Vas Népe, 1987. december (32. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-01 / 283. szám
idegenforgalmi központ kiült, a legidősebb, legkedvesebb fia, aki 21 éves korában halt meg. Apja még 30 éven át uralkodott, de soha nem tudta kiheverni az őt ért veszteséget, ruházatában haláláig gyászolta, kék és fekete öltözékekben járt. Ebben a városban találjuk a híres csillagász, ULugbek mauzóleumát is, Ulugbek Timur unokája volt. A csillagász hozzátartozóival együtt nyugszik. Az egyik sírkövön mélyedés található: asztmás beteg gyermekeket fektettek rá, mert gyógyító erejűnek tartották. A vizsgálatok szerint a sírkő különleges ásványokat tartalmaz és elképzelhető ezek gyógyító hatása. Timur is ebbe a városba álmodta mauzóleumát, de halálának távoli helye (és talán más tényezőik is) megakadályozták ezt. Így került a szamarkandi Gur-i Emir sírboltba, amelyet az 1970-es évek végén restauráltak, és a mohamedán építészet egyik legszebb, legharmonikusabb épületét jelenti ma. A régi korokból származó épületek közé ékelődik a szűk belváros. Lakóházai földszintesek, az ablakok az udvar felé tekintenek, amely egyben kert is, és az utca felé magas kerítéssel záródik. A járdák mellett öntözőcsatornák futnak. Ezek vizével öntözik a parkokat és az udvarokat. Sajnos a csatornák szennyvízelvezetésre is szolgálnak, és ez a tény, ezen az éghajlaton nagy járványveszélyeket rejt. A főbb útvonalakon csajbánákat (teázókat) találunk. Szőnyeggel borított, ágyszerű bútordarabon cipő nélkül ülnek a teázók. Bár az egyenjogúság ismert ezen a területen is, a betévedő és teázni óhajtó nőikre mégis haragosan néznek a férfiak. Az egykori karavan szeráj kupolás épületei ma apró üzletek. Közelében van a piac, ahova még este 9 után is érdemes kimenni, mert a leleményes eladók még ilyenkor sem távoznak áruikkal. A Selyem út mentén található a nemrég felépült, kis méretű, de kedves, sőt, légkondicionált szálloda. Bejárata előtt park, közepében szökőkút van. A mai városképhez tartozik még a 3 emeletes kockaházakból álló modern városrész, valamint 19 üzem, amelyek főleg a könnyűipari ágazatokat képviselik. Dr. Bokor Péter főisk. docens Egykoron karavánszeráj, ma bazár. Iforn A pártépítés helyzete Vas megyében Pártunk állandó szervezeti megújulását egy természetes folyamat, a tagság bizonyos mértékű cserélődése, az új korosztályok legjobbjainak a pártba történő felvétele segíti. Ahhoz, hogy az MSZMP élcsapat és tömegpárt jellege megmaradjon, a párt megőrizze munkásjellegét, a pártépítő munkában nagy tudatosságra és igényességre van szükség. Hogyan alakult Vas megyében a pártépítő munka, milyen gondok nehezítik, melyek a tennivalók? 1987 elején a megyei pártvégrehajtó bizottság áttekintette a pártépítő munka fő feladatait a Politikai Bizottság 1983. június 1-i, és annak végrehajtását szolgáló saját határozata tükrében. A testület megállapította, hogy a megyei pártértekezlet óta a pártépítő munka tudatosabb és az alapszervezetek többségében tervszerűen valósul meg. A párt taglétszáma Vas megyében 1986 végén több mint 19 500 fő volt, 1 százalékkal több, mint 1983 decemberében. Eredeti foglalkozás szerint a párttagok több mint 60 százaléka munkás, jelenlegi foglalkozás szerint pedig majdnem 50 százalék. A szövetkezeti parasztság aránya megközelíti a 10 százalékot. Céljainkkal egyezően az újonnan felvettek között a műszakiak, közgazdászok, orvosok és a kultúra területén dolgozó értelmiségiek száma több mint a duplájára emelkedett, az alkalmazottaké pedig folyamatosan csökken. Az újonnan felvettek között a 30 éven aluliak aránya 59,5 százalék. Az