Vas Népe, 1985. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

Mit vár Ön a Művelődési és Sportház megnyitásától? Húsz hónap telt el azóta, hogy Szombathelyen a Művelődési és Sportház a nagyközönség előtt bezárta kapuit, s a színpadot, a nézőteret építők vették bir­tokba. A felújítást megelőző időkben gyakran elő­fordult, hogy egy-egy jó produkció objektív okok miatt nem válhatott sikerdarabbá. A nézők közül so­kan nem hallották a színészek hangját, gond volt a világítással, az erősítésekkel, az elektromos berende­zésekkel. Remélhetőleg mindez már a múlté, s a már­cius 28-i bemutatón korszerű színházat vehetnek a Vas megyeiek „birtokba”. Fotó: Benkő Sándor­­ Angyalosi László, építész-üzem­vezető. — Új lesz az egész színpadi technikai rész, beleértve a díszletek vezérlését és a stúdió-berendezése­ket is. A színpad padozatát vörös­fenyőre cseréltük, az előfüggönyök, a megvilágító torony előfüggönye, a színpad eleje, oldala is megújul. A díszletek váltása, cseréje a füg­göny mozgatása gyorsabbá válik a csörlős rendszerű díszletmozgató szerkezet segítségével. A közönség majd esztétikailag, minőségileg érzi a változást, a színészek végre szilárd színpadon játszhatnak, ami „nem beszél vissza”. Országos összehasonlításban is egy modern „színház” van készülőben itt a Márci­us 15-e téren. Várnai Valéria, a sportház mun­katársa: — Szeretnénk ha a közön­ség ugyanolyan szeretettel jönne mint ahogy mi készülünk a fogadá­sukra. A korábbiakhoz képest a játszási feltételek, a hang-, a fény-, a színpadtechnika a fogadókészség a darabokhoz igazodóan javult. Változatlanul megmarad a sport­jelleg is, megrendezünk minden olyan találkozót, melyet korábban is mi szerveztünk, ragaszkodunk többek között a már egy éve működött operabérlet újraindításához is. A megnyitás utáni időszaktól azt várom, hogy egyrészt vissza fog jönni a közönségünk, másrészt, hogy végre fogadhatjuk azokat a színtár­sulatokat, együtteseket, amelyek régi ismerőseink, s nagyon várják, hogy jöhessenek már. Az átmeneti időszakban a városi tanács segítségével a hagyomá­nyos rendezvényeket (táncverseny, szegedi színházi hetek) ha különböző helyszínen is, de fogadtuk. Volt rá eset, hogy amikor előadás után lement a függöny a színészek azt mondták: Menjünk vissza abba a „rongyos régibe”, annyira megszokták a sportházat. Március 28-án a Szegedi Nemzeti Színház a Bánk Bánt adja elő. Titkos vágyam, hogy mikor a szín­pad melletti kis ajtóból a kezdés előtti percekben a színészekkel, a rendezővel együtt kinézünk, akkor telt házat lássunk. Dr. Virágh Lajosné, belgyógyász főorvos: — Amióta a sportházban színházi előadás volt, a megnyitótól kezdve a bezárásig szinte minden előadáson ott voltunk a férjemmel. A Márkus- és a Somlay-bérletet is megvásároltuk, s ha kettős előadás volt akkor vagy gyermekeinknek vagy ismerőseinknek adtuk át. Bennünket nagyon szomorúan érin­tett a kényszerű szünet. