Vas Népe, 1983. augusztus (28. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-11 / 189. szám
A Bartók Szeminárium záróhangversenyéről Szombathely az elmúlt két héten, mint már jó pár éve rendszeresen, ismét hódolt a zenészek: a 17. Nemzetközi Bartók Szeminárium közel száz tagjánakadott a város otthont, munkalehetőséget és a munkához megfelelő körülményeket. Számos Vas megyei intézet, szervezet vállalt részt ebben a nem kevés energiát és pénzt felemésztő feladatban, s a kézzelfogható eredmény a kurzus hazai és külföldi hallgatóinak egybehangzó elégedettsége, mely részben a vendéglátó városnak köszönhető. Miként az előző években, úgy az idén is záróhangversennyel búcsúztak a résztvevők a szemináriumtól. A legkiválóbb hallgatók közreműködésével rendezett estet a Bartók Teremben tartották augusztus 6-án. A műsort a szervezők a szeminárium jellegének megfelelően kizárólag Bartók Béla műveiből állították össze, s ezzel a koncert magyar vonatkozásait ki is merítettük, ugyanis kizárólag más országokat képviseltek! Véletlen-e, hogy egy Bartók szellemében megrendezett szeminárium legjobbjai között egyetlen magyar sem található? Nem hiszem. Az objektív okot nyilván a hazai viszonyok között igencsak borsosnak számító részvételi díjban kereshetjük; lehet hivatkozni esetleg nem kellő alaposságú előzetes propagandára — mégis, ez mind nem jelenthet mentséget arra a tényre, hogy legtehetségesebb fiatal zongoristáink, hegedűseink, vonósnégyeseink színe-java távol maradt a szemináriumtól. Vagy ennyire biztos alapokon nyugodna muzsikusainkban a Bartók stílus ismerete ? Ennyire nem csábító a lehetőség, hogy világszerte ismert és elismert professzorok segítségével mélyüljön el egy magyar zenész a hegedűszonáták, zongoradarabok, kvartettek világában? A külföldiek számára ugyanis, úgy tűnt, ha nem is oldódott meg minden esetben a Bartók interpretáció kérdése, feltétlenül hasznos volt a kurzus. A hangverseny valamennyi számában érezni lehetett a biztos tudás, a sokoldalú foglalkozás jeleit. A műsor első részében szereplők talán kevésbé tudtak igazán bartóki hangulatokat teremteni, ugyanakkor ez a második rész valamennyi résztvevőjének sikerült. Az első félidőben két japán és egy spanyol zongoristát hallottunk (Három csíkmegyei népdal, Szonatina, Szonáta és a Kolinsák, első sorozata szerepelt műsorukon), majd a II. hegedű-zongora szonátát egy szovjet hegedűs kidolgozott, de nem igazán ihletett előadásában. Valójában egyikükről sem mondhatnám, hogy nem játszottak jól, csak éppen két hét leforgása alatt egy számukra jószerivel ismeretlen stílus- és ízlésvilággal nem sikerült olyan mértékben megbarátkozniuk, hogy az máris gyümölcsöző lett volna. A szünet után először a fiatal, nyugatnémet, César Franck nevét viselő vonósnégyes szólaltatta meg a III. kvartettet, mely nem tartozik a zeneszerző egyszerű művei közé. Játékukon eleinte még érezni lehetett az izgulás apróbb nyomait, ám egyre jobban belemelegedtek és végül a diákszintet messze felülmúló produkcióval ajándékozták meg a közönséget, s remélem önmagukat is. Technikailag még nem sikerült minden részletet kidolgozniuk, de igen magas szinten kamarazenészek, képesek voltak saját szólamukon kívül a többiekére is figyelni, arra minduntalan reagálni , s ezzel a vonósnégyes műfaj alapproblémáját lényegében meg is oldották. Az utánuk pódiumra lépő bolgár Lilia Bojadzsieva egyenest egy portugáliai zongoraversenyről érkezett Szombathelyre. S hogy ott nem véletlenül ért el helyezést, ezt a Szabadban című ciklus három darabjával bizonyította. A Síppaldobbal és a