elmúlt 3 évben fokozatosan javult a középiskolai hallgatók párttagfelvétele. Mindezek ellenére a fiatalok párton belüli aránya és száma csökkent. A párttagság átlagéletkora 45,6 év. A nők párton belüli aránya 30 százalék. Az új párttagok 45,8 százaléka nő. Az MSZMP-ből Vas megyében 1984. január 1. és 1986. december 31. között 1400-an kerültek ki, melynek leggyakoribb oka az elhalálozás, törlés, kilépés éskizárás. A megyei párt-végrehajtóbizottság a tapasztalatok, elemzések birtokában a helyzetet úgy értékelte, hogy — gondjaink ellenére — a pártépítő, tagfelvételi munka eredményes. Azonban a jövőben kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a pártszervezetek vonzereje növekedjen. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: hogyan lehet ebben a helyzetben — mindenekelőtt az alacsony szervezettségű területeken — a párt sorait tovább erősíteni? A párt-végrehajtó bizottság álláspontja az volt, hogy az új helyzet új módszereket igényel. Legutóbb a Vas Megyei Pártbizottság Párt- és Tömegszervezetek Osztálya a megye 10 termelőüzemében folytatott beszélgetést munkásfiatalokkal a pártépítés kérdéseiről. A cél az volt, hogy felmérjük a fiatalok véleményét pártunk politikájáról, politikai rendszerünk működéséről, a helyi pártszervezetek tevékenységéről, a párttaggá nevelés helyzetéről. A tapasztalatok egyértelműen tükrözték, hogy a pártról, a helyi pártszervezetek munkájáról a fiatalok keveset tudnak, a pártmunka nyitottsága nem megfelelő. A kommunisták közül inkább csak a közvetlen környezetükben dolgozókat ismerik. Nem ismerik viszont, hogy a pártszerveztek milyen témákkal foglalkoznak és a kollektívát érintő kérdésekben milyen álláspontot alakítanak ki. A korántsem örvendetes képnek a következménye, hogy a munkásfiatalok körében a pártmunka a taggyűléseken, a pártoktatásokon való részvétellel és a tagdíjfizetéssel azonosul. A nyitottabb pártmunka hiányára vall, hogy az országos feladatokat, gondokat esetenként jobban ismerik, mint a helyi tennivalókat, problémákat. Ez azt is bizonyítja, hogy a pártszervezetek politizáló készsége és képessége nagymértékben elmarad a kívánalmaktól. A pártépítő munka folyamatában érdemes vizsgálni azt is, hogy mikor és hogyan alakulnak ki azok a motivációk, készségek, amelyek a párttagfelvételhez vezetnek. Megállapítható, hogy a családi háttér, a szülői indíttatás és az iskolai életen túlmenően a dolgozó fiatalok körében meghatódozó szerep a munkahelyé. Mindenekelőtt a párttagokkal, a vezetőkkel kialakuló személyes kapcsolatokat, a példamutatást és a KISZ- szervezet munkájának színvonalát tartják fontosnak. Amennyiben ki is alakul bennük a párttaggá válás önkéntessége, azt várják, hogy az általuk leginkább tisztelt kommunisták valamelyike kezdeményezze tagfelvételüket. Ez azonban sajnos gyakran késik, vagy el is marad. A párttagokkal szemben támasztott követelményeket alapvetően ismerik, a közösségért vállalt többletfeladatokat is megfogalmazzák. Ugyanakkor felvetődik, hogy a kommunisták utánpótlásának biztosításáért, az új párttagok neveléséért a szükségesnél kevesebb párttag kap és vállal konkrét feladatot. Többen vannak, akik évtizedek alatt sem ajánlanak új párttagot a mozgalomba. Ebből fakad a kérdés: helyesen értelmezik-e a párttagok a pártépítéssel kapcsolatos feladataikat? Aligha, mert sorainkban gyakori az a helytelen felfogás, hogy egy 18—20 éves fiú vagy lány, középiskolás fiatal, érett-e arra, hogy az MSZMP tagja legyen? E felfogás azt mutatja, hogy a fiatal párttagokat is többnyire jellemükben, felfogásukban kiforrott „kész” embereknek