Vas Népe, 1984. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-31 / 126. szám
Vita után Tájvédelem, tájfejlesztés Vannak szakemberek, akik világméretű ökológiai válságról beszélnek és napvilágot látnak olyan számítások, amelyek egy-egy tájegység életét már csak években vagy legfeljebb évtizedekben mérik. Sajnos a riasztó és figyelmeztető példákért nem kell a szomszédba menni. A környezet- és természetvédelem, napjaink egyik sokfelé ágazó összetett problémája a termőföldek, a vizek, a levegő védelmétől, a zajártalomtól a kémiai szennyező anyagokig számtalan kérdéskört felölel. Vitákra ingerel, hiszen időnként a szakértők is sötétben tapogatóznak, s ahelyett, hogy keresnék, inkább csak kerülgetik egymást. Vitákra szükség van és méginkább szükség lesz. A Vas megyei Környezet- és Természetvédelmi Napok nemcsak látványos, szép eseményekre adtak alkalmat, de sort kerítettek olyan témák megbeszélésére is, amik az „ajtón dörömbölnek”. A kémikusok összejövetelén kívül a környezetvédelmi, szakmérnökök találkozója, a vitafórum a tájalakításról a kérdések újfajta, ha úgy tetszik érdemibb megközelítése. A vízrendezésről lapunkban kialakult vita nyomán a tájvédelem, a tájfejlesztés volt a témája a Vas megyei környezet- és természetvédelmi napok záróeseményének. V. Nagy Imre egyetemi tanár tartott vitaindító előadást. Sajátos versenyfutás kezdődött az emberiség történetében, környezetünk egy-egy megoldott kérdése újabb tíz-húsz megválaszolandó von maga után. A hetvenes évektől a környezetvédelem közüggyé vált nálunk is. Érzékenyen és tárgyilagos elemzés híján, érzelmileg ítélik meg a környezetvédelmet. Ellentétes vélemények nemhogy megengedhetők, de kívánatosak. Vitákra, az intézkedések felülvizsgálására nagy szükség van. A tájvédelem, bár jelentős szerepe és súlya van, nem önálló tudományág. A tervezők és a közvélemény konfliktusa abból fakad, hogy az ökológiai szempontokat nem veszik figyelembe tervezésnél, s a tervező és a vállalat is akkor jár jól, ha a bevált sablon szerint dolgozik, így az elavult környezetellenes technikát alkalmazzák ott is, ahol más lehetőség is kínálkozna (ha megkeresnék). A népfront hosszú évek óta tartó „hadakozás” után elérte, hogy minden nagyobb létesítmény tervének legyen környezetvédelmi fejezete is. Az Építési- és Városfejlesztési Minisztérium ennek szellemében kiegészíti érvényes előírásait, hasonlóképpen a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium. Nem lehet korszerű a vízrendezés akkor, ha egymással szembekerül a mezőgazdaság teljesítőképessége és a táj ökológiai egyensúlya. A mezőgazdaság érdeke is sokszínűbb annál, mint amit figyelembe szoktak venni. Hiszen a földhasználat a művelési ágak váltakozása a vízelvezetés és tárolás, s az öntözés ugyanúgy része, mint a vizek szabályozása, a tájnak esztétikai értéke, védelme. V. Nagy Imre előadásában számos más problémát is érintett, s hangsúlyozta, az embereknek joga van ezekben a kérdésekben vitatkozni, be kell őket vonni a döntésekbe, s tájékoztatni arról, mi is történik a környezetükben. A tájvédelemről kialakult vitáról talán az önmagáért beszél, hogy nem akart vége lenni, majdhogynem úgy kellett berekeszteni a fórumot. A vitát tehát nem zárták le, mivelhogy nem is lehet lezárni. Ami jól látszott, az kinek-kinek a saját szakértelme volt. Ami nem látszott, ami leginkább hiányzott, az a saját szakértelmén túl is látni akaró