Vas Népe, 1985. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
Mit vár Ön a Művelődési és Sportház megnyitásától? Húsz hónap telt el azóta, hogy Szombathelyen a Művelődési és Sportház a nagyközönség előtt bezárta kapuit, s a színpadot, a nézőteret építők vették birtokba. A felújítást megelőző időkben gyakran előfordult, hogy egy-egy jó produkció objektív okok miatt nem válhatott sikerdarabbá. A nézők közül sokan nem hallották a színészek hangját, gond volt a világítással, az erősítésekkel, az elektromos berendezésekkel. Remélhetőleg mindez már a múlté, s a március 28-i bemutatón korszerű színházat vehetnek a Vas megyeiek „birtokba”. Fotó: Benkő Sándor Angyalosi László, építész-üzemvezető. — Új lesz az egész színpadi technikai rész, beleértve a díszletek vezérlését és a stúdió-berendezéseket is. A színpad padozatát vörösfenyőre cseréltük, az előfüggönyök, a megvilágító torony előfüggönye, a színpad eleje, oldala is megújul. A díszletek váltása, cseréje a függöny mozgatása gyorsabbá válik a csörlős rendszerű díszletmozgató szerkezet segítségével. A közönség majd esztétikailag, minőségileg érzi a változást, a színészek végre szilárd színpadon játszhatnak, ami „nem beszél vissza”. Országos összehasonlításban is egy modern „színház” van készülőben itt a Március 15-e téren. Várnai Valéria, a sportház munkatársa: — Szeretnénk ha a közönség ugyanolyan szeretettel jönne mint ahogy mi készülünk a fogadásukra. A korábbiakhoz képest a játszási feltételek, a hang-, a fény-, a színpadtechnika a fogadókészség a darabokhoz igazodóan javult. Változatlanul megmarad a sportjelleg is, megrendezünk minden olyan találkozót, melyet korábban is mi szerveztünk, ragaszkodunk többek között a már egy éve működött operabérlet újraindításához is. A megnyitás utáni időszaktól azt várom, hogy egyrészt vissza fog jönni a közönségünk, másrészt, hogy végre fogadhatjuk azokat a színtársulatokat, együtteseket, amelyek régi ismerőseink, s nagyon várják, hogy jöhessenek már. Az átmeneti időszakban a városi tanács segítségével a hagyományos rendezvényeket (táncverseny, szegedi színházi hetek) ha különböző helyszínen is, de fogadtuk. Volt rá eset, hogy amikor előadás után lement a függöny a színészek azt mondták: Menjünk vissza abba a „rongyos régibe”, annyira megszokták a sportházat. Március 28-án a Szegedi Nemzeti Színház a Bánk Bánt adja elő. Titkos vágyam, hogy mikor a színpad melletti kis ajtóból a kezdés előtti percekben a színészekkel, a rendezővel együtt kinézünk, akkor telt házat lássunk. Dr. Virágh Lajosné, belgyógyász főorvos: — Amióta a sportházban színházi előadás volt, a megnyitótól kezdve a bezárásig szinte minden előadáson ott voltunk a férjemmel. A Márkus- és a Somlay-bérletet is megvásároltuk, s ha kettős előadás volt akkor vagy gyermekeinknek vagy ismerőseinknek adtuk át. Bennünket nagyon szomorúan érintett a kényszerű szünet. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban igen ritkán néztünk meg egy-egy darabot. Jegyet nem szívesen veszünk, mi inkább bérletpártiak voltunk, meg egyébként is a sportházat már megszoktuk és megszerettük. Nagyon várjuk, hogy kész legyen, jó előadásokat remélünk újra. Rácz Lajos, BM-nyugdíjas: — Évente két-három alkalommal néztem meg egy-egy előadást a sportházban, legjobban a vidám műsorokat a kabarékat kedvelem. Az MMIK-ban még nem jártam, ezért is várom az átadást. Szerintem a szombathelyieknek a szívéhez nőtt ez a ház, s talán nem túlzás ha azt mondom, színvonalas jó darabokat várunk, de gyakrabban mint korábban voltak. Pánczél Ágota, MMIK előadója: — Míg a Művelődési és Sportház zárva volt intézményünk a gyerekek, illetve a középiskolások színházi ellátását átvállalta. A sportház 1136 férőhelyes nézőterével szemben 392 a mi befogadóképességünk. Ahhoz, hogy az adott létszámú közönségnek színházi élményt szerezzünk, háromszor anyagi befektetésre volt szükségünk. Egy produkciót háromszor