Vas Népe, 1984. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-15 / 112. szám
Ünnepi ülés Ostffyasszonyfán (Folytatás az 1. oldalról) százalékkal. Ennek pedig a bőséges takarmánytermesztés volt az egyik legfontosabb feltétele. Meszezéssel, mélylazítással, nagyobb adagú tápanyaggal növelték a talaj termőképességét. Ezek természetes velejárója lett a magasabb hozam, ami lehetővé tette, hogy az egy hektárra jutó marhaállomány — a háztájit is beleértve — az országos átlag kétszeresénél is több legyen. Ez a magas létszám ismét viszszahatott a termelésre, hiszen a nagy tömegű trágyával szántóikhoz újabb olcsó tápanyagbázist teremtettek. Ez az egymást kiegészítő — most már körforgásban levő — folyamat nagyobb biztonságot adott a szántóföldi termeléshez, és általa megteremtődtek — a kavicsos talajú cseri tájegységen — a biztonságos termelés feltételei. Sokat mond, hogy tavaly a búza mázsáját 197, a kukoricáét 269, a takarmányrépáét 230, a silóét 59 forintért tudták előállítani. Lényeges, hogy a háztájit a közös gazdálkodás szerves részének tekinti az üzem, s a háztájiban tartott 250 tehénnek és szaporulatának, 180 kocának és szaporulatának, 20 ezer baromfinak az eleségét is megtermeli.Tavaly 25—26 millió forint között volt a tagok portáin előállított állatok, termékek együttes értéke. A szövetkezet 1982 elején ipari munkahely létesítésére hozott határozatot. Nemsokára kialakított és működtetni kezdett egy varrodát, amelyben hatvan nő talál elfoglaltságot, kereseti lehetőséget , helyben. A varroda, működésének első évében, tavaly már nyereséges volt. Budapesten pedig százötven fő bedolgozót foglalkoztató üzeme van a szövetkezetnek: galvanizálást, szerszámkészítést, tekercselést végez és más szolgáltató jellegű munkára vállalkozik. A tsz a gyenge termelési adottságait ipari munkával, háttérrel is erősíti, hogy ezzel jobb feltételeket teremtsen a növénytermesztési és állattenyésztési főágazatainak további felvirágoztatásához. Így a tagok gyarapodó jövedelmén túl — tavaly 53 ezer forint felett volt az egy dolgozó tagra jutó s a tszből származó kereset — a községfejlesztés segítésére is jutott a szövetkezet jövedelméből. Segíti a tsz a község nem portalanított útjainak karbantartását, hozzájárul a művelődési intézmények fenntartásához, míg a helyi vízmű megépítéséhez 3 millió forintot adott. A szövetkezet eredményes gazdálkodását méltatta dr. Eleki János is annak hangoztatásával, hogy az aszályos évben igen hozzáértő intézkedésekre, s a tagság nagy-nagy szorgalmára volt szükség. Így például a termőföld hozzáértő hasznosítására, a szerződéses fegyelem betartására, jó technológiára, jó vezetésre. Eleki János elismerő szavak közepette nyújtotta át a mezőgazdasági miniszter és a TOT elnöksége által odaítélt oklevelet a tsz elnökének. Dr. Bors Zoltán, a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a celldömölki városi pártbizottság és a városi tanács nevében gratulált a szövetkezetnek. Elemezte a megye tavalyi gazdálkodását, benne a mezőgazdasági termelést, s méltatta azt a munkát, amit a nagyüzemek végeztek. Elismeréssel szólt arról, ahogy az ostffyaszszonyfai tsz a községfejlesztést segíti, javítva egyben tagjai életkörülményeit is. Az ünnepség keretében kitüntetéseket adtak át a munkában legjobban élenjáróknak. Udvardy Gyula Fotó: K. Z. Az Ünnepi közgyűlés résztvevői a tsz-elnök beszámolóját hallgatják. Ötödik burgenlandi kulturális napok Dr. Gerald Mader, a burgenlandi kormány kulturális minisztere a múlt hét végén sajtótájékoztatót tartott Mogersdorfban. Az 5. burgenlandi kulturális napokat május 25—27-e között ugyanis ott rendezik meg annak elismeréseként, hogy az utóbbi években Mogersdorf kulturális erőfeszítései Ausztria-szerte figyelemreméltóak. A kulturális napok különlegessége, hogy ezúttal a határmenti