Vas Népe, 1985. április (30. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-02 / 77. szám
— Rádiójegyzet — A Jó, ez Szép, a Csúf és a Majom Sergio Leone gondolom megirigyelné, ha látná, ezt az elsőrangú western-film címet, mely ugyan nem mentes némi plagizálástól, de legalább szemléletes. A Mi történt ...? legutóbbi szombat délutáni adása ugyan nem ezen a címen futott, pedig tipikusan szenzációt kereső, ha nem is hajhászó műsor volt. Pontosabban negatív szenzációt kereső, mondván, ha igaz az, hogy a jó hír nem hír, akkor a jó szenzáció sem szenzáció. A műsor készítőjének, Müller Péternek receptje elég egyszerű, hogy azt ne mondjam, házilag is elkészíthető. Végy három, vagy négy olyan embert, akik valami okból korábban a közérdeklődés előterében álltak, de mára ugyancsak valami okból kikerültek a reflektorfényből, mindenféle, de azért nem tiszteletlen kérdésekkel piszkáld meg őket, vérmérsékletüktől függő felháborodott vagy rezignált válaszokat vedd hangszalagra és játszd le, lehetőleg fő műsoridőben. Müller Péter ez ügyben most már körülbelül az ötödik összeállítást készítette el, s nyilván nem az utolsót, ami azért jelez valamit. Ezek az emberek vagy eleve nem voltak tehetségesek, akkor annak idején miért szerepelhettek annyit, vagy most is tehetségesek, de akkor meg miért nem szerepelhetnek ma is? Tulajdonképpen a szombati adás első megszólalója a zseniális füttyművész, Hacki Tamás nem szorult le a világot jelentő deszkáról, s kevesebb szereplése is a saját elhatározásának köszönhető. Hacki, azaz helyesebb lenne talán dr. Hacki Tamásnak neveznünk, az orvostudomány hazánkban kevésbé művelt foniátriai ágának tudora, megintcsak a saját elhatározásából. Aki egyébként nem tudná — mit tagadtam, én sem tudtam —, a foniátria a hangképző szervek hibáival foglalkozik, de nem azonos a logopédiával. Csak gyanítom, hogy tudományosabb annál, legalábbis ez derült ki dr. Hacki szavaiból. Akit egyébként az a megtiszteltetés is ért, hogy egy bécsi professzor felajánlotta, dolgozzák ki együtt a füttytudományt. Amit dr. Hacki helyesen és mértéktartóan visszautasított. Ő tehát a Jó. Mi van ha egy maneken kiöregedik? Semmi. Azaz, butikot nyit, s saját bevallása szerint háromszor annyit dolgozik, mint maneken korában, de még így sem töri öszsze magát. Az egykori sztár-manekent. Patz Dórit egyébként férje tanácsolta el a pályától, s egy jó nő, akarom mondani maneken mit meg nem tesz a férje kedvéért, hátat fordít a népszerűségnek, vezeti a háztartást, neveli a gyerekeket, és stoppolja férje zokniját. Bár ezt a híresztelést a volt maneken nem erősítette meg. Azonban esetünkben mindenképpen ő a SZÉP. Ha azt mondom Illés Lajos, te azt mondod Szörényi Levente, mert mi félszavakból is megértjük egymást. No látod ez a baj! Mármint ha én azt mondom Illés Lajos, te azt mondod Levente! Mert igencsak úgy tűnik, szegény Lajost a szakma és a közönség is egyre inkább hanyagolja, mit hanyagolja! Felejti! Az mindenesetre érdekes, hogy csak azóta, amióta szakított Leviékkel. No, meg, ki hinné azt is, hogy Lajosnak immár húszéves, teológus fia van. No de Illés nem adja fel, ismét gitárt vesz a kezébe, s újra kilép — ígéri — a küzdőporondra. Mindezek ellenére is ő a CSÜF. Nyilván sokan emlékeznek még Böbére, a veszprémi állatkert tudós majmára, aki természetesen majom szinten legalább olyan okos volt, mint a Hacki, olyan szép mint a Patz Dóri és anynyi művészi hajlammal rendelkezett, mint az Illés Lajos. Sajnos Böbénk kimúlt, ha ez a szó egyáltalán fedi a valóságát, s utódját azóta sem sikerült fellelni. Miként azt a budapesti állatkert igazgatója elmondta, Böbe a természet egyedülálló csodája volt, akárcsak a Hacki, a ... ne