kellett A felnőtt színházi ellátásban igyekeztünk több pódium-jellegű műsorral, bérletes előadással pótolni azt az űrt, ami a sportház bezárása után maradt. Mit várok a nyitás után? A nagy rendezvények visszakerülnek, a színházi ellátásból intézményünknek megmarad a pódium-jellegű műsor. Továbbra is közös feladatunk lesz, hogy az igényeket figyelembe véve olyan műsorpolitikát alakítsunk ki, mely találkozik a közönségigénnyel. Valami változás azért lesz: a pódiumdarabokat a sportház presszójában is szeretnék majd meghonosítani, s mivel ez nekünk is profilunk, így lesz egy kis konkurrencia. Gondolom ebből a közönség csak nyerhet. Mint néző túl a jó darabokon elsősorban kiváló hangminőséget várok a felújított színházteremtől, megvásárolnunk. Az avult értéket térítik ra Hogyan tudják átvészelni Bobán a pedagógusok és a gyerekek a tavaly tűzkárt szenvedett iskola hiányát — erről szólt képes tudósításunk, amelyben egyetlen mondattal utaltunk a nagyon is csekély biztosítás összegére: 280 ezer forintot fizettek. Aki a cikket olvasta, valószínű felmerült benne a „miért csak ennyit?” kérdés. Az Állami Biztosító Vas megyei Igazgatósága adott rá választ: „A károsodott épület a tanácsi ingatlan leltárban 1982. december 30-án nettó értékben 324 ezer 855 forinttal szerepel. A rendelet által adott irányelvek alapján az épületre 253 620 forint téríthető avult értéken, amely a leltári nettó érték 78 százalékát teszi ki. Az ingósági károkra 34 965 forintot fizettünk. A gyermekek megsemmisült holmijait a szülők vagyonbiztosításával térítettük.” A hír igaz, csak... Nemrég rövid hírben számoltunk be — sajnos jelen időbe helyezve — a szarvaskendi kastély felújítási munkálatairól. A tanács elnöke tájékoztatásunkat helyesbítette: az általunk megírt munkákat már 1983/84- ben elvégeztették. És, ha már újfent szóba került a téma, azt is megírta, tervezik a fűtés korszerűsítését, az épület külső vakolását és színezését, amennyiben az anyagi eszközeik ezt lehetővé teszik. Üzenjük F. L.-né és férje munkahelyet változtatott, lényegesen kedvezőtlenebb fizetéssel, mint amennyi az előző munkahelyükön volt. Mégis az óvodában továbbra is a régi jövedelmük után fizettetik velük a térítési díjat. Kérdésük, jogos-e az óvoda eljárása? Igen, szeptemberig a múlt évi keresetüket kell figyelembe venni a 41/1982. (VIII. 9.) PM. sz. rendelete értelmében. A kereseti bevallásokat mindig szeptemberben kérik a gyermekintézmények a térítési díj kiszámításához. December végén szándékomban állt írni Önöknek, tegyék már szóvá a MÁV- nál uralkodó lehetetlen fűtési szokásokat. Aztán, mégis lebeszéltem magamat az írásról. Arra gondoltam, talán csak „kifogtam” december 23-án a Pestről induló gyorsvonat pukkasztó hőségét, 26-án meg a Szombathelyről délután induló személyvonat fogvacogtató, fűtetlen kocsisorát. Február elsején ugyanazt tapasztaltam. Pestről a 15 óra 05 perckor induló gyorsvonaton szenvedtünk a tikkasztó hőségtől. Visszafelé 4-én mentem, a délutáni személyvonattal. Induláskor még kellemes meleg volt, de csak Celldörbölkig tartott. Onnan jéghideg kocsikban utaztunk. Az eredmény: alapos megfázás, láz, kiírás ... Kérdezem: miért van túlfűtés a gyorsvonaton és miért kell megbetegedni a személyen? Miért nem tudják megtalálni a középutat? Hogy észrevételem jogos, azt alátámasztja a Hideg, meleg pontok című írásuk tartalma, ugyanis az újságíró személyes tapasztalata teljesen egyező az enyémmel. Pedig nem is azonos időben utaztunk. Pontos név és címek Egy aggódó nagymama írta: Gyermekeink testi épsége érdekében kérem a segítségüket. A Joskar-Ola lakótelepen az óvoda előtti kandeláberen, a Tavasz utcában kettőn és a lakótelepen több helyen nincs a kandelábereken ajtó, hozzáférhetőek a csupasz vezetékek. Személyesen többször voltam az ÉDÁSZ hibafelvételén, megköszönték a bejelentésemet és megígérték, sürgősen intézkednek. Levelet is írtam, nem reagáltak. Egyszerűen