Vas Népe, 1985. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-15 / 38. szám

Mai műsor Rádió KOSSUTH RADIO 8.20 És­­nálunk? — 8.50 Solo­mon zongorázik. — 9.27 Fúvós­zene. — 9.33 Óvodások műsora. — 9.53 Lottósorsolás. — 10.05 Miriam Polkunen versei. — 10.14 Ecsédi lakodalmas. — 11.00 Gondolat. — 11.45 Kórusok. — 12.45 Könyvszemle. — 12.55 Vá­logatás az OIRT-rádiók műso­raiból. — 14.10 Tanulságok, teendők és idegenforgalom. 4. — 15.00 Válogatás a Magyar Rádió­­ körzeti stúdióinak mű­soraiból. — 15.29 Daloló, muzsi­káló tájak. — 16.05 Kossuth Lajos tengerésze. — 16.57 Ma­gyarországról jelentem. 1944— 1948. — 17.50 Diszkóslágerek az NDK-ból. — 19.15 Mellékutcák. — 19.50 Évszázadok mestermű­vei. — 20.41 Szórakoztató zene. — 21.30 Választóvonal. — 22.20 Tíz perc külpolitika. — 22.30 A neurózis hasznos oldala. — 23.00 Híres előadóművészek felvéte­leiből. — 0.10 Fibich operáiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05 Operettrészletek. — 8.50 Tíz perc külpolitika. — 9.05 Napközben. Zenés délelőtt. — 12.10 Filmzene. — 12.25 Édes anyanyelvünk. — 12.30 Népi muzsika. — 13.05 Pophullám. — 14.00 Péntektől péntekig. — Közben: 15.30 Könyvről könyv­ért. — 15.40 Egészségünkért! — 17.30 Ötödik sebesség. — 18.30 Fiataloknak! — 20.00 Nótaked­velőknek. — 21.05 A tanítónő. — 21.50 Ketten a tavon 2. — 22.35 Popzene. — 23.20 Operett­­dalok. — 24.00 Éjféltől hajnalig. Zenés műsor. 3. MŰSOR 9.08 Iskolarádió. — 9.38 Ope­rarészletek. — 10.14 Barokk ka­marazene. — 11.00 Leonard Bernstein vezényel. — 12.28 Feszty Szilvia énekel. — 13.05 Világosság és hűség. — 14.00 Chausson-művek. — 15.05 Szim­fonikus zene. — 17.00 Kisiskolá­sok műsora. — 17.30 Nagy Pé­ter zongorázik. — Kb. 18.40 Népszerű szimfonikus zene. — 19.05 Könyvszemle. — 19.15 Ope­­ra-művészlemezek. — 20.00 An­na Karenina 3. — 20.54 Zene­kari muzsika. — 21.26 Alban Berg műveiből. — 23.02 „Hogy mégis valamivel több legyen”. Doku­mentumműsor. GYŐRI rádió 17.00 Hírek. 17.05 5 + 2­­­7­ vége. — 17.55 Reklám. — 18.00 Hírmagazin. — 18.20 Hétvégi jegyzet. — 18.25—18.30 Hírösz­szefoglaló. Televízió BUDAPEST 8.00 Tévétorna. — 8.05 Iskola­tévé. Világnézet. — 8.40 Fizikai kísérletek II. — 8.50 Éneklő if­júság. — 9.00 Fizika (7. o.). — 9.30 Kamera. — 16.15 Hírek. — 16.20 Állatok a kamera előtt. — 17.05 Postafiók 250. — 17.20 9-es stúdió. — 17.50 Képújság. — 18.00 Új Reflektor Magazin. — 19.10 Tévétorna. — 19.15 Esti mese. — 19.30 Tv-hiradó. — 20.00 Egy marék dinamit. Olasz film (1971). — 22.10 Himnusz. 18.05 Képújság. — 18.10 Don Quijote. 19. — 18.35 Magellán. — 18.45 A kerképár csodálatos története IV/4. — 19.00 Kereszt­­kérdés. — 19.30 Gippsföld IV/1. — 20.00 Fortunata és Jacinta. X 6. — 21.00 Tv-híradó. — 21.20 A Talk Talk együttes műsora. POZSONYI MŰSOR ,19.30 Híradó. — 20.00 Hangok a mélyből. Kanadai film 1. — 20.25 Ramon és Cajal. Spanyol film 7. — 21.25 Vetélkedő. — 22.05 Cartouche. Francia törté­nelmi film. JUGOSZLÁV műsor 8.45 Művelődési műsorszemle. — 8.50 Tv-naptár. — 9.00 Miért, miért? — 9.15 Színes tér. — 9.30 Németh nyelv. — 10.00 Ol­vasmányaitokból. — 10.30 Hírek. — 10.35 Téli művelődési műsor. — 17.00 Magyar nyelvű Tv-nap­­ló. — 17.20 Videooldalak. — 17.30 Hírek. — 17.35 Tv-naptár. — 17.45 Májusi játékok: Előadás felvételről gyermekeknek. — 18.15 Művelődési adás. — 18.45 Humoristák klubja. — 19.15 Rajzfilm. — 19.27 Ma este. — 19.30 Tv-napló. — 20.00 Geng­­szterkrónika. Filmsorozat. — 21.00 Szórakoztató adás. — 21.45 Tv-napló. — 22.00 Pénteken 22- kor. Kulturális mozaik. 