Vas Népe, 1985. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

il korszerűbb ifjúságpolitikáért JELKÉPES VOLT, hogy az újjáválasztott megyei pártbizottság első munkaülésén a jövő letéteményeseivel, az ifjúsággal fog­lalkozott. A megyei pártbizottság ifjúsági bizottsága nevében Szalay László a bizott­ság elnöke vázolta fel az elmúlt 15 év egy­re tudatosabb ifjúságpolitikai munkájának eredményeit és teendőit. A társadalmi gondoskodás javulásának kétségtelen ténye — mondotta —, hogy egyértelműen csök­kent a türelmetlen, elutasító és az ifjú­ság megítélésében konzervatívnak nevez­hető megnyilvánulás. A Központi Bizottság is azért foglalkozott 1984. október 9-én az ifjúságpolitikai munkával, mert társadal­munkban — különösen a gazdaságban — minőségileg új folyamatok bontakoznak ki, amelyek éreztetik hatásukat az ifjúság körében is. Megyénk népességének negyven százalé­ka 30 éven aluli, a kereső fiatalok három­negyed része fizikai foglalkozású. Az új generáció tehát létszámát tekintve is fő hordozója, megvalósítója gazdasági építő munkánknak és egyre inkább az lesz a jö­vőben. A szocialista demokrácia fejlődése új vonásainak kiteljesítése is találkozik az ifjúság elképzeléseivel. Kezdeményezéseik, a KISZ-szervezetekben folyó politikai mun­ka jó és alkalmas közeg arra, hogy új el­gondolások kipróbálója legyen a követke­ző években. Ezért nagy hangsúlyt kapott, hogy szükség van a KISZ-­ben és az ifjú­ságot tömörítő egyesületekben olyan lehe­tőségek megteremtésére, amelyek az ér­deklődő és hasznos, célokért cselekedni kész fiatalok közéleti lehetőségeit bővítik. Tár­sadalmunk egyre érettebb, alkalmasabb ar­ra, hogy ezeknek az elképzeléseknek ked­vezőbb környezetet teremtsen. _ IFJÚSAGPOLITIKANK stílusa, hang­vétele is változóban van: egyre jobban egyensúlyba kerül a társadalom és az egyén személyes boldogulásának szem­pontja; kibontakozóban van a partneri vi­szonyra alapozott nevelés. Lényeges felis­merések ezek! Mert a mai fiatalokra fel­­készültségük és tudásuk alapján sokkal többet rá lehet bízni. A „megnyújtott” if­júkorban tehát a politikai és szakmai meg­ítélésben bátrabban „kiléphetünk”. Az évek óta dolgozó, családdal rendelkező fiatalok sokaságát ugyanis ma még néha hajlamo­sak vagyunk „gyerekként” kezelni, a fele­­lősebb feladatok asztalától „elterelni”. Természetesen okunk van elgondolkod­ni azon, hogy csökken a­­tanulás megbe­csültsége, serdülőink körében gyakoribb a durva beszéd, erőszakosság, közömbösség és érzelemszegénység. S ami a legfájóbb, növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akik átmenetileg szembekerülnek törvé­nyeinkkel. Sok család — sajnos néhány is­kola is — alig-alig segíti őket a helyes út megtalálásában. Az ülésen elhangzott, hogy a mai fiata­lok gyökeresen más feltételek között élhet­nek és kezdik meg pályájukat. Továbbta­nulásuk biztosított, de az oktatás jelenlegi feltételeit korszerűsíteni kell, az iskolák fegyelmét pedig tovább javítani. Évente 3200 tanuló kerül ki az iskolából, akikre mintegy négyezer munkahely vár. Sok or­szágban irigyelnek bennünket ezért! Bár a pályakezdőkkel egyre gondosabban foglal­koznak, többen nem a végzettségüknek megfelelő munkakört kapnak. Az egész­ségügyi, kulturális és a kereskedelmi ága­zatokban a legalacsonyabbak a kezdő fize­tések. A fiatal értelmiségeik előrehaladásá­­­­nak lehetőségei szűkösek. Az „életkezdés”­­ihez tehát elkel a szülői támogatás. Külö­nösen akik lakást vásárolnak, vagy építe­nek, a „saját erő” összegyűjtése komoly ösz­­szefogást igényel. A 2855 lakásigénylő