folytassam? Mindenesetre az ő „letűnését” legalább egyértelműen meg tudjuk magyarázni, mivelhogy tisztes kort megérve távozott az árnyékvilágból. Egyszóval ő a MAJOM. Most már csak az a kérdés, hogy egészen biztos ez? Halmágyi Miklós Ssindexi esték: Erkel Ferenc: Bánk bán „Találkozzanak a nagyszerű épületben a város és a megye dalosai, táncosai, színjátszói, a kultúrát szerető, támogató szombathelyiekkel és Vas megyeiekkel! Jöjjenek ide a legjobb vidéki és budapesti színházak legjobb darabjaikkal. Találkozzanak és vetélkedjenek itt a sportolók. Mindez pedig történjena Vas megyei dolgozók szórakozására, művelődésére...” — Ilku Pál 1963-ban elhangzott megnyitó szavait idézte Babos Sándor, a szombathelyi Művelődési és Sportház igazgatója március 28-án este, a magyar és a szovjethimnusz elhangzása után, a felújítás utáni első színházi esten, amelyen zsúfolt ház előtt a Szegedi Nemzeti Színház mutattabe Erkel Ferenc Bánk bán című operáját, egyik legnagyobb nemzeti zenedrámánkat. A város felszabadulásának előestéjén — akárcsak a korabeli megnyitón csendültek fel a népszerű dallamok, s ezzel ismét a múzsák otthonává avatták a házat, amely ezenaz estén megújult technikájával is debütált. ★ A Bánk bán alapmű mind prózai, mind zenés változatában. A zenedráma 1861-es bemutatója óta ,minduntalan lázba hozza nézőit, a többszöri átdolgozás után 1953- tól jelenlegi formájában mutatjákbe zenés színházaink. A szegedi operatársulat magas hőfokon és színvonalon mutattabe az operát Szombathelyen. A szegedi szimfonikusok nagyszerű együttese élén Oberfrank Géza állt, biztos kézzel irányítva az előadást, amely a mély zenekari árok miatt nem lebecsülendő. A három felvonáshoz, öt képhez Varga Mátyás Kossuth-díjas, kiváló művész tervezett olyan díszletet, amely kitűnő játékteret nyújtott, s gyors cserélhetősége amiatt nem akasztotta meg az előadás ritmusát. Szakmájának igazi művésze a díszlettervező, hangulatteremtő színképei nagyban hozzájárultak a bemutató sikeréhez, s nagyon szépek, kifejezőek voltak a vendégként közreműködő Báti Alice kosztümei is. Angyal Mária rendezése jó ritmusban pergette az előadást, mind tömegjelenetei, mind meghittebb kettősei jól tartották a dráma ívét, kifogásunk csupán a világítással kapcsolatos. Indokolatlanul „víz alatti” megvilágításban tartotta az egész előadást, s a még be nem lőtt fej reflektorok sem mindig akkor működtek, amikor kellett volna. A népes szereplőgárdából első helyre kívánkozik Iván Ildikó neve. Melindát énekelite játszotta hatalmas drámai erővel és énekkultúrával. Azt csinál a hangjával, amit akar, tud lírai és drámai lenni, hajlékony és árnyalt , kiforrott tehetség. Örülési jelenete nemcsak hanghatásaiban, hanem színészileg is teljes illúziót nyújtott. Gyirmesi Kálmán érdemes művész Tiborcot alakította hasonló hőfokon: bársonyosbaritonján egy nemzet jajszava csendült fel — felejthetetlen élményt nyújtott. Nagyon sokat fejlődött hangban és játékban a Bánkot alakító Juhász József, aki még a legközismertebb nagyáriát is sikerrel vette. Ugyanezt mondhatjuk el Kenessey Gáborról, akiFetur bán szerepében jeleskedett. Nemcsak kosztümben, de játékban is nagyszerűen hozta a kétlarci, kétlelkű, köpönyegforgató Bilberachot Andrejcsik István. Megjelenésében királynői volt, játékban és hangban viszont elmaradt a csapattól Lengyel Ildiskó, s halvány vcolt Ottó szerepében Bárdi Sándor is. II. Endre alakját Gurbán János jelenítette meg, Sólom mester szerepében Herczeg Ferencet láttuk. Szépen szólt, s dekoratív volt az ének- és tánckar. A szegedi társulat nemzeti operánkat felszabadulási évfordulónk tiszteletére újította fel. Méltó tisztelgés, méltó előadásban és fogadtatásban. Szakály Éva Fotó: