Vas Népe, 1986. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
EXPRESSZ is A belső helyzet normalizálódását, a nemzeti egyetértés elmélyülését emelte ki újságírókkal folytatott újévi beszélgetésében Wojciech Jaruzelski, a lengyel Államtanács elnöke. Jaruzelski hangsúlyozta: e folyamat fenntartása 1986- ban is kulcsfontosságú, az ország számára, s a lengyel népnek közös erőfeszítéssel kell felülkerekednie az anyagi gondokon is. 1s Január elseje, a kubai forradalom győzelmének 27. évfordulója alkalmából vezércikkben tekint vissza az elmúlt több mint negyedszázados útra a Granma, a Kubai KP KB napilapja. Az újság megállapítja, hogy 1959 óta több nehéz időszakot élt át az ország. A lap kiemeli ugyanakkor, hogy 1985- ben a társadalmi össztermék 4,8 százalékkal növekedett, amikor a latinamerikai és karibi országok többségében stagnált,vagyvisszaesett a termelés. Pakisztáni program Mohammad Han Dzsunedzso pakisztáni miniszterelnök kedden ötpontos programot tett közzé az „iszlám demokrácia” visszaállítására és az ország gazdaságának fellendítésére. A miniszterelnök egyben felszólította az ellenzéket, hogy tartózkodjon a kormányellenes politikai kampánytól. . A program fő pontjai: erős, iszlám demokratikus rendszer létrehozása, az életszínvonal emelése és a munkanélküliség megszüntetése érdekében egy átfogó gazdasági program, a 73 százalékos írástudatlanság felszámolása, a kormányt és a társadalmat átható korrupció elleni „szent háború”, valamint az ország védelmi képességének fokozása és az el nem kötelezett külpolitikai irányvonal folytatása. Dzsunedzso kiemelte, hogy az iszlámot kell az ország nemzeti ideológiájává tenni. A Pravda cikke az amerikai politikáról Az Egyesült Államok más országok belügyeibe történő beavatkozását, az amerikai regionális politikát bírálja határozott hangvételű keddi szerkesztőségi cikkében a Pravda. A cikk szerint sehol nem tapasztalható annyira egyértelműen a nemzetközi viselkedés szabályainak áthágása, korunk realitásainak figyelmen kívül hagyása, mint az Egyesült Államok úgynevezett regionális politikájában. E fogalomkörbe lényegében beletartozik az amerikai kormányzatnak a világ országainak többségével szemben tanúsított magatartása. Washingtonnak bármely állammal szembeni viselkedését lényegében a nagyhatalmi gőg, a hegemonista törekvések, a függetlenségi törekvésekkel szembeni ellenségesség, a különböző formában jelentkező diktátumok és egy különös, jellegzetesen amerikai önzés határozza meg. A Pravda a továbbiakban kifejti, hogy az Egyesült Államok valamennyi NATO- partnere, ennek az állítólag egyenlő partnerekből álló szövetségnek minden tagja érezhette már magán a Washington által bevezetett és határozottan fenntartott szigorú fegyelem kényszerítő erejét. A nyugat-európai államoknak, Japánnak, vagy az ANZUS tagjainak lépten - nyomon egyértelműen tudomására hozzák, hol végződik politikai önállóságuk. A fejlődő országok csoportjábatartozó „barátaival” Washington még ennyit sem teketóriázik. Az Egyesült Államokban sokat beszélnek a politikai pluralizmusról, ám ezek csak szavak, amelyek ellentmondanak a tetteknek. Elég csupán azt felidézni, miként reagált Washington minden esetben, amikor demokratikus folyamatok eredményeként felvetődött a lehetősége, annak, hogy egy-egy ország kormányában a baloldali erők képviselői is helyet kapjanak. Az utóbbi időben az amerikai kormányzat képviselői különösen sokat beszélnek arról, hogy a nemzetközi