Vas Népe, 1985. április (30. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
Az utolsó próbára állt fel a kórus Hajba Ferenc előtt, hogy néhány óra múlva koncerttel köszöntse a mestert, Karai József Erkel-díjast, akinek szerzői estjét szerdán este rendezte meg a Kanizsai Dorottya Gimnázium Szombathelyen, a Bartók Teremben. Szépen szól termékeny zeneszerzőnk Ünnepi kórusa, közben a „szelek szárnyán” (a száz kilométerrel rohanó orkánnal) megérkezik az ünnepelt is. Rögtön a dobogóra siet, leül a zongora mellé, finomít valamit a kóruson, s együtt próbálnak mélyebb hangzatot előcsalni Kelemenné Kiss Mártával együtt az orgonából. Végre jut néhány perc arra is, hogy beszélgessünk munkásságáról. — Úgy tudom, hogy ön a Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést tanult, karmesterképzőt végzett, ugyanakkor kiváló zongorista hírében is áll. Miért éppen ezeket a szakokat választotta? — Szeretem a zongorát, s tanáraim is biztattak az intenzív játékra, de az izomzatom nem bírta a rengeteg gyakorlást, gyakran kaptam ínhüvelygyulladást. Az eredeti terveim között nem is az előadóművészet szerepelt A pályára való indíttatást a családtól kaptam. Édesapám építőművész volt, nagyanyám írónő, s a testvére is írt. Ő szerepel Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel című művében. Első vonzalmam a képzőművészet felé irányult, de aztán a zene győzött. Ebben talán közrejátszott édesanyám zongorajátéka is. — Mikor, s miért döntött végleg a zeneszerzés mellett? — A zeneakadémián annak idején óriási generáció élt együtt. Jómagam a zeneszerzést Miski Jánostól és Farkas Ferenctől, a kórusvezetést Ferencsik Jánostól és Somogyi Lászlótól tanultam 1944—54-ig. Sohasem tanítottam, de a karvezetést szerettem, sokáig vezettem az Építők kórusát. Alapvetően azonban fő területem a zeneszerzés. — Van-e kedvenc műfaja? — A zene minden területe érdekel, az egész spektum, kivétel az opera. Ebben a műfajban kételkedem, de különben minden érdekel, nem akarok kihagyni egyetlen műfajt sem. — Hogyan komponál? Előbb jön a dallam, s ahhoz keres szöveget, vagy fordítva? Megrendelésre, vagy ihletve születnek a művek? — Minidkét eset előfordul. A minap vádoltak azzal, hogy angol és német szövegre írtam muzsikát, így igaz, de ugyanakkor 43 magyar költő 141 versét zenésítettem meg. Ha valami megragad egy szövegben, úgy érzem, ezt meg kell csinálni! — Vannak szerzők, akik úgy vélik, hogy a vers tökéletességéhez a muzsika már nem tud hozzáadni semmit, vagy nagyon keveset. Mi erről a véleménye? — Nem értek vele egyet Igaz, hogy ott van Schubert aki gyengébb költeményekből nagyszerű dalciklust írt de nem ez a jellemző. Teljes értékű vershez is lehet teljes értékű zenét komponálni. A problémát inkább abban látom, hogy szavakat zenésítenek meg, pedig a gondolatot kell megragadni, s arra komponálni...! — Honnnét ered a spirituálék iránti vonzalma? — A népzene iránti vonzalmamból fakad. A mai ember igényli a ritmust, lásd jazz, popzene, s a spirituálé nagyszerű érintkezési terület Gyönyörű dallamaival különleges népzene, s erre a kórusoknak is szükségük van műsorfrissítésként kikapcsolódásként. Ráadásul éppúgy fellelhető bennük a pentatónia, mint a magyar népzenében. — Újabb alkotásaiban gyakran használ sajátosan meghökkentő effektusokat, több a hagyománytól eltérő. Ez új korszakot jelent, vagy csak kirándulást? — Én inkább célbaérésnek mondanám. Az első modern művemet 1960-ban írtam Schönberg nyomdokain. A kutya se vette észre, és számomra is idegen volt egy kicsit, nem tud ram azonosulni vele. Ennek az új világnak a kiépítése tíz évemet vett igénybe. Sajátos világ, amely az avantgarde-al rokonságot mutat, mint például a hármashangzat használata, amelyet más, a hagyományostól eltérően alkalmazok. — Milyen a kapcsolata Vas megyével, az itt élő zenészekkel? Több vasi költő művét meg is zenésítette. — Igen, hisz a muzsika gyakran a vers nyújtotta élményből születik. Személyesen nem ismerem a költőket, de szavaikon keresztül igen. Weöres Sándor ezer arcát, Káldi János természetpoézisét amelyben a mindennapok emberi fájdalmai is megjelennek, s Gazdag Erzsi tündéri lírája közül elsősorban a gyermekverseket. Vas megye meleg emberi oldalát mutatta mindig felém, ennyi zenészbarátom egyetlen megyében sincs. Húsz évvel ezelőtt kezdődött Németh Istvánnal, aztán