Vas Népe, 1983. június (28. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-17 / 142. szám

PTITf: Tv/Th­ita] ! Népfront munkabizottsági tapasztalatok Ablakon kidobott (beépí­tett) szekrény, szemétre ve­tett hibátlan fürdőkád, le­vert ép csempék. A pazar­lásnak nem mindennapi példái szállnak szájról-száj­­ra, ha az épületek felújítá­sáról, karbantartásáról esik szó. Szélsőséges esetek ezek? Vagy valójában ilyen elret­tentő a helyzet? A kérdések tisztázásának szándéka ve­zette a Hazafias Népfront Vas megyei Bizottsága mel­lett működő gazdaságpoliti­­tikai munkabizottságot, ami­kor elhatározta: az idén megyénk négy településén utánajár ezeknek. Munká­jukban jelenleg félidőnél tartanak. Sárváron és Szom­bathelyen befejezték, Vas­váron és Szentgotthárdon el sem kezdték vizsgálódá­saikat. Eddigi tapasztalataik elgondolkodtatóak. Sárvár, Lenin út 23. A helyi Városgazdálkodási Vállalat újítja fel ezt a házat. Valójában már ta­valy át kellett volna adni az épületet — december 31­-e volt a tervezett határidő —, ezt viszont több gátló té­nyező 1983. július 31-re módosította. Az első ilyen tényező volt, hogy a felújí­tást tervek nélkül kezdte el a vállalat. Sem saját erő­ből, sem idegen tervező vál­lalattal nem volt képes idő­iben elvégeztetni a terve­zést. Emiatt aztán a főfalak tartószilárdságát senki sem vizsgálta meg, az eredeti el­képzelésnél könnyebb fö­démszerkezetet kellett rá­építeni. Ugyancsak a terv hiánya vezetett a felújítás történetének egy másik epi­zódjához: majdnem bete­mették a munkások az épü­let alatti pincét. A határidőt mégis főként az módosítot­ta, hogy a vállalat időköz­ben további két épület fel­újítását és egy garzonház felépítését is elvállalta. Ezek miatt a Lenin úti ház felújítása kétszer is szüne­telt. A fentiek után igazán apróságnak tűnik, hogy az első műszaki ellenőrző be­jegyzés a kivitelezés meg­kezdése után nyolc hónap­pal kelteződik! A kivitele­zés minőségével még sincs különösebb baj. Csak olyan „apróságok” fordultak elő, mint például: tetőfedés előtt elfelejtették a csatornavasa­kat elhelyezni; előbb festet­tek, s csak utána kötötték össze az elektromos vezeté­keket. A szombathelyi ingat­lankezelő Vállalat tevékeny­ségét két helyszínen, a Le­nin út 4—6., és a Szűrcsapó utca 27—41. számú házak­nál vizsgálták a bizottság tagjai. A lelakottabb Lenin úti háznál a következő hi­bákat találták: több helyen megvetemedtek az ajtók, ablakok; több lakás bejá­rati ajtaját a tokra rosszul helyezett záróléc miatt nem lehetett betenni; ha a mun­kák során valamit megron­gáltak a munkások, akkor egymásra adták az utat. Akadt olyan lakó, aki —­ miután látta, hogy a jót is elrontották a dolgozók — a munkák közepén többé nem engedte be a lakásba őket. Egy másik lakó a beázott mennyezetet szerette volna megjavíttatni, de — állítása szerint — mivel nem szere­pelt az a hibajegyzéken, a vállalat nem vállalta el. (Az IKV szakemberei sze­rint a kiszáradás utánra igenis vállalták a beázott mennyezet helyrehozatalát.) A Szűrcsapó utcai házak lakói viszont elégedettek voltak a munka minőségé­vel, mennyiségével, inten­zitásával, és a munkások hozzáállásával egyaránt. A tervszerű karban­tartást az elsők között ve­zette be az országban 1977- ben az Ingatlankezelő Vál­lalat. Az építéstől, felújítás­tól számított tizedik évig minden épület karbantartá­sát elvégzik. Mivel vállala­ton belül az osztályoknak pontosan körülhatárolt fel­adatuk van, ebben a mun­kában, a jól megszervezett mechanizmus minden hiba­­lehetőséget kizár­ó elmélet­ben. A gyakorlatban viszont más a helyzet. A karbantartási munkák minősége elsősorban az épí­tés minőségének függvénye. Például a Lenin úti ház ré­gebbi technológiával ké­szült, mint a Szűrcsapó ut­cai, ezért az ott folyó mun­kák nehezebbek. (Egyébként a Szűrcsapó utcai házaknál is akadt építési hiba: az előlépcsőket annak idején nem alapozták, ezért lesza­kadtak.