Vas Népe, 1985. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
il korszerűbb ifjúságpolitikáért JELKÉPES VOLT, hogy az újjáválasztott megyei pártbizottság első munkaülésén a jövő letéteményeseivel, az ifjúsággal foglalkozott. A megyei pártbizottság ifjúsági bizottsága nevében Szalay László a bizottság elnöke vázolta fel az elmúlt 15 év egyre tudatosabb ifjúságpolitikai munkájának eredményeit és teendőit. A társadalmi gondoskodás javulásának kétségtelen ténye — mondotta —, hogy egyértelműen csökkent a türelmetlen, elutasító és az ifjúság megítélésében konzervatívnak nevezhető megnyilvánulás. A Központi Bizottság is azért foglalkozott 1984. október 9-én az ifjúságpolitikai munkával, mert társadalmunkban — különösen a gazdaságban — minőségileg új folyamatok bontakoznak ki, amelyek éreztetik hatásukat az ifjúság körében is. Megyénk népességének negyven százaléka 30 éven aluli, a kereső fiatalok háromnegyed része fizikai foglalkozású. Az új generáció tehát létszámát tekintve is fő hordozója, megvalósítója gazdasági építő munkánknak és egyre inkább az lesz a jövőben. A szocialista demokrácia fejlődése új vonásainak kiteljesítése is találkozik az ifjúság elképzeléseivel. Kezdeményezéseik, a KISZ-szervezetekben folyó politikai munka jó és alkalmas közeg arra, hogy új elgondolások kipróbálója legyen a következő években. Ezért nagy hangsúlyt kapott, hogy szükség van a KISZ-ben és az ifjúságot tömörítő egyesületekben olyan lehetőségek megteremtésére, amelyek az érdeklődő és hasznos, célokért cselekedni kész fiatalok közéleti lehetőségeit bővítik. Társadalmunk egyre érettebb, alkalmasabb arra, hogy ezeknek az elképzeléseknek kedvezőbb környezetet teremtsen. _ IFJÚSAGPOLITIKANK stílusa, hangvétele is változóban van: egyre jobban egyensúlyba kerül a társadalom és az egyén személyes boldogulásának szempontja; kibontakozóban van a partneri viszonyra alapozott nevelés. Lényeges felismerések ezek! Mert a mai fiatalokra felkészültségük és tudásuk alapján sokkal többet rá lehet bízni. A „megnyújtott” ifjúkorban tehát a politikai és szakmai megítélésben bátrabban „kiléphetünk”. Az évek óta dolgozó, családdal rendelkező fiatalok sokaságát ugyanis ma még néha hajlamosak vagyunk „gyerekként” kezelni, a felelősebb feladatok asztalától „elterelni”. Természetesen okunk van elgondolkodni azon, hogy csökken atanulás megbecsültsége, serdülőink körében gyakoribb a durva beszéd, erőszakosság, közömbösség és érzelemszegénység. S ami a legfájóbb, növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akik átmenetileg szembekerülnek törvényeinkkel. Sok család — sajnos néhány iskola is — alig-alig segíti őket a helyes út megtalálásában. Az ülésen elhangzott, hogy a mai fiatalok gyökeresen más feltételek között élhetnek és kezdik meg pályájukat. Továbbtanulásuk biztosított, de az oktatás jelenlegi feltételeit korszerűsíteni kell, az iskolák fegyelmét pedig tovább javítani. Évente 3200 tanuló kerül ki az iskolából, akikre mintegy négyezer munkahely vár. Sok országban irigyelnek bennünket ezért! Bár a pályakezdőkkel egyre gondosabban foglalkoznak, többen nem a végzettségüknek megfelelő munkakört kapnak. Az egészségügyi, kulturális és a kereskedelmi ágazatokban a legalacsonyabbak a kezdő fizetések. A fiatal értelmiségeik előrehaladásának lehetőségei szűkösek. Az „életkezdés”ihez tehát elkel a szülői támogatás. Különösen akik lakást vásárolnak, vagy építenek, a „saját erő” összegyűjtése komoly öszszefogást igényel. A 2855 lakásigénylő