Vas Népe, 1985. április (30. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-26 / 97. szám
A Várszínháztól Mogersdorfig az idei nyár kulturális eseményeiről Szent György napja eddig részegen elsősorban a Szőlő Dvésnek könyve értlékünepségről volt nevezetes, ién azonban újabb hagyomány indult útjára, ezentúl minden évben ezen a naponsmertetik a szervezők a várszínház műsorát, szerepsztását, a bemutatásra keülő darabot. Ezt az alkalmat megragadva most a kőszegen negyedik alkalommal megrendezésel kerülő legersdorfi Szimpozion renezvényeiről és a Szombathelyi Szimfonikusok nyári érveiről is beszámoltak a ajtó képviselőinek. Szigeti Miklós, a várostanács elnökhelyettese üdözölte Kőszeg nevében a megjelenteket, akik között it ültek a különböző ideenforgalmi hivatalok képiselői is, hiszen a szerveők számolnak az idelátogaó turistákkal is, s remélhetőleg a turisták is számlnak a vasi nyár rendezvényeivel. Ezt követően Szeép Zoltán a Szimfonikuok igazgatója számolt be zenekar nyári programjáól. Idén, mint tudjuk Back's Händel-év van, ezért a hagyományos rendezvényeken túl elsősorban ez az évforduló áll az együttes műorának középpontjában, gy például Händel Alexan- terfest (Nagy Sándor ünnepe) című oratóriumát az Irkel Kórus közreműködőével június—júliusban hat alkalommal mutatják be a szimfonikusok a megyében, dén is aktív közreműködője a zenekar a Bartók zeminárium eseményeinek július 7-én nyitóhangverenyt adnak Tabea Zimmernann német előadóművész szereplésével, míg 20-án apróhangversenyen Kocsis Zoltán lép fel a Bartók Teemben. Az operajátszás teán a korábbi évek Varázsúvola előadásainak folyamatosságában törés következett be, 1986-ra van igény az Iseum újbóli a.kamassá tételére. Addig Doni■etti: Don Pasquale című operája pótolja majd a hiányt több előadáson is Greger József címszereplésével. Az idei zenei nyár nyitályát egyébként hagyományosan június 8-án a jaktemplomi hangverseny jeenti, másnap Szombatheyen Lehotka Gábor ad koncertet. A Mogersdorfi Szimpoion idei rendezvényeire Kőszegen július 1. és 5. között kerül sor. A programot Tilcsik György, a Vas megyei levéltár igazgatóhelyettese imertette. A szimpozion témája: Állam és társadalom a két világháború között a Pannon térségben. A bevezető előadást Ránki György professzor tartja a szimpozion első napján. Ugyancsak ezen a napon nyílik a vár avagtermében Bartha Lászó festőművész tárlata, mely Budapesten kiállított anyagból készül. Július 3- án nemzetközi folklór estesz, a szimpozionon részt vevő országok együttesei épnek fel. Vas megyéből a jáki gyermekcsoport. S lesz egy Händel hangverseny is a konferencia keretében. Július 12-én este nyolc órakor mutatja be a Kőszegi Várszínház társulata Szakonyi Károly Kardok, kalodák címűkétrészes történelmi játékát, mely a hagyományokhoz híven ismét Kőszeg városának történelméhez kapcsolódik. A darabnak az a Bezerédj Imre a főszereplője, aki a Rákóczi-szabadságharc egyik legnagyobb hőse volt, de akit 1708 decemberében Sárospatakon árulás miatt lefejeztek. Idézzük a darab íróját Szakonyi Károlyt: „Ha nem is vállalkoztunk arra, hogy ügyében perújrafelvétel legyen ez a dráma: áruló volt-e valóban, vagy csupán ármány (és a szokásos kelet-európai sors) áldozata lett, azért azt megkíséreljük, hogy felvázoljuk a tettei megértéséhez