Vas Népe, 1984. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-07 / 132. szám
„Pöfpös muzsika,” Amatőr pop—jazz—rock találkozó ’84 HOL VANNAK MÁR A LEGENDÁS gitárpárbajok, szinte a semmiből előbukkanó őstehetségek, mint volt Radics, Baksa-Soós egykoron! Hol van az a valódi, fésületlen lendület, amely jellemezte és éltette a rockzenét, a műfajt! Az egykori amatőrök révbe értek. Több mint tisztes megélhetéshez jutnak hangszereik pengetése által, s „haladnak a korral”. Tegnap fémzene, ma diszkó, holnap a legújabb hullám. Aztán bármi, csak a felszínen maradhassanak. Hol vannak az amatőrök? A kirobbanó tehetségek, a mai kor konczzsuzsái, bródyjánosai ? Beszéljünk inkább arról ami látszik, mutatja magát. A korábbi gyakorlathoz hasonlóan idén is megrendezték országszerte az amatőr pop—jazz—rock találkozókat, Szombathelyen június 2-án. Tizenöt együttes szerepelt a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban, s a közönség — felerészben szintén zenész, felerészben betévedt — remekül szórakozott. Volt min. Pedig az indulás egészen jóra sikeredett, a sárvári Dixieland együttes színvonalas produkciót mutatott be. Nem így a jobb sorsra érdemes Priest együtt«!: zenéjük széthullt, feltűnt a csapatmunka hiánya. A komor hangulatú dalszövegek sem hatottak eredetien. Ugyancsak „döngölős” rockkal mutatkozott be a Galaxis is: egyszerű sémáikból építették fel számaikat, híján az ötletesebbzenei megoldásoknak. FELÜDÜLÉS VOLT HALLANI a Csalogány triót, amelynek ez volt az első hivatalos fellépése. Gazdag dallamvilág, finom megoldások, s a műsor nagy részében jó együtthangzás: zúgott is a taps. Az ígéretes csapat tagjai szerencsésen váltogatták a kemény és a lágy zenei betéteket. Megfelelő helyen és időben „villant” a gitár, az orgona... A simasági Rock Trióda becsülettel lejátszotta amit vállalt, de hát ez kevés volt, talán még egy kis klubban is. Meglepetést keltett a némi múltra visszatekintő Fáraó Vasvárról. Dobosuk — 14 éves iskolás — elképesztő pörgetéseket produkált, holott alig érte fel a szerelést ... Bőviben volt a magabiztosságnak az ugyancsak igen fiatal énekes is, bár a végére elfogyott a szufla. A meglepetés ezúttal a csapat fiatal átlagéletkorára értendő. Jó benyomást tett viszont a fáradó nézőkre a Madam együttes. Ironikus szövegeik „ülnek”. Talán új hullámosnak nevezhető zenéjük sem rossz. Játékukon érződött: dolgoznak, gyakorolnak. Nem így a vasvári Coma! Ők átélték Szenvedés című számukat... A celli Sfinx csoport vezetője azon kesergett: nem támogatják őket a kisvárosban, értetlenséggel találkoznak (a hatvanas évek jutottak az ember eszébe ...), így csupán tapasztalatcsere céljából vesznek részt a találkozón. Zenéjükkel ezt igazolták. DERÜLTSÉGET KELTETT az ugyancsak celli Bat Band vezetőjének kijelentése. Nem próbálnak, s ez meg is látszik majd a produkción — ígérte, így jön, vészes gyorsasággal megtelt a nagyterem melletti büfé. S következett a meglepetéscsapat, a vendég — esküs — Zetor Alakulat. Mivel Veszprém megyében nem rendeznek hasonló találkozót, ezért itt indultak. Kétségkívül a legeredetibb „alakulatot” ismerhettük meg a Zetorban. Komédiáztak a színpadon, pukkasztották a jónépet „szántóföldi pöspös muzsikájukkal”. Néhány bemondásuk egészen szellemesre sikeredett. Főleg, amikor a „nehézjárású ösküs legényeket” pécézték ki... Maradandó élményt szereztek. Egyszerűen azért, mert felhagytak a fesztiválokon elvárt magatartással. Kigúnyolták a pózolást, tudatosan hamisságra törekedtek (bár hamisság enélkül is volt, bőven). Említést érdemel még a Hur-Labor két zenésze: ők egészen sajátos zenét művelnek. Gitárjátékuk ringat, majd felriaszt. Dalszövegeik — verseik — gondolkodásra, töprengésre késztetnek. Méltán kaptak nagy tapsot. Nagyjából ennyit láthattunk a könnyűzenei amatőrségből, kissé szomorúan rögzítve: az igazi tehetségek idén is elmaradtak. Az a néhány együttes, vagy szólista, amely netán kiemelkedik az amatőrök közül — előbb-utóbb beáll majd a sorba, tévé-, rádiószereplés, vagy lemez reményében. S felejt, mind a „nagyok”, a honi szupersztárok. Tényleg, hol vannak ma az amatőrök, a