Vas Népe, 1984. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-20 / 117. szám
Berze Nagy János tanulmánykötetéről ■■■■■HBHaBBBHaaHBaaaaaaBaaiHBMHHaaMMiHi Map és tükör „HOL VOLT, HOL NEM VOLT — mint a mesében — volt egyszer egy tanárember, ahol amellett, hogy tankerületet igazgatott, napi pedagógiai problémákkal küszködött, európai színvonalon művelt egy nálunk akkor elhanyagolt tudományágat, a folklórt.. Berze Nagy Jánosról van szó, aki a század első felében tanulmányokat készített a monda és a mese, a mese és a néphit viszonyáról, a népköltészetnek a műköltészetre gyakorolt hatásáról, a hiedelmekről, temetkezési szokásokról is. Fő műve a magyar mesekatalógus: a számba vett 530 mese a magyar népmesék első nagyobb, ikerszerű rendszerezése, amelynek megjelenését nem érhette meg, 1946-ban halt meg. Legnagyobb művei csak halála után jelentek meg nyomtatásban, úttörő jelentőségű kutatásait a folklór kutatói is csak most kezdik megismerni igazán. Születésének századik évfordulóján 1979-ben szobrot emeltek emlékére, emléktáblát avattak, utcát és iskolát neveztek el róla. Válogatott tanulmányai és gyűjtései — Nap és tükör — 1982-ben láttak napvilágot a Baranya megyei Tanács Művelődési Osztályának kiadásában. A kiadás körülményei tanúsággal szolgálhatnak a vasiak számára is. A Baranya megyei Tanács ugyanis az előállítás és kinyomtatás költségét nem tudta vállalni. Berze Nagy János fia, ifjabb dr. Berze Nagy János felkeresett több tanácsot, nagyüzemet, vállalatot és szövetkezetét a tervezett mű költségeinek részbeni fedezésére. Kilencvenkilenc gazdálkodó egység és tanács iratkozott fel a listára — tiszteletképpen dr. Berze Nagy János néprajztudós munkásságának és emlékének. A kötet végén olvasható valamennyi támogató neve. „Mindamellett a kötet nem jelenhetett volna meg, a Berze Nagy hagyaték gondozójának, ifjabb dr. Berze Nagy Jánosnak a megszállottsága, szívós és fáradhatatlan szervezőmunkája, a kiadás költségeinek előteremtése nélkül. Vállalkozása a maga nemében — szinte páratlan a szaktudomány történetében” — írják a bevezetőben a szerkesztők. AMI AZ Ő MUNKÁJUKAT, a szerkesztést illeti: általában az első közlés változatlan szövegével adták ki a tanulmányokat és a gyűjtéseket. Ragaszkodtak a forráskiadványok eredeti szövegéhez és a dallamközlésekhez is, az írások betűs hű formájához, sőt a korabeli helyesírási szokásokhoz. Legfeljebb annyiban változtattak az eredeti szövegen, hogy a közzétett harminckét kisebb tanulmányt és gyűjtést időrendi sorrendbe szedték és sorszámmal látták el. Haszonnal forgathatják a könyvet a néprajzosokon kívül az irodalombarátok is, mivel sok tanulmány foglalkozik irodalmi művek tárgytörténetével. Adalékokat találunk Arany János, Tompa Mihály, Arany László műveinek népi vonatkozásaihoz, Petőfi Sándor költészetének folklór párhuzamaihoz. Sok érdekes tanulmányt találnak a könyvben a nyelvbarátok is, a nyelvészet iránt érdeklődők. ÉRDEKES KÉPET AD a kötet Berze Nagy Jánosnak a gyűjtőmunkával kapcsolatos modern elképzeléseiről. A népköltészeti alkotások mellett mindig lejegyezte azokat a körülményeket is, amelyek fontosak lehetnek a dal, a ballada alaposabb megismerése szempontjából. Például az adatközlő nevét, életkorát, foglalkozását, a dalok elterjedségére utaló adatokat, illetve a népélettel valókapcsolatait. „Amerre járt, ahol megtelepedett, mindenütt gyűjtött néphagyományaikat, igyekezett gyűjtőtársakat keresni, gyűjtőhálózatot létrehozni. Utolsó állomáshelyére, Pécsre kerülve, mint Baranya megye vezető tanfelügyelőjének végre sikerült kiépítenie egy széles körű, jól működő főleg falusi tanítókra támaszkodó gyűjtőszervezetet. Gyűjtési útmutatókat dolgozott ki, tanácsaival segítette gyűjtőtársait, és önmaga is végzett gyűjtőmunkát” — olvasható akönyvben, amely létrejöttével is az utókor háláját bizonyítja. N. A. hez a munkaerő technikai kiváltása is szükséges, nos, akkor majd a feladatok megoldása előtérbe kerül. Ezt egy bölcs, azt hiszem angol filozófus, így fogalmazta meg: „Minek azt ma megtenni, amit már régen kellett volna. Mivel azonban muszáj megtenni, valamikor majd csak megteszem”. Egyébként is sok mindent túlbeszélünk. Pedig „sok beszédnek sok az alja”. Gyakran