Vas Népe, 1983. június (28. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-17 / 142. szám
PTITf: Tv/Thita] ! Népfront munkabizottsági tapasztalatok Ablakon kidobott (beépített) szekrény, szemétre vetett hibátlan fürdőkád, levert ép csempék. A pazarlásnak nem mindennapi példái szállnak szájról-szájra, ha az épületek felújításáról, karbantartásáról esik szó. Szélsőséges esetek ezek? Vagy valójában ilyen elrettentő a helyzet? A kérdések tisztázásának szándéka vezette a Hazafias Népfront Vas megyei Bizottsága mellett működő gazdaságpolititikai munkabizottságot, amikor elhatározta: az idén megyénk négy településén utánajár ezeknek. Munkájukban jelenleg félidőnél tartanak. Sárváron és Szombathelyen befejezték, Vasváron és Szentgotthárdon el sem kezdték vizsgálódásaikat. Eddigi tapasztalataik elgondolkodtatóak. Sárvár, Lenin út 23. A helyi Városgazdálkodási Vállalat újítja fel ezt a házat. Valójában már tavaly át kellett volna adni az épületet — december 31-e volt a tervezett határidő —, ezt viszont több gátló tényező 1983. július 31-re módosította. Az első ilyen tényező volt, hogy a felújítást tervek nélkül kezdte el a vállalat. Sem saját erőből, sem idegen tervező vállalattal nem volt képes időiben elvégeztetni a tervezést. Emiatt aztán a főfalak tartószilárdságát senki sem vizsgálta meg, az eredeti elképzelésnél könnyebb födémszerkezetet kellett ráépíteni. Ugyancsak a terv hiánya vezetett a felújítás történetének egy másik epizódjához: majdnem betemették a munkások az épület alatti pincét. A határidőt mégis főként az módosította, hogy a vállalat időközben további két épület felújítását és egy garzonház felépítését is elvállalta. Ezek miatt a Lenin úti ház felújítása kétszer is szünetelt. A fentiek után igazán apróságnak tűnik, hogy az első műszaki ellenőrző bejegyzés a kivitelezés megkezdése után nyolc hónappal kelteződik! A kivitelezés minőségével még sincs különösebb baj. Csak olyan „apróságok” fordultak elő, mint például: tetőfedés előtt elfelejtették a csatornavasakat elhelyezni; előbb festettek, s csak utána kötötték össze az elektromos vezetékeket. A szombathelyi ingatlankezelő Vállalat tevékenységét két helyszínen, a Lenin út 4—6., és a Szűrcsapó utca 27—41. számú házaknál vizsgálták a bizottság tagjai. A lelakottabb Lenin úti háznál a következő hibákat találták: több helyen megvetemedtek az ajtók, ablakok; több lakás bejárati ajtaját a tokra rosszul helyezett záróléc miatt nem lehetett betenni; ha a munkák során valamit megrongáltak a munkások, akkor egymásra adták az utat. Akadt olyan lakó, aki — miután látta, hogy a jót is elrontották a dolgozók — a munkák közepén többé nem engedte be a lakásba őket. Egy másik lakó a beázott mennyezetet szerette volna megjavíttatni, de — állítása szerint — mivel nem szerepelt az a hibajegyzéken, a vállalat nem vállalta el. (Az IKV szakemberei szerint a kiszáradás utánra igenis vállalták a beázott mennyezet helyrehozatalát.) A Szűrcsapó utcai házak lakói viszont elégedettek voltak a munka minőségével, mennyiségével, intenzitásával, és a munkások hozzáállásával egyaránt. A tervszerű karbantartást az elsők között vezette be az országban 1977- ben az Ingatlankezelő Vállalat. Az építéstől, felújítástól számított tizedik évig minden épület karbantartását elvégzik. Mivel vállalaton belül az osztályoknak pontosan körülhatárolt feladatuk van, ebben a munkában, a jól megszervezett mechanizmus minden hibalehetőséget kizáró elméletben. A gyakorlatban viszont más a helyzet. A karbantartási munkák minősége elsősorban az építés minőségének függvénye. Például a Lenin úti ház régebbi technológiával készült, mint a Szűrcsapó utcai, ezért az ott folyó munkák nehezebbek. (Egyébként a Szűrcsapó utcai házaknál is akadt építési hiba: az előlépcsőket annak idején nem alapozták, ezért leszakadtak.