2. MŰSOR 19.30 Tv-napló. — 20.00 Balett­adás. — 20.45 Tegnap, ma, hol­nap. — 21.00 Találkozások. Do­­kumentumadás. — 21.50 Játék­film. osztrák műsor 9.00 Hírek. — 9.05 A mi vilá­gunk. Gyermekbűn — 9.30 Orosz nyelvlecke (ism.). — 10.00 Isko­latelevízió. — 10.30 Arsene Lu­pin, a milliomostolvaj. Francia —olasz film. — 12.10 A jövő nyomában (ism.). — 13.10 Hí­rek. — 15.00 Ketten az északi sarkvidékről. Amerikai film. — 16.30 Gyermekműsor. — 18.00 Osztrák képek. — 18.30 Mi — családi magazin. — 19.00 Auszt­ria — ma. — 19.30 Tv-hiradó. — 20.15 Mainzi farsangi karne­vál — helyszíni közvetítés. — 23.15 Sport. — 0.15 Hírek. 2. MŰSOR 16.15 Akkoriban. — 16.20 A dublini rózsák 6. — 17.15 Kom­puter-család 10. — 18.00 Panop­tikum. — 18.30 Colorado Saga. — 19.15 Ki ad többet? — 19.30 Tv-híradó. — 20.15 Az átalakí­tott paradicsom. Természetfilm. — 21.15 Tv-híradó. — Péntek esti politika. — 22.05 Texas legszebb bordélya. Amerikai fam. — 23.55 Hírek. 2. MŰSOR A Répcelak és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet pályázatot hirdet szerződéses üzemeltetésre az alábbi egységekre vonatkozóan: III. osztályú italbolt, Simaság III. osztályú falatozó, Hegyfalu az 1985. április 1-től 1990. március 31-ig terjedő időszakra. Pályázhat bárki, aki megfelelő szakmai kép­zettséggel rendelkezik, nem esik foglalkozási­­ tilalom alá, a szövetkezettel munkaviszonyban áll, vagy kötelezettséget vállal, hogy sikeres pályázat esetén a szövetkezettel munkaviszonyt létesít. A pályázatokat legkésőbb 1985. március 8-ig kell benyújtani a szövetkezet központjába: Répcelak, Petőfi S. u. 46. A versenytárgyalásra — közjegyző jelenlété­ben — 1985. március 18-án, 9 órakor kerül sor a szövetkezet központjában (Tanácskozóter­mében). A pályázati feltételekről tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a szövetkezet számviteli osztályvezetője ad 1985. február 20-tól. Répcelak és Vidéke ÁFÉSZ (2­007) 1985. február 15. Péntek Mozi Savaria: A város hercege I— II. 10, fél 5, fél 8. — Mini: Szir­mok, virágok, koszorúk 5, 7. Könyvet irt és énekel Újra az érdeklődés középpontjába került a hatvanas évek tini­sztárja, Zalatnay Sa­rolta. A közönség figyelme egyaránt szól az énekesnek és az­­ írónak. Cini ugyanis néhány évvel ezelőtt könyvet írt, Nem va­gyok én apáca címmel. Hírlik, rövidesen az olvasók elé kerül. Szombathelyi fellépé­se kapcsán erről is kérdeztük az énekes­nőt. — Megjött az engedély, most már való­ban nincs akadálya a könyv kiadásának — mondta. — A jelek szerint áprilisban jön ki, magánkiadásban, Győrben készül. — — Sok mindenről beszélnek, néhányan botrányszagot éreznek.... — Azért erről nincs szó. Tény, hogy könyvem eltér majd a szokásos önéletrajzi ihletésű művektől. Talán kicsit