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban igen ritkán néztünk meg egy-egy darabot. Jegyet nem szívesen veszünk, mi inkább bérletpártiak voltunk, meg egyébként is a sportházat már megszoktuk és megszerettük. Nagyon várjuk, hogy kész legyen, jó előadásokat remélünk újra. Rácz Lajos, BM-nyugdíjas: — Évente két-három alkalommal néz­tem meg egy-egy előadást a sport­házban, legjobban a vidám műso­rokat a kabarékat kedvelem. Az MMIK-ban még nem jártam, ezért is várom az átadást. Szerintem a szombathelyieknek a szívéhez nőtt ez a ház, s talán nem túlzás ha azt mondom, színvonalas jó darabokat várunk, de gyakrabban mint koráb­ban voltak. Pánczél Ágota, MMIK előadója: — Míg a Művelődési és Sportház zárva volt intézményünk a gyere­kek, illetve a középiskolások szín­házi ellátását átvállalta. A sport­ház 1136 férőhelyes nézőterével szemben 392 a mi befogadóképessé­günk. Ahhoz, hogy az adott lét­számú közönségnek színházi él­ményt szerezzünk, háromszor any­­agi befektetésre volt szükségünk. Egy produkciót háromszor kellett A felnőtt színházi ellátásban igye­keztünk több pódium-jellegű műsorral, bérletes elő­adással pótolni azt az űrt, ami a sportház bezárása után maradt. Mit várok a nyitás után? A nagy ren­dezvények visszakerülnek, a színházi ellátásból in­tézményünknek megmarad a pódium-jellegű mű­sor. Továbbra is közös feladatunk lesz, hogy az igé­nyeket figyelembe véve olyan műsorpolitikát alakít­sunk ki, mely találkozik a közönségigénnyel. Valami változás azért lesz: a pódium­darabokat a sportház presszójában is szeretnék majd meghonosítani, s mi­vel ez nekünk is profilunk, így lesz egy kis konkur­­rencia. Gondolom ebből a közönség csak nyerhet. Mint néző túl a jó darabokon elsősorban kiváló hang­minőséget várok a felújított színházteremtől, megvásárolnunk. Az avult értéket térítik ra Hogyan tudják átvészelni Bobán a pedagógusok és a gyerekek a tavaly tűzkárt szenvedett iskola hiányát — erről szólt képes tudósítá­sunk, amelyben egyetlen mondattal utaltunk a na­gyon is csekély biztosítás összegére: 280 ezer forintot fizettek. Aki a cikket olvasta, va­lószínű felmerült benne a „miért csak ennyit?” kér­dés. Az Állami Biztosító Vas megyei Igazgatósága adott rá választ: „A károsodott épület a tanácsi ingatlan lel­tárban 1982. december 30-án nettó értékben 324 ezer 855 forinttal szerepel. A rende­let által adott irányelvek alapján az épületre 253 620 forint téríthető avult érté­ken, amely a leltári nettó érték 78 százalékát teszi ki. Az ingósági károkra 34 965 forintot fizettünk. A gyer­mekek megsemmisült hol­mijait a szülők vagyonbiz­tosításával térítettük.” A hír igaz, csak... Nemrég rövid hírben szá­moltunk be — sajnos jelen időbe helyezve — a szarvas­­kendi kastély felújítási munkálatairól. A tanács el­nöke tájékoztatásunkat he­lyesbítette: az általunk meg­írt munkákat már 1983/84- ben elvégeztették. És, ha már újfent szóba került a téma, azt is megírta, ter­vezik a fűtés korszerűsíté­sét, az épület külső vakolá­sát és színezését, amennyi­ben az anyagi eszközeik ezt lehetővé teszik. Üzenjük F. L.