tekintik. Nem látják be az emberek, hogy főképpen a fiatalok tulajdonságai, felfogásuk a világ és környezetük dolgairól alakíthatók, kedvező irányba fejleszthetők. Felvetődött a vallásosság kérdése is. A mai fiatalok általában nem vallásosak. A vallási szertartásokon történő részvételük elsősorban közvetlen környezeti indíttatásúak. Különösen érzékelhető ez a házasságkötések, a gyermekszületés időszakában és akkor, amikor ezek a vallási szertartások anyagi érdekekhez kapcsolódnak, vagy a „családi béke” fenntartását szolgálják. Néhányan az említettek miatt nem lépnek be, vagy csak később kerülnek a párt soraiba. A jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetünkben érezhetővé vált a mozgalmi munka és az egyéni anyagi, egzisztenciális lehetőségek szembeállítása. Többen ítélik meg úgy a helyzetet, miszerint a mozgalmi munka az egyéni, családi boldogulás rovására megy. Ide kapcsolódik a második, illetve a harmadik gazdaságban végzett tevékenység haszna, illetve annak megítélése. Az anyagi érdekek és a közösségért végzett munka szembeállítását több előnyösnek ítélt környezeti példa is bizonyítja. Kevesebb az olyan példa, amely a közösségért végzett munkát — az egyén számára is — előbbre sorolja. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a párt utánpótlásának nevelésében a KISZ-szervezetek alapvetően betöltik hivatásukat. Az MSZMP-be felvett fiatalok többségét felelősen ajánlják a párt soraiba. Az utóbbi időben azonban a KISZ-szervezetek befolyása csökkent az ifjúság körében. Ez kedvezőtlenül hat a fiatalok politikai, közéleti aktivitására, a pártba való jelentkezésére is, miszerint a párttaggá nevelő munka gyengeségeiért elsősorban a KISZ-szervezetek a felelősek. Az a tény azonban, hogy a fiatalok egy része közömbös a párttal szemben, a pártszervezetek ifjúság körében végzett munkájának a gyengeségeit is bizonyítja. A párt különböző szintű szervei a tagfelvételi munkát kellő kritikával vizsgálják és értékelik. Igazolódott, hogy a pártépítő munka elválaszthatatlan a pártszervezetek napi munkájának színvonalától. Megállapítható azonban, hogy a mélyebb elemzést több helyen elhanyagolták. Még mindig régi statisztikai szemlélettel, elavult módszerekkel végzik a párttaggá nevelő tagfelvételi munkát. Szűklátókörűséget mutat az is, hogy nem látjuk saját munkánk gyöngeségeit, csak az objektív nehézségekre hivatkozunk. Úgy tűnik, helyenként megelégednek a nehezebb körülmények adta felszínes okok hangoztatásával. Ezzel szemben tény, hogy a 18 —26 év közötti fiatalok körében azért sem megfelelő a felvilágosító, szervező munka, mert tartalma és módszere nem igazodik kellően a fiatalok gondolkodásmódjához, érdeklődéséhez. Megállapítható az is, hogy sok még a tartalék a kommunista szülők és vezetők pártépítő munkájának növelésében. A végrehajtó bizottság megítélése, hogy a fiatalok ma is igénylik a közeledést, a személyes kapcsolatok megteremtését. Fogékonyak, meggyőzhetők, mozgósíthatók. Ha azt mondjuk: a pártegység erősítésének nagy tartaléka a párttagokkal való rendszeres, mindennapos kapcsolat, akkor innen már csak egy lépés, hogy ezt a képletet visszavezessük pártépítési feladatainkra. Erősítsük tehát a pártonkívüliekkel való kapcsolatainkat úgy, hogy egyúttal mélyítsük politikánk meggyőződéses szolgálatát, növeljük a párt akcióegységét. Mindehhez az is szükséges, hogy feladataink megoldásához, a feltételekhez, körülményekhez igazodva találjuk meg a megfelelő módszereket. Győri Zoltán, az MSZMP Vas Megyei Bizottságának munkatársa Kanyar A tanácskozáson a gyenge minőségű építőanyagokról volt