fele fiatal. Társadalmunk figyelmességét bizo­nyítja, hogy 1983-ban a lakások 47 száza­lékát, 1984-ben 54 százalékát fiatal házasok kapták. Kétezren részesültek tanácsi és vál­lalati támogatásban, hogy lakáshoz juthas­sanak. Nagy eredmény ez, de még mindig ■nem elég! A MEGYE IFJÚSÁGÁNAK döntő több­sége jól helytáll a munkában, tanulásban. Politikánkat, társadalmi rendünket támo­gatja, és egyértelműen a békét­ óhajtja. Közel 24 ezren tagjai a KISZ-nek. A KISZ­ aktivitása növekedett, rétegpolitikai mun­kája tudatosabb, sokszínűbb, de még min­dig kevés a vonzó, politikai élményt nyújtó cselekvés. Ezt azonban könnyű leírni, ki­jelenteni! Az ifjúság számára a szocializ­mus vívmányai természetesek és szemük­ben nem „vívmányok” már. Fejlődésünk ellentmondásait más tükörben látják, ezért hibáinkra érzékenyebben, kritikusabban reagálnak. Saját helyzetük túlzó kritikája, megtett utunk és mai lehetőségeink meg­ítélése ezért „történelmietlen” a fiatalok körében. Bár értelmes célokért könnyen mozgósíthatók, többször látszatból ítélnek és könnyen befolyásolhatók. Egyszerű ok­ból: fiatalok! S az a szomorú tény, hogy megyénkben két-háromezer kiskorú, az általános iskolások 19 százaléka, a közép­iskolások 33 százaléka — a veszélyeztetett, talán a fiatalok nyakába varrható? Ko­rántsem! Kevés helyen anyagi gondok, több helyen az alkoholizmus, szétzilált csa­ládok, bűnöző életmód és a jólét a hor­dozója e sajnálatos tényeknek. Az utódok gondozása, nevelése, a beta­nítás, a tapasztalatok átadása, a tiltás, a serkentés stb. vajon szerves része-e éle­tünknek? A fenti példák azt mutatják, hogy még nem egészen. S, hogy egyre na­gyobb felelősséget érezzünk, emberhez méltón neveljünk utódokat, abban nekünk felnőtteknek a legnagyobbak a teendőink. Ezért hangsúlyozta legutóbbi ülésén a me­gyei pártbizottság, hogy a család, az isko­la, a munkahelyek, a párt, a szakszervezet és az ifjúsági szervezetek a fiatalság neve­lését megértően, nagyobb hozzáértéssel és együttműködve végezzék. AZ IFJÚSÁGRÓL, j óvónkról volt szó az újjáválasztott megyei pártbizotság első ülé­sén. A legszebb emberi kötelességeinkről, amelyeket jó szívvel ellátni az eddigieknél is legyen rokonszenvesebb és megbecsül­tebb cselekvés. Csonka György Robika­­ valy tavasszal összegyűlt 230 ezer forint. Én április­ban kérelemmel fordultam a minisztériumhoz, kértem a műtéthez való hozzájárulást. Vizsgálatok sora után, s há­rom szaktekintélynek számí­tó orvos együttes véleménye alapján tavaly szeptember­ben az Egészségügyi Minisz­térium közölte: engedélyezi a külföldi műtétet, ha a megfelelő összeg — akkor 600 ezer forintról volt szó — összegyűlik. — Az Ön által elmondot­tak akkor úgy összegezhe­tők, hogy Önök a nagyobb biztonság kedvéért szeretnék Robikát külföldön műttetni?­­— Nem elegendő csak így összefoglalni. Robika esete — éppen a tüdőér szűkülése miatt — határesetnek szá­mít. Az alapbajt műtik ugyan Magyarországon, de ez már komplikáltabbnak számít. Tehát az Egészség­­ügyi Minisztérium hozzájá­rul a külföldi műtéthez, de az anyagi fedezetét — a rendelet miatt — nem tudja vállalni. _ A „hozzájárulás” egyébként abból áll, hogy a műtéttel kapcsolatos összes ügyintézést — tehát a müncheni kórházzal a leve­lezést, a szükséges útlevelek kiállíttatását, az összegyűlt forint márkára váltását — mind a minisztérium végzi el. Még egyszer hangsúlyo­zom, mindez a fiam speciá­lis állapota miatt van. — Nagyon elhúzódik az operáció. Nem lesz az Robi­ka kárára? — Rendszeresen visszük szakorvosi vizsgálatra Robit. Éppen az elmúlt héten