-né és férje munkahe­lyet változtatott, lényegesen kedvezőtlenebb fizetéssel, mint amennyi az előző munkahelyü­kön volt. Mégis az óvodában továbbra is a régi jövedelmük után fizettetik velük a térítési díjat. Kérdésük, jogos-e az óvo­da eljárása? Igen, szeptemberig a múlt évi keresetüket kell figyelembe venni a 41/1982. (VIII. 9.) PM. sz. rendelete értelmében. A ke­reseti bevallásokat mindig szep­temberben kérik a gyermekin­tézmények a térítési díj kiszá­mításához. December végén szándé­komban állt írni Önöknek, tegyék már szóvá a MÁV- nál uralkodó lehetetlen fű­tési szokásokat. Aztán, még­is lebeszéltem magamat az írásról. Arra gondoltam, ta­lán csak „kifogtam” decem­ber 23-án a Pestről induló gyorsvonat pukkasztó hősé­gét, 26-án meg a Szombat­helyről délután induló sze­mélyvonat fogvacogtató, fű­­tetlen kocsisorát. Február elsején ugyanazt tapasztaltam. Pestről a 15 óra 05 perckor induló gyors­vonaton szenvedtünk a tik­kasztó hőségtől. Visszafelé 4-én mentem, a délutáni személyvonattal. Induláskor még kellemes meleg volt, de csak Celldörbölkig tar­tott. Onnan jéghideg kocsik­ban utaztunk. Az eredmény: alapos megfázás, láz, ki­írás ... Kérdezem: miért van túl­fűtés a gyorsvonaton és mi­ért kell megbetegedni a sze­mélyen? Miért nem tudják megtalálni a középutat? Hogy észrevételem jogos, azt alátámasztja a Hideg, meleg pontok című írásuk tartalma, ugyanis az újság­író személyes tapasztalata teljesen egyező az enyém­mel. Pedig nem is azonos időben utaztunk. Pontos név és cím­ek Egy aggódó nagymama ír­ta: Gyermekeink testi épsé­ge érdekében kérem a se­gítségüket. A Joskar-Ola la­kótelepen az óvoda előtti kandeláberen, a Tavasz ut­cában kettőn és a lakótele­pen több helyen nincs a kandelábereken ajtó, hozzá­férhetőek a csupasz vezeté­kek. Személyesen többször voltam az ÉDÁSZ hibafel­vételén, megköszönték a be­jelentésemet és megígérték, sürgősen intézkednek. Leve­let is írtam, nem reagáltak. Egyszerűen nem értem ezt a közömbösséget. it Nemrég a rádióban apró­­hirdetéseket tettek közzé, az egyik megütötte a fülemet: „Balatoni nyaralóért idős ember eltartását vállaljuk.” Érthetően, világosan, a lé­nyeget kiemelve fogalmazott a „tisztelt hirdető”. Először felháborodtam, majd elszo­morodtam: hát ennyire nincs tisztelet az ősz haj, a ráncos kéz iránt? Igaz, elő­fordul, hogy valaki nem tudja kifejezni háláját a se­gítségért, de remélem, va­gyunk még egypáran, akik nem is a köszönetért segí­tenénk. Tragikomikus kép lehetett, amint az ajánlkozó eltartó az igényeit sorolgat­­ta, aztán eljutott a balatoni villáig. Azt mondják, mindenki otthagyja a névjegyét vala­hol, esetleg egy nyilvános apróhirdetésben. Ferencz Myrtill Celldömölk Február hatodikán hoz­zám szegődött Óladon egy zsemle színű egy év körüli tacskó kankutya. Mindössze egy napig tartózkodott ná­lam, jóllakott, kipihente ma­gát, aztán sétáltatás közben „lelépett”. Gondolom, to­vább kereste a gazdáját. A rövid idő alatt, amíg nálam volt, játék közben megse­bezte két gyerek kezét, azo­kat az orvos rögtön meg­felelő kezelésben részesítet­te. Ezért is fordulok az új­ság nyilvánosságához: ha idegen ember fogta be a kutyát, a saját érdekében jelentkezzen címemen, hogy a szükséges tanácsokkal se­gíthessem. Hegedűs Kálmán, Szombathely, Rohonci út 42. Telefon: 17-130. ★ Jókai—Hevesi Az új föl­desúr színművét láttuk a rábagyarmati színjátszók előadásában Szentgotthár­­don. Népes szereplő gárda mozgott az öt felvonásban. Honnan van az alig ezer­­kétszáz főt számláló faluban ennyi lelkes ember? Elég egy