bizalma­sabb, bensőségesebben szól a szakmáról, kapcsolataimról. Néhány fejezetet említe­nék: Scampolós korszak, angliai élmények, halál és reinkarnáció, divat, szerelmek. — Egy nemrég megjelent rockkönyvben olvashattunk angliai pályafutásodról. Állí­tólag azért nem sikerült igazi sztárrá vál­nod, mert nem tudtál élni a lehetőségek­kel. —• Hát az igaz, hogy nem, használtam ki a kapcsolataimat. Találkoztam világhíres­ségekkel — Beatles és Rolling Stones fiúk, Tom Jones, Janis Joplin — rendkívül so­kat tanultam tőlük, főleg Joplintól. De iga­zából érzelmeim domináltak, ez határozta meg kapcsolataimat. Utólag már máskép­pen csinálná az ember, de én nem bántam meg semmit. Úgy volt szép és jó, ahogy volt. » — A változást azért itthon észrevettük, például akkor, amikor elkezdtél bluest éne­kelni. — Ez nyilván Joplin hatása, fantasztikus egyéniség volt... De az igazsághoz tarto­zik: nem mindig születnek olyan jó nóták, mint a Miért mentél el, vagy a Sárga he­gedű volt. Egyébként még visszatérve az elszalasztott lehetőségre: meggyőződésem, hogy döntően azért nem sikerült a betörés az angolszász rockpiacra, mert nem volt igazi menedzserem. Ez, sajnos más esetek­ben is igazolódott. Gondolok itt a Dokomo­­tivra, vagy más összefüggésben a Fonog­ráfra. — Mostanában hol lépsz fel? — Fél évig Kuvaitban vendégszerepel­tem, a Sheraton hotelben. Aztán visszatér­tem Komár Lacihoz, rövidesen megjelente­tünk egy rock nagylemezt. Majd turné kö­vetkezik, ide is eljövünk a programmal. Még a kuvaiti fellépés előtt az USA-ban tettem körutat, szívesen fogadták a régi slágereket az ott élő magyarok. A beszélgetés után Cini a Haladás sport­bál közönségét szórakoztatta. Csakhamar kiderült: még mindig igen népszerű, hang­ja mit sem kopott, ha lehet teltebbé, gaz­dagabbá vált. Egyaránt otthonosan mozog a régi rock, a blues és a legújabb zenei irányzatok világában, bizonyítva tehetsé­gét, sokszínűségét. Hogy íróként miként állja meg a helyét, az majd kiderül a köny­ve után... Kozma Fotó: Czika L. Lélekben a gyógyítás Segítsünk, tegyük közzé az újságban felajánlását — ez­zel kopogtatott be a szer­kesztőségbe egy fiatalember. Hogy miről is van szó, né­hány mondat után kiderült: Komondi Péter pszichológus és társa, Komondiné Gön­dör Judit, a Pszicho-service nevű gazdasági munkakö­zösség tagjai felajánlják, hogy az idén ingyenes ke­zelésben részesítik a hat évnél fiatalabb gyerekeket és a 14—18 év közötti fia­talokat. A kíváncsiság elvitt a gazdasági munkaközös­ség „székhelyére”, magyarul a rendelőbe, a szombathelyi KISZ utcába. A pszicholó­gus rendelője csak abban különbözik az orvosétól, hogy a műszerparkot csu­pán egy magnetofon képvi­seli. — Mi szükség a gmk-ra, hiszen ez az egész nem más, mint egy magánrendelés? — Pszichológus nem foly­tathat magánpraxist, de a szombathelyi városi tanács egészségügyi osztályának ve­zetője hozzájárult, hogy cé­get alapítsunk a feleségem­mel, aki az asszisztenciát látja, el. Tavaly szeptember óta „létezünk”, a megyében elsőként alakultunk, az or­szágban is csak három ha­sonló gmk-ról tudok. Pedig tessék elhinni, nagy szük­sége van az embereknek a