Vas Népe, 1984. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-15 / 112. szám

Ünnepi ülés Ostffyasszonyfán (Folytatás az 1. oldalról) százalékkal. Ennek pedig a bőséges takarmánytermesztés volt az egyik legfontosabb feltétele. Meszezéssel, mély­lazítással, nagyobb adagú tápanyaggal növelték a ta­laj termőképességét. Ezek természetes velejárója lett a magasabb hozam, ami lehe­tővé tette, hogy az egy hek­tárra jutó marhaállomány — a háztájit is beleértve — az országos átlag kétszere­sénél is több legyen. Ez a magas létszám ismét visz­­szahatott a termelésre, hi­szen a nagy tömegű trágyá­val szántóikhoz újabb olcsó tápanyagbázist teremtettek. Ez az egymást kiegészítő — most már körforgásban levő — folyamat nagyobb bizton­ságot adott a szántóföldi ter­meléshez, és általa megte­remtődtek — a kavicsos ta­lajú cseri tájegységen — a biztonságos termelés felté­telei. Sokat mond, hogy tavaly a búza mázsáját 197, a ku­koricáét 269, a takarmány­­répáét 230, a silóét 59 fo­rintért tudták előállítani. Lényeges, hogy a háztájit a közös gazdálkodás szerves részének tekinti az üzem, s a háztájiban tartott 250 te­hénnek és szaporulatának, 180 kocának és szaporulatá­nak, 20 ezer baromfinak az eleségét is megtermeli.­­Ta­­valy 25—26 millió forint kö­zött volt a tagok portáin előállított állatok, termékek együttes értéke. A szövetkezet 1982 elején ipari munkahely létesítésé­re hozott határozatot. Nem­sokára kialakított és mű­ködtetni kezdett egy varro­dát, amelyben hatvan nő ta­lál elfoglaltságot, kereseti le­hetőséget , helyben. A varroda, működésének első évében, tavaly már nyere­séges volt. Budapesten pe­dig százötven fő bedolgozót foglalkoztató üzeme van a szövetkezetnek: galvanizá­lást, szerszámkészítést, te­kercselést végez és más szol­gáltató jellegű munkára vállalkozik. A tsz a gyenge termelési adottságait ipari munkával, háttérrel is erő­síti, hogy ezzel jobb felté­teleket teremtsen a növény­­termesztési és állattenyész­tési főágazatainak további felvirágoztatásához. Így a tagok gyarapodó jö­vedelmén túl — tavaly 53 ezer forint felett volt az egy dolgozó tagra jutó s a tsz­­ből származó kereset — a községfejlesztés segítésére is jutott a szövetkezet jöve­delméből. Segíti a tsz a község nem portalanított út­jainak karbantartását, hoz­zájárul a művelődési intéz­mények fenntartásához, míg a helyi vízmű megépí­téséhez 3 millió forintot adott. A szövetkezet eredményes gazdálkodását méltatta dr. Eleki János is annak han­goztatásával, hogy az aszá­lyos évben igen hozzáértő intézkedésekre, s a tagság nagy-nagy szorgalmára volt szükség. Így például a ter­mőföld hozzáértő hasznosí­tására, a szerződéses fegye­lem betartására, jó techno­lógiára, jó vezetésre. Eleki János elismerő szavak kö­zepette nyújtotta át a me­zőgazdasági miniszter és a TOT elnöksége által oda­ítélt oklevelet a tsz elnöké­nek. Dr. Bors Zoltán, a megyei pártbizottság, a megyei ta­nács, a celldömölki városi pártbizottság és a városi ta­nács nevében gratulált a szövetkezetnek. Elemezte a megye tavalyi gazdálkodá­sát, benne a mezőgazdasági termelést, s méltatta azt a munkát, amit a nagyüzemek végeztek. Elismeréssel szólt arról, ahogy az ostffyasz­szonyfai tsz a községfejlesz­tést segíti, javítva egyben tagjai életkörülményeit is. Az ünnepség keretében ki­tüntetéseket adtak át a munkában legjobban élen­járóknak. Udvardy Gyula Fotó: K. Z. Az Ünnepi közgyűlés résztvevői a tsz-elnök beszámolóját hallgatják. Ötödik burgenlandi kulturális napok Dr. Gerald Mader, a bur­genlandi kormány kulturális minisztere a múlt hét vé­gén sajtótájékoztatót tartott Mogersdorfban. Az 5. bur­genlandi kulturális napokat május 25—27-e között ugyanis ott rendezik meg annak elismeréseként, hogy az utóbbi években Mogers­­dorf kulturális erőfeszítései Ausztria-szerte figyelemre­méltóak. A kulturális na­pok különlegessége, hogy ez­úttal a