ember. Aki az egy és oszthatatlan természet érdekében nem becsüli le (se föl) a többi szakmát, hanem megpróbálja a maga és mások tudását megértve, fölhasználva kamatoztatni. E helyett vastagfalú várakat és kicsinyke sündisznóállásokat láttam. E helyett, aki nem ért az én munkámhoz, minek szól az bele, érvet hallottam. Együtt kellene dolgozni, és nem értik, nem akarják egymást érteni. Pedig, s ez számos szakma képviselőjénél fölmerült, még az alapfogalmak is tisztázatlanok, kinek-kinek mást jelentenek. Nincs megbízható mérce és mérték. Csak mércék vannak és mértékek. „Az életet nem szabad paraméterekre bízni, jaj nekünk, ha csak laboratóriumi vizsgálatokra hagyatkozunk” óvta saját szakmája ellenében a résztvevőket egy vegyészmérnök. Nincs elég összehasonlítási alap, nincsenek konkrét vizsgálatok a tájátalakítás után a következmények pontos megítéléséhez. Nincs összhang az erdőtörvény, a földtörvény és a vízügyi törvény között. Ha az ellentmondások feloldásában nem is haladtak előre a szakemberek, azért mégis volt egynéhány előnye a tájrendezési vitafórumnak. Létrehoztak egy nyolcas bizottságot. Tagjai az Erdőfelügyelőség, a Vízügyi Igazgatóság, a Vas megyei Közúti Igazgatóság, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a Földhivatal, a megyei tanács elnökhelyettese és környezetvédelmi titkára. Alkalmanként összejönnek, s szakterületek vitás kérdéseit egymás között tisztázzák. Ezenkívül elfogadták azt a javaslatot is, hogy a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság próbáljon meg a megyében új felfogású, minta patak-, illetve folyószabályozást. A szakágak segítséget is ígértek ehhez. Végül egy év múlva tartanak új tájvédelmi, tájfejlesztési vitafórumot Szombathelyen. Treiber Mária Árvízvédelmi munkák Az idén együttesen 45 millió forintot költ a Középtiszavölgyi Árvízvédelmi Művek karbantartására és felújítására a területi vízügyi igazgatóság. A töltések altalajának vizsgálatából ugyanis kiderült, hogy helyenként az altalaj már anynyira labilis, hogy amegerősítésük nem tűr halasztást. Ilyen célú munkák kezdődtek Tiszaroff és Tiszabő térségében. A gátat tartó altalaj megszilárdításával párhuzamosan megteremtik annak a feltételeit is, hogy az áradások után a lehető legkevesebb pangó víz maradjon vissza az ártérben. Megkezdték a volt szolnoki alcsi vasúti megálló és a tiszai vasúti híd közötti töltésszakasz rendezését. A cél ebben az esetben is az árvízvédelem biztonságának növelése. Kevesebb pad, több sátor Nemcsak a ródli kapós... Valószínűleg szánkó-nagyhatalom az Iskolabútor és Sportszergyár jánosházi üzeme: ezrével készítik a téli sporteszközt, s küldenek belőle számos európai országba. Belga és nyugatnémet üzletemberek rendeltek mostanában szánkót tőlük, több tízezret. De figyelmet érdemelnek más termékeik is. — Kétségkívül a ródlinak köszönhetjük, hogy megismerték nevünket — mondta a gyáregység főmérnöke, Rétfalvi Lajos. — Azonban másra is építünk, az utóbbi években korszerűsítettük termékeinket. Újfajta babaágyat fejlesztettünk ki, s igen kapós az egyszemélyes, gyerekeknek való íróasztalunk. Kanadai exportra készítettünk ezerkétszázat, s érdeklődtek az Egyesült Államokból is.... — Babaágy, íróasztal: „hanyagolják” a sportszergyártást? — Nem erről van szó. Továbbra is készítünk bordásfalakat, tornapadokat, zsámolyokat és ugródeszkákat — a német és a hazai piac számára —, ugyanakkor nagyobb hasznot