(Az ajtókkal, ablakokkal is azért van olyan sok gond, mert építéskor a kivitelezők rosszul illesztik a helyükre őket. Ugyancsak gond az újabb, korszerű homlokzatfestékek közül a megfelelőt kiválasztani — egy-egy időszakban nagyon kevés áll a vállalat rendelkezésére. Közismert viszont, hogy a néhány évvel ezelőtt festett csempéket nem lehet pótolni, mert azonos minőségűt képtelenség beszerezni. Mindehhez hozzájárul még, hogy a vállalat nem tud megfelelő bért fizetni az embereknek, munkaerőgondokkal küzd. Igaz, az utóbbi években valamelyest enyhült a helyzetük, több szakmunkás másodállásban vállalta a munkák egy részét, alakult két gazdasági munkaközösség is, mégis gond a jó szakmunkások megtartása, újak munkábaállítása. Még egy adalék: az előző ötéves terv során felhasznált költségekhez képest ebben az ötéves tervben kevesebb pénzt fordíthat az IKV tervszerű épületkarbantartásra. Vagyis? A mindennapok tapasztalata, a vizsgálatok eléggé meggyőzőek: a kidobott kádak és a repülő (beépített) szekrények egyedi esetek lehetnek. Általános viszont, hogy az épületeken a karbantartás során nem vezetnek házinaplót. Abérlő a házmesternek, vagy — ha tud róla — az időnként helyszínelő műszaki ellenőrnek mondhatja el kifogásait, kérelmeit. Ha él ezzel a lehetőséggel. A makacsabbja szaladgál fűhöz, fához — jelen esetben a főmérnökhöz, vagy az igazgatóhoz. Pedig ha tisztában lenne a bérlő jogaival és kötelességeivel, ha elment volna arra a lakógyűlésre, ahol a tudnivalókat ismertették volna vele is, ha magáénak érezné minden lakó azt a bérleményt amelyben él, ha... Annyiféle „b"-t lehetne felsorolni, ahányféle ember, vagyis bérlő lakja ezeket a lakásokat. Igaz, ők viszont folytathatnák a sort saját szemszögükből: ha a kivitelezők kifogástalanul dolgoznának, ha a mennyiség helyett a minőség lenne elsősorban jellemző a magyar építőiparra és így tovább. A nagy általánosságok megfogalmazására, a kirívó, nem tipikus példák helyretételére elegendő volt az eddigi vizsgálódás , de mindenképpen folytatást igényel, így lehet a kontúrokból egy végleges, helytálló kép. (némethy) Fotó: H. P. Évekkel ezelőtt szürke, egyhangú épületek voltak Szombathely Derkovits városrészén. A karbantartások során igyekeznek színesíteni a házaik külső vakolatát. Képünkön a Szűrcsapó utca 27—41. számú ház egy része látható, Lilára festették. A színválasztás újszerű, a törekvés mindenesetre értékelendő. Érdekes, a bírósági gyakorlatban igen ritka ügyben foglalt állást a megyei bíróság. A vádlott egy 66 éves budapesti jogász, dr. Biró Béla. Az eredeti vád — akármilyen hihetetlenül hangzik is — rablás volt. Hogyan keveredhetett az eddig makulátlanul, kifogástalanul élő és dolgozó jogász férfi erőszakos, vagyon elleni bűncselekménybe? Dr. Biró volt egyetemi hallgatótársához jött látogatóba a megyébe, a bűncselekmény idején Bükfürdőn járt. Bevásárolt az üzletben, közben hozta ki az árut a boltból, a parkolóban álló kocsijához ment, kinyitotta, berakodott, beült — mindezt eléggé komótosan, — s indulni készült. Közelében háromtagú, NDK-ból érkezett család hangoskodását hallotta. Nem értette, miről van szó. Nem is érdekelte különösebben, pedig ha érti, miért kiabálnak, bizonyára válaszolt volna. Az történt, hogy a németeknek