Vas Népe, 1985. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-25 / 46. szám

A gyárból a boltokba Több mint 35 ezer ton­na cukor készült az el­múlt kampányban a Sár­vári Cukorgyárban, 6 és félezer tonnával több, mint az előző feldolgo­zási idényben. A készlet lehetővé teszi a gyár­­körzet kiegyensúlyozott ellátását. A gyári cso­magolóból folyamatosan érkeznek a szállítmányok a boltokba. (Fotó: H. P.) XXX. ÉVFOLYAM 46. SZÁM ■ 1985. FEBRUÁR 25. HÉTFŐ ■ ÁRA 1,80 FORINT Választásokat tartottak a Szovjetunióban Vasárnap tartották meg a Szovjetunióban a szövet­séges és autonóm köztársa­ságok legfelsőbb tanácsai, valamint a helyi szovjetek tagjainak újraválasztását. A csaknem kétszázmillió vá­lasztásra jogosult szovjet állampolgár mintegy 2,2 millió jelöltre szavazott — ennyi a különböző szintű tanácsok tagjainak a száma. A választópolgárok nagy aktivitása jellemezte Moszkvában az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsába és a helyi tanácsokba jelölt küldöttek megválasztását. Kr­asznaja Presznya válasz­tókerületben szavazott Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A szovjet vezetőt a vá­lasztókörzet szavazatszedő bizottságának titkára üd­vözölte, majd virággal ked­veskedtek Konsztantyin Csernyenkónak, akit Moszk­va Kujbisev kerületében jelöltek küldöttnek az OSZSZSZK Legfelsőbb Ta­nácsába. A Lenin kerületben járult az urnához Nyikolaj Tyiho­­nov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió minisztertanácsá­nak elnöke,­­ a Frunze ke­rület képviselőjelöltje. Szavazása alkalmából virággal köszöntötték Konsztantyin Csernyenkót. Megemlékezés a nemzeti bizottságok megalakulásáról A nemzeti bizottságok megalakulásának 40. évfor­dulójára emlékeztek vasár­nap az Államigazgatási Fő­iskolán megrendezett talál­kozón, amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala szervezett. Az ünnepi eseményen az egykori nemzeti bizottságok megjelent tagjait Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkára üdvözölte. Többek között hangsúlyozta: az 1944—45-ös évek fordulóján létrejött nemzeti bizottságok széles körű munkájuk révén az új magyar államiság megte­remtéséért harcoltak. Létre­jöttük igazolta: volt olyan demokratikus hagyomány és politikai kultúra, amelynek talaján megindulhatott az ország talpraállítása. Külön­böző társadalmi rétegek fog­tak össze a nemzeti bizottsá­gokban, amelyekben lehető­ség nyílt a közvetlen de­mokrácia gyakorlására. A szervezetek a hatalom új tartalmára utaltak, s kétség­telen — mutatott rá az elő­adó —, hogy 1944—45-ben a nemzeti bizottságok a szo­ciális haladás és az emberi felszabadulás intézményei is voltak. Munkásságuk ma is érvényes tanulságokat kínál, többek közt arra figyelmez­tet, hogy jelenlegi gazdasági gondjaink megoldását a tár­sadalmi együ­ttmunkálkodás segítheti. Az ünnepi eseményen Korom Mihály történész, a Politikai Főiskola tanára részletesen elemezte a nem­zeti bizottságok szerepét. El­mondta, hogy 1944 őszén a felszabadult országrészekben szinte azonnal megkezdődött szerveződésük. A helyi kom­munista pártszervezetek és a különböző antifasiszta erők népi bizottságokat ala­kítottak, amelyek legfőbb feladata az élet újraindítása volt. A népi bizottságok az ideiglenes nemzetgyűlés és kormány létrejöttéig egye­düli és kizárólagos hatalmi szervként dolgoztak. 1945. nyaráig a szervezetek nem­zeti bizottsági formában he­lyi hatalmi testületként te­vékenykedtek, majd a koalí­ciós években, működésük túlnyomórészt a társadalmi területekre összpontosult. Feloszlatásukig — erre 1949- ben került sor — számos kezdeményezés indult ki a nemzeti bizottságoktól. Köszöntő „Várj reám...” Szimo­­nov ismert, szívhezszóló verse vezette be azt az ünnepséget, amelyet a kőszegi Jurisics Miklós Gimnázium adott szom­baton délelőtt Szombat­helyen, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Köz­pontban, a szovjet had­sereg és haditengerészet megalakulása 67. évfor­dulója tiszteletére. Az ünnepségen ott voltak a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet had­sereg katonái, a magyar fegyveres erők képvise­lői, s családostól civilek is. Horváthné Kutas­ Mária tanárnő méltatta az évforduló jelentőségét, majd az iskola énekkara, tánccsoportja és szavalói adtak műsort orosz nyel­ven. A szombathelyi Zrínyi utcai általános iskolások virágcsok­rokkal köszöntötték a szovjet hadsereg jelenlévő tagjait, akik nevében Vlagyimir Birjukov vette át az illatos üze­netet. Pártértekezletet tartottak Szombathelyen és Kőszegen Egy kevésbé ismert, de nagyon ide illő Ady-idézet je­gyében: „Nem­ magunkért mind többen küzdünk, a leendő­kért, az ékes jövőért” — tanácskoztak