hozó cikkek előállítására törekedünk. — Mint például? — A már említett íróasztalon kívül kempingfelszereléseket gyártunk. Fellendülőben a sátorkészítés, kettőnégyszemélyes sátrakból hét-nyolcszázat varrunk. Kísérletezünk egy újfajta, könnyű kis „alumínium” sátorral is — mindössze két kilós — főként a fiatalokra gondolva. — Mely termékük iránt lanyhult a kereslet az utóbbi időben? — Hát, jóval kevesebb iskolapadot rendelnek manapság tőlünk ... Ennek az oka az lehet, hogy csökkent a tanulólétszám, s talán jobban vigyáznak az iskolákban a felszerelésre. Mint említette, a jövőben úgy kívánják alakítani a gyártmányszerkezetet, hogy nyereséget hozzanak az egyes termékek. Várható alapvető változás? — Nem. Termelésünk nagyobb hányadát a jövőben is a csővázas iskolabútorok adják, kiegészítve a favázas székekkel. No és természetesen a szánkót sem hanyagoljuk el... Idén 187 millió forintos árbevételt tervezünk. Ez megegyezik a tavalyival. Azon munkálkodunk, hogy a már bejáratott termékek mellett újakkal jelentkezzünk a piacon, elsősorban a tőkés exportot növelvén. A jánosházi gyár mintegy négyszáz dolgozót foglalkoztat és tisztes megélhetést nyújt. Láthatóan megújulásra törekednek, keresik-kutatják a hatékonyabb munka lehetőségeit. S közben futja erejükből egy-egy új termékre is. Kozma Fotó: Horváth Pál Készül a tudóruha. Hatvanan dolgoznak a varrodában, a jövedelmezőség érdekében bérmunkákat is vállalnak. Tinikre gondolva gyártják az olcsó Tini-sátrat. Hagyományos iskolabútor és sportszerű termékeik a Festik a pingpong asztalt: évente ezerötszázat kér e cikkgyár udvarán. — Sől a TRIAL a jánosháziaktól. Borsókombájn kooperációban. 1Vj típusú, önjáró zöldborsó betakarító kombájnok első húsz darabból álló sorozata készült el a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatnál. A csaknem tíz méter hosszú, három és fél métermagas kombájn meghajtó motorja, csupaüveg vezetőfülkéje, járószerkezete és kormányműve, szovjet gyártmányú cséplő- és vázszerkezete, automatikus vezérlőberendezése és minden más alkatrésze és részegysége hazai tervezés — a HÓDGÉP szakembereinek munkája. A berendezés acélujjai valósággal lefésülik a „lábon álló” borsószárról a csöveket, így nem kerül a cséplőrészbe a hatalmas tömegű, felesleges zöldanyag. Éppen ezáltal ateljesítőképessége kétszerese a korábbi traktorvontatású cséplőnek, ugyanakkor tisztábban dolgozik, tehát jobb minőségű anyagot szállíthatnak a gazdaságok a konzerviparnak. Az első húszból hármat már elszállítottak a Szovjetunióba, kettőt Csehszlovákiába, egy pedig útra készen áll az NDK-ba. A többieket a hazai mezőgazdasági nagyüzemek kapják, hogy már az idei borsóbetakarításnál kipróbálhassák őket. A Magyar Vagon- és Gépgyár Sárvári Gyára azonnali belépéssel felvesz futómű- és motoralkatrész-gyártó üzemeibe és szerszámüzemébe szakmunkásokat esztergályos, marás, zárás, géplakatos, szerszámlakatos szakmákban, továbbá gépparkjának és berendezéseinek karbantartására, felújítására, szervizelésére gépszerelő, villanyszerelő szakmunkásokat, az energiaszolgáltatás területére 12/24-es folyamatos munkavégzésre elektrikust, valamint kazánfűtőket középnyomású vizsgával, betanított gépi munkára szakképzetlen dolgozókat. Kereseti lehetőség: 4000—7000 Ft hó, besorolástól és teljesítménytől függően. Jelentkezés: A GYÁR MUNKAÜGYI CSOPORTJÁNÁL, SÁRVÁR, Rábasömjéni út 10. (9882) 1984. május 31. Csütörtök