Vas Népe, 1983. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-15 / 269. szám
Lesz-e Petőfi-szobor Szombathelyen? Szombathely Város Tanácsa a Képző- és Iparművészeti Lektorátussal közösen országos és nyilvános pályázatot hirdetett az idén nyáron egy, Szombathelyen felállítandó Petőfi-szobor megtervezésére. Az ötletet a szombathelyi városi pártbizottság javasolta, s a KISZ szombathelyi városi bizottsága is támogatta. Az elképzelés szerint a Petőfi-szobrot a kollégiumi városrészben, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előtt helyeznék el, a szabadság, a forradalmiság, az elkötelezettség példaképét is kínálva a költőben minden fiatalnak. — Lesz-e Petőfi-szobor, s mikor? — tettük fel a kérdést Elek Tibornak, a szombathelyi városi tanács elnökhelyettesének. — Közös kiírásunkra tizenhat művész tizennyolc pályaművet nyújtott be. A terveket előzetesen bemutatták Budapesten, a III. kerület Lajos utca 158. szám alatti kiállítóházban, ahol az elmúlt hét péntekén szakértői bizottság bírálta el az anyagot, illetve több szakértői bizottság mondott véleményt. Ezek a bizottságok a megrendelőkkel összhangban sajnos kénytelenek voltak megállapítani, hogy egyetlen pályamű sem alkalmas a szombathelyi Petőfiszobor felállítására. — Miért? — Alapvetően stiláris problémák adódtak, a művészek plasztikailag nem oldották meg a feladatot. Stílusgyakorlatokat láttunk: egyik terv sem volt méltó a szobor felállításának alapgondolatához, hiszen mi nem „egy” Petőfi-szobrot akarunk, hanem a nagy költőnkben példát. — Milyen megoldásokkal találkoztak? — A legszélsőségesebbekkel. Egyrészt hagyományos ábrázolással, másrészt szürrealista megoldásokkal. Volt aki Petőfit Szendrey Júliával együtt ábrázolta, ez nem volt feladat. Mások a színész, a diák Petőfit ábrázolták... egyszóval nem oldották meg a feladatot jól a szobrászat eszközeivel. Igaz, nem is volt egyszerű a téma, hiszen a szobrot a helyszínnel, a térrel, az épületekkel együtt kellett látni, figyelembe venni a helyi adottságokat. — Lemondott-e Szombathely a Petőfiszoborról? — Nem mondtunk le az elképzelésünkről, a megoldást tovább keressük. Lehetőség van egy új pályázat kiírására, vagy egy konkrét művész megbízására. Még nem döntöttünk, de valószínű, hogy az utóbbi megoldást választjuk. (szabály) Mai Rádió KOSSUTH RADIO műsor Tévétorna. — 19.15 Esti mese. — 19.30 TV-híradó. — 20.00 Elátkozottak városa VH 3. — 20.50 Stúdió ’83. — 21.55 Kockázat. — 22.25 A nevem: Bársony Mihály. — 22.35 TV-híradó. 8.27 A Távol-Kelet varázsa. — 8.57 Tépzenei Hangos Újság. — 9.44 Gyermekmuzsika. — 10.05 Iskolák — őrsök — barátok. — 10.35 Purcell operáiból. — 11.41 Egy címíró emlékiratai. 2. rész. — 12.45 Törvénykönyv. — 13.00 Hangverseny délidőben. — kb. 14.00 Kórusok, hangszerszólók. — 16.00 Petress Zsuzsa énekel. — 16.29 Zengjen a muzsika. — 17.05 Arcélek. — 17.30 Filmzene. —17.45 A Szabó család. — 19.15 Nóták. — 20.00 Versenytársak, lesznek? Riportműsor. — 20.30 táj operalemezeinkből. — 21.03 XIj Zrínyiász. Mikszáth Kálmán regényének rádióváltozata. — 22.20 Tíz perc külpolitika. — 22.30 Francia madrigálok. — 22.50 Hétköznapok kutatói. — 23.00 Évszázadok mesterművei. PETŐFI RADIO 8.05 Indulók Szt. — 8.20 Tíz perc külpolitika. — 8.35 Társalgó. — 10.00 zenedélelőtt. — 12.35 Melódiakoktél. Szt. - 13.35 Rácz Aladár cimbalmozik. — 14.00 Operaslágerek Szt. — 14.35 Tánczenei koktél Szt. — 15.20 Könyvről könyvért. — 15.30 Zenés útibeszámoló Szt. — 16.35 Csúcsforgalom. — 18.00 Tini-tonik. — 18.35 Beszélni nehéz. — 18.47 Új nótafelvételeinkből Szt. — 19.06 Harry James lemezeiből. — 19.35 Csak fiataloknak! — 20.35 Tigrisugrás 3. rész. — 20.55 Népszerű dallamok Szt. — 21.55 Magnóról, magnóra. Szt.