Vas Népe, 1987. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-16 / 63. szám

Han okból élni... Minden és mindenki idegen. Bizonytalanság, félelem. Az ágy szokatlan, a szekrények másképpen nyílnak, mint a régi, mindigsötét, savanyún semmilyen otthonokban. A zajok, az ajtócsapódások, a különös nevetések még nem szólnak semmiről, nincs történetük, nicsenek szereplőik. Újnak lenni a betegségben, réginek lenni a magányban. Ez a kezdet. Az első ismerős hang, amiben kapaszkodni lehet talán,a főnővéré, aki bemutatj a szobatársaknak, bemutat a többieknek. Megelőlegezi az ismeretségek különös izgalmát. A semleges mondáitok, görcsös egymásba kapaszkodását. Aztán a házirend, megszoknivaló biztos pcsitok, programok ígérete, farsang, karácsony, zörgő papírú csomagok, égigérő fa. Akkor ezután itt fogunk élni. A cserépkályikának különös illata van, a mosdóban a szappan kistiklik a kézből, valaki felemeli, az utcáról autók tülkölése, motorbúgás hallatszik, elkapott félmondatok, idegen emberek idegen gondjairól. Hónapok telnek el, évek, a lépések már árulkodók a folyosón, a zajok következtetésekké állnak össze. A déli csengőszó megszakítja a beszélgetéseket. A várható ízek új témát adnak a szobatársaknak. A helyet már nem kell keresgélni az ebédlőasztalnál,miként este a televzió előtt sem. A bemondónők, vagy a filmsznészek hangja semmivel sem különb, mint a nevelőtanára,őjé, aki délután regényekből olvas föl. Ilyenkor szinte észrevétlenül szerepeket oszt, a hallgatások mögött párbajhősök, lovagok, kisemmizett szerelmesek viaskodnak. Aztán vége a történetnek, a magányos hősködésnek, beszélni kell látogatásokról, levelekről, régi fájdalmakról. Békí térni haragos jó szóval, vakon követni egymást. Az első napok szorongása után együtt mosolyogni egy fényképen, nem szégyellve fogni a másik kezét. Egy sárga keménypapírból készített tablóra ragasztott fényképen, alatta dőlt betűs írás, a bátrabbak feljutottak a csúcsra. Otthon lenni az otthontalanságban és vigasztalódni, hogy vannak dolgok, amiket az egészségesek nem látnak. Fodor Sándor Benkő Sándor felvételei Városszépítés a reformkori Szombathelyen (2.) A rendelkezésre álló források bizonyítják, hogy a szombathelyi Csinosságra Ügyelő Biztosság tagjai nagyon komolyan vették megbízatásukat, és 1837. szeptember 16-án, október 4-én és 1838. január 2-án is ülést tartottak. Az itt megtárgyalt és véglegesített indítványokat természetesen a városi tanács elé terjesztették, melynek 1833. július 7-i ülése együtt tárgyalta meg azokat. A tanácsülés a Biztosság három, fent említetttanácskozásán kialakított javaslatok allapján a következő fontosabb határozatokait hozta: 1. A városi utcák rendelését megelőző felmérést önként és díjazás nélkül vállaló megyei mérnök, Hegedűs Sándor mellé a felmérési munkához szükséges napszámosok bérét a város pénztárából fejteszik. 2. Ár. Káin utcában elhelyezni rendelt, de még el nem készült egységes kivitelű karók elkészíttetését a Csinosságira Ügyelő Biztosságra bízták, s meghagyták, hogy a 9 .város minden utcájában hasonló korlátfákat kell elhelyezni. 3. Az utcák tisztasága érdekében egyrészt a háztulajdono- Sok feladatává tették, hogy a házaik előtt levő szemetet és törmeléket szállíttassák el, másfelől pedig megtiltották, hogy a házakból a mosásra vagy más egyéb célra használt vizet az utcára öntsék. 4. A Csinosságra Ügyelő Biztosság tagjait — az őket értő zaklatások megakadályozására — a jövőben munkájuk során a városi külső tanács egyik tagja mindig elkíséri majd. 5. A Biztosság előterjesztése alapján két szombathelyi háztulajdonost köteleztek arra, hogy „veszedelmesnek talált" kéményeik tűzveszélyességét sürgősen szüntessék meg. 6. Az újonnan lekövezett utcák rendszeres karbantartását biztosítandó, szerződést kötöttek Németh József városi őrrel, aki évi 55 forint fizetésért vállalta a feladatot. Szombathely várostanácsa két héttel később — 1838. július 21-én — lezajlott ülésén a Csinosságra Figyelő Biztosság előterjesztése alapján megtárgyalta a Föl (ma: Kőszegi) utcában levő vízfolyás, valamint az utca lekövezésének kérdését. Sajnos a Biztosság e javaslata nem maradt fenn a városi levéltár iratai között. Szombathely város 1841. szeptember 4-én megtartott közgyűlése — azon