Szabadban előadása remekül felkészült, professzionista zongoristaként mutatták be Bojadzsievát, ám az Éjszaka zenéje arról is meggyőzött, hogy ez a zongorista egyben komoly művészi igényekkel fellépő muzsikus is. A rendkívül nehezen megoldható, hangokkal leírt neszezéseket, zörejeffektusokat teljesen hitelesen valósította meg, játéka igazi élvezetet jelentett. Akárcsak a német kvartett, ő is kirobbanó sikert aratott, ami szinte túlszárnyalhatatlannak tűnt. Mégis az este legnagyobb tapsát az utolsó szám előadója, Guido de Neeve kapta. A rendkívüli tehetségű belga fiú korra, de főleg viselkedésre szinte még kamasz, zenélése viszont már egy javakorabeli ember érettségét, biztonságát hordozza magán. A Hegedűverseny első tételét játszotta szinte hibátlanul. Bátor kiállása, természetes derűje, jókedve valami ritkán hallható frisseséget kölcsönzött produkciójának. Még csak fel sem rémlett hallgatóiban, hogy ez a mű nehéz, olyan magától értetődő könnyedséggel szólaltatta meg a legigényesebb részeket is. Az ő szintjén ez még nem nevezhető kész, tökéletes interpretációnak: bizonyos újdonságok még nem rögzültek teljes mértékben, itt-ott még nem állt össze egészen a forma. De Guido de Neeve bizonyosan képes arra, hogy mai problémáit holnapra megoldja, hogy fantáziája segítségével minduntalan újabb színekkel gazdagítsa a darabot, hogy sosem higgye el magáról, hogy már „tudja” a művet — és ez a képesség egy igazán jelentős muzsikus művészi kialakulásához nélkülözhetetlen. Szabó Zoltán Pályaválasztó fiatalok! Még van jelentkezési lehetőség az 1983-as tanévre: Csepelen. Cellulóz- és papírgyártó szakmunkásképzés kezdődik. Mindenkit várnak, aki ehhez a pályához, a „fehér mívességhez” kedvet érez. Ez a pálya biztos jövőt ígér. A képzési idő: 3 év. Az elméleti oktatás helye: az 50. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet. (Csepel, Bajáki Ferenc u.) A gyakorlati oktatást a Csepeli Papírgyárban nyújtjuk. A képzés idején a következő kedvezményeket adjuk a tanulóinknak: A tanulmányi eredménytől függő társadalmi ösztöndíjat (250— 500 Ft), és tanulmányi ösztöndíjat (130—600 Ft), ingyenes ebédet, teljes tanfelszerelést és munkaruhát, minden tanév kezdetén egy teljes öltözet ruhát, kéthetes ingyenes üdülést a Balatonnál, és díjtalan kollégiumi elhelyezést. A tanulmányi eredménytől függően minden sikeresen befejezett tanév végén 1000—2500 Ft jutalmat fizetünk. Jelentkezés a Csepeli Papírgyár személyzeti osztályán. Budapest XXI., Duna u. 42. 1751 Telefon: 279-620, 301-es, 518-as vagy 535-ös mellék. (13 902) 1983. augusztus 11. Csütörtök Új reprint kötetek Az állami könyvterjesztő vállalat indította reprint sorozat első köteteinek — Széchenyi selyemről írt tanulmányának, Tótfalusi Kis Miklós 1801-ben napvilágot látott Szakáts-könyvének — sikere után további fontos, ma már alig hozzáférhető munka jelent, s jelenik meg a napokban. Köztudott, hogy Széchenyi kezdeményezője volt a Duna szabályozásának, a Duna Gőzhajózási Társaság létrehozásának és támogatta a balatoni hajózás elindítását is. Bár már nincs messze az új tanévet jelző első csengőszó, még javában tart az úttörőnyár, s a vakáció hátralévő részében számos kiemelt rendezvény szerepel az úttörőszövetség programjában. A balatoni úttörővárosban, Zánkán augusztus 12— 15-én rendezik meg az úttörőmodellezők versenyét. A látványos programban megyénként két hajómodellező és egy körrepülő modellező versenyző mutatja be, mire képes az általa konstruált parányi jármű. A verseny mellett lehetőségük nyílik a résztvevőknek arra is, hogy kicseréljék a modellépítéssel