Vas Népe, 1985. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-17 / 89. szám

Gyászom a gyermekorvosért Megint kevesebbek let­tünk: a főorvos ötvenhá­rom éves korában várat­lanul elhunyt. Szerettem őt, fenntartás nélkül. Alakja és egyénisége fel­idézéséhez egy tavalyi te­lefonbeszélgetésünk nyújt kapaszkodót. Lázasan feküdt otthon, kellett volna a segítsége, a mindig megnyugtató jótanácsa. „Hogy van a fiú? Hogy vannak, Tanár úr?” — kérdezte, majd közölte: — „A hét végén kimegyek magukhoz.” ÉL! ÉL! — Ujjongtam magamban, és viccelő­désre fordítottam a szót: „Hallottam, hogy a főor­vos úr nagyon beteg, ha meghal, írok egy szép nekrológot magáról az újságban!” Jót nevetett. „De mi lesz akkor a GYEREKEIVEL főorvos úr, hiszen tudja, hogy több százan vannak!” Csend lett egy pillanat­ra a telefon másik olda­lán, aztán tréfásan, de tudott bizonyossággal mondta: „Én az ÖRÖK­­TÚLÉLŐ vagyok!” Hittem neki. Minden őt erősítette meg: elgá­zolták, amikor épp egy ■beteg kisgyerektől jött el, balesetek sora követke­zett, lába, oldalbordái eltörtek, betegségek jöt­tek, szinte papok alatt felgyógyult mindből. A miértek sorjáznak ben­nem, nyugtalanságot ho­zón. A válasz a vi­lág legegyszerűbb és leg­szebb szava: a GYERE­KEKÉRT 1­0 0 0 Több volt mint jó gyermekorvos, pár hetes csecsemők és néhány évesek pszichológusa, va­rázslatos diagnoszta, az orvosi gyakorlatiban gyö­kerező tudós eleme, aki minden olyan eredményt elvet, ami az ő kis be­tegei gyógyulását nem segíti; ORVOS, akiben a szülők szinte vallásos áhítattal bíztak! Az emlékezetmozaik a jelenlétét hozza: az ő vi­lága a gyerekszoba, min­dig idetartozott, talán el sem ment, csak épp most volt érkezése hozzánk: „Hallgatom, amit mon­danak, de nézzék a gye­reket a kiságyban, hogy nyújtózik, ásít, nyög, só­hajt, a nyál kibuggyan a szája szegletén, a kezét, lábát emeli, ez beszél ne­kem róla, hogy állt meg előttem ez a gyerek, a szája, a szeme, a kéztar­tása ...” Jaj, főorvos úr, segítsen, folytassa! Az ilyen ember nem halhat meg, gondoltam, a világ csak fizikailag tép­heti, roncsolhatja meg — példa is volt rá: egy dél­előtt a törött lábával megbotlott és leesett a lépcsőről, de aznap este már ott volt nálunk. „Szerencse, hogy nem a bokám törött el, csak a térdem alatt repedt el a csont, így tudok járni” — mondta. Az élete utolsó hónapjaiban gyalog és biciklin járt ki a GYE­REKEIHEZ. Akit kará­csony este, újév napján, éjfélkor meg lehetett ke­resni, kihívni a beteg gyerekhez, annak a vé­rében dobol a segítség hívó szava: „és akkor menni kell...” — vé­dett volt. Sokszor elgondolkoz­tam azon, hogy mit je­lenthetett számára a gye­rek. Szavai törmelékeiből próbálom összeállítani: csak egészséges és beteg gyermek létezett számá­ra, nem szép és csúnya. Amelyik gyereket sike­rült egészségessé tennie, az meg is szépült az ő orvosi-esztétikai rend­szerében. A teljes életet jelentették számára, úgy érzem. Miért hagyta itt mégis őket? József Attila Szür­kület című versében írja a