Kaczmarski Zoltán „ölj meg engem, Bánk!” Iván Ildikó és Juhász József: A csábítás. Melinda (Iván Ildikó) és Ottó (Bárdi Sándor): Gertrud udvarhölgyelvei. Éneklő Ifjúság Iskolai kórusok minősítése Megérett az idő a változtatásra: huszonegy évvel ezelőtt Szombathely felszabadulását köszöntötték hangversennyel az általános iskolai énekkarok. A díszünnepség jellege időközben megváltozott: a szakmai megméretés fórumává vált, összekeveredett a helyi kezdeményezés a kórusmozgalom országos törekvésével, és a tét nélküli daloló ifjúság napjából a versennyel, bírálattal súlyosbított éneklő ifjúság napja lett. Egy nap alatt nem is lehet meghallgatni az együtteseket, az idén is kétnapos volt a rendezvény, pedig nem jött el minden úttörő és kisdobos kórus, a tavalyi 30 helyett csak 23 szerepelt a Művelődési és Sportházban. A dalosünnepet kezdeményező úttörőszövetség és a városi tanács művelődési osztálya már megegyezett a változtatás lényegében: jövőre előbb rendezik meg a minősítő hangversenyt, külön a szombathelyi iskoláknak, külön a városkörnyékieknek és az ott nyújtott teljesítmény alapján kapnak meghívót a legjobb énekkarok a felszabadulási díszünnepség műsorában való szereplésre. A szombathelyi minősítés helyszíne pedig nem a Sportház, hanem a gyerekhangoknak a kóruslétszámoknak jobban megfelelő Bartók Terem lesz, így a verseny is, az ünnepség is megkapja, illetve visszakapja eredeti értelmét, rangját. Megérdemli a figyelmet a rendezvény, ezt bizonyították az idei koncertek. Az általános iskolai énekkarok számára az éneklő ifjúság napja a legnagyobb nyilvánosságot jelentő esemény. A szakértő zsűritől is, egymástól is sokat tanulnak a résztvevők. A műsorösszeállítási, vezénylési problémákhoz kaptak jó tanácsokat a zsűritől a karvezetők, de kaptak szigorú bírálatot is, mert nem mindig szóltak tisztán a szólamok, a kétszólamúság, a kánonéneklés nagyon sok énekkarnak nehéz. A gyakorláshoz, az együttes szép, tiszta hangzáshoz nem elég az énekkari próbák heti kétszer 45 perce, az énekórákat kell jobban kihasználni, a tanórákon lehet és kell megszerettetni a gyerekekkel a népdalokat, más népek zenéjét, költőink megzenésített gyerekverseit. Érdemes a gyerekeknek nagy érzelmeket, nagy eseményeket idéző kórusműveket megtanítani. Ezt tanúsította tavaly a Váci iskola a Buchenwaldi riadó átélt, hatásos előadásával. Ezt bizonyította az idén a gencsapáti iskola karvezetőjének választása: az Akar-e Moszkva háborút című Jevtusenko vers Kolmanovszkij megzenésítésében nemes pátoszszal, megrendítően hangzott a gyerekdalosoktól. De nagyon szépen énekelték a kórusok a Himnuszt is, a Szózatot is. Talán nem felesleges nyilvánosságra hozni, hogy a karvezetők boldogan jelentkeztek az egyesített kórusok vezénylésére. A Himnusz és a Szózat tanítását, szép előadását nagyon fontosnak tartják. A gyerekek pedig szeretik és tudják nemzeti dalainkat. A Szózatot a második nap zárásaként olyan áhítattal énekelték, hogy Bogáti Imréné karvezető szóban is megdicsérte a gyerekeket: szép volt, azt énekeltétek, amiről a Szózat szól. Kevés kórus kért minősítést, a zsűri azokat is díjazta, amelyek vezetői nem jelentkeztek a versenyre, de kórusuk úgy szólt, hogy arany oklevelet érdemelt. A legjobb teljesítményt nyújtotta és arany oklevelet kapott a Népfront utcai iskola kisdobos kórusa (vezetője Sisak Éva,), a Gyakorló iskola kamarakórusa (vezetője Csákányné Rápl Rita), a vépi általános iskola énekkara (vezetője Odor István), a Bercsényi úti iskola énekkara (vezetője Keresztényiné Rácz Ilona), a gencsapáti iskolaénekkara (vezetője Bencsicsné Hajkó Gyöngyi), a Gyakorló iskola énekkara (vezetője Navratil Ferencné). b. r. Fotó: K. Z. 1985. április 2. Kedd