feszültséget elsősorban a regionális konfliktusok szülik. Érvelésükkel egyrészt el akarják terelni a figyelmet arról az egyetemes fenyegetésről, amelyet az amerikai fegyverkezési tervek, a fegyverkezési hajsza új területre történő kiterjesztésének szándéka és a biztonsági kérdések megoldása iránti készség hiánya idéz elő. Washington másrészt el akarja leplezni azt a tényt, hogy a világ egyes térségeiben kialakult feszültség, a kiélezett helyzetek keletkezése és egyre veszélyesebbé válása annak az amerikai politikának a következménye, amely egyre inkább a szuverén államok belügyeibe történő beavatkozást helyezi előtérbe. A továbbiakban a Pravda cikke a regionális problémák keletkezésének mechanizmusát Közép-Amerika példáján illusztrálja. Emlékeztet rá, hogy milyen ellenérzést keltett Washingtonban, amikor a nicaraguai nép olyan fejlődési utat választott, amely meghaladta a kizárólagosan amerikai érdekövezetnek nyilvánított térség független államainak önállóságáról alkotott washingtoni elképzeléseket. Az amerikai Központi Hírszerző Hivatal hivatásos gyilkosokat bérelt fel, Somoza egykori gárdistáit, s a belőlük alakított egységeket küldte Nicaraguába. Ők azok a „contrák”, akiket Washington ma szabadságharcosoknak, a demokratikus ellenzék képviselőinek nevez, akikkel szerinte az általános választásokkal hatalomra jutott törvényes nicaraguai kormánynak meg kellene osztania a hatalmat. Angolában, Afganisztánban és Kambodzsában is hasonló módon alakultak ellenzéki erők, amelyek ma az Egyesült Államok legközvetlenebb részvételével hajtják végre terrorista cselekményeiket. Beavatkozásával, a népellenes csoportoknak nyújtott támogatásával tehát maga az Egyesült Államok hozza létre a feszültséggócokat. Az amerikai kormányzatnak ezt a politikáját határozottan elítélik világszerte. Ez arra kényszeríti Washingtont, hogy megpróbálja leplezni akcióit, meghamisítsa a különböző fogalmakat, elferdítse a valóságot, koholmányokhoz folyamodjék — mutat rá a Pravda. Ennnek alátámasztására a lap Elliot Abrams amerikaközi ügyekben illetékes külügyi államtitkárt idézi, aki azt állította, hogy a Szovjetunió nyugodtan fogadja az Egyesült Államok közép-amerikai politikáját. A Pravda erről szólva leszögezi : a Szovjetunió a leghatározottabban elítéli az Egyesült Államoknak Közép- Amerikával, Nicaraguával kapcsolatos irányvonalát. A Szovjetunió a nicaraguai nép igazságos ügye mellett állt és áll, szolidáris e nép harcával. A szovjet emberek követelik, és tettekkel is el akarják érni, hogy szűnjék meg a beavatkozás Nicaragua ügyeibe, legyen vége a szuverén állam elleni háborúnak, vessenek véget az önkénynek, ne tiporják tovább lábbal a nemzetközi jog normáit és az ENSZ Alapokmányának alapvető elveit. Vonatkozik ez azokra a tettekre is, amelyeket az Egyesült Államok a világ más térségeiben hajt végre. Ezt a leghatározottabban tudomására hozták az amerikai félnek a genfi szovjet— amerikai csúcstalálkozón is. Washington önmagát csapja be, amikor azt állítja, hogy a Nicaraguával szembeni amerikai politikáról alkotott vélemények polarizációja keleti—nyugati megoszlást követ. E kérdésben a vízválasztó az Egyesült Államok s az őt körülvevő egész világ között van. Nincs ugyanis egyetlen állam sem, amely támogatná az Egyesült Államokat abban, hogy erőszakot alkalmazzon Közép-Amerikában. Ezek a tények, amelyeket sem elleplezni, sem pedig a világos és pontos szovjet álláspontokról terjesztett koholmányokkal semmissé tenni