szó. Arról, hogy az építők I gondja, ha színes a csempe, ha rozsdás a S kád, ha foltos a tapéta — hosszú lenne felso■ tolni minden lehetséges I hibát. Szállítás, raktáro- s zás, felhasználás közben is tönkremehet az g anyag, de a hibák jó réssze még a gyártás során I keletkezik. „Ne vegyék át az anyagot, kötbérezzenek, forduljanak I bírósághoz!” — javasolta I valaki. Ugyanis igen rit■ ha az, hogy építő vállalat jogorvoslatot kér ■ a nagykereskedelem, a I gyártó vállalat ellen. Volt, aki elmosolyodott az ötleten. „Rekla■ málni? Most? Amikor I naponta érdeklődünk a P gyártónál, kérünk, könyörgünk, rimánko-P dunk? Amikor millióan P állunk sorba a hiányzó P anyagokért? Ha reklamálnánk, legközelebb P megnézhetnénk magun-Némelyik építőanyagból most igazi hiánygazdálkodás van. Előfordult viszont már olyan, hogy a beruházó OTP nem fogadta el azt, hogy egy épület húsznál több lakásában görbe volt a padlószőnyeg mintája. Első ránézésre kétséges volt: a fal görbe-e vagy a szőnyeg ... Másfél évig tartó huzavona kezdődött. Az OTP ígérte a vásárlóknak: vagy sikerül kicseréltetni a szőnyeget, vagy kártérítést kapnak a minőségi hibáért. Egyikből sem lett semmi. Előkerült ugyanis egy 1972-es állásfoglalás, amely szerint a fal hosszának két százalékát kitevő mintaeltérés még megengedett. A szoba hat méter, tehát a tizenkét centiméteres kanyar még elfogadható. Anyagbeszerzők szerint jövőre helyreáll az építőanyag-piacon az egyensúly. Nagyobb lesz a kínálat, a választék. Akkor lehet majd fellépni minőségi igényekkel, ki ! hát...” Eszi, nem eszi... özvegyasszony ismerősöm megkért, adjam be javításra rubinköves medalionját a szombathelyi Ékszerjavító boltba, mert az ő munkaideje nem egyezik a bolt nyitvatartási rendjével. Tudtam, becses számára az ékkő, elhalt férjének utolsó ajándéka. Új stift készítésére, valamint erli és kontra erli pótlásra vállalta az ékszerjavító, s elküldték a budapesti Ékszeripari Vállalatnak javításra. Magam mentem érte, szemre szépen megcsinálták. Tulajdonosa rövid ideig viselhette, volt rubin, nincs rubin, csak a foglalat maradt a nyakláncán. Azzal állítottam vissza. Az üzletvezető nézte, nézegette, ő is azt látta, amit jómagam: a csepp alakú kő, ahogy keresztül volt stiftelve, valószínű a foglalásnál elrepedt, s a rubin felső része a foglalatban maradt. Jegyzőkönyvet vett fel, s visszaküldte az arany foglalatot. A minap kaptam értesítést, mehetek a medalionért. Amikor az üzletvezető elém tette, fogadalmat tettem, soha nem teszek szívességet senkinek, mert azt a micsodát én nem merem átadni. Ott is hagytam, csináljanak vele, amit akarnak. Nem találok szavakat a budapesti ékszerjavító eljárására: a 2,10 gramm súlyú körbecsiszolt rubinkő helyett a foglalatba tettek egy aprócska korallt, amely alig látszik ki a foglalatból. Ez a csipetnyi kő raktáron volt, az általuk eltört helyett meg csiszoltatni kellett volna, így egyszerűbb nekik. Az ügyfél meg eszi, nem eszi, nem kap mást. Ezt tudták nyújtani! Meg pontatlanságot. Ottlétemkor tehetetlen mérgében sírt egy fiatalasszony, aki miattuk kölcsön jegygyűrűben esküdött. Időben vitték a tört aranyat két jegygyűrűre, a vállalási lapra a bolt eladója ráírta az esküvő időpontját. Az azzal együtt felküldött megrendeléseket készen visszakapták, az ő sima karikagyűrűjük nélkül. Mivel a vőlegénynek nem tudtak kölcsön gyűrűt szerezni, kénytelenek voltak 3200 forintért vásárolni. A fiatalasszony szidta a bolt dolgozóit, holott ők a legkevésbé sem tehetnek a késedelemről. Budapest messze van, ők viszik el a „balhét”... (takács) Palackposta i'iu iu l 01QST Konomhar 1