Vas Népe, 1985. április (30. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-17 / 89. szám
Gyászom a gyermekorvosért Megint kevesebbek lettünk: a főorvos ötvenhárom éves korában váratlanul elhunyt. Szerettem őt, fenntartás nélkül. Alakja és egyénisége felidézéséhez egy tavalyi telefonbeszélgetésünk nyújt kapaszkodót. Lázasan feküdt otthon, kellett volna a segítsége, a mindig megnyugtató jótanácsa. „Hogy van a fiú? Hogy vannak, Tanár úr?” — kérdezte, majd közölte: — „A hét végén kimegyek magukhoz.” ÉL! ÉL! — Ujjongtam magamban, és viccelődésre fordítottam a szót: „Hallottam, hogy a főorvos úr nagyon beteg, ha meghal, írok egy szép nekrológot magáról az újságban!” Jót nevetett. „De mi lesz akkor a GYEREKEIVEL főorvos úr, hiszen tudja, hogy több százan vannak!” Csend lett egy pillanatra a telefon másik oldalán, aztán tréfásan, de tudott bizonyossággal mondta: „Én az ÖRÖKTÚLÉLŐ vagyok!” Hittem neki. Minden őt erősítette meg: elgázolták, amikor épp egy ■beteg kisgyerektől jött el, balesetek sora következett, lába, oldalbordái eltörtek, betegségek jöttek, szinte papok alatt felgyógyult mindből. A miértek sorjáznak bennem, nyugtalanságot hozón. A válasz a világ legegyszerűbb és legszebb szava: a GYEREKEKÉRT 10 0 0 Több volt mint jó gyermekorvos, pár hetes csecsemők és néhány évesek pszichológusa, varázslatos diagnoszta, az orvosi gyakorlatiban gyökerező tudós eleme, aki minden olyan eredményt elvet, ami az ő kis betegei gyógyulását nem segíti; ORVOS, akiben a szülők szinte vallásos áhítattal bíztak! Az emlékezetmozaik a jelenlétét hozza: az ő világa a gyerekszoba, mindig idetartozott, talán el sem ment, csak épp most volt érkezése hozzánk: „Hallgatom, amit mondanak, de nézzék a gyereket a kiságyban, hogy nyújtózik, ásít, nyög, sóhajt, a nyál kibuggyan a szája szegletén, a kezét, lábát emeli, ez beszél nekem róla, hogy állt meg előttem ez a gyerek, a szája, a szeme, a kéztartása ...” Jaj, főorvos úr, segítsen, folytassa! Az ilyen ember nem halhat meg, gondoltam, a világ csak fizikailag tépheti, roncsolhatja meg — példa is volt rá: egy délelőtt a törött lábával megbotlott és leesett a lépcsőről, de aznap este már ott volt nálunk. „Szerencse, hogy nem a bokám törött el, csak a térdem alatt repedt el a csont, így tudok járni” — mondta. Az élete utolsó hónapjaiban gyalog és biciklin járt ki a GYEREKEIHEZ. Akit karácsony este, újév napján, éjfélkor meg lehetett keresni, kihívni a beteg gyerekhez, annak a vérében dobol a segítség hívó szava: „és akkor menni kell...” — védett volt. Sokszor elgondolkoztam azon, hogy mit jelenthetett számára a gyerek. Szavai törmelékeiből próbálom összeállítani: csak egészséges és beteg gyermek létezett számára, nem szép és csúnya. Amelyik gyereket sikerült egészségessé tennie, az meg is szépült az ő orvosi-esztétikai rendszerében. A teljes életet jelentették számára, úgy érzem. Miért hagyta itt mégis őket? József Attila Szürkület című versében írja a következő sorokat: „Még jó, hogy vannak jambusok és van mibe belefogóznom”. Igen, a gyerekek voltak dr. Schmidt Ottó számára azok a bizonyos „jambusok”, amik a megmaradást, „öröktúlélést” jelentették neki a betegségek, sorscsapások idején. Miért? Miért halt meg? — tolulnak újra a fájó kérdések. Egy héttel halála előtt beszélgettem vele, meggyötört volt, kínzó, eddig soha nem látott, nem érzékelt fájdalmak ültek az arcán. Nyugtalanságot most sem hozott magával a gyerekszobába, azt belül a szívében hordta ... Ekkor féltettem először igazán, de még ekkor is bíztam, hiszen olyan szeretettel beszélt a két fiáról, Ottóról és Andrásról. Milyen erő képes a halálra készülő belső szerveket visszatartani? Még egy olyan