fele fiatal. Társadalmunk figyelmességét bizonyítja, hogy 1983-ban a lakások 47 százalékát, 1984-ben 54 százalékát fiatal házasok kapták. Kétezren részesültek tanácsi és vállalati támogatásban, hogy lakáshoz juthassanak. Nagy eredmény ez, de még mindig ■nem elég! A MEGYE IFJÚSÁGÁNAK döntő többsége jól helytáll a munkában, tanulásban. Politikánkat, társadalmi rendünket támogatja, és egyértelműen a békét óhajtja. Közel 24 ezren tagjai a KISZ-nek. A KISZ aktivitása növekedett, rétegpolitikai munkája tudatosabb, sokszínűbb, de még mindig kevés a vonzó, politikai élményt nyújtó cselekvés. Ezt azonban könnyű leírni, kijelenteni! Az ifjúság számára a szocializmus vívmányai természetesek és szemükben nem „vívmányok” már. Fejlődésünk ellentmondásait más tükörben látják, ezért hibáinkra érzékenyebben, kritikusabban reagálnak. Saját helyzetük túlzó kritikája, megtett utunk és mai lehetőségeink megítélése ezért „történelmietlen” a fiatalok körében. Bár értelmes célokért könnyen mozgósíthatók, többször látszatból ítélnek és könnyen befolyásolhatók. Egyszerű okból: fiatalok! S az a szomorú tény, hogy megyénkben két-háromezer kiskorú, az általános iskolások 19 százaléka, a középiskolások 33 százaléka — a veszélyeztetett, talán a fiatalok nyakába varrható? Korántsem! Kevés helyen anyagi gondok, több helyen az alkoholizmus, szétzilált családok, bűnöző életmód és a jólét a hordozója e sajnálatos tényeknek. Az utódok gondozása, nevelése, a betanítás, a tapasztalatok átadása, a tiltás, a serkentés stb. vajon szerves része-e életünknek? A fenti példák azt mutatják, hogy még nem egészen. S, hogy egyre nagyobb felelősséget érezzünk, emberhez méltón neveljünk utódokat, abban nekünk felnőtteknek a legnagyobbak a teendőink. Ezért hangsúlyozta legutóbbi ülésén a megyei pártbizottság, hogy a család, az iskola, a munkahelyek, a párt, a szakszervezet és az ifjúsági szervezetek a fiatalság nevelését megértően, nagyobb hozzáértéssel és együttműködve végezzék. AZ IFJÚSÁGRÓL, j óvónkról volt szó az újjáválasztott megyei pártbizotság első ülésén. A legszebb emberi kötelességeinkről, amelyeket jó szívvel ellátni az eddigieknél is legyen rokonszenvesebb és megbecsültebb cselekvés. Csonka György Robika valy tavasszal összegyűlt 230 ezer forint. Én áprilisban kérelemmel fordultam a minisztériumhoz, kértem a műtéthez való hozzájárulást. Vizsgálatok sora után, s három szaktekintélynek számító orvos együttes véleménye alapján tavaly szeptemberben az Egészségügyi Minisztérium közölte: engedélyezi a külföldi műtétet, ha a megfelelő összeg — akkor 600 ezer forintról volt szó — összegyűlik. — Az Ön által elmondottak akkor úgy összegezhetők, hogy Önök a nagyobb biztonság kedvéért szeretnék Robikát külföldön műttetni?— Nem elegendő csak így összefoglalni. Robika esete — éppen a tüdőér szűkülése miatt — határesetnek számít. Az alapbajt műtik ugyan Magyarországon, de ez már komplikáltabbnak számít. Tehát az Egészségügyi Minisztérium hozzájárul a külföldi műtéthez, de az anyagi fedezetét — a rendelet miatt — nem tudja vállalni. _ A „hozzájárulás” egyébként abból áll, hogy a műtéttel kapcsolatos összes ügyintézést — tehát a müncheni kórházzal a levelezést, a szükséges útlevelek kiállíttatását, az összegyűlt forint márkára váltását — mind a minisztérium végzi el. Még egyszer hangsúlyozom, mindez a fiam speciális állapota miatt van. — Nagyon elhúzódik az operáció. Nem lesz az Robika kárára? — Rendszeresen visszük szakorvosi vizsgálatra Robit. Éppen az elmúlt