­­(Az ajtókkal, abla­kokkal is azért van olyan sok gond, mert építéskor a kivitelezők rosszul illesztik a helyükre őket. Ugyancsak gond az újabb, korszerű homlokzatfestékek közül a megfelelőt kiválasztani — egy-egy időszakban nagyon kevés áll a vállalat rendel­kezésére. Közismert viszont, hogy a néhány évvel ezelőtt festett csempéket nem lehet pótolni, mert azonos minő­ségűt képtelenség beszerez­ni. Mindehhez hozzájárul még, hogy a vállalat nem tud megfelelő bért fizetni az embereknek, munkaerőgon­dokkal küzd. Igaz, az utób­bi években valamelyest enyhült a helyzetük, több szakmunkás másodállásban vállalta a munkák egy ré­szét, alakult két gazdasági munkaközösség is, mégis gond a jó szakmunkások megtartása, újak munkába­­állítása. Még egy adalék: az előző ötéves terv során fel­használt költségekhez képest ebben az ötéves tervben ke­vesebb pénzt fordíthat az IKV tervszerű épületkar­bantartásra. Vagyis? A mindennapok tapasztalata, a vizsgálatok eléggé meggyőzőek: a ki­dobott kádak és a repülő (beépített) szekrények egye­di esetek lehetnek. Általá­nos viszont, hogy az épüle­teken a karbantartás során nem vezetnek házinaplót. A­­bérlő a házmesternek, vagy — ha tud róla — az időn­ként helyszínelő műszaki ellenőrnek mondhatja el kifogásait, kérelmeit. Ha él ezzel a lehetőséggel. A makacsabbja szaladgál fű­höz, fához — jelen esetben a főmérnökhöz, vagy az igazgatóhoz. Pedig ha tisz­tában lenne a bérlő jogai­val és kötelességeivel, ha el­ment volna arra a lakógyű­lésre, ahol a tudnivalókat ismertették volna vele is, ha magáénak érezné min­den lakó azt a bérleményt amelyben él, ha... Annyiféle „b­"-t le­hetne felsorolni, ahányféle ember, vagyis bérlő lakja ezeket a lakásokat. Igaz, ők viszont folytathatnák a sort saját szemszögükből: ha a kivitelezők kifogástalanul dolgoznának, ha a mennyi­ség helyett a minőség lenne elsősorban jellemző a ma­gyar építőiparra és így to­vább. A nagy általánosságok megfogalmazására, a kirívó, nem tipikus példák helyre­tételére elegendő volt az eddigi vizsgálódás , de mindenképpen folytatást igényel, így lehet a kontú­rokból egy végleges, helyt­álló kép. (némethy) Fotó: H. P. Évekkel ezelőtt szürke, egyhangú épületek voltak Szombat­hely Derkovits­ városrészén. A karbantartások során igye­keznek színesíteni a házaik külső vakolatát. Képünkön a Szűrcsapó utca 27—41. számú ház egy része látható, Lilára festették. A színválasztás újszerű, a törekvés mindeneset­re értékelendő. Érdekes, a bírósági gyakor­latban igen ritka ügyben foglalt állást a megyei bíró­ság. A vádlott egy 66 éves budapesti jogász, dr. Biró Béla. Az eredeti vád — akármilyen hihetetlenül hangzik is — rablás volt. Hogyan keveredhetett az ed­dig makulátlanul, kifogásta­lanul élő és dolgozó jogász férfi erőszakos, vagyon el­leni bűncselekménybe? Dr. Biró volt egyetemi hallgatótársához jött látoga­tóba a megyébe, a bűncse­lekmény idején Bük­fürdőn járt. Bevásárolt az üzletben, közben hozta ki az árut a boltból, a parkolóban álló kocsijához ment, kinyitotta, berakodott, beült — mindezt eléggé komótosan, — s in­dulni készült. Közelében há­romtagú, NDK-ból érkezett család hangoskodását hallot­­­ta. Nem értette, miről­­ van szó. Nem is érdekelte külö­nösebben, pedig ha érti, mi­ért kiabálnak, bizonyára vá­laszolt volna. Az történt, hogy a németeknek ellopták