ellopták egy táskáját, s dr. Biró kocsijában egy ugyanolyat vagy hasonlót pillantottak meg. Úgy vélték hát, hogy megvan a tolvaj. Megpróbálták a gépkocsit visszatartani, megakadályozni, hogy vezetője elhajtson. Dr. Biró és mások is hallották, hogy a német turisták „hilfe, policáj!” (Hilfe, Polizei!) kiáltásokkal hívnak segítséget. A gépkocsivezető mit sem törődve azzal, hogy ketten is kapaszkodnak az autóba, az ajtót fogják, kijárt a parkolóhelyről, s elhajtott. A külföldiek közben „lepottyantak” az ajtóról Bajuk — szerencsére — nem történt. Magának a történetnek itt vége, a rendőrségen folytatódott, a bíróságon fejeződött be az ügy. A táska nem lett meg. Dr. Biró távozását a parkolóból többféleképpen lehet értelmezni. Ha ő lopta volna el a táskát, s azért hajtott el, hogy ne tudják leleplezni, akkor ez rablás, hiszen erőszakotalkalmazott a jogtalanul megszerzett tárgy megtartása érdekében. Ezt a variációt később elvetették, hiszen semmi sem bizonyította azt, hogy dr. Biró vitte el a németek táskáját. A rablás alól felmentették. A gépkocsivezető védekezésében elmondta: a külföldiek fellépését támadónak látta, ami tettleges becsületsértésnek is értékelhető, a veszélyes elhajtás pedig jogos védelemnek. . Mit mondott ezzel szemben a bíróság. Azt, hogy aki bűncselekményre gyanakszik, joga vanmeggyőződni arról, hogy ezt ki követte el esetünkben a nyelvi akadályok nehezítették ennek megértését. De a „hilfe, policáj” szavakat (úgyszólván) mindenki érti.Rendőrért a legritkább esetben kiált az, aki meg akar támadni egy autóst ... így dr. Biró védekezését — miszerint megtámadták — nem fogadta el a bíróság. Megállapították, hogy a parkolóból való kihajtással veszélyeztette két ember testi épségét. S ez is bűncselekmény: öthavi, de egyévi próbaidőre felfüggesztett börtönre és ötezer forint pénzbüntetésre ítélték. Más Meglopottak vagy támadók? Mint a faluközpont Nádasdon Tán meghökkentő, hogy a kerítések hiánya miatt választanak ki egy falut, de a terv rendkívül logikus. Nádasdonnincs és nem is lesz kerítés a művelődési ház, az iskola, az óvoda a vendéglő, a sportpálya körül. S mivel ezek közel is vannak egymáshoz, kézenfekvő, hogy itt alakítsák ki a falu, központját, s ez olyan legyen, ami vonzza az embereket. A gyerekeket, a fiatalokat, s az idősebbeket egyaránt. Cebe Zoltán erdőmérnök, a Hazafias Népfront Vas megyei Elnökségének tagja tágas térséget talált a faluban, s ehhez igazíthatta sokszínű tervét a minta faluközpontról. Az ötlet felvetődéséről így beszélt: — A hetvenes évek elején, amikor egyre-másra létrehoztuk a parkerdőket, erdei tornapályákat jártak nálunk drezdai kollégák. Nagyon tetszettek nekik ezek a pihenőhelyek, de egyikük arról kezdett beszélni, hogy az ember messze él azerdőtől, s csak ritkán jut el környezetétől távolabb. Ezért, szerinte először ott kellene jobban körülnézni, ahol naponként megfordulunk. Nem repestem az örömtől, amikor az ellenvéleményt hallottam, de be kellett látnom igaza van a keletnémet kollégának. Utazásaim során elkezdtem figyelni hogyan oldják meg más országokban, falvakban és városokban ezt a problémát. Nálunk régebben a kocsma, a templom, aziskola adta meg a falu közösségi életének keretét. Ismert okok miatt a mai falvakból hiányzik ez az erő. Nádasdon megpróbálunk létrehozni egy ilyen központot. S már csak azért is érdemes ezzel foglalkozni, mert még a hibáinkból is tanulhatnának máshol. A népfront égisze alatt elindult a nádasdi minta faluközpont tervezése. A községben is lelkesedtek az elképzelésért, s június 