Érdy Éva, Horváth Rezső, s nem utolsósorban Hajba Ferenc, aki ezt az estet is összehozta. Hét olyan művön van, amelyet vasi kórusnak írtam, ajánlottam. — Most itt a próbán milyennek ítélte meg a leánykórust? — Nagyszerűnek. Nem is hittem először, hogy ez nem valamiféle zenei tagozatos iskola, csak „egyszerű” gimnázium. Jó hanganyaggal, szépen szól ez a kórus! Már Este 6 órakor a zsúfolásig megtelt Bartók Teremben zajlott le a szerzői est. A Váci Mihály utcai Általános Iskola kórusa Dal a hazáról köszöntő éneke után a szerző által is dicsért leánykar, s a kamarakórusok léptek pódiumra, majd a Haladás Férfikar, valamennyien harai műveket énekeltek, s ilyent játszottak a közreműködő hangszeres szólisták is. Egy nagy múltú munkáskórus, s egy, az életbe még csak ezután induló ifjú sereg adott is egymásnak dalostalálkozót egy mester életművének idézésével, egyetlen, közös karnagy kiváló emberi és szakmai irányításával. Együtt énekelhették: .Áradj, Zene!” A leánykar virággal, a férfikórus egy zsolnai vázával lepte meg a szerzőt, aki nem jött üres kézzel. Káldy János Egy virágzó cseresznyefához című versére írt, dedikált kórusművel lepte meg az őt ünneplő dalosokat Szakák Éva Fotó: Horváth Pál 1 ~~ ^ i | wj wjjgy ggg& &. I I I É I^j É ® 1 J Karai József szerzői estje Szombathelyen Karai József koncert előtt, a Bartók Terem színpadán, a zongoránál. A Kanizsai Dorottya Gimnázium leánykara Hajba Ferenc karnaggyal a szerzői esten. Azt ugyan elfelejtettem, hogy mi, de az elvem még mindig ugyanaz. •ár Figyelni kell a kezeket, nem mindegyiket nyújtják kézfogásra. •ár A szakadékok sohasem ijesztettek meg, csak a szélükön álló emberek. •ár A kedvességgel néha sírba visszük az észt, desszertes dobozokba, és egy idő után azt hiszik, vannak emlékeik. •ár Ha csak egészséges dolgokat csinálnánk, meghalnánk az unalomtól, kelőhelyeken megyünk át. •ár Ha az elején hülyének nézed a másikat, csak kellemes meglepetés érhet. Mindenkinek más a szavatossági ideje. Nálad mikor járok le? •ár A nyolcvanas évek nem lesznek legendásak. Én csak tudom, hiszen én is csináltam őket. ★ Ha szégyellni kezdjük indulatainkat, elnevezzük őket gyerekesnek. Halász Attila Vannak, akik fényképe- Nem is annyira váltókét dugdosnak kiürült zásokon, inkább gyalogát- Magok, szikrák IMS: április 30. kedd Csorba Győző Zöld és fény Csordulásig a világ! — Szinte már kicsap szőlők, fák és újra fák zöldjéből a hab. Forr, tajtékzik, szédülök, zöld alul, felül; lépek, állok, eldülök, zöld kívül, belül. Zöld, zöld, lelkes újulás, nagy, termékeny öl; tarthatatlan bolydulás föl, föl, egyre föl! Fű, fa, gyom, szőlő emel, körforgó dagály. Zöld és fény, de két elem árján ring a táj. Nézőn, érzem, bámulok, s engedem magam. Zöld és fény dagad, forog, szólnék, s nincs szavam. S míg ragyogva nő velem, s hord a két elem, pólyái az időtelen és a végtelen. Káldi János Május zászlójára . Május, május, virágok tűztengere, a világ kérdéseire adott bátor felelet, álmok-hitek legszebbike, múlhatatlan híradás arról, hogy a régi módon nem lehet élni se, halni se. Május, május, annyi szörnyűség és könny után két világnagy karod kinyúl a végtelenbe, s a sok-sok népet — mind a tiedek! — édesanyaként összeöleled. Május, május, újjászülőnk, megtartónk,riaik addig vagyunk méltók az emberi névre, amíg tieid vagyunk, amíg a szívünk melletted tüntet. Vigye a szeled lángragyúlt énekünket! Zelk Zoltán Kőtörők Alkonyattájt, hazafelé már a nagy völgybe értem, a bányában, a kőtörő parasztokat néztem. Számolgattam, hányszor lendül egy perc alatt karjuk, hányszor sebzi a fölcsapó kősörét az arcuk? Hússzor tán ... egy óra alatt egyszerkétszázszor... Alkonyodik. S ők dolgoznak reggel hét órától. Ezerkétszáz ... Hány ezer is tizenkétszer annyi? Eltűnődtem: tudhatnak-e ők még simogatni, puha kézzel érinteni asszony, gyermek arcot? Vagy úgy megszokta karjuk már a sújtást, a harcot, hogy csak ütnének örökkön. Álltam még tűnődve. Puha zápor teste ömlött a fákra, a völgybe. (A költő kiadatlan verse, 1937.) József Attila Május A rengő lomb virágban ég és készül a gyümölcsre, a nyílt utcára lép a nép, hogy végzetét betöltse. Iramlanak a bogarak, friss jelszavak repülnek. S az aranyba vont ég alatt, — mert beköszönt az ünnep — a szabadság sétára megy. Hős népe ágat lenget, s ő kézenfogva vezeti szép gyermekét, a rendet! 1935