héten voltunk vele a pécsi klinikán. Itt az orvos azt mondta: az állapota körülbelül megegyeezik az Országos Kardiológiai Intézetben szeptemberben lefolytatott vizsgálatok eredményeivel. A tüdőér károsodása, mint említettem, három éve megállt, azóta stagnál. A szakorvosok szerint esély van arra, hogy szeptemberig ne rosszabbodjon az állapota. — Hogyan készítik fel a kisfiút a reá váró operációra? — Nem vagyok szakember, csak hallomásból tudom: az ilyen műtéteknél 45—48 percig szív—tüdő motorral helyettesítik a szívet és a tüdőt. De ennél tovább nem lehet ezt a készüléket alkalmazni, mert az operációnál az erek végzetesen károsodhatnak. Tehát óriási rutinra, nagy hozzáértésre van szükség. Természetesen ilyesmiről nem beszélünk Robikénak. Tud arról, hogy külföldre kell utaznia, ott kórházban lesz. Nagyon vigyázunk arra, hogy se a hangulatunkon, se egyéb jelekből ne szerezzen tudomást arról, milyen nagy horderejű műtét előtt áll. Igyekszünk megóvni a sokkhatásoktól, mert a sokk végzetes lehet számára. — Milyen kísérettel utazik a kisfiú Münchenbe? — A feleségem és én is vele utazunk. Ott akarunk lenni mindketten. Egyikünk útját megtéríti az SZTK, a másikunkét saját zsebből fizetjük. Három-négyhetes ott tartózkodásról van szó, tehát várhatóan 50 ezer forintba kerül majd a családnak ez az út. — Mondjon néhány szót a kisfiú hétköznapjairól? — Robi harmonikusan mozog, kerékpározik (nem kétkerekűn), gokartozik, szaladgál is. Fáradékony, de nem annyira, mint a nála kevésbé súlyos szívbeteg gyerekek. Most egyébként bárányhimlős a kisebbik fiunkkal együtt. Az öccse három évvel később született, s két kilóval nehezebb, mint Robika. Robi most 14 kiló. — Van-e valami, amit el szeretne mondani még? — Igen, lenne. Már több mint 500 köszönő levelet postáztunk az Ipari Szövetkezetek Baranya megyei Szövetségével közösen azoknak, akik hozzájárultak Robika műtétjéhez. Nem biztos, hogy minden Vas megyei támogatóhoz eljutottak soraink, s az azokban kifejezett hálánk. Így ezúton is köszönjük valamennyi kedves ismeretlen ismerősnek, hogy áldozott Robika műtétjére. — Mi pedig azt kívánjuk, hogy a kisfiú operációja sikerüljön, s boldogan térhessenek haza ősszel Münchenből. Némethy Mária Az év elején készült a kép Robikáról. 1985. június 1. Szombat Kiváló Területi Központ a vasi TSZKER (Folytatás az 1. oldalról) pártbizottság első titkára, Szele Ferenc, a megyei tanács általános elnökhelyettese, s ott volt a megye politikai és társadalmi életének több vezetője. Dr. Hende Tamás igazgató vázolta a múlt év sokrétű munkáját. A tagszövetkezeteknek 105 millió forint értékű műtrágyát és 13 millió forint értékű növényvédő szert szereztek be. Tápot, koncentrátumokat 140 millióért forgalmaztak. Ők találták meg a fa legjobb piacát, s fából 54 millió forint értékűt adtak elő exportra is. A háztáji és a kisegítő gazdaságok termelését is integrálva tavaly 22 ezer 600 hízott sertést juttattak a közfogyasztásba. A tagszövetkezetek gyümölcs- és zöldségtermésének nagyobbik hányadát exportra adták el. Szombathelyen és környékén mintegy 40 kereskedelmi és vendéglátó egységet működtet a TSZKER a vásárlók és fogyasztók megelégedésére. Szolgáltatásai között van a használt autógumi felvásárlása, illetve azok futózása, a kerékcentírozás, hogy csak néhányra utaljunk. Miközben Mosonmagyaróváron, az egyetemnek arra adott megbízást, kutassa a lábab humán célú felhasználásának lehetőségét, a szőcei szakcsoporttal is együttműködve termelteti az Őrség hagyományos