-------- 22.35 Francia sanzonok. Szt. — 23.20 Operettrészletek Szt. 3. MOSOK 9.00 Iskolarádió. — 9.30 Zenekari muzsika Szt. — 11.06 Népzene Szt. — 11.40 Szonáták Sz*. — 13.07 Klasszikus operettekből Szt. — 13.59 Magyar Irodalmi Arcképcsarnok. Rónay György. — 14.20 zenekari muzsika Szt. — 15.00 Iskolarádió. — 15.30 Dolmányt, c-moll zongoraötös Szt. — 16.00 Holnap közvetítjük. — 16.30 Politikai vitaműsor. — 17.00 150 éve született Alekszandr Borogyin. — 18.09 A Poptarisznya dalaiból Szt. — 19.05 Tűnődés a tünetekről. Az Iskolarádió műsora. — 19.35 A Zágrábi Szólisták hangversenye Szt. — 20.49 Klaszszikus rockdalok Szt. — 21.35 A reformkor muzsikájából Szt. — 22.01 Vonós hangszerszólók. Szt. — 22.30 Kritikus füllel. Új lemezekről. GYŐRI RADIO 17.00 Hírek. — 17.05 Michael Jackson felvételeiből. — 17.25 Kisvasútr-e a kisvasút? — 17.45 Dallamkoktél. — 17.55 Reklám. — 18.00—18.30 Nyugat-dunántúli Krónika. — Esti muzsika. — Időjárás. 2. MŰSOR 20.00 Magyarok a Mura mentén. — 20.30 Kertünk — udvarunk. — 20.50 TV-híradó. — 21.15 ■ A szabadság ára. Kameruni film. — 22.50 Képújság. . POZSONYI MŰSOR 16.40 Tudomány és technika. — 17.25 Közép-szlovákiai Magazin. — 17.55 Sportrevü. — 18.30 Mezőgazdasági műsor. — 19.30 Híradó. — 20.05 Nyitott könyv. Szovjet film. — 21.20 Vetélkedő. — 22.00 Ez történt 24 óra alatt. — 22.15 Kamarahangverseny. JUGOSZLÁV MŰSOR 16.40 Videooldalak.— 16.50 Az iskola környezete. — 17.00 Magyar nyelvű TV-napló. — 17.10 Baranya. — 17.40 Hírek. — 17.45 Kicsiny világ. — 18.15 TV-naptár. — 18.45 Zene fiataloknak. — 19.15 Rajzfilm. — 19.21 Reklám. — 19.27 Ma este. — 19.30 TV- napló. — 19.55 Reklám. — 20.00 Párbeszédek. Belpolitikai adás. — 20.45 Lottósorsolás. — 20.50 Reklám. — 20.55 Kasbach. Osztrák játékfilm. — 22.35 TV-napló. 2. MŰSOR 18.15 Irodalom. — 18.45 TV- napló. — 19.00 Száva. Népszerűtudományos sorozat. — 19.27 Ma este. — 19.30 TV-napló. — 19.55 Reklám. — 20.00 Népi muzsika. — 20.45 Reklám. — 20.50 A forradalom emlékművei. Dokumentumadás. — 21.35 Zágrábi körkép. OSZTRÁK MŰSOR 9.30 Angol nyelvlecke. — 10.00 Iskolatelevízió. — 10.30 A kicsik is felfelé törnek. Angol film. — 11.50 Az Őrség. Riportfilm a Vas megyei őrségi tájról. — 12.15 Sportműsor ismétlés. — 13.00 Déli híradó. — 17.00 Gyermekműsor. — 17.55 Jó éjszakát gyerekek. — 18.00 A mi televíziónk. — 18.30 MI — családi magazin. — 19.00 Osztrák képek. — 19.30 TV-híradó. — 20.15 Érvek. Vitaműsor időszerű kérdésekről. — 21.30 Panoráma. — 22.20 Metternichgasse 12. A Filmakadémia műhelyéből: A bál. — 23.30 Hírek. 2. MŰSOR 17.45 Iskolatelevízió. — 18.00 Orientálódás. — 18.30 Aerobic a családnak. — 18.45 Tom és Jerry. Rajzfilm. — 19.30 TV-híradó. — 20.15 Velekedőműsor. — 21.05 Dallas. Amerikai családi filmsorozat. „Jack végrendelete”. — 22.20 Klub 2. Vitaműsor. Hírek. Hoz! Savaria: Könnyű testi sértés 10, 6, 8. A szultán fogságában 4. Mini: Két szoba összkomfort 5. MŰVELŐDÉSI ÉS SPORTHÁZ PÓDIUM műsorai: 14.30 órakor a Bercsényi utcai ált. iskolában „Mátyás király udvarában” címmel. 