megfontolásból hogy a városi tanács különféle rendelkezései a nem megfelelő publicitás miatt jórészt ismeretlenek a város lakosságának többsége előtt — elrendelte, hogy Szombathely közbiztonságának, rendjének és csinosságának előmozdítására korábban és újabban hozott, 6 pontból álló rendeletét sürgősen közhírré kell tenni. E határozatok közül a 6. számú a következőket tartalmazta a megyeszékhely szépítésével kapcsolatosan: „A városnak részint csinossága s tisztasága, részint kényelme úgy kívánván, hónak, söpredéknek, vagy egyéb gaznak az utcákra hordása, bármi öntéseknek, vagy csak tiszta víznek is ugyan az utcákra csapolása vagy kiöntése, annyiszor mennyiszer fizetendő 4 forint büntetés alatt tiltatik. Szinte fenyíték alatt a házigazdáknak házaik elől tél idején a hónak elhányatása s ezáltal gyalogút nyitása kötelességekké tetetik. Azért az utcákon gyűjtött söpredék, vagy az udvarokra vagy — a fennálló rendelések következtében eltakarítás végett — minden utcában az e végre különösen kijelölt helyre hordandó.” Szombathely város közgyűlésének szóban forgó, 6 pontból álló határozattervezetet Vas megye 1843. február 6-ára összehívott közgyűlése elé terjesztettek, mely azt néhány kisebb, a 6. pontot nem érintő módosítással jóváhagyta. Sajnos nem sikerült olyan forrásokattalálnunk, melyek a szombathelyi Csinosságra Ügyelő Biztosság és a Városi tanács 1841 és 1848 közötti városszépítő tevékenységét dokumentálnák. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a Biztosság vagy a tanács nem végzett ebben az időszakiban ilyen munkát. Az 1848: XXIII. törvénycikkely 28. pontjának előírásai szerint Vas megye székhelyén is megalakították az Építő és Szépítő Bizottmányt, mégpedig az 1848. augusztus 21-én megtartott városi közgyűlésen. A Bizottmány azonban a hamarosan meginduló önvédelmi háború, majd pedig az 1848 decemberében bekövetkezett osztrák megszállás miatt nem fejthetett ki érdemi tevékenységet. Ismeretes, hogy ezt követően évekig nem nem folyt Szombathelyen hatóságilag intézményesített városszépítés, hiszen a városi képviselőtestületek csak 1864. október 20-ai ülésén hívta életre a Szépítészeti Bizottmányt, mely már rendszeresen és szakszerűen segítette a Szombathelyen a kiegyezés után megindult nagyszabású városrendezési munkákat, hogy azután több mint két évtizedes működés után átadja helyét a Szombathelyi SzépítőEgyesületnek. Az 1885. október 18-áig társadalmi alapon létrehozott Szépítő Egyesület kövel hatvan esztendős folyamatos tevékenysége során nagyon sokat tett Vas megye székhelyének szépítéséért, csinosításáért, elsősorban pedig a városi parkok kialakításáért, és a nevéhez fűződő legnagyobb szabású és talán legmaradandóbb alkotás az Oladi kilátó felépítése volt. És bár az 1968-ban újjáalakult Szombathelyi Szépítő Egyesület tagjai elődeik munkáját elismerve és vállalt céljaikat magukénak vallva két évvel ezelőtt ünnepelték meg az Egyesület létrejöttének centenáriumát, afentiek alapján mégis azt hiszem nyugodtan mondhatjuk,hogy Szombathelyen kisebb-nagyobb megszakításokkal már több mint másfél évszázada folyik szervezett és tervezett városszépítés. Tilcsik György A pénzügyi—gazdasági ellenőrzésekről Ahogy egy naptári év lezárásával a gazdasági élet számos mozzanatáról összegzés, értékelés készül, úgy — a pénzügyi — gazdasági ellenőrzés tapasztalatai alapján — a vállalati, vállalkozói gazdálkodás szabályszerűségének megítélése is napirendre kerül. Ez nem csak abból aszempontból fontos, hogy a felszínre került hibák és hiányosságok ismétlődjen ne visszaszoruljon, hanem azért is, hogy a szabályozással elérni kívánt cél mikénti megvalósulásáról a gazdaságirányítás visszacsatolt információt kapjon. A megállapítások jellemezhetők mennyiségileg, vagyis az adóhiányok és többletek alakulásával, valamint minőségi szempontból, annak megítélésével, hogy a gazdasági folyamatok pénzügyi megvalósulása szabályszerűen történik-e. A szocialista szektorban kereken száz pénzügyi-gazdasági ellenőrzést végeztünk, amely révén a gazdálkodás kimutatott eredményét a két évvel előbbihez képest— azonos gazdálkodói körben — úgy módosítottuk, hogy a növelése 56%-kal, a csökkentése pedig 32%-kal nagyobb öszszeget tett ki. Az adóhiány növekedett 21%-kal, az adótöbblet