a cselekvés helyett értekezünk, beszélünk, logomániásan, meg, mint az egyszeri asszony mondta, az ő férje már igen jól belejött a posztjába. „Beszámoló, szimpózium, expozium, viennálé, neki már meg sem kottyan”. Kell a szó, a rendszeres tájékoztatás, az értekezlet, eszmecsere. Ameddig valóban kell. De netán nem azért, mert most május van, nyáron meg nyár van, ősszel meg ősz van, aztán tél és vannak szép tájak .. . Ha jól emlékszem, valamikor Kazal és Latabár adott elő dalban egy kis szatírát arról, hogy igenis kell az értekezlet, az előadás, a beszámoló, az értekezés. Egy ládát akartak bevinni egy ajtón, de sehogysem fért be. Pedig tízszer is nekirugaszkodtak. Aztán rájöttek, hogy nem keresztbe kell bevinni. A dal vége az volt: „Mindez nem történik meg velünk, ha előbb értekezünk!” Kell! Csak ne legyünk úgy vele, mint az egyszeri legény a tánctanulással: ölelte otthon a seprőt és csak a kályhától tudott mindig elindulni. Meg úgy se járjunk, mint a holló a rókával. A ravasz állat dicsérte a hollót, hogy milyen szép a hangja. Ettől a holló károgni kezdett és kiejtette a sajtot a szájából, a róka meg elfutott vele. Ez a sajt nagyon kell nekünk! De mennyire! Egy anekdota szerint Árpád vezér egyszer egy gót követet fogadott. A követ hosszú, cifra beszédben adta elő, mi járatban van. Se vége, se hossza nem volt szavának. Aztán kérte a magyar fejedelem válaszát. Árpád apánk azt felelte: „Mondd meg otthon, hogy amíg te beszéltél, én a szót rágtam és hallgattam”. Mátyás királyhoz egy ékesszóló akart elszegődni, a szép beszédet a magyar uraknak tanítani. Azt mondta Mátyásnak, ő akármilyen kis dologról akármilyen hosszan tud ékesen szólani. Mátyás azt felelte: „Én meg a csizmadiában sem szeretem, ha kicsi lábra nagy csizmát varr!” És elkergette. Balassa János — írja Tóth Béla — híres sebészprofeszszor volt és nem szerette a bőbeszédűséget. Egyszer egy előkelő, ifjú hölgy kereste föl, tanácsot kért tőle. De annyit fecsegett, hogy a professzor szóhoz sem jutott. Balassa egy idő után közbevágott: mutassa a nyelvét. A hölgy engedelmeskedett. Mire Balassa: „És most hagyja úgy, amíg én beszélek". -k Nemrég összehozott a sors egy Jugoszláviában élő magyar újságíróval. Egyebek között azt mondta: „Ti ne nagyon panaszkodjatok. Amíg ennyi kutyátok van és ilyen jól tápláltak, jól fésültek, nagy gondjaitok nem lehetnek”. Náluk valóban nincs ennyi, a kutya nem akkora divat odaát. Az sem igaz, hogy valaha kutyakultusz volt ott. És amit a kolléga mondott, abban — ránk vonatkozóan — nagyon sok az igazság. Az a szólásmondás már rég nem igaz, hogy „Egyszer volt Budán kutyavásár!” Átvitt értelemben, persze igaz lehet ez is. Az feltétlenül igaz, hogy lopják is a kutyákat. Megnyúzzák, a bőrüket kikészíttetik. Tímárok is vannak már a lopott kutyák bőrének kikészítésére. Szűcsök is a kutyaszőrmékére. A rádió is mondta egyik este. Én állatbarát vagyok, noha nincsen kutyám. Régen falusi udvarunkban mindig volt. Nem tartozok azok közé, akik a kutyát, főleg értékes fajkutyát státus-szimbólumnak bélyegzik csupán. Azok közé sem, akik feltétlenül rosszallják, hogy Szombathelyen elszaporodtak a balkáni kacagó gerlék, a szelíd galambok, beköltöztek, elszaporodtak, „urbanizálódtak” a vetési varjak, a seregélyek, a csókák. Már nem annyira „jegenyefán rak fészket a csóka”, inkább befészkel a gáztüzelésű kéményekbe. Állatbarát vagyok, ameddig az állatok hasznosak, kedvesek, szépek. De csak addig, ameddig nem ártanak. Ameddig nem állandó „műsora” a rádiónak, a tévének, hogy itt, meg itt is valakit megharapott a kutya, gazdája jelentkezzen. Ameddig a csóka miatt nem kell mozgósítani a kéményseprőket. (A gázos kémények befészkelésével komoly balesetet okozhatnak). Ameddig a gerlék, más madarak miatt nem szaporodnak el a malomipari vállalat telephelyei körül a görények is. És azzal a költő-barátommal sem értek egyet, aki a minap mezítelen karján egy nagy szúnyogot itatott, mondván: neki is élnie kell. Egyszer, nagyon régen, akkor kutyakultuszról, sőt környezetvédelemről még szó sem lehetett, Tabi László írt egy szatírát. Eszerint Pesten a villamos előtt szekerével keresztbe fordult egy ló és nem ment tovább az istennek se. Egy siető utas a