nem értem ezt a közömbösséget. it Nemrég a rádióban apróhirdetéseket tettek közzé, az egyik megütötte a fülemet: „Balatoni nyaralóért idős ember eltartását vállaljuk.” Érthetően, világosan, a lényeget kiemelve fogalmazott a „tisztelt hirdető”. Először felháborodtam, majd elszomorodtam: hát ennyire nincs tisztelet az ősz haj, a ráncos kéz iránt? Igaz, előfordul, hogy valaki nem tudja kifejezni háláját a segítségért, de remélem, vagyunk még egypáran, akik nem is a köszönetért segítenénk. Tragikomikus kép lehetett, amint az ajánlkozó eltartó az igényeit sorolgatta, aztán eljutott a balatoni villáig. Azt mondják, mindenki otthagyja a névjegyét valahol, esetleg egy nyilvános apróhirdetésben. Ferencz Myrtill Celldömölk Február hatodikán hozzám szegődött Óladon egy zsemle színű egy év körüli tacskó kankutya. Mindössze egy napig tartózkodott nálam, jóllakott, kipihente magát, aztán sétáltatás közben „lelépett”. Gondolom, tovább kereste a gazdáját. A rövid idő alatt, amíg nálam volt, játék közben megsebezte két gyerek kezét, azokat az orvos rögtön megfelelő kezelésben részesítette. Ezért is fordulok az újság nyilvánosságához: ha idegen ember fogta be a kutyát, a saját érdekében jelentkezzen címemen, hogy a szükséges tanácsokkal segíthessem. Hegedűs Kálmán, Szombathely, Rohonci út 42. Telefon: 17-130. ★ Jókai—Hevesi Az új földesúr színművét láttuk a rábagyarmati színjátszók előadásában Szentgotthárdon. Népes szereplő gárda mozgott az öt felvonásban. Honnan van az alig ezerkétszáz főt számláló faluban ennyi lelkes ember? Elég egy fáradhatatlan pedagógus kitartása, meggyőzése, szervezése. Mércét állíthatunk, de ne kérjünk számon művészi színvonalat. A nézőtéren drukkoltunk a szereplőknek, és utólag éreztük, valami többletet is kaptunk, mint amit vártunk. Megérte megnézni. A gotthárdi kis színpad korlátozta a mozgási lehetőségeket, a színek változását sem sikerült zavartalanul megoldani. (Miből is telne a gyarmatiaknak annyi díszletre?) De mindezt feledtette a lelkes törekvés, az önmaguk adás, amelyből nyert a néző és nyer a szereplő gárda. Csák Ferenc Szentgotthárd ★ Kissé keserűre sikerült Lőrincz Ferencné büki olvasónk levele. Soraiból sugárzik annak az embernek a csalódása, aki míg egészséges, a köznek dolgozik, aztán mihelyt megbetegszik, azt is elfelejtik, hogy valaha a világon volt. Illetve, az ő esetükben azért van egy kis csoport, akik még gondolnak rájuk, a férj régi kollégái. Amikor megtudták, hogy volt munkatársuk beteg, e levelet küldte a vépi ÁFOR ,elosztótelep Május 1. szocialista brigádja: „Kérjük, amennyiben szükségük van kétkezi munkánkra, postafordultával jelezzék, szívesen állunk mindenben rendelkezésükre. Csak azt írják meg, mit kell csinálnunk, hogy tudjuk, milyen szerszámot vigyünk.” Ezek a sorok kiegyenlítik bennük a mások feledékenységét. LEVELEINKBŐL Helyesen értelmezték a jogszabályt? A Minisztertanács 3/1985 (I. 17.) rendeletének 13. § (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy a családi pótlék összege a tartósan beteg, illetve testileg vagy szellemileg fogyatékos, állandó felügyeletre szoruló gyermek után havi 1040 forint. Az (5) és (6) bekezdés tájékoztat arról is, hogy ha a két gyermek közül az egyik tartósan beteg vagy fogyatékos, a családnak 1880 forint családi pótlék jár, illetve ha a fogyatékos gyermek után a családi pótlékra jogosultság megszűnik, a másik gyermek után 840 forint továbbra is megilleti a családot. Jogos és jelentős szociálpolitikai intézkedés, — mondhatja bárki — anyagilag sem maradnak magukra a beteg gyermeket nevelő családok. Így gondolkodtak az érintettek, azt hiszem elhamarkodottan. Ugyanis e gyermekeket nevelő családok a kifizetőhelyek közvetítésével a napokban arról értesültek, hogy a bentlakásos gyógypedagógiai intézményekben nevelkedő gyermekek után a jövőben a teljes családi pótlék nem jár, mert az 1/1985 (I. 17.) ME. sz. rendelet 9. §-a