kirobbanó tehetségek? Csak nem valami eldugott kis sufnikban, pincékben, lakótelepi mosókonyhákban? Ha igen, akkor jó, a beatkorszak is így kezdődött. Ha viszont a színpadon megjelentek nyújtják a teljes választékot , akkor baj van. Baj van a zenével. A semmitmondó átlaghoz közelít, száműzve érzelmet és értelmet. AZ ILLENDŐSÉG ÚGY KÍVÁNJA, hogy ideírjuk a verseny győzteseit, a területi döntőbe jutottakat: Csalogány trió, Madam együttes, Sárvári Dixieland Band, az ösküi Zetor Alakulat és egy javaslat a zsűritől: a Galaxis. Kozma Gábor Dokumentumfilmeket forgatnak a Társulás és a Hunnán Filmstúdióiban ezekben a napokban. A Magyar Televízióval koprodukcióban ,Jikn/létonűsor” címmel készül Fehér Gyöngy filmje, PapFerenc operatőrrel. A Latinovíts Zoltánnak és Kuszánk Zoltánnak emléket állító produkció a művészek filmjeiből vett részletekből, illetve egyéb dokumentumfelvételekből erüít. „Isonzo” a címe Gulyás Gyula és Gyulyás János operatőr-rendezők filmjének, amely az I. világháború egyik ütközetéről, az isonzói csatáról szól. .Paraszti élet” címmel többrészes filmsorozatot forgat ifj. Schliiffer Pál. Most ismét a nyolcvanas években átrétegződött magyar társadalomnak egy darabkáját vizsgálja az alkotó. Rendhagyó tudósítás egy rendhagyó vetélkedőről Fele sem igaz Vácott - Sandokán A múlt hét végén megtartott váci búcsúban — természetesen Vágó István vezetésével —egy rendhagyó ■Fele sem igaz vetélkedőre került sor. Eltérő, szokatlan volt, — mert a válaszoknak nem fele sem, hanem pontosan fele volt igaz kétféle döntési lehetőség közül kellett választani, — mert a versenyzők nem egy csapatból, hanem az ország valamennyi tájáról érkező, csaknem harmincötezres létszámú közönségből kerültek ki, — mert a vetélkedőire a Breki-Show keretén belül* forró melegben és felfokozott hangulatban került sor, — mert a kérdések csak egy személyre vonatkoztak, — és mert a vetélkedő vendége, főszereplője az a színész volt, aki egyben az egész rendezvény legnagyobb szenzációját jelentette : Sandokán alakítója, KABIR BEDI. Miután rövid beszéddel üdvözölte a közönséget, elkezdődött a játék. Néhány versenyző azonnal elhitte, — hogy Kabir Bedd indiai születésű, egy bátyja J és egy nővére van, 38 éves, nős, három gyermek apja, — hogy Indáéban járt iskolába, — először a Himalája hegység egyik településében —, legjobban a történelmet szerette, legkevésbé pedig a biológiát. Építészmérnök szeretett volna lenni, de szülei anyagilag nem tudták támogatni a továbbtanulását, ezért olyan pályát kellett keresni, ahol hamarabb végezhetett. Így lett történész, de a tanulmányi évek alatt el kellett menni dolgozni is, és ezután lett csak színész; — hogy 27 filmet forgatott Indiába — öt éven belül — és amióta elment Indiából 10-nél többet készítettek vele; — hogy látta a TV-híradót, s önmagát a Skála előtti parkolóban, amint autogramokat osztogat; — hogy Los Angelesiben él és dolgozik. Az élete anyujára tele van utazással, mozgással, munkával, s amikor otthon van az a legkedvesebb időtöltése, hogy nem ósdinál semmit sem. Ez számára kikapcsolódás, egyfajta meditáció,hogy kedvenc sportága a futball, ezen kívüli szereti a popzenét és egy olyan indiai dobon játszik, amelynek mindkét oldala szól (magyarul kétfenekű dob),hogy a Sandókán név eredete egy tós Malájsiai falu neve, amitt úgy hívnak, hogy Sandáiban. Salgari, az író alakította át ezt a nevet Sandokánná, mert az ő számára olyan csengése volt ennek a névnek, ami ráütött arra az emberre akit őkitalált, aki megöli a tigrist, aki az igazságért, a szabadságért küzd, vagyis mindazért harcol, amiért Sandokán is harcolt a filmben, — és hogy az alábbi történet nem igaz: A Sandokán forgatása után A feketekalóz című filmet készítették. Egy hajó fedélzetén forgattak, Dél-Amerika partjaitól távol, két mérföldnyire a szárazföldtől. Valami baleset folytán a hajó süllyedni kezdett, majd az oldalára fordult. Néhány perccel azelőtt mentették ki, mielőtt teljesen elsülylyedt volna! Pedig igaz volt! Nagy Ildikó Fotó: Rumankó Éva 1984. június 7. Csütörtök .Szombathely mindig büszke volt római kori hagyományaira, Savariára, melynek