határmenti területek — Körmend, Szentgotthárd, Murska Sobota, Güssing- Jemersdorf, Fürstenfeld-Feldbach — fiatalságát is várják, vendégül látják. A miniszter hangsúlyozta, hogy a mostani idők leg­fontosabb feladata a béke megtartása és védelme. A hármas határon élők együtt­működése, jó szomszédsága példa arra, hogyan lehet bé­kében és barátságban élni. A kulturális találkozó hoz­zásegíti a résztvevőket egy­más jobb megismeréséhez is. Május 26-án délután a három országrészből kerék­párral érkező fiatalok béke­találkozóját rendezik meg. Ennek keretében Theodor Kéry tartományi főnök és Törökország ausztriai nagy­követe az 1664-es csatában elesett török katonák emlé­kére emlékművet avat fel. Az ifjúsági béketalálkozó nagyon gazdag programmal várja a résztvevőket: zene­karok, táncegyüttesek lép­nek fel, képzőművészek és tanulók alkotásaiból, fotói­ból rendeznek kiállításokat. A kultúrnapok keretében nemzetközi vadász­találko­zót és az építészek sympo­­siumát is megrendezik. A sajtótájékoztatón a ren­dezők újólag is kihangsú­lyozták, hogy az 5. burgen­landi kulturális napokkal a hármas határ régiójában a társadalmi realitásoknak megfelelően a híd szerepét kívánják betölteni és a bé­két, barátságot szolgálni. Cs. Gy. Sajtótájékoztató Mogersdorfban 50 évig után az Egyesült Államok kémelhárító és belbiztonsági szervezetévé vált. 1919-ben, az első világháború utáni forradalmi fellendülés idején alakították meg úgynevezett „antiradikális osztályát”. En­nek lett első vezetője Hoo­ver, aki csakhamar az ame­rikai radikálisok, szocialis­ták, kommunisták, anarchis­ták, szabadkőművesek elleni harc „fővadászává” vált. Az FBI élére 1924-ben került. Jellemző, hogy az amerikai polgári demokráciában, amely négy esztendőnként gondosan újraválasztja elnö­keit, Hoover csaknem öt­ven évig, 1972-ben bekövet­kezett haláláig ült a kém­elhárítás és belbiztonság fő­nöki karosszékében. Számlá­jára e fél évszázadban félel­metes ügyek kerültek — az anarchista merénylettel vá­dolt, 1927-ben ártatlanul ki­végzett Sacco és Vanzetti esetétől kezdve a hideghá­ború csúcsán ugyancsak ár­tatlanul perbe fogott Rosen­berg házaspár kivégzésén át a vietnami háborút kísérő letartóztatási hullámig. Ezeknek az ügyeknek a titkairól a páncélszekrény­ben maradt tízezer oldal be­szél (illetve hallgat). A nyilvánosságra hozott hét­ezer oldal azonban mégis jellemző és leleplező fényt vet az FBI tevékenységére. Pontosabban arra, hogy mi­lyen módszerekkel uralko­dott az FBI és személyesen Hoover az amerikai politi­kán, sőt a Fehér Ház főnö­kein is. A dokumentumok egy nagy csoportja arról szól, miképpen verte szét a má­sodik világháborúban az FBI a hadsereg kémelhárító szervezetét, amelyet Hoover nemkívánatos konkuren­ciának tekintett. A katonai kémelhárítás emberei mik­rofonokat helyeztek el az elnök feleségének, Mrs. Rooseveltnek a szállodai szo­bájában. Az ott készült fel­vételek arról „tanúskodtak”, hogy az elnök felesége sze­relmi légyotton fogadott egy fiatal repülőtisztet, aki a Fehér Házban teljesített szolgálatot. Az FBI megsze­rezte a felvételt és Hoover lejátszotta az akkor még viaszlemezre vett hangdoku­mentumot magának Roose­velt elnöknek. Utána azt is elárulta, hogy a hadsereg kémelhárító szolgálata téve­dett. A szobában valójában nem az elnök felesége, ha­nem a repülőtiszt menyasz­­szonya tartózkodott. Miután azonban a First Lady szo­bája is „be volt mikrofonoz­­va”, a hangot torzító viasz­lemezek elcserélése okozta az ügynökök tévedését. Az eredmény: Roosevelt utasí­tására néhány hónap alatt felszámolták a hadsereg kü­lön kémelhárító szervezetét és az FBI egyedül maradt a porondon. —­ime. (Következik: Hatalmi har­cok) Az ifjú Hoover Roosevelt elnök mögött. 