növényét, az olajtökmagot. Az eddig említettek csupán érzékeltetik, mily sokoldalú a TSZKER munkája Vas megyében, mert a valóságban ennél jóval nagyobb területen van jelen. A Kiváló Területi Központ címre jogosító oklevelet Zombori Antal, a TSZKER igazgatóhelyettese nyújtotta át, majd Szele Ferenc és Horváth Károly tsz-elnök, a TSZKER Vas megyei területi bizottságának elnöke méltatta a tavaly végzett jó munkát. U. Gy. r Árokburkolók A minap munkám a Sárvárhoz közeli Sótonyba szólított. Mielőtt még a községet elértem volna, a közeli majorból kijáró gépeket elengedve, lehúzódtam az út szélére. Alig 15 méterre a Sótony községet jelölő táblától. Aztán kiléptem a kocsiból, s készítettem egy felvételt. A mellékelt képet. Szerény becslésem szerint egy fél teherautónyi aszfalt hever itt az árokban!!) ki tudja már mióta, alaposan „megkötve”. Valaki, vagy valakik nem találván jobb helyet, vagy csak szabadulván a fuvartól, úgy gondolták, jó helye lesz itt is. Hát ami azt illeti, nincs jó helye. Ha már leöntöttek, érdemesebb lett volna alig másfél méterrel odébb, a pincékhez levezető földútra önteni. Az úttestre. Több értelme, nagyobb haszna lett volna. Most azonban az árokban elzárja a csapadékvíz lefolyásának útját. S felszedéséhez bizony most már csákányok és erős kezek kellenek... Tóth László Nyári hóesés Örökzöld, ám mindig aktuális téma a környezetszennyezés. Országos hadjáratokat indítunk a környezeti ártalmak, szennyezések ellen. Ezek megelőzésére, kiküszöbölésére, ellensúlyozására fákat, növényeket telepítünk. Ám azokat is pusztítja, veszélyezteti a savas eső, a légszennyezettség. Ördögi kör ... Több fáért, zöldért kiáltunk, védjük, féltjük a meglevőket, azt gondolván, hogy ettől lesz jobb, tisztább a levegő. Most mégis fricskát kaptunk a természettől. Molnár János celldömölki olvasónk levelében, a környezetszennyező, egészségkárosító nyárfa miatt perlekedik: „Kinézünk az ablakon és hull a pehely — írja. — Mi ez? Talán hó? Nem! Ez a nyárfa. Igen kérem, városunkban és az egész környéken hömpölyög ez a pihe. Szép talán? Nem! Hasznos talán? Nem! Esetleg egészséges? Ez aztán már végképp túlzás. Tüszög az egész város, fogy a szemcsepp kötőhártyagyulladás ellen, a bőrgyógyászaton hosszúsor áll, ugyanis a permetezések ideje is most van, és ezt a pihe szállítja. A motorosok életveszélyben vannak, a gépkocsikat is csak zárt ablakokkal lehet vezetni. A lakásokat mindennap pihézni kell. Hát kinek jó ez? Miért és kinek kellenek ezek a fák? Nem lehetne helyettesíteni ezeket valamilyen szép és hasznos fákkal?” Olvasónk nekünk címezte a levelet, közlésre szánta. A választ — nagyon is prózai kérdésére — nyilván nem tőlünk várja. A válaszadás jogát, mint mindig, természetesen ezúttal is fenntartjuk az arra illetékeseknek. De mivel illetékes, méginkább felelős a legritkábban találtatik, laikus találgatásokat hadd engedjünk meg magunknak. A nyárfa nagyon hamar megnő, árnyékot ad, ez kétségtelen. Egyéb tulajdonságait az iparban értékelik: jelentős fatömeget ad viszonylag rövid idő alatt, sokoldalú ipari felhasználása miatt egyik legértékesebb fafajta. Évente több ezer hektárral többet telepítenek. Jól is teszik, hisz népgazdasági hasznot hoz. Kétséges azonban, hogy az ipari fatermelésre a város környéke, közvetlen környezete lenne hivatott. Egy szó, mint száz, a nyár örömeit nem a nyári hóesés jelenti elsősorban. S ha nem rontaná el azokat, az volna még csak az igazi öröm. — Nem — Ünnepi Könyvhét (2.) (Vers-illusztrációk)