egy táskáját, s dr. Biró ko­csijában egy ugyanolyat vagy hasonlót pillantottak meg. Úgy vélték hát, hogy megvan a tolvaj. Megpróbálták a gépkocsit visszatartani, megakadályoz­ni, hogy vezetője elhajtson. Dr. Biró és mások is hal­lották, hogy a német turis­ták „hilfe, policáj!” (Hilfe, Polizei!) kiáltásokkal hívnak segítséget. A gépkocsivezető mit sem törődve azzal, hogy ketten is kapaszkodnak az autóba, az ajtót fogják, ki­járt a parkolóhelyről, s el­hajtott. A külföldiek közben „lepottyantak” az ajtóról Bajuk — szerencsére — nem történt. Magának a történetnek itt vége, a rendőrségen folytató­dott, a bíróságon fejeződött be az ügy. A táska nem lett meg. Dr. Biró távozását a parkolóból többféleképpen lehet értelmezni. Ha ő lopta volna el a táskát, s azért hajtott el, hogy ne tudják le­leplezni, akkor ez rablás, hi­szen erőszakot­­alkalmazott a jogtalanul megszerzett tárgy megtartása érdekében. Ezt a variációt később elvetették, hiszen semmi sem bizonyí­totta azt, hogy dr. Biró vitte el a németek táskáját.­­ A rablás alól felmentették. A gépkocsivezető védeke­zésében elmondta: a külföl­diek fellépését támadónak látta, ami tettleges becsület­­sértésnek is értékelhető, a veszélyes elhajtás pedig jo­gos védelemnek. . Mit mondott ezzel szem­ben a bíróság. Azt, hogy aki bűncselekményre gyanakszik, joga van­­meggyőződni arról, hogy ezt ki követte el ese­tünkben a nyelvi akadályok nehezítették ennek megérté­sét. De a „hilfe, policáj” szavakat (úgyszólván) min­denki érti.­­Rendőrért a leg­ritkább esetben kiált az, aki meg akar támadni egy au­tóst ... így dr. Biró véde­kezését — miszerint megtá­madták — nem fogadta­­ el a bíróság. Megállapították, hogy a parkolóból való ki­­hajtással veszélyeztette két ember testi épségét. S ez is bűncselekmény: öthavi, de egyévi próbaidőre fel­függesztett börtönre és öt­ezer forint pénzbüntetésre ítélték. M­ás Meglopottak vagy támadók? Mint a faluközpont Nádasdon Tán meghökkentő, hogy a kerítések hiánya miatt vá­lasztanak ki egy falut, de a terv rendkívül logikus. Ná­dasdon­­nincs és nem is lesz kerítés a művelődési ház, az iskola, az óvoda a vendéglő, a sportpálya körül. S mivel ezek közel is vannak egy­máshoz, kézenfekvő, hogy itt alakítsák ki a falu, köz­pontját, s ez olyan legyen, ami vonzza az embereket. A gyerekeket, a fiatalokat, s az idősebbeket egyaránt. Cebe Zoltán erdőmérnök, a Hazafias Népfront Vas me­gyei Elnökségének tagja tá­gas térséget talált a faluban, s ehhez igazíthatta sokszínű tervét a minta faluközpont­ról. Az ötlet felvetődéséről így beszélt: — A hetvenes évek elején, amikor egyre-másra létre­hoztuk a parkerdőket, erdei tornapályákat jártak nálunk drezdai kollégák. Nagyon tet­szettek nekik ezek a pihenő­helyek, de egyikük arról kezdett beszélni, hogy az em­ber messze él az­­erdőtől, s csak ritkán jut el környeze­tétől távolabb. Ezért, szerinte először ott kellene jobban körülnézni, ahol naponként megfordulunk. Nem repes­tem az örömtől, amikor az ellenvéleményt hallottam, de be kellett látnom igaza van a keletnémet kollégának. Utazásaim során elkezdtem figyelni hogyan oldják meg más országokban, falvakban és városokban ezt a problé­mát. Nálunk régebben a kocsma, a templom, az­­iskola adta meg a falu közösségi életének keretét. Ismert okok miatt a mai falvakból hiány­zik ez az erő. Nádasdon megpróbálunk létrehozni egy ilyen központot. S már csak azért is érdemes ezzel fog­lalkozni, mert még a hibá­inkból is tanulhatnának más­hol. A népfront égisze alatt el­indult a nádasdi minta falu­központ tervezése. A község­ben is lelkesedtek az elkép­zelésért, s június 14-én imár