következő sorokat: „Még jó, hogy vannak jambusok és van mibe belefogóznom”. Igen, a gyerekek voltak dr. Schmidt Ottó számára azok a bizonyos „jam­busok”, amik a megma­radást, „öröktúlélést” je­lentették neki a betegsé­gek, sorscsapások idején. Miért? Miért halt meg? — tolulnak újra a fájó kérdések. Egy héttel halála előtt beszélgettem vele, meggyötört volt, kínzó, eddig soha nem látott, nem érzékelt fáj­dalmak ültek az arcán. Nyugtalanságot most sem hozott magával a gye­rekszobába, azt belül a szívében hordta ... Ek­kor féltettem először iga­zán, de még ekkor is bíz­tam, hiszen olyan szere­tettel beszélt a két fiáról, Ottóról és Andrásról. Milyen erő képes a halálra készülő belső szerveket visszatartani? Még egy olyan zseniális agy- és idegrendszer sem volt képes erre, mint az övé volt. Jön a csütörtök, ami­kor Júlia lányomhoz jön­ne, tudom, hogy egy más térben és időben elindul hozzánk... „Jó napot, tanár úr! — köszön, le­veszi a kalapját, csont­jaiig kigombolja a zöld kabátját, és a minden­­ségben újra feldobog a halálosan fáradt és kime­rült szíve... Főorvos úr, kész a nekrológ, amit ígértem, csak az a szörnyű, hogy ezt nem mondhatom el még telefonon sem Ön­nek! Holdosi József 985. április 17. Szerda KÖRMEND: Egyórás önálló műsort adott Körmenden a Batthyány-kastély felújí­tott dísztermében a múlt hét végén az SZMT Madrigál Kórusa. Né­meth István karnagy ve­zetésével a preklassziku­­soktól napjainkig terje­dően adtak ízelítőt a madrigál zeneirodalom­ból. Felvételünk az esemé­nyen készült, T. L. Falusi színjátszók találkozója A csoport szerepel Vépeo Harmadik alkalommal vállalkozik a vépi művelő­dési ház a falusi színjátszók megyei találkozójának meg­szervezésére. Tizennégy cso­port jelentkezett a szemlére, amelyen minősítést is kér­hetnek az együttes vezetők. A program pénteken dél­után a csoportok műsoros felvonulásával kezdődik. A hangulat alapozásában, a rendezésben nagy szerepet vállalnak a vépi Parázs Színpad tagjai (vezetője Gergye Rezső) és a falu KISZ-esei. Pénteken este lép színpadra Bajánsenye, Rum, Vép, Nagysimonyi együttese. Szombaton egész napos a program: Sitke, Csehimindszent, Nárai, Sor­­kikápolna, Gersekarát, Vas­vár, Kerkabarabás (Zala megye) csoportja és vendég­ként a szombathelyi Ferrum Színpad szerepel. Vasárnap Sömjénmihályfa és Rába­gyarmat színjátszói mutat­koznak be. A vépi találkozó azért több napos rendezvény, mert a falusi színjátszók két-heremfelvonásos dara­bokat tanulnak meg és ját­szanak szívesen. Az országos versenyeken általában 20— 30 percet kapnak szereplés­re a csoportok, így a nagyon életképes falusi színjátszás nemigen jut zsűri, szakmai közönség elé. A vépi rende­zők a másfél, kétórás pro­dukcióval jelentkező együt­teseket is fogadják. A vépi tanács és a Mezőgazdasági Szakmunkásképző intézet a szállás, az étkezés lehetősé­geinek megteremtésével se­gíti a művelődési ház vál­lalkozását. Szakmai segítsé­get és díjakat ajánlott fel a színjátszóknak a KISZ me­gyei bizottsága és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont­­ b.