Vas Népe, 1982. november (27. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-18 / 271. szám
Ingyen semmit SZAKSZERVEZETI, vállalati pénzből vásárolt, kiosztott bérletek és üresen maradt színházi helyek már jóval a kultúra árujellegéről zajló vitáik ellőtt figyelmeztettek arra, hogy a kulturális szolgáltatások agyontámogatása, ingyenessé tétele nem hozza meg a várt eredményt. Színházba nem akikor mennek már az embereik, ha nem kell fizetni érte, hanem akikor, ha a színész, a darab, a produkció vonzza őket. Múzeumai mlkibain — a kéthetenként szabad szombatok általánossá válásakor — született meg a döntés, hogy szombaton nem kell belépőjegyet váltani. Vasárnap igen. Ez azonban nem tartja vissza az érdekes látnivalótól a vasárnap ráérőket. Az ingyenesség és a látogatottság között nem olyan egyenes az arány, ahogyan eleinte feltételeztük. Vannak programok, amelyek ingyen sem vonzóak, másokért felemelt díjat is zokszó nélkül megadnak az emberek. SZÉPEN HANGZÓ, formás elmélet nélkül, egyszerű gazdasági megfontolás alapján művelődési intézményeink ma sokkal több alkalommal szednek pénzt, árulnak belépőjegyet, mint három-négy éve. Több művelődési központban jártam, nemcsak vasi intézményekben, és le kellett tenni a kettest egy-egy reprezentatív kiállítás megnézéséért. És fizetni kerül ma már majdnem minden, kullturális szolgáltatásért. Belépőjegyet kér a TIT, a história klub, nem ingyenes sem a kakaóban, sem a discó, öt-tíz-húsz forintos beugrókról van szó. Nem csökkentették az érdeklődést, az igényeket azonban megnövelték. Maraditok ingyenes programok, a gyerekek, a nyugdíjasok érdeklődésére számító rendezvényeken ritkán kerül elő a jegybokik. A kedvezményeket főiképp e két korcsoport kapja. A tendencia azonban nem ez. Nézegetem a megyei művelődési központ szolgáltatási ajánlatait. Városi, községi népművelőknek széli Műsorokat, kiállítási anyagokat, technikai eszközöket tartalmaz a kínálati árjegyzékkel együtt. Amit ajánl, érték. Nem ötszáz, ezer vagy kétezer forintot ér az Umgaresca műsora, vagy a vetetni népművészeti stúdió anyaga. A pénz ebben az esetben felelősséget közvetít: nem elég megrendelni a műsort, közönséget is kell szervezni hozzá, hogy anyagi támasz és telt ház legyen. Egyébként csak a kipipálható munkatervi pontok szaporodnának. NEM KÖNNYÍTETTE MEG saját helyzetét a közművelődési hálózat, amikor a kiadásokban való osztozás mellett döntött. Az ötven-hatvan forintos színházjegyet váltó néző igényesebb, mint az, aki ajándékbérlettel megy (vagy nem megy) színházba. És a negyven forintos belépőjegyet leszurkoló család is elvárja az ígéretek teljesítését, a többórás, változatos programot, ha a művelődési házba lép. "Ha a rendezvény nem okoz csalódást, az összhang teljes és nem szorul magyarázatra, miért kell fizetni, miért áru a kultúra is. Sajátos áru. A belépőjegyek, a korábbinál drágább színházjegyek, szakköri, tanfolyami díjak nem tartják el a művelődési házaikat. Az állami támogatás — az intézmény nagyságától, rendeltetésétől függően, — százezres, miliós vagy tízmilliós, nagyságrendű. Volt vita és alku, mekkora legyen egy-egy művelődési ház bevételi terve. A szombathelyi, a sárvári művelődési központban is kevesebb az idei bevételi kötelezettségi, mint az 1981-es volt. Arra tehát nem kényszerülnek az intézmények (vagy legalább is kevésbé, mint egy-két éve), hogy színvonaltalan, igénytelem, de olcsó produkciókat fogadjanak és adjanak drágán. A nehezebb gazdasági helyzet, a takarékosság, a pénzügyi vizsgálatok az ingyenesség feladására ösztönzik a művelődési házakat. A KÖZMŰVELŐDÉS nem tartozik az alapellátáshoz, a költségvetésből nem részesül olyan arányú támogatásban, mint az egészségügy vagy az oktatás. A mozik — jelentős színvonal- és kultúrpolitikai engedmény árán — talán működnének állami támogatás nélkül is. A színházak, a művelődési házak biztosain nem. A dotáció alapvető szerepe mellett napjainkban annak vagyunk tanúi, részesei, hogy az egyes ember szerepe a kultúráiban anyagi támogató szerep