vol­tunk vele a pécsi klinikán. Itt az orvos azt mondta: az állapota körülbelül megegye­e­zik az Országos Kardiológiai Intézetben szeptemberben lefolytatott vizsgálatok ered­ményeivel. A tüdőér károso­dása, mint említettem, há­rom éve megállt, azóta stag­nál. A szakorvosok szerint esély van arra, hogy szep­temberig ne rosszabbodjon az állapota. — Hogyan készítik fel a kisfiút a reá váró operáció­ra? — Nem vagyok szakem­ber, csak hallomásból tu­dom: az ilyen műtéteknél 45—48 percig szív—tüdő motorral helyettesítik a szí­vet és a tüdőt. De ennél to­­­­vább nem lehet ezt a ké­szüléket alkalmazni, mert az operációnál az erek vég­zetesen károsodhatnak. Te­hát óriási rutinra, nagy hozzáértésre van szükség. Természetesen­ ilyesmiről nem beszélünk Robikénak. Tud arról, hogy külföldre kell utaznia, ott kórházban lesz. Nagyon vigyázunk ar­ra, hogy se a hangulatun­kon, se egyéb jelekből ne szerezzen tudomást arról, milyen nagy horderejű műtét előtt áll. Igyekszünk meg­óvni a sokkhatásoktól, mert a sokk végzetes lehet szá­mára. — Milyen kísérettel uta­zik a kisfiú Münchenbe? — A feleségem és én is vele utazunk. Ott akarunk lenni mindketten. Egyikünk útját megtéríti az SZTK, a másikunkét saját zsebből fi­zetjük. Három-négyhetes ott tartózkodásról van szó, te­hát várhatóan 50 ezer fo­rintba kerül majd a család­nak ez az út. — Mondjon néhány szót a kisfiú hétköznapjairól? — Robi harmonikusan mozog, kerékpározik (nem kétkerekűn), go­kartozik, szaladgál is. Fáradékony, de nem annyira, mint a nála kevésbé súlyos szívbeteg gyerekek. Most egyébként bárányhimlős a kisebbik fi­unkkal együtt. Az öccse há­rom évvel később született, s két kilóval nehezebb, mint Robika. Robi most 14 kiló. — Van-e valami, amit el szeretne mondani még? — Igen, lenne. Már több mint 500 köszönő levelet postáztunk az Ipari Szövet­kezetek Baranya megyei Szö­vetségével közösen azoknak, akik hozzájárultak Robika műtétjéhez. Nem biztos, hogy minden Vas megyei támogatóhoz eljutottak so­raink, s az azokban kifeje­­­zett hálánk. Így ezúton is köszönjük valamennyi ked­ves ismeretlen ismerősnek, hogy áldozott Robika mű­tétjére. — Mi pedig azt kívánjuk, hogy a kisfiú operációja si­kerüljön, s boldogan térhes­senek haza ősszel München­ből. Némethy­ Mária Az év elején készült a kép Robikáról. 1985. június 1. Szombat Kiváló Területi Központ a vasi TSZKER (Folytatás az 1. oldalról) pártbizottság első titkára, Szele Ferenc, a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tese, s ott volt a megye po­litikai és társadalmi életé­nek több vezetője. Dr. Hende Tamás igazgató vázolta a múlt év sokrétű munkáját. A tagszövetkeze­teknek 105 millió forint ér­tékű műtrágyát és 13 millió forint értékű növényvédő szert szereztek be. Tápot, koncentrátumokat 140 mil­lióért forgalmaztak. Ők ta­lálták meg a fa legjobb piacát, s fából 54 millió fo­rint értékűt adtak el­ő ex­portra is. A háztáji és a ki­segítő gazdaságok termelé­sét is integrálva tavaly 22 ezer 600 hízott sertést jut­tattak a közfogyasztásba. A tagszövetkezetek gyümölcs- és zöldségtermésének na­gyobbik hányadát exportra adták el. Szombathelyen és környé­kén mintegy 40 kereske­delmi és vendéglátó egysé­get működtet a TSZKER a vásárlók és fogyasztók meg­elégedésére. Szolgáltatásai között van a használt autó­gumi felvásárlása, illetve azok futózása, a kerékcen­­tírozás, hogy csak néhányra utaljunk. Miközben Moson­magyaróváron, az egyetem­nek arra adott megbízást, kutassa a lábab humán célú fel­használásának lehetőségét, a szőcei szakcsoporttal is együttműködve termelteti az Őrség hagyományos növé­nyét, az olajtökmagot. Az eddig említettek csupán ér­zékeltetik, mily sokoldalú a TSZKER munkája Vas me­gyében, mert a valóságban ennél jóval nagyobb terü­leten van jelen. A Kiváló Területi Központ címre jogosító oklevelet Zombori Antal, a TSZKER igazgatóhelyettese nyújtotta át, majd Szele Ferenc és Horváth Károly tsz-elnök, a TSZKER Vas megyei terü­leti bizottságának elnöke méltatta a tavaly végzett jó munkát.