14-én imár a tervjavaslattal a zsebükben beszélhettek róla az érdekeltek. Kérem most pillantsunk bele a tervbe. Cebe Zoltán először is használható nagy és fel is szerelt udvarra gondol, a ma használatos kopár, sivár iskolaudvarok helyett, (ahol vannak egyáltalán). Parkszerű udvar, amelyben azonban a fák, bokrok nem azért vannak, hogy gátolják a gyerekek mozgását. Továbbá egyszerűtomaeszközöket képzel el, amelyeken a gyerekek kipróbálhatják az ügyességüket (nyújtó, gerenda, mászókötél, hinta, dobófal stb.). Az iskolaudvart pedig nem zárná el a falu elől. Szombaton, vasárnap délután estefelé mások is használhatnák. Hasonló célt szolgálnának a sportlétesítmények. Pingpongasztal, beton sakk, teke, röplabda és kosárlabda pálya, korcsolyapálya, eztavasztól őszig görkorcsolyapálya lehetne, s az óvodáskorúak is kerékpározhatnának rajta. Egyszerű eszközök, többféle rendeltetésű terület, ez a mottója az elképzelésnek. A pingpongütőket a labdákat akár a kocsmában is őrizhetnék, s akinek kell, elkérhetné. A gyerekek játszóhelyét többféle korosztályra tervezik. Biztonságosan, érdekesen játszhat az óvodás, de jut hely és szerep a nagyobbacska lurkóknak is. Favár, fakunyhó, űrhajós telep, bábszínpad, babaház kis konyhával, kisbolt pulttal — nem soroljuk tovább, mert nem szívesen szorítanánk a máshol élő gyerekek szívét... Érdekesnek ígérkezik a terv működési része is. Nyugati országokban szokás úgynevezett ismeretterjesztő pavilonok felállítása, amelyekben bemutatják a város, vagy a falu állat- és növényvilágát, földtani helyzetét és más értékeit. Nádasdon is kutattak olaj után. A mélyfúrás anyagából lehetnekérni olyan szelvényeket, amelyeken bemutathatnák a földtani korokat. Ugyancsak be lehetne mutatni a környék erdei-mezei növényzetét, erdő típusait (élőben). A mezőgazdaság mindig is meghatározta Nádasd életét. De az általános műveltséget növelné, ha kis területen elvetnék azokat a növényeket, amelyekkel a tsz bánik, ,ha elvetnék a régi növényeket, amelyeket ma már csak kevesen ismernek (hajdina, köles), de kínál látnivalót a mezőgazdaság gépesítése, az erdészet, a vadászat, a gyümölcskertészet (újonnan nemesített fajták, mint a tövis nélküli szeder, a bokoráfonya stb.). Ha mód lesz rá katonai ismertető területet is létrehoznak a gyerekeknek. A minta faluközpontot a nádasdiakon kívül mások is fölkereshetnék. A közelben levő ÁFÉSZ vendéglő berendezhetne egy kerthelyiséget, s egyszerű, olcsó jó ételekkel hívogathatná a környékbelieket. Mint régebben szokás volt a városokban, hogy a lakók a környéken kerestek felüdülést, miért ne választhatnák az elkövetkező években kirándulási célpontul Nádasdot például a körmendiek ... Jó levegőt szívni, sportolni s jót enni, nem is olyan utolsó szempont. De ne fussunk még ennyire előre, a terv jó és meg kell valósítani — állapították meg szerdán Nádasdon, Cebe Zoltán erdőmérnök elképzeléséről, azoknak a helyi s megyei szervezeteknek, vállalatoknak a képviselői, akik mozdíthatnak az ügyben valamit. Ha nem is lesz máról holnapra valóság az ötletekből, de el kell kezdeni megcsinálni. Faültetéssel, az iskolaudvar előkészítésével, az udvaron a mini arborétummal megindulhat a nádasdi minta faluközpont létesítése. A népfront továbbra is segíti a kezdeményezést, de a munka tervezését, ütemezését a nádasdiak veszik kézbe. — treiber — D 2 3 A BÜKI VEGYESIPARI SZÖVETKEZET lemezdarabolási és hajlítási munkát vállal: hidraulikus lemezollóra: Lv 4-2000 Élhajlítógépre: LE-50-2500 BÜK, PETŐFI SÁNDOR U. 4. 9737 (10 485) 1983. június 17. Péntek