is. Ízlésünk, igénylünk szerint vállalt mecenatúra Budai Rózsa A kortárs filmművészet egyik legkiválóbb egyénisége, Michelangelo Antonioni életművét bemutató sorozat vetítésére készül a Magyar Televízió: a következő hetekben-hónapokban a világhírű rendező hét alkotását tűzi műsorára. Antonioni forgatókönyvíróként kezdte pályáját, majd előbb dokumentumfilmet készített, s játékfilmmel 1950-ben mutatkozottbe. Alkotásaira A barátnők című filmjének 1955-ös premierje alkalmával terelődött a figyelem, művészete azóta nemzetközi érdeklődése középpontjában álL A filmszakma eredeti egyéniségként, korunk szubjektivista irányzatának egyik vezéralakjaként tartja számon. A haladó szemlélettel, éles társadalomkritikával készült alkotásai a nyugati társadalom egyes rétegeinek válsághangulatát kiúttalanságát tükrözik. Az immár 70 esztendős olasz rendező filmjeinek többségét a magyar filmszínházak is telt házzal játszották. November 20-tól hét alkalommal kerül képernyőre Antonioni-film. Elsőként az 1957-ben forgatott Kiáltás. A rangos Cannes-i fesztivál zsűrijének 1960-as különdíjával tüntették ki a Kaland című filmet, a sorozat következő darabját, melynek főszerepét a rendező akkori felesége, Monica Vitti alakítja. Világhírű művészek kaptak jelentős szerepeket a Milánóban játszódó Az éjszaka című filmben is, többek között Marcello Mastroianni és Jeanne Moreau. Antonioni első ízben a Vörös sivatag forgatásánál alkamlazott színes technikát. Szerepel a programban Antonioni egyik legsikeresebb alkotása, a Nagyítás is, amely 1967-ben Angliában született. A film két főszereplője a hazánkban is népszerű David Hemmings és Vanessa Redgrave. Amerikai útjának eredménye a Zabriskie Point, amely az ottani fiatalok életét mutatja be — Antonioni módra. A sorozat befejező filmje A foglalkozása riporter — a főszerepben Jack Nicholsonnal. 1982. november 18. Csütörtök Képek,tárgyak a Körösi óvodából Fiatal intézmény ez kívülről-belülről, tehát e vonatkozásban is megvan az összhang a szombathelyi ifjúsági lakótelep és a Körösi Csoma Sándorról elnevezett (ez is sárgacsempés, mint az egyik Derkovits telepi) óvoda között. Mellékesen megtudtuk és az előbbi állítás egyik bizonyítéka is —, hogy a 200 gyermekre tervezett (de háromszázat befogadó) intézmény 17 óvónőjének átlagéletkora is alatta van a harmincnak. Most éppen az ő munkáikból nyílt egy kis házi kiállítás az első emeleti nevelői szobában. Hogy mi mindennel foglalkoznak szabad idejükben? Mert szabad időben kedvtelésből (hogy a divatos angol szóval nevezzük: hobbiból) készített szőttesek, hímzések, kerámia tárgyak, bábuk, festmények, játékok egész sora várta, várja itt a nézőket. A felsorolás, noha nagyon vázlatosan máris jelzi, hogy itt valóban sokoldalú és kedvvel, hozzáértéssel, türelemmel, kitartó szívóssággal végzett munkáról van szó. És természetesen céltudatos nevelői szándékról. A kicsiket már most bevezetni a kézimunka sokszínű, csodálatos világába. Éreztetni a matyó vagy a kalocsai hímzés, a rátétes szőttes, a gondosan formált kerámia tárgy szín- és formagazdagságával a szépet, az esztétikailag értékeset, a mindnyájunk által elérhetők S ezek mellett ott a játékos-gyerekes bábuk felvonultatása — a Kofi, a Blöki, a Brummi, a Vuk — azzal a szándékkal, hogy itt valóban otthonosan érezze magát a gyermek — amíg szülei estefelé érte nem jönnek... S hogy képzeletében minden tovább éljen elevenen, színesen, vonzóan, ahogy az óvónénik idevarázsolták nekik. A varázslat hatása bizonyára maradandó, mint az a hivatásszeretetből és önbecsülésből fakadt kezdeményező, alkotó készség is, amely e tárgyak mögött van. S amelyből majd futja máskor más hasonlókra is. —talán KZ felvételei Még néhány simítás a tárgyakon, mielőtt a kis „műértők” betódulnának.... Mert lám, már itt is vannak, s a rácsodálkozás örömével veszik birtokukba a tárlatot. „Oly kevés írott emlékünk van a régi magyar zenéről, hogy a magyar zenetörténeti koncepció nem lehet el népzene nélkül. Mint a népnyelv sokszor azonos a régi nyelvvel, úgy a népzene kénytelen