­r. A két éve alakult vépi Parázs Színpad az idén Czakó Gá­bor Disznójáték című egyfel­vonásosát mutatta be. Tudni se árt T­évé-jegyzet Kicseréli, megújítja társasjátékait a tévé, ígérte több nyilatkozat­iban az illetékes szerkesz­tőség. Csökkent ugyanis a Kapcsoltam, a Kereszt­­rejtvény, a Fele sem igaz iránti érdeklődés, az Elmebajnokság be is fe­jeződött. Próbaképp itt van egy új, a LEGYEN SZERENCSÉNK című, amelyet Rózsa György ajánlott figyel­münkbe. Nem annyira bonyolult, mint inkább erőltetett volt az első versengés. A hangulat nem az izgalomtól, ha­nem a kínlódástól vettt feszült. Szerencse helyett ugyanis tudásra volt szükség, ebben pedig erős hiányok mutatkoztak. Sok minden változhat még, és kell is a változ­tatás. Nem hiszem, hogy létezhet olyan szellemi verseny, amelyben azo­nos esélyű versenyzőként vehet részt a hatodikos iskoláslány és a nyugdí­jas lelkész. Azt viszont hiszem, hogy jobb előre megmondani a tévésze­replést vállaló embernek, hogy mit várnak tőlük, ebben a játékban példá­ul műveltséget, mert sze­rencséje csak annak le­het, akinek tudása van. Na, nem nagy tudásra gondoltak, de azt remél­ték a tévések, hogy a megyeszékhelyek nevét, a sixtusi kápolna festő­jének nevét csak hallot­ta már az átlagpolgár. Úgy látszik, a tévések keveset nézték a Kap­­csoltam-ot, abból ugyanis nagyon hamar kiderült, hogy manapság nincse­nek közismert versek, nincs olyan alapművelt- -ség, amelyet minden nemzedék elsajátított az iskolában. Egy negyvenes műsor­szerkesztő előre nem tudhatja, hogy például egy idézet a Szeptember végén-ből nehéz vagy könnyű kérdésnek szá­mít-e, attól függ, hány éves a kérdezett. Nem csodálkozom, hogy Rózsa György sem tudta eldön­teni, hogy egy hatodikos gyereknek kell-e ismer­nie a honfoglaló magyar törzsek nevét. Jóindulatú­an azt feltételezte, hogy a­­honfoglalás kora hete­­di­k­ nyolcadikos tananyag. A történelmet azonban ma is időrend szerint ta­nítják. De ha mondjuk csak nyolcadikban jut­nának el 896-ig, akkor sem valószínű, hogy a törzsnevek a kötelező is­meretekhez tartoznak. Nem szabad túlterhelni a tanulókat. Elkényeztette verseny­zőit a tévé. Az Elmebaj­nokságot kivéve évek óta nem fárasztották a játé­kosokat, nem tették ki a leégés veszélyének és ép­pen most, a szerencsét hangsúlyozó vetélkedőben kezdtek kellemetlenkedni holmi sixtusi festővel meg megyeszékhelyekkel. A Legyen szerencsénk! játék egyelőre mindazo­kat az elemeket tartal­mazza, amelyektől ko­rábban a tévé szórakoz­tató osztálya szabadulni akart: sok benne a tech­nika mutatvány, sok a vizsgáztatási elem ahhoz, hogy a tömegek számára versenyzőként vonzó le­gyen. Egyébként a tár­sasjátékok megújításának szándéka dicséretes és időszerű. b. r. mnm 5 ■ . ... " . . . ....... , 1 mm •. * f # §m yakonyvi nimfe zombathely Születés:­­Varga András és Ilavecz Katalin leánya: Ka­in, Fülöp Ferenc és Tarlacz K­ianna leánya: Adrienn, Ere­­s Endre és Darányi