zseniális agy- és idegrendszer sem volt képes erre, mint az övé volt. Jön a csütörtök, amikor Júlia lányomhoz jönne, tudom, hogy egy más térben és időben elindul hozzánk... „Jó napot, tanár úr! — köszön, leveszi a kalapját, csontjaiig kigombolja a zöld kabátját, és a mindenségben újra feldobog a halálosan fáradt és kimerült szíve... Főorvos úr, kész a nekrológ, amit ígértem, csak az a szörnyű, hogy ezt nem mondhatom el még telefonon sem Önnek! Holdosi József 985. április 17. Szerda KÖRMEND: Egyórás önálló műsort adott Körmenden a Batthyány-kastély felújított dísztermében a múlt hét végén az SZMT Madrigál Kórusa. Németh István karnagy vezetésével a preklasszikusoktól napjainkig terjedően adtak ízelítőt a madrigál zeneirodalomból. Felvételünk az eseményen készült, T. L. Falusi színjátszók találkozója A csoport szerepel Vépeo Harmadik alkalommal vállalkozik a vépi művelődési ház a falusi színjátszók megyei találkozójának megszervezésére. Tizennégy csoport jelentkezett a szemlére, amelyen minősítést is kérhetnek az együttes vezetők. A program pénteken délután a csoportok műsoros felvonulásával kezdődik. A hangulat alapozásában, a rendezésben nagy szerepet vállalnak a vépi Parázs Színpad tagjai (vezetője Gergye Rezső) és a falu KISZ-esei. Pénteken este lép színpadra Bajánsenye, Rum, Vép, Nagysimonyi együttese. Szombaton egész napos a program: Sitke, Csehimindszent, Nárai, Sorkikápolna, Gersekarát, Vasvár, Kerkabarabás (Zala megye) csoportja és vendégként a szombathelyi Ferrum Színpad szerepel. Vasárnap Sömjénmihályfa és Rábagyarmat színjátszói mutatkoznak be. A vépi találkozó azért több napos rendezvény, mert a falusi színjátszók két-heremfelvonásos darabokat tanulnak meg és játszanak szívesen. Az országos versenyeken általában 20— 30 percet kapnak szereplésre a csoportok, így a nagyon életképes falusi színjátszás nemigen jut zsűri, szakmai közönség elé. A vépi rendezők a másfél, kétórás produkcióval jelentkező együtteseket is fogadják. A vépi tanács és a Mezőgazdasági Szakmunkásképző intézet a szállás, az étkezés lehetőségeinek megteremtésével segíti a művelődési ház vállalkozását. Szakmai segítséget és díjakat ajánlott fel a színjátszóknak a KISZ megyei bizottsága és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ b.r. A két éve alakult vépi Parázs Színpad az idén Czakó Gábor Disznójáték című egyfelvonásosát mutatta be. Tudni se árt Tévé-jegyzet Kicseréli, megújítja társasjátékait a tévé, ígérte több nyilatkozatiban az illetékes szerkesztőség. Csökkent ugyanis a Kapcsoltam, a Keresztrejtvény, a Fele sem igaz iránti érdeklődés, az Elmebajnokság be is fejeződött. Próbaképp itt van egy új, a LEGYEN SZERENCSÉNK című, amelyet Rózsa György ajánlott figyelmünkbe. Nem annyira bonyolult, mint inkább erőltetett volt az első versengés. A hangulat nem az izgalomtól, hanem a kínlódástól vettt feszült. Szerencse helyett ugyanis tudásra volt szükség, ebben pedig erős hiányok mutatkoztak. Sok minden változhat még, és kell is a változtatás. Nem hiszem, hogy létezhet olyan szellemi verseny, amelyben azonos esélyű versenyzőként vehet részt a hatodikos iskoláslány és a nyugdíjas lelkész. Azt viszont hiszem, hogy jobb előre megmondani a tévészereplést vállaló embernek, hogy mit várnak tőlük, ebben a játékban például műveltséget, mert szerencséje csak annak lehet, akinek tudása van. Na, nem nagy tudásra gondoltak, de azt remélték a tévések, hogy a megyeszékhelyek nevét, a sixtusi kápolna festőjének nevét csak hallotta már az átlagpolgár. Úgy látszik, a tévések keveset nézték a Kapcsoltam-ot, abból ugyanis nagyon hamar kiderült, hogy manapság nincsenek közismert versek, nincs olyan alapművelt- -ség, amelyet