kapcsolatos tapasztalatokat, megismerhessenek új módszereket is. A honvédelmi nevelés jegyében rendezik meg augusztus 12—15-én Zánkán az úttörő honvédelmi kupa lövészversenyt. Csillebércen augusztus 14 —24-e között várják a Kazinczy-jelvényes pajtásokat, illetve a Kazinczy-ösztöndíjat kapott közösségeket a Kazinczy anyanyelvi szaktáborba. A táborozás idején latin, görög, francia, angol, orosz, olasz és német eredetű idegen szavakat vizsgálnak: olyanokat, amelyekkel nap mint nap találkoznak a gyerekek, s amelyeknek nem vagy csak pontatlanul ismerik a jelentését, a helyes használatát. A tábor programjai során ízelítőt adnak a fiataloknak egyes nyelvterületek múlt- és jelenbeli kulturális kincséből is. Ugyancsak Csillebércen, a Kazinczy táborral egyidőben tartják meg az országos komplex művészeti tábort is, amelynek témája ez évben az emberiség gyerekkora, az ókor kultúrája, az athéni demokrácia fénykora. A tábor játékos programja egy elképzelt városállamban szerveződik. Az események a panathéniai ünnepre készülés jegyében zajlanak, s ezen belül külön foglalkoznak a korabeli kézművestechnikákkal, felidézik az olimpiai eseményeket, miközben a pajtások bekapcsolódhatnak a folyamatos testedzésbe. A fegyveres erők és testületek életének megismertetése, a honvédelmi feladatok népszerűsítése, a képzés során elsajátított ismeretek összemérései a célja az úttörőgárdisták szakmai találkozójának, amelyre augusztus 15—27-én Zánkán kerül sor. A találkozót kísérő szakági versenyeken a megyei elődöntőkön legeredményesebben szerepelt úttörőgárda szakalegységek és meghívott úttörőgárdisták vesznek részt. A versenyeken kívül szakmai napokat, egyéb ügyességi vetélkadosket és kirándulásokat is szerveznek. Úttörőprogramok Weöres-műsor készül... A Magyar Televízió Weöres Sándor születésének 10. évfordulója alkalmából műsort készít a költővel. Szerkesztő: Furkó Zoltán, műsorvezető: Czigány György, vezető operatőr: Molnár Miklós. Képünkön: Weöres Sándor, Károlyi Amy és Czigány György. Iparastvészek a Derkovits Teremben Nem kell ötnyi bokréta, csak pár szál virág. Két iparművész, Lőrincz Etel textiltervező és Sárkány Kata keramikus kiállítását nyitja meg augusztus 11-én, csütörtökön délután 5 órakor Batki Jenő tanár Szombathelyen, a Képcsarnok Derkovits Gyula Termében. Lőrincz Etel két évvel ezelőtt szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola textil tanszékének szövöttanyag tanszakán, jelenleg Bonyhádon él. Funkcionális textiljeivel eddig egy önálló és több kollektív kiállításon szerepelt. Terveit általában önállóan készíti el, de a szombathelyi tárlatra hozott 13 féle anyag egy részét a Decsi Háziipari Szövetkezetben szőtték meg. Sárkány Kata az NSZK-ban végezte el a főiskolát, 1975 óta mint a Képzőművészeti Alap tagja dolgozik. Több hazai és külföldi kiállításon vett már részt. Masszáit a legnemesebb európai alapanyagokból állítja össze, az ezekből készült kerámiái máztalanok, de tökéletesen vízhatlanok. Kilencven kerámiáját hozza el Szombathelyre. Munkájáról így vall: „Nincs az a rideg, kietlen környezet, amit ne melengetne át egy virágcsokor. Nem kell önnyi bokréta, csak pár szál, akár mezei virág, s hozzá olyan virágtartók, amelyek játékos formáikkal újabb és újabb kompozíciókra serkentik gazdáikat. S miközben rendezgetjük a szálakat, magunk is meglepődünk, miként teremtettünk új kifejezést e tárgyaknak. Ezt remélve készültem erre a kiállításra ...” Sárkány Kata egyik kerámiája. Lőrincz Etel textilje a tizenháromféléből. A két iparművész közös tárlata augusztus 20-ig tekinthető meg. —lgés 5