Marianna inya: Edina, Horváth József Király Lilla Gyöngyi leánya: ka. Róka József és Tóth Er­­iket fia: Roland, Halász Im­ László és Boksay Andrea Jo­­sovna fia: Halász, Bazsó­szló és Maák Katalin fia: más. Szilágyi Csaba és Boros­a fia: Ádám, Kovács Jenő Auer Zsuzsanna fia: Gábor, th István és Vlasits Márta : Gábor, Egyed­­László Th­­­ és Fodré Agnes Margit fia: fila: Mészáros István és Zsé­­r Erzsébet leánya: Eszter, Palczár Ottó János és Ferenczi Iit Erzsébet fia: Dániel, Ke­­sey Géza és Pellei Ilona le­­va: Edit, Óvári Csaba és Ma­­rosi Verona fia: Gergő, Wor­th Gyula és Kovács Margit in­va: Hajnalka, Babos Zoltán Vida Melinda, fia: Zoltán, Ikas Imre és Baranyai Edit inga: Andrea, Takács József és Horváth Terézia Cecília fia: Bálint József, Kranauer József Elemér és Tóth Edit fia: Ta­más, Varga Nándor és Csörgő Erzsébet fia: Nándor, Horváth János és László Mária leánya: Katalin, Bognár Gyula és Tóth Bernadett leánya: Alexandra Helga, Pungor Miklós Gyula és Farkas Marianna leánya: Sza­bina, Bokor Károly és Boda Mária leánya: Mária Zsófia, Horváth Emil József és Németh Valéria fia: Olivér, Szatmári János és Sisak Katalin leánya: Agnes, Rajnai György és Éder Ilona Katalin leánya: Kriszti­na, Csengey István és Sipos Mária leánya: Enikő, Horváth Gábor és Rákosi Katalin leá­nya : Alexandra, Schmalel Ist­ván és Völgyi Judit fia: Péter, Demeter János és Harangozó Aranka fia: György Tamás, Ba­­kucz István és Gyűrűs Valéria fia: Róbert, Szaller Ferenc és Kovács Magdolna, fia: Ferenc Roland, Horváth Imre és Tóth Bernadett leánya: Nikoletta, Altmajer Ferenc és Kertész Zsuzsanna leánya: Dóra, Ko­vács Zoltán és Bodó Eszter Er­zsébet leánya: Eszter Dóra, Pe­­zenhofer József és Hernát Má­ria fia: Gergely, Porpáczy Ká­roly Tamás és László Éva leánya: Ágnes, Fuchs Tibor és Illés Judit Katalin fia: Balázs Gábor, Hec­kenast Gusztáv és dr. Bán Erzsébet fia: Dénes, Lujber Lajos és Németh Ildikó fia: Lajos, Novák Tibor és Pungor Piroska Valéria fia: Ti­bor, Jurik Ferenc és Simon Zsuzsanna fia: Zsolt, Andorfer András és Németh Erika Má­ria fia: András, Simon István és Horváth Mária leánya: Ani­kó, Kunovits József és Tóth Judit leánya: Krisztina, Tóbi Sándor és Horváth Magdolna leánya: Csilla, Vámos László és Ragasits Judit leánya: Vivien, Hajdú Tamás és Horváth Edit Veronika fia: Tamás, Gutt­mar­n Ferenc és Hollósi Mária leánya: Mónika, Kónya László és Tóth Ilona leánya: Laura, Pozsgay László és Tarczi Erika leánya: Réka, Molnár János és Boda Erika leánya: Tímea, Kiss Gyula és Gelencsér Erika leá­nya: Alexandra, Kneisz István és Riba Katalin Dóra leánya: Beáta, Hegedűs László és Szei­­fert Júlia leánya: Rózsa, Hor­váth József és Kiss Éva fia: Zsolt Tibor, Stubán Ernő és Molnár Margit leánya: Liána, Török Gábor és Molnár Anikó Erzsébet leánya: Livia, Szabó Zoltán és Bata Katalin leánya: Veronika, Kuglics József és Ma­gyar Erzsébet fia: Zoltán Lász­ló, dr. Farkas Kálmán István és dr. Kovács Mária Éva fia: Kál­mán Mátyás, Stucker