értelmében, „a térítés mellett intézetben, nevelőotthonban, csecsemőotthonban vagy gyermekotthonban elhelyezett gyermek után járó családi pótlék összege nem haladhatja meg a szülő által fizetett térítési díj összegét”. Helyesen értelmezték-e a jogszabályt a társadalombiztosítás jogalkalmazói? A kifizetőhelyek a bentlakásos gyógypedagógiai intézményekben elhelyezett gyermekeket, azok ellátását azonosítják a gyermekvédelmi intézményekben élőkkel, akik után a szülő az átlagjövedelem 20 százalékát térítési díjként befizeti, és ezért a tanuló teljes ellátást kap, ruházatáról is az intézmény gondoskodik. A fogyatékos gyermekek a tankötelezettség teljesítése érdekében kerülnek bentlakásos intézménybe. Ezek az otthonok elnevezésükben lehetnek nevelőotthonok, de funkciójukat tekintve diákotthonok. Az itt elhelyezett gyermekek — az állami gondozottak kivételével — csak átmenetileg háztartásonkívül nevelkedők. A havi térítési díj mellett a szülő gondoskodik a ruházatról, a rendszeres hét végi hazautaztatásról, a gyermek szünetek alatti hollétéről. Mindezek anyagi vonzata — nyugodtan állíthatom — a családi pótlék többszörösét emészti fel, megnöveli a család kiadásait. Külön kell szólni a gyógypedagógiai intézményekben nevelkedő intézeti elhelyezett növendékekről, ők sem állami gondozottak, bár tartásukról nagyobb arányban az állam gondoskodik, de a felügyeleti jog továbbra is a szülőnél marad. Intézeti elhelyezésük — többségüknél — azért vált szükségessé, mert a család anyagi helyzete megromlott, a nevelőotthoni elhelyezéssel járó költségeket a szülők nem tudták vállalni. Ebben az esetben tehát a család pénzbeni segélyezését a természetbeni juttatás — a gyermek teljes ellátása — váltotta fel. Ha e családok is kizáródnak a teljes családi pótlék folyósításából, anyagi helyzetük még inkább romlik, rendszeres segélyezésük fokozottabb mértékben szükségessé válik. Tehát amit az állam egyik zsebére megspórol, a másikból kifizetni kényszerül. Nincs jogom kétségbe vonni, hogy a jogszabály előkészítése során a jogalkotók minden körülményt alaposan számbavettek, mérlegre tették. Sőt még azt is feltételezem, ők ugyanúgy ismerik a fogyatékos gyermekek neveltetésének gondjait, mint mi, akik ügyeikkel, naponta foglalkozunk. Reméljük, hogy a végrehajtás is majd erről győz meg. Farkas Andrásné gyógypedagógiai főelőadó Mozi-ügy ! A Savaria mozival kapcsolatban három kérdést tettek fel olvasóink: miért lett a háromból két helyár; amíg a rosszabb helyek nem kelnek el, miért tartják talonban a pénztárosok a jobb helyeket; végül egy régebbi glosszánk kapcsán újból felvetették, miért nem lehet megszervezni a délelőtti elővételt? Tuba László igazgató válaszában megírta: a jelenlegi létszámmal nem tudják biztosítani a délelőtti elővételt. De különben is, kimagaslóan sok elővételi igény sajnos csak egy-két film forgatásakor van, erre viszont nem lehet létszámot bővíteni. Amíg valamilyen megoldást nem találnak, kérik a nézőközönséget, használják ki elővételre az esti órákat. Egyébként, a kétnapos elővétel az országos gyakorlatnak megfelel. A helyárövezetek összevonására az áremelésről szóló tájékoztató adott konkrét választ.A szakma a 15 százalékos emelést így és a felemelt helyárú filmek számának a növelésével kívánja megoldani, de az eszmei, politikai, művészi szempontból fontos filmek esetében a 14 forintos helyárat változatlanul hagyták. A Savariánál még egy dolog közrejátszott: a font a színház műsorellátása érdekében, január elsejétől kiemelt kategóriába kellett sorolni, hogy az országos bemutatókkal egyidőben kapják meg a legsikeresebb filmeket. Ez — éppen a helyárövezet összevonás miatt — csak a legalacsonyabb helyáraknál jelentett két forint emelést. Eddig a pénztárosokra nem érkezett olyan panasz, hogy a jobb helyeket viszszatartják. Ettől függetlenül a jövőben a belső ellenőrök vizsgálata e területre is kiterjed. 1985. február 16. Szombat