minden nemzedék elsajátított az iskolában. Egy negyvenes műsorszerkesztő előre nem tudhatja, hogy például egy idézet a Szeptember végén-ből nehéz vagy könnyű kérdésnek számít-e, attól függ, hány éves a kérdezett. Nem csodálkozom, hogy Rózsa György sem tudta eldönteni, hogy egy hatodikos gyereknek kell-e ismernie a honfoglaló magyar törzsek nevét. Jóindulatúan azt feltételezte, hogy ahonfoglalás kora hetedik nyolcadikos tananyag. A történelmet azonban ma is időrend szerint tanítják. De ha mondjuk csak nyolcadikban jutnának el 896-ig, akkor sem valószínű, hogy a törzsnevek a kötelező ismeretekhez tartoznak. Nem szabad túlterhelni a tanulókat. Elkényeztette versenyzőit a tévé. Az Elmebajnokságot kivéve évek óta nem fárasztották a játékosokat, nem tették ki a leégés veszélyének és éppen most, a szerencsét hangsúlyozó vetélkedőben kezdtek kellemetlenkedni holmi sixtusi festővel meg megyeszékhelyekkel. A Legyen szerencsénk! játék egyelőre mindazokat az elemeket tartalmazza, amelyektől korábban a tévé szórakoztató osztálya szabadulni akart: sok benne a technika mutatvány, sok a vizsgáztatási elem ahhoz, hogy a tömegek számára versenyzőként vonzó legyen. Egyébként a társasjátékok megújításának szándéka dicséretes és időszerű. b. r. mnm 5 ■ . ... " . . . ....... , 1 mm •. * f # §m yakonyvi nimfe zombathely Születés:Varga András és Ilavecz Katalin leánya: Kain, Fülöp Ferenc és Tarlacz Kianna leánya: Adrienn, Eres Endre és Darányi Marianna inya: Edina, Horváth József Király Lilla Gyöngyi leánya: ka. Róka József és Tóth Eriket fia: Roland, Halász Im László és Boksay Andrea Josovna fia: Halász, Bazsószló és Maák Katalin fia: más. Szilágyi Csaba és Borosa fia: Ádám, Kovács Jenő Auer Zsuzsanna fia: Gábor, th István és Vlasits Márta : Gábor, EgyedLászló Th és Fodré Agnes Margit fia: fila: Mészáros István és Zsér Erzsébet leánya: Eszter, Palczár Ottó János és Ferenczi Iit Erzsébet fia: Dániel, Kesey Géza és Pellei Ilona leva: Edit, Óvári Csaba és Marosi Verona fia: Gergő, Worth Gyula és Kovács Margit inva: Hajnalka, Babos Zoltán Vida Melinda, fia: Zoltán, Ikas Imre és Baranyai Edit inga: Andrea, Takács József és Horváth Terézia Cecília fia: Bálint József, Kranauer József Elemér és Tóth Edit fia: Tamás, Varga Nándor és Csörgő Erzsébet fia: Nándor, Horváth János és László Mária leánya: Katalin, Bognár Gyula és Tóth Bernadett leánya: Alexandra Helga, Pungor Miklós Gyula és Farkas Marianna leánya: Szabina, Bokor Károly és Boda Mária leánya: Mária Zsófia, Horváth Emil József és Németh Valéria fia: Olivér, Szatmári János és Sisak Katalin leánya: Agnes, Rajnai György és Éder Ilona Katalin leánya: Krisztina, Csengey István és Sipos Mária leánya: Enikő, Horváth Gábor és Rákosi Katalin leánya : Alexandra, Schmalel István és Völgyi Judit fia: Péter, Demeter János és Harangozó Aranka fia: György Tamás, Bakucz István és Gyűrűs Valéria fia: Róbert, Szaller Ferenc és Kovács Magdolna, fia: Ferenc Roland, Horváth Imre és Tóth Bernadett leánya: Nikoletta, Altmajer Ferenc és Kertész Zsuzsanna leánya: Dóra, Kovács Zoltán és Bodó Eszter Erzsébet leánya: Eszter Dóra, Pezenhofer József és Hernát Mária fia: Gergely, Porpáczy Károly Tamás és László Éva leánya: Ágnes, Fuchs Tibor és Illés Judit Katalin fia: Balázs Gábor, Heckenast Gusztáv és dr. Bán Erzsébet fia: Dénes, Lujber Lajos és Németh Ildikó fia: Lajos, Novák Tibor és Pungor Piroska Valéria fia: Tibor, Jurik Ferenc és Simon Zsuzsanna fia: Zsolt, Andorfer András és Németh Erika Mária fia: András, Simon István és Horváth Mária leánya: Anikó, Kunovits József és Tóth Judit leánya: Krisztina, Tóbi Sándor és Horváth Magdolna leánya: Csilla, Vámos László és