László és Szdeber Judit fia: András, Ba­li Imre és Kenyéri Erika leá­nya: Krisztina, Bakucz János és Varga Zsuzsanna, fia: Ta­más, Takács László és Varga Csilla Mária fia: András, Pal­lósi Csaba és Fodor Zsuzsanna fia: István, Takács Gábor és Sipőcz Mária Magdolna leá­nya: Nóra Mónika, Németh István Miklós és Nagy Ildikó leánya: Csilla, Vincze Péter Zsolt és Antal Ildikó leánya: Viktória, Kiss József István és Feldhoffer Edit leánya: Antó­nia, Vajcs Antal és Hencz Er­zsébet fia: Tamás, Nagy József Zoltán és Petró Zsuzsanna Irén. leánya: Andrea, dr. Schneider Ferenc Gyula és dr. Illés Edit Mária leánya: Júlia, Rákos Jó­zsef István és Tóth Henrietta leánya: Blanka Henrietta, Hor­váth Ferenc és Horváth Mária leánya: Szilvia, Polgár István és Szanyi Rozália leánya: Esz­ter. Házasság: Kárpáti László és Nemes Erzsébet, Horváth Ká­roly Árpád és Tóth Andrea, Viszked István és Alberti Zsu­zsanna, őri Zsolt Győző és Kámán Márta Margit, Derdák Péter és Molnár Erika Mária, Varga László és Szalai Anna, Juhász Attila Tibor és Varga Irén, Csente János és Farkas Anikó, Gerencsér Tamás és Tégla Csilla, Raposa Lajos Pé­ter és Tuczai Valéria, Forgács Mátyás Elemér és Horváth Éva Ilona, Tünkés György és Hor­váth Zsuzsanna, Foki Gábor Csaba és Rácz Ilona, Hegedűs Tamás László és Horváth Zsu­zsanna, Németh Ödön és Málo­­vics Erzsébet, Molnár Pál Imre és Asbóth Katalin, Parti Károly és Szabó Judit, Szabó Imre és Palásti Judit, Nagy István és Mester Erzsébet, Nagy Károly Jenő és Németh Ilona Livia, Bárki Sándor és Szabó Rozália, Barabás Imre József és Juhász Andrea Ilona. Halálozás: Oroszlán János, Kiss Józsefné sz. Janzsó Mária, Galavits Antalné sz. Mesterházy Ida, Sebestyén Ferenc, Nagy Imre, Szabó Józsefné sz. Cséve Margit, Galavics József, Visi Józsefné sz. Luborics Gizella, Demei Géza, Horváth István, Szabó Lajosné sz. Misik Má­ria Dékány Ferenc­ Dezső, Bol­dizsár József, Paczelt Ferenc, Rónai Frigyesné sz. Kázsmér Hajnalka, Hazafi János, Nagy Gizella Julianna, Ronchetti Pau­la, Kecskés Lajosné sz. Hor­váth Eszter, Berki Antal Béla, Miklós Ferencné sz. Kecskés Erzsébet, Szilvágyi Imre, Soós Antal, Kappel Lajos, Tefei Jó­zsefné sz. Büki Gizella, Bősze István, Dömötör Istvánná sz. Csuk Mária, Győre lajosné sz. Gadányi Erzsébet, Sváb Fe­renc, Schmidt Gyula, Mikó György, Papp Lajosné sz. Hor­váth Anna, Mészáros Gyuláné, sz. Gergovits Margit, Schmidt Mátyás, Varga Kálmán, Berzsá­­novits János, Hidegh Lászlóné sz. Horváth Mária, Hérics János­­né sz. Simon Mária, Molnár Istvánné sz. Weiner Anna, Zsó­­tér József, Tuboly Gézáné sz. Császár Terézia, Szárnyas Fe­renc, Molnár Jánosné sz. Mánd­­li Anna, Horváth Géza, Varga Imréné sz. Mendöl Magdolna, Borbély János, Kiss József, Viktora Tiborné sz. Horváth Margit, SxenCgottHard Házasság: Tóth László és Háklár Éva. Halálozás: Pávolics László, Lancsár Ferencné sz. Császár Júlia, Horváth Ferencné sz. Szvétecz Karolina. A sárvári, celldömölki, kősze­gi, körmendi részt később tesz­­szük közzé.

Next