18.30 órakor az Orlay-Fürst Ker. Szakközépiskolában „Ady és a Nyugatosok” címmel. W.E vas mepTK Televízió BUDAPEST 8.05 Iskolatévé. Élővilág (7. o.) — 8.30 Magyar irodalom (1—4. o.) — 9.00 Francia nyelv. — 9.115 Fizikai kísérletek I. — 9.25 Megvalósult álmok. — 9.50 Lottósorsolás. — 10.00 Olajralépés. Francia filmvígjáték. — 15.00 Iskolatévé. — 15.35 Deltácska. — 15.50 Itt és ott. — 16.10 Orosz nyelvgyakorlás. — 16.30 Postafiók 250. — 16.50 Sanzonpódium I. — 17.30 Mi legyek? I. — 18.00 Sportmúzeum. — 18.20 Tiscia. — 19.10 Burgenlandi kiállítása A céhes kézműipar emlékeiből nyílik nagyszabású nemzetközi kiállítás Kismartonban (Eisenstadtban), a Burgenlandi Tartományi Múzeumban e hét csütörtökén az észak-nyugat pannóniai térség területén megőrzött tárgyakból, okmányokból. A „Régi kézművesség” című közös kiállítást Győr-Sopron megye és Burgenland tartomány múzeumainak anyagából állították öszsze a XVIII.—XIX. századi fazekas, szövő, cipész, csizmadia, gombkötő, asztalos, bognár, kádár, lakatos, órás, fegyverkovács, kékfestő és egy sor más mesterség, kézművesség területéről. A tárlaton helyet kapnak az egykori céhek díszes ládái, okmányai. A győri Xantus János Múzeum, a kismartoni Tartományi Múzeum, a soproni Liszt Ferenc Múzeum, a soproni Levéltár, a mattersburgi Múzeum és a Burgenlandi Kereskedelmi Kamara anyagából mintegy ezer kiállítási tárgyat válogattak össze. A kiállítás a jövő év márciusáig lesz nyitva. Sok olyan költőt ismerünk, aki rajzban, festményben is megpróbálta megragadni a világot. A kétféle tehetség gyakran párosul egymással. Jevgenyij Jevtusenko, a világhírű szovjet költőnek ehhez a művészethez mostani, Ernst Múzeumban látható kiállításának tanúsága szerint is nagy tehetsége van. Képünk a megnyitón készült. " Életművek, alkotóműhelyek A Vasi Szemle 3. számából Szokatlan talán, mégis hátulról kezdem a VasiSzemle ez évi 3. számának szemlézését. Az Emlékezés rovatban két olyan személyiségről van szó, akik a maguk választotta pályán — azon túlnőve — megyénk jó hírét öregbítették. Horváth Margit Békefi Antal, a zenepedagógus friss és maradandó emlékét idézi ifjúságától veszprémi munkásságán át, haláláig tartó szombathelyi működéséig. „Az oktatás mellett gyűjt, pályázatokat nyer, ír, komponál” — így egyszerűen. Tanítványai szerte az országba vitték el magukkal módszerét, példaként lelkesültségét. A másik neves személyiség, Csaba József, akit 80. születésnapja alkalmából köszöntött a Szemle hasábjain Bárdosi János és Horváth Ernő. A kiváló tudós, néprajzkutató, nyelvész, tudománytörténész, ornitológus — sajnos, mint lapunk is hírül adta — nemrég elhunyt. Minden szabad idejét e szenvedélyesnek áldozta, amit azonban ő nem tartott áldozatnak. Bárhova vezette a sors, mindig gyűjtött, feljegyzéseket készített, az emberekkel nagyon jó kapcsolatot tudott kialakítani. Sokat mond el róla ez a mondat: „Ajtaja mindig nyitva áll a fiatal madarászok és más kutatók előtt...” Életművére ez továbbra is vonatkozik. Három alkotóteret mutat be a Szemle. Módly András A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Vas megyei Szervezetének munkája címmel azt tudatosítja, hogy a megye szervezett műszaki és agrárértelmisége felelősséggel kíván a megyéért cselekedni. Igényli, hogy a vezető testületek támaszkodjanak rá, alapozzanak véleményére. A csepregi honismereti kör 25, a sárvári szakkör 15 éves. Az előbbit Wellner Lőrinc, az utóbbit Naszádos István mutatja be. A népfront mozgalom kebelében mindkét kör érdekes és pótolhatatlan működést fejt ki. A helytörténet feltárásával és emberközelbe hozásával — kiállítások, falumúzeum, monográfiák, tanulmányutak stb. — a szülőföld, a szőkébb pátria megismerését és szeretetét alapozzák és mélyítik el