fáradhatatlan pedagó­gus kitartása, meggyőzése, szervezése. Mércét állíthatunk, de ne kérjünk számon művészi színvonalat. A nézőtéren drukkoltunk a szereplőknek, és utólag éreztük, valami többletet is kaptunk, mint amit vártunk. Megérte meg­nézni. A gotthárdi kis szín­pad korlátozta a mozgási lehetőségeket, a színek vál­tozását sem sikerült zavar­talanul megoldani. (Miből is telne a gyarmatiaknak annyi díszletre?) De mind­ezt feledtette a lelkes törek­vés, az önmaguk­ adás, amelyből nyert a néző és nyer a szereplő gárda. Csák Ferenc Szentgotthárd ★ Kissé keserűre sikerült Lőrincz Ferencné büki ol­vasónk levele. Soraiból su­gárzik annak az embernek a csalódása, aki míg egész­séges, a köznek dolgozik, aztán mihelyt megbetegszik, azt is elfelejtik, hogy vala­ha a világon volt. Illetve, az ő esetükben azért van egy kis csoport, akik még gondolnak rájuk, a férj ré­gi kollégái. Amikor meg­tudták, hogy volt munkatár­suk beteg, e levelet küldte a vépi ÁFOR ,elosztótelep Május 1. szocialista brigád­ja: „Kérjük, amennyiben szükségük van kétkezi mun­kánkra, postafordultával je­lezzék, szívesen állunk min­denben rendelkezésükre. Csak azt írják meg, mit kell csinálnunk, hogy tudjuk, milyen szerszámot vigyünk.” Ezek a sorok kiegyenlítik bennük a mások feledékeny­­ségét. LEVELEINKBŐL Helyesen értelmezték a jogszabályt? A Minisztertanács 3/1985 (I. 17.) rendeletének 13. § (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy a családi pótlék összege a tartósan beteg, illetve testileg vagy szellemileg fogyaté­kos, állandó felügyeletre szoruló gyermek után havi 1040 forint. Az (5) és (6) bekezdés tájékoztat arról is, hogy ha a két gyermek közül az egyik tartósan beteg vagy fogyaté­kos, a családnak 1880 forint családi pótlék jár, illetve ha a fogyatékos gyermek után a családi pótlékra jogosultság megszűnik, a másik gyermek után 840 forint továbbra is megilleti a családot. Jogos és jelentős szociálpolitikai intézkedés, — mond­hatja bárki — anyagilag sem maradnak magukra a beteg gyermeket nevelő családok. Így gondolkodtak az érintettek, azt hiszem elhamarkodottan. Ugyanis e gyermekeket nevelő családok a kifizetőhelyek közvetítésével a napokban arról értesültek, hogy a bentlakásos gyógypedagógiai intézmé­nyekben nevelkedő gyermekek után a jövőben a teljes csa­ládi pótlék nem jár, mert az 1/1985 (I. 17.) ME. sz. ren­delet 9. §-a értelmében, „a térítés mellett intézetben, ne­velőotthonban, csecsemőotthonban vagy gyermekotthonban elhelyezett gyermek után járó családi pótlék összege nem haladhatja meg a szülő által fizetett térítési díj összegét”. Helyesen értelmezték-e a jogszabályt a társadalombiz­tosítás jogalkalmazói? A kifizetőhelyek a bentlakásos gyógypedagógiai intéz­ményekben elhelyezett gyermekeket, azok ellátását azono­sítják a gyermekvédelmi intézményekben élőkkel, akik után a szülő az átlagjövedelem 20 százalékát térítési díj­ként befizeti, és ezért a tanuló teljes ellátást kap, ruhá­zatáról is az intézmény gondoskodik. A fogyatékos gyermekek a tankötelezettség teljesítése érdekében kerülnek bentlakásos intézménybe. Ezek az ott­honok elnevezésükben lehetnek nevelőotthonok, de funk­ciójukat tekintve