmadár nevű vi­torlázógépébe légcsavaros motort épített be, amelynek segítségével csörlő vagy von­tató repülőgép segítsége nélkül, saját erőből felemelkedhet a kívánt magasságba. Ott ki­kapcsolva a motort, vitorlázva folytatja út­ját. A gép hossza 5,5 méter, súlya motor­ral együtt 470 kiló. 1982. július 31. Szombat

Next