segítő motívumokat.” A darab egyébként Fábián Gyula Hej, Rákóczi! című regénye és dr. Bariska István tanulmánya nyomán készült. Romhányi László, a Várszínház vezetője és a történelmi játék rendezője röviden vázolta azt a négy évvel ezelőtt megfogalmazott koncepciót, s annak eddigi megvalósulását, mely lehetővé tette, hogy a Kőszegi Várszínház felülemelkedjen a szokásos nyári színpadi limonádékon, bebizonyítva, hogy egyrészt komoly darabokkal is lehet szórakoztatni, másrészt a történelmi dráma iránt jóval nagyobb az érdeklődés, mint azt általában színházaink gondolják. Páskándi, Nemeskürty neve mellé, most a Várszínház „házi” drámaíróinak sorába Szakonyi Károly neve is felsorakozott, s hogy a jövő is határozottan körvonalazódik, azt jelzi, hogy a következő darabot Sütő András írja Bethlen Gábor és Hermann történetéből. Romhányi László ismertette a tervezett szereposztást. A teljesség igénye nélkül idézzünk néhány nevet. Új tagja a társulatnak, s nagy örömmel köszöntjük Szemes Marit, aki Bercsényinét alakítja. Vak Bottyán szerepében Bánffy György lép fel. Bezerédj szerepében Oszter Sándort láthatjuk, de itt lesz Bács Ferenc, Bencze Ferenc, Geréb Attila, Sáfár Anikó is és sokan mások. A darab egyébként összesen 80 szerepet tartalmaz. Koreográfus Lantos Kecskés András, táncol az Ungaresca. A fő előadáson kívül bemutatják Sütő Nagyenyedi fügevirágját, a Ludas Matyi gyermek és felnőtt változatát, a Jurisich téren Kőszegi vigasságok lesznek, s játsszák Csokonai egyik, köpenyeges, kardos rémdrámáját is együtt a Paraszt dekameronnal. Nem akármilyen tehát a kínálat az idei nyáron, biztosak vagyunk benne, hogy a siker sem fog elmaradni. (halmágyi) A VASVÁR ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ 1985. június 1-től 1990. május 31-ig terjedő időszakra AZ ALÁBBI ÜZLETEKRE SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE pályázatot hirdet II. sz. italbolt, III. osztályú, Vasvár, Tolbuhin u. 11. XII. italbolt, III. osztályú, Vasvár, Március 15. tér 1. XXIV. sz. italbolt, III. osztályú, Csipkerek, Rákóczi u. 65. A versenytárgyalásra 1985. május 27-én, 14 órakor kerül sor Vasvárona városi jogú nagyközségi tanácson. Az üzemeltetési és pályázati feltételekről az ÁFÉSZ számviteli osztálya (Vasvár, Március 15. tér 1.) 1985. május 17-től felvilágosítást ad. VASVÁR ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ______________(7546) 1985. április 26. Péntek Falusi színjátszók találkozója Vépen (II.) • Érdemes-e meghallgatni a zsűrit? Több dokumentumértékű kiadvánnyal is készült a találkozóra a vépi művelődési ház. Az egyik színpad vezető humorba rejtett mondata alapkonfliktust érintet: „Második alkalommal (1984- ben) a zsűri bírálatát nem hallgattuk meg, talán ezért maradt erőnk újrakezdeni ezen a téren is a darabtanulást.” Mit művel a zsűri és hogyan élik meg a szakmai fogadtatást az amatőr együttesek? A bírálók, Dévényi Róbert, a Népművelési Intézet munkatársa, Török Gábor főiskolai, oktató, színjátszó csoportvezető és Horváth Jánosné, az MMIK csoportvezetője lelkesedni és mérlegelni tudó emberek. Saját rendezői gyakorlatuk, széles körű tapasztalataik, műveltségük és ízlésük azonban más, mint az együttesvezetőké. Fogalmazhatnak simán is, érdesen is, a minősítést azonban nem kerülhetik meg, a csoportvezetők pedig a