diákotthonok. Az itt elhelyezett gyerme­kek — az állami gondozottak kivételével — csak átmeneti­leg háztartáson­­kívül nevelkedők. A havi térítési díj mel­lett a szülő gondoskodik a ruházatról, a rendszeres hét végi hazautaztatásról, a gyermek szünetek alatti hollétéről. Mindezek anyagi vonzata — nyugodtan állíthatom — a csa­ládi pótlék többszörösét emészti fel, megnöveli a család ki­adásait. Külön kell szólni a gyógypedagógiai intézményekben nevelkedő intézeti elhelyezett növendékekről, ők sem álla­mi gondozottak, bár tartásukról nagyobb arányban az ál­lam gondoskodik, de a felügyeleti jog továbbra is a szülő­nél marad. Intézeti elhelyezésük — többségüknél — azért vált szükségessé, mert a család anyagi helyzete megrom­lott, a nevelőotthoni elhelyezéssel járó költségeket a szülők nem tudták vállalni. Ebben az esetben tehát a család pénz­­beni segélyezését a természetbeni juttatás — a gyermek teljes ellátása — váltotta fel. Ha e családok is kizáródnak a teljes családi pótlék fo­lyósításából, anyagi helyzetük még inkább romlik, rendsze­res segélyezésük fokozottabb mértékben szükségessé válik. Tehát amit az állam egyik zsebére megspórol, a másikból kifizetni kényszerül. Nincs jogom kétségbe vonni, hogy a jogszabály előké­szítése során a jogalkotók minden körülményt alaposan számbavettek, mérlegre tették. Sőt még azt is feltételezem, ők ugyanúgy ismerik a fogyatékos gyermekek neveltetésé­nek gondjait, mint mi, akik ügyeikkel, naponta foglalko­zunk. Reméljük, hogy a végrehajtás is majd erről győz meg. Farkas Andrásné gyógypedagógiai főelőadó Mozi-ügy ! A Savaria mozival kap­csolatban három kérdést tettek fel olvasóink: miért lett a háromból két helyár; amíg a rosszabb helyek nem kelnek el, miért tartják ta­lonban a pénztárosok a jobb helyeket; végül egy régeb­bi glosszánk kapcsán újból felvetették, miért nem lehet megszervezni a délelőtti elővételt? Tuba László igazgató vá­laszában megírta: a jelenle­gi létszámmal nem tudják biztosítani a délelőtti elővé­telt. De különben is, kima­gaslóan sok elővételi igény sajnos csak egy-két film forgatásakor van, erre vi­szont nem lehet létszámot bővíteni. Amíg valamilyen megoldást nem találnak, ké­rik a nézőközönséget, hasz­nálják ki elővételre az esti órákat. Egyébként, a kétna­pos elővétel az országos gyakorlatnak megfelel. A helyárövezetek összevo­nására az áremelésről szóló tájékoztató adott konkrét választ.­­A szakma a 15 százalékos emelést így és a felemelt helyárú filmek szá­mának a növelésével kíván­ja megoldani, de az eszmei, politikai, művészi szempont­ból fontos filmek esetében a 14 forintos helyárat vál­tozatlanul hagyták. A Savariánál még egy dolog közrejátszott: a font a színház műsorellátása érde­kében, január elsejétől ki­emelt kategóriába kellett so­rolni, hogy az országos be­­­­mutatókkal egyidőben kap­ják meg a legsikeresebb fil­meket. Ez — éppen a hely­­árövezet összevonás miatt — csak a legalacsonyabb hely­áraknál jelentett két forint emelést. Eddig a pénztárosokra nem érkezett olyan panasz, hogy a jobb helyeket visz­­szatartják. Ettől függetlenül a jövőben a belső ellenőrök vizsgálata e területre is ki­terjed. 1985. február 16. Szombat

Next