­­ U. Gy. r Árokburkolók A minap munkám a Sárvárhoz közeli Sótonyba szólított. Mielőtt még a községet elértem volna, a kö­zeli majorból kijáró gépeket elengedve, lehúzódtam az út szélére. Alig 15 méterre a Sótony községet je­lölő táblától. Aztán kiléptem a kocsiból, s készítettem egy felvételt. A mellékelt képet. Szerény becslésem szerint egy fél teherautónyi aszfalt hever itt az árokban!!) ki tudja már mióta, alaposan „megkötve”. Valaki, vagy valakik nem találván jobb helyet, vagy csak szabadulván a fuvartól, úgy gondolták, jó helye lesz itt is. Hát ami azt illeti, nincs jó helye. Ha már leöntöttek, érdemesebb lett volna alig másfél méterrel odébb, a pincékhez levezető földútra önteni. Az úttestre. Több értelme, nagyobb haszna lett volna. Most azonban az árokban elzárja a csapadék­víz lefolyásának útját. S felszedéséhez bizony most már csákányok és erős kezek kellenek... Tóth László Nyári hóesés Örökzöld, ám mindig aktuális téma a környezet­szennyezés. Országos hadjáratokat indítunk a környe­zeti ártalmak, szennyezések ellen. Ezek megelőzésére, kiküszöbölésére, ellensúlyozására fákat, növényeket telepítünk. Ám azokat is pusztítja, veszélyezteti a savas eső, a légszennyezettség. Ördögi kör ... Több fáért, zöldért kiáltunk, védjük, féltjük a meglevőket, azt gondolván, hogy ettől lesz jobb, tisz­tább a levegő. Most mégis fricskát kaptunk a termé­szettől. Molnár János celldömölki olvasónk levelében, a környezetszennyező, egészségkárosító nyárfa miatt perlekedik: „Kinézünk az ablakon és hull a pehely — írja. — Mi ez? Talán hó? Nem! Ez a nyárfa. Igen kérem, városunkban és az egész környéken hömpö­lyög ez a pihe. Szép talán? Nem! Hasznos talán? Nem! Esetleg egészséges? Ez aztán már végképp túl­zás. Tüszög az egész város, fogy a szemcsepp kötő­­hártyagyulladás ellen, a bőrgyógyászaton hosszú­­sor áll, ugyanis a permetezések ideje is most van, és ezt a pihe szállítja. A motorosok életveszélyben vannak, a gépkocsikat is csak zárt ablakokkal lehet vezetni. A lakásokat mindennap pihézni kell. Hát kinek jó ez? Miért és kinek kellenek ezek a fák? Nem lehet­ne helyettesíteni ezeket valamilyen szép és hasznos fákkal?” Olvasónk nekünk címezte a levelet, közlésre szán­ta. A választ — nagyon is prózai kérdésére — nyilván nem tőlünk várja. A válaszadás jogát, mint mindig, természetesen ezúttal is fenntartjuk az arra illetéke­seknek. De mivel illetékes, méginkább felelős a leg­ritkábban találtatik, laikus találgatásokat hadd en­gedjünk meg magunknak. A nyárfa nagyon hamar megnő, árnyékot ad, ez kétségtelen. Egyéb tulajdon­ságait az iparban értékelik: jelentős fatömeget ad vi­szonylag rövid idő alatt, sokoldalú ipari felhasználá­sa miatt egyik legértékesebb fafajta. Évente több ezer hektárral többet telepítenek. Jól is teszik, hisz nép­­gazdasági hasznot hoz. Kétséges azonban, hogy az ipari fatermelésre a város környéke, közvetlen kör­nyezete lenne hivatott. Egy szó, mint száz, a nyár örömeit nem a nyári hóesés jelenti elsősorban. S ha nem rontaná el azo­kat, az volna még csak az igazi öröm. — Nem — Ünnepi Könyvhét (2.) (Vers-illusztrációk)

Next