a tervjavaslattal a zsebük­ben beszélhettek róla az ér­dekeltek. Kérem most pil­lantsunk bele a tervbe. Ce­be Zoltán először is használ­ható nagy és fel is szerelt udvarra gondol, a ma hasz­nálatos kopár, sivár iskola­udvarok helyett, (ahol van­nak egyáltalán). Parkszerű udvar, amelyben azonban a fák, bokrok nem azért van­nak, hogy gátolják a gyere­kek mozgását. Továbbá egy­szerű­­tomaeszközöket képzel el, amelyeken a gyerekek ki­próbálhatják az ügyességüket (nyújtó, gerenda, mászókö­tél, hinta, dobófal stb.). Az iskolaudvart pedig nem zár­ná el a falu elől. Szombaton, vasárnap dél­után estefelé mások is hasz­nálhatnák. Hasonló­ célt szolgálnának a sportlétesít­mények. Pingpongasztal, be­ton sakk, teke, röplabda és kosárlabda pálya, korcsolya­pálya, ez­­tavasztól őszig gör­korcsolyapálya lehetne, s az óvodáskorúak is kerékpároz­hatnának rajta. Egyszerű eszközök, többfé­le rendeltetésű terület, ez a mottója az elképzelésnek. A pingpongütőket a labdákat akár a kocsmában is őrizhet­nék, s akinek kell, elkér­hetné. A gyerekek játszóhe­lyét többféle korosztályra tervez­ik. Biztonságosan, ér­dekesen játszhat az óvodás, de jut hely és szerep a na­gyobbacska lurkóknak is. Fa­vár, fakunyhó, űrhajós telep, bábszínpad, babaház kis konyhával, kisbolt pulttal — nem soroljuk tovább, mert nem szívesen szorítanánk a máshol élő gyerekek szívét... Érdekesnek ígérkezik a terv működési része is. Nyu­gati országokban szokás úgynevezett ismeretterjesz­tő pavilonok felállítása, ame­lyekben bemutatják a város, vagy a falu állat- és növény­világát, földtani helyzetét és más értékeit. Nádasdon is kutattak olaj után. A mélyfúrás anyagából le­hetne­­kérni olyan szelvénye­ket, amelyeken bemutathat­nák a földtani korokat. Ugyancsak be lehetne mutat­ni a környék erdei-mezei nö­vényzetét, erdő típusait (élő­ben). A mezőgazdaság min­dig is meghatározta Nádasd életét. De az általános mű­veltséget növelné, ha kis te­rületen elvetnék azokat a nö­vényeket, amelyekkel a tsz bánik, ,ha elvetnék a régi nö­vényeket, amelyeket ma már csak kevesen ismernek (haj­dina, köles), de kínál látni­valót a mezőgazdaság gépe­sítése, az erdészet, a vadá­szat, a gyümölcskertészet (újonnan nemesített fajták, mint a tövis nélküli szeder, a bokoráfonya stb.). Ha mód lesz rá katonai ismertető te­rületet is létrehoznak a gye­rekeknek. A minta faluközpontot a nádasdiakon kívül mások is fölkereshetnék. A közelben levő ÁFÉSZ vendéglő beren­dezhetne egy kerthelyiséget, s egyszerű, olcsó jó ételekkel hívogathatná a környékbelie­ket. Mint régebben szokás volt a városokban, hogy a lakók a környéken kerestek felüdülést, miért ne választ­hatnák az elkövetkező évek­ben kirándulási célpontul Nádasdot például a körmen­diek ... Jó levegőt szívni, sportolni s jót enni, nem is olyan utolsó szempont. De ne fussunk még ennyi­re előre, a terv jó és meg kell valósítani — állapítot­ták meg szerdán Nádasdon, Cebe Zoltán erdőmérnök el­képzeléséről, azoknak a helyi s megyei szervezeteknek, vállalatoknak a képviselői, akik mozdíthatnak az ügy­ben valamit. Ha nem is lesz máról holnapra valóság az ötletekből, de el kell kezde­ni megcsinálni. Faültetéssel, az iskolaudvar előkészítésé­vel, az udvaron a mini ar­borétummal megindulhat a nádasdi minta faluközpont létesítése. A népfront to­vábbra is segíti a kezdemé­nyezést, de a munka terve­zését, ütemezését a nádasdiak veszik kézbe. — treiber — D 2 3 A BÜKI VEGYESIPARI SZÖVETKEZET lemezdarabolási és hajlítási munkát vállal: hidraulikus lemezollóra: Lv 4-2000 Élhajlítógépre: LE-50-2500 BÜK, PETŐFI SÁNDOR U. 4. 9737 (10 485) 1983. június 17. Péntek

Next