szombaton a me­gyeszékhely és környéke kommunistáinak küldöttei a ta­nárképző főiskola dísztermében. A pártértekezlet soros el­nöke, Czvitek Miklós megnyitójában emlékeztetett arra, hogy a párt XIII. kongresszusa elé tekintő, felszabadulá­sunk 40. évfordulójának megünneplésére készülő népünk az elmúlt években is jelentős sikereket ért el az alkotó mun­kában, a demokrácia kiszélesítésében, a szocialista tevé­kenység kibontakoztatásában. Bonyolult, küzdelmes időszak áll mögöttünk, néhol komoly nehézségekkel kellett megküz­­denünk. A párt azonban — mint a szocialista építés min­den időszakában — ezúttal is jól határozta meg a cselek­vés irányát. Ma talán erélyesebben mint máskor, követe­lünk tetteket egymástól és önmagunktól. A jól végzett munka így aztán megtenni gyümölcsét, megtermette az elmúlt öt esztendőben is. Üdvözölte a résztvevőket, köztük megkülönböztetett tisztelettel Baranyai Tibort, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagját, a KB párt és tömegszervezetek osz­tályának vezetőjét, Horváth Miklóst, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Bors Zoltánt, a megyei tanács elnökét és Nagy Lajost, az SZMT vezető titkárát. megállapította, hogy az ipa­ri termelés ugyan az előző beszámolási időszakénál va­lamivel kisebb volt, de az országos átlagnál nagyobb ütemben nőtt. Az ipari munka termelékenysége a termelést meghaladóan emelkedett, s a termelés­növekmény elsősorban az exportcélokat szolgálta. Akár az ország más tájain, a beruházások itt is jelentő­sen mérséklődtek, követke­zésképpen lelassult az álló­eszköz-állomány növekedé­se. A jövedelmezőségi mu­tató 4 százalékkal javult, ám a nyereséghozamban a gazdálkodó egységek között nagyobb differenciáltság alakult ki. A beszámoló minden lé­nyeges ipari és mezőgaz­dasági termelő egység erő­feszítéseit figyelembe vet­te, pontos értékelést adott az életszínvonal, az életkö­rülmények és a területfej­lesztés alakulásáról, nem utolsó sorban az ideológiai munka, az oktatás és a mű­velődéspolitika legfonto­sabb tapasztalatairól. Mindezekről nagyon sok szó esett a szombati párt­­értekezletet megelőző alap­szervezeti tanácskozásokon is. Horváth Lajos első tit­kár szóbeli előterjesztésé­ben erről részletesen be­számolt. A taggyűléseken a párttagság 87 százaléka vett részt s minden harmadik ember mondott véleményt az eltelt időszak munkájá­ról. A taggyűlések elé ter­jesztett beszámolók döntő többsége reálisan mutatta be az adott területen elért sikereket és gondokat, min­denre kiterjedően vonták meg tevékenységük mér­legét, illetve határozták meg a jövő feladatait, összessé­gében tartalmas, átfogó, kri­tikus és önkritikus értéke­lését adták a XII. kongresz­­szus óta végzett helyi mun­kának. (Folytatás a 2., 3. oldalon) A szombathelyi pártértekezlet elnöksége és a küldöttek egy csoportja. Jelentés szóban és írásban Szombathely és környéke ötéves fejlődését foglalta össze az a beszámoló, ame­lyet a küldöttek írásban kaptak meg már napokkal korábban. Ez tartalmazta a kongresszusi irányelvek vitáin elhangzottakat, il­letve a kialakult állásfog­lalást is. A jelentés hosszú távra szólóan értékelte az elmúlt időszak eseményeit, gondjait, széles körű, reá­lis elemzést nyújtott a XII. pártkongresszus határoza­tainak végrehajtásáról, az utóbbi évek erőfeszítéseiről, a nehezebbé vált gazdál­kodás sikereiről, gondjairól. Nagyon hasznos és kiegé­szítő dokumentumként té­nyeket, adatokat, számokat tartalmazó melléklet egé­szítette ki a számvetést. A küldöttek messzemenően tájékozódhattak a társada­lom és a várospolitika, az ipar, építőipar, az élelmi­szeripar, a gépipar, a me­zőgazdaság, a kereskedelem elért eredményeiről, a közoktatás, a közművelő­dés ötéves fejlődéséről, nem utolsó sorban a városkör­nyék gyarapodásáról. Út­mutatást, eligazítást kap­tak a tanácskozás részvevői a pártszervezetekben felmért fejlődésről, változásokról is. A közigazgatás átszerve­zésével Szombathely csak­nem 120 ezer lakos közvet­len központjává vált. A leg­nagyobb létszámú társadal­mi csoport a munkásoké. A pártbizottság és a pártszer­vezetek, az állami és tár­sadalmi szervek munkájá­nak középpontjában ezért a munkásság alapvető ér­dekeinek képviselete állt, ez azonban a térségben élők érdekeivel messzemenően találkozott. Jelentős beru­házások, fejlesztések javí­tották a munkafeltételeket, munkakörülményeket, to­vább bővült és korszerűsö­dött az egészségügyi, szociá­lis és kulturális ellátás. A társadalom itt élő minden rétege élvezi a nem kis erő­feszítések árán létrehozott gyarapodás előnyeit. A város és környéke gaz­daságának fejlődéséről a beszámoló egyebek közt

Next