területek — Körmend, Szentgotthárd, Murska Sobota, Güssing- Jemersdorf, Fürstenfeld-Feldbach — fiatalságát is várják, vendégül látják. A miniszter hangsúlyozta, hogy a mostani idők legfontosabb feladata a béke megtartása és védelme. A hármas határon élők együttműködése, jó szomszédsága példa arra, hogyan lehet békében és barátságban élni. A kulturális találkozó hozzásegíti a résztvevőket egymás jobb megismeréséhez is. Május 26-án délután a három országrészből kerékpárral érkező fiatalok béketalálkozóját rendezik meg. Ennek keretében Theodor Kéry tartományi főnök és Törökország ausztriai nagykövete az 1664-es csatában elesett török katonák emlékére emlékművet avat fel. Az ifjúsági béketalálkozó nagyon gazdag programmal várja a résztvevőket: zenekarok, táncegyüttesek lépnek fel, képzőművészek és tanulók alkotásaiból, fotóiból rendeznek kiállításokat. A kultúrnapok keretében nemzetközi vadásztalálkozót és az építészek symposiumát is megrendezik. A sajtótájékoztatón a rendezők újólag is kihangsúlyozták, hogy az 5. burgenlandi kulturális napokkal a hármas határ régiójában a társadalmi realitásoknak megfelelően a híd szerepét kívánják betölteni és a békét, barátságot szolgálni. Cs. Gy. Sajtótájékoztató Mogersdorfban 50 évig után az Egyesült Államok kémelhárító és belbiztonsági szervezetévé vált. 1919-ben, az első világháború utáni forradalmi fellendülés idején alakították meg úgynevezett „antiradikális osztályát”. Ennek lett első vezetője Hoover, aki csakhamar az amerikai radikálisok, szocialisták, kommunisták, anarchisták, szabadkőművesek elleni harc „fővadászává” vált. Az FBI élére 1924-ben került. Jellemző, hogy az amerikai polgári demokráciában, amely négy esztendőnként gondosan újraválasztja elnökeit, Hoover csaknem ötven évig, 1972-ben bekövetkezett haláláig ült a kémelhárítás és belbiztonság főnöki karosszékében. Számlájára e fél évszázadban félelmetes ügyek kerültek — az anarchista merénylettel vádolt, 1927-ben ártatlanul kivégzett Sacco és Vanzetti esetétől kezdve a hidegháború csúcsán ugyancsak ártatlanul perbe fogott Rosenberg házaspár kivégzésén át a vietnami háborút kísérő letartóztatási hullámig. Ezeknek az ügyeknek a titkairól a páncélszekrényben maradt tízezer oldal beszél (illetve hallgat). A nyilvánosságra hozott hétezer oldal azonban mégis jellemző és leleplező fényt vet az FBI tevékenységére. Pontosabban arra, hogy milyen módszerekkel uralkodott az FBI és személyesen Hoover az amerikai politikán, sőt a Fehér Ház főnökein is. A dokumentumok egy nagy csoportja arról szól, miképpen verte szét a második világháborúban az FBI a hadsereg kémelhárító szervezetét, amelyet Hoover nemkívánatos konkurenciának tekintett. A katonai kémelhárítás emberei mikrofonokat helyeztek el az elnök feleségének, Mrs. Rooseveltnek a szállodai szobájában. Az ott készült felvételek arról „tanúskodtak”, hogy az elnök felesége szerelmi légyotton fogadott egy fiatal repülőtisztet, aki a Fehér Házban teljesített szolgálatot. Az FBI megszerezte a felvételt és Hoover lejátszotta az akkor még viaszlemezre vett hangdokumentumot magának Roosevelt elnöknek. Utána azt is elárulta, hogy a hadsereg kémelhárító szolgálata tévedett. A szobában valójában nem az elnök felesége, hanem a repülőtiszt menyaszszonya tartózkodott. Miután azonban a First Lady szobája is „be volt mikrofonozva”, a hangot torzító viaszlemezek elcserélése okozta az ügynökök tévedését. Az eredmény: Roosevelt utasítására néhány hónap alatt felszámolták a hadsereg külön kémelhárító szervezetét és az FBI egyedül maradt a porondon. —ime. (Következik: Hatalmi harcok) Az ifjú Hoover Roosevelt elnök mögött. 