a hazaszeretet, a más népek megbecsülése érzésévé és tudatává. A Napjaink rovatban Hantó Sándorné Két évtized halandósága Vas megyében című tanulmánya tanulságos adatokat tesz közzé hazai és nemzetközi összehasonlításban is. A halandósági szint a 60-as évek közepétől folyamatosan emelkedő tendenciájú. E jelenséget elemzi a szerző több szempontból, így a főbb halálokokat, (daganatos, keringési, légző- és emésztőrendszeri megbetegedések, balesetek, mérgezések, erőszakos cselekmények) vizsgálva is, melyek további egészségügyi teendőket igényelnek. — Takács Miklós Az aprófalvak és a könyvtári ellátás című cikke a kulturális alapellátás egyik — s állandóan újabb és újabb megoldásokat kívánó — területére irányítja a figyelmet. Minél előbb át kellene térni a mozgóellátásra — hangsúlyozza. A bibliobuszok sok országban bevált eszközei a könyvtári alapellátásnak. S nekünk van egy Ikarus-gyárunk, amely ilyet gyárthatna, s piacra lelhetne e járműveivel hazánkon kívül a szocialista országokban is. — Az erdőgazdálkodás 25 éve a Vas megyei állami erdőkben 1945—1970 (II. r.) címmel Szovják Jenő a szervezeti felépítést, a gazdálkodást és az erdészeti dolgozók életkörülményeit mutatja be a maguk fejlődésében. Ugyancsak a második részt olvashatjuk Nádasdy Lajos tanulmányából: Kemenesalja céhes malomipara és annak alakulása a céhek megszűnése után. A Rába és a Marcal egykori vízimalmairól olvasva, mintha mesét olvasnánk. Pedig nem mesék, múltunk egy-egy darabkái, a valamikori őseink élete, munkája, gürcölése. Ma már romantika lenne a vízimalom. De a nagyipari malomüzemek kialakultával „nem muzsikál hallgató nyárfák között Rábánkon s Marcalunkon egyetlen vízimalom sem”. Simon V. Péter majd 130 1848-as honvédtiszt nevet, s kinél több, kinél kevesebb életrajzi adatot közöl a Savaria Múzeum 122 képe alapján Bebörtönzött honvédtisztek az olmützi várban című cikke második részében. 100 éves a kőszeg—szombathelyi vasútvonal, Dunántúl első helyiérdekű vasútja. Kövér István az augusztus 15-i centenárium alkalmából írt tanulmányában az első tervektől az 1980-ban elhatározott korszerűsítésig foglalja össze a vasútvonal történetét. A harcot a megépítésig, jelentőségét, a küzdelmet a fennmaradásért, amely aligha volt kisebb az előbbinél. A megmaradás tudatában olvasva a cikket, elgondolkozhatunk eleink szívósságán, a gazdasági buktatókon. Meg hogy a megnyitás feletti öröm elmúltával, azon nyomban „a polgárok olcsóbb személy és teheráru viteldíjat, sűrűbb és kedvezőbb vonatbeosztást kértek...” És szokásosan Vas megye irodalma múlt évi harmadik negyedének bibliográfiáját — Takács Miklós—Zsampárné Szalay Mária összeállítása — tartalmazza az idei 3. Vasi Szemle. Markovits Ilona A citerán, amelyről írok, édesapám szokott játszani gyerekkoromban téli vasárnap délutánokon. Konyhaszekrényünk mögött, a falba épített polcon állott ez a hangszer megfeketedett fájával, vaskos teste a húrok alatt kiöblösödött, a húrok alá becsúsztatva két lúdtoll várta, hogy a citera megszólaltatásában segítsen. Az egyikbe fadarab volt beledugva, ez került a bal kézbe, ezzel lehetett a húrokat leszorítani, s azokon a tollat ide-oda csúsztatni. Így egyszerre több húr szorult rá a citera fájába beépített alacsony, keskeny fémtőkékre. Aki a citerát építette, így akarta segíteni a húrok hosszának könnyebb szabályozását, a hangmagasság pontosabb „fogását”. A másik lúdtoll kifaragva hegyesre és forró hamuban keményre edzve, a jobb kézben tartva pendítette meg a