tapintatos mondatokból is kihallják az ítéletet. Vépen azonban nemcsak a zsűri értélkel. Párbeszéd folyt, vita alakult ki ebéd után is, este éjszaka is. A szervezőiket dicséri, hogy megtalálták a folyamatos véleménycsere módszerét, a színpadvezetőket dicséri, hogy állták és vállalták a nyílt beszédet. A darabválasztási vita talán csak évek múlva hozza meg eredményét. Hiszen Dévényi Róbertnek van módja befolyásolni a színdarabkiadási választékot. A csoportvezetők egymástól is tanulhatnak. Az igazi az lenne, ha sokkal többet olvasnának, maguk fedeznének fel, igazítanák szereplőikhez a darabokat. Túl nagy kívánság ez? Igen, amíg az együttes vezetők többsége az iskolában, a közéletben amúgy is elfoglalt pedagógus. Az előadásmód, a díszletezés, a jelmezválasztás, a térkihasználás, a szövegértelmezés vitája hasznos volt, mert közvetlen segítséget adott. Amikor erről beszél a zsűri, nem is vitás, érdemes-e meghallgatni. Javítani ugyan a kész produkción nemigen lehet, de a színjátszás megtanulható elemeit el akarják sajátítani az amatőr rendezők. Alapvető hiányaik közül néhány: a szereplő ne toporogjon, ne fordítson minduntalan hátat a közönségnek (a zavar, a rutintalanság jele), nem szükséges szőnyeggel, székekkel, asztalokkal telezsúfolni a színpadot, mert csak a mozgást gátolja. A jelmez szavak nélkül segíti a nézőt, ha jól van megválasztva. Például, ha a szövegből kiderül, hogy a cselekmény kanadai farmon játszódik a hatvanas évek végén, nem szabad a fehér inges—fekete mellényes magyar paraszti viseletbe bujtatni a főszereplőt. Mindezzel együtt igazuk volt a csehimindszenti és a rábagyarmati csoportvezetőknek, amikor azt mondták, elsősorban és sokadszorra is, ők saját falujuknak, szomszédaiknak akarnak egy-egy szép estét szerezni. A vépi találkozó záróeseménye, az eredményhirdetés minden szónál ékesebben bizonyította, hogy a zsűrit érdemes meghallgatni, mert a zsűri szereti, értékeli a falusi színjátszást. Aranyérmes minősítést kapott a sorkikápolnai Keszőce Színpad és négyezer forint jutalmat. Ezüstérmes lett a rábagyarmati színjászócsoport és háromezer forintos jutalmat nyert. Bronz minősítésű a rumi, a Sitkei, a csehimindszenti, a nárai, a gersekaráti és a vasvári együttes. Színészi teljesítményért jutalmazta a zsűri Szabó Józsefet (Csehimindszent), Császár Zoltánt (Rum), Pintér Lajost (Sitke), Szakály Georginát (Sorkikápolna), Horváth Ibolyát (Gersescarát), Héri Antalnét (Gerseskarát), Kiss Andreát (Vasvár), Andorka Jánost (Bajánsenye), Gosztola Józsefnét (Sömjénmihályfa), Nagy Gábort (Sitke). Rendezői díjat kapott Ács László, a rábagyarmati színjátszók vezetője. Pénzjutalmat kapott a Sitkei, a rumi, a vépi és a vasvári csoport. Vélemények a vépi bemutatókról : Horváth Jánosné (MMIK): — Szükség van a találkozóra és jelenleg nincs, nem is kell jobb hely Vépnél. A művelődési ház és a fiatalok vállalkozása az egész falu ügye lett. Nemcsak egymásnak, igazi közönségnek játszottak a csoportok. A találkozók szakmai eredménye már érzékelhető, fejlődött a színpadi munka, igényesebbek, felkészültebbek a csoportvezetők. Nagy Gábor (Sitke): — Nagyon egyedül dolgozik minden csoportvezető, amit ő tud, arra képes az együttes. A vépi két-három nap minden tanfolyamnál többet ér. Kár, hogy a csoportvezetők nem fogták szigorúbban