pszichológusra, ezt az eddi­gi nagy forgalmunk is bi­zonyítja. Szakembereink szerint a körzeti orvoshoz forduló betegek egyharma­­da pszichés problémákkal küzd, ám az orvosok nem sokat tudnak kezdeni velük. Állandó munkahelyem egyébként a körmendi ideg­gondozó intézetben van, s az egészségügyi vonatko­zásban Körmendhez tartozó helységek körzeti orvosai szá­mára már sikerült pszicho­lógiai továbbképzést tarta­ni. De a problémákat ezzel éppen csak enyhítjük. — Mit tud tenni a pszi­chológus? — Kezdem azzal, hogy nagyon kevés még hazánk­ban a pszichológus, s leg­többjük klinikákon dolgo­zik. Míg az USA-ban pél­dául a 30-as években már lezajlott a pszichológiai for­radalom, nálunk most jelent­keznek a tömeges igények, de alapfokon megoldatlan a kezelés. A megelőzéssel is ugyanez a helyzet. Nem cso­da, hogy az ideggondozók­ban akkora a zsúfoltság, hogy egy-két hónapos elő­jegyzéssel vesznek fel bete­get. Pedig a neurotikus be­tegeknél egy-két nap vára­kozás is a betegség súlyos­bodását eredményezi. Nos, a mi gazdasági munkaközös­ségünk jogosítványa a még nem beteg, de különböző lelki panaszokkal küzdő em­bereken való segítésre, zsák­utcába jutott házasságok megmentésére, az öngyil­kosságok megelőzésére, a ki­merült, fáradt emberek fel­­frissítésére, a mentálhigiéné és a pszichológiai kulturált­ság színvonalának emelésé­re szól. Akit kell, megfelelő intézménybe irányítunk, s vállalkozunk személyiség­­vizsgálatra is. Hogy mit te­het a pszichológus? Gyógyít, akár az orvos.­­ Személyre szabott terápiát dolgoz ki, s ezt alkalmazza mindaddig, amíg szükséges. — Pszichológusról szólva az egyik ember egyszerűen csak legyint, a másik csodá­kat emleget... — Valóban ez a két vég­let uralkodik nálunk. Van­nak visszaesők — öngyil­kosságot megkíséreltek kö­zött gyakori —, ilyenkor si­kertelenségről lehet szó, bár mi nem adjuk fel, elölről kezdünk mindent. A siker néha csodának tűnik, pedig csak arról van szó, hogy a beteg és a pszichológus köl­csönösen megértette egy­mást, s a beteg hitt a gyó­gyulásban. — Beszéljünk a felaján­lásról. Azt mondta, sok a dolga, ennek ellenére sokat vállal... — Mert látom, mennyi a probléma, s nem akarom, hogy a gyerekeket, a fiata­lokat esetleg a pénz riassza el. Mondok néhány példát. Kisgyerekek körében na­gyon gyakori betegség az éjszakai bevizelés. Pszichés okokra vezethető vissza, tu­dunk rajta segíteni. Ha nem gyógyítjuk, később rengeteg egyéb probléma forrása le­het. Magatartási problémák — fel tudjuk deríteni a pszi­chés okot. Pszichoszomatikus megbetegedések: a gyerek fél az óvodától, az iskolától, általában a feladatoktól. Ugye mennyien küzdenek ezzel, pedig segítséggel le­küzdhető a félelem. A 14—18 év közötti fiatalok gyako­ri problémái: azonosulási, alkalmazkodási nehézségek — ha ezeket nem sikerül idejében kezelni, a prob­léma megoldását a fiatal az öngyilkosságban látja. Ezek az esetek a nagy számok miatt nem juthatnak el az ideggondozóba. No meg szemléletbeli problémák mi­att, ugyanis ideggondozóba járni még ma is bélyeget jelent. Hozzánk valahogy bátrabban jönnek a fiatalok is, a felnőttek is. Ezt sze­retnénk az ő érdekükben