húrokat. A bal kézben a csúszkáló lúdtoll a gyors mozgás közben rövid átmeneti hangokat is eredményezett, csak erre a hangszerre jellemző módon. Ahogy növekedtem, magam is mepróbáltam ismerősebb, egyszerűbb dallamokat lejátszani, és szinte bizonyos, hogy édesapám citerázásai és a magam próbálkozásai együtt tették annyira kedvessé számomra ezt a zeneszerszámot, hogy a mai citerazenekarok hangjára felkapom a fejem, és úgy érzem, mintha évtizedekkel fiatalodnék meg. Hogy a citerának mielőttünk ki volt a gazdája, azt csak felnőtt fejjel tudtam meg, gyerekként nem kérdeztem, nem is beszéltek szüleim róla. 1957-ben azonban, negyvenhárom évi távollét után hazajött édesanyám legfiatalabb testvére, Lex Ferenc a Szovjetunióból. Még 1914-ben, szinte az elsők között került orosz fogságba, 1917-ben csatlakozott a szovjet hatalom győzelméért harcoló százezer magyarhoz, később Moszkva déli szomszédságában, Szerpuhovban élt, megnősült, gyermekei születtek és a hozzánk küldött levelekben érkeztek a fényképek családjáról. E képek bekeretezve odakerültek szobánk falára. Mint utólag megtudtuk, 1937-ben a szerpuhovi városi szovjet vb. titkáraként megkapta a Vörös Zászló kitüntetést, hogy utána 1938-ban hirtelen megszakadjon a vele való levelezés. 1953- ban Ernő bátyám az egyik szovjetunióbeli útja alkalmával tudta vele a kapcsolatot újra megtalálni, majd pedig 1957- ben Feri bátyám személyesen is hazautazott Sárvárra, a vele akkor készített interjúmat közölte is a Vas Népe 1957. szeptember 19-i számában. Idehaza szüleim vendége volt hetekig, igaz, a széles rokonságot is végig kellett járnia. Az egyik nap, ebéd után Feri bátyám megemlítette, hogy mikor 1914-ben bevonult katonának, édesanyámnak adta át megőrzésre kedves citeráját, amelyet maga készített egykor. A „citera” (mert így mondta a nevét) pillanatok alatt az asztalra került. Nem tudom leírni mit tükrözött Feri bátyám arca, amikor a megfeketedett fájú, öreg hangszerre rátette a kezét, s aztán nyúlt a lúdtollak után, hogy próbára megpendítse a húrokat. Mondani pedig csak annyit mondott nagyon halkan édesanyámnak: Mari! Testvérem! Most jöttem igazán haza! Ekkor értettem meg, miért volt olyan nagy becsülete házunkban az öreg citerának: nemcsak azért mert apám azokat a dalokat is játszotta rajta, amelyek talán édesanyámat az egykori kukorica- és tollfosztásokra emlékeztette, hanem azért is mert, ha a hangszer megszólalt, egy távoli, de mégis a családhoz tartozó szovjetunióbeli bolsevikre gondoltak, és azok az egyszerű dalok igazában véve harci dalok is voltak, az egy fronthoz tartozók harci dalai. Azt is akkor láttam meg igazán, hogy a barikád „innenső” felére nem véletlenül kerültem, mert ha sorra veszem a közelebbi családot, nagybátyáim, unokatestvéreim, sőt még azok házastársai között, a sógorságban is (ahogy 1945-ben világosan kiderült), csupa apámmal egy akaraton levő volt található. Széles front volt ez, a gyári munkások, a földnélküli cselédek, a minden alkalmi munkát vállaló vándor szobafestők, meg a foltozó vargák összetartozó frontja, amely átnyúlott országhatárokon is, mert harcosai megjárták Belgiumot, Franciaországot, (ott is szervezkedve) és átnyúlóit ez a barikád, mint a citera példája mutatja, a Szovjetunióba is. Közéjük születtem, köztük nőttem fel, az ő gondolataik lettek az enyémek is, igazuk az én igazam, sorsuk az én sorsom. A szegények hangszere, a citera így tanított meg arra, hol van a helyem halálomig. Urbán László 1983. november 15. Kedd