pedig 12%-kal kevesebb. Az érdekeltségi alapot 36%-kal megemeltük és 23° %-kal mérsékeltük. E megállapítások mintegy két százalékát teszik ki az országosnak, ami, ha a megye gazdasági teljesítményével vetjük össze, akkor kedvezőbb képet mutat annál. A növekedés mértéke azonban az átlagnál erőteljesebb volt, tehát romló színvonalra utal. Ebben több tényező együttesen játszik szerepet. Ilyenek pl. a téves jogszabály értelmezés, helyenként félreértelmezés, a figyelmetlen, munka, a számviteli apparátus túlzott leterhelése és több esetben munkájának nem kielégítő színvonala. Ebbebeletartozik az is, hogy a kis egységeknél mind több az olyan, a számviteli irányítást ellátó személy, aki szakértelem, hiányában vállalkozik a feladat ellátására. Egyre gyakoribb azonban,, hogy a műszaki területeken dolgozók elhanyagolják a rájuk tartozó alapbizonylatok pontos kitöltését, pedig a gazdasági eseményeik megtörténte szempontjából azok tartalmának a hitelessége a döntő tényező. A könyveléssel utólag nem, vagy csak hibásan lehet „helyreigazítani” a mulasztásokat. A folyamatok pontos rögzítése az egységeik önálló elszámolási és érdekeltségi rendszere szempontjából is fontos lenne, továbbra ez az alapja a gazdasági kalkulációnak is. Tapasztaltunk olyan számviteli hiányosságot is, miszerint a vállalatok kiadnak a kisvállalkozásoknak anyagokat beépítésre, de a felhasználást nem követik nyomon, így jelentős értékek maradnak jogtalanul magánkézben. Ezek a tények azt is jelzik, hogy a gazdasági teljesítmény nem kielégítő színvonala összhangban van a rend és a fegyelem ilyeténkénti megtartásával. A kisvállalkozásoknál jelentősebben nőttek a számszerű megállapítások, az adóhiány három és félszeresére a többlet pedig nyolcszorosára. Ebben döntő szerepe annak van, hogy 230-cal több egységnél tartottunk vizsgálatot és teljessé vált akétéves ciklus. A pénzügyi ellenőrzésiek során több általánosítható hibatípus jelentkezett. Ilyenek pl..: — sajáttermelésű készletek helytelen értékelése, — exportfejlesztésihez kapcsolódó kedvezmény szabálytalan igénybevétele, — az új adónemek helytelen számítása és befizetése, a kisvállalkozásoknál gépjárművek, ingatlanok adózatlan jövedelemből történő beszerzése, forgalmi adó köteles tevékenység helytelen meghatározása, személyi használatú fogyasztási cikkek közös költség terhére történő beszerzése. Megállapításainknak az elkövetett cselekmény súlyához igazodó, gyakoriságával, arányos, differenciált, következetes és szigorodó szankcionálással igyekeztünk érvényt szerezni, beleértve a személyes felelősség felvetését is. A gazdálkodó szervezeteket érintő bírság 6 százalékponttal magasabb a két évvel korábbinál, a kisvállalkozások esetében pedig 13 százalékponttal. Mindkét szektor átlagos bírságszintje 40%-osra alakult, 20 és 70%-os szélső értékekkel. Ez lényegesen eltér az e lap hasábjain megjelent, a kisiparban alkalmazott 6—7%os mértéktől. Saját hatáskörében 13 esetben pénzbírsággal járó szabálysértési és 7 esetben fegyelmi eljárást kezdeményeztünk. Ezen túlmenően más, illetékes szemmel 19 ügyben szorgalmaztuk a felelősségrevonást. A visszajelzésekből megállapítható, hogy nem mindig történt meg az elkövetés súlyával arányban álló elmarasztalás. A jelentősebb vizsgálati megállapításokról rendszeres tájékoztatást adtunk intézkedésre jogosult szerveknek. Az elmondottak — a számszerű megállapítások növekedése, a számviteli rend és a bizonylati fegyelem hiányosságai, a személyes felelősség szükségszerű felvetésének emelkedése nyomán, — érzékeltetik, hogy — néhány jól szervezett, szinte hibátlanul dolgozó egység kivételével — a gazdálkodási morál nem kielégítő. Megjegyzendő azonban, hogy a szándékos, manipulációs törekvések nem gyakoriak. Közös ügyünk, hogy az értékelt területen meglévő hiányosságok egyre jobban visszaszoruljanak, kezdjük meg a népgazdasági átlaghoz való „felzárkózás” visszafordítását. Különösen fontos ez a jelen szakaszban, amikor az adórendszer olyan korszerűsítése következik, amelyhez foghatót szocialista társadalmi rendben még nem alkalmaztak. Erre kötelez bennünket a Központi Bizottság 1986. november 20-i határozata is, amely a társadalom egészétől elvárja a nagyobb rendet és fegyelmet. Hende Miklós 1987. március 16. Hétfő