nem lehet — szögezi le végezetül a Pravda. Merényletek - Washington Korábbi nyilatkozataival ellentétben most már az Egyesült Államok is katonai megtorlással fenyegetőzik a római és a bécsi repülőtéren elkövetett véres merényletek miatt. Charles Redman, az amerikai külügyminisztérium szóvivője hétfőn kijelentette, hogy Washington nem zárja ki egy fegyveres megtorló akció lehetőségét, de nem közölt részleteket egy ilyen megtorlás célpontját illetően. A repülőtéri vérengzések után az Egyesült Államok még „mérsékletre” intette izraeli szövetségesét. Újévi üzenetek Az újév alkalmából számos politikus intézett üzenetet a világ népeihez. Az óesztendő úgy él majd emlékezetünkben, mint a megfeszített munka, a remények és a jövőbe mutató bátor tervek éve — mondta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára az újévi televíziós nyilatkozatában. Mihail Gorbacsov kijelentette: maradéktalanul fel kell használni a szocialista rendszerben rejlő hatalmas erőtartalékokat. Ez minőségi változásokat jelent a társadalomban, dinamikus előrehaladást az élet minden területén, agazdasági, kulturális és szociális szférában egyaránt. Hangsúlyozta, hogy az új esztendő legjelentősebbbelpolitikai eseménye az SZKP küszöbönálló 27. kongresszusa lesz. Megemlékezett arról, hogy a tavalyi év a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója volt, majd kijelentette: a háborús veszteségek feletti fájdalom is arra kötelez,hogy mindent megtegyünk egy hasonló tragédia elkerülése érdekében. Az SZKP Központi Bizottsága és a kormány, a szovjet nép akaratához híven, mindent megtesz a béke megőrzéséért, a nukleáris összecsapás veszélyének száműzéséért és a jóvátehetetlen megakadályozásáért — mondta Mihail Gorbacsov újévi üzenetében. Az emberiség számára ritka alkalom nyílik 1986-ban arra, hogy megteremtse a békét — hangsúlyozta újévi üzenetében Jarder Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Cuellar különösen ígéretesnek nevezte, hogy a két nagyhatalom tavaly elindult csúcsszintű párbeszéde az idén folytatódik. A közelgő nemzetgyűlési választásoknak és a gazdasági helyzetnek szentelte üzenetét Francois Mitterrand francia államfő. Mitterrand közölte:bármi lesz is a márciusi választások eredménye, elnöki megbízatásának hátralevő két esztendejét mindenképpen hivatalában tölti. Tiltakozó megmozdulás, erőszak, halottak, letartóztatások. Sajnos, még mindig e fogalmak dominálnak a Chiléből érkezett hírekben, aminek következtében első látásra az a benyomás alakul ki: a dél-amerikai országban a helyzet változatlan. Pedig, ha a tudósítások mögé pillantunk, észrevehetjük, hogy valami azért mégiscsak megváltozott. Egyrészt a diktatúra elleni elégedetlenség mára már tizenkét éve nem látott tömegmegmozdulásokban fejeződik ki, másrészt növekszik a rezsim nemzetközi elszigeteltsége is. Ennek legfrissebb példáját tapasztalhattuk az Amerikai Államok Szervezetének cartagenai ülésén, ahol csaknem sikerült elfogadtatni egy Chilét elítélő határozatot. Mit hoz a tizenharmadik év az 1973 őszén véres puccsal hatalomra került Pinochet tábornoknak? Annak idején a Salvador Allende elnök vezette Népi Egységkormányát döntötte meg. A jelekből ítélve a diktátornak egyre több nehézséggel kell szembenéznie. Az elnyomás megszüntetését követelő, szinte már természetesnek vehető országos tiltakozási akciók fokozódása mellett a legnagyobb gondot a gazdasági modell, az úgynevezett Friedmann-féle szabad verseny és nyitott kapuk