1984. május 15. Kedd Nomen est omen Érdekes, figyelemreméltó felmérés készülhetne a fiatalok körében arról, mi a véleményük a példaképről, szükségük, igényük van-e rá? Egyáltalán, tudják-e, mit takar konkrétan ez a fogalom? Emlékszem, diákkorunkban sokat foglalkoztunk ezzel a témával, több osztályfőnöki óra anyaga volt, nem egy fogalmazást kellett írnunk erről magyarórán. Elképzelni sem tudtuk, hogy őrsi, raj- vagy csapatnevünket ne olyan példaadóan élő személyről, hősről, történelmi elődről nevezzük el, aki példaképünk is lehetett volna. Ugyancsak így voltak ezzel akkoriban a munkacsapatok, brigádok, sportkörök is. Hogy miért jutott ez eszembe? Nemrég szülői értekezleten számolt be megdöbbenéssel egy pedagógus, hogy felsőtagozatos gyermekeink sincsenek tisztában a példakép fogalmával. Erről győződött meg, amikor hatodikos fiai a megalakuló focicsapatjuk névadójául a „PERSHING” nevet választották. Jó, hogy érdeklődőek, tájékozottak, de az sem árt, ha a dolgokat a helyére tudják tenni. Higgyük azt, hogy ez esetben csupán meggondolatlanságról, a hangadó fiú, — akié az ötlet volt, — meggondolatlanságáról volt szó, nehezen értették nevelőjük elképedését is. Divat manapság, hogy a sorra megalakuló gazdasági munkaközösségek, szerződéses üzletek, de még egy magára valamit adó diák focicsapat sem alakulhat meg névtelenül. Sikerük elsődleges feltétele, hogy hangzatos fantázianevet, tevékenységüket jellemző, ötletes névadót találjanak. A választott név persze fordítva is jellemez, árulkodik ízlésről, minőségről. A minap kezembe került az egyik vállalat gazdasági munkaközösségeinek listája, feltüntetve megkülönböztető névadóikat is. Ha munkájuk is olyan, mint névválasztásuk, nem sok jót tudok jósolni a cégnek. A takarítóbrigád például a közismerten legrosszabb mosópor fantázianevet vette fel. Sorolhatnám a negatív példákat... Mintha a cél az volna, hogy a névadás legyen meghökkentő, figyelemfelkeltő, a produktum, a teljesítmény már mellékes, lényegtelen. bem Fehér folt Régi igazság, hogy semmi sem unalmasabb, mint egy tegnapi újság. A napilap jellegéből fakad, a neve is mutatja, hogy elsősorban az új, az aznapi híreket szállítja az olvasóközönséghez. Ezért napilap, ezért újság. Az előállítása hosszú sor, sok ember munkája, akárcsak a terjesztése. Mert ugyan minek megírni, kinyomtatni, expediálni az újságot, ha az nem jut el a közönséghez? Bármily furcsán hangzik is. Szombathelyen a Joskar-Ola városrész napilapellátásban fehér folt. Aki nem fizet elő napilapra, aki árustól szeretné megvásárolni a mindennapi újságot, az kétségek közt indulhat e beszerző körútra. Mert: van ugyan a városrészen egy postahivatal, de az hétvégén bezár. Aztán kapható még napilap a vásárcsarnoki újságárusnál, de nem mindig. Húsvétkor például nem, mert a piac zárva lévén nem nyitott ki ez az árusítóhely sem. Aki neglizsébe szaladt le lapért, az hoppon maradt, vagy mehetett haza felöltözni, s bemenni újságért a Köztársaság térre — a legközelebbi árusítóhelyhez. Van még egy kis pavilon a Barátság útján bőséges kínálattal, kedves fiatal elárusítóval — csakhogy a kedvesség nem pótolja azt, hogy ez a pavilon vasárnap mindig zárva van. Hétfőn ugyan kinyit — azon a napon, amelyen csupán a Hétfői Hírek jelenti a friss újságot. De sokszor hétköznapokon is bizonytalan ennek a pavilonnak a nyitvatartása. Május 12-én, szombaton reggel fél hétkor például még zárva volt — a piaci árushoz zarándokolt a környék. Több ezer ember lakik a Joskar-Olán. Nem mindenki fizeti elő az újságot, újságokat, van aki az előfizetettek mellé utcánát is szeretne vásárolni. Úgy gondolom, e helyéhség kielégítése megérné a postának is. Egységes nyitvatartási renddel, esetleg még egy pavilon, vagy árusítóhely beiktatásával sok boszszúságtól mentené meg a környék lakóit, s ő sem járna rosszul! És eltűnne a terjesztésnek ez a fehér foltja. (szakály) Környezet- és Természetvédelmi Napok (1.) Helyszíni büntetés. (Jakatos Ferenc karikatúrája) 3