pótolni a hiányzó történeti emlékeket. Művészi szempontból többet jelent nekünk, mint azoknak a népeknek, amelyek már századok előtt alkottak önálló zenestílust. Ott a népzene felszívódott a műzenébe s egy német zenész Bachban, Beethovenben megtalálja azt is, amit mi még csak falvainkban kereshetünk: egy nemzeti tradíció organikus életét” — írta Kodály Zoltán — s ezeket a nagyon is aktuális sorokat választotta most mottójául a Magyar Rádió immár hagyományos műsor-sorozata. Mint minden esztendőben az idén is megrendezik a magyar népdal hetét — november 15—21. között — s természetes, hogy a Kodály centenárium évében éppen a Mester előtt tisztelegve, az őkoncepciójának szellemében vonultatják fel a legfrissebb felvételeket, illetve azokat a régebbi interjúkat, feldolgozásokat, amelyek megérdemlik, hogy a milliós hallgatótábor ismét találkozzon velük. A kínálat talán a korábbiaknál is színesebb és a legkülönfélébb műfajokban őrzi, ápolja nemzeti folklórkincsünket. A Találkozásom, a népzenével — immár közkedvelt sorozat, nemcsak a mikrofon elé álló személyiségek miatt, de talán azért is, mert a megszólalók őszintén, színesen vallanak erről, az életükre döntő hatású eseményről. Az ünnepi programban Ádám Jenő, Csenki Imre, Bartók János, Szabó Iván és Kallós Zoltán beszámolóit hallhatjuk. Sor kerül az ifjú népművészek találkozójára is. A stúdió meghívottjai: Dévai Nagy Kamilla, Győrfi Katalin, Szvorák Katalin, Balogh Márton, a Téka, a Viola együttes és több hangszeres szólista: Birinyi József, Pászti György, Sáringer Kálmán. Válogatást nyújtanak át a Népdal hetének szerkesztői az Ifjú Szívek magyar dal- és táncegyüttes műsorából, Veress Sándor, Farkas Ferenc, Maros Rudolf népzenei feldolgozásaiból, és részletek csendülnek fel a IX. Kecskeméti Népzenei Találkozó gálaestjéből is. „Dalaink ékes foglalatban” címmel hangversenyt sugároznak a 6-os stúdióból, amelyen közreműködik: Zempléni Mária és Palcsó Sándor (ének), a Rádiózenekar Fúvósötöse, az Állami Népi Együttes énekkara Pászti Miklós vezényletével. Zongorán kísér: Varasdy Emmi. Solymosi János összeállítása Miért szép a feldolgozás? címmel magyar zeneszerzők elméleti írásait és műveit szólaltatja meg. Sárosi Bálint dr. Kiss Lajos hagyatékát „leltározza” a nagy nyilvánosságnak, míg Móser Zoltán két folytatásban vizsgálja Czuczor Gergely és a népdal kapcsolatát. A Magyar Népdal Hete eseményeinek sorában ugyanakkor Népdalaink az operaszínpadon címmel részleteket sugároznak a Háry Jánosból és a Pomádé király új ruhájából. Kiváló nótafák és hangszeresek énekelnek, muzsikálnak majd, hogy a kínálatot színesítik még Török Erzsébet felvételeivel, vajdasági, erdélyi magyar népzenével, táncházi muzsikával, s olyan népszerű előadók, mint Madarász Katalin, Bojtor Imre, Kerekes Tóth Erzsébet és Béres Ferenc újonnan rögzített dalaival. Csak tiszta forrásból... A Szombathelyi Szimfonikusok koncertjei Budapesten Ma este a Csepeli Munkásotthonban vendégszerepel a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar. A Rádió egyenes adásban közvetíti a hangversenyt 1940-től a Kossuth-adón. Az esten Sibelius Hegedűversenye, Rossini—Respighi A varázsbolt — balettszvitje és Verdi A végzet hatalma című operájának nyitánya hangzik el. A versenymű szólóját Szenthelyi Miklós játssza. A jövő kedden pedig a Zeneakadémia nagytermében ad hangversenyt az együttes. A Postás Szimfonikusok bérleti sorozatának nyitóelőadásán a szombathelyi zenekar Smetana Moldva szimfonikus költeményét, Dvorak g-moll zongoraversenyét és VI. szimfóniáját játssza. A cseh romantikus est közreműködő szólistája Jandó Jenő zongoraművész lesz. Mindkét koncerten Pelle János vezényel. Vasarely-kiállítás A Tourinform jelenti: november 19-én, pénteken délután fél 4-kor nyílik meg a Csepei Tibor magángyűjteményéből összeállított Vasarely-kiállítás Ajkán, a Nagy László Művelődési Központban. A megnyitón Csepei Tibor diabemutatót tart a festő munkásságáról, majd a Hawaii együttes bemutatja Improvizációk Vasarely műveihez című kompozícióját.