elvének csődje jelenti. A kezdeti gyors és hódító eredmények egy idő után a viszszájára ütöttek: a hazai ipar versenyképtelennek bizonyult, nőtt a munkanélküliség (meghaladja a 30 százalékot), magasba szökkent az infláció is. Mintegy 23 milliárd dolláros külföldi tartozásával az ország az első három között van az egy lakosra jutó adósság tekintetében. Megcsappant Pinochet belső támogatóinak köre is: a fegyveres erőkön kívül most már senkire nem számíthat. Hatalomra jutásakor a középosztály és a felső tízezer — ha a módszerek miatt kissé fanyalogva is — még megnyugvással vette tudomásul a baloldal leverését és a stadionok koncentrációs táborokká alakítását. Az utóbbi két esztendőben azonban rendszeressé váltak az össznépitiltakozó napok. A dél-amerikai gyakorlatban kialakult „fazekak és fedők koncertjével” most már Pinochet politikáját bírálják a főváros középosztálybeli asszonyai, akik 1973-ban a Népi Egység bukását siettették akcióikkal. Nos, e kép ismeretében talán nem is lenne meglepő, ha egy babonás politikus nyugodtabb vizekre evezne, azaz visszavonulna. Pinochet azonban feltehetően nem babonás, amit bizonyít az is, hogy az 1980-as „népszavazáson” elfogadott alkotmány segítségével 1989-ig kívánja biztosítani a maga számára az uralkodást. Ehhez persze minden bizonnyal lesz néhány szava az ellenzéknek is. A juntaellenes erők tábora mind szélesebb, ám az igazán eredményes fellépést a legutóbbi időkig gátolta a megosztottság. S ami hátrány az egyik oldalon,előny a másikon: a tábornok-elnöknek mindeddig sikerült kijátszania az ellenzék szétforgácsolt kártyáit. A közelmúltban azonban megszületett az első olyan megállapodás, a polgári ellenzék egy sor pártja között, amely ha nem is jelent végleges megoldást, legalábbis kiindulópontnak látszik a változások beindításához. Igaz, ennek az egyházi közvetítéssel létrejött közös dokumentumnak van egy alapvető hiányossága: nem írták alá a Demokratikus Népi Mozgalom (MDP) elnevezésű következetesen baloldali tömörülés képviselői. Elvben csatlakozhattak volna, ám a pártközi megbeszélésekre nem hívták őket, azután pedig az érintettek nem éltek aláírási lehetőségükkel. A miértre ad választ a Kommunista Párt értékelése, amely szerint a megegyezés ténye örvendetes, s fellelhetők benne pozitív elemek is, de meglehetősen minimális — ezért nem kielégítő — célkitűzés az, amelyben nincs szó a fasiszta junta azonnali megszüntetéséről ! De mit is tartalmaz a kidolgozóik által történelminek minősített, a „teljes demokráciához való átmenet” hangzatos nevet viselő okmány. Nos, a tizenegy párt törvényhozási választásokat sürget, s az így összeülő új testületnek felhatalmazása lenne a Pinochet-féle alkotmány módosítására, elnökválasztások kiírására. Követelik továbbá a rendkívüli állapot visszavonását, a po- Pinochet Babonás-e Hatalmon marad-e 1989-ig Pinochet? Képek , események Repülőszerencsétlenség áldozata lett Rick Nelson amerikai rock-énekes, aki különösen az 50-es, 60-as években volt népszerű. A képen a lezuhant DC—3-as roncsait vizsgálják. Az ausztráliai Sydney-ből érkezett a látványos felvétel, amelyen az újévi tűzijáték egy pillanata látható, előtérben a híres operaház épülete. Egyedi módon kívánt boldog új évet munkatársainak és ügyfeleinek az AP hírügynökség madridi képszerkesztője, Dominique Mollard több ezer méteres zuhanórepülés közben tartotta a feliratot, ejtőernyőjét csak a földtől 1100 méternyire nyitotta ki. 1986. január 2. Csütörtök