Ragasits Judit leánya: Vivien, Hajdú Tamás és Horváth Edit Veronika fia: Tamás, Guttmarn Ferenc és Hollósi Mária leánya: Mónika, Kónya László és Tóth Ilona leánya: Laura, Pozsgay László és Tarczi Erika leánya: Réka, Molnár János és Boda Erika leánya: Tímea, Kiss Gyula és Gelencsér Erika leánya: Alexandra, Kneisz István és Riba Katalin Dóra leánya: Beáta, Hegedűs László és Szeifert Júlia leánya: Rózsa, Horváth József és Kiss Éva fia: Zsolt Tibor, Stubán Ernő és Molnár Margit leánya: Liána, Török Gábor és Molnár Anikó Erzsébet leánya: Livia, Szabó Zoltán és Bata Katalin leánya: Veronika, Kuglics József és Magyar Erzsébet fia: Zoltán László, dr. Farkas Kálmán István és dr. Kovács Mária Éva fia: Kálmán Mátyás, Stucker László és Szdeber Judit fia: András, Bali Imre és Kenyéri Erika leánya: Krisztina, Bakucz János és Varga Zsuzsanna, fia: Tamás, Takács László és Varga Csilla Mária fia: András, Pallósi Csaba és Fodor Zsuzsanna fia: István, Takács Gábor és Sipőcz Mária Magdolna leánya: Nóra Mónika, Németh István Miklós és Nagy Ildikó leánya: Csilla, Vincze Péter Zsolt és Antal Ildikó leánya: Viktória, Kiss József István és Feldhoffer Edit leánya: Antónia, Vajcs Antal és Hencz Erzsébet fia: Tamás, Nagy József Zoltán és Petró Zsuzsanna Irén. leánya: Andrea, dr. Schneider Ferenc Gyula és dr. Illés Edit Mária leánya: Júlia, Rákos József István és Tóth Henrietta leánya: Blanka Henrietta, Horváth Ferenc és Horváth Mária leánya: Szilvia, Polgár István és Szanyi Rozália leánya: Eszter. Házasság: Kárpáti László és Nemes Erzsébet, Horváth Károly Árpád és Tóth Andrea, Viszked István és Alberti Zsuzsanna, őri Zsolt Győző és Kámán Márta Margit, Derdák Péter és Molnár Erika Mária, Varga László és Szalai Anna, Juhász Attila Tibor és Varga Irén, Csente János és Farkas Anikó, Gerencsér Tamás és Tégla Csilla, Raposa Lajos Péter és Tuczai Valéria, Forgács Mátyás Elemér és Horváth Éva Ilona, Tünkés György és Horváth Zsuzsanna, Foki Gábor Csaba és Rácz Ilona, Hegedűs Tamás László és Horváth Zsuzsanna, Németh Ödön és Málovics Erzsébet, Molnár Pál Imre és Asbóth Katalin, Parti Károly és Szabó Judit, Szabó Imre és Palásti Judit, Nagy István és Mester Erzsébet, Nagy Károly Jenő és Németh Ilona Livia, Bárki Sándor és Szabó Rozália, Barabás Imre József és Juhász Andrea Ilona. Halálozás: Oroszlán János, Kiss Józsefné sz. Janzsó Mária, Galavits Antalné sz. Mesterházy Ida, Sebestyén Ferenc, Nagy Imre, Szabó Józsefné sz. Cséve Margit, Galavics József, Visi Józsefné sz. Luborics Gizella, Demei Géza, Horváth István, Szabó Lajosné sz. Misik Mária Dékány Ferenc Dezső, Boldizsár József, Paczelt Ferenc, Rónai Frigyesné sz. Kázsmér Hajnalka, Hazafi János, Nagy Gizella Julianna, Ronchetti Paula, Kecskés Lajosné sz. Horváth Eszter, Berki Antal Béla, Miklós Ferencné sz. Kecskés Erzsébet, Szilvágyi Imre, Soós Antal, Kappel Lajos, Tefei Józsefné sz. Büki Gizella, Bősze István, Dömötör Istvánná sz. Csuk Mária, Győre lajosné sz. Gadányi Erzsébet, Sváb Ferenc, Schmidt Gyula, Mikó György, Papp Lajosné sz. Horváth Anna, Mészáros Gyuláné, sz. Gergovits Margit, Schmidt Mátyás, Varga Kálmán, Berzsánovits János, Hidegh Lászlóné sz. Horváth Mária, Hérics Jánosné sz. Simon Mária, Molnár Istvánné sz. Weiner Anna, Zsótér József, Tuboly Gézáné sz. Császár Terézia, Szárnyas Ferenc, Molnár Jánosné sz. Mándli Anna, Horváth Géza, Varga Imréné sz. Mendöl Magdolna, Borbély János, Kiss József, Viktora Tiborné sz. Horváth Margit, SxenCgottHard Házasság: Tóth László és Háklár Éva. Halálozás: Pávolics László, Lancsár Ferencné sz. Császár Júlia, Horváth Ferencné sz. Szvétecz Karolina. A sárvári, celldömölki, kőszegi, körmendi részt később teszszük közzé.