történelmi léte a közel kétezer éves múlt büszkeségével tölti, töltheti el Szombathely polgárait. Ezért aztán minden új felfedezés, mely az egykori Savariához kapcsolódik, esemény nemcsak a tudományos életben, de szűkebb pátriánkban is. A közelmúltban a Savaria Múzeum régészei a Hollán Ernő utcai Pedagógus Továbbképző Kabinet (egykor általános iskola) udvarán végeztek jelentős ásatásokat, melyekről Medgyes Magdolna régész, az ásatások vezetője számolt be. Már korábban, a Romkertben végzett ásatások során feltártak egy viszonylag hosszú, méteres vastagságú falszakaszt, melyben a szakemberek az egykori városfal maradványait sejtették. Arra, hogy Savariát egyáltalán városfal övezte csak közvetett, irodalmi bizonyítékaink voltak, nevezetesen a Valentiniánus császár látogatásáról szóló tudósítások, melyek szerint azért késett a császár városba való bejövetele, mert leszakadt a rossz állapotban levő városkapu egy része. Több régész vallotta azt, hogy a Romkertben talált fal nem lehet városfal, hiszen nagyon keskeny. Mindenesetre mi e feltételezett városfal, és a kelet—nyugati irányú út metszéspontjában kezdtük meg az ásatásokat, és sikerrel jártunk. Megtaláltuk Savaria első, s eleddig egyetlen kaputornyát. — Miből következtettek arra, hogy a városkapu éppen itt volt? — Amikor az egykori Kanicsa helyén elkezdődtek az építkezések, kollégiumok, iskolák, az MMIK építése, akkor feltáró ásatásokat végeztünk, így bukkantunk rá a fent említett kelet— nyugati irányú útra, mely a most felfedezett kapunál hagyta el a várost, áthaladt a Perinten, nem sokkal lejjebb tártunk fel egy római hidat mint ahol a mostani híd van is, nagyjából a mai Gagarin utca vonalában haladt tovább. Majd elkanyarodott a dombok alján Ólad felé, amerre egyébként a vízvezeték is húzódott, amely ellátta a várost. Találtunk egy hidat az Operint utca fölött is, ugyancsak nem messze a mai Perint-hídtól, így feltételezhetjük, hogy a Zsiray Lajos utca irányában is vezetett egy út. Amikor a kaputornyot feltártuk, világossá vált a romkerti fal „vékonyságának” oka is. Savaria városfala ugyanis, mint az kiderült, a 2—8. századból való, amikor — s ezt más római kori városok példája is megerősíti —, vékonyabb és alacsonyabb fallal vették körül a kolóniákat, mint korábban, illetve később. — Túl azon, hogy ez az első feltárt városkapu, még mi a felfedezés igazi jelentősége? — Korábban jóval nagyobbnak gondoltuk magának a városnak a területét, mint ezek után. Úgy véltük, hogy a Perint és a Gyöngyös által határolt területen, északon nagyjából a mai Petőfi Sándor utcáig, délen pedig a mai Zrínyi Ilona utcáig húzódott Savaria határa. Most viszont már egy adott elég hosszú falszakasz és a kapu jóvoltából pontosabban be tudjuk határolni a területet. A Romkert például az egykori Savaria északnyugati sarkában feküdhetett, ezt Buecz Terézia feltárásaiból tudjuk, aki fazekasnegyedet talált ezen a területen, ami a római városokban tűzveszélyességi okokból csak a városfalon kívül helyezkedhetett el. Jóval a Perinten innen húzódott tehát a nyugati városfal, mely nagyjából a mai Megyei Tanács épületének vonalában fordult meg, s a Köztársaság tér felé húzódva képezte a város déli határát. Északon marad a Petőfi utca, s keleten is a Gyöngyösön belül húzódott a városfal. Természetesen a kivezető utak mentén is letelepedtek az emberek, villákat, sírköveket találtunk, s voltak települések kicsit távolabb is, például Sé és Torony környékén.Mindez nem jelenti azt, hogy Savaria kicsi város lett volna, egyszerűen a városfallal körülvett városmag korlátozódott a fenti területre. Hiszen ezen a falon kívül volt többek között az Isis szentély és a feltehetően a Kálvária alatt levő római színház is. A mi munkánk sokszor esetleges, hiszen a belvárosban elsősorban olyan helyen tudunk kutatni, ahol valamilyen építkezés, komolyabb földmunka folyik, de azért alkalomadtán ilyen tervszerű feltárásokkal tudtok igazán előbbre jutni. Ennek a kaputoronynak a feltárása___is ilyen, munkánkat előbbre vivő eredmény. Halmágyi MiklósFotó: Benkő Sándor A kaputorony maradványai felülnézetből