fejét csóválta és azt mondta: a ronda dög! Egy másik (állatbarát) utas nekitámadt a sietőnek: mit mondott, hogy ronda dög? Van egyáltalán szíve, lelke az olyan embernek, aki így beszél egy lóról? Emberi magatartás ez? A megjegyzést tevő, siető utas, tartva a másik dühétől, engesztelően azt felelte: nem a lóra mondtam én, hogy ronda dög, hanem a kocsisra. Erre a lóvédő, dühös ember lelki egyensúlya helyreállt. Lehet, hogy a lóvédő valamikor — ma is becsülendő — Nádasdy-huszár volt. Fényes karddal, prémes zubbonnyal. Az én atyámfiai közt is volt Nádasdy-huszár. De valamiféle vélt humánumból, meggondolatlanságból akkor se essünk át ezekben és semmilyen dolgainkban a ló túlsó végletébe! Pozsgai Zoltán 1984. május 20. Vasárnap Két új művelődési otthon Mindig szép és jelentős esemény egy-egy felépülő intézmény, épület, lakóház átadása. Az ötéves tervek eredményei a megépült, vagy felújítás során megszépült, korszerűsödött épületek átadásával láttatják az alkotó munka gyümölcsét. Ilyen szép ünnepe van két településnek: Nagysimonyinak és Celldömölkön az alsósági városrésznek, amikor a művelődés otthonait avatják. Nem kiemelt, nagy összegű beruházások megvalósulásának lehetünk tanúi, de az érintett településeken jelentős eseménynek, értéknek számítanak. Példás szorgoskodás, anyagi és szellemi erőfeszítés van mögöttük. Napjaink gazdasági viszonyai között egyszerre két művelődési ház felépítése különösen nagy öröm mindannyiunk számára. Nagysimonyi lakossága harminc éve várt erre a pillanatra. A régi moziépület dohos falai között zajlott a társadalmi-politikai, kulturális élet jelentős része. Alsóságon a Gönye-család régi kocsmájából a haladó szellemű testvérek igyekeztek magánerővel, valamiféle kultúrát is befogadó nagytermet építeni. Később az állam vette át a gondot, de a végleges megoldáshoz most érkezett el az idő. A két épület a májusi ragyogásban imponáló külsőt mutat. A lakosság társadalmi erőfeszítéssel nagyban hozzájárult a beruházás megvalósításához, a környezet szépítéséhez. E dicséretes szorgalmat elismerve arra is rá kell mutatni, hogy a beruházás feltételeinek a megteremtése is példa lehet arra, hogy az anyagi források miként teremthetők meg. Napjainkban egyre inkább ez az út járható. A nagysimonyi művelődési ház pénzügyi fedezete több csatornából csordogált, nevezetesen a helyi tanács pénzeszközeiből, a megyei tanács támogatásából, a megyei ifjúsági alapból, a MÁV hozzájárulásából, a termelőszövetkezet és a Moziüzemi Vállalat gondoskodásából. Az alsósági városrész megszépült épülete több funkciójú. Helyet kapott benne a posta, egy orvoslakás, két pedagógusnépművelő lakás, könyvtár és a klubok. Ezekben az esetekben a gondos tervezés, annak alapját szolgáló beruházási programkészítés korszerűbben követi a mai élet igényeit. A kivitelezés is — a sok gond mellett — figyelmes, a szépre és jóra való törekvéstől áthatóan valósult meg. E két településen a kulturális élet tárgyi feltételei jelentősen javulnak. Szinte minden lehetőségük megteremtődik ahhoz, hogy a hagyományosan jónak mondható kulturális élet még elevenebb, tartalmasabb legyen. Dala József Nagysimonyi kultúrház, Celldömölk Alsóság művelődési otthona. A PRI-közgyűlés Május 21—24. között Budapesten rendezik meg a Nemzetközi Közlekedési Balesetmegelőzési Szervezet (PRI) közgyűlését és kiállítását, valamint a 22. nemzetközi iskolakupa és a 9. ifjúsági közlekedésbiztonsági kupa versenyeit — jelentették be az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács Titkársága, a Belügyminisztérium sajtóosztálya és a MUOSZ közlekedéspolitikai szakosztálya közös sajtótájékoztatóján. Grimela Sándor rendőr ezredes, az OKBT ügyvezető elnöke elmondotta, hogy az 1959-ben 11 európai ország közlekedésbiztonsági szervezetének összefogásával — francia kezdeményezésre — alakult PRI-nek jelenleg 52 ország a tagja. Fő célja a tagországok balesetmegelőzési tevékenységének segítése, valamint a nemzeti és a nemzetközi közlekedésbiztonsági tudományos kutatások eredményeinek közkinccsé tétele. A jelenlegi, 22. nemzetközi iskolakupa versenyein 17 ország 34 versenyzője vesz részt, a 9. ifjúsági közlekedésbiztonsági kupáért pedig 14 ország 28 fiatalja vetélkedik.