társaságukat, hagyták néhányan, hogy a cukrászdában üldögéljenek a színjátszók, miközben előadások folytak. A rendezők felelősségtudata nagyobb, ott voltak a szakmai vitákon is, igényelték az őszinte szót, mert megsértődni lehet, de nem érdemes, itt tanulni kell. Miraáczi Sándor (Nárai): — Küzdelem ez a javából, magunkkal, a közönséggel, a zsűrivel, de nagyon szükséges, hogy évente egyszer lássuk, mit csinálnak, hol tartanak a többiek. Problémáinkon, a darabválasztás nehézségén, a pénzhiányon ugyan nem tudnak segíteni mások, de szakmailag előbbre juthatunk. Azt nem tartottam szerencsésnek, hogy a színjátszók is beülhettek a vitára, amikor saját produkciójukat elemezték. Az elmarasztalás jobban letöri a gyerekeket, mint a vezetőket Nekik elég, szerintem, ha mások hibájából okulnak. Horváth Barnabásné (Csehimindszent): — A szereplőket legközelebb én sem engedem szakmai vitában a zsűri elé. Én megszoktam a bírálatot, tudok válaszolni a kérdésekre, ők azonban azt élték át hogy engem bántanak. Örülök, hogy láttam végre a csak hírből ismert rábagyarmatiakat. Remélem, hogy egy csereszereplést meg tudunk szervezni, azonos a törekvésünk, a közönségünk. A vépi találkozó nagyon jó, a megméretés, az összehasonlítás bátorító is. Remélem azok, akik most 10 perces jelenetekkel szerepeltek, egy-két év múlva megpróbálkoznak igazi színpadi feladatokkal is. Budai RózsaFotó: Kacsmarski Zoltán Bajánsenyén a Vőlegény fogóval kezdte munkáját a színjátszócsoport. A rumiak egy Sarkadi novella (Hortobágyon) színpadi változatát mutatták be. Testvérmúzsák Gyermekvilág rajzokon A szombathelyi Bercsényi utcai iskola aulája az elmúlt hetekben kiállítóteremmé alakult: 123 ügyes, hangulatos munkának adott otthont. A legtöbb persze a kép, amelyet különféle technikával — zsírkréta, vízfestés, színes ceruza, tus, monotypia, tempera — készítettek, de látható itt agyag- és kerámiamunka, szövés és üvegfestés is. A téma a gyermekvilágból való, a kedvenc olvasmányból vagy filmből, s van aki önmagát tartotta érdemesnek megörökíteni. De nem hiányoznak a természet üde színei, egyegy emlékezetes pillanat a közös táborozásról, kirándulásról, játékról sem ... Ötödik alkalommal rendezte meg a szombathelyi városi tanács művelődésügyi osztálya, a Művelődési és Sportház, a szombathelyi városi úttörőelnökség, a Magyar László Úttörőház hazánk felszabadulásának 40. évfordulójához, s az úttörő művészeti szemlékhez kapcsolódó képzőművészeti kiállítását Testvérmúzsák címmel. Tizennyolc szombathelyi és város környéki iskolából érkezett 303 pályamunka, ennek színe-javát mutatták be kiállításon. Huszonkét kisgyereket díjaztak is, s a legtöbb díjazott mű a vépi általános iskolából érkezett. Képzőművészeti, művésztanárok, szakfelügyelők bírálták el a kis műveket, s a zsűri elnöke Kovács Károly, az Országos Pedagógiai Intézet vizuális osztályának vezetője volt. A szakfelügyelet örömmel tapasztalta, hogy a gyermekek látásmódja, kifejezőképessége, képzelőereje milyen sokat fejlődött egy év alatt is: a Testvérmúzsák színvonala évről évre emelkedik, s ez az iskolai rajzoktatást is dicséri, színvonalát jelzi. — IgénFotó: Benkő Sándor A szünetben többször is érdemes visszatérni ide, s felfedezni: ez is a mi iskolánkból való... Szoborcsoport agyagból. A zenekart hárman tervezték és készítették.