1984. május 15. Kedd Nomen est omen Érdekes, figyelemreméltó felmérés készülhetne a fiatalok körében arról, mi a véleményük a példa­képről, szükségük, igényük van-e rá? Egyáltalán, tudják-e, mit takar konkrétan ez a fogalom? Emlékszem, diákkorunkban sokat foglalkoztunk ezzel a témával, több osztályfőnöki óra anyaga volt, nem egy fogalmazást kellett írnunk erről magyarórán. Elképzelni sem tudtuk, hogy őrsi, raj- vagy csapatne­vünket ne olyan példaadóan élő személyről, hősről, történelmi elődről nevezzük el, aki példaképünk is lehetett volna. Ugyancsak így voltak ezzel akkoriban a munkacsapatok, brigádok, sportkörök is. Hogy miért jutott ez eszembe? Nemrég szülői ér­tekezleten számolt be megdöbbenéssel egy pedagó­gus, hogy felsőtagozatos gyermekeink sincsenek tisz­tában a példakép fogalmával. Erről győződött meg, amikor hatodikos fiai a megalakuló focicsapatjuk névadójául a „PERSHING” nevet választották. Jó, hogy érdeklődőek, tájékozottak, de az sem árt, ha a dolgokat a helyére tudják tenni. Higgyük azt, hogy ez esetben csupán meggondolatlanságról, a hangadó fiú, — akié az ötlet volt, — meggondolatlanságáról volt szó, nehezen értették nevelőjük elképedését is. Divat manapság, hogy a sorra megalakuló gaz­dasági munkaközösségek, szerződéses üzletek, de még egy magára valamit adó diák focicsapat sem alakul­hat meg névtelenül. Sikerük elsődleges feltétele, hogy hangzatos fantázianevet, tevékenységüket jellemző, ötletes névadót találjanak. A választott név persze fordítva is jellemez, árulkodik ízlésről, minőségről. A minap kezembe került az egyik vállalat gazdasági munkaközösségeinek listája, feltüntetve megkülön­böztető névadóikat is. Ha munkájuk is olyan, mint névválasztásuk, nem sok jót tudok jósolni a cégnek. A takarítóbrigád például a közismerten legrosszabb mosópor fantázianevet vette fel. Sorolhatnám a ne­gatív példákat... Mintha a cél az volna, hogy a névadás legyen meghökkentő, fi­gy­elemf­elkeltő, a produktum, a tel­jesítmény már mellékes, lényegtelen. be­­m Fehér folt Régi igazság, hogy semmi sem unalmasabb, mint egy tegnapi újság. A napilap jellegéből fakad, a ne­ve is mutatja, hogy elsősorban az új, az aznapi híre­ket szállítja az olvasóközönséghez. Ezért napilap, ezért újság. Az előállítása hosszú sor, sok ember munkája, akárcsak a terjesztése. Mert ugyan minek megírni, kinyomtatni, expediálni az újságot, ha az nem jut el a közönséghez? Bármily furcsán hangzik is. Szombathelyen a Joskar-Ola városrész napilapellátásban fehér folt. Aki nem fizet elő napilapra, aki árustól szeretné megvá­sárolni a mindennapi újságot, az kétségek közt in­dulhat e beszerző körútra. Mert: van ugyan a város­részen egy postahivatal, de az hétvégén bezár. Az­tán kapható még napilap a vásárcsarnoki újságárus­nál, de nem mindig. Húsvétkor például nem, mert a piac zárva lévén nem nyitott ki ez az árusítóhely sem. Aki neglizsébe szaladt le lapért, az hoppon ma­radt, vagy mehetett haza felöltözni, s bemenni új­ságért a Köztársaság térre — a legközelebbi árusító­helyhez. Van még egy kis pavilon a Barátság útján bőséges kínálattal, kedves fiatal elárusítóval — csak­hogy a kedvesség nem pótolja azt, hogy ez a pavilon vasárnap mindig zárva van. Hétfőn ugyan kinyit — azon a napon, amelyen csupán a Hétfői Hírek jelen­ti a friss újságot. De sokszor hétköznapokon is bi­zonytalan ennek a pavilonnak a nyitvatartása. Május 12-én, szombaton reggel fél hétkor például még zár­va volt — a piaci árushoz zarándokolt a környék. Több ezer ember lakik a Joskar-Olán. Nem min­denki fizeti elő az újságot, újságokat, van aki az elő­fizetettek mellé utcán­át is szeretne vásárolni. Úgy gondolom, e helyéhség kielégítése megérné a postá­nak is. Egységes nyitvatartási renddel, esetleg még egy pavilon, vagy árusítóhely beiktatásával sok bosz­­szúságtól mentené meg a környék lakóit, s ő sem járna rosszul! És eltűnne a terjesztésnek ez a fehér foltja. (szakály) Környezet- és Természetvédelmi Napok (1.) Helyszíni büntetés. (J­akatos Ferenc karikatúrája) 3

Next