ki­használni. Burkon László Egy pszichológus vállalkozása Kétségtelen, nagy dolog, ha egy neves személyiség a legintimebb titkait is ki­zárja egy riporter előtt, az­az „mezítelenül” áll a pub­likum elé. Mondom, nagy dolog. Hogy az efféle inter­júk megszületéséhez mi­lyen feltételek szükségel­tetnek? Mondjuk, minimum Szilágyi Jánosnak kell hív­ni a riportert. Sokak által kedvelt rá­diós riporter Köszönöm az interjút! című, nemrégiben megjelent kötetében azon­ban a szakmai brillírozáson, a beleérző képességen, az őszinteségen, a naivitáson, vagy éppen a rámenőssé­­gen kívül van valami, ami az interjú-gyűjteményt (pontosan harmincöt beszél­getés található a könyvben) megkülönbözteti a lapokban, folyóiratokban publikált interjúzuhatagoktól. Ig.v. kötetbe gyűjtve ezek a be­szélgetések már feszegetik a műfaj kereteit. Más minő­ségűvé válnak egymás mel­lett és egymással. Hogy mi­lyenné? Nehéz lenne meg­határozni, körülírni is — új műfaj kitalációja helyett — csak megpróbálhatni. Jóllehet a széles közvéle­mény a könyvben szereplő beszélgetőpartnerek nevét nagyrészt ismeri, így tevé­kenységükkel is többé-ke­­vésbé tisztában van. (Csak néhány név: Czeizel Endre, Lakatos Gabriella, Kálmán György, Gyarmati Andrea, Darvas Iván, Szegvári Kati, Kudlik Júlia, Bródy Já­nos ...) S persze olyan dol­gokat — személyeseket is — megtudhatunk e híressé­gekről, akikről eddig (ha csak nem olvastuk rendsze­resen az Ádám című lapot, ahol ezek az interjúk már megjelentek) még csak sej­telmünk sem volt. Így akár csámcsoghatnánk is olykor­olykor, hogy na, most már legalább ezt is megtudtam erről a — teszem azt — el­lenszenves figuráról, vagy arról a másik, szeretett kedvencről nem is gondol­tam volna, hogy ilyen. De jó kivesézte őket ez a Szi­lágyi! Hát nem. Nem X., Y. vagy Z. igazán a döntő. (Egyéniségük jelentőségé­ről, személyiségük megszű­néséről szó sincs persze!) a kötetben. Hanem az összes beszélgetés eszenciája a lé­nyeg. Azaz: itt és most, a het­venes évek végén, s a nyolcvanas évek első felé­ben ilyenek (is) vagyunk. Művészek és „halandók” egyaránt. Ilyenek (is) a kap­csolataink, érzéseink, ál­maink, vágyaink, lehető­ségeink. Bennünket (is) tük­röz a Szilágyi-kötetben meg­rajzolt kép. Íme: Ismerje­tek csak magatokra! Ha egy külföldi ismerő­söm megkérdezné tőlem, hogyan éltek, meg akarom ismerni az itteni emberek közötti viszonyokat, s meg akarlak ismerni bennete­ket, akkor odaadnám neki ezt a könyvet, (s persze előtte lefordíttatnám) az­zal, hogy ebből, ha min­dent nem is, de sokat meg­tudhatsz. S nemcsak a mai életünkről, de valamennyit a múltunkról is. Ez még nagyrészt akkor is igaz lehet, ha a kapcso­latrendszereinkről a Szilágyi által fölmutatott kép kissé sötétebb a valóságosnál. Mondom, kissé. Ez persze az olykor legszemélyesebb titkaikat föltáró neves sze­mélyiségeknek éppúgy nem róható fel, mint a szerző­nek. Aki egyébként meg­jegyzi a könyv elején, hogy „A szekrény kulcsa ugyan­is nála­ van”, mármint a be­szélgetőpartnernél. De, hogy Szilágyinál